Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) EMK (17) emk (33) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) Gyermeki (4) gyermeki (7) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) nag (6) NAG (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) NLP (3) nlp (18) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) Szülői (3) szülői (5) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • tesz-vesz: @Alensha: "ki gépen szállt fölébe annak térkép-e táj" idézni csak pontosan, szépen, persze ha kij... (2016.06.06. 17:17) Kasszazárás
  • Alensha: "emelkedett irodalmi műbe nem írunk olyat hogy excel. de nem csak most, 300 éve se írtak a nagy kö... (2016.05.29. 18:06) Kasszazárás
  • Érvsebész: @tesz-vesz: Ezt: teljeskotet.blog.hu/ te írod? Akkor értem. (2016.05.21. 21:13) Kasszazárás
  • bahhama: Nyugodjon bekeben (2016.05.21. 20:47) Gyászjelentés
  • Utolsó 20
pagerank

Arról, hogy meghalok

2016.01.25. 22:11 Birtalan Balazs


 

halal_ereklyei.gifArról, hogy meghalok, önmagában nem kéne írnom, hiszen egyrészt mindenki meghal, másrészt annak sincs hírértéke, hogy a „mindenki”-be én is beletartozom – ezzel kb. óvodás korom óta tisztában vagyok.

Keresztény koromban mindennap imádkoztam „a jó halál kegyelméért”; ez komplex fogalom, amelybe beletartozik többek között az is, hogy a halál ne érjen készületlenül. Hogy van-e valaki, aki meghallgatja az imákat, nem tudom, de a jelek szerint ez az imám meghallgatásra talált. A halálról immár tudhatom, hogy nem fog készületlenül érni: néhány hetem, maximum pár hónapom (a legoptimistább becslés szerint: félévem) maradt ebben az életben.


Ez az információ viszont már megér egy írást: nem elsősorban önmagam, hanem mindazon rokonaim, barátaim, ismerőseim, olvasóim számára, akik mindmáig azzal áltatják magukat, egyszersmind – valószínűleg csupa jóindulatból – csesztetnek engem, hogy én „nagyon erős” vagyok, aki „megküzd a rákkal”, és „annyian szeretnek, hogy az biztos meggyógyít”.

Nem kétlem, hogy sokan szeretnek. Sőt, nem hogy nem kétlem, de az elmúlt hetekben és hónapokban annyi és olyan szeretet-megnyilvánulást kaptam tőletek (olyan mélyet, olyan sokfélét), hogy az minden álmomat felülmúlta.

Tudom tehát, hogy szerettek. Azt is tudom, hogy erős vagyok. Ezt rengetegszer bizonyítottam mind magam, mind a környezetem számára – az orvosaimat is beleértve.

A rákkal viszont nem küzdök meg, már csak azért sem, mert a rákot nem tekintem – és az első sokk napjait leszámítva soha nem is tekintettem – ellenségnek. A rákkal nem küzdelemben álltam, hanem egy folyamatban veszek vele részt. E folyamatban én mindazt megtettem a gyógyulásom érdekében, amit józan ésszel és hitem szerint meg lehetett tenni. És nem tettem meg egy csomó mást, ami szembement volna akár a hitemmel, akár a józan ésszel. Nagyon szeretek élni – de nem minden áron. Például azon az áron, hogy emberi méltóságomat szemen köpve, a halálfélelemtől nyüszítve rohangáljak varázslótól kuruzslóig, hogy hátha valaki tudja a nagyon titkos mantrát, amivel majd meggyógyít, erre nem voltam és nem vagyok hajlandó.

De amit az orvostudomány fel tudott kínálni a gyógyulásom érdekében, azt elfogadtam, ha kellemes volt, ha kellemetlen. (És többnyire nem volt kellemes.) Két és fél év alatt mintegy hétféle kemoterápiás protokollt próbáltak ki rajtam, köztük olyanokat, amelyek világviszonylatban is a legjobbnak számítanak a rosszindulatú daganatok azon típusánál, amilyen nekem van. Összesen 43 kemoterápiás kezelésen estem át; a karomon gyakorlatilag nem találni ép, még szúrható vénát; az egyéb szúrások (vérvételek, injekciók stb.) száma valószínűleg négyjegyű.

Január elejére világos lett, hogy elfogytak az orvosi ötletek. Pontosabban olyan ötleteknek se szeri, se száma, amivel akár az utolsó pillanatig lehetne strukturálni az időmet. De amitől valóban érdemi javulást, a minőségi élet meghosszabbodását várhatnánk, nincs több. Azt jó ideje lehetett tudni, hogy a kapott kezelések nem a gyógyítást, hanem az élet meghosszabbítását célozzák. Mostanra jutottunk el odáig, hogy leálltunk ezekkel a kezelésekkel is. Magyarul: semmi olyan kezelést nem kapok, ami akár azt tűzné ki célul, hogy az életem egy-két héttel, hónappal vagy évvel meghosszabbodjék, és főleg nem olyat, ami gyógyulással kecsegtet.

Nem maradok orvosi ellátás nélkül. Minekutána tavaly nyár óta komoly fájdalmakkal küzdök (igen: szemben a rákkal, a fájdalommal valóban küzdelemben állok, amit le akarok győzni), mind erősebb fájdalomcsillapítókkal, továbbá hányingercsillapítókkal igyekeznek javítani a komfortérzésemet.

Merthogy a cél immár ez: a hátralevő időben a komfortérzés javítása. Erre az orvosi praxisban aránylag jó és hatékony eszközök léteznek, úgyhogy meglehet a reményem arra, hogy a maradék hetekben, hónapokban viszonylag alacsony szintű szenvedéssel kelljen szembenéznem.

Tehát még egyszer: hamarosan meghalok, mert nem történik velem semmi olyan, aminek meg kellene gyógyítania. Ez viszont nem azt jelenti, hogy „feladtam”, mi több, azt a vádat, hogy feladtam volna (vagy az ezzel egyenértékű biztatást, hogy „ne adjam fel”), kikérem magamnak. Aki ennyit értett meg a fentiekből, az olvassa újra. Vagy tudok jobbat: ne olvassa újra, de tovább se.

Ennyit a dolog testi részéről.

A lelki része nagyon összetett, és meghaladja erőmet ennek kifejtése. Úgyhogy röviden három dolgot szeretnék csak megemlíteni.

Az első, hogy nem félek a haláltól. A halálig tartó szenvedéstől sokáig piszkosul féltem, de most, hogy már konkrétan ezt az utat járom, és hogy részletesen beszélek e témáról az orvosaimmal, ez a félelmem alábbhagyott. Maga a halál viszont nem félelmetes, nem ijesztő. Bizonytalan vagyok ugyan a saját túlvilágképemben, mégis – Dumbledore professzor szavaival élve – leginkább úgy gondolok rá, „mint a megérdemelt pihenésre egy hosszú, nagyon-nagyon hosszú nap után”.

A második: nincs bennem harag. Sem a rák iránt, sem a sors vagy Isten vagy az istenek iránt. Nem gondolom, hogy igazságtalanság történt velem; nem gondolom, hogy „derékba tört a pályám”. Kétségtelen ugyan, hogy ha élhetnék még egy, öt, tíz vagy ötven évet, akkor egy csomó klassz dolgot tehetnék. Csakhogy – és nem fogok álszerénykedni a halál kapujából visszanézve – most is azt látom, hogy egy csomó klassz dolgot tettem. És nem vagyok meggyőződve arról, hogy az élet teljességét, annak értékét a végbe vitt klassz dolgok darabszámával lehetne mérni.

A harmadik: az életre szokás úgy tekinteni, mint egy egydimenziós valóságra, amit egyetlen értelmes mérőszámmal lehet értékelni: a hosszával. Ezzel nem értek egyet. Az életnek a hosszán kívül legalább két másik releváns dimenziója van. Az egyik a szélessége: hogy mennyire változatos életet élt valaki. Nem akarok senkivel versenybe szállni, de ha a magam életének szélességére gondolok – amelybe szerzetességtől és teológiától kezdve a költészeten és a jogon át a melegmozgalomig és a terápiáig oly sok minden belefért –, akkor nincs panaszom a szélességére. Belefért egy tizenöt éves, boldogító párkapcsolat; belefért sok szép barátság; belefért egy pár utazás, ami darabszámra ugyan nem túl sok, mégis sokszorosa annak, mint amit valaha elképzeltem; belefért több világnézetváltás, mindegyik váltás mögött átdolgozott gondolatok, átszenvedett éjszakák és nappalok. Nem, az életem szélességével szemben egyetlen rossz szavam sincs.

És van a harmadik dimenzió: az élet mélysége. Erről a legnehezebb szólni, ezt a legnehezebb mérni. Egy példával tudom talán érzékeltetni, mire gondolok: a könyvolvasási szokásokkal. Könyvolvasó embereket alapul véve, úgy látom alapvetően kétféle szokás van. Az egyiket nevezhetnénk „extenzívnek”, és azt jelenti, hogy valaki nagyon sok könyvet olvas el, a többségüket csak egyszer. A másikat hívhatjuk „intenzívnek”, és azt jelenti, hogy az illető darabszámra lényegesen kevesebb könyvet olvas el, mint az „extenzív olvasó”, de a java részüket többször is újraolvassa, és az újbóli elolvasások során olyan rétegeket fedez fel a szövegben, amelyek egyszeri olvasás után óhatatlanul rejtve maradnak.

De az élet különböző mélységeiben való mozgást el lehet mondani a szélességnél felsorolt példák bármelyikéről. Sok ember utazik – de vajon mennyit lát egy új helyen? Sok embernek vannak barátai – de a velük töltött időnek vajon mekkora része mozog az intimitás szférájában, és hány tranzakció reked meg az időtöltés vagy a rítus szintjén? Lépten-nyomon találkozni megtéréstörténetekkel – de vajon e váltások mennyire hatják át a hiedelemrendszer és a személyiség mélyrétegeit?

A kérdések tetszés szerint bővíthetők.

Nem az én dolgom magamról kijelenteni, hogy mennyire éltem mély vagy felszínes életet; nekem erről van egy saját gondolatom, amely engem elégedettséggel tölt el. Hogy más mit gondol erről, az – most már – nem rám tartozik.

Összességében tehát úgy látom, hogy egy „kellően nagy” – bár különböző dimenziókban különböző kiterjedésű –, gazdag életet készülök magam mögött hagyni.

És egy gyakorlati dolog: nagyon ritkán van annyi energiám, hogy leüljek a gép elé és érdemben bármit csináljak. Olvasni sincs erőm (sem extenzíven, sem intenzíven). A leveleimet, Facebook-üzeneteimet Tomi olvassa föl nekem, ő is válaszolja meg őket az én szóbeli instrukcióim alapján. Ezt a mostani szöveget magam írtam, de ez nem szabály: ez a kivétel.

Lehet, hogy lesz még ilyen kivétel, de egyre csökken ennek az esélye. A saját állapotomról immár nem akarok részletes híreket adni, de nem kizárt, hogy a blog fő témájában még születnek hosszabb-rövidebb szövegek. Nem kizárt – de korántsem biztos. Sajnos egyáltalán nem tudom megjósolni az erőnlétemet. Esélyes az is, hogy ez volt az utolsó Sorskönyv nélkül-poszt. Ebben az esetben itt és most köszönök el minden olvasómtól, és köszönöm figyelmüket, türelmüket, megértésüket és bizalmukat.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 134 komment «




Címkék: élet halál rák halálfélelem időtöltés rítus intimitás halál ereklyéi sajátélmény időstrukturálás

A bejegyzés trackback címe:

http://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr968316202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Ott van a bokorban szedjed összefele 2016.01.26. 17:04:54

@gombakomba: Kicsit úgy érzem, hogy ezekkel a sorokkal több ember jövőbeli távozását tette könnyebbé...

Zsuzsanna Mirnics 2016.01.26. 17:12:25

Legyen Neked minél könnyebb ami még hátravan. Nem ismertelek, de köszönöm az írásaid. Megkereslek "odaát" eszmét cserélni a terápiáról.

béefá 2016.01.26. 17:36:52

@Mikrobi: egyszer életedben maga is alázatos lesz, kedves mikrobi.

Alekinho de Flores 2016.01.26. 17:51:21

Szia!

Most olvaslak eloszor, de hitem szerint nem utoljara.
Megerintett amit irtal, es ha meg neked is maradt egy kis hited a tovabbikra kerlek ezt hangosan szivbol ismeteld meg:
Isten meghallgatta nalam is es Teged is megfog:

Mennyei Atyám! Az Úr Jézus Krisztus nevében megyek eléd. Elismerem, hogy mindenható, örökkévaló Isten vagy, az egész világmindenségnek a teremtője. Én is a Te teremtményed vagyok. Elismerem, hogy bűnös ember vagyok, és sokat vétkeztem ellened. De én ma elhatározom, hogy megtérek és elfogadom a Názáreti áldozatát, és elismerem, hogy erre az áldozatra nekem is szükségem van. Ezért a szívemet, életemet megnyitom. Kérlek Uram, jöjj a szívembe. Bocsásd meg a bűneimet, szabadíts meg engem a bűntől és annak minden következményétől! Hiszek Benned Jézus. Hiszem, hogy Te vagy az élő Istennek a Fia, ki meghaltál az én bűneimért és feltámadtál a halálból, hogy megigazítsál engem. Elfogadlak Uramnak, Megváltómnak, Szabadítómnak és átadom az életemet, szívemet Neked. Szabadíts meg Uram! Tiszta szívet teremts bennem! Te azt ígérted, hogy a zörgetőnek ajtó nyittatik. Én Isten jelenlétébe akarok kerülni, és Te vagy az Út. Kérlek, vezess engem a Mindenható jelenlétébe! Dicsérlek és áldalak. Szeretlek Uram szívemből, lelkemből, erőmből, a Názáreti Jézus nevében. Dicsőség Istennek, most és mindörökké! Ámen!

És kérlek minden nap valld meg a 91. Zsoltart!
Higgy a gyogyulasodban, Krisztus elhordozta a Te betegsegedet is!

Attila

Mikata 2016.01.26. 18:05:00

Kedves Balázs !
Sok szeretettel köszöntelek és hálás vagyok neked azért a kincsért, amit itt (is) felhalmoztál.
Annyira rászorulunk....

Szerintem a méltóság ugyanúgy része a Krisztusnak, mint a tényleg simára koptatott, lassan tök jelentés nélküli megalázkodás.
Nekem nagyon imponál a méltóságod (is).
Annyira sajnálom, hogy minden szavadnak ekkora súlya van.
De így nagyon mélyen értjük legalább.

Természetesen érted is Istennek vagyok hálás, de ezt az egészet te jól tudod.
Azt is, hogy végre ennek a sokat hibázó egyházunknak is olyan feje van, mint aki tényleg hasonlít arra, akire mi mind hasonlítani szeretnénk.... Te ebben is előre vagy.

Nagy ölelés.

lobellone 2016.01.26. 18:11:37

Kedves Balázs!

Ritkán járok autóval, még ritkábban szól benne a rádió. Tavaly december elején viszont ez a két dolog pont összejött és ("véletlenül") pont hallottam azt az Alma és fája c. műsort, amiben te voltál a "fája". Édesapáddal beszéltetek nem könnyű életetekről, harcaitokról és erről a gyilkos kórról is. Másnap kezdtem el keresgélni az interneten. Meglepődtem, hogy milyen sok bölcs írásod és milyen sok hálás rajongód van.

Jól írod itt nagyon az élet hosszát/széltét/mélységét. Ettől függetlenül örök rejtély, hogy miért pont a hozzád hasonlókat szemeli ki az élet ezekre a gusztustalan, sok szenvedéssel járó és gyakran halállal végződő betegségekre, és hogy miért nem tart népszavazást előtte, hiszen az ilyenekre mindenki kapásból tudna tucatjával ajánlani embernek látszó lelki szörnyszülötteket, akik nemhogy senkinek nem hiányoznának, hanem Földünk is megkönnyebbülne a halálukkal...

Mégis te kerültél a célkeresztbe, és ezt ritkán tapasztalható méltósággal - bár nyilván nem könnyen - elfogadtad.

Tisztelem az erődet, imádkozom a ritka csodáért és ismeretlenül is köszönöm nem csekély életművedet!

Miskolciutas 2016.01.26. 18:18:47

Kedves Balázs!
Én még csak most találtam rá a blogodra-és rögtön ezt az írást kellett látnom!
Úgy látszik,visszafelé fogunk "ismerkedni"...kár!
Nem igazán tudom,mit lehet ilyenkor mondani,de talán ebben is segíteni fogsz nekem...kívánok neked fájdalommentes napokat,úgy érzem ez már elég is lesz!!!Van van hol,akkor majd egyszer találkozunk...

bölcsésztanár 2016.01.26. 18:33:13

Döbbenet ilyet olvasni, köszönöm, hogy megtehettem. Nem kívánok semmit, annyira felnőtt és érett módon állsz hozzá, hogy le a kalappal. Remélem, nagyon fényes és világos lesz a túloldal!

gondora 2016.01.26. 18:57:42

Fáj, hogy elmész. A világ kevesebb és rosszabb lesz Nélküled. Könnyű léptű utat kívánok!

Sarics 2016.01.26. 19:04:04

Érezd jól magad, itt is, és majd ahova mész, ott is. Nem ismerlek, nem tudok ki vagy, de Embernek tartalak, és szeretlek, mint embert.

...elmúlik... 2016.01.26. 19:09:30

Nem olvastam az írásaidat, de ez a bejegyzés megrendített.
Békét kívánok neked, olyan békét, amellyel már most is bírsz.

nohug 2016.01.26. 19:23:25

Köszönöm, könnyű utat Balázs. Szeretettel gondolok rád.

Ad Dio 2016.01.26. 19:31:58

A jó élet az, ha amikor jössz mindenki mosolyog, csak te sírsz. Amikor pedig mész, mindenki sír csak te mosolyogsz.

Istennek pedig autonóm, felelős, érzékeny, tiszta szívű munkatársakra van szüksége hogy az Isten Országa épüljön, nem pedig buzgó hívőkre. A jó élet koszorúja sem az elmondott miatyánkok számától függ, hanem az élet "mélységi" dimenziójától.

Jó utat!

Apróbetűs... ejts egy-két - lehetőség szerint jó - szót rólunk, akik még egy darabig itt sertepertélünk...

Kurt úrfi [teuto-nordikus paraszt legény] 2016.01.26. 19:33:36

Gyönyörű írás. Sok erőt, és még sok napot kívánok neked!

Vakmacska 2016.01.26. 19:36:42

A dolog tartalmi részét sajnos az előző poszt óta sejtettem, és azóta mitagadás rettegve nyitottam meg az oldalt, hogy egyszer azt olvasom Tomi tollából, hogy....

De ez az írásod nemcsak megrendített, hanem elcsodálkoztatott: ennyire világosan senki se fogalmazott az élet mélységéről, hosszáról és szélességéről, meg az olvasás, a szövegek mélységéről és rétegeiről (és Felicitászhoz csatlakozva "Még ezt is el fogom olvasni egy párszor, hogy megtanuljam belőle mindazt ami rám tartozik, rétegenként egyre többet.")

Ha írsz még, örömmel olvasom, ha menned kell, beszéljünk odaát, vagy tudom is én, üzenj. Nem te lennél az egyetlen.

És igen: egy csomó klassz dolgot tettél, amiért fogadd minden, minden elismerésem.

Derwish 2016.01.26. 19:40:31

Szia Balázs!

Nem tudom,hogy tudsz-e angolul,ha igen,akkor kérlek olvasd el ezt az írást David Godman-től,aki egy nagyon hiteles angol író.

ramanahridayam.blogspot.hu/2013/12/thank-you-god.html

Vakmacska 2016.01.26. 19:46:22

Ja és kedves Tomi! Neked is minden elismerésem, és ha bármiben segíthetünk, kérlek, ne habozz tudatni velünk.

Bikli néni 2016.01.26. 22:01:42

Most járok itt először - de nem utoljára.
Kedves Balázs, annyi bölcsesség és higgadtság árad az írásodból, hogy azt megrendítő volt olvasni.
Kívánok neked minél könnyebb utat, fényt és derűt a végén, egy kedves kis bárányfelhőt, ahonnan lábaidat lógatva nézhetsz le mindazokra, akiket szeretsz és akik szeretnek.
Isten veled!

Columbina 2016.01.26. 22:12:06

Köszönöm az írásaidat, a sokszor újraolvasott blogodat, ami sok éve az életem része. És ezzel együtt ismeretlenül Te is.

Tamáspatrik 2016.01.26. 22:17:38

Köszönöm, hogy megosztottad, bajtárs. Jólesett olvasni. Mindannyian szembenézünk ezzel előbb vagy utóbb, mind átlépünk azon a kapun. Az emberi léthez hozzátartozik, úgy gondolom, hogy Krisztus útja ez.

BéLóg 2016.01.26. 22:29:02

Elmondtam érted egy imát. A túlvilágon meg fogod találni!

peroni 2016.01.26. 22:33:05

Szia Balázs! Először olvastam az írásodat és azt kívánom, hogy történjen csoda Veled, legyen olyan ez mint a filmekben. A blogodat végigolvasom, ígérem,mert nem véletlenül találtam ma rá. Nem fogok búcsúzni, mert csodák még vannak és sok szeretet.

namixar 2016.01.26. 22:38:37

Kedves Balázs!

Egyszer láttam egy előadásodat Szegeden (pszichológus napokon), a Harry Potteres téma miatt ültem be rá, és nagyon örültem, mikor mondtad, hogy van blogod, le is körmöltem a címét, és azóta is olvastam a posztjaidat (a nem-harrypotteres dolgok még érdekesebbnek bizonyultak).
Mindig terveztem, hogy kommentelek, mert sokszor éreztem úgy, hogy hasonlóan látok dolgokat, mint ahogy leírtad (és néha még volt is gondolatom, amit hozzátehettem volna). De nem nagyon reagáltam mégsem, mert még interneten sem megy könnyen a kommunikáció, pláne a kezdeményezés.
Szóval így fájóbb a búcsú, mert sosem jutottam el igazán a heló-ig sem. Köszönöm, hogy ráébresztettél, hogy mennyire valós következményei vannak a szerencsétlenkedésnek.
Elégedettnek tűnsz az írás alapján, aminek nagyon örülök. Mindig példakép leszel a számomra.
Köszönök mindent, és remélem, nagyon jól fog telni az időd.

Andi0001 2016.01.26. 23:33:36

Kedves Balázs!
Rendszeres olvasód vagyok. Az utóbbi években, ahogy baktattam előre az önismeret útján, a blogod sokszor mozdított előre. Köszönöm ezt az írást és a többit is. :)
Andi

Kicsilány12 2016.01.26. 23:52:21

Mindenki olvassa el Neal Donald Walsh: Beszélgetések Istennel című könyvét. 3 kötet, talán már nem lehet kapni, de online fent van a neten. És megért mindent, ami az élettel kapcsolatos, ha be tudja fogadni. <3

hajdú 2016.01.27. 00:18:34

Megrendítő a posztod, de az embernek szüksége van ilyen élményekre is, hogy kiteljesedjen. Nálam rávilágítottál valamire, amit persze tudtam már, de így kőkeményen szembesülni vele a Te szemszögedből, ezekkel az őszinte sorokkal, maga a felismerés. Én félek az elmúlástól, igazából rettegek, és minél később szeretnék találkozni vele, vagyis inkább, ha kérhetnék ilyet, soha... De igazad van. Az élet maga az ajándék, tartalmasan kell kitölteni a nekünk adott időt, és így is kell hozzáállni. Bizony annyi mindentől félek feleslegesen... Most el kell olvassam többi írásodat is, és remélem ez is örömmel tölt el, hogy nem hiába írod soraidat, hatással vagy a világ további sorsára.

Nem is ismerlek, de rájöttem - kicsi a világ -, hogy a párodat igen, ő évfolyamtársam volt egyetemen. Kár hogy nem ismerhettelek! Vezessen további földi és égi utadon is a szerencse, sors, Isten, vagy bármi is légyen nekünk adott, legyen benne örömed, kedves ismeretlen ismerős!

Littlewood · http://mslittlewood.blogspot.hu/ 2016.01.27. 08:05:11

Kedves Balázs! Régebb óta követem a blogodat, és nagyra értékeltem minden új verset és írást. A hozzáállásod igazán közel áll hozzám.

nyomszakerto 2016.01.27. 09:03:29

Kedves Balázs! Érthetetlen okból nem találkoztam eddig az írásaiddal. Ez a posztod olyan döbbenetes tiszta, nyugodt és az élet dimenzióit tökéletesen átlátó és megfogalmazó, hogy csak nézek... és sírok.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Ismeretlenül is ölellek,legyen könnyű utad. Isten veled...

alisarboissay 2016.01.27. 14:04:57

Először olvastam az írásodat. Istenke nagy, jo utat Balazs!

Gabi, a Kör-Kötő-kör-ből 2016.01.27. 14:33:57

Köszönöm, Balázs!
Schneider Gabi, a mesék tájairól

Gábor Deli 2016.01.27. 16:19:46

Kedves Balázs!
Ismeretlenül is nagyon nagy szeretettel gondolok rád! Köszönöm amit ezen az oldalon keresztül adtál! Legyél szeretetben mindig! :(

Mr. Waszabi 2016.01.27. 18:55:21

Szia Balázs! Nem ismerlek, bár talán olvastam a blogketrecben pár írásod az évek alatt, most nem emlékszem rájuk.
Lehet, állapotod miatt már nem fogod olvasni ezt a kommentet, de azért remélem. Mert neked szól.
Az embernek két őszinte időszaka van életében - először a születése után, pár évig, azután a halála előtti pár hét, 2-3 hónap. A kettő között azonban hazudik, hogy beilleszkedjen, megfeleljen más emberek - kortársak, felmenők, ősök - által elvárt szempontrendszer alapján.
Sokan mondják, hogy Isten létezésére nincs bizonyíték. Pedig van, csak nem közvetlen. Pont a két őszinte - s szinte öntudatlan állapotában kapott indirekt védelem árulkodik erről.
Ami ma itt olvashattunk tőled, az a második őszinte fázis megnyilvánulása, amiért, megmondom őszintén, kalapot emeltem, mert még sosem olvastam ilyet bloggertől.
Félnivalód nincs semmiképp. Már nem vehet el tőled senki, semmit. Ez az időszak nem rólad szól, a te félelmeidről, kétségeidről, hanem a szeretteid, barátaid, körötted élők vesztenivalójáról, félelmeiről. Amint az a kommentek egy hányadában is tükröződik - már az örökséged felől aggódnak, nem miattad. Ilyenek az emberek.
Isten? Felőle nincs félni vagy aggódni valód. Ő nem ember, és nem is emberi fejjel gondolkodik. Ha én lennék Isten, már rég öngyilkos lettem volna - tokkal-vonóval, azaz a teremtett világgal, benne az egész emberiséggel. Mert egy nagyon veszteséges projekt vagyunk, régóta.
De gondolj arra, hogy Ő mégsem jelentett csődöt e projektre, tehát mégis lát reményt. S ha ez így van, akkor ki vagy te, hogy aggódj helyette? Mennyi hatalmad van, ami neki nincsen?
Szeresd felebarátodat, mint magadat - gondolom, nem ismeretlen ez a mondat számodra. Elsődleges jelentése, hogy szeresd magad. És csak másodlagos, hogy amiként magadat szereted, akként viselkedj másokkal is.
Szóval, nincs semmi félni valód - akkor sem, ha nem csináltál mindent tökéletesen. Isten okosabb az embernél - és ebben az okosságban az is benne foglaltatik, hogy amikor elszólít valakit ebből az életből, akkor ő lezár egy projektet. Vezetői döntést hoz, saját - általad, általam nem ismert szempont rendszer szerint. Ez az ember létezése óta így megy, akármilyen civilizációs fejlettségi szinten áll is az emberiség, saját aktuális értékelése szerint.
Szóval, a második őszinteségi fázisban az a legfontosabb, hogy szeretteid, barátaid felismerjék, hogy már csak szerethetnek téged ez alatt. Semmi más emberi ténykedés nem nyer értelmet ekkor. Aki inkább félelmeire hallgat és a gyógyulásod reményében töri magát, az elmulasztja a maradék időt, ami személyeddel tölthet.
Nos, ha olvastad mégis, akkor velük oszd meg ezt - te érted, miről írok. És még egyszer - nincs semmi félni valód. Sem azért, hogy mit nem intézett el az ember, akinek az agyát rászoktatták az aggódásra, sem bármi más miatt, amit te magadtól vártál, de nem teljesítettél. Idő van, menned kell. Lassan. Ez az idő a tiéd, amint egész életednek is a tiédnek, a magad rendelkezési hatalmában levőnek kellett volna lennie, és Isten náladnál - és sok-sok, már eltávozottnál sokkal jobban átlátja mindezt.
Amiben biztos vagyok, hogy valaki távozik minden testből, amikor meghal. Két embert temettem el, mindkettőt ismertem éltében és megérintettem holtában. És mindkétszer az volt a benyomásom - megnyugtató érzés volt -, hogy az a személy, akit én ismertem, már nincs ott, eltávozott valahová.
És azóta másképp szemlélem a világot - látom, hogy a pokol idelent van, nem odaát. Nem biztos, hogy megnyugvást tudtam adni, de remélem. Tőlem ennyi tellett mai ismereteim birtokában. Azt csak remélem, hogy nem okoztam még több problémát számodra ezzel. Majd látjuk egymást - odaát.

A Garf 2016.01.27. 23:00:45

Szia, eddig csak olvastam a blogodat, most lépek be először. Isten Veled, jó utat és együttérzésemet küldöm és sok erőt kívánok azoknak, akik hátramaradnak majd.

Tom Babinszki 2016.01.28. 02:27:24

Kedves Tomi!

Talan sokunk neveben, koszonok mindent. Balazs irasaibol csak kicsit ismertelek meg, epp annyira hogy tudjam, nagy ember vagy. Sokszor gondolok rad, kivanok neked annyi boldogsagot ami csak belefer az eletbe.

Balazs, en kb. 10 eve ismertelek meg a halallal lakoljanak c. konyveden keresztul. Eletem egyik meghatarozo olvasmanya volt. Radkerestem, es kiderult, hogy van egy kozos baratunk. Tobb mint 15 ev utan rajtad keresztul talaltam meg ot ujra. Mi nem talalkoztunk, csak a kozos ismeretsegunkon keresztul hallottam rolad. Azt hiszem, ismerlek, amennyire valakit ismerni lehet. Ne sajnald, hogy ez nem kolcsonos, en melletted labdaba sem rughatok. Viszont, sokkal tobb lettem az elmult evekben az irasaidat olvasva.

Drukkoltam neked amikor nehany eve nehezsegeid voltak, orultem veled amikor megtalaltad a megoldast, imadkoztam erted amikor megtudtam hogy beteg vagy.

Most csak konnyezem, es nem tudom mit mondjak, kozhelyet nem akarok, mast nem tudok.

Balazs, koszonok mindent amit toled kaptam, ismeretlenul. Becsullek azert, aki vagy, es aki leszel.

Konnyu utat kivanok neked.

Tomi, sok kitartast kivanok neked ahhoz amit elkezdtel, kivanom, hogy sokszorosan kapd vissza mindazt a szeretetet amit adsz.

krizsi 2016.01.28. 14:54:15

Kedves Balázs!
Sokat vacilláltam azon, hogy írjak-e.
Nem ismerjük egymást személyesen, egy szupervizáltam mesélt rólad és így találtam a blogodra, amit egy ideje olvasok, visszamenőleg is és nagyon fontos nekem.
Magam TA-ban képződtem eg ideig és az egyéni terápiám nagyobb része is TA-s volt, de magam mögött hagytam ezt a szemlélelet, mert elégedetlen voltam vele.
A te blogod tette nekem helyére a dolgokat, hogy számomra mire ill. miben jó a TA és mire ill. miben kevésbé.
Ez a legutolsó bejegyzésed pedig egyszerűen elszomorított és megríkatott.
Az, ahogyan írsz az életedről és a közelgő halálodról nagyon megérintett engem.
Köszönöm a megosztott gondolataidat és jó utat kívánok!
Üdvözlettel:
Hoffmann Kriszta

muci 2016.01.28. 21:17:13

A terapeuta búcsúja óta számtalanszor bejelentkeztem, aztán elmenekültem.
Ha a néma olvasó megszólal, mit tudna mondani neked?
Megtiszteltetés, hogy adósod maradhatok mindenért, amit olvashattam tőled.
Köszönöm.
Ha zsiráfot látok, akkor majd kimondom azt, amit most és itt nem tudok.

Jeff_Lebowski 2016.01.30. 00:42:15

Kedves Balázs! Csak egy mondat neked - talán olvastad is már - idézet David Bowie feleségétől, amit a férje távozása előtt nem sokkal posztolt az üzenőfalára: „A küzdelem valós, de Isten is az.”

exruhatáros 2016.01.30. 20:34:05

Bölcs írás, köszönöm.

Arhat333 2016.01.30. 21:12:10

A HALÁL KÜSZÖBÉN TÚLRÓL - “Meghaltam, hogy önmagamra találjak”

plus.google.com/111878794621310246302/posts/Vr74EXn8NHG

"Anita Moorjani spirituális útja a rákkal folytatott négy éves küzdelmével kezdődött. Testét elborították a rosszindulatú daganatok, az orvosok már csak néhány órát jósoltak neki. A szervei leálltak, amikor Anita egy különleges halálközeli élmény részesévé vált. A csodálatos utazás során felismerte saját lényének nagyszerűségét és betegsége valódi okát. Miután visszanyerte eszméletét, a teste bámulatos gyorsasággal felépült, s néhány héten belül a rák legkisebb nyoma nélkül hagyhatta el a kórházat."

Letícia · http://erolenduletenergia.blog.hu/ 2016.01.31. 20:50:42

:(

Kedves Balázs!

Sokat gondolkoztam, hogy megírjam-e. De nekem a halállal való szembenézést segítette, így leírom: sok előző életes utazáson vettem részt, ahol a halálélmény és az azt követő 48 nap története zárja mindig az utazás végét. Azóta nem félek a haláltól, és másképp látom azt is, aki meghal. Persze, fájni nagyon fáj valakit elveszíteni. Mindig annak a nehezebb, aki marad...

Köszönöm, hogy ismerhettelek és az írásaid révén az ismereteim gazdagodhattak. Hiányozni fogsz.

Áldás kísérje az égi utadat!

Galgóczi Alexandra 2016.02.01. 10:39:36

Kedves Balázs,

Soraidat olvasva gondoltam, hogy elmondom mennyire egyetértek a szemléleteddel, édesanyám mellett másfél év alatt végigcsináltam mindazt, amiről írsz és hasonlóan gondolom, mint te. Gyógypedagógusként, masszőrként, gondolkodó emberként döntöttem úgy, hogy írok neked, nem gyógyító és megmentő szerepben, de ha úgy gondolod, hogy tudok az életminőségeden javítani, elviselhetőbbé tenni a fájdalmaidat, kérlek keress meg (keleti technikákkal is dolgozom). Természetesen ingyen és elmegyek hozzád/hozzátok, ha állapotod úgy kívánja. Ha nem igényled, akkor is kitartást és erőt kívánok. Galgóczi Alexandra (alexandra.galgoczi@gmail.com, ill a facebookon is megtalálsz)

A.K.A.Z. 2016.02.01. 15:26:24

Együtt megyünk Odaátra

A hajnali napfény erőtlen,
Halódva színezte narancsra,
Hűvös szobámat.Ledőltem,
Még néhány pillanatra.

Melléd.Ölelő testemmel fűtelek.
Homlokod izzadságban úszik.
Így telnek el,a néma reggelek,
Elveszítelek!? A félelem bekúszik,

Közénk.Átjárja lelkünk,belénk ivódik,
Amint a kesernyés cigarettafüst,
Ócska függönyünk,sárga ronggyá festi,
Dobogó szívvel bár,de halottak leszünk.

Csendesedj el a korán jött télben,
Hallod Kedves? Létünket végleg lezárva,
Így leszünk mi már kéz a kézben,
Mindörökre.Együtt megyünk, Odaátra.

Isten legyen Veled!
( A. Kovács Attila Zoltán
egy meleg költő )

TGabi 2016.02.01. 15:42:57

Kedves Balázs!

Amíg itt vagy ezen a világon, még rendezheted a kapcsolatodat a Megváltóval - akire halálos betegnek és egészségesnek egyaránt szüksége van annak érdekében, hogy a földi életből eltávozása után a Mennybe, Isten országába kerülhessen.

Jézus Krisztus sebeiben minden ember meggyógyult, de ebben az igazságban mindenkinek, egyénenként is hinnie kell, mert nem automatikusan működik.

Elsősorban az üdvözülés, az örök élet a legfontosabb. Ami még fontosabb, mint fizikailag is meggyógyulni, mert minden ezen dől el.

www.youtube.com/watch?v=A_tLQiou-uc

Hallgasd meg ezt az imát és mondd utána! Most talán érthetetlen apróságnak tűnik, de az örökkévaló sorsod múlhat rajta. Mert ez Igazság ...

TGabi 2016.02.01. 15:43:36

Kedves Balázs!

Amíg itt vagy ezen a világon, még rendezheted a kapcsolatodat a Megváltóval - akire halálos betegnek és egészségesnek egyaránt szüksége van annak érdekében, hogy a földi életből eltávozása után a Mennybe, Isten országába kerülhessen.

Jézus Krisztus sebeiben minden ember meggyógyult, de ebben az igazságban mindenkinek, egyénenként is hinnie kell, mert nem automatikusan működik.

Elsősorban az üdvözülés, az örök élet a legfontosabb. Ami még fontosabb, mint fizikailag is meggyógyulni, mert minden ezen dől el.

www.youtube.com/watch?v=A_tLQiou-uc

Hallgasd meg ezt az imát és mondd utána! Most talán érthetetlen apróságnak tűnik, de az örökkévaló sorsod múlhat rajta. Mert ez Igazság ...

béefá 2016.02.01. 16:26:53

@TGabi: Nem vitatva senki jóindulatát, kérem, amennyiben e bejegyzés mellett kívánnak megszólalni, kellő tisztelettel tegyék írójuk, és az általa írt szöveg iránt.

" Nagyon szeretek élni – de nem minden áron. Például azon az áron, hogy emberi méltóságomat szemen köpve, a halálfélelemtől nyüszítve rohangáljak varázslótól kuruzslóig, hogy hátha valaki tudja a nagyon titkos mantrát, amivel majd meggyógyít, erre nem voltam és nem vagyok hajlandó."

Thou 2016.02.01. 16:30:02

Kedves Balázs!

A túlparton találkozunk. Várj ránk.

tomi107 2016.02.01. 17:35:31

Kedves Balázs, és kedves Hozzászólók! Távol álljon Tőlem hogy bárkit is megsértsek, soha sem tenném...,jelenlegi állapotomban meg főleg..! Én is egy éve harcolok e kor egyik fajtájával..,44 éves vagyok, életemben egy szál cigarettát sem szívtam mégis tavaly áprilisban mellhártyára áttétes tüdőrákot diagnosztizáltak Nálam..! 4 kemon mentem végig..,aztán leálltak vele,mert nem jár több a tb.nem támogatja, ha nincs javulás..(nem lett rosszabb sem,sem jobb,stagnál) Tehát ezazt jelenti,hogy szeptembertől csak 3 havonta CT-k, vérvételek követik egymást..! Tudommit élt át akemo alatt...Én is ezt éreztem. A 2.után azt mondtam nem megyek tovább,feladom,nem csinálom. Testileg, lelkileg a padló alatt voltam! Kikészültem. Sok orvos azt mondta, augusztusban már nem fogok élni.. Még itt vagyok! Valószínű hogy a 3 éves kislányom, mosolya, bátorítása hatalmas erőt ad e harchoz..! Mégsem zárkozom el, semmiféle más megoldástól..,márcsak a 3 éves kislányom miatt sem tehetem ezt meg....!!!! Amíg tudok harcolok és keresem a lehetőségeket! Nemcsak az orvosi megoldásokat kutatom, hanem minden más ésszerű és ésszerütlen lehetőséget is..! Így született meg a kislányunk is..,az orvosi dolgok semmit sem tudtak akkor megoldani, és 2 év küzdelem után akkor csoda történt..,megszületett a kislányunk! Most is valami hasonlóban bizom.. A szellemsebészektől kezdve az energiakezelések, és minden ,,mesébeillő,, változatot kipróbálok.! Az orvosaim azt mondták, ilyenkor nincs vesztegetni való idő,és csodák vannak! Én is ebben bizom..! Viszont a ,,Kaqun víz, Avemar,Culevit, Gyógygombák...ezeket nem szedem.. Az összes szakmabeli orvos azt mondta,(kinevettek)...,hagyjam..,nem ettöl fogok meggyógyulni...,ne dobjam ki a pénzem ezekre! Eggyet válasszak és abba bizzak! Meg a csodában!
Kedves Balázs...,tudom mit élsz meg..,de ne add fel! Amíg lehet küzdj Te is!
Volt Kollégáim és a volt Munkahelyem Alapítványa, annak idején csinált Nekem is egy felhívást..(Budapest Helyőrség Szociális Alapítvány oldalon, ) ahol is a betegségemről írtak, és kb.egy hónap alatt, ezt a felhívást kb.200 ezer ember olvasta el...ez Nekem akkor a harcomhoz egy hatalmas erőt adott, hogy nem adhatom fel..,márcsak Ő értük,és a kislányomért küzdöttem!!!
Egy sorstársad: Tamás

dei · http://erdei.aplus.pl 2016.02.01. 19:52:12

A test eszköz.
Hardver.
Sebészszikék mentén tárgy.
A szoftver sikolt,
új konfigurációt a létnek!
Lefagy.
Csak a hibaüzenet marad utána.
Az alkotó részek cserélhetők.
Kompatibilis vagy sem?
Az a kérdés.
Az a bizonytalanság.
Persze az értelem új testet keresne a létnek.
De csak a szervek cseréje lehetséges,
ezért költözne a biológia korlátai közül.
Fénynek lenni, intelligens programnak.
Ám az anyagi világ maga a szépség.
Mit ér egy értelem, ha csak program
és látása bitekbe vakul?

aaalat 2016.02.02. 03:32:29

Bizonyára "véletlenül" találtam rá épp ma a blogodra. Röpke 8 órája ülhetek a gép előtt, és falom a soraidat. Még nem olvastam el mindent.
Talán még találkozhatok új írásoddal is.
Épp ma mondtam anyámnak: én nem hosszan, hanem jól akarok élni.
Nekem az elmúlt 8 óra alapján úgy tűnik, neked sikerült :)
Remélem én is így távozhatok majd el- bármikor is legyen az.

I.ten Veled!

Jeff_Lebowski 2016.02.02. 11:11:24

@béefá: Nem értem ezt miért címezted TGabinak.

béefá 2016.02.02. 11:16:27

@Jeff_Lebowski: sajnos, ebben nem tudok segíteni

Jeff_Lebowski 2016.02.02. 14:00:45

@béefá: Már csak azért, mert Balázs az idézett szövegrészletben a test szerinti (fizikai) gyógyulásról beszél, TGabi viszont az övében nem test szerinti (fizikai) gyógyulásról. Részemről ennyi.

creckee 2016.02.03. 06:06:47

Kedves Balázs! Én ugyan nem ismerlek, de olvasva az írásaidat, hatalmas erő árad belőled! Én nagyon bízom benne, hogy Te leszel a sokadik orvosi csoda, akinél hip-hopp eltűnik a rák, és meggyógyulsz! A képek alapján (ha mostanában készültek) erősnek tűnsz, nem egy haldoklónak, és ez így van jól. Szerintem ez köszönhető a hozzáálásodnak is. Kérlek,továbbra is nevesd ki a betegséget, és még csak meg se forduljon a fejedben,hogy meg fogsz halni! A pozitív gondolkodás csodákat képes tenni, és biztosan tudsz a gondolat teremtő erejéről is! Ha továbbra is pozitív próbálsz maradni a betegséged ellenére (ami tudom,nagyon nehéz, ha az emberről lemondanak az orvosok), akkor sikerülni fog! Ajánlom figyelmedbe Lenkei doktor írásait, aki azért váltott magán praxisra, mivel a legmesszebbmenőkig elutasítja azt, hogy a kemoterápia bármit is segíthet az emberen! Mivel a kórház,ahol dolgozott, alkalmazza ma is ezt a módszert, így kilépett a munkahelyéről. Több olyan betege van,akik kemo nélkül gyógyultak meg, és megkérte őket, írjanak erről könyvet! Legfontosabb,amit megértettem az írásaiból: NE ÉLJ A BETEGSÉGEDBEN! Tűzz ki minden nap egy célt, amit megvalósítasz, hogy teljesen eltereld a figyelmed a betegségről! Az emberek éppen azért halnak bele a betegségekbe, mert feladják,nincsen céljuk! Neked máris van egy: ellátni bennünket sok-sok írással, mert egy ilyen értékes embertől szívesen olvassuk, akár minden nap,minden órájában! Rajta hát, vedd fel a kesztyűt, és se le ne írd, se ki nem mondd, hogy nincs tovább! Tégy csodát: ÉLJ! Mutasd meg, hogy Te magad vagy a csoda, annak,aki még ezt nem tudná! Nem búcsúzom,mert meg tudod csinálni, és életben maradsz!

Ildi55 2016.02.03. 08:49:06

Csak tegnap óta ismerlek, de mintha egy örökkévalóság lenne! Köszönöm!

B. Bozó Mária 2016.02.03. 10:18:13

Kedves Balázs! Én csak ERŐ-t kívánok Neked és a párodnak is! Amióta olvasom az írásaidat, mintegy három éve, mondhatni oroszlánrészed van abban, hogy elindultam a szarból kifelé, amiben eladdig tartózkodtam. Köszönöm és hálás vagyok Neked ezért, és az Emberért, aki vagy!

teletabiii 2016.02.03. 22:01:18

Kedves Balázs !

Még Feanor korod óta követem felszínesen az életedet, néhány évente beütöm a keresőbe nevedet, elolvasok pár írást tőled, talán egyszer még levelet is váltottunk. Valamiért mindig volt egy rossz előérzetem, aztán megnyugodva láttam, élsz. Csak megköszönni szeretném mindazt amit írtál, adtál, tanítottál, most utoljára például az élet hosszáról, szélességéről és mélységéről. Többet nem tudok mondani...
Üdvözöl: t.

Csaba3372 2016.02.04. 09:33:08

Sokat tanultam Tőled. És sokat köszönhetek Neked, annak ellenére, hogy csak az írásaid olvastam. Jobban megértem a világot magam körül, jobban megértem önmagam. Ezt Neked köszönhetem, és mindenképpen le akartam írni. A halál gondolatával én még nem tudtam megbarátkozni, de ez a cikk egy lépéssel közelebb vitt hozzá. Köszönöm, hogy még ezekben a nehéz időkben is gondolsz ránk, olvasóidra!

Köszönöm!

TGabi 2016.02.04. 12:47:45

@béefá:

Kedves BéEfÁ!

A Megváltó nem kuruzsló... És ezen az oldalon azok tették Balázsért a legtöbbet, akik Jézus Krisztusra irányítják a figyelmét életének (remélhetőleg mégsem) utolsó időszakában.

Az emberi élet nem ér véget a halállal - utána az a rész következik, ami mellett még az életében döntött az ember. Ami vagy Menny vagy Pokol... A Mennyet pedig a Krisztusban lehet választani. Ez az Igazság.

EZVAN!!! 2016.02.04. 20:13:12

Kedves Balázs,

Mivel nem ismerlek, csak írásaidon keresztül, sem bíztatást, sem megnyugtatást nem tudok nyújtani, főleg, hogy nem is kérted :-).

Köszönetemet tudom csak kifejezni, amit ez a blog mutat, hosszú időkre nyújt még olvasnivalót számunkra, feltéve, ha ebben a formában tovább szándékozol élni.

Hozzátartozóként éltem át pont egy éve a te jelenlegi helyzetedet. Anyám halála után azt mondtam, senkinek nem kívánom azt a testi -lelki fájdalmat amit ő, de azt sem, amit én átéltem ezalatt a 6 hónap alatt, amíg ő eltávozott. Még nem jutottam a megértésnek arra a szintjére, mire jó ez a sok fájdalom. Biztos van értelme.

Csak talán az, hogy ezzel is tanítja a körülötte levő szeretteit az ember.

Békés, fájdalommentes napokat kívánok.

Formosus 2016.02.05. 00:35:25

Szia, Balázs!

Kb. 23 éve nem találkoztunk, utoljára még Esztergomban - talán nem is emlékeznél már rám. Ha jól dereng, B. Attila, Cs. Laci és "Jenci" évfolyamtársa voltál. De nem is az a lényeg, hogy ki vagyok, hanem hogy annyi idő után összetalálkozunk. Éppen most és így.

De azért örülök, hogy hallok rólad...
Isten áldjon!

Zs

rerros 2016.02.05. 12:46:13

Jó utat, Balázs! :)

shackleton 2016.02.06. 17:52:50

Még mielőtt olvastam volna ezt az írásod, a barátom mondta, hogy meg fogsz halni. És az első kérdésem az volt (magamban, magamnak), hogy vajon szereted-e magad. Aztán megkerestem ezt az írásod és láttam, hogy biztosítasz minket arról, hogy tudod, érzed, hogy szeretünk. Ez szép. Ez jó. Ez boldogító. De ugye te is tudod, hogy .......... ? (A MÁSODIK EZ: SZERESD FELEBARÁTODAT, MINT TENMAGADAT.) Hát ez bizony nehéz, nehezebb, mint másokat szeretni, másoknak segíteni.

béefá 2016.02.06. 18:04:31

@shackleton: - Mondd, szeretsz te engem? ... a kérdés költői

Atlasz. 2016.02.06. 18:07:06

Szép, okos írás. V. A. rábólintott, biztosan tudom.

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2016.02.06. 18:50:22

Kedves Balázs!

Soha nem találkoztunk személyesen, és bevallom, az írásaidnak csak töredékét olvastam el (eddig). De mindig tudtam rólad, tudtam, hogy létezel, és a fontos emberek között tartottalak számon.

Amikor meghallottam, hogy milyen betegséged van, szerettem volna valahogy eljuttatni a saját üzenetemet; azt, hogy én így ismeretlenül is gondolok rád, és drukkolok neked (nem feltétlenül a gyógyulásért, hiszen valamiben meg kell halni; hanem hogy sikerüljön a méltóságteljes halál, életünk legnagyobb feladata és vizsgája).

De ezt a szöveget olvasva most úgy érzem, hogy nincs mit írnom, csak annyit: fogadd el, kérlek, nagyrabecsülésemet. Nagyon sok embernek fog még erőt adni ez az írásod (is); valószínű, hogy nekem is.

Olyan történik most veled, ami a legnagyobb csoda, amit csak el lehet gondolni. Megtapasztalod a létezést és a nemlétezést. Végtelen béke fog rád várni.

shackleton 2016.02.07. 11:17:25

@béefá: Hogy én szeretem-e magam? Tuti nem vagy nem túlzottan. De legalább tudok róla. Meg igyekszem, hogy sikerüljön. Ki szeressen engem, ha nem én? :) Jókat!

béefá 2016.02.07. 11:32:36

@shackleton: de én nem ezt kérdeztem

shackleton 2016.02.07. 14:12:49

@béefá: Akkor mi a kérdés? ((Mert ezzel "Mondd, szeretsz te engem? ... a kérdés költői" nem tudok mit kezdeni.))

shackleton 2016.02.07. 14:17:06

@B.1976: Nagyon érdekes hozzászólás. Kötekedés nélkül: egy vagy két mennyei szülőnk van (("Mennyei Apjåt és Anyjåt"))? Nekem tetszene, ha ketten lennének.

Nyuta 2016.02.12. 17:38:57

Gyönyörű. Személyesen nem ismerlek, de nagyon köszönöm az írásaidat! Isten Veled és jó utat!

shackleton 2016.02.24. 07:32:59

@B.1976: Igen, egyetértek. Egy idő után eléggé elkezdett zavarni, hogy állandóan "uram", meg "mennyei atyám" megy. Atya, Fiú, Szentlélek? Miért nincs Anya, Leány, Szentlélek?

shackleton 2016.02.24. 07:40:37

@B.1976: "Úgy érted hogy szeretni önmagát nehezebb mint a felebarátját?"

Igen. Balázs életén gondolkoztam. Most direkt megnéztem, hogy mit írnak a wiki-n róla (tudom, nem túl megbízható forrás) és sem a teológiát, sem a pszichológiát nem végezte el, ami természetesen nem baj, sőt, azt jelenti, hogy gondolkodó emberrel állunk szemben.

Visszatérve az önszeretetre.
A) "Nem kétlem, hogy sokan szeretnek. Sőt, nem hogy nem kétlem, de az elmúlt hetekben és hónapokban annyi és olyan szeretet-megnyilvánulást kaptam tőletek (olyan mélyet, olyan sokfélét), hogy az minden álmomat felülmúlta."

B) "Tudom tehát, hogy szerettek."

És hol marad az önszeretet? Aki csak ad és ad, az kiég.

A kommented többi részére újabb kommentet írok.

shackleton 2016.02.24. 07:48:48

@B.1976: Szóval nem értesz egyet a jelenlegi hivatalos rákterápiával. (?)

shackleton 2016.02.24. 08:29:00

@B.1976: "Magam kb 20 éve voltam az Önéhez igen hasonló helyzetben. ...

Öt, Mennyei Apjåt és Anyjåt kérdezte már ott van-e? Szüksége van-e Önre? ...?

Nem lenne itt az ideje a következö kérdésnek Felé? Nekem pl. az volt a következö, hogy mi a fizikai életem célja és mi lesz utåna.

Tapasztalatom szerint a fizikai test ållapotåt meghatårozza a gondolkodåsmòdunk."

Te is beteg voltál? Szerinted mi történik velünk a halálunk után? Tartozol valamelyik felekezethez?

shackleton 2016.02.28. 07:20:34

B.1976: Látom, eléggé megrohant a "mindenkinek válaszolok valamit" érzés. :) Nekem tetszik, amiket írsz. Csak össze-vissza: egész kicsi gyerekkoromtól féltem a haláltól. Aztán évtizedekkel később a szomszédasszonyom, akit igen-igen szerettem, meghalt. Várható volt a halála, egy-két nap alatt leépült és aznap elkéredzkedtem a mh-ről, hogy hazajöhessek. Anyám pont itt volt szerencsére. Mert E. néni tényleg meghalt. Anyám mondta, hogy fogjam le a szemét és mondjak érte imát. Hát megtettem. Semmi ijesztő vagy rossz nem volt benne, csak nem tudtam, hogy mennyi ideig kell valakinek lefogni a szemét, hát biztonság kedvéért elég sokáig csináltam. Puszit is adtam neki. Imádkoztam is érte. Közben a családtagok fel-alá rohangáltak a lakásban. Reméltem, hogy a gyerekeim még láthatják. Békés és szép látvány volt. De a "hullaszállítók" (elnézést, tényleg ÍGY mondják) elvitték hamar.

shackleton 2016.02.28. 07:21:30

@B.1976: Igen, elképzelhető és logikus.

shackleton 2016.02.28. 07:23:10

@B.1976: Értem. Örülök, hogy meggyógyultál. Hited szerint persze a teremtő gyógyított meg. (Ezt nem gúnyosan mondom.) Örülök neki.

shackleton 2016.02.28. 07:30:09

@B.1976: " "Egy idő után eléggé elkezdett zavarni, hogy állandóan "uram", meg "mennyei atyám" megy." Èn azt gondolom az "uram"-nak is van célja az Istennel való kapcsolat felépítésében."
Itt félreértettél. Szerintem istennek nem lehet neme. Lehetetlen. Miért lenne "uram" vagy "atyám"?

"A bünbeesés után sátán szolgái lettünk mi emberek. A sátán szolgái helyzetböl eljutni odáig, hogy Isten gyermekei legyünk hosszú folyamat és minden lépés fontos."
A bűnbeesés egy nagyon elvont fogalom. Szerintem nem kell, nem lehet szó szerint venni. Sátán. A párom végre elmagyarázta, hogy miről szól A Mester és Margarita. Ebből a könyvből kiderül, hogy a sátán kell (ellenpólusként) és gyengébb, mint isten.

shackleton 2016.02.28. 07:34:59

Aki szeretne egy kicsit felvidulni, nézze meg ezt a videót. Moby: Run On. www.youtube.com/watch?v=4UXpmvu35Fk Moby a mennyországba kerül, sőt, még a hónap dolgozója is lesz. :) (Az más kérdés, hogy a szám eszmei mondanivalója nagyon is komoly. en.wikipedia.org/wiki/God%27s_Gonna_Cut_You_Down )

peroni 2016.02.28. 08:18:49

@B.1976: Szia Balázs!De jó,hogy válaszolsz.Sosem a nyertesekre,hanem a kivételes egyéniségekre emlékszünk,mint Walker.A csoda valóban egy furcsa téma,mert szkeptikusan állunk hozzá vagy vallással átitatva tudjuk csak értelmezni.Vajon ha a testünket egy vihartól megtépázott háznak képzeljük el,amit megpróbálunk naponta újjáépíteni képzeletben mennyivel jobb vagy rosszabb megoldás,mint imádkozni?Vajon mi van a tudat alatt és lehet e üzenni a testünknek,akár így is?A filmben is számtalanszor üzen a fiú futás közben a testének,nem?Olvasom a blogot és nagyon várom a következő válaszod!

shackleton 2016.03.01. 08:22:56

@B.1976: Még mindig nagyon félek a haláltól. Nem tartom magamat hívőnek. Egyszerűen csak úgy érzem, lehetetlen, hogy "csak úgy" vagyunk a földön. És még mindig az van bennem, ami 4 éves koromban: NEM AKAROK NEM LENNI a halálom után.

"ùgy értem Isten tette a részét, de nekem is volt egy részem és együtt sikerült"

Értem.

shackleton 2016.03.01. 08:26:04

@B.1976: "Viszont sztem nem elvolt, inkább valóságos, megtörtént, máig ki6ó következmenyekkel járó esemény, ami az emberiség és az eredeti szülö közötti kapcsolat szakadásához vezetett.
Ezért az a sok tudatlanság mindenröl. Ezért nem kaptad meg a megfelelö a fizikai szüleidtöl gyermekkorodban, mert nem tudták hogyan is érdemes szeretni téged."

Hoppá. Ez megérintett. A fizikai szülőkkel való kapcsolat nagyon sok helyen (nyilván nálam is) problémás. Gondolod, hogy a tudatlanság miatt?

shackleton 2016.03.01. 08:28:15

@B.1976: TA = tranzakcióanalízis. Elég érdekes és jó kis elmélet. Eric Berne nevéhez fűződik. Itt tudsz róla dióhéjban olvasni: hu.wikipedia.org/wiki/Eric_Berne
B. B. nagyon sokat írt a blogjában a TA-ról.

béefá 2016.03.01. 08:30:32

@B.1976: nem tudom ki vagy, aki itt osztod az észt, de jó lenne, ha ezt a saját portálodon tennéd. úri mivoltom tiltakozik ugyan, de elmész te a picsába. szép halkan.

béefá = Birtalan Ferenc Árpád, Balázs édesapja

shackleton 2016.03.01. 08:38:17

@B.1976: A 43 kemoterápiás kezelés meglepett. De azt hiszem, az ember más helyzetben, más lelkiállapotban, más világszemlélettel érez, érzékel és gondolkodik, ha megkapja a rettegett rák diagnózist.
Az egyik barátnőm beteg lett, nem tudták diagnosztizálni, hogy mi a baja. Megműtötték, adtak neki egy adag kemot. Visszajött a probléma, ismét műtét, ezúttal "véletlenül" eszébe jutott az egyik műtő orvosnak, hogy a vakbelet el kellene távolítani. Ott volt a rák. Nem adott 2 év alatt sem áttétet. Mégis újabb kemo következett.
Én személy szerint nem értem, hogy a barátnőm miért kérte-kapta-fogadta el, hiszen műtétileg eltávolították a rákos sejteket-szöveteket, borzasztó szenvedések jártak a kemoval, de hát ezért mondom, hogy ilyenkor az ember valószínű bármibe belemegy.

shackleton 2016.03.01. 08:39:55

@béefá: Ja, hogy te Balázs édesapja vagy? És olvasod a kommenteket? Miért?

béefá 2016.03.01. 08:47:42

@shackleton: elolvastam, mert értesítést kaptam a hozzászólásairól, de nagy hiba volt.

krizsi 2016.03.01. 08:52:59

@B.1976: a TA a tranzakcióanalízis rövidítése. Balázs itt részletesen bemutatja: www.birtalan.hu/balazs/terapia/ta.htm

shackleton 2016.03.01. 08:53:00

@béefá: Sajnálom, hogy bánatot vagy felháborodást okoz bármelyik hozzászólás. Szerintem (s)ne olvasd.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2016.03.01. 14:26:39

Ritkán élek a moderálás eszközével. Most éltem.

Vakmacska 2016.03.02. 14:28:51

@Birtalan Balazs: Néha muszáj. Komolyan, a legjobb szándék és satöbbi mellett is.

Jó ez a képed amúgy.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2016.03.14. 00:20:30

Én közben elmentem 10 napra, s visszajöttem. Sokat gondoltam / gondolok rád, Balázs.

csenga 2016.03.25. 13:25:59

youtu.be/Sv85mQYaVks

Ma olvastam először, de nem utoljára! Köszönöm az írásait! Isten legyen Önnel!

Zelig 2010 2016.05.15. 12:39:21

R.I.P. Megrázó, de rendkívül hasznos írás (bocsánat, most nem jutott eszembe jobb jelző) azoknak, akik még az út előtt állnak. Vagyis mindenkinek.

Bionézia 2016.05.15. 19:23:20

Nem ismertelek Személyesen Balázs, de az írásaidat, verseidet régóta.....Nyugodj békében, legyen minden békés és fényes odaát!

Pattaya 2016.05.15. 19:33:56

Azért, annak is van üzenete, hogy a Szentlélek ünnepén Pünkösd vasárnapján halt meg Balázs.