Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) emk (33) EMK (17) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) Gyermeki (4) gyermeki (7) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) nag (6) NAG (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) NLP (3) nlp (18) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) Szülői (3) szülői (5) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • tesz-vesz: @Alensha: "ki gépen szállt fölébe annak térkép-e táj" idézni csak pontosan, szépen, persze ha kij... (2016.06.06. 17:17) Kasszazárás
  • Alensha: "emelkedett irodalmi műbe nem írunk olyat hogy excel. de nem csak most, 300 éve se írtak a nagy kö... (2016.05.29. 18:06) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

Lyukas cipő

2010.10.29. 15:13 Birtalan Balazs


 

Ha van kedved játszani, akkor mielőtt továbbolvasnál, töprengj el egy kicsit a következő mondaton, és figyeld meg az ennek kapcsán benned kialakuló érzéseket!

„Panaszkodtam hogy lyukas a cipőm, amíg nem találkoztam egy emberrel, akinek nem volt lába.”

Ha a saját gondolataiddal és érzéseiddel már tisztában vagy, alább megosztom veled a sajátjaimat.

Amikor egyszer a számítógép előtt ülve (tán munka vagy épp munkakerülés közben) belefutottam a fenti mondatba, elgondolkodtam. Ismertem, persze, korábbról is, és már akkor is nagyot ütött... Nyilván azért íródott, hogy nagyot üssön. Azon tűnődtem el, hogy voltaképpen mi a bajom ezzel a mondattal. A következőkre jutottam:

 

Ha valakinek ez a mondat egy saját, autonóm élménye, vagyis azon történet elmesélése, miszerint épp panaszkodott a lyukas cipője miatt, amikor is találkozott egy láb nélküli emberrel, és hogy ez őt mennyire megrendítette, hogy átalakult az élete egyetlen szempillantás alatt – akkor a világon semmi aggályom nincs a történettel. Készséggel elhiszem, és valószínűleg mélyen megérint engem is.

A bajom a kontextus. Ez a mondat (és sok ehhez hasonló) többnyire kéretlen e-mailekben, szívecskés-virágos, „ma-is-gondolt-rád-valaki”-jellegű, színes-szagos ppt-kben szokott felbukkanni. Más tanulságos történetek társaságában. Életbölcsességek között. Felszólító mondatok közé ágyazva.

És ebben a pillanatban a mondat már mást jelent; én legalábbis ezt hallom ki belőle:

– Panaszkodni mersz, hogy lyukas a cipőd?! Hát ember vagy te egyáltalán?! Van bőr a képeden, egy rohadt lyuk miatt verni a nyálad, amikor másnak még lába sincs?! Nem szégyelled magad?! Pfúj; az ilyen emberek miatt olyan rohadt a világ, amilyen!

Rólam meg, ezt olvasva, ijedtemben lepottyannak a zsiráffülek, behúzom fülem-farkam: Hát, igen, tényleg, milyen egy önző dög vagyok, minek is élek egyáltalán...!

Az a helyzet, hogy ez a mondat, így, konkrét történet nélkül, hús-vér mesélő nélkül nem egy megrendítő élmény megosztása, hanem nettó érzelmi zsarolás. Bűntudatkeltés, semmi egyéb. Életszerűtlen számomra, hogy olvasója elképedve csap a homlokára: – Úristen! Hogy én milyen szerencsés vagyok, hogy megvannak a lábaim! – és máris vidámabban, mosolygósabban fordul önmaga és embertársai felé.

Félreértések elkerülése végett: nekem is vannak saját élményeim arról, hogy az én kis bajom milyen groteszkül fest valaki más nagy baja mellett. Az ilyen teljesen más, pontosan azért, mert az valóban saját élmény. Én vagyok az, ki a kinyilatkoztatásban részesül: én látom meg az Istent, a naplementét, a tündérkirálynőt, bennem támadnak valódi, alkalmasint eksztatikus érzések – nem pedig más meséje, más elvárása miatt kell úgy csinálnom, mintha épp mély megrendülést élnék meg.

Úgy gondolom, mindenkinek megvan a lehetősége egy olyan szemléletmódot elsajátítani (fokról fokra, hétről hétre, évtizedről évtizedre), amelynek következtében a saját lyukas cipője többé nem boldogtalansági faktorként jelenik meg az életében. Viszont senkinek nincs joga ahhoz, hogy más cipőjén a lyukat bagatellizálja. Ha az illető a kérdéses lyukat aktuálisan világkatasztrófaként éli meg, akkor az érzését semmilyen morális megszégyenítés nem fogja megváltoztatni, legyen a bár dörgő, vagy épp picsogó hangon előadva. Ebben az esetben – én így gondolom – az erőszakmentesség két módon valósulhat meg:

1.) Empatikusan kapcsolódom az illetőhöz, és vele vagyok a világkatasztrófájában.
2.) Ha az előbbire nem vagyok kész, azt választom, hogy nem kapcsolódom hozzá.

Az azonban, hogy ráirányítom a figyelmét valaki más még nagyobb bajára, nem valós opció. Mert minden helyzetre találni olyan embert, aki másként definiálja a még nagyobb bajt. Akinek a számára egy levágott láb, egy halott szülő, vagy épp hatmillió elgázosított zsidó is csupán „lyukas cipő”.
 




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 4 komment «




Címkék: bűntudat empátia erőszakmentesség emk

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr642407993

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

oncogito 2012.01.30. 18:51:10

Balázs, szerintem ebben van egy jó adag gyanakvás.
(Bár még mindig szimpibb, mint az olyan cinizmus, aki szerint milyen szerencsés is az, akinek nincs egy lába sem, mert nincs gondja cipőre.)

Én ilyenkor nem bűntudatot érzek, hanem azt, hogy reálisabban láthassak. Mert ha választani kell a lyukas cipő és a láb között, akkor azt hiszem nem vitás, hogy melyiket választanám.

Valahol olvastam, hogy ahhoz hogy valamit reálisan láthassunk, nem szabad sem túl közelről, sem túl távolról szemlélni.
Aki csak a maga baját látja, az túl közelről néz, aki csak a világ összes bajára figyel, az túl távolról. Aki azonban meglátja azt, ami a környezetében van és önmagát is bele tudja helyezni, szerintem az jár jó úton.

Tehát nagyon rossz dolog a lyukas cipő, nekem is volt időszakom, amikor nem telt másra, tudom milyen és tényleg nem tudtam, hogy másnap mit fogunk enni. Nekem legalábbis jó lett volna, ha akkor van aki megráz: "hé, nem ez a világ vége!", mert akkor azt éreztem.
De kilábaltam belőle és úgy érzem, ezt a tapasztalatok meg kell osztani mással is, aki padlón van. Hogy van rossz helyzet, sőt rosszabb is, de nem ez a világ vége amíg van holnap.
Mert más is kilábalt (láb nélkül is) akkor van remény. Én ezt érzem a lyukas cipőből.

Balázs, tényleg nem értem, miért van nálad ez a nagy gyanakvás, ez a nagy belemagyarázás a legegyszerűbb érzésbe is. Ahol reményt lehetne látni, miért látsz ott érzelmi zsarolást?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.01.30. 18:58:59

@oncogito: Kata, csak hogy tisztázzu: ez a te interprtációd rólam és az írásról. És eszem ágában sincs elvitatni tőled a jogot, hogy úgy értelmezd, hogy én nem látom a reményt egy nehéz helyzetben. Annak dacára, hogy a cikkben ezt írtam:

"Úgy gondolom, mindenkinek megvan a lehetősége egy olyan szemléletmódot elsajátítani (fokról fokra, hétről hétre, évtizedről évtizedre), amelynek következtében a saját lyukas cipője többé nem boldogtalansági faktorként jelenik meg az életében."

De fontosnak tartom jelezni, hogy ez a te értelmezésed - én szándék szerint semmi iylet nem állítottam. A cikk másról szól. (Tudom, mert én írtam.)

oncogito 2012.01.30. 19:13:04

@Birtalan Balazs: Feladom.
Tehát van valami, amit te érzel és nekem fogalmam sincs erről. Van ilyen és nem is baj. Baj lenne, ha másként lenne.
Ami miatt mégis mindig fennakadok az ilyesmik miatt, talán azért van, mert én viszont érzem nálad "Felszólító mondatok közé ágyazva" a konzekvenciát.
Mert lehet olyan, akinek tényleg reményt jelenthetnek az ilyen "bölcsességek" és ha belefut olyan gondolatba, hogy a "saját tragédiát tessék csak fontosnak tartani és nem hasonlítgatni máséval" akkor meglehet többet ártasz, mint használsz.
Szóval egy picit a "bölcsek kövének" érzem a gondolatod közlését. Még akkor is, ha megadod a lehetőséget mindenkinek a saját szemléletmód kialakítására. Ez olyasmi módon jön át nekem, hogy "én szóltam, de te csak csinálj amit akarsz"...

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.01.30. 19:21:11

@oncogito: Továbbra sem akarom elvitatni a jogod attól, hogy azt hallj bele a szövegbe (bármely szövegbe), amit szeretnél.