Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) EMK (17) emk (33) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) Freud (3) freud (9) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) Gyermeki (4) gyermeki (7) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) nag (6) NAG (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) NLP (3) nlp (18) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) Szülői (3) szülői (5) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • tesz-vesz: @Alensha: "ki gépen szállt fölébe annak térkép-e táj" idézni csak pontosan, szépen, persze ha kij... (2016.06.06. 17:17) Kasszazárás
  • Alensha: "emelkedett irodalmi műbe nem írunk olyat hogy excel. de nem csak most, 300 éve se írtak a nagy kö... (2016.05.29. 18:06) Kasszazárás
  • Érvsebész: @tesz-vesz: Ezt: teljeskotet.blog.hu/ te írod? Akkor értem. (2016.05.21. 21:13) Kasszazárás
  • bahhama: Nyugodjon bekeben (2016.05.21. 20:47) Gyászjelentés
  • tesz-vesz: @iii: ugye te művészetnek tartod Varró eme versét? :) kitalálom, szerinted a szlempoetri is biztos... (2016.05.21. 20:01) Kasszazárás
  • tesz-vesz: @Érvsebész: csúnya szavak? ugye tudod hogy én nem erről beszéltem. vigyázok, de te is vigyázhatn... (2016.05.21. 19:57) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

Első ballagási tarisznyánk

2012.06.03. 19:18 Birtalan Balazs


 

utonevkonyv.jpgMikor történik velünk először, hogy hosszú idő után elhagyunk egy helyet, hogy aztán radikálisan más közegben folytassuk életünket? Világos: a születéskor. És mi lapul első ballagási tarisznyánkban, életre szóló útravalóként? Hát persze: a nevünk.

Köztudott, hogy az úgynevezett „primitív” társadalmakban a névadás mágikus jelentőséggel bír: a gyereknek tudatosan választanak olyan nevet, amely hitük szerint kifejezi az ő belső lényegét és meghatározza jövőjét. Kevésbé köztudott, hogy a névadás ugyanezt a funkciót az úgynevezett „civilizált” világban is betölti. A döntő különbség: a tudatosság hiánya.

Nem végzet: sorskönyvi üzenet

Elkerülendő bármi félreértést, tisztázzuk az elején: milyen értelemben veheti komolyan egy felvilágosult, józan, racionális gondolkodású ember a 21. században a klasszikus mondást, miszerint „Nomen est omen”, azaz – szabad fordításban – „a név előre jelzi a sorsot”? 
Sietek leszögezni: az alábbi gondolatmenetnek semmi köze az ezotériához vagy az okkultizmushoz. Nem állítom, hogy nevünk etimológiai jelentése vagy „numerológiai értéke” titokzatos, természetfeletti erővel kényszeríti ránk végzetünket vagy jellemünket: hogy minden Péter szükségszerűen szilárd és rendíthetetlen alkat (görög petrosz = kőszikla), vagy hogy valamennyi Irén óhatatlanul bárányszelíd (görög eiréné = béke). Nemcsak ezt nem állítom, de hasonlót sem.

Amikor a pszichológia végzetről vagy sorsról beszél, nem abban az értelemben teszi, mint a görög tragédiák. A sors az egyéni élet alakulása, és tiszta sor, hogy életünk eseményei nem izolált, egymástól tökéletesen független események, hanem itt is, amott is felismerhető köztük az oksági viszony. Ha pedig e viszonyokat föltárjuk és rendszerezzük, akkor a jelen adottságokból viszonylag nagy biztonsággal tudjuk megtippelni a jövő eseményeit. Nem kell ahhoz semmiféle misztikus hókuszpókusz, hogy egy húszéves ember étkezési és szájhigiéniai szokásainak ismeretében bejósoljuk, hogy negyedszázaddal később milyen állapotban lesznek a fogai. Az sem nagy etwas, ha egy zárkózott tízéves, magolós kölyökről, aki betegesen retteg a tornaóráktól, borítékoljuk, hogy felnőttkorában nem lesz profi bokszoló. Persze tévedhetünk jóslatainkkal: az élet elég komplex jelenség ahhoz, hogy determinizmusról ne, csupán valószínűségekről beszélhessünk.

Jövőnk alakulását számos tényező határozza meg: genetikai örökségünk; a születésünk előtt, alatt és után minket érő kémiai hatások; fizikai környezetünk; szocializációnk; véletlen események; más személyek cselekedetei; és nem utolsósorban saját – tudatosan, illetve tudattalanul hozott – döntéseink.

Az, hogy a nevünk milyen módon befolyásolja életünket, a fenti felsorolás két elemének összjátékában bontakozik ki. Az első: a nevünket más személyektől (többnyire szüleinktől) kaptuk. A második: kapott nevünkkel kapcsolatban már életünk korai szakaszában tudattalan döntéseket hozunk.

Ha valakinek ismerős a felállás, miszerint a kisgyereket éri egy szülői hatás, amire ő tudattalan döntéssel reagál, az nem a véletlen műve. A nevünk nem más, mint sorskönyvi üzeneteink egyike. Konkrétabban: egy attribúció.

Az attribúció

Az attribúciók (magyarul: tulajdonítások) a szüleink által nekünk, vagy nem nekünk, de a jelenlétünkben rólunk mondott állítások, jövendölések. Ezek lehetnek pozitívak („Józsika olyan ügyes, képzeld, már egyedül eszik!”) és negatívak („Te is úgy fogod végezni, mint az a részeges apád!”), és képezhetik alapját mind nyertes, mind vesztes sorskönyvnek.

Fentebb használtam a névadással kapcsolatban a „mágikus” jelzőt, de nem a szó szoros értelmében. A mágikus gondolkodás a kisgyermek sajátja – illetve a felnőtté, amikor épp Gyermeki énállapotban van. Az énállapotok ún. másodlagos strukturális modellje azt mutatja be, hogy sem a Szülői, sem a Gyermeki énállapot nem homogén: mindkettőben megkülönböztethetünk további tényezőket. A nagy hóember alsó karikájában található kis hóember felső karikája a Szülői a Gyermekiben nevű rész, amelyet Sz1-gyel jelölnek, és változatos elnevezésekkel illetik: Disznó Szülő, Boszorkány Szülő, Emberevő Szülő, Mágikus Szülő, Elektróda – vagy nemes egyszerűséggel: Démon. Személyiségünk e szegmense azon idők lenyomatát őrzi, amikor gyermekként szüleinknek korlátlan hatalmat tulajdonítottunk. Ők voltak élet és halál urai: az ő áldásuktól vagy átkuktól függött, hogy életben maradunk-e, vagy sem. Az itt tárolt tartalmakat szüleink – a maguk Gyermeki énállapotából – egy mindenható varázsló teljhatalmával szórták ránk átokként vagy áldásként; többnyire szavak nélkül, életünk első pár évében – és természetesen anélkül, hogy ők maguk ennek tudatában lettek volna.

Ebben az Sz1 énállapotban tároljuk az attribúciókat, hasonlóan a gátló parancsokhoz (Ne létezz!, Ne érezz!, Ne légy önmagad!, stb.) és az engedélyekhez is – már ha épp szerencsénk volt, és ilyesmivel láttak el útravalóul: Létezhetsz!, Lehetnek érzéseid és megélheted azokat!, Szabad önmagadnak lenned!, stb.

A név tehát attribúció: a szüleink elsődlegesen ezzel az üzenettel hozzák tudomásunkra, hogy szerintük kik vagyunk valójában, illetve mit szeretnének: kik legyünk valójában. Mi pedig meghozzuk sorskönyvi – tehát tudattalan – döntésünket: elfogadjuk-e a mágikus erejű üzenetet, s ha igen, milyen jelentéssel. Arra ugyanis nincs garancia, hogy az üzenetet mi abban értelemben fogjuk dekódolni, ahogy azt ők elképzelték, tekintve, hogy a nevek korántsem csak egyféleképpen képesek hatást kifejteni.

Egy félrecsúszott névadás

Nézzünk egy példát arra, amikor a gyerek más üzenetet hall ki a saját nevéből, mint amit a szülő belekódolt!

A 12. századi olasz nagykereskedő, Pietro di Bernardone rajongott francia származású feleségéért, ezért fiát – aki a keresztségben a sablonos Giovanni nevet kapta – következetésen „kis franciának” szólította. Ez olaszul így hangzik: Francesco. Természetesen csak találgathatjuk, mi járhatott eközben Pietro fejében, de talán nem járunk messze az igazságtól, ha szándékolt üzenetét így öntjük szavakba: „Légy olyan, mint a feleségem, akire büszke lehetek!”

Az ifjúkor tombolásai után Francesco valóban olyan lett, mint az anyja: jámbor és tiszta lelkű, és meghonosította Itáliában a Franciaországból importált kathar („tiszta”) eretnekség katolikussá szelídített változatát. Az ilyen értelemben vett francia lelkület apa és fia szakítását eredményezte.

Mégis, kinek az élete?

„Éld az én életemet!” – várja el burkoltan Károly, amikor kisfiát Károlynak nevezi el. Formálisan ez nem más, mint a TA Ne légy önmagad! gátló parancsa.

Persze nem mindegy, ki választja ki a gyerek nevét: az apa, az anya, ketten együtt, az idősebb testvér, a nagypapa, a családi kupaktanács stb. Ha ugyanis nem Károly dönti el, hogy a fia Károly legyen, hanem a felesége, akkor az anyai üzenet jó eséllyel így hangzik: „Légy az én kis férjecském!”, ami egy füst alatt a Ne légy gyerek! gátló parancsot is sikeresen installálja.

Ugyanezen gondolatkörben maradva, érdemes lenne statisztikai elemzést végezni arról, hogy az apák által megerőszakolt kislányok milyen névre hallgatnak. Ilyen irányú vizsgálat (ismeretének) hiányában csak a hipotézisemet oszthatom meg: erősen gyanítom, hogy a mintában az átlagosnál többen lennének olyan lányok, akiknek a neve megegyezik az anyjukéval, vagy – ha pszichoanalitikusabbra vesszük a figurát – az apa anyjáéval.

Aztán lehet még cifrázni az üzenetet. „Éld az én életemet, ahogy én is az apám életét éltem”, – mondja a Gábor nevű nagypapa Gábor nevű fia Gábor nevű elsőszülöttjének. De ugyanebben a felállásban az üzenet így is hangozhat: „Éld az apám életét, ha már én képtelen voltam az övét élni!” Ritkább eset, de előfordul, hogy az elsőszülöttel azonos nemű másodszülött kapja a szülő nevét: „A nővérednek lehet saját élete – neked ez nem jár!”

Persze az, akinek az életét kényszerű örökségként kapjuk, nemcsak apánk vagy anyánk lehet, hanem bárki a rokonságból. Ezt legszemléletesebben egy olyan példával tudom illusztrálni, amely személyesen is érint. Birtalan Ferenc névre hallgató apám Versek regénye című önéletírása elején számba veszi felmenőit, többek között édesanyja testvéreit:

A László családban öt testvér volt: négy leány, egy fiú, sorban, ahogy születtek: Rebeka, Anna, Ferenc, Rozália, Erzsébet. (...) Ferenc, a rajongva-szeretett izgága fiú az orosz fronton aknára lépett (...) Szintén a legenda része: Ferenc volt, ki a családban először tollat fogott, leírta gondolatait. Saját sorsomat, hisz a nevem is tőle örököltem, már szinte tudat alatt is visszacsatoltam hozzá, hogy nekem ez kötelességem, és erősítést is adott, hogy tradíció, hogy valamit folytatni kell.


Gabi, Andi, Kriszti

Sok szülőnek tökéletesen mindegy, milyen nemű lesz a gyereke, de legalább ennyinek – kimondva vagy kimondatlanul – konkrét elvárása van, és halálosan megsértődik, ha újszülöttje nem elégíti ki ezt az igényét. Az ilyen szülők szerencséjére – és gyerekeik szerencsétlenségére – jó pár olyan név létezik, amely ha nem is anyakönyvi, de becézett formájában uniszexnek mondható. Nem állítom, hogy az összes Gábor és Gabriella, András és Andrea, Krisztián és Krisztina nevét ez az algoritmus magyarázza. Mindenesetre ha egy kislányt (kisfiút) rendre olyan néven szólítanak, amelyen máskülönben a környezetében lévő fiúkat (lányokat) szokták, az enyhén szólva nem könnyíti meg számára a nemének megfelelő viselkedésformák elsajátítását.

Valamivel rosszabb a helyzet, amikor a „hibás” nemű gyerek olyan nevet kap, amely egyértelműen és felismerhetően az elvárt nemhez tartozik, apró módosítással. Mind a Cecil nevű férfiak, mind a Szilárda nevű nők súlyos hendikeppel vágnak neki az életnek.

Minősített esetnek számít a „más élete” és a „más nem” paradigmák keveredése, pl. amikor a kisfiút a Flóra – vagy épp Virág – nevű anyja után nevezik el Flóriánnak.

Milyen Feri?

Megesik, de nem jellemző, hogy önmagában a név hordozza a sorskönyvi üzenetet. Ugyanilyen fontos, hogy a névnek ki volt az eredeti tulajdonosa. Ez ugyanis nemcsak családtag vagy rokon lehet (mint az előző példákban láttuk), hanem barát vagy ismerős, sőt ismeretlen híres ember is – akár élő, akár fiktív.

Önmagában azt tudni, hogy valakit Mátyásnak hívnak, édeskevés. Kérdés, hogy milyen Mátyás lebegett példaként a szülők szeme előtt: Mátyás király? Rákosi Mátyás? Sándor Mátyás? Hüvelyk Matyi? A névadás miértje egyrészt megjelenhet a családi narratívában („tudod, kicsikém, onnan kaptad a neved, hogy...”), másrészt lépten-nyomon visszaköszönhet a nevelésben. A szülők minden gesztusát meghatározza, hogy elképzeléseik szerint Pistike „eredetije” az első keresztény vértanú vagy az első magyar király volt.

Vannak aztán az olyan nevek, amelyeknél nem is kérdés, hogy ki volt a prototípus, mert alapvetően egyvalakit hívtak így, aki után mindenki más csak epigon lehet. E cikk írása közben a Ladó-féle Magyar utónévkönyv van előttem, véletlenül az N betűnél kinyitva. Innen idézek néhány olyan nevet, amelyek bármelyike csinos kis útravaló az élethez: Napóleon, Narcisszusz, Noé. E nevek hordozóinak lehetséges sorskönyvi és ellentétes sorskönyvi életútjának elképzelését az olvasóra bízom.

Ritka névből divatnév

Olyan esetről még nem hallottam, hogy valakit azért neveztek volna el Istvánnak vagy Péternek, Máriának vagy Zsuzsának „mert úgyis mindenkit úgy hívnak”. E névadásokat feltehetőleg más motiválja – olyasmi, mint amikről eddig szó esett. A fordítottja viszont gyakori jelenség: a szülők azzal szeretnék biztosítani gyermekük egyéniségét, hogy úgy nevezik el, „ahogy senki mást”. Ez hatékony eszköz a Ne tartozz sehová! gátló parancs átadására. Akit szülei a Patony, Vincencia, Tonuzóba vagy Peónia nevek valamelyikével ajándékoztak meg, annak már alig-alig kell erőfeszítést tennie ahhoz, hogy bármely társaságban számkivetett legyen és hülyén érezze magát.

A példaként hozott nevek olyannyira ritkák, hogy jószerével nem létezőnek tekinthetők. Ám van a „ritka név” effektusnak egy másik verziója is: amikor a név létezik, ismerik is – csak épp aránylag kevesen hordják. Nekem például óvodától kezdve soha egyetlen Balázs nevű csoport- vagy osztálytársam nem volt (legalábbis egyre sem emlékszem). Aztán egyszer csak azt vettem észre – főleg a nálam lényegesen fiatalabbak között –, hogy jószerével mindenkit Balázsnak hívnak. Abból a névből, amivel hosszú időn keresztül voltam magányos, néhány évtized alatt divatnév lett, olyannyira, hogy a 2004-ben csak Bencéből és Mátéból született több – szintén két olyan név, amely a korosztályomban fehér hollónak számít. A ma kisiskolás Balázsoknak feltehetőleg nem azzal a tudattal kell megküzdeniük, mint nekem egykor („más vagyok, mint mások”), hanem azzal, hogy „egy vagyok csupán a sokból”. Egyik sem könnyebb a másiknál.

A szótári jelentés

A hétköznapokban könnyen elfelejtjük, hogy eredetileg mind a vezeték-, mind a keresztnevek egyszerű szavak vagy szókapcsolatok voltak, ugyanolyan konkrét jelentéssel, mint az indiánregényekből ismert Nagy Medve, Villámló Kés vagy Szép Nap.

Egyes neveknél ez az elfelejtés aránylag könnyű, mert a nevek külföldiből fordultak magyarra, márpedig nem okvetlenül tudunk külföldiül. Ki az vajon, aki kapásból vágja, hogy a magyar Miklós név a görög Nikolaoszból ered, és elemeinek jelentése: „győzelem + nép”? Ám amikor a jelentés valami oknál fogva feltárul – például mert a szülők tudatosan választották –, a szótári jelentés a sorskönyv részévé válhat.

Más esetekben a tulajdonnév nem távolodott el a köznévi jelentéstől. Az a szülő, aki tudatosan is szeretné kialakítani kislányában a Szerezz örömet másoknak! drivert, jól teszi, ha az Ajándék vagy Áldáska nevek valamelyikét adja neki.

És vajon milyen életpályát jósolunk annak a kisfiúnak, akinek Győző névre hallgató, tehetős vállalkozó apja a Viktor nevet adta?

Tragikus jópofaság

Van, hogy a névadás magyarázatául csupán az szolgál, hogy a szülőnek – már bocsánat – annyi esze van, mint egy hintalónak. Ha az autósok olyan körültekintéssel vezetnének, amilyennel egyes emberek képesek nevet választani gyermeküknek, az utakon kétméterenként állnának a roncsok. Szemben a csupán viccben létező Mikorka Kálmánnal és Csege Verával, magam, ha látásból is, de ismertem egy Végh Bélát, és állítólag létezik valódi, hús-vér Nyári Olimpia is. Az ilyen jópofa nevekben én formalizáltan a Ne légy fontos!gátló parancsot vélem felfedezni, hiszen az ilyen névadással azt üzeni a szülő a gyerekének, hogy ő semmi más, csak egy jó poén.

E műfajból pár éve hallottam a legszomorúbb (merthogy igaz) történetet egy kisfiúról, aki olyan családba született, ahol a családfő vezetékneve Mag volt. A kisfiúról utóbb kiderült, hogy autista. Tessék megtippelni, milyen keresztnevet kapott okos szüleitől!

(...)

Először?

(...)

Másodszor?

(...)

Senki?

Oké. A megfejtés: Ányos.

Záró megjegyzés

Fontosnak tartom, hogy e kalandozás végére érve megerősítsek pár gondolatot, amelyek fentebb már előfordultak, de nem szeretném, ha elsikkadnának.

Onnan indultunk ki, hogy a nevünk és sorsunk közötti összefüggés tekintetében szó sincs semmilyen titokzatos kényszerítő erőről. Tranzakcióanalitikus értelemben a nevünk egyike sorskönyvi üzeneteinknek, s mint ilyennel, számos lehetőségünk van. Ezek közül csupán az egyik, hogy annak rendje s módja szerint leéljük a nevünk által előre jelzett életet. Másik lehetőség az ellentétes sorskönyv: hogy döntéseink sorozatával homlokegyenest ellenkező sorsot választunk magunknak, mint amire nevünk (és a névadás számos, fentebb taglalt körülménye és indítéka) alapján számítani lehetne; ennek illusztrálására egy Bódog nevű depressziósnál beszédesebb példa talán nem is szükséges.

De létezik egy harmadik út is, amely természetesen nem más, mint az autonómia. Ebben az esetben a nevünk nem jelent számunkra sem kényszerűen elérendő célt, sem rettegve kerülendő végzetet; egy esetleges adat lesz csupán, önmagában nem nagyobb jelentőséggel, mint a cipőméretünk; egy hordozó közeg, amelyet mi magunk tölthetünk meg tartalommal.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 21 komment «




Címkék: név attribúció sorskönyv névadás démon másodlagos strukturális modell ellentétes sorskönyv TA sorskönyvi üzenet

A bejegyzés trackback címe:

http://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr384563188

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

AEnne 2012.06.03. 20:02:24

Nagyon jó írás, tetszik :)
Nekem egy olyan történetem van, hogy első szülött unokája vagyok a nagyszüleimnek, és amikor kiderült, hogy lány vagyok, nagyon nem örültek (fiút vártak). Az édesapám kb 13 éves koromig fiúnak akart nevelni emiatt. Nem tudom, hogy tudatosan-e emiatt, de az Adrienn nevet kaptam. Csak pár éve jöttem rá, hogy ez külföldön kb mindenhol fiú név és az Adrienne a női párja. Emiatt pár éve így írom már a nevem, ahol csak lehet (itthon ezt a nevet nem lehet anyakönyveztetni sajnos hivatalosan), de fog ez változást hozni nekem?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.06.03. 20:46:32

@AEnne: Örülök, hogy tetszik. :)
A névhasználat megváltoztatásáról azt gondolom ilyen esetben, hogy egynek jó, de önmagában ettől nem hiszem, hogy változás történne. Azonban a tudatosság - amely többek között a tudatos névhasználatban is megmutatkozhat - hozzásegíthet az autonómiához, sőt, merem mondani, beugró hozzá.

kétbalkéz zsófi 2012.06.04. 08:51:05

Nekem csak az nem világos, hogy mint szülő (ami nem vagyok), hogyan válasszak hát nevet majdani kölkeimnek, hogy a lehető legkevésbé barkázzak ki velük?

amind enit 2012.06.04. 11:01:25

@Birtalan Balazs:
Megint egy fontos és kitűnő írás!
Gratulálok! :-) Jó feladat a névválasztás - és adás - végiggondolása...

@kétbalkéz zsófi: A kérdésedről nekem az jutott az eszembe, hogy hasznos lehet a saját ötletek és a környezetből érkező fantasztikus javaslatok, rosszabb esetben pressziók indítékainak végiggondolása a fentiek tükrében. Aztán jót tehet a szinkronizálás a saját családi terveiddel, a (remélhetőleg várt és szeretett) gyermekedről alkotott képzeteiddel. Végül nevet adsz ahogy jól esik, és ami tetszik. :-)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.06.04. 11:54:24

@kétbalkéz zsófi: Önmagában ahhoz, hogy ne csinálj ordas nagy marhaságot, véleményem szerint elég a józan paraszti ész, és annak végiggondolása, hogy a gyereknek sok éven keresztül kell együttélnie a nevével, az év minden napján, örömben is, fájdalomban is. Tehát egy Vaghy vezetéknevű kislánynak lehetőleg ne a Natália keresztnevet add... ;)

Ami a sorskönyvi üzeneteket illeti: azok átadása tudattalanul zajlik, megakadályozni őket tehát nem tudod. Egyet tehetsz: hogy nekiállsz feltárni, megérteni a sorskönyved mintázatát, hogy ki tudj lépni belőle. Ha valaki alapvetően autonóm, akkor a gyerekének nevet adni is autonóm módon fog.

@amind enit: Köszi. :)

közelebb 2012.06.04. 17:39:01

Nagyon elgondolkodtatott ez a cikk. Köszönöm!

Nattefrost 2012.06.05. 01:39:55

Sokat röhögtem, köszönöm! :} Észrevételeim szerint sokszor azon lehet a legnagyobbat nevetni, ami valójában egyáltalán nem vicc. Nagyon sok mindenre rávilágítottál, ráadásul úgy, hogy közben jót is röhöghettem. Egy Bódog nevű depressziós... jajj.

A különleges nevek témájáról eszembe jutott egy pár kérdés: mennyi összefüggése lehet a "névadás és sorskönyv" kérdéskörének azzal, hogy vannak "divatnevek", amelyekre pár évtized vagy évszázad múlva már senki nem emlékszik (régi dokumentumokban találkoztam ilyen nevekkel, mint Vincencia, Innocentia, Eulália, Adelgunda... jóég, mennyi cikizésnek lenne kitéve egy mai gyerek egy ilyen névvel?!), és vannak, amelyek évszázadokon át "felvállalhatóak"?

Van két sztorim, amelyek alátámasztják a hasonlatodat az autóvezetéssel.
1.) A szülőknek nem volt ötletük, hogy milyen nevet adjanak a gyereknek, ezért a sógort kérték meg az utolsó pillanatban, hogy mondjon már egy keresztnevet. Az illetőn (osztálytársam volt) érezni lehetett, hogy nagyon-nagyon megkapta a "ne légy fontos!" parancsot.
2.) Ugyanennek a történetnek a fordítottja: a rokonság idétlennél idétlenebb névötletekkel bombázta a leendő szülőket, akik végül megunták a javaslatokat, és eldöntötték: ha a gyerek fiú lesz, akkor apukája keresztnevét kapja, ha lány lesz, akkor anyukája keresztnevét kapja, és punktum. Erről nem tudom, hogy milyen sorskönyvi parancsot hordozhat, mindenesetre nem tűnik túl megfontoltnak. Van ötleted?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.06.05. 08:43:54

@Nattefrost: Innocentia és társai ügyében gőzöm sincs. Szagról azt mondanám, hogy elsődlegesen nem sorskönyvi, hanem annál tágabb (szociológiai) jelenséggel van dolgunk. Pl. ahogy felszámolták az arisztokráciát, úgy szűntek meg az Arisztidok és Taszilók.

A 2. sztorid egy sokismeretlenes egyenletrendszer, amiből mindössze egyetlen adatot ismerünk, ennélfogva komolytalan lenne komolyan állítani bármit is a sorskönyvről. Annyit tudok mondani, hogy mi az, amit én belehallanék egy ilyen történetbe: "Ez a gyerek a MI gyerekünk, nem pedig..." - Aztán hogy ez gátló parancs-e vagy engedély, azt már nem tudom megmondani.

amind enit 2012.06.05. 09:15:45

Ha már itt tartunk: az én környezetemben a születendő fiú gyermeknek azért lett xy a neve, mert az elsőszülött kislánynak az a név tetszett....Ennek a sorskönyvi üzenete szerintem: ne légy fontos, tégy meg mindent, hogy a nővérednek jó legyen.

Ahol én élek, nagyon gyakori a szappanoperás névadás: itt rengeteg a Rómeo, Dzsennifer, Benny, Jessica, Amanda, Vanessza, Rafael, Kevin, Márió stb...Az ilyen névadás az én tapasztalatom szerint leginkább a folyamatosan mélyszegénységben, vagy annak határán élők körében dívik. Gazdag lány-szegény fiú szerelme, gonosz apa, anya anyós. Indulatok, átkok, földöntúli boldogság, csodálatos karrier, a gonosz elbukása, a jó és a tehetség diadala stb... Amik a maguk banalitásával formálják a nézőik életről alkotott gondolatait, érzéseit, elvárásait. A feltételezésem az, hogy ez összefügg a kitörés, a "szebb és jobb" élet vágyával, a szappanoperákban megélt sorsokkal. A név a látott sors beteljesítéséhez adhat "erőt"- sorskönyvi üzenetet. Mit gondoltok erről?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.06.05. 09:30:18

@amind enit: Az utóbbival simán egyetértek. Az előbbire viszont tudok ellenpéldát, amikor a báty válaszott nevet a születenddő öccsének, és ő ezt teljesen pozitív üzenetként élte meg ("fontos vagyok, szeretnek").

Nattefrost 2012.06.05. 13:44:52

@Birtalan Balazs: erről eszembe jutott, amit Ofra Haza énekesnő mesélt egy interjúban. Ő eredetileg Batsevának volt anyakönyvezve, de a nővérei szerint ez a név annyira rosszul illett hozzá, hogy következetesen Ofrának szólították. A szüleik pár év alatt beletörődtek ebbe, és hivatalosan is Ofrára változtatták a nevét. Aranyos, nem? (Bár kihallom belőle azt is: Ofra legkisebb gyerek volt, és lehet, hogy elsősorban inkább a nővérei nevelték... ez belemagyarázás lenne?)

Jgy 2012.06.05. 15:03:13

Ha jól értem a posztot, akkor Anonymusnak nagyon jó? :-)

Más, kicsit off-topic. Közös ismerősünket (mármint veled, Balázs) Oláh Jánosnak hívták, akárcsak az apját, aki költő, akárcsak ő. Úgyhogy gondolt egyet, és kérvényezte a névváltoztatást, így lett Lackfi János. No, és volt egy átmeneti időszak, amíg a megfelelő igazolványok el nem készültek, és addig (a Lackfi néven megjelent) művei után a honoráriumot csak úgy tudta fölvenni, ha meghatalmazást írt önmagának.

pityerszer 2012.06.05. 16:24:39

Hát ez igazán elgondolkodtató írás. Mindig is éreztem, hogy bizarr módon jutottam a keresztnevemhez: anyukám apám nevének női változatát szánta nekem (aminek a jelentése egyébként 'férfias' :D - mondjuk ő ezzel valószínűleg nem volt tisztában), apám viszont korábbi (tán plátói) szerelmének a nevét (ismerem és kedvelem egyébként a hölgyet). Az utóbbit kaptam. (A második keresztnevemet pedig a nővérem választotta ki, de én eddig ennek nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget.) Most majd jól elgondolkodom, hogy hogy is van ez nálam sorskönyv-ügyben...

Cz 2012.06.07. 13:44:40

én a 3. kishúgom névadásának történetét szeretem nagyon, merthogy az úgy nézett ki, hogy egy folyamatos családi kupaktanácsolás (apa, anya, már meglévő 2 húg + én) eredménye lett. amikor még nem tudtuk, hogy fiú lesz-e, vagy lány, akkor, abban a fázisban egyelőre összegyűjtöttünk egy csomó nevet mindkét nemből, ami tetszett, és ami jól ment a vezetéknévhez is, aztán amikor kiderült, hogy kislányt várunk, akkor már csak a női nevekre koncentrálva volt egy többkörös rosta.

a döntés alapja különben azt hiszem, az volt, hogy mi mennyire tudnánk szeretni az adott nevet és rajta keresztül a húgot.
aztán két név maradt fej-fej mellett a végén, de mivel a család katolikus hagyományokat (is) ápol, ezért ez is megoldódott, így lett a törp Boglárka Luca.
(Szent Lucát különben megvakították, hát ennyit erről, de ezt a sztorit, asszem, nem is tudtuk akkor, ellentétben a Luca-székkel. :S :D)

és persze ez egy szeretettel és kíváncsisággal, várakozással teli névadási "szertartás" volt, de azért a vicc lehetősége itt is megvan, tekintve, hogy a család mind a mai napig a Boglárka utcában lakik.

Gwen-Virág 2012.06.15. 19:41:46

A második kislányomat Virágnak (is) neveztem el, ugyanúgy a második neve, mint nekem, és ugyanúgy a családban az elsőn szólítják, mint engem, de a suliban már a Virágot használja.
Elgondolkodtató, hogy adom-e / adtam-e neki az éld az én életem sorskönyvet... Azazhogy miként tud majd ebből kilépni, és én miként tudom ebben segíteni
Nagyon érdekes cikk volt, köszönöm.

TH 2012.06.15. 22:44:13

Az előttem kommentelők már mindent leírtak...a poszt érdekes és vicces is egyszerre.

_Csaba 2013.05.22. 21:21:32

Ehhez kapcsolódóan egy érdekes regényt/fejezetet tudok ajánlani pszichológia iránt érdeklődőknek:
Isaac Asimov: The Caves of Steel/The Power of a Name [Acélbarlangok/A név hatalma] (Persze az egész regényt érdemes hozzá elolvasni.)
Olvastál már Asimovot Balázs?
(Bocsánat az anakronisztikus kommentért, én időrendben haladok előre a bloggal, és csak most jutottam idáig - rendkívül érdekes, igényes, pár fényévvel jobb mint az egyetemi szabvál pszichológia volt :) Grat és köszi!)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.05.22. 21:36:26

@_Csaba: Nem, eddig sajnos kimaradt Asimov.
Köszönöm az elismerést! :)

polar light (törölt) 2013.05.24. 12:24:08

Kicsit összevissza. Nekem is nagyon tetszik a blog, már elhatároztam, hogy én is elolvasom az elejétől. A név, névadás téma mindig is rendkívül érdekelt. Azon szerencsések közé tartozom, akik nagyon szeretik a nevüket. Kedvencem a Pancimanci c. mese, ahol ugye az a feladat, hogy ki kell találni a kis manó nevét. Nem értem, hogy azok az emberek, akiknek "hülye" nevük vagy általuk nem szeretett nevük van, miért nem változtatják meg (felnőttként).