Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) EMK (17) emk (33) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) Freud (3) freud (9) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) Gyermeki (4) gyermeki (7) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) NAG (6) nag (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) nlp (18) NLP (3) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) szülői (5) Szülői (3) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • tesz-vesz: @Alensha: "ki gépen szállt fölébe annak térkép-e táj" idézni csak pontosan, szépen, persze ha kij... (2016.06.06. 17:17) Kasszazárás
  • Alensha: "emelkedett irodalmi műbe nem írunk olyat hogy excel. de nem csak most, 300 éve se írtak a nagy kö... (2016.05.29. 18:06) Kasszazárás
  • Érvsebész: @tesz-vesz: Ezt: teljeskotet.blog.hu/ te írod? Akkor értem. (2016.05.21. 21:13) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

A zátlagember krumplija

2011.07.01. 20:37 Birtalan Balazs


 

Bő másfél hónapja indítottam egy szavazást itt a blogon, a következő kérdéssel: Melyik életpozícióban szoktad a legtöbb időt eltölteni? Alább – némi fogalomtisztázás után – e szavazás kiértékelése következik.
 

Az OK-keret


A TA az életpozíciókat az ún. OK-keretben rendszerezi. Ebben az egyes életpozíciók saját elnevezést is kaptak, kiegészítve egy-egy jelzővel, valamint az adott pozícióra jellemző működésmóddal

 

 

 

 

 

 

 

  

 

Mint minden rendszernek, a TA-nak is megvannak a maga axiómái. Ezek közül a legelemibb a következő: a súlyos agykárosodottakat leszámítva minden ember alapvetően rendben van, vagyis képes felnőtt, felelős döntések meghozatalára. Emlékezzünk az életpozíció definíciójára: alapvető hiedelmünk önmagunkról és másokról. Az OK-keret jól illusztrálja (és ezt most a színezéssel is érzékeltettem), hogy a négy életpozícióból három nem felel meg ennek az említett axiómának: aki nem a ++ (tehát „OK vagyok, OK vagy”) pozíciót foglalja el, az egész egyszerűen tévedésben van önmaga és/vagy a másik személy alapvető megítélését illetően. E tévedés, amint arra az elnevezések is utalnak, végső soron pszichés megbetegedéshez vezethet. E megállapítás egybecseng a kognitív pszichológia azon tézisével, amely szerint a pszichés defektusok oka nem más, mint a kognitív torzítás, azaz a valóság téves észlelése.

Eszerint tehát az egészségnek, ha nem is elégséges, de mindenképp szükséges feltétele, hogy az ember élete túlnyomó részét ++ pozícióban töltse, vagyis önmaga számára mind az Én, mind a Te – jelentsen ez utóbbi bárkit vagy bármit – OK legyen. Az egészséges ember alapvetően vidám: boldogul önmagával, a másik emberrel és a világgal. Az OK-keret tehát a villámdiagnózis eszköze is: akin példának okáért azt látjuk, hogy érzelmi életének meghatározó eleme az elégedetlenség, netán a harag, azt bízvást tekinthetjük patologikusnak, és megjósolhatjuk, hogy kemény önismereti munka vár még rá, amíg végre eljut a személyiségfejlődés azon fokára, ahol is ideje legnagyobb részét ++ pozícióban tölti.
 

A krumpli


Hivatalosan nem krumplinak, hanem korrelogrammának hívják azt a diagramot, amelyen azt ábrázoljuk, hogy egy bizonyos személy mennyi időt tölt az egyes életpozíciókban. Az ábrázolás alapja a becslés; ha a saját korrelogrammánkat készítjük el, annyit kell tennünk, hogy átabotában végiggondoljuk az életünket, és hozzávetőleges tippelés alapján, mintegy érzésre megrajzoljuk a krumplit, mondjuk így, ha aránylag egészségesek vagyunk:

 

 

 

 

 

 

 

 

 Vagy így, ha közel állunk az öngyilkossághoz:

 

 

 

 

 

 

 

 

Esetleg így, ha meg vagyunk győződve arról, hogy nemcsak a zsidó világ-összeesküvés tart az átütő siker küszöbén (beleértve, hogy a CIA folyamatosan sugarazza az agyunkat), hanem még a marslakók is figyelnek:

 

 

 

 

 

 

 

 

 



Az „átlagkrumpli”


Az átlag természetesen mindig valaminek az átlaga.

A Sorskönyv nélkül blog olvasóközönsége természetesen az égvilágon semmilyen szempontból nem reprezentatív semmire nézve. Ennek ellenére a leadott 60 db szavazat eredményéből elkészítettem egy „korrelogrammát”. Az alábbi ábrán minden színes négyzet 1%-ot jelent.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Épkézláb következtetést ebből levonni természetesen nem lehet. De ha egy pillanatra eljátszunk azzal a teljesen szakszerűtlen gondolattal, hogy ez az átlag valamilyen módon mégis visszatükrözi valamennyire, hogy a mai Magyarországon hogy is érezzük magunkat a bőrünkben, akkor talán érthető, miért jutott eszembe erről az eredményről a következő történet.

Az esetet csaknem négy éve jegyezte fel – azóta megszűnt – blogjába egy pszichológushallgató lány (azóta pszichológus és asszony), onnan idézem szó szerint. A kontextus: pszichológiaokítás, egyetemi keretek között.
A disztímiáról volt szó, ami a depresszió enyhébb, de hosszabban tartó változata. A tanár éppen arról beszélt, ez akár egész életen át is jellemezheti a személyt.

– Biztos van is egy-két ilyen ismerősötök, ha belegondoltok. Úgy kell elképzelni, hogy mindig rossz a közérzete, általában kicsit nyomott a hangulata. Nem nagyon látja értelmét semminek, a világot ellenségesnek tartja, valahogy azt hiszi, minden szar, magával sem elégedett. Nem ismertek ilyet?

Az egyik fiú:

– De, igen, ismerek egy ilyen országot.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 4 komment «


· 1 trackback

Címkék: humor szavazás depresszió ta ok keret ok vagyok ok vagy korrelogramma disztímia

A bejegyzés trackback címe:

http://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr403031132

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Kötelező hinnem? 2012.04.07. 12:23:35

Előzmény itt. Egy megrögzött ateista blog-olvasó juttatott el kérdéseket az Államhit, akár akarod, akár nem poszthoz: "Ateistaként sokat gondolkodtam már az alábbi kérdéseken, kérem, ha valaki meg tudja válaszolni őket, tegye meg számom...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

amind enit 2011.07.02. 10:00:41

www.jide.hu/index.php?page=news_reader&id=3702

A link tartalma vastagon rímel a végszóra. Annyi kiegészítés, hogy ne csodálkozzunk, ha ilyen a himnuszunk. Ott kezdeném, hogy kiírnék egy pályázatot új Himnusz írására. Mielőtt nekem esnének sokan a nemzetrontást vízionálva, jelzem nem ez a célom. Mondjuk, hogy egy kisgyermek csecsemő korától azt hallja, hogy ahol él, az szép táj, ott békés, sikeres, elégedett emberek élnek, akik maguk oldják meg a gondjaikat, összetartók, vidámak. Gondolnak egymásra, törődnek egymással, a nehéz helyzetben sem esnek kétségbe, hanem megkeresik a megoldásokat. Minden iskolai, nemzeti ünnepen, meccsen, felkelve, lefeküdve, újévkor ezt hallja. A példa sarkos, mert nyilván a világ nem ilyen. De a tudatalatti üzenete fontos minden magyar polgár számára, akiknek az adott területen élő halmaza alkotja a nemzetet....A mi himnuszunk gyönyörű. De nincs benne az, hogy összefogtunk és kimásztunk a bajból. Az van benne, hogy Isten áldd meg a magyart, és nyújts segítséget, húzz ki a bajból. A probléma távol van az éneklőtől. Isten tedd ezt, azt, hogy nekem-nekünk magyaroknak jó legyen. De Isten nem fog nekünk segíteni. Soha. Nem segít 1000 éve. Akkor nézzünk már ki ebből. Mi van ha arra állunk rá, hogy meg tudjuk oldani a gondjainkat? Mit kell tenni ehhez? És tegyük meg. Aztán majd meglátjuk, hogy jó volt-e. De már tettünk, már mi irányítunk. Nem Isten.
Vajon miért megy mindenki nemzeti ünnepen kirándulni? (jól teszik) Hány nyugodt nemzeti ünnepünk van, ahol nem öldöklésre, vereségre, halálra emlékszünk? Bár nem számoltam össze, de az az érzésem erősen ezek a hangsúlyosak. Ezek a NAGY ünnepek. Ünnepeljük a forradalmat (48,56) aztán azt, hogy nem sikerült. Éljen a nemzeti Sorskönyv! Légy ügyes, kreatív, de aztán csinálj mindenképp valamit, hogy ne sikerüljön és kend másra. Mi magyarok nem tanuljuk töriből, hogy mit csináltunk rosszul. Minket mindig kihasználtak, elnyomtak, ármánykodtak, a nagyok elhagytak, mi összevesztünk. De ezt még egyszer sem vallottuk be. Legyen egy nagy nemzeti hibák napja - 1 nap. A többi a lehetőségek napja. Hosszú távon megérné a társadalmi felzúdulást a himnuszvátás....

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.07.02. 10:26:29

@amind enit: Köszönöm az értékes kiegészítést! A cikket önálló posztban be is fogom linkelni.

cheoppy 2011.07.02. 21:16:03

"boldogul önmagával"? Az (Csernus és most már) szerintem nem egy jó kifejezés arra, hogy valaki oké, mert a boldogul szóhoz az kapcsolódik nálam, hogy oké valamennyire, de azért nem teljesen jó. Ha teljesen jól lenne, akkor nem csak boldogulna, hanem boldog lenne, "kicsinyítőképző" nélkül. Nekem sokkal nyíltabban fejezi ki a "boldog" szó azt, hogy valaki élvezi az életet, mintha csak "boldogulna az életben".

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.07.02. 21:42:01

@cheoppy: Az OK-ság és a boldogság között van átfedés: előbbi az utóbbinak előfeltétele. Az utóbbi azonban - legalábbis az én fogalmaim szerint - ennél több.

A "boldogulni" nem kicsinyítőképzős szó. Mármint nemcsak nyelvtanilag nem az, hanem fogalmilag sem. Szemben áll az "elmenekülni", "sehová sem jutni" és "megszabadulni" kifejezésekkel. És e szembenállás dimenziója nem a boldogság, hanem a sorskönyviség vs. autonómia. Aki "boldogul" magával és a másikkal, az "tud vele mit kezdeni", "képes Felnőttben lenni, amikor kell", "meg tudja oldani" az élete és kapcsolatai jelentette feladatatit.

Hogy emellett épp boldog-e? Jó esélye van rá. De ha épp negatív érzései vannak (szomorú, mert meghalt a kedvese, aggódik, mert súlyos kár érte anyagilag, fél, mert operálni fogják, stb.), akkor valószínűleg nem boldog. De ettől még ++ pozícióban van.

Ez így...? :)