Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) EMK (17) emk (33) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) Gyermeki (4) gyermeki (7) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) NAG (6) nag (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) nlp (18) NLP (3) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) szülői (5) Szülői (3) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • tesz-vesz: @Alensha: "ki gépen szállt fölébe annak térkép-e táj" idézni csak pontosan, szépen, persze ha kij... (2016.06.06. 17:17) Kasszazárás
  • Alensha: "emelkedett irodalmi műbe nem írunk olyat hogy excel. de nem csak most, 300 éve se írtak a nagy kö... (2016.05.29. 18:06) Kasszazárás
  • Érvsebész: @tesz-vesz: Ezt: teljeskotet.blog.hu/ te írod? Akkor értem. (2016.05.21. 21:13) Kasszazárás
  • bahhama: Nyugodjon bekeben (2016.05.21. 20:47) Gyászjelentés
  • Utolsó 20
pagerank

A pszichológus macskái – 2.

2013.08.06. 01:49 Birtalan Balazs


 

macska2.jpgA cikk első részében négy olyan „dogmáról” esett szó, amelyekhez a pszichoterapeuták többsége mindmáig görcsösen ragaszkodik, holott azok semmi egyébre nem jók, mint arra, hogy a terapeuta hatékonyan szívassa mind a klienst, mind önmagát. A második részben további három „szakmai babonát” veszünk szemügyre. E normákra is igaz, hogy megszegésük a mainstream pszichológiai gyakorlatban halálos bűnnek számít.

Nem viccelünk a klienssel

 
A terápia komoly dolog. Az intim hangvételű, személyes beszélgetésekben borzasztó fájdalmak, szörnyű tragédiák emlékei bukkanhatnak felszínre. Fel nem dolgozott traumák, ismételt megaláztatások, el nem sírt könnyek... Ez minden, csak nem vicces. Igen, ahogy mondtam: a terápia komoly dolog.

Pontosan annyira, mint maga az élet. Ami egyszerre van tele bánattal és derűvel, mélységes gyásszal és törvénytelen röhögéssel.

A terapeuta tévedésben van, ha azt képzeli, hogy az üléseknek olyan méltóságteljeseknek kell lenniük, mint egy püspökszentelésnek, és hogy a terápia ugyanannyi jókedvet és önfeledtséget tűr el, mint egy számvitel szigorlat.


„Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek” – olvassuk a Bibliában (Prédikátor 3,4), és ez igaz a terápiás munkára is. Nyilvánvaló, hogy a kliens nem lehet a terapeuta öncélú viccelődésének céltáblája, de – szemben a „Kötelező fapofa” elvének követőivel – sok tapasztalat alapján vallom, hogy a megfelelő időben alkalmazott humor (irónia, önirónia, csipkelődés, élcelődés, vagy akár egy konkrét vicc) csodákra képes.

Én magam elég sok terapeutánál megfordultam életem során. Több mint húsz éve néhány hónapot eltöltöttem egy ortodox analitikus terapeuta hölgy díványán is. Az illetőbe annyi humor szorult, mint egy darab vasbetonba. Nem lenne igazságos, ha kizárólag az ő számlájára írnám, de utólag azt gondolom, kényszeres mosolytalanságának nem kevés szerepe volt abban, hogy akkori mély krízisem feloldódás és megoldás helyett öngyilkossági kísérletben kulminált. Azokra a terapeutákra emlékszem úgy, hogy életem adott szakaszaiban valóban segítettek nekem, akikkel az együtt töltött időnek jelentős részét képezte a közös nevetés – nem utolsósorban annak finom kiprovokálása, hogy képes legyek röhögni önmagamon.

A kívülálló számára már az is eléggé meglepő lehet, hogy a koncentrációs táborban egyáltalán létezik olyasmi, mint természet- vagy műélvezet. De még ennél is jobban csodálkozhat azon, hogyha azt mondom, hogy ott humor is létezik. Persze csak nyomokban és az is csak percekre vagy másodpercekre. A humor is a lélek egyfajta fegyvere az önfenntartásért való harcban, hiszen ismeretes, hogy a humor – mint aligha valami más az emberi létben – alkalmas arra, hogy távolságot teremtsen, felülkerekedjék az adott helyzeten, ha – mint mondottam – csak néhány másodpercre is.

(Viktor E. Frankl: ...mégis mondj Igent az Életre!
– Egy pszichológus megéli a koncentrációs tábort)

 

Nem beszélünk magunkról

 
A Tematikus Appercepciós Teszt (közismert nevén TAT) húsz tábláján festett jeleneteket látni. A vizsgált személy feladata elmondani, hogy mi történik az egyes képeken, kik lehetnek a szereplők, sőt: mit mondanak vajon egymásnak. A táblákon természetesen nem történik semmi – az ember mégis „látja” rajtuk a tárgyakat, szereplőket, eseményeket. Rajtuk látja – pedig azok nem a táblán vannak, hanem őbenne, saját magában. A tábla csupán egy projekciós felület, amely valamilyen oknál fogva alkalmas arra, hogy az illető rávetítse tudattalanjából a legkülönbözőbb tartalmakat. Ennek egyik legékesebb bizonyítéka a TAT 16. számú táblája, amely semmi más, mint egy tökéletesen üres, fehér lap, amelynek láttán a vizsgált személyek elsőre nyilvánvalóan meghökkennek, de aztán többnyire ugyanolyan helyre kis sztorit kerekítenek belőle, mint az előző táblák bármelyikén látott ábrából. (Valahol a neten olvastam, hogy egy a TAT használatát oktató pszichológus „el szokta árulni” diákjainak, hogy a 16-os tábla valójában egy jegesmedvét ábrázol, aki tejet iszik hóviharban...)

A klasszikus pszichoanalitikus hagyomány szerint a terapeutának olyannak kell lennie, mint a TAT 16-os táblájának: hófehér projekciós felületnek (leszámítva azt, amikor értelmezi a kliens projekcióit, asszociációit, álmait és egyebeit). Semmit nem mutathat magából: sem a saját gondolatait, sem az érzelmeit nem hozhatja be a terápiás térbe. Ha pedig – ó, borzalom! – arra vetemedne, hogy személyes életéből osszon meg bármit is a klienssel, hát az főbenjáró bűn.

Tizenkét év terápia után a pszichiáterem mondott valamit, ami könnyeket csalt a szemembe. Azt mondta: „No hablo inglés.” („Nem beszélek angolul.”)

(Ronnie Shakes humorista)


A pszichoterapeuta arctalanságának kritériumával két baj van. Az egyik, hogy marhaság. A másik, hogy fölösleges.

Marhaság, mert a terapeuta nem arctalan, nem hófehér projekciós felület. Neme és életkora van; testalkata és hangszíne van; életszínvonala és értékrendje van, amelyek számos dolgon átütnek: kezdve a rendelés helyével, folytatva a helyiség berendezésével és a terapeuta ruházatával, egészen a verbális megnyilvánulásokban megválasztott egyéni szófordulatokig. Emellett a terapeutának – ki hitte volna! – tudattalanja is van, minek következtében számos dolgot kommunikál a kliens felé, akkor is, ha erről fogalma sincs se neki, sem a kliensnek. A beszélgetés közben nagy valószínűséggel észrevétlen marad, ha a terapeutának egy adott téma megjelenésénél felgyorsul vagy lelassul a légzése, kitágul a pupillája, megváltozik a hangmagassága, felerősödik a verejték-elválasztása, stb. Ezek a jelenségek minden társas interakcióban üzenetek, és ez alól nem kivétel a terápiás tér sem.

Marhaság továbbá, mert merő illúzió, hogy a világ bármely folyamatában a még oly arctalan megfigyelő képes objektív és kívülálló maradni. És nem kell olyan komplex pszichés folyamatokra gondolni, mint két ember kommunikációja. Az elemi részecskék is másképp viselkednek akkor, ha megfigyelik őket, mint ha nem. Másképp fogalmazva: a megfigyelés puszta ténye is beavatkozás a folyamatba. Tessék megkérdezni erről az utcán bármelyik szembejövő kvantumfizikust.

És fölösleges is ezt az illúziót kergetni. Igaz ugyan, amit fentebb leszögeztünk, hogy a terápia célja az, hogy a kliens a saját erőforrásai használatára váljon képessé, ezt a célt azonban a legkevésbé sem segíti a terapeuta visszahúzódása.

Ellenkezőleg. Ha a terapeuta megosztja a klienssel saját, vele kapcsolatban megélt érzelmeit, az a további munka valóságos kincsesbányája. Hiszen a kliens pontosan ugyanúgy kommunikál a terápiás térben, mint azon kívül. Ha tehát szavai vagy viselkedései nyomán a terapeuta történetesen szomorúságot, haragot vagy félelmet érez, akkor jó eséllyel feltételezhető, hogy ugyanezen érzéseket a kliens környezetében élő más személyek is szokták érezni. Ha a terapeuta visszajelzi ezeket az érzéseket – természetesen anélkül, hogy ezekért a klienst tenné felelőssé –, akkor lehetőség nyílik a kliens életének, kapcsolatainak, kommunikációs mintáinak mélyebb megértésére, majd pozitív irányú módosítására.

De a terapeuta behozhat más jellegű sajátélményeket is: olyanokat, amelyeknek semmi közük a klienshez. Elmondhatja, hogy mi történt vele ebben és ebben a helyzetben; hogy milyen örömöt vagy fájdalmat élt meg; hogy egy adott nehézséggel miként küzdött meg. Ezek mind legitim közlések a terápiában, olyannyira, hogy a pszichodráma – mint csoportterápiás módszer – protokolljában külön helyük van az ilyen jellegű közléseknek, amelyekre az angol sharing („megosztás”) szót használja a magyar gyakorlat is.

A sharing azért nem ellenkezik a terápia alapelvével, mert nem minősül tanácsadásnak. Nem azt közöljük a másikkal, hogy amit mi tettünk, az követendő, nem szólítjuk fel, hogy ő is azt csináljuk. Mi csupán megmutatunk valamit az életünkből – a másik pedig, ha akarja, gazdagíthatja vele a sajátját. Ha pedig nem akarja, akkor nem foglalkozik vele.

Természetesen a terapeuta én-közlése nem arra való, hogy ő maga reflektorfényben ugrabugráljon és nárcisztikusan kielégüljön. A terápia a kliensért van, az ő céljait szolgálja. A terapeuta dolga az, hogy a kliens mentális térképén mozogjon. A személyes megnyilvánulásnak csak akkor van létjogosultsága – de akkor nagyon is van! – , ha nem öncélú magamutogatás, hanem alárendelődik az elsődleges célnak: a kliens segítésének.

Bővebben erről a témáról lásd Irvin D. Yalom A terápia ajándéka című könyvét.

Nem hibázhatunk

 
De igen.

Kétféle terapeuta van.

Az egyik gondosan igyekszik eltüntetni hibái nyomait a kliens szeme elől.

A másik a jó terapeuta.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 8 komment «




Címkék: terápia vicc humor pszichoterápia pszichodráma szabályok értelmezés hiedelem pszichoanalízis projekció sharing sajátélmény indulatáttétel Frankl Yalom TAT

A bejegyzés trackback címe:

http://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr825446936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2013.08.06. 12:09:30

És persze akkor még vannak az olyan technikai apróságok is, miszerint pl. nem teszünk ki vizet a kliensnek, mert azzal mesterségesen tudja csökkenteni a szorongását. És nem az a cél... (Akkor vajon mi???)
Persze, ha szomjan hal, akkor az semmi más, mint ellenállás. (Mi más is lenne???) :)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.08.06. 14:29:48

@Mátai Tamás: Az ózdi városvezetés nagy valószínűséggel ortodox pszichoanalitikusokból áll.

Papp Evelin 2013.08.06. 21:27:41

Ez is nagyon tetszett, de kérdeznék valamit.
,,...a kliens pontosan ugyanúgy kommunikál a terápiás térben, mint azon kívül." ezt nem teljesen értem, mert pont előtte írtad, hogy mindenki másképp viselkedik, ha megfigyelik. a terápiás helyzet meg fokozottan ilyen szerintem. például én szerintem direkt próbálnék jó színben feltűnni, imponálni a terapeutámnak (bár még nem voltam ilyen helyzetben, nem tudhatom.) perszer azt értem, hogy miért írtad ezt - reagálni lehet arra, amit a kliens mond és csinál.

az utolsót meg először úgy olvastam, hogy "nem hibáztatunk - de igen." akkor kicsit megijedtem. :D

@Mátai Tamás: jajj. :///

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.08.06. 22:58:11

@Papp Evelin: Kicsit olyan ez, mint amit Poirot mond: hogy csak beszélgetni kell az emberekkel, és egy idő után mindenki elmondja az igazságot, beleértve a gyilkost is.

Öt percig, félóráig vagy néhány terápiás alkalom erejéig mindenki tud vetíteni, valami "mást", valami pluszt eljátszani. De ahogy telik az idő, ahogy egyre inkább előjönnek a valós kapcsolati helyzetek, konfliktusok, úgy az illető elkezd azon a hangszeren játszani, amit amúgy is ismer: visszatér azokhoz az eszközökhöz, amelyek eleve ott lapulnak a szerszámosládájában. Vagyis, bár talán kicsit "másképp", lényegében mégis pontosan ugyanazt fogja hozni a terápiás kommunikációban, mint amit "odakint az életben" produkál.

Persze ehhez az kell, hogy a terápia légköre ne legyen dögunalmas és teljesen formális, hanem valóban megjelenhessenek benne konfliktusok, érzelmek meg hasonló, szabályokba nehezen foglalható szörnyűségek. :)

Deep&Meaningful 2013.12.04. 20:45:46

Nagyon tetszett a "nem hibázhatunk" kommented. Magam is néha hasonlóan gondolkodom analitikusokról (nem mindig) és terápiáról.
itt olvashatsz:
selfreflection.blog.hu
Én olvasni foglak :-) Big lájk, mert hasonló a szemléletünk.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.12.04. 21:00:30

@Deep&Meaningful: Köszönöm! ?)
Beléd néztem, de csak röviden, de még fogok is, hosszabban. :)

Wendriner Piroska sakál és balerina 2014.06.07. 23:22:21

@Papp Evelin: Nem értem, mi értelme lenne hazudni a terapeutának. A terapeutát pont azért fizeti a páciens, hogy legyen végre egy ember, akihez őszinte lehet anélkül, hogy a másik ítélkezne felette, vagy megpróbálná kihasználni.

Hazudni a terapeutának épp olyan, mint kihívni a mosógép szerelőt, aztán azt mondani neki hogy nincs semmi baj a mosógéppel, minden tökéletesen működik. Mi értelme?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2014.06.08. 12:32:13

@Wendriner Piroska sakál és balerina: Elgondolkodtatott a kommented, mert egy új poszt lehetőségét látom benne, mondjuk ezzel a címmel: "Miért szoktunk hazudni a terapeutánknak?" - És ezen a címen csokorba szedni azt a számtalan belső motivációt, ami ugyanezen az egy darab viselkedéses outputhoz vezet. Lehet, hogy előbb-utóbb megírom - úgyhogy köszönöm az ötletet! :)