Na jó, ez így túlzás, mert se orvosi, se konzílium: maradjunk talán annyibban, hogy „több szem többet lát” – kíváncsi vagyok az olvasók véleményére. Tehát, Kedves Olvasó, orvosi és pszichológiai ismereteid teljességét latba vetve, mit gondolsz a következő esetről?
Az illető középkorú férfi – nevezzük Bélának –, van egy saját kisvállalkozása, továbbá felesége és két gyereke. Fizikailag jó egészségnek örvend, azonban az őt gondosan megfigyelő az alábbi, rendkívül változatos tünetekről számolhat be:
a) Bélának szelektív kutyafóbiája van. Ez azt jelenti, hogy általában véve a kutyákkal semmi baja, azonban furcsa módon, ha fehér uszkárt lát, azonnal negatív automatikus gondolatok özöne árasztja el, és a félelem, illetve szorongás minden jelét produkálja.
b) Bélával, mint szinte mindenkivel, időről időre előfordul – főleg, amikor kimerültebb –, hogy megrándul a szemhéja, vagy valamelyik karján „ugrik” egyet az izom. Csakhogy Béla ezt a jelenséget nem saját kimerültségével magyarázza: meggyőződése, hogy a teste titokzatos módon azt jelzi, hogy rosszakarói épp kipletykálják a háta mögött.
c) Béla emellett nagyon innovatív a vállalkozásában, sok új ötlete van, de valami megmagyarázhatatlan oknál fogva úgy gondolja, hogy egy projekt sikerességének előfeltétele, hogy azt keddi napon indítsa el, mégpedig a hónap 19-e és 22-e között. Ha az adott hónapban ezen intervallumban épp nincs kedd, akkor inkább vár, ha kell, több hónapot – végső soron akár az egész projektről lemond, dacára annak, hogy minden üzleti mutató elsöprő sikert jósol neki.
d) Béla egyik látványos szokása, hogy ha beszélgetés közben elhangzik egy tetszés szerinti madárfaj neve, akkor felkel a helyéről, hátat fordít beszélgető partnerének, és fenekét kidomborítva lehajol, hogy keresztezett kézzel megérintse a bokáját. Utána visszaül, és folytatja a beszélgetést, mintha mi sem történt volna.
e) Amennyiben Béla beszélgető partnere véletlenül kiejt valamit a kezéből (teszem azt, egy szem kockacukrot vagy egy doboz gyufát, amivel babrált), Bélában azon nyomban felüti a fejét a gondolat, hogy a másik épp szexelni akar, és e gondolatának fenntartás nélkül hangot is ad.
f) Ha forró leves vagy fagylalt fogyasztása közben megsajdul a foga, akkor Béla nem arra gondol, hogy ideje volna felkeresni fogorvosát, hanem szent meggyőződése, hogy valamelyik szomszédja már megint tiltott szerencsejátékot űz.
g) Ha Béla meglátja, hogy egy járókelőn zöld zokni van, akkor – maga sem tudja miért – ellenállhatatlan késztetést érez, hogy megfogja a legközelebb parkoló autó visszapillantó tükrét, s azt be-, majd visszahajtsa. Ha a környéken nincs parkoló autó, vagy nem behajtható a tükre, Béla képes hosszú órákon keresztül szorongani.
Eddig a leírás – jöhet a diagnózis. Kedves Olvasó, mi a véleményed Béláról, elsősorban a mentális állapotáról, más szóval pszichés egészségéről? Biztonságban éreznéd-e magad a társaságában? Örülnél-e, ha részt vállalna a gyerekeid nevelésében? Megnyugtató volna-e annak tudata, hogy ő vezeti a buszt, amire felszálltál, vagy a repülőt, amelybe beszállni készülsz? Elfogadnád-e őt tanácsadónak, ha üzleti döntés előtt állsz? Egyáltalán: mérvadó lenne-e számodra Béla véleménye bármiben is? Másként fogalmazva: úgy gondolsz-e Bélára, mint aki szilárdan áll két lábbal a valóság talaján?
Az a feltevésem, hogy a fenti kérdések többségére (ha nem is mindegyikre) az olvasók többsége (ha nem is mindenki) tagadó választ adna. Ha az olvasók között akad pszichiáter vagy klinikai szakpszichológus, akkor a fenti leírás alapján jó eséllyel hajlana arra, hogy Béla fent leírt tüneteit súlyos téveseszme-rendszernek nevezze, és legalábbis elgondolkodna azon, hogy megszavazza Bélának a szkizofrénia valamelyik válfajának diagnózisát, de a paranoid zavart minimum.
Hagyjuk most nyitva ezt a kérdést, és nézzünk meg egy másik esetet:
Noémi ugyancsak középkorú, hasonló szociális háttérrel, mint Béla. A következőket mondhatjuk el róla, összehasonlítva Bélával:
a) Semmi baja a fehér uszkárokkal, ellenben hisz abban, hogy a fekete macska szerencsétlenséget jelent.
b) A szemhéjrándulások hidegen hagyják, de úgy gondolja, ha csuklik, akkor emlegetik.
c) Nem gondolja, hogy a keddnek, illetve a 19–22-e közötti időszaknak bármi köze volna a sikerhez, ellenben kifejezetten tart a péntek 13-ától.
d) A madarak emlegetése nem jelent számára kulcsingert, és esze ágában sincs a bokáját fogdosni más jelenlétében. Ellenben ha szóba kerül valamilyen vágyott jövőbeli esemény, azt lekopogja (annak rendje s módja szerint: bal keze középső ujjával, fán, alulról, háromszor).
e) Nem tűnik fel neki, ha a másik elejt valamit, és főleg nem köti össze azt a szexszel, ellenben ha az illető tüsszent, habozás nélkül rávágja: „Igaz!”
f) A hirtelen hőmérséklet-változásra megsajduló fog nem bír számára jelentéssel, és a szerencsejátékok tematikája sem foglalkoztatja. Azonban ha beveri a könyökét, akkor biztos abban, hogy váratlan vendége érkezik.
g) Nem érdekli mások zoknija, a visszapillantók meg még úgy sem. Ám ha kéményseprőt lát, megfogja a gombját; ha nincs gomb a ruháján, szorong, hogy balszerencséje lesz.
Mit gondolsz, Kedves Olvasó, Noémiről?
Nagy valószínűséggel semmi különöset. Lehet, hogy igazat is adsz neki, de ha nem, akkor is legfeljebb megvonod a vállad: „Nagy ügy, babonás a szentem; minden második ember az!”
Eddig az eszmefuttatás. Konklúzió nincs.
Talán annyi, hogy érdemes alaposabban végiggondolni, kire is húzzuk rá a „bolond” címkét.
Vagy ellenkezőleg: kinek szavazzuk meg a megtisztelő „normális” jelzőt.
További kellemes péntek 13-át mindenkinek!
Utolsó kommentek