Tessék, csak tessék, ki mit óhajt! Miről szóljanak a Sorskönyv nélkül következő posztjai? Miként a címben írt egykori tévéműsorban, itt is szabadon lehet választani. Pontosan annyira szabadon...
Idősebbek emlékezhetnek: a május 1-jei felvonulás során a tévériporter a spontán kiválasztott munkás orra alá tolja a mikrofont, mire a munkás a lufi alól elmondja, hogy melyik üzem képviseletében jött ki önként és dalolva felvonulni, és minden vágya, hogy este a televízióban meghallgathassa Schuberttől a Pisztrángötöst. Persze az egész ország tudta, hogy a műsor egy csöppet manipulált; szegény munkást jó előre beidomították, hogy mit kell kérnie, de legalábbis megvolt az enyhén szólva szűkített lista, hogy miből választhat.
Ugyanez a helyzet itt és most. Jó ideje forgatom a fejemben néhány írás tervét, és jó esély van rá, hogy előbb-utóbb valamennyit meg fogom írni. De mi legyen a sorrend? Melyiket vegyem előre a megírandók listáján?
Konkrétan négy témáról van szó, és ezek közös vonása, hogy mindegyik valamilyen fogalmat tisztáz, pontosabban eloszlat bizonyos félreértéseket egy fogalom, illetve egy ahhoz hasonló (vagy könnyen hasonlítható) másik fogalom között. A következőkről van szó:
Gátló parancsok versus gátlások
Erre a félreértési lehetőségre a blog egyik olvasója hívta fel a figyelmemet. Pontosabban számon kérte rajtam, hogy miért „nevelem” én gátlástalanságra az embereket. Természetesen erről szó sincs: a gátló parancsoktól való megszabadulás korántsem jelent gátlástalanságot. De ennek belátása a jelek szerint nem mindenki számára magától értetődő.
Kognitív terápia versus pozitív gondolkodás
A kognitív terápia egyik központi eleme, hogy az ún. negatív automatikus gondolatokat átkeretezzük, és adaptív választ adunk rájuk, s ez az eljárás pozitív érzelmekhez vezet. A nem elég alapos megértés ezt azonosítja az ezotéria számos területéről ismert pozitív gondolkodás nevű valamivel (szemlélet? eljárás? módszer? beállítottság?), ami ellen sokan prüszkölnek, mivel felszínes és manipulatív dolognak tartják. A két jelenség között a hasonlóság látványos – de felszíni. A kettőnek vajmi kevés köze van egymáshoz.
Hipnózis versus öntudatvesztés
Ez az egyik legközkeletűbb sztereotípia: hipnózis során az ember elveszíti öntudatát. Van, aki ezért fél a hipnózistól. Van, aki ugyan nem fél tőle, de hipnózis után csalódottan állapítja meg, hogy végig tudott magáról, és arról, hogy mi történik. Azt, hogy a hipnózisban szó sincs az öntudat vagy a szabad akarat elvesztéséről, számtalanszor leírták már – de a jelek szerint e kérdés tisztázása soha nem lehet elegendő.
Erőszakmentesség versus mulyaság
Ez a téma sem új keletű; én magam is sokszor írtam már róla. Az EMK (erőszakmentes kommunikáció) nem bárgyú behódolást jelent, nem a saját érdekekről való elvtelen lemondást – éppen ellenkezőleg.
Nos, egyelőre ebből a menüből lehet választani. Te melyik témáról szeretnél előbb olvasni?
Update (január 30.):
Köszönöm a válaszokat! Ezen a ponton lezárom a szavazást, a nagyságrend ennyiből is kirajzolódik már: 
Utolsó kommentek