Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) emk (33) EMK (17) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) gyermeki (7) Gyermeki (4) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) NAG (6) nag (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) nlp (18) NLP (3) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) szülői (5) Szülői (3) szupervízió (3) TA (30) ta (39) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • tesz-vesz: @Alensha: "ki gépen szállt fölébe annak térkép-e táj" idézni csak pontosan, szépen, persze ha kij... (2016.06.06. 17:17) Kasszazárás
  • Alensha: "emelkedett irodalmi műbe nem írunk olyat hogy excel. de nem csak most, 300 éve se írtak a nagy kö... (2016.05.29. 18:06) Kasszazárás
  • Érvsebész: @tesz-vesz: Ezt: teljeskotet.blog.hu/ te írod? Akkor értem. (2016.05.21. 21:13) Kasszazárás
  • bahhama: Nyugodjon bekeben (2016.05.21. 20:47) Gyászjelentés
  • tesz-vesz: @iii: ugye te művészetnek tartod Varró eme versét? :) kitalálom, szerinted a szlempoetri is biztos... (2016.05.21. 20:01) Kasszazárás
  • tesz-vesz: @Érvsebész: csúnya szavak? ugye tudod hogy én nem erről beszéltem. vigyázok, de te is vigyázhatn... (2016.05.21. 19:57) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

Restancia: a további 8 séma

2015.09.15. 14:36 Birtalan Balazs


 

adossag.jpgNem szeretek adós lenni, márpedig tartozásom van. Több mint két éve indítottam egy sorozatot, amelyben arra vállalkoztam, hogy ha vázlatosan is, de szisztematikusan bemutatom a pszichoterápia egyik legifjabb, ám annál ígéretesebb hajtását, a Jeffrey E. Young amerikai pszichiáter nevével fémjelzett sématerápiát.

A magam elé tűzött feladat első részével alig több mint két hónap alatt végeztem: hét cikkben foglaltam össze a korai maladaptív sémákra és a sématerápiára vonatkozó általános tudnivalót. Ezt követte az egyes sémák részletes leírása – és e projektben vagyok, nagy bánatomra, elakadva.

Annyiban nyugodt a lelkiismeretem, hogy az első két sématartomány – az Elszakítottság és elutasítottság és a Károsodott autonómia és teljesítőképesség – mind a kilenc sémáját részletesen bemutattam. Márpedig a személyiség legalapvetőbb, legmélyebb – de legalábbis legfájóbb – elakadásait e két tartományban találjuk. A harmadik sématartományból (Károsodott határok) azonban csak a bevezető cikkig, illetve az oda tartozó két séma közül az első leírásáig jutottam, és ott megálltam. Ez volt csaknem négy hónapja. A további nyolc séma bemutatása azóta várat magára.

Lelkifurdalásom két okból nincs. Egyrészt amivel adósságba kerültem, az nem kötelezettség, hanem önként vállalt feladat, amire bármikor mondhatom, hogy egyszerűen nincs kedvem hozzá. Másrészt sajnos az életemben bőségesen vannak olyan körülmények, amelyek jó indokul szolgálnak arra, hogy a munkabírásom nem olyan, mint régen.

Ugyanakkor az is fennáll, amivel kezdtem a jelen cikket: ha kötelezettség, ha nem, ha van mentség, ha nincs – nem szeretek adós lenni. Ezért az alábbiakban mentem, ami menthető: röviden vázolom a fennmaradt nyolc sémát. Korántsem olyan részletesen, mint az első tízet. És azt sem állítom, hogy a továbbiakban nem kerítek sort egy-egy séma részletesebb kifejtésére. Most azonban erre futja – és örülök, hogy futja erre.

Fogadjátok elnézően és jó szívvel.

 

III. sématartomány: Károsodott határok


Ennek első sémáját, a Feljogosítottság–grandiozitás névre hallgatót megtárgyaltuk. A tartomány másik sémája az Elégtelen önkontroll–önfegyelem (rövidítése Is, vö. angol Insufficient Self-Control–Self-Discipline).

Noha a sématerápia logikájában a viselkedés nem tartozik hozzá a sémához (hiszen azt a megküzdési stílusok határozzák meg), az Is séma lényegét mégis könnyebb megragadni a viselkedés szintjén; a gondolatok (hiedelmek) és a belőlük fakadó érzelmek itt másodlagosak.

A személyiségfejlődés korai szakaszában az egyénnek jobb esetben kialakulnak az énhatárai. Az énhatár az a valami, ami kijelöli, hogy meddig tartunk mi, és hol kezdődik a világ, illetve a másik ember. Az énhatár óv meg attól, hogy – indokolatlanul – a lényünk részének tekintsünk valamit, ami nem az (ezért tudjuk például összeomlás nélkül meghallgatni, ha valaki kritizálja a tevékenységünket), de attól is, hogy lényünket féktelenül rázúdítsuk a külvilágra.

A károsodott határok esetében ez a védelmi funkció hiányzik, de legalábbis nem elégséges a mértéke. Akinek aktív az Elégtelen önkontroll–önfegyelem sémája, az vagy nem tudja fékezni feltörő indulatait, késztetéseit (elégtelen önkontroll), vagy nem tud végigcsinálni olyan feladatokat, amelyek szükségesek lennének ahhoz, hogy elfoglalja helyét a társadalomban (elégtelen önfegyelem).

Akinek elégtelen az önkontrollja, az gyerekkorában elbukik a híres pillecukor teszten, felnőttként pedig ismételten bajba keveri magát, mert nem tudja késleltetni a szükségletei kielégülését. Ha megharagszik valakire, akkor a gyerekkorban megtanult önkontroll lenne az, ami segít haragját verbális keretek tartani, sőt a szalonképesség határain belül maradni. Ennek hiányában a másik embert válogatott (pontosabban válogatás nélküli) szidalmak özönével árasztja el, adott esetben megüti, megveri – szélsőséges esetben meg is ölheti.

De a harag csak egy példa; a vágy ugyancsak olyan tényező az életünkben, amely, ha nincs kontroll alatt, csúnyán visszaüthet. Gondoljunk olyasvalakire, aki nem tud megálljt parancsolni az étvágyának, és csak zabál és zabál. Vagy arra, aki nem zabál, csak épp mindig nassol „egy kicsit”, mert „nem tud ellenállni” a csoki csalfa csábításának. Vagy arra, akiben a szexuális vágy megjelenése egyben azt is jelenti, hogy márpedig ő szexelni fog: ha kell, akár erőszakkal is. Vagy ha erőszakra nincs is szükség, az óvszer felhúzásáig nem jut el – a vágya legyőzi a józan eszét. Ha terhes lesz, hát terhes lesz. Ha apa lesz, hát apa lesz. Ha pedig HIV-pozitív vagy hepatitiszes, akkor meg az.

A séma másik oldalánál az önfegyelem hiányzik: az arra való képesség, hogy az ember a nemszeretem tevékenységeket is befejezze. Az Is sémás emberek életútjának emblematikus elemei a be nem fejezett tanulmányok, a meg nem írt szakdolgozatok, a rendetlenségbe fulladó lakások, a be nem fizetett közüzemi számlák és törlesztő részletek stb.

Ezt a sémát is lehet persze túlkompenzálni: ha valaki így próbál megküzdeni vele, akkor túl precíz lesz, túlságosan rendszerezett; a spontaneitás kiszorul az életéből. A túlkompenzált Is séma a kényszerbetegség egyik lehetséges melegágya.

Az Elégtelen önkontroll–önfegyelem sémával alapvetően két teendő van a terápiában. Egyrészt annak belátása (beláttatása), hogy ez a séma egyáltalán van, illetve hogy az életben adódó nehézségek jó részéért ez a séma a felelős. Másrészt, ha ez a belátás megtörtént, pótolni kell a gyerekkor mulasztást: ki kell építeni az önkontrollt és az önfegyelmet. Itt tobzódhat a viselkedésterapeuta kreativitása: a klienst házi feladatokkal kell terhelni, fokozatosan egyre növekvő mértékben és nehézségben, előírva, hogy mit, mikor és mennyit csináljon vagy ne csináljon. Minél értelmetlenebb a feladat, annál hatékonyabb. Naponta háromszor álljon félórát egy-egy percig. Készítsen sormintát – pont, háromszög, kör, pont, háromszög, kör –, két A4-es lapot telerajzolva. Először egy héten ötször, aztán a hónap minden prímszámadik napján. Menjen el önkéntes munkára, és segítsen a menekülteknek. Írjon naplót, méghozzá bal kézzel (mármint a jobbkezes kliens).

A lehetőségek száma határtalan. Apró nehézség, hogy az Is séma nem jár mindig elegendően nagy szenvedésnyomással (elvégre enni-inni jó, szexelni jó, egy meg nem írt diplomamunka közvetlen fájdalmat nem okoz) ahhoz, hogy fenntartsa a kliens motivációját a változásra. Ezért könnyen lehet, hogy egy ponton elege lesz az idomításból, és kilép a terápiából.

 

IV. sématartomány: Kóros másokra irányultság


E tartomány mindhárom sémája úgynevezett feltételes séma. Jegyezzük meg ezt a fogalmat, mert később is előjön. A feltételes séma lényege, hogy megoldást kíván nyújtani egy korábban kialakult, mélyebben gyökerező, a személyiség alapjait érintő séma okozta problémákra. Ez a megoldási kísérlet azonban soha nem lesz sikeres; olyan, mint amikor valaki a vastagbéldaganat okozta görcsös hasfájást görcsoldóval, béltisztító kúrával, gyógyteákkal és sok pihenéssel próbálja orvosolni. Átmeneti enyhülést okozhatnak ezek, de a bajt nem szüntetik meg: az ott van belül, és egyre terebélyesedik. (A példát saját tapasztalatból merítettem.) Mind terápiás, mind önismereti szempontból nagyon fontos ezt az összefüggést belátni: ahogy a daganatot műtéti úton – fájdalmak közepette, sok macerával; ez kikerülhetetlen! – el kell távolítani, úgy az alapsémákat is be kell gyógyítani, és nem elegendő a feltételes sémákkal való felszíni pepecselés.

Nem elegendő – de szükséges. Ezért fontos egyáltalán e sémák néven nevezése és megismerése.

A IV. tartomány sémái a Behódolás (Sb; vö. Subjugation), az Önfeláldozás (Ss; vö. Self-sacrifice) és az Elismerés-hajszolás (As; vö. Approval-Seeking–Recognition-Seeking).

E sémák közös lényege, hogy az egyén nem önmagára, a saját érzéseire és szükségleteire figyel, hanem kifelé, valaki másra. A különbség a másra figyelés miértjében és mikéntjében van.

Behódolás sémával azt fogom tenni, amit a másik ember akar, mert félek, hogy ha nem így tennék, megkeserülném. Félek a másik haragjától, szeretetlenségétől, elhanyagolásától, büntetésétől, duzzogásától, veszekedésétől, lenézésétől stb. Azért, hogy elkerüljem a szankciót, alávetem akaratomat annak, amit ő mond. Ha ő azt akarja, hogy moziba menjünk, akkor moziba megyünk, akkor is, ha semmi kedvem hozzá. Ha meccset „kell” nézni, akkor meccset nézek, még ha utálom is a focit. A véleményemet nem mondom el, nehogy baj legyen belőle. Tudom, hogy mire vágyom, de nem fejezem ki, mert tartok a következményektől.

A túlkompenzált Sb séma a másik végletbe esik: lázad a tekintély ellen. Ha kell, ha nem. Ezt az attitűdöt sokan összetévesztik az autonómiával, és a terapeuta hosszú hónapokon keresztül érezheti úgy, hogy a falnak beszél, mert a kliens képtelen belátni: azzal, hogy zsigerből elutasít bármiféle tekintélyt, pontosan ugyanúgy a tekintély fogalma körül forog az élete, mintha alávetné magát a másik embernek. Az ilyen kliens az örök kamasz, aki csak azért sem eszi meg az ebédet, akkor sem, ha történetesen pont a kedvenc étele került az asztalra. Túlkompenzált Sb-vel az élet semmi más, csak irgalmat nem ismerő, örök verseny, állandó rivalizálás. Fárasztó dolog – és természetesen semmi köze az autonómiához.

Akinek Önfeláldozás sémája van, az is a másik szükségleteire figyel a sajátja helyett, de nem azért, mert tart a büntetéstől, hanem mert „ez így helyes” – valójában pedig azért viselkedik így, másként nem tud. Talán egyetlen más séma köré nem lehet akkora irdatlan méretű ideológiai lufit fújni, mint az Ss köré. Ha a terapeuta megpróbál szembeszállni e sémával, és rávezetni a klienst, hogy nem szükséges mindenki nyári mikulásává válnia; hogy másokért felelősséget csak akkor vállalhat hitelesen, ha megtanul előbb önmagáért felelősséget vállalni – akkor jó eséllyel meg fogja kapni, hogy önzésre buzdít, egoizmusra nevel. A beszélgetések nagyon könnyen elcsúsznak erkölcstani, vallási témák felé; a kliens ezen a terepen sokkal nagyobb biztonságban érzi magát, mint ha befelé, a saját személyiségére kellene figyelnie.

Azzal együtt, hogy az Ss sémával rendelkező kliens mindenki megmentője akar lenni, jellemző erre a sémára a düh érzése: elvégre rettentő frusztráló, hogy az ember évtizedeken keresztül körülugrál valakit (vagy sokakat), és cserébe semmi viszonzást nem kap. Érdemes ilyenkor észrevenni az Önfeláldozás mint feltételes séma mögötti alapsémát, az Érzelmi deprivációt. Figyelem: e mondat nem azt állítja, hogy az Ss mögött más alapséma nem állhat, csak az Ed! Már csak azért sem, mert az önfeláldozó viselkedés könnyen lehet a Feljogosítottság–grandiozitás séma túlkompenzálása. És fordítva: ha valakinek nem gyógyult be az Önfeláldozás sémája, csupán túlkompenzálja azt, akkor eredményként nem egy magára egészségesen odafigyelni tudó, az érzéseit és szükségleteit nyíltan kommunikáló személyt kapunk, hanem egy feljogosítottan viselkedő nárcisztikust.

Az Önfeláldozás sémából kivezető utak egyike – túl az alapsémák elmaradhatatlan gyógyításán – az lehet, ha a klienssel sikerül beláttatni: a saját maga által „nagylelkűnek”, „segítőkésznek” stb. címkézett viselkedése mögött olyan attitűd húzódik, amit a tranzakcióanalízis OK-keret modelljében úgy nevezünk: OK+– életpozíció, azaz a kliens saját magát OK-nak tartja, a másikat azonban nem. E szempontból a drámaháromszög Megmentő szerepe nem különbözik az Üldöző szerepétől. Ha valakinek az a hiedelme, hogy a másik ember hozzá képest mindig segítségre szoruló, akkor ez egyúttal azt is jelenti, hogy a másikból nem nézi ki, hogy képes megoldani a saját életét (beleértve a megoldási készletbe azt is például, hogy szükség esetén segítséget kér). Ha a kliens elkezdi belátni, hogy „hősies” segítségnyújtása valójában a másik leértékelését, gyerekként kezelését jelenti, akkor ez jó motiváló erő lehet a változni akarásra.

Akinek Elismerés-hajszolás sémája van, annak az életét az határozza meg, hogy elegendő figyelmet, reflektorfényt, tapsot és lájkot kapjon. Azért, hogy mások elismerését bezsebelje, bármire képes – elsősorban arra, hogy saját igényeit háttérbe szorítsa. Nem olyanokkal barátkozik, akivel szeretne (hiszen már nem is tudja, hogy valójában mit szeretne), hanem akik megbízható dealerként időről időre ellátják a szükséges droggal: az elismeréssel. Hogy a frizuráját dicsérik-e meg, az intelligenciáját, a kocsiját vagy a szexuális teljesítményét, az e szempontból mindegy is. A lényeg, hogy a dicséret meglegyen. Ha ehhez operát kell komponálnia, akkor azt teszi, ha cicás képeket megosztani a Facebookon, akkor meg azt, ha pedig jópofaságokat kell mondani a társaságban, akkor az illető jópofa lesz, akkor is, ha aznap halt meg az anyja. A sznobéria mögött gyakran húzódik As séma – amögött pedig könnyen meglapulhat alapsémaként a Társas izoláció–elidegenedettség: „Bármit hajlandó vagyok megtenni, hogy része lehessek a csapatnak!”

Az As sémát túlkompenzáló személyt viszont nem érdekli mások véleménye. Anti-sznob módon viselkedik, alkalmasint polgárpukkasztóan. Mindent megtesz annak érdekében, hogy kivívja mások rosszallását.

Összefoglalva: a Kóros másokra irányultság tartomány sémái nem engednek hozzáférést ahhoz az alapszükséglethez, hogy az embernek egyáltalán lehessenek saját szükségletei és érzelmei, és főleg nem ahhoz, hogy nyíltan kifejezze azokat. A sémákat fenntartó hiedelem szerint az életben maradás záloga, hogy azt tegyem, amit a másik akar: azért, hogy ne érjen baj (Behódolás); azért, mert az a dolgom, hogy segítsek a másikon, hiszen az nem képes segíteni önmagán (Önfeláldozás); illetve azért, hogy megszerezzem a szükséges mennyiségű pozitív sztrókot. A séma gyógyulásának útja annak belátása – és az erről való ismételt tapasztalatszerzés –, hogy autonóm emberként, jóllehet integráns része vagyok a közösségnek, létemben nem függök a másik embertől. Következésképpen szabad azt csinálnom, amit én szeretnék.

 

V. sématartomány: Aggályosság és gátlás


E sématartomány négy sémát tartalmaz, és valamennyi az elé gördít akadályt, hogy az egyén kielégíthesse azon alapszükségletét, amit a sématerápiában úgy nevezünk: spontaneitás és játék.

A Negativizmus–pesszimizmus (Np; vö. Negativity–Pessimism) séma mottója Murphy törvénye lehet: „Ami elromolhat, az el is romlik”, továbbá ennek folyománya: „Ami nem romolhat el, az is elromlik.”

E sémát gyakran transzgenerációs traumák alakítják ki: már az anyám is pesszimista volt; már az ő anyja is mindig a legrosszabbra készült fel, stb. A történelemben visszakövetve a szálakat könnyen találhatunk valódi veszteséget: háborút, üldöztetést, éhezést. Az a készség, hogy valaki ilyen szélsőséges körülmények között képes idejekorán felismerni a bekövetkező baj lehetőségét, az életben maradás garanciája lehetett. Ebben nincs semmi meglepő. Amint bő négy évvel ezelőtt a Jó hülyének lenni? című cikkben idéztem az NLP egyik alaptételét: „Megszületése pillanatában kivétel nélkül minden viselkedés adaptív.” Csakhogy a körülmények változnak, és a megváltozott körülmények közepette az egykor adaptív viselkedés már maladaptív lesz. Az Np séma esetében a lehetséges negatívumok meglátására való szuperképesség immár nem az életben maradást garantálja, csupán az állandó elégedetlenséget, besavanyodottságot és szorongást.

A séma túlkompenzálása a hurráoptimizmus, az ezoterikus tanokból és a „népszerű pszichológiából” ismert „pozitív gondolkodás”, ami végső soron ugyanúgy a valóság tényeinek figyelmen kívül hagyása, mint a negativizmus. És ugyanúgy maladaptív is; ennek illusztrálására bőven elég lesz egy személyes példa:

Ha kezdeti hasfájásaimra nem legyintettem volna kezdetben, hogy „á, semmi komoly”, akkor akár félévvel korábban is eljuthattam volna az operációig, amikor is a daganat stádiuma talán még nem volt annyira előrehaladott – és akkor most esetleg nem küzdenék áttétekkel. Ezt nem tudhatom, persze. Az azonban majdnem biztos, hogy amennyiben irreális optimizmusom még egy ideig kitart, és nem jutok el időben a kivizsgálásig – akkor már nem lennék itt, hogy e sorokat írjam.

Az Érzelmi gátoltság (Ei; vö. Emotional Inhibition) séma megfelelője a TA fogalomkészletében a Légy erős! driver, és mögöttese, a Ne érezz! gátló parancs. A lényege, hogy az érzelmek rosszak, fölöslegesek; nem szabad őket sem megélni, főleg nem kimutatni. Minden körülmények között erősnek, higgadtnak kell mutatkozni; elgyengülni, urambocsá sírni szigorúan tilos.

Aki e sémáját túlkompenzálja, az izzadva és nyögve ugyan, de „laza” lesz; a társaság jófeje, az osztály bohóca – csak éppen az erőlködés, az izzadságszag átüt a látszólag fesztelen viselkedésén. E viselkedés kínos csöndeket és kényszeredett nevetéseket tud generálni.

A IV. tartomány sémáihoz hasonlóan az Ei séma is feltételes, azaz kell lennie mögötte valami más sémának is. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy hibás terápiás megközelítés a séma által okozott viselkedésnek direkt módon, frontálisan nekiugrani, és a klienst „lazaságra” kapacitálni. Nem fog menni – vagy ha igen, akkor visszaüt valamilyen módon, akár testi tünetben is.

Ugyanez a helyzet a Könyörtelen mércék–hiperkritikusság (Us; vö. Unrelenting Standards–Hypercriticalness) sémával is, amelynek TA-beli párja a Légy tökéletes! driver. Feltételes séma ez is, amely meg akar óvni valami nagyobb rossztól, valami szörnyűségtől – ami az alapséma szerinti hiedelmek alapján bekövetkezne, ha az illető egy kicsit is lazítana maximalizmusán, perfekcionizmusán.

Az Us sémával rendelkező ember nem ismer könyörületet, nem elégszik meg a 99%-os teljesítménnyel. Tökéletességet vár el, magától és/vagy környezetétől. Az ilyen ember a főnök szempontjából ideális beosztott (aztán ha elpusztul, lecserélhető egy másik gépre); a beosztott szempontjából elviselhetetlen főnök. Ha ez a séma valakit emlékeztet arra, amit korábban az Elégtelen önkontroll–önfegyelem séma túlkompenzálásáról mondtunk, az nem a véletlen műve. És viszont: aki Könyörtelen mércék–hiperkritikusság sémáját kompenzálja túl, az nemtörődöm lesz, hanyag, megbízhatatlan – vagyis úgy fog viselkedni, mint akinek Is sémája van.

Hogy mi az a „szörnyűség”, amit e séma kialakításával és fenntartásával el akarunk kerülni? Vélhetőleg olyasmi, mint pl. annak kiderülése, hogy buták, bénák és ügyetlenek vagyunk (Csökkentértékűség–szégyen), hogy végletesen inkompetensek vagyunk (Dependencia–inkompetencia), vagy hogy az életünk merő kudarc (Kudarcra ítéltség). De félhetünk attól is, hogy ha nem hozzuk az ezerszázalékos teljesítményt, akkor a számunkra fontos személyek nem fognak szeretni minket és elhagynak (Elhagyatottság–instabilitás), nem figyelnek ránk (Érzelmi depriváció), becsapnak és kihasználnak (Bizalmatlanság–abúzus) vagy épp kiközösítenek a társaságból (Társas izoláció–elidegenedettség).

Hasonló gondolatmenetet alkalmazhatunk bármely más feltételes sémánál; nincs egyértelmű, „jól megtanulható” hozzárendelés az alap- és a feltételes sémák között. A terapeuta tehát nem hagyatkozhat a tankönyvre: kénytelen odafigyelni a kliensre, meglátni rajta, ami látható, és kikövetkeztetni – a klienssel való partneri együttműködésben –, ami rejtve van.

Az utolsó séma neve: Büntető készenlét (Pu; vö. Punitiveness). E séma – mint az előző három is e tartományban – azt gátolja meg, hogy az ember felszabadultan élvezni tudja az életet, képes legyen játszani, nem túl komolyan venni a dolgokat. A Büntető készenlét séma lényege voltaképpen egyetlen hiedelem: „A bűn büntetést érdemel.” E hiedelem szilárd követelményként van jelen az érintett személy életében, és irgalmatlanul megtorolja a hibákat, a vétségeket mind önmagánál, mind más embernél.

Az Önfeláldozás sémához hasonlóan e séma megvitatása is könnyen ideológiai vitákba torkollhat. Az előrelépéshez nélkülözhetetlen, hogy a terapeutának szilárd elképzelései legyenek a világ és az ember működéséről, nem utolsósorban tisztában legyen azzal a pszichológiai és történelmi ténnyel, hogy a büntetés mint eszköz egyszerűen alkalmatlan arra a célra, amire általában szánják. Nem áll tőle helyre a világ rendje, nem orvosolja a bekövetkezett kert, és végül – elsősorban – nem alkalmas arra, hogy a jövőre nézve megelőzze a bűn újbóli elkövetését. Ha ezt a gondolatot hitelesen és empatikusan tudja képviselni a kliens felé (elnézően, ugyanakkor nem következetlenül), akkor van esély arra, hogy a kliens leálljon önmaga és mások kényszeres megbüntetésével.
 

És tovább...?


Átnéztük tehát mind a 18 korai maladaptív séma működését. Ha időm engedi, a jelen cikkben összefoglaltakat majd egyesével, bővebben is kifejtem, de ezt megígérni nem szeretném. Ugyanakkor fontosnak tartom kiemelni: a sématerápia nem egyenlő a sémák ismeretével. Egyrészt számos saját terápiás eszközzel rendelkezik, amelyek az eddigiekben nem kerülte ismertetésre. Másrészt – mivel lényegét tekintve integratív szemléletű terápiáról van szó – érdemes felismerni az összefüggést más terápiás iskolák elméletével és gyakorlatával.

Harmadrészt pedig a sématerápiának van egy ága, amit eleddig egyáltalán nem érintettünk: ez az ún. sémamód-terápia, ami a sématerápia világán belül is külön világot jelent, mind szemléletében, mind eszközeiben.

Hogy mi fán teremnek a sémamódok, és mi a teendő velük a terápiában, arról – reményeim szerint – más alkalommal írok.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 19 komment «




Címkék: viselkedés tranzakcióanalízis driver viselkedésterápia sajátélmény sématerápia túlkompenzálás korai maladaptív séma sématartomány Károsodott határok Kóros másokra irányultság Aggályosság és gátlás Büntető készenlét Könyörtelen mércék - hiperkritikusság Elégtelen önkontroll-önfegyelem Behódolás sémamód Önfeláldozás Elismerés-hajszolás Negativizmus-pesszimizmus Érzelmi gátoltság Légy erős Légy tökéletes sémamód-terápia feltételes séma alapséma

A bejegyzés trackback címe:

http://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr227790004

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Érvsebész 2015.09.15. 15:16:09

Várom és nagyon szeretném olvasni ezeket. Ölelés és kösz az eddigiekért

JoeP · http://mivanvelem.hu 2015.09.17. 08:07:32

Köszönöm, nagyon jó sorozat volt.

Hadd kérdezzek valami naívat. Egy terapeuta mi alapján dönti el, hogy melyik terápiás iskola elmélete alapján fogja értékelni a pácienst és ezek után melyik eszközkészletét használja a gyógyításhoz? Gondolom, az rossz válasz, hogy azért, mert csak azt ismeri. Ha viszont többet ismer, akkor mi alapján választ?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2015.09.17. 09:25:52

@JoeP: Sajnos sok esetben a "csak azt ismeri" nagyon is jó válasz. :((

Annál, aki nem módszerfanatikus, és valóban több módszert ismer és használ, ottindokolt a kérdés. Válaszolni azonban nem tudok rá egyértelműen. Az általam követett integratív szemlélet azt jelenti, hogy van egy ember- és egy világképem, amelynek a lényege leginkább az, hogy a velem szemben ülő embert igyekszem OK-nak tekinteni: olyannak, aki tud, vagy ha nem tud, megtanulhat felelősséget vállalni magáért. És ha van egy közösen megfogalmazott terápiás cél (hogy jobban legyen, hogy kevésbé legyen önsorsrontó vagy akármi), akkor annak elérése érdekében bármit bevetek, ami a kezem ügyébe esik. De hogy épp mit, azt nem egy szigorúan meghatározott szakmai terv alapján döntöm el, hanem annak függvényében, hogy mgítélésem szerint az adott pillanatban épp mi lenne a legjobb a kliensnek,a kár rövid-, akár hosszútávon. És természetesen sokszor tévedek, sokszor választok olyan eszközt, amiről utóbb kiderül, hogy lett volna alkalmasabb is az adott helyzetben.

Van, hogy a kliensnek arra van szüksége, hogy beszéljen félórán keresztül anélkül, hogy félbeszakítanám. Van, hogy ellenkezőleg, arra van szüksége, hogy én beszéljek neki, és ezt ő hallgassa. Nyitott szemmel és jegyzetelve, mert épp elmagyarázok neki valamit, amiből újat tanul, vagy csukott szemmel, mert a szavaimmal abban segítem őt, hogy egy szimbolikus térben mozogjon és éljen át élményeket. Van, hogy mesélek, van, hogy viccet mondok, van, hogy gondolatban bejárunk egy mesét, és van, hogy fölállunk a székből, és együtt csinálunk karkörzéseket... Jobb esetben minden terápiás órának úgy megyek neki, hogy van valami elképzelésem, hogy mit is fogunk csinálni, és az esetek 99%-ában ezt a szép tervet fölülírja a valóság: a kliens hoz valami aktuális problémát, kérdést, álmot, emléket, vagy épp az elkedzett terápiás protokoll közepén jön elő olyan tényező, amely másfajta jelenlétet vagy beavatkozást igényel. Ha kell, hosszan hallgatunk együtt, de van, hogy élénk, pezsgő beszélgetést folytatunk, és van, hogy törvénytelenül röhögünk...

Azt szoktam mondani, hogy terapeuta tervez, tudattalan végez. Mármint mind a kliensé, mind a terapeutáé. Az esetek többségében ez a nyitottság és rugalmasság hatékony, beválik. De hogy konkrétan MI történik ilyen esetekben, amikor szinte öntudatlanul váltok két módszer között, arról általános érvénnyel nem tudok számot adni. Az egyes esetekben, egy konkrét óra után általában meg tudnám indokolni (ha kell, védeni) a választásomat - de ez óráról órára, sőt órán belül akár percről percre változhat...

Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy nem elég a módszer technikai szintű ismerete: át kell látni azt a terápiás szemléletet is, adott esetben történeti összefüggésekben is, amelyben az adott módszer kialakult. Pl. egész másképp áll az ember a kognitív terápiához, ha tudja, hogy - szinte hihetetlen - a pszichoanalízisből alakult ki, ill. hogy évtizedekel megelőzte a sématerápiát, amit viszont eredetileg azokra az esetekre fejlesztettek ki, amikor a standard kognitív terápia következetesen működséképtelennek látszott... Vagy ha nemcsak a hipnózis alaptechnikáját ismeri valaki, hanem a történetét is, és nemcsak azt tudja, hogy Freud egy idő után felhagyott vele, hanem azt is, hogy eredetileg miért cuppant rá a használatára, és később miért szeretett ki belőle... Egész más attitűddel nyúl vagy nem nyúl ezek után a hipnózishoz - és azon belül annak valamely stílusához és felhasználási módjához... De hogy nyúl-e, vagy sem, és melyikhez, azt a kliens, a probléma, az adott szituáció és a saját intuíciója határozza meg. Hogy milyen arányban vanak az összetevők ebben a koktélban, becsületszavamra, nem tudom.

Nem tudom, ez válasz-e a kérdésedre.

JoeP · http://mivanvelem.hu 2015.09.17. 19:25:33

Huh, jóval több, mint válasz, köszönöm. Amit írtál, az akár egy művészeti alkotási folyamat leírása is lehetne.

Ringo1 2015.09.18. 19:33:10

Kedves Balázs! Nagyon sok munkád van ezekben a cikkekben. Privát életemben is felnyitotta a szemem és a jövőbeli coach munkához is jó input. Külön jó, hogy a stílus érthető, olvasmányos. Köszönöm szépen, jobbulást kívánok! Andrea

teevee 2015.09.18. 21:35:50

Nagyon klassz amit csinálsz. Minden jót kívánok!

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2015.09.20. 22:18:16

Köszi szépen. (És tetszőleges időpontban érvényes, hogy "még, még még... !!)
:)

Hajdraktimea · http://hajdraktimea.gportal.hu/ 2015.10.15. 07:48:54

Kedves Balázs! Rám minden séma érvényes, én vagyok az állatorvosi ló maga. :D Nagyon szeretem az írásaidat, az oldaladnál jobbat ebben a témakörben nem ismerek, és csak jót kívánok neked! Szeretettel: Tímea

pokolmegjoszandek 2015.11.06. 22:46:23

Kedves Balázs,

Azt szeretném kérdezni, hogy hol lehet a sématerápiáról bővebben tanulni? Pszichológia szakot végeztem, nem vagyok szakpszichológus (és a közeljövőben nem is leszek :( ), a VIKOTE képzését találtam csak, ott pedig azt olvastam, hogy "A képzésre jelentkezhetnek klinikai szakpszichológusok, pszichiáterek, pszichoterapeuták (kognitív viselkedésterápiás módszerben) akik már alkalmazzák
terápiás gyakorlatukban a pszichoterápiát és van némi előzetes tudásuk a sématerápiáról."
Nekem olyan képzésre lenne szükségem, ami pszichológiai konzultációkon hasznos lehet, terápiát ugye nem tarthatok, mert nem vagyok terapeuta.
Köszönöm a választ előre is!

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2015.11.06. 23:39:31

@pokolmegjoszandek: Nem tudok más képzésről itthon a VIKOTE-én kívül. Én magam autodidakta módon tanultam, amit tudok, azon könyvekből, amelyeket ezen az oldalon alul felsorolok:
sematerapia.hu/

A magyarul megjelent könyv beszerezhető egyszerű halandóknak is (én is így vettem meg, történetesen a Károly krt.-i orvosi könyvesboltban), a többi: Amazon.com.

pokolmegjoszandek 2015.11.07. 00:09:12

@Birtalan Balazs: Ez gyors volt, köszönöm. :)
És ezt lehet "hivatalosan" használni - már hogy autodidakta módon megismerni egy módszert, elmélyedni és utána konzultációt tartani?
Ezt nem gonoszkodásból kérdezem, nagyon régóta küszködöm az életemmel, hogy mihez kezdjek a diplomámmal, nem találom a helyem, mert mindig is magánpraxist szerettem volna, de pár évnyi megtorpanás után (külföldön élünk, nem találok megfelelő képzést, a magyar diploma miatt nem tudnak hová besorolni + gyerekek születtek) most újra fellángoltam, hogy vissza kéne térni a munka és a pszichológia világába, de mindig falakba ütközöm, mit lehet hivatalosan és mit nem... (Az itteni szabályozás hasonló, mint a magyar, nem "védték" még le a pszichológus / terapeuta hivatásokat, (vannak pár hetes kurzusok is, amik nem sokat érnek, de kellő önbizalommal terapeutát nevelnek bárkiből) de igérik, hogy hamarosan kész lesz a szabályzat...)
Elnézést a litániáért. :) És további sok sikert. :)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2015.11.07. 01:18:56

@pokolmegjoszandek: Hivatalosság...? Ugyan... Erről írtam bővebben itt:
sorskonyvnelkul.blog.hu/2011/06/03/mi_az_a_pszichoterapia_8211_es_mi_nem_az

Minden kliensemnek elmondom az első interjú során azt, ami a honlapomon is kint van számtalan helyen: hogy nem vagyok sem orvos, sem pszichológus, és ami kettőnk közt zajlik, az a hatályos jogszabályok értelmében nem nevezhető pszichoterápiának. Mi több, alá is íratok velük egy nyilatkozatot, hogy ezt tudomásul vették. Vagyis mi csupán "beszélgetünk", amihez nem kell senkitől engedély. A számlára írt TEÁOR-kód pedig "máshova nem sorolt egyéb személyi szolgáltatás". Aki ilyen feltételek mellett is úgy gondolja, hogy szeretne velem dolgozni, azzal dolgozom. Akinek ez akármilyen oknál fogva nem megfelelő, azzal nem.

Ez a dolog jogi része. A szakmai-etikai rész más kérdés, itt a József Attila-i elv érvényes nálam: "az én vezérem bensőmből vezérel". Másnak nem tartozom elszámolással, csak a saját lelkiismeretemnek, értékrendemnek. Azt pedig, hogy ez az értékrend hogy is néz ki (mind etikailag, mind szakmailag), úgy gondolom, meglehetősen nyílttá teszem akár itt a blogon, akár a honlapomon.

pokolmegjoszandek 2015.11.07. 15:01:47

@Birtalan Balazs: Köszönöm. :) Olvasom a bejegyzést mindjárt. :)

Vakmacska 2016.02.02. 15:57:10

Balázs, én ezt most elolvasva azt hiszem megértettem valami, ami körül csak értetlenül ugráltam eddig. Pedig egyszer korábban olvastam már, de nem koppant le.

EZVAN!!! 2016.02.09. 09:06:49

Mi van akkor , ha "túl sok" sémát ismerek fel magamban? Vagy másban?

Szeretem elemezni a hozzám közel állókat, főleg ha azok bántanak engem. Miben segít most ez engem, ha tudom, XY azért tesz így, mert most éppen túlkompenzál valami mást...és nem látja tisztán tettének okát, sem következményét, én pedig (szerintem) igen. Vagy legalábbis más oldalról is közelítek, nemcsak mondjuk, indulatból.

De nyilván ezt nem mondhatom el neki.

Adam Dosa 2016.10.17. 16:07:43

Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy látom, hogy a Jóisten próbára tesz és ránk küldött egy zavart elméjű embert, aki úgy játszik velünk mint a gyerekek a hangyákkal. Olvasva az ön szövegeit legalább dereng, hogy, hogyan is működhet az illető, mert különben se füle se farka annak amit csinál velünk. Ő is veszit, mi is veszitünk, de szerinte az igazság s a Jóisten az ő oldalán áll s lassanként mind meg fog minket büntetni, mert egy szervezett bűnözői csoport vagyunk. A kivizsgáló szervek tagjai is vagy bűnrészesek, vagy rokonok, vagy egy napon születtek valamelyikünkkel, úgy, hogy őket megátkozta. Szóval jól jött egy kis sémaelmélet. Már csak azt kellene kitalálni, hogyan lehetne ezt a az alakot valahogy elküldeni egy szakemberhez.