Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) EMK (17) emk (33) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) Felnőtt (3) felnőtt (15) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) gyermeki (7) Gyermeki (4) halál (12) harmadfokú (3) harry potter (20) Harry Potter (4) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) nag (6) NAG (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) NLP (3) nlp (18) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) szülői (5) Szülői (3) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • tesz-vesz: @Alensha: "ki gépen szállt fölébe annak térkép-e táj" idézni csak pontosan, szépen, persze ha kij... (2016.06.06. 17:17) Kasszazárás
  • Alensha: "emelkedett irodalmi műbe nem írunk olyat hogy excel. de nem csak most, 300 éve se írtak a nagy kö... (2016.05.29. 18:06) Kasszazárás
  • Érvsebész: @tesz-vesz: Ezt: teljeskotet.blog.hu/ te írod? Akkor értem. (2016.05.21. 21:13) Kasszazárás
  • bahhama: Nyugodjon bekeben (2016.05.21. 20:47) Gyászjelentés
  • Utolsó 20
pagerank

A beázott cipő és a fehér tyúk

2011.05.11. 21:34 Birtalan Balazs


 

Ezt az írást eredetileg olyasmivel akartam indítani, hogy „íme, a kognitív terápia foglalata”. Újragondolva azonban szerencsésebbnek érzek egy efféle felütést: „Hogyan sikerült nem felbasznom az agyam szombat reggel, amikor beázott a cipőm?” A történet röviden a következő:

Hétvégén egy háromnapos képzés (Ericksoni hipnózis és rövidterápia) első két napján vettem részt. A minden vonatkozásában klassz és hasznos program egyetlen hátulütője az volt, hogy nem jött hozzám házhoz, hanem oda kellett mennem. Szakadó esőben. Na már most, nekem van két pár cipőm. Az egyik magas szárú, meleg és vízálló – ezt használom ősztől tavaszig. A másik kényelmes, vékony félcipő; megjelölése szerint „mérsékelten vízálló”, ami tudvalevőleg azt jelenti, hogy esőben másodpercek alatt szarrá ázik. Ezt használom tavasztól őszig. Persze ha nagyon tré az idő, akkor májusban is előásom a másik cipőt. De nem szombat reggel, amikor késésben vagyok, és amúgy is félig még alszom.

Szóval miután leszálltam a villamosról, és caplattam a célom felé, éreztem, hogy a cipőm annak rendje és módja szerint beázott. Hasonló esetben az első reakcióm az szokott lenni: „A kurva életbe.” Senkinek ne legyen illúziója: most is ez volt. Csakhogy máskor az első reakciót követni szokta a második, harmadik és sokadik. Hasonló hangnemben, egyre változatosabb jelzőkkel, egyre magasabb hőfokon. Hosszú ideig. Most nem ez történt: másfél perc alatt lehiggadtam, és ázott cipőmben békésen slattyogtam tovább.

Nem kell megijedni: nem tértem meg, nem világosodtam meg, és más hasonló szörnyűség sem történt velem. Egyszerűen alkalmaztam önmagamon a kognitív pszichoterápia egy elemi technikáját. Mindjárt elmesélem, hogy is működik ez, de először egy kis történelmi kitérő.

Törökvilág Magyarországon


Kezdjük egy közhellyel: objektív történelem nem létezik. Az események valahogy követik egymást, de a történelem nem ezen események egyértelmű leképezése, hanem a tények szubjektív, enyhén szólva nem elfogulatlan kiválogatása. Arról a százötven évről, amit mi a „török uralom” kifejezéssel írunk le, és a magyar történelem egyik leggyászosabb időszakaként tartunk számon, a törökök történelemkönyvei úgy adnak számot, hogy ők valójában felvirágoztatták Magyarországot, megajándékozva minket többek között a fürdőkultúrával.

Mielőtt ezt – a Gyaloggalopp után szabadon – elintéznénk annyival, hogy „hülye törökök, török hülyék”, jusson eszünkbe egy másik esemény két eltérő narratívája (azaz elbeszélésmódja). Annak idején mi pontosan ugyanazt csináltuk Nyugat-Európával, amit párszáz év múlva a tatárok velünk. És Nyugaton pontosan ugyanolyan érzelmekkel viszonyultak irántunk, mint mi a tatárok iránt. Mégis, míg a magyar történetírás az egyik eseményt a félelmetes „tatárjárás” címen tartja számon, a másikat a kellemes és ártatlan „kalandozások” kifejezéssel becézi.
 

A reflexió szintjei


Mi köze mindennek az én beázott cipőmhöz és a kognitív terápiához? Annyi, hogy az objektív események és a megélés szubjektív módja nemcsak történelmi léptékben különbözik egymástól, hanem a legelemibb hétköznapi történések szintjén is. A következőről van szó.

Az az ember, aki egyáltalán nem tanult meg reflektálni önmagára és a valóságra, azzal egyszerűen megtörténnek a dolgok. Az ilyen ember „egyszer csak” észreveszi saját magán, hogy rossz a kedve; minden összefüggés nélkül rájön (vagy ami a gyakoribb: szólnak neki) hogy hülyén viselkedett; vagy éppen azt éli meg, hogy fölszökött a vérnyomása vagy begörcsölt a gyomra. Az önmegfigyelés nála tehát idáig terjed:  

Érzés, viselkedés, fiziológia


Kissé sarkítva (és roppant pontatlanul) mondhatjuk, hogy ez a pszichoanalízis emberképe: ösztön-énünkből folyamatosan, minden átmenet nélkül bukkannak felszínre az ösztönkésztetések, amelyekre aztán az énünk reagál: érzelemmel, viselkedéssel vagy testi reakcióval. Cipőügyileg ez azt jelenti, hogy aki ezen a szinten értelmezi a világot, az nem látja meg az összefüggést ingerültsége és a beázott cipő között. Aki egy lépéssel előrébb van (és a legtöbben életünk folyamán meglépjük ezt a lépést), az látja.  

Szituáció - reakció


A legtöbb ember ezen a szinten éli az életét: világosan érti, hogy összefüggés van az általa megélt helyzet, illetve a saját testi-lelki állapota, illetve viselkedése között. Hányszor, de hányszor hallunk (és mondunk) ilyen mondatokat:

– Odaégett a rántott hús (helyzet) – azt hittem, felrobbanok a dühtől! (érzelem)
– Muszáj volt felpofoznom a gyereket (viselkedés), hiszen felháborítóan pimasz volt! (helyzet)
– Ez a barom kinyitotta a száját (helyzet), és egyből százhúsz lett a pulzusom. (fiziológia)

Az európai pszichoanalízissel hozzávetőlegesen egy időben, azonban Amerikában megszületett behaviorizmus pontosan ilyen módon írja le az embert: adott egy bizonyos inger (S, mint stimulus), amire létrejön egy válasz (R, mint response). Bedobjuk a pénzt, megnyomjuk a gombot, kijön a forró csoki. Mint a számítógépben: nincs lélek, nincs tudat, nincs tudattalan: csak input és output van. Kondicionálás és tanulás. Azért reagálunk hülyén egy adott helyzetben (érzelmileg, viselkedésileg, fiziológiailag), mert megtanultunk hülyén reagálni. Így jártunk. A változásnak egy útja van: az adott helyzethez társított újratanulás.
 

A kognitív forradalom


Ezek a frontvonalak húzódtak hosszú időn keresztül az elméleti pszichológia állóháborújában. Aztán a 20. század utolsó harmadában belecsobbant egy kavics az állóvízbe, és fenekestől felfordított mindent. Ezt a kavicsot úgy hívták: kognitív pszichológia.

A kognitív szó azt jelenti: a megismeréssel kapcsolatos. A kognitív pszichológia lényege az, hogy újra fölfedezték a régi skolasztikus igazságot: cognitum est in cognoscente secundum modum cognoscentis, vagyis: a megismert dolog a megismerő személyben az ő (mármint a megismerő) módja szerint van jelen. Tehát lehet ugyan jókat vitatkozni arról, hogy van-e „abszolút igazság” és „objektív valóság”, az azonban vitán felül áll, hogy az emberi megismerés számára ez a maga egyértelműségében elérhetetlen: az a mód, ahogy mi megismerjük az objektív valóságot, az okvetlenül függ attól, hogy milyen szűrők vannak – előzetesen betáplálva – a fejünkben. Nem azt észleljük, ami van, hanem azt, ami valamilyen módon belefér a már meglévő sémáinkba.
Fehér tyúkAndré Bazin filmkritikus angol hittérítőkről írt, akik Dél-Afrika fekete lakosságát oktatták filmmel a harmincas évek végén. Levetítették a filmszalagot, majd megkérték a nézőket, hogy mondják el, mit láttak. A misszionáriusok meglepetésére mindannyian azt felelték, hogy egy fehér tyúkot láttak. A hittérítők, akik jól ismerték a filmet, semmiféle fehér tyúkra nem emlékeztek. Vágóasztalon, képről-képre átvizsgálva a filmet, kiderült, hogy az egyik képkocka sarkában valóban feltűnt egy pillanatra egy fehér tyúk, minden jelentőség nélkül.

Hartai László – Muhi Klára: Mogóképkultúra és médiaismeret,
Budapest, Korona Kiadó, 1998, 28. o.
Ha ezt a felismerést formalizálni akarjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a helyzet és a reakció között van még egy, korábban nem vizsgált faktor: az emberi gondolat. Az ún. kognitív modellben az automatikus gondolat kifejezést használják, kifejezve azt a felismerést, hogy érzelmi, viselkedéses és testi reakcióink valójában soha nem a valóságra, hanem a valóságról alkotott önkéntelen gondolatainkra adott válaszok.

Az automatikus gondolat jellegzetessége – meglepő módon – az, hogy automatikus. Vagyis nem arról van szó, hogy „elhatározzuk”, hogy az adott helyzetben erre és erre gondolunk. Nem: a háttérben folyamatosan zajló gondolatfolyamunkból hirtelen bukkannak elő ezek a gondolatok, akár szavakba öltöztetve, akár képi formában. Hirtelen, spontán – és mi jószerével tehetetlen áldozatai vagyunk nekik.  

A kognitív modell: szituáció - automatikus gonolat - reakció


Az ábrán látható NAG rövidítés feloldása a következő: negatív automatikus gondolat. Azért negatív, mert a pszichoterápiás munkában ezekkel gyűlik meg a bajunk. Ha valaki kutyaszarba lép (helyzet), és az automatikus gondolata az, hogy „De jó, szerencsém lesz!”, az jó kedvet eredményez nála. Kicsi az esélye, hogy e tapasztalat eredményeképpen pszichoterápiában köt ki. Ellenben ha ugyanezen helyzetben az automatikus gondolata ez: „Jaj, már megint; hogy lehetek ilyen béna?!”, akkor elromlik a hangulata. És ha sok ilyen élmény éri őt az életben, akkor jó esélye van arra, hogy előbb-utóbb segítségre szorul.

Tehát az automatikus gondolatnak a „negatív” minőségjelzőjét a gondolatra adott – érzelmi, viselkedéses vagy fizikai – reakciónk ismeretében ítélhetjük oda. A beázott cipő esetében a spontán érzelmi reakcióm az ingerültség volt. Mivel ez negatív érzés, világos, hogy a helyzet (a cipő beázása) és a reakció (az ingerültségem) közötti automatikus gondolat is negatív kellett, hogy legyen.

Eljutottunk tehát annak felismeréséig, hogy a helyzet és a (negatív) reakció között szerepel egy közbülső tényező: a NAG. Ez tök jó, mert okosak vagyunk és szépek – de mit tudunk ezzel kezdeni a gyakorlatban?
 

A NAG-ok kiértékelése


Az, hogy egy gondolatunk automatikus még nem jelenti azt, hogy igaz is. Az, hogy egy automatikus gondolatunk negatív, még nem jelenti azt, hogy nem igaz. Egy NAG vagy igaz, vagy nem. Eldönteni ezt akkor tudjuk, ha megvizsgáltuk az illető NAG-ot. Megvizsgálni akkor tudjuk, ha előtte nyakon csíptük.

A NAG felismeréséhez be kell azonosítanunk a szituációt, amelyben a negatív reakció megjelent, meg kell keresnünk a hangulatváltást közvetlenül megelőző pillanatot, és föl kell tennünk a kognitív terápia alapkérdését:

– Mi futott át az agyamon abban a pillanatban?

Nos, amikor észrevettem, hogy beázott a cipőm, az én agyamon, mint említettem, az futott át: „A kurva életbe.” Ezzel persze sokkal nem voltam beljebb: logikai értelemben igazságról és hamisságról csak állítások esetében beszélhetünk, egy indulatkitörés pedig nem állítás. Tovább kellett hát mennem, hogy kibontsam ennek a NAG-nak a valódi tartalmát. E tartalmat szavakba önteni kb. úgy lehetne: „Szörnyű dolog, hogy beázott a cipőm, sok gondot fog ez nekem okozni.”

Ez a megfogalmazás már alkalmas a kiértékelésre. A kognitív terápia során számos kérdést teszünk fel annak érdekében, hogy jobban megértsük a NAG-ot, illetve jobban mögé lássunk. E terápiás protokoll részletes bemutatása messze meghaladná ezen írás terjedelmét. Itt csak összefoglalom annak a nem egészen másfél percnyi processzusnak a konklúzióját, amit szombat reggel lefuttattam magamban. A beázás jelentheti azt, hogy közeleg a cipő végórája, de ez korántsem szükségszerű. Máskor is ázott már be ez a cipőm: pontosan tudom, hogy nem vízálló. Öt percen belül ott leszek a képzés helyszínén, ahol nemcsak hogy levehetem a cipőmet, de le is kell venni. A zoknim ugyan vizes lett, de pillanatok alatt meg fog száradni. Mire ebédszünet lesz, addigra a cipőm is simán megszárad. Kajáláshoz nem egészen egy percet kell utcán lennem, úgyhogy ha addigra nem áll el az eső, akkor sincs semmi baj. És mire este hazamegyek, addigra nagy valószínűséggel már tényleg nem fog esni. Ha pedig mégis, az sem jelent nagy gondot: hazafelé a villamosig öt perc, a villamosút még öt, a villamostól hazáig egy perc. Otthon pedig már semmi dolgom nincs holmi vizes cipőkkel.

Ami az egész kifutását illeti: legjobb esetben nem lesz az egésznek semmilyen utóhatása, ellenben kaptam az élettől egy jó ötletet, hogy milyen példán keresztül mutathatom be végre a blogomban a kognitív modellt. Legrosszabb esetben jól megfázom: náthás leszek, esetleg egy-két napig nyomom az ágyat. Nagy cucc – milliószor megtörtént már.
Leszarom tablettaAz első ingerültségem mértékét kb. 85%-ra taksáltam (az érzések intenzitásának százalékos meghatározása szintén kognitív technika; a gondolat hasonlít a továbbfejlesztett EMK-rózsafüzér három piros golyójához). A gondolatmenetben e pontra eljutva megvizsgáltam ismét az érzelmi állapotomat, és úgy találtam, csaknem teljesen nyugodt vagyok; az ingerültségem legfeljebb, ha 10%-os szinten van. És szeretném ismételten hangsúlyozni: lehiggadásom oka nem a megvilágosodásom, az életbölcsességem vagy a „jópofa” e-mailekben népszerűsített Leszarom tabletta, hanem egy rendszerezett paradigma alkalmazása az adott szituációban.

Ne felejtsük el: a pszichoterápia kognitív forradalmának lényege annak felismerése, hogy soha nem a valóságra reagálunk, hanem a valóságról kialakított gondolatainkra. Az érzelmeinket közvetlenül nem tudjuk megváltoztatni. A valóságot sem, legalábbis nem teljes mértékben és nem az igényeink szerint. A gondolatainkat azonban igen. Azokhoz teljes jogú rendszergazdai hozzáférésünk van.
  

És ami a NAG mögött van: a hiedelmek és a sémák


Amiről fentebb szó esett, az a kognitív terápia első két lépcsőfoka csupán: az automatikus gondolatok felismerése, valamint azok kiértékelése. E ponton viszont teljesen jogos kérdés: miért olyan automatikus gondolatokkal reagálunk egy adott helyzetre, amilyenekkel reagálunk?

A válasz: automatikus gondolatainkat meghatározza a hiedelemrendszerünk: az úgynevezett diszfunkcionális attitűdök, valamint az ezek gyökerében meghúzódó maladaptív sémák, amelyek nem mások, mint alaphiedelmek önmagunkról, a többi emberről és a világról.  

A kognitív modell: A NAG mögött a hiedelemrendszer

 

Ezeket a hiedelmeket gyerekkorban alakítjuk ki, és megváltoztatásuk komoly kihívás mind a terapeutának, mind a hozzá forduló kliensnek. Ha ez sikerül, ha a régi hiedelmeket sikerül új, adaptív hiedelmekkel helyettesítenünk, azzal bebiztosítottuk azt is, hogy hasonló szituációban immár ne negatív, hanem új fajta, minket segítő automatikus gondolatok jelenjenek meg a fejünkben. Ezeknek pedig egyenes következménye a megváltozott érzelem, viselkedés és testi reakció. Komoly – de teljesíthető feladat. Ha megvalósul, az a kognitív terápia sikeres lezárását jelenti.

Ugyanerre az eredményre a tranzakcióanalitikus azt mondja: a kliens kilépett sorskönyvéből, elfoglalta az „OK vagyok – OK vagy” életpozíciót, és megvalósította életében az autonómiát.

Nincs új a nap alatt.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 14 komment «




Címkék: pszichoterápia ta sorskönyv autonómia hiedelem nag sajátélmény kognitív terápia erickson kognitív forradalom automatikus gondolat maladaptív séma diszfunkcionális attitűd

A bejegyzés trackback címe:

http://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr942896864

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

ACsab 2011.05.11. 21:54:36

Nagyon tuti lett! Gratula. Mindig elámulok a IT-s hasonlataidon, most pl. a teljes rendszergazdai hozzáférés a gondolatainkhoz mosolyogtatott meg. :D

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.05.11. 21:57:09

@ACsab: Köszi az elismerést is, meg a konkrét motívumra való visszajelzést is. Mindekttőnek örülök! :)

NETi · http://szamoljvelem.blog.hu 2011.05.11. 23:28:50

Relativitás elmélet és a gondolkodó ember, avagy önkontroll.

A levezetés pedig fenomenális tényleg :)

(Nahát, hogy megmagyaráztad?!)

És lehet, hogy így könnyebben elfogadható és merészebben, vígabban gyakorólható a zemberek számára?
Érdemesebb?
Érdekesebb?
.......
Nos, ha képesek elolvasni mindezt és meg is érteni..
akkor talán van remény a "le@om tabletta" fizikai elhagyására.

Jó is lenne.
Már így is túl jól megél az egészségügy a zemberek csak ösztönös és csorda-szellemű, azaz tömeges hirtelen reflex-láncreakcióiból.
Ami inkább állati.
(De erre, azaz az ilyen megjegyzéseimre gyakran kapok egyből olyan reakciókat (reflexből, és nem jól meggondoltan),
hogy de hiszen az ember is onnan fejlődött, természetes lényként,
és ma is végülis valójában "állat"...
Nem szégyelni való.
Sőt.

Nos, nem is gondolom, hogy szégyelni kéne, hogy honnan jöttünk.
Azt nem is.
Khm.
Igen, onnan fejlődött ki.

Ámbáááár, ha itt egy pillanatra megállok azért és ahogyan kicsit jobban belegondolok,
(és ha kicsit kekeckedni akarok ?)
megforgathatom még én is úgy is -, hogy sokan még ezt is vitatják,
hiszen sok helyütt eleve Isten teremtményei vagyunk.
Ám nagyon érdekes, hogy ez az "ösztön" dolog mégis egyöntetűen és mindenhol az állatoktól való bennünk.
Hoppá - hoppá ;)

No, de a lényeg viszont, hogy nem is arról van és volt szó tehát sosem, hogy aztán az ember ott meg is állt volna a fejlődésben!
Sőt, állandóan fejlődik.
De nem is csak maga az ember.
Hiszen az állatok és minden más is.

Egyszer meg is lehet talán, hogy azt vehetjük észre, mint a futók a "célegyenesben", hogy orrhosszal talán még meg is előznek, ha így folytatjuk?

Ami adódik abból, hogy kényelmesebb nem gondolkodni és fájdalomcsillapítókat vásárólni és használni.
Mindent "könnyebb" már csak készen megvenni a boltban.
Legalábbis azt hiszik túl sokan is, sajnos.
De nem is hiszem, hogy egyébként túl sok idejük akad napi teendőik és érzelmeik viharában gondolkodni.
Sőt, ilyenformán valóban fárasztó is lehet.
Bizony, hiszen iskolás fríss, üde és energikus gyermekek fáradnak el naponta a tanulástól, ne feledjük!

Csak 1x tapasztalnák meg a zemberek úgy igazán, hogy mennyivel kényelmesebb és könnyebb indulatok nélkül!
Legalábbis...

Azonban gyenge idegekkel az bizony nehezen megy.
Azt pedig gyengítik "páran" a világon nagy igénybevétellel :S
És nem is bonyolúlt, hogy miért.
Egyszerűen csak főleg gazdasági okokból kifolyólag, ugyebár.

Olyanról is lehetne írni, hogy milyen csúnya életellenes dolog is az,
és hogy tényleg mekkora károkat okoz.
Valóban jó "buli", jó üzlet az?
Nem kéne jobban utánaszámolni?

Kiváncsi lennék mit írnál erről:)

De amúgy tényleg, és de hiszen nem is mindent bír a zember egymaga a "birkatürelmével", ha azt tépázzák is.
És nem is csak egy lyukas cipő okozta indulattal megbírkózni...
De biztosan tanulható.
Jó példából meg még inkább.
Sajnos abból van egyre kevesebb.
Elméletből sok.
Meg szóból :)
(Bár, azt is mondják, hogy szóból ért a zember :D
Vagy csak falra hányt borsó?
Zöldség.
De nagyon egészséges ;)

Nos, hát pedig a menthális egészség nagyon fontos.
Alap.
Hozzátartozik a teljes egészséghez.
Ha nem onnan kezdődik!
Jó magam úgy vélem, hogy rengeteg más betegség nem is létezne, ha egyébként tényleg normálisak lennénk,
és szerintem már régen itt volna az ideje.

Egyébként egy frenetikus élmény volt olvasni az írást. Tényleg ;)

(De miért használsz csúnya szavakat? Szándékos? ;)

Jgy 2011.05.12. 09:32:10

NETi: azért képzeld el, ha Balázs nem szándékosan használna csúnya szavakat...
Balázs: szokás szerint remek, és asszem, sikeresen meg is ragadtam a lényeget: jó a fehér tyúknak, mert nem tud beázni a cipője. :-)

kzsofi 2011.05.15. 23:35:05

@Jgy: Én, mint egy fehér tyúk, állíthatom: be tud. :)

Az én múlt vasárnapi cipőbeázós sztorim is tanulságos (számomra legalábbis): tudtam, h beázik a cipő, láttam, hogy esik, vehettem volna fel akár 3 másikat is, időm is lett volna... Mégis a beázósat vettem fel. Elindultam éééééés ... 10 mp alatt beázott. :) Vizes lett a zoknim, és nagyon kellemetlen érzés volt. DE! Nem basztam fel rajta az agyam.

Ez jutott róla eszembe:

"Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesem… ez puszta megszokás.
A szemem nyitva van.
Tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kijövök."

Konklúzió: esős utcába többé be nem megyek. :D

Jgy 2011.05.18. 13:01:42

@kzsofi: Hát, ha nagyon szemét és a blog szellemiségéhez méltatlan akarnék lenni, akkor elpoénkodnék azzal, hogy ha tudtad, hogy nevezett cipő beázik, láttad, hogy esik az eső, lett volna módod a nem nevezettet választani, akkor az AGYAD felbaszása érthetően maradt el.
Ehelyett inkább módosítom a tézisemet: jó a sivatagi tyúknak, mert csak elvétve ázik be a cipője. :-)

Jimbo 2012.11.23. 12:47:31

Kedves Szerző,

Annyit megemlítenék, hogy a kalandozások és a tatárjárás közé csúnya dolog egyenlőséget tenni.
A tatárok szabályos népirtást csináltak - tudatosan, ennek következtében megfeleződött a népesség nálunk(többieknél kevésbé). A magyar kalandozásoknak nem volt célja a népirtás, nyilván járt áldozatokkal és nem egy keresztény tett volt, de jóval kevesebb.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.11.23. 13:03:18

@Jimbo: Hol van dokumentálva korabeli tatár(!) forrásokban, hogy a tatárjárás valódi célja a népirtás volt?

Jimbo 2012.11.23. 13:23:51

@Birtalan Balazs: Nem a tatárjárás célja volt a népirtás, hanem a tatárok TODO listáján volt ott, hogy minél több kárpát medenceit mészároljanak le, mert legelőnek szánták a területet. Forráskeresésre most nem venném a fáradtságot.

Amúgy jó a blog, vissza tervezek járni ide - a témában lelkes műkedvelő vagyok.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.11.23. 13:39:34

@Jimbo: Köszönöm az elismerést. :)

Akkor viszont pontosíthatunk úgy, hogy a cél a területszerzés volt (mint a magyaroknál, értsd: boldogulni akartak); a népirtás ennek mellékhatása volt.