Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) emk (33) EMK (17) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) Felnőtt (3) felnőtt (15) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) Gyermeki (4) gyermeki (7) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) nag (6) NAG (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) nlp (18) NLP (3) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) Szülői (3) szülői (5) szupervízió (3) TA (30) ta (39) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • tesz-vesz: @Alensha: "ki gépen szállt fölébe annak térkép-e táj" idézni csak pontosan, szépen, persze ha kij... (2016.06.06. 17:17) Kasszazárás
  • Alensha: "emelkedett irodalmi műbe nem írunk olyat hogy excel. de nem csak most, 300 éve se írtak a nagy kö... (2016.05.29. 18:06) Kasszazárás
  • Érvsebész: @tesz-vesz: Ezt: teljeskotet.blog.hu/ te írod? Akkor értem. (2016.05.21. 21:13) Kasszazárás
  • bahhama: Nyugodjon bekeben (2016.05.21. 20:47) Gyászjelentés
  • tesz-vesz: @iii: ugye te művészetnek tartod Varró eme versét? :) kitalálom, szerinted a szlempoetri is biztos... (2016.05.21. 20:01) Kasszazárás
  • tesz-vesz: @Érvsebész: csúnya szavak? ugye tudod hogy én nem erről beszéltem. vigyázok, de te is vigyázhatn... (2016.05.21. 19:57) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

Meghalni – elszunnyadni

2011.07.22. 02:50 Birtalan Balazs


 

Mondják: a magyar öngyilkos nép. Ez persze ilyen sarkosan ostobaság, ám az tény, hogy az öngyilkossági statisztikákban előkelő helyen állunk. A most indított szavazásban – itt jobboldalt – most választ adhatsz: hogy állsz te az öngyilkosság gondolatával? (Update: a szavazás lezárva.)

Hamlet és YorickAz öngyilkosság kérdése roppant összetett és nagyon kényes téma. Mivel a halál témá

jával általában sem foglalkozunk szívesen, ezért könnyen lehet, hogy első blikkre elhárítjuk az egész témát, és azt mondjuk: nekünk aztán az égvilágon semmi közünk ehhez a kérdéshez. Csakhogy ez a hirtelen tagadás többnyire nem felel meg a tényeknek.

Egyrészt élete során csaknem mindenkinek megfordul a fejében, ha másképp nem, kósza ötletként, hogy megölje magát. Lehet, hogy nem komolyabban, mint a valóságtól elrugaszkodott pályaválasztási fantáziák – teszem azt: „Mi lenne, ha elmennék sarkkutatónak?” – de a gondolat valamilyen formában szinte bizonyosan felbukkan. Talán ez embervoltunk egyik velejárója.

Másrészt az öngyilkosság jelensége nincs elrejtve előlünk. Az olyan híres embereknek, mint József Attila, Latinovits Zoltán, Domján Edit, Szécsi Pál, Márai Sándor, Schütz Ila és nagyon sokan mások, a halála is híres. Amikor az ő életükkel és életművükkel találkozunk, akkor tudva vagy tudatlanul, de életük végével és annak módjával is szembesülünk – s ez sokunkban újra és újra fölvethet bizonyos kérdéseket.

Harmadrészt nagyon szerencsésnek mondhatja magát az (már ha van ilyen személy), akinek a viszonylag közvetlen környezetében (család, baráti kör, munkahely) ne történt volna vagy öngyilkosság, vagy legalábbis öngyilkossági kísérlet. Vajon fel lehet-e dolgozni teljes mértékben valaha is, ha egy szerettünk a halált választotta? Vajon vannak-e szavaink azon szülő, gyerek vagy házastárs felé, akit egy öngyilkos hátrahagyott? És vannak-e szavaink ahhoz, aki egyszer vagy többször már megkísérelt véget vetni az életének? Hát ahhoz, aki öngyilkosságról beszél, esetleg egyenesen azzal fenyegetőzik?

Ez utóbbival kapcsolatban szeretnék rámutatni egy közkeletű tévedésre.

Két ökölszabály

Nagyon sokan azt hiszik, hogy ebben a kérdésben érvényes az „amelyik kutya ugat, nem harap” elv. Vagyis aki az öngyilkosságról beszél, annak csak a szája jár, nem kell komolyan venni; aki valóban végezni akar magával, az nem mondja, hanem csinálja.

Hát ez egész egyszerűen nem igaz.

Töméntelen mennyiségű adat bizonyítja, hogy az öngyilkossági kísérletek túlnyomó részét megelőzi az arról való beszéd. Ez egyben azt is jelenti, hogy az öngyilkosság soha nem derült égből villámcsapás, hanem mindig van valamilyen előjele – legfeljebb a környezet ezt nem veszi észre. Talán belefásultak a siránkozások állandó hallgatásába, talán megemelkedett az ingerküszöbük, talán más problémákkal voltak elfoglalva, vagy egyszerűen csak szerencsétlenül jöttek össze a dolgok, és a nyílt vagy burkolt segítségkérés, az ún. cry for help elsikkadt.

Ám ha tudatában vagyunk e ténynek, akkor tudatában lehetünk annak is, hogy az öngyilkosság sok esetben igenis megelőzhető, és életünkbe beépíthetjük ökölszabályként: Ha valaki öngyilkossági fantáziákról vagy tervekről beszél nekünk, akkor azt kivétel nélkül mindig komolyan kell vennünk.

Egy másik gyakori elképzelés: „Aki valóban öngyilkos akar lenni, az nem próbálja, hanem megteszi.” Ez sem igaz. Ugyancsak a statisztikák bizonysága igazolja, hogy a legtöbb „sikeres” öngyilkos korábban már követett el egy vagy több öngyilkossági kísérletet. Hogy aztán aki ténylegesen meghalt, az szándékát tekintve valóban meg akart-e halni – ezt utólag már csaknem lehetetlen megmondani, de mindegy is. Valóban létezik olyan eset, amikor maga az öngyilkossági kísérlet számít cry for help-nek. És megesik, hogy az öngyilkos valójában nem is akart meghalni, csupán ráijeszteni környezetére, csak éppen kísérlete túl jól sikerült.

Ennek alapján megfogalmazhatunk egy újabb ökölszabályt: A legkomolytalanabbnak látszó öngyilkossági kísérletet is halálosan komolyan kell vennünk. Ha egy kisgyerek elszánt arccal bevesz egy egész levél C-vitamint, és lefekszik az ágyára „meghalni”, akkor a lehető legrosszabb, ha kacagunk egyet „aranyos naivságán”, és nem foglalkozunk a történtekkel. Idő kérdése, hogy az elégtelenül megválasztott eszköz helyébe megtalálja azt, amivel valóban el tudja pusztítani magát.

Végül két dolgot szeretnék kérni a szavazással kapcsolatban.

Ha az utolsó négy lehetőség valamelyikét választottad, mindenképpen segítségre van szükséged. Ha az utolsó kettő valamelyikét választottad, akkor e segítség nem tűr halasztást, mert közvetlen életveszélyben vagy. Ez esetben, még ha értelmetlennek látod is, akkor is azonnal fordulj valakihez: lehetőség szerint orvoshoz vagy pszichológushoz, de ha más nincs, akkor bárkihez: egy paphoz, a tanárodhoz, a szomszédhoz, vagy az első szembejövőhöz. Hívj fel egy lelkisegély-szolgálatot, vagy akár keress meg engem.

A másik dolog: függetlenül a saját szavazatodtól, egy pillanatra gondold végig a számodra fontos embereket – ők vajon hogyan szavaztak volna? És ha valamelyikükkel kapcsolatban felmerül benned a gyanú, hogy az utolsó négy lehetőség egyikét választaná, akkor vedd komolyan. Segíts neki, vagy kérj segítséget a számára. Ne holnap: még ma.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 5 komment «




Címkék: halál szavazás gyász öngyilkosság lelkisegély cry for help

A bejegyzés trackback címe:

http://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr453088025

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Aniko1010 2011.07.22. 08:01:27

Első mondatra (Mondják: a magyar öngyilkos nép.) első gondolatom, hogy nem lehet, túl jól csináljuk a statisztikákat, a többi nép meg csak olyan tessék lássék mód? Nem csak most jutott eszembe, hanem már olyankor is, amikor pl. arról volt szó, hogy a magyar gyerekek nem értik, amit olvasnak, szemben az x nemzetek gyerekeivel... és még sorolhatnám.

Második gondolat: Igen, igen. Nem szabad félvállról venni a jeleket. És igen, immunis lesz, aki a depis ember mellett van és folyton a negatívumokban kell éljen... talán egy idő után fel is adja, hogy próbálja megmenteni :(
Valahogy olyan, mint amikor a gyerek elmegy két hétre nyaralni a nagyihoz és mikor hazajön azt mondod "jesszus nőttél vagy 10 cm-t" pedig egész tanévben nőtt másik tízet és már magasabb nálad - csak azt nem veszed észre mert állandóan a szemed előtt van.

Szóval nagyon nagyon oda kell figyelni egymásra...

szabóada 2011.07.23. 02:00:41

Hát én még éppen csak most keveredtem erre a blogra, és PONT(!) EZ a téma az utolsó bejegyzés, tehát ezt olvasom elsőnek. Hümm... és most belém akadt a szó.

szabóada 2011.07.24. 17:40:03

csöppet kezd zavarni, hogy az utolsó kommenteknél a nevem tölti meg a lista felét, ennek ellenére megint írok. :D ('szabad nekem írnom, ha írni akarok') :D
Mikor először olvastam ezt a cikket, akkor csak magamra gondoltam. Most meg mindenki másra, aki pont a házunk mögött vonuló sínpárokon találkozott a halálvonatával. Kb. 4-6 havonta történik sikeres öngyilkosság a városunkban (kb.6000 fős város) szerintem ez nagyon sok, a statisztikát erősítjük.
S ekkor nem arra gondolok,hogy milyen szörnyű is,hogy meghalt, hanem arra,hogy mit szenvedett addig, mire idáig jutott?
A másik az, hogy lehet a legéletvidámabb ember készül ilyesmire, akiről nem is gondolnánk, hogy időnként utoléri valami leszakadó hógörgeteg, s maga alá temeti, annyira hogy ilyenkor még az előző lavinák is súlyként nyomják, sőt az elkövetkezők terhét is érzi... környezete tehetetlenül nézi... a 'segítség' fogalomra ijedten bezárkózik,... s hogy ne rontsa tovább a rossz statisztikát (na persze, hogy nem ezért), de végül mégsem... szóval életben marad. Lerázza az egész hógörgeteget, és csakazértis elkezdi élvezni az életét újra, úgy ahogy van, tökéletlenül.
na hát könnyebb volt egyes szám harmadik személyben... :)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.07.24. 17:44:45

@szabóada: Ha statisztikajavítás, ha csakazértis - a lényeg, hogy lekerüljön az a hógörgeteg! :)

Roziblogol 2011.08.02. 09:24:39

@Birtalan Balazs: nálam is hiányt pótolt ez a link