Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) emk (33) EMK (17) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) gyermeki (7) Gyermeki (4) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) NAG (6) nag (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) NLP (3) nlp (18) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) szülői (5) Szülői (3) szupervízió (3) TA (30) ta (39) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Foxika911: Sajnálom hogy nem tudod már elolvasni, de talán valahogy mégis igen! Szerintem halhatatlanná tesz,... (2020.06.09. 17:56) Hogy vagy?
  • BLX: @HoldViola: Ó, valóban, pedig hallottam is róla. Bocsánat. De igazából csak a "címzés" hibás, azt ... (2020.02.14. 10:36) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • HoldViola: @BLX: Balázs már nem olvashatja ezt, meghalt 4 éve. De én akkor is köszönöm, értékes gondolatokat ... (2020.02.13. 23:07) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • BLX: A gőz kieresztésén rágódtam, meg azon, hogy nem azért, "mert így van". Valahogy az volt az érzésem... (2020.02.11. 08:51) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • dissipation1969: @HoldViola: velünk van ő most is... (2019.07.05. 01:51) Szerelmi bánat
  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Utolsó 20
pagerank

Empátia: a „miért” és a „mennyi”

2010.11.22. 12:46 Birtalan Balazs


 

Egy barátom két fő kérdést tett föl nekem az empátia témája kapcsán. Az egyik arra vonatkozott, hogy voltaképpen miért is kell empatikusnak lenni a másikkal, amikor is az empátia igen nagy energia-befektetést jelent, és ehhez képest gyakran csekély hasznot hajt (értve ez alatt azt, hogy a másiknak mennyit tudtunk valójában segíteni). A másik kérdés az empátia mennyiségének véges voltát feszegette: mi van akkor, ha valakinek egyszerűen elfogynak a tartalékai? Az hogyan legyen empatikus?

Ami a „Miért kell empatikusnak lenni?” kérdést illeti, arra a rövid válaszom az, hogy nem kötelező empatikusnak lenni, és főleg nem kötelező mindig empatikusnak lenni.

Az empátia az intim kapcsolatok hajtóereje. Az „intim” szót itt a tranzakcióanalízis (TA) terminológiája szerint használom: eszerint az intimitás érdemi, kölcsönös és játszmamentes kapcsolat. Kinek-kinek egyéni (személyiségében gyökerező) döntése, hogy kivel (pontosabban ki mindenkivel) szeretne ilyen értelemben vett intim kapcsolatot kialakítani és fenntartani. Van, akinek elég erős a személyisége ahhoz, hogy közvetlen környezte nagy részével efféle kapcsolatban legyen: párjával, családtagjaival, munkatársaival. És van, aki azt választja, hogy neki bőven elég, ha egyetlen emberrel van ilyen kapcsolata; mindenki más hidegen hagyja. Ezzel nincs is baj. Annyit kell csak látni, hogy intim kapcsolat nincs empátia nélkül, és akkor a kérdés máris nem úgy tevődik fel, hogy lehet-e/kell-e fűvel-fával állandón empatizálni, hanem úgy, hogy kötelező-e mindenkivel intim kapcsolatban lenni. És nyilvánvaló, hogy nem kötelező.

Az embereknek elemi igényük, hogy strukturálják az együtt eltöltött időt, és ennek több lehetősége van. Eric Berne szerint ezek a következők:

1. rituálék
2. időtöltések
3. játszmák
4. intimitás
5. tevékenység („munka”)

(A lista nulladik eleme a visszavonultság: társaságban elvégre az is egy opció, hogy valaki kivonja magát az interakciókból.) Empátia ebből kizárólag az intimitáshoz szükséges, a többihez nem kell. Ahhoz, hogy a közértben kérj és kapj tíz deka párizsit (tevékenység), neked és az eladónak nem kell empatikusnak lennetek egymással. Ahhoz, hogy a lépcsőházban Kovács bácsitól hetente kétszer megkérdezd, hogy van a köszvénye, ő pedig erre válaszként mindig elmondja, hogy hát, köszöni, hol jobban, hol rosszabbul (rituálé), ugyancsak nem kell empátia.

Létezhetnek hosszú távú, baráti jellegű kapcsolatok, amelyek teljesen nélkülözhetik az empátiát: ezekben vagy időtöltésekkel strukturálják az időt (pl. fociról vagy filmekről beszélgetnek, sopánkodnak a politikai helyzeten, megbeszélik, hogy „bezzeg a mi időnkben”, felidézik a régi haverokkal való sztorikat, stb.), vagy játszmákkal. Empátia a játszmához sem kell, sőt, akik nyilvánvalóan játszmakapcsolatban állnak egymással, azoknál egyenesen veszélyes lehet, ha az empátia egyszer csak megjelenik a kapcsolatban. Hiszen az empátia egyben őszinteséget is jelent, márpedig profi játékosoknál ez kifejezett játékrontásnak minősül. Amennyiben azon a játszmán kívül, amelynek fenntartásában mindkét fél érdekelt, semmi más összetartó elem nincs a kapcsolatban, akkor ha az empátia véget vet a játszmának, az akár a kapcsolat megszakadásához is vezethet.

Ami viszont az intim kapcsolatokat illeti, azoknál valóban az a helyzet, hogy empátia nélkül egyszerűen nem üzemelnek. De azért bizonyos distinkciókat itt is tehetünk.

Egyrészt a legintimebb kapcsolatok sem csak „intimkedésből” állnak. A párkapcsolatoknak, a barátságoknak is megvannak a maguk rituáléi, van bennük közös munka, helyet kaphat a visszavonultság, van helyük az ilyen-olyan időtöltéseknek – és sajnos a játszmamentesség megvalósítása sem megy egyik pillanatról a másikra. Mi több, az intimitásnak is van olyan formája, amelynek a leírására nem a legalkalmasabb az empátia (alapvetően kognitív-emocionális) fogalma: ilyen például a szexualitás. Mindebből az következik, hogy az intim kapcsolatokban sem kell napi 24 órában csúcsra járatni az empátiát.

Másrészt az intimitásnak nem kizárólag a párkapcsolat vagy a barátság a lehetséges tere. Az őszinte és kölcsönös bevonódás nem jelent feltétlenül archaikus mélységekben történő lélekvájkálást: létrejöhet a fenti értelemben vett intim kapcsolat két idegen között az autóbuszon is, három-három mondat erejéig – de akkor e mondatok hajtóereje értelemszerűen ugyancsak az empátia.

Harmadrészt pedig azt gondolom korrekt eljárásnak (tudatában léve, hogy a „korrekt” szó eredendően nem EMK-kompatibilis), ha azon kapcsolatainkban, amelyeket nem az intimitásra építünk, lemondunk az olyan megnyilvánulásokról, amelyek egyébként kifejezetten az empátiában nyernének megalapozást. Ilyen megnyilvánulásnak tartom az összes olyan mondatot, megjegyzést, tanácsot, javaslatot és észrevételt, ami a másik személyiségére, érzéseire, érzelmeire, szükségleteire, kapcsolataira, megjelenésére stb. vonatkozik. Ha egyszer azt választom, hogy X-szel nem akarok empatikusan összekapcsolódni, akkor e választásommal azt is vállalom, hogy nem osztom neki az észt arra vonatkozóan, hogy meglátásom szerint milyen is ő, miért olyan, amilyen, és mit kéne tennie, hogy másmilyen legyen. A társadalom (viszonylag) egészséges működéséhez véleményem szerint szükséges, hogy a „nem lehet egyszerre baszni is meg szűznek is maradni” elv itt maradéktalanul érvényesüljön.

Tehát még egyszer, másképp fogalmazva: azzal nincs baj, ha valakivel a kapcsolatom az intimitásnál alacsonyabb fokozaton mozog. Baj akkor van, ha e kapcsolaton belül valamelyikünk olyan VIP-szektorba téved, ahová csak az empátia biztosítaná a belépőjegyet. Ilyenkor tud a kapcsolatban megjelenni a sértettség és a vádaskodás. Mert ha én történetesen nem veszek tudomást a kommunikációs partnerem érzelmeiről, az teljesen rendben van. Azzal egyszerűen csak betartok egy bizonyos határt. Ha ellenben tudomást veszek róla, és reagálok rá, de empátia nélkül – akkor méltán számíthatok arra, hogy szemtől szemben vagy a hátam mögött előbb-utóbb ellátnak az „arrogáns, érzéketlen tapló” vagy a „beképzelt, indiszkrét majom” jelzők valamelyikével.

Ugyanakkor fontos szempontnak gondolom azt is, amire fentebb már utaltam, hogy az empátia nem szükségszerűen egyenlő pszichoterápiás mélységekbe való alámerüléssel. Elképzelhető, hogy egy helyzetben úgy ítélem meg, hogy itt a másik számára a „komoly segítség” az lenne, ha 10 egységnyi empátiát adnék neki – nekem viszont aktuálisan csak 1 egységnyi mozgósítható empátiám van raktáron. Ilyen esetben ez az 1 egység elég lehet arra, hogy úgy tudjak kilépni a szituációból (azaz úgy tudjak nemet mondani a másiknak), hogy eközben ne súlyosbítsam a helyzetét, hogy ne rúgjak bele. Például:

– Látom (hallom, úgy veszem észre), hogy szomorú vagy (levert vagy, tanácstalan vagy, össze vagy zuhanva, el vagy keseredve), és valószínűleg jót tenne neked, hogy egy jót beszélgethetnénk, de pillanatnyilag olyan elkeseredett (fáradt, gondterhelt, rosszkedvű) vagyok, hogy nem lennék képes annyira odafigyelni rád, amennyire szeretnék. Milyen lenne az neked, ha inkább félóra múlva hívnálak fel (jövő szerdán találkoznánk; leírnád e-mailben a dolgokat; megkeresnéd X-et; konzultálnál Y-nal)?

Szerintem ez kongruens magatartás: annyit adok, amennyit adni tudok, nem többet – azt a keveset viszont úgy adom, hogy a másiknak javára váljon.

Arra, hogy mit lehet tenni azért, hogy ez a kevés több legyen, nem tudok rövid és egyszerű választ, a hosszú és összetett válasz megírására pedig – pillanatnyilag legalábbis – nem vállalkozom. De ha vállalkoznék rá, egész biztos, hogy olyan kifejezések szerepelnének benne, mint önismeret, személyiségfejlődés, pozitív gondolkodás, relaxáció, belső erőforrások mobilizálása, új erőforrások tudatos gyűjtése, társas kapcsolatok fejlesztése, intim kapcsolatok kialakítása, mélyítése és fenntartása, kielégítő testi és lelki táplálkozás, rendszeres pihenés stb. És nem utolsósorban azon csodafegyver rendszeres alkalmazása, amit az EMK-ban úgy neveznek: empátiát adni önmagunknak.

 




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 9 komment «




Címkék: ta eric berne empátia játszma időtöltés intimitás rituálé tevékenység emk visszavonultság

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr402465320

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lapis Lazuli 2010.11.22. 14:54:16

Bakker, hess a fejemből. Pont valami effélét (ebbe az irányba) szerettem volna kérdezni, már a tegnapi poszt óta.

Az empátia tanult vagy hozott készség? Vajon igaz, h a jó zsiráf is holtig? Vagy van egy szint, aminél nem lesz tovább? És, hogy mennyire _mer_ valaki empatikus lenni? És, ha tanult, akkor hogy van az, hogy nempatikus szülőnek lehet empatikus és nempatikus gyereke is? (Most itt nem írnék példát, család)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2010.11.22. 15:00:31

@Lapis Lazuli: Aszem, a szemszínen és a vércsoporton kívül igen kevés olyan tulajdonság van, ami CSAK hozott, és az anyanyelven kívül kevés olyan, ami CSAK tanult.

Enyhén szólva nem vagyok az empátia elméleti szakértője, de úgy gondolom, hogy az empátiára való KÉSZSÉG az ötökölt, amit abból megvalósítunk, az viszont nagyon nagy részt tanult. És hát persze nem kizárólag a család az a tér, ahol szocializálódunk, úgyhogy (n)empatikus szülőnek is lehet aztán (n)empatikus gyereke.

Az, hogy "a zsiráf holtig", azzal egyetértek. A "jó" jelzővel a zsiráf előtt azonban nem tudok mit kezdeni, tekintve, hogy épp a zsiráfnyelv az, ami kizárja (legalábbis ilyen vagy hasonló értelemben) e szó alkalmazását. :P

Lapis Lazuli 2010.11.22. 19:33:02

Hihi, jogos. Egy okkal több, h ne papnak, hanem zsiráfnak tanuljak.

Lapis Lazuli 2010.11.22. 20:56:44

Na, szóval én azóta is ezen rugózok. Mert hozott anyagból dolgozik az ember, mikor zsiráfni tanul. És, ma valahogy nem tudok elszakadni attól az ideámtól, h baromira nem mindegy milyen az a hozott anyag.
Egyébként nem tudom mennyi készséget hoznak a gyerekek, azt tudom, h úgy kb. 3-4 éves korukig teljes homályzóna az empátia. Kell, h legyen erről valami, utána túrok egy kicsit.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2010.11.22. 21:00:07

@Lapis Lazuli: Érdekel, mit túrsz majd ki. Az biztos (legalábbis nekem módfelett logikusnak tűnik), hogy empátiáról addig nemigen lehet beszélni, amíg nincsenek megszilárdult énhatárok. A felnőttkori empátiahiánynak is lehet az oka ilyesmi.

bekérdező 2011.09.26. 13:52:27

Szia Balázs!
A pirosan szedett példa mondatodat épp az imént használtam fel a gyakorlatban. Thx!

bekérdező 2011.09.27. 15:56:16

..és egy kis utóélet: nagyon jól működött a mondat. :)
Arra jöttem rá, hogy én nagyon nem tudok zsiráf lenni és amint ezt elkezdtem bevallani magamnak meg másoknak is máris elkezdtem egyre többször zsiráf lenni, pedig azt hittem sosem tudok az lenni. furcsa ez. :)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.09.27. 16:01:14

@bekérdező: Hát igen, ez a zsiráfság paradoxona. :))
süti beállítások módosítása