Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) emk (33) EMK (17) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) Felnőtt (3) felnőtt (15) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) Freud (3) freud (9) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) Gyermeki (4) gyermeki (7) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) nag (6) NAG (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) nlp (18) NLP (3) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) Szülői (3) szülői (5) szupervízió (3) TA (30) ta (39) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • tesz-vesz: @Alensha: "ki gépen szállt fölébe annak térkép-e táj" idézni csak pontosan, szépen, persze ha kij... (2016.06.06. 17:17) Kasszazárás
  • Alensha: "emelkedett irodalmi műbe nem írunk olyat hogy excel. de nem csak most, 300 éve se írtak a nagy kö... (2016.05.29. 18:06) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

Empatikusan megérteni a tömeggyilkost?

2010.11.03. 23:40 Birtalan Balazs


 

Ez a blog apolitikusnak indult, és szándékaim szerint az is marad. Ugyanakkor a politikai események résztvevői emberek, s adott összefüggésben indokolt lehet egyes politikai történések mögé nézve eltűnődni azok pszichológiai motívumain.

Az alábbi írás 2007-ben keletkezett, és egy évre rá megjelent az
Aszalt szilva naplementekor – Mémtörténetek című könyvemben. Most azért elevenítem fel, mert tudom, a november 4-i dátum (az 1956-os forradalom leverése, valamint az azt követő megtorlások) sokakban sokféle indulatot felszínre hoz. Ezen indulatok jogos vagy jogtalan voltáról nem szeretnék vitát nyitni, már csak azért sem, mert az indulat nem más, mint érzelem, az érzelem pedig soha nem jogos vagy jogtalan, hanem egyszerűen van. Azonban e tény nem kötelez arra, hogy le is ragadjunk az indulatnál. Azon a valamin, ami az indulat tárgya, lehet is, szabad is gondolkodni.

Mi több, én úgy gondolom: érdemes is. 
 


 

Ha az Olvasónak van kedve játszani, akkor olvassa el az alábbi tételt, és mielőtt továbbmenne a szövegben, szánjon némi időt annak eldöntésére, egyetért-e vele:

Amikor súlyos törvényi hátrányok okozása ellen tiltakozunk, akkor nem lehet elvárás az empátia, megértés és méltányosság az intoleranciával szemben.

Ez a mondat egy vitában került elő érvként, s a magam részéről jó sok időmbe telt, amíg rájöttem: nem tudok egyszavas választ adni arra, hogy egyetértek-e vele. Mégpedig azért nem, mert a fenti mondat (pontosabban a második tagmondat) nem egyetlen állítást tartalmaz, hanem – nyíltan vagy bennfoglaltan – többet is. És ezek közül van, amivel egyetértek, van, amivel nem.

1. Írtam már, hogy egyetlen dolog van, amit kifejezetten nem akarok tolerálni: ez az intolerancia (amely az én szótáramban, ezt is leírtam, nemigen különbözik a fasizmustól). Abban tehát egy véleményen vagyunk, hogy „nem lehet elvárás a méltányosság az intoleranciával szemben”. Hozzáteszem: nemcsak hogy nem lehet elvárás, hanem károsnak is tartom.

2. Azzal a mondatkezdettel, hogy „nem lehet elvárás az empátia...”, ugyancsak egyetértek, méghozzá fenntartás nélkül: az empátia senkivel szemben nem lehet elvárás. Az empátia egy képesség, amely hitem szerint mindenkiben ott lakozik, kiben ragyogó elevenséggel, kiben mély téli álomba süppedve. Kinek-kinek a saját sorsa és élete kontextusa teszi érthetővé azt, hogy a (bármilyen jellegű) emberi kapcsolataiban mennyire képes (és mennyire motivált) kiaknázni e képességét. Tehát megismétlem: az empátia elvárása bárkitől is, bármilyen helyzetben: képtelenség. Ez olyan, mint annak az elvárása, hogy valaki képes legyen tiszta hangon énekelni. Van, aki tud, van, aki nem tud (bár akinek egyébként egészségesek a hangképző szervei, abban jelen van a képesség, ha nincs is kibontva).

3. Abból a megfogalmazásból, hogy „nem lehet elvárás az empátia, megértés (...) az intoleranciával szemben”, függetlenül a fent írtaktól, azt a ki nem mondott véleményt is kihallom, hogy „az empátia és megértés nem megengedhető, kártékony az intoleranciával szemben”. Ezzel kapcsolatban viszont kifejezetten más a véleményem, mégpedig a következők miatt:

4. A fenti 3. pontban írt, bennfoglalt állítás egy további állítást foglal magában, mégpedig: „valakit empatikusan megérteni (‘A’) egyúttal azt is jelenti, hogy egyetérteni az illetővel és helyeselni a cselekedeteit (‘B’)”. Ez az állítás viszont, hogy „A = B”, logikailag egyszerűen hamis.

Ha valakit empatikusan megértek, az nem jelenti azt, hogy egyet is értek az illetővel, és hogy helyeslem a cselekedeteit. Az ellenkezőjét sem jelenti. Elvevő világunk úgy van felépítve, és valamennyien úgy lettünk kondicionálva, hogy stabil értékrendet alakítottunk ki jóról és rosszról, helyesről és helytelenről. És elvárásnak tekintjük mind önmagunkkal, mind mással szemben, hogy a helyes cselekedeteket meg kell jutalmazni (legalábbis egyetértéssel), a helytelen cselekedeteket meg kell büntetni (legalábbis bírálattal). Ezzel a kategorikus állítással eleve nem értek egyet (mert szerintem senki nincs birtokában az ehhez szükséges abszolút tudásnak), de ez csupán egy személyes vélemény, nem kell, hogy bárki is igazat adjon nekem.

Azonban: az nem személyes vélemény, hanem fogalomtisztázás, hogy az empátia nem értékítélet. Se pró, se kontra. Nem az. És ezt talán könnyebb megérteni, ha más példát is hozunk erre, pl. egy fogászati kezelést. A fogorvos teljes szakmai tudásával és elkötelezettségével turkál a páciens szájában, és semmi más nem létezik számára, csak a száj, az íny, a fogak. Ettől függetlenül meglehet a meggyőződése arra nézve, hogy „aki állandóan cukorkát szopogat, az megérdemli, hogy szétrohadjanak a fogai” – de a kezelés szempontjából ez a meggyőződése irreleváns. Lehet, hogy a páciens rokonszenves neki, lehet, hogy ellenszenves. Lehet, hogy régi haragosa. A kezelés szempontjából ez is irreleváns. Ahogy írtam, egyedül a száj, az íny és a fog létezik számára. Abból, hogy mennyire körültekintő, hogy mennyi fájdalomcsillapítót ad be (vagy épp nem ad be), nem lehet következtetést levonni arra nézve, hogy milyen személyes viszonyban van a pácienssel.

Ilyen az empátia is. Nem állásfoglalás, nem egyetértés (nem is cáfolat), nem helyeslés – hanem jelenlét. Csak éppen itt nem a száj, az íny és fogak léteznek, kizárva minden mást, pl. a személyes rokon- vagy ellenszenvet, hanem egyetemes emberi szükségletek és autonóm érzések – ugyancsak kizárva minden mást, pl. a személyes rokon- vagy ellenszenvet.

Ha empatikusan megértem a tömeggyilkost, akkor ugyanúgy nem foglalok állást azzal kapcsolatban, hogy mi az értékítéletem a tömeggyilkossággal kapcsolatban, mint ha betömöm a lyukas fogát. Ismétlem: ez nem az én személyes véleményem, hanem fogalomtisztázás. Az empátia szót a pszichológiában ebben az értelemben alkalmazzák, nem pedig a „helyeslés” szinonimájaként.

Így, remélem, érthető, miért nem értek egyet azzal a bennfoglalt állítással, hogy „az empátia és megértés nem megengedhető, kártékony az intoleranciával szemben”. Számomra ez ugyanolyan értelmezhetetlen, mint az a fiktív állítás, hogy „nem megengedhető, kártékony dolog az intoleráns (vagy akármilyen) ember fogát betömni”.

Miután leírtam, hogy nem tartom károsnak, ha egy intoleráns embert empatikusan megértünk, csak az a kérdés maradt hátra: vajon semlegesnek vagy épp hasznosnak tartom?

A válaszom erre nézve egyértelmű: hasznosnak tartom. Rengeteg okból, és e rengeteg között van egy jó pár csöppet sem altruista, hanem nagyon is önző, pragmatikus ok. Ezeket nem sorolom fel tételesen, csak egy-két példát említek.

a) Ha empatikusan megértek egy embert, aki ártott nekem, abból az következik, hogy képet alkotok arra nézve is, hogyan jutott ő abba az élethelyzetbe, amikor az ártás és nem ártás közül az előbbit választotta. Ezt a tudásomat aztán adaptálhatom más emberekre, más helyzetekre is.

Az adaptáció egyik előnye, hogy (ha olyan munkakörben dolgozom, pl. szülőként, nevelőként, tanárként, ügyfélszolgálatosként stb.) az ok-okozati összefüggéseket felismerve hatékonyan vehetek részt abban a tevékenységben, amelynek eredményeképpen a következő generáció emberei – remélhetőleg – kevésbé lesznek intoleránsak.

Egy másik, lényegesen kézzelfoghatóbb, jelen idejű előny: az intoleráns ember empatikus megértése révén szerzett tudásom alkalmassá tehet arra, hogy időben felismerjem az intoleráns viselkedés veszélyére utaló jeleket embertársaimnál. Időben: azaz azt megelőzően, hogy e viselkedés teljes pompájában megnyilvánulna az illetőnél. Mondjuk, mielőtt a kést a hátamba döfné.

b) Az intolerancia nem genetikusan, hanem memetikusan kódolt. Amíg egy A vércsoportú emberből (amennyire én tudom) biztos, hogy semmilyen beavatkozás hatására nem lesz B vércsoportú, addig abszolút nem biztos, hogy az a valaki, aki ma egyértelműen intoleráns és fasiszta eszméket vall, holnaputánra nem változtatja meg világ- és emberképét. És ha történik ilyen változás, akkor abból én (mint buzi, zsidó, cigány és nyomorék) csakis profitálhatok: az ő megváltozásával az én életem lesz napfényesebb.

Na most: olyanról még nem hallottam és olvastam soha, hogy miután egy mocskos fasisztának a pofájába vágták (durván vagy szofisztikáltan), hogy „te egy mocskos fasiszta vagy!”, az illető megrökönyödve csapott volna a homlokára: „Ejnye, a nemjóját, tényleg! Hogy erre hogy nem jöttem rá?! Akkor holnaptól toleráns ember leszek!” Ezzel szemben olyanról már hallottam nemegyszer, hogy miután valaki (adott esetben olyan, aki már maga mögött tudott jó pár évtizedet) megélte azt, hogy egy másik ember, esetleg életében először, empatikusan megérti őt, ez a tapasztalat olyan megrendítő – és vonzó – erővel bírt rá nézve, hogy egész személyisége elkezdett átstrukturálódni. A „gengszterből derék ember” című megtéréstörténetek sokaságának jelentős része értelmezhető úgy is, hogy kikapcsoljuk belőle a vallási faktort. Az ilyen történeteket újraolvasva kiderül: csaknem mindig megjelent az illető bűnöző életében valaki (egy hús-vér ember), aki amikor kommunikált az illetővel, valóban vele kommunikált, nem a „bűnöző” címkéjű szerepszemélyiségével. A legelemibb példa erre talán Jean Valjean története. Amelyben, mondanom se kell, a püspök nem helyeselte a lopást mint olyat.

Nagyjából ennyi.

Mivel azonban ismerem azt a szociálpszichológiai jelenséget, hogy a benyomás kialakulása során a később mondottak teljesen felülírhatják a korábbiakat, úgy gondolom, sok félreértést megtakaríthatok, ha emlékeztetőül idemásolom a fenti 1. pontot, amelynek tartalmát nem kívántam relativizálni a később írtakkal. Tehát:

Írtam már, hogy egyetlen dolog van, amit kifejezetten nem akarok tolerálni: ez az intolerancia (amely az én szótáramban, ezt is leírtam, nemigen különbözik a fasizmustól). Abban tehát egy véleményen vagyunk, hogy „nem lehet elvárás a méltányosság az intoleranciával szemben”. Hozzáteszem: nemcsak hogy nem lehet elvárás, hanem károsnak is tartom. 
 




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 3 komment «




A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr52421385

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lapis Lazuli 2010.11.04. 07:46:18

Hmm. (amennyire én tudom gerincvelő átültetéssel változhat a vércsoport). Értem amit mondasz. Nem tudom van-e olyan, h valamivel intellektuálisan egyetértek, emocionálisan meg tiltakozik bennem valami (egy hatéves gyerek?), de most így érzek. Felmerül bennem, h mi a statisztikai valószínűsége, h az empátiámnak olyan forradalmi hatása lesz, mint amit leírsz. És, h milyen valószínűségi ráta felett érdemes erre energiát áldozni. A másik ami felmerült bennem, h az intoleráns ember pont azért intoleráns, h nem kelljen megértenie másokat. Pont az empatikus tapasztalatok beengedésében van deficitje. Aminek nyilván oka van, de mégis, mi az esély, h elengedi ezt a mankót? Filmen kívül még soha nem láttam ilyet, persze Amerikát se láttam még...

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2010.11.04. 10:05:11

Az emocionális tiltakozást nemcsak hogy át tudom érezni, hanem át is érzem. Abszolút megvan saját élményként. Ugyanakkor ha erre reflektálok, akkor a következőkre jutok:

1.) Az általad forradalminak nevezett hatás csak a fenti b) pontban írottakra igaz. Az a) pontban írottakban nincs semmi forradalmi. Ami e pont utolsó bekezdését illeti, az pedig egész konkrétan aprópénzre váltható a hétköznapokban.

2.) Tervezek majd írni az ún. életpozíciókról, más néven az OK-keretről. Próbáltam az imént pár logikusan egymásra épülő mondatban összefoglalni a lényegét, de elkezdett túl sok lenni. Úgyhogy elővételezve most csak annyit: az, hogy az "OK vagyok, OK vagy" az egyedül egészséges életpozíció, nem az egyes helyzetekben kialakuló érzelmi felismerés, hanem axióma; a világról (beleértve a másikat, a tömeggyilkost is) szerzett ismereteink értelmezési horizontja. - Ha ez így érthető, örülök. Ha nem, remélem, a megírandó cikkben azzá válik. :)

Lapis Lazuli 2010.11.04. 13:39:37

Igen, nem véletlenül nem reflektáltam az a) pontra, azzal tök egyetértek, annál is inkább mert rám vonatkozik, úgy értem a rám gyakorolt hatásra. A b) ponttal az a problémám, h a másik megváltoztatására tett kísérletek, legyenek azok empátiára alapulók, engem mélységes szkepticizmussal töltenek el. Tehát, számomra, ahhoz, h a tömeggyilkossal való empátia értelmét igazoljuk bőven elég az a) pont.

Az OK keret: hát igen, valamit dereng. Nyilván nem lehet értelmes kommunikációt folytatni olyan alapon, h bármelyikünk nem ok. Az, h ezt mennyire nehéz egy én vs. tömeggyilkos relációban elképzelnem, hát az is ilyen, h intellektuálisan megvan, világos, de h az én személyes határaim hol vannak ebben a dologban, hát az egy másik tészta. (mindenesetre megyek Havához jövő hétvégén :) )