Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) EMK (17) emk (33) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) Gyermeki (4) gyermeki (7) halál (12) harmadfokú (3) harry potter (20) Harry Potter (4) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) NAG (6) nag (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) NLP (3) nlp (18) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) Szülői (3) szülői (5) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • tesz-vesz: @Alensha: "ki gépen szállt fölébe annak térkép-e táj" idézni csak pontosan, szépen, persze ha kij... (2016.06.06. 17:17) Kasszazárás
  • Alensha: "emelkedett irodalmi műbe nem írunk olyat hogy excel. de nem csak most, 300 éve se írtak a nagy kö... (2016.05.29. 18:06) Kasszazárás
  • Érvsebész: @tesz-vesz: Ezt: teljeskotet.blog.hu/ te írod? Akkor értem. (2016.05.21. 21:13) Kasszazárás
  • bahhama: Nyugodjon bekeben (2016.05.21. 20:47) Gyászjelentés
  • Utolsó 20
pagerank

Jó hülyének lenni?

2011.07.17. 15:20 Birtalan Balazs


 

Ízlés dolga. Ám túllépve az obligát replikán – „Miért, te mit érzel?” – annyit leszögezhetünk: mindenképpen hasznos. Hogy miért, az saját fájdalmas, mindennapi hülyeségeinket elemezve válik érthetővé – s e megértés segíthet hülyeségeink elhagyásában.
 

Aronson első törvénye


A híres amerikai szociálpszichológus, Elliot Aronson – akit leginkább A társas lény című, briliánsan megírt ismeretterjesztő könyv szerzőjeként szokás ismerni – saját maga nevezte el így némi öniróniával sok évtizedes szakmai tapasztalatának foglalataként tett megállapítását, miszerint:
Nem mindenki őrült, aki őrült dolgokat művel.


E törvény kontextusát olyan híressé vált szociálpszichológiai kísérletek képezik, mint például az 1955-ben végzett Asch-kísérlet vagy az 1960-as évek elején végzett Milgram-kísérlet. Az „őrült módon” viselkedő kísérleti személyek kivétel nélkül normális, átlagos, hétköznapi személyek voltak.

Aronson részletesen bemutatja, hogy e kísérleti helyzetekben hogyan viselkednek az emberek, és elemzése nem hagyja meg az illúzió lehetőségét számunkra: ha mi lennénk a kísérleti alanyok, nagy valószínűséggel mi is ugyanolyan őrült módon viselkednénk.
 

De miért?


A pszichológiai kísérlet műfajánál fogva nem alkalmas arra, hogy választ adjon e kérdésre. A kísérletek végeztével lehet konkrét megállapításokat tenni, például: „A kísérleti személyek mintegy 65%-a – korra, nemre, műveltségre, társadalmi osztályra és világnézetre való tekintet nélkül – hajlandó a tekintélynek engedelmeskedve halálos áramütést adni egy másik embernek.”

Ez az adat sokkoló lehet annak, aki először találkozik vele. Azonban a sokszor megismételt kísérletek is csak új és újabb adatokkal tudnak szolgálni magáról az őrült viselkedésről (ilyen körülmények között így és ennyire viselkednek őrült módon az emberek, amolyan körülmények között pedig úgy és annyira), de az őrültség magyarázatát nem adják meg.

Ez nem is biztos, hogy baj. A tudomány célja ritkán az, hogy megmondja: „Ez a helyes válasz.” Többnyire megelégszik azzal, hogy szabatosan megfogalmazza a kérdést, illetve rámutasson: „Ez és ez a válasz helytelen.”

A „Miért?” kérdésre adható válaszokat többnyire nem a kísérleti pszichológusok, hanem a teoretikusok szállítják, leginkább hipotézis formájában. Ami pedig a pszichoterapeutákat illeti: ők kapva kapnak e hipotéziseken, feltéve, ha a gyakorlatban az jól hasznosíthatónak bizonyul a gyógyító munkában.
 

Fejjel a falnak

Egy ember a következőt csinálja:

Kilép a háza kapuján. Balra fordul. Megy háromszáz métert. Ismét balra fordul, és egy lépést előre lépve nagy erővel beveri a fejét a házfalba.
Emberünk hülye, ez nyilvánvaló. Ha hozzátesszük, hogy a leírt műveletsort hetente többször is megcsinálja, akkor hülyesége vitán felül áll.

Persze túl nagy arcunk nekünk sem lehet, mert mi pontosan ugyanilyen hülyék vagyunk. Társas helyzetekben nagy erővel szaladunk bele újra meg újra ugyanazokba a pofonokba. Dühöngünk, hogy a másik hogy lehet ilyen (gonosz, önző, szerencsétlen, feledékeny, megbízhatatlan stb.), holott ismerjük őt évek óta, és valójában tudjuk, hogy milyen. Szenvedünk a saját idióta lépéseinktől is, és nem értjük, hogy lehettünk ilyen balfékek, hogy már megint ugyanúgy szúrunk ki magunkkal, mint tettük tegnap, egy hete vagy harminc éve.

Ezek a viselkedések értelmetlenek. Ezen nincs mit szépíteni. Nem azt a célt szolgálják, hogy a változó környezetünk adta kihívásokhoz mind hatékonyabban alkalmazkodjunk (következésképpen jobban érezzük magunkat a bőrünkben); szakszóval nem adaptív, hanem maladaptív viselkedések.

De miért viselkedünk maladaptív módon?

Biztos tudásunk nincs erről. A pszichoterápiás gyakorlat azonban – azon belül is az NLP (neurolingvisztikus programozás) – kínál egy választ, amely a gyakorlatban használhatónak mutatkozik.
 

Ahol tejet kapni

Egy ember a következőt csinálja:

Kilép a háza kapuján. Balra fordul. Megy háromszáz métert. Ismét balra fordul, és egy lépést előre lépve bemegy a boltba. Vesz magának egy kiló kenyeret és egy liter tejet.
A fenti történetben nincs semmi furcsa. Emberünk már-már unalmasan normális módon viselkedik. Viselkedése nyilvánvalóan adaptív. Adaptív: azaz a környezet kihívásaira (beleértve például saját éhségét) megfelelő válasz, amelynek következtében neki jobb lesz, mint korábban volt.

S mivel jó, érdemes másnap is megismételni. Harmadnap is. Harminc év múlva is. Hogy közben a bolt elköltözött két sarokkal arrébb, az üzlethelyiséget pedig befalazták? Hát istenem – a szokás nagy úr.

Fejjel a falnak menő barátunk viselkedését továbbra is hülyeségnek – maladaptívnak – tartjuk, ám most már valamit megértettünk belőle. Emberünk viselkedés értelmetlen, a viselkedés mögötti szándék azonban nagyon is értelmes: kenyeret és tejet akar venni. Hát mi ezzel a gond? A világon semmi.

Az NLP egyik alaptétele – amelynek ismeretét nem nélkülözheti egyetlen pszichoterápiás iskola sem – a következő:
Különbség van a viselkedés (tünet) és annak pozitív szándéka között.Fejjel a falnak menni (viselkedés) hülyeség. Kenyeret és tejet venni (szándék) nem hülyeség, hanem teljesen jogos, érthető igény. Csak épp a viselkedés nem alkalmas a szándék megvalósítására. Miért? Mert a boltot befalazták.

A körülmények megváltoztak. A viselkedés maradt.
 

Miért haltak ki a dinoszauruszok?


Egy másik NLP-tétel így hangzik:
Megszületése pillanatában kivétel nélkül minden viselkedés adaptív.Másként ezt úgy lehetne mondani, hogy amikor döntéshelyzetben vagyunk, a rendelkezésünkre álló lehetőségekből mindig a legjobbnak mutatkozót választjuk.

Ez a tétel nem feltétlenül magától értetődő. Érdemes alaposabban szemügyre venni.

„Amikor döntéshelyzetben vagyunk.” Dönteni elvileg bármikor lehet, de nem minden helyzetet élünk meg döntéshelyzetként. Ha új, eddig ismeretlen szituációba kerülünk, kénytelenek vagyunk mozgósítani ismereteinket és képességeinket, hogy megtaláljuk az optimális lépést. Ha a szituáció nem új – pontosabban: ha nem észleljük újnak –, akkor erre semmi szükségünk: nem kell új döntést hoznunk, hanem elővesszük rég bevált sémáink egyikét. „Kenyeret és tejet akarok venni. Ezt úgy kell csinálni – hiszen mindig is így csináltam, hogy...” És csinálom, ahogy mindig is csináltam. Ha megkapom a kenyeret és tejet, jó. Ha beverem a fejem a falba, akkor meg szidom a hülye falat.

BrachiosaurusAz evolúció sajnos nem alakította ki bennünk, állatokban azt a képességünket, hogy a megváltozott körülményeket azonnal megváltozott körülményként észleljük, és sémáinkat félretéve ennek megfelelően változtassunk viselkedésünkön. Ezért haltak ki a dínók: életmódjuk sok millió évig adaptív volt. Aztán megváltoztak a körülmények, és ők nem alkalmazkodtak hozzá elég gyorsan. Továbbra is balra fordultak ott, ahol korábban mindig. Nekimentek a falnak, és a fal kiütéssel győzött.

„A rendelkezésünkre álló lehetőségekből.” És nem az összesből – ez nagyon fontos. Kisbabaként sokkal kevesebb lehetőség áll rendelkezésünkre – mivel kevesebbet ismerünk fel – mint felnőtt korunkban. Adott esetben azt látjuk, hogy két dolog közül választhatunk:

1. Anya nem figyel ránk. Akkor meghalunk.
2. Megfájdul a hasunk, és ordítunk. Akkor anya ránk figyel, és életben maradunk.


Összehasonlíthatatlanul jobb a hasfájás, mint elveszíteni anyánk figyelmét. Ha tehát a hasfájás egyszer bevált, kipróbáljuk legközelebb is. És csináljuk tovább felnőttként is. Van értelme a hasfájásnak? A világon semmi: olyan maladaptív, hogy csak na. Ám ha megtaláljuk mögötte a pozitív szándékot – nevezetesen, hogy magunkra irányítsuk annak figyelmét, akitől az életben maradásunk függ –, akkor már nagyon is érthető a dolog.

A hasfájás választása ott és akkor adaptív megoldás volt. Aztán megváltoztak a körülmények (ugyanis felnőttünk, és életben maradásunk már nem függ attól, hogy magunkra tudjuk-e vonni anyánk figyelmét), a viselkedés azonban maradt. Maradt, és maladaptívvá vált. És maradni is fog mindaddig, amíg magára a viselkedésre (tünetre) koncentrálunk.

Ha azonban megtaláljuk a pozitív szándékot, és elválasztjuk a tünettől, akkor végre ismét döntéshelyzetben találjuk magunkat. Felnőtt képességeinkkel, a most rendelkezésre álló lehetőségek tárházából választhatjuk ki azt az új, jelenleg adaptív viselkedést, amely ennek a pozitív szándéknak megfelel.

Ennek belátása nem könnyű. Ha ránézünk egy emberre, aki lop, csal, verekszik, iszik, drogozik vagy gyerekeket erőszakol meg – akkor igencsak sok energiába kerül, hogy maladaptív viselkedése mögött meglássuk azt a pozitív szándékot, amelynek kielégítésére e számunkra elfogadhatatlan cselekedetek (vagy azok csírái, béta-verziói) eredetileg szolgáltak. Ha ránézünk önmagunkra, és saját hülyeségeinkkel szembesülünk, akkor talán még nehezebb megérteni fájdalmas viselkedésünk mögöttes értelmét.

Azonban nincs esélyünk tartós változásra vagy gyógyulásra, amíg a kocsit akarjuk a ló elé fogni: amíg az őrült viselkedésre koncentrálunk, amíg azt akarjuk kiiktatni életünkből, annak megértése előtt – vagy nélkül –, hogy miért is választottuk annak idején (alkalmasint pár hónapos korunkban) ezt az őrült viselkedést.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 6 komment «




Címkék: kísérlet milgram viselkedés nlp tünet adaptív elliot aronson újradöntés asch maladaptív pozitív szándék

A bejegyzés trackback címe:

http://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr323074515

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

amind enit 2011.07.18. 14:32:37

Hosszabb távollét után újra megállapítom, hogy remek írásaid vannak. Ez itt épp tényszerű, okfejtős, az előző érzelemtől átitatott, élménydús - talán inkább katartikus, mert hittel átitatott.

Gratulálok!

Kócos02 2011.07.18. 20:01:59

Irdatlan jó.
(Nem ez, hanem az egész blog. Vagymi. Nem pont ez a bejegyzés, hanem mindegyik. A Hári Péteresnél döntöttem el (azt hiszem), hogy akkor most már én is kell, hogy írjak ide. Ezt a fenti két szót. =))

▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒ 2011.07.20. 14:29:14

Ja, csipázom én is ezt a blogot. Hasznos. Csináld.

szabóada 2011.07.23. 02:53:32

nemsokára kelnem kéne, s még le sem feküdtem, egy blogot olvasok, ami pedig nem szökik el, alvás után is megtalálnám... mégsem hülyeség éjnek-hajnalnak idején itt dekkolni. A hülyeség az, hogy már megjegyeztem magamnak, hogy balra, s újra balra egyenest a falnak megyek, tehát többet nem megyek arra, mégis arra mentem tegnap. Jól bevágtam a fejem, amin újfent elcsodálkoztam. Aztán eszembe jutott, hogy nem erre van a bolt! De az ütéstől megszédülve nehezen megy a tájékozódás, s ekkor valahonnan jön valami iránymutatás! S láss csodát, eszembe jut, hogy én is tudom az utat! Kezd egyre ismerősebb lenni a környék, és jobbra fordul az út, s jobbra a lét.