Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) emk (33) EMK (17) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) Freud (3) freud (9) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) gyermeki (7) Gyermeki (4) halál (12) harmadfokú (3) harry potter (20) Harry Potter (4) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) nag (6) NAG (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) NLP (3) nlp (18) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) szülői (5) Szülői (3) szupervízió (3) TA (30) ta (39) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • tesz-vesz: @Alensha: "ki gépen szállt fölébe annak térkép-e táj" idézni csak pontosan, szépen, persze ha kij... (2016.06.06. 17:17) Kasszazárás
  • Alensha: "emelkedett irodalmi műbe nem írunk olyat hogy excel. de nem csak most, 300 éve se írtak a nagy kö... (2016.05.29. 18:06) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

EMK – Format C:\

2010.11.10. 20:55 Birtalan Balazs


 

Sokszor és sokféleképpen írtam és beszéltem már a Marshall B. Rosenberg-féle erőszakmentes kommunikációról, vagyis az EMK-ról azóta, hogy 2006-ban először találkoztam vele, és másokat is hallottam sokszor és sokféleképpen megnyilvánulni e témában. És arra jöttem rá az idők folyamán, hogy nem vagyok megelégedve azzal a megközelítéssel, ahogy az EMK-t általában átadni, tanítani szokás.

Amikor új közönség előtt beszélünk az EMK-ról, akkor többnyire azzal indítunk, hogy ez egy kommunikációs módszer, amely egyfelől az őszinte énközlésen, másfelől az empátián alapul. Beszélünk az elnyomó rendszerekről és az erőszakmentességről általában, bevezetjük a sakálnyelv és a zsiráfnyelv fogalmát, fölvázoljuk az EMK emberképét, és borzasztó gyorsan megtanítjuk a közönséget 4-ig számolni, hogy aszongya: 1. megfigyelés, 2. érzés, 3. szükséglet, 4. kérés. Ezt a mondókát tízpercnyi EMK-előadás után minden hallgató menthetetlenül megjegyzi. Majd jönnek az obligát részletek: a „megfigyelés” nem tévesztendő össze a véleménnyel, az „érzés” nem tévesztendő össze a gondolattal, a „szükséglet” valóban egyetemes emberi szükségleteket jelent, a „kérés” nem tévesztendő össze a követeléssel. Mindennek kapcsán mosolygós szmájlit rajzolunk számos kifejezés mellé (pl. „kihallani”, „megfelelő megoldás”, „visszajelezni” stb.), és elrettentő halálfej kerül a zsiráfszótárban nem szereplő szavakhoz (pl. „felháborító”, „megsértődni”, „kell”, „tilos” stb.).

Mire idáig eljutunk, az új zsiráfjelöltek fejében több megabájtnyi új információ zsong, jajong, busong, mint ősz húrja a tájon, s ebben a zsongásban egy négyszirmú virágot tép-cibál az őszi szél:

EMKÉs ha ilyenkor megkérdezzük tőlük, hogy szerintük mi is az az EMK, akkor a korábban elfogyasztott olvasmányok és az aznap elfogyasztott kávé mennyiségének függvényében mondják azt, hogy egy könnyű vagy nehéz módszer. Mi pedig frusztrálódhatunk doszt, mert már megint nem sikerült átadnunk: az EMK elsődlegesen nem egy módszer, hanem egy emberkép – amely emberkép történetesen alkalmas arra, hogy egy hatékony módszer alapjául szolgáljon.

De persze miért is sikerült volna átadnunk, amikor mi magunk nyitottunk azzal, hogy ez egy módszer? Amikor sorra kerül az emberkép-téma, akkor már késő: a hallgató vagy olvasó már úgy hangolta be magát, hogy ő itt egy módszerrel fog megismerkedni, amivel – reményei szerint – könnyebben, gyorsabban (és főleg észrevétlenebbül) fogja tudni hasba akasztani rokonait, barátait és üzletfeleit.

Ha mindig azt teszed, amit mindig is tettél, akkor mindig azt fogod kapni, amit mindig is kaptál. Ha valami mást akarsz kapni, tegyél valami mást! – tanítja az NLP, és milyen igaza van.

Na kérem szépen. Tessék mindent elfelejteni, format C:\, és kezdjük újra az egészet. Az EMK egy emberkép – pontosabban egy modell az emberről. De mi is az, hogy modell?

A modell egy nagy izé alapján készített kis izé. Mivel kis, szükségszerűen egyszerűbb, mint a nagy. Hogy mennyivel és milyen módon egyszerűbb, azt modellje válogatja. Ha a nagy izé mondjuk egymillió bigyóból áll, akkor a modellje, a kis izé esetleg csak ezerből vagy százból. Sőt, ha két modell készül, akkor meglehet, hogy az egyik ezer bigyót tartalmaz, a másik meg százat. Kérdés: melyik modell a jobb?

Válasz: rossz a kérdés. A modell műfajára jellemző, hogy nem beszélhetünk „jó” vagy „rossz” modellről, csak olyanról, ami a nagy izé működésének megértéséhez hatékonyan vagy nem hatékonyan járul hozzá. És mivel minél nagyobb a nagy izé, annál sanszosabb, hogy a működése nem egydimenziós, ezért a működés különféle szempontjainak megértését különféle modellek segíthetik elő. E látszatra homlokegyenest különböző modellek nem feltétlenül mondanak ellent egymásnak, mert ugyanazon valóság más aspektusait szándékoznak megvilágítani. A newtoni és az einsteini világkép ugyanazt a létező világot modellezi, ennek ellenére a kettő nem is hasonlít egymásra.

Ami az emberről alkotott modelleket illeti, a kérdés itt is az, hogy mire vagyunk kíváncsiak, mit akarunk megérteni. Egy cipőboltos szempontjából az ember (munkaidőben legalábbis) tökéletesen modellezhető két lábbal. Számára az ember két lábból áll, a többi nem érdekes. Egy régi vicc szerint a jogász és az adóellenőr között az a különbség, hogy ha ketten egyszerre tekintenek le a Gellért-hegyről, akkor az egyik jogalanyokat és jogtárgyakat lát, a másik adóalanyokat és adótárgyakat. Az orvosok szerint az ember csontokból, izmokból és egyéb szövetekből épül fel. A biológusok szerint nukleinsavakból és fehérjékből. A karizmatikus keresztények szerint az ember szellemből, lélekből és testből áll. A skolasztikus emberkép szerint lélekből és testből. A lélek pedig – e modellben – nem más, mint az értelem, akarat és érzelem összessége. A behaviorista pszichológiában az ember az őt ért ingerekből és az erre adott válaszokból áll – a lélek nem szerepel a modelljükben. Freud szerint az ember az ösztönén, az én és a felettesén együttesével írható le. Kivéve akkor, amikor a másik – ezzel össze nem keverendő – modelljét alkalmazza, amely szerint az ember tudattalanból és tudatból áll.

E modellek egyikével sincs az égvilágon semmi hiba. A cipőboltos és a karizmatikus keresztény modellje egyaránt tökéletes magyarázó erővel bír azon a területen, amelyet magyarázni kíván. Egy karizmatikusnak teljesen mindegy, hogy hányas lába van annak a megtérőnek, akiért épp kézrátétellel imádkozik. A cipőboltosnak pedig semmilyen hasznos információval nem szolgál a saját szempontjából, hogy az aktuálisan előtte lévő negyvenkettes láb gazdájának lelke valóban a „test formája”-e – ahogy a skolasztikusok vallják. És maximálisan érdektelen számára, hogy e negyvenkettes láb egy kedves, jólelkű, érzelemgazdag művészhez, vagy egy kegyetlen, pszichopata gyilkoshoz tartozik.

Az EMK egy modell az emberről, s e modell szerint az ember szükségletekből épül fel. Ez az EMK lényege – a többi csupán ennek taglalása.

A szükséglet azt jelenti, hogy valaki valamiben hiányt szenved. Ez lehet testi, lelki, szellemi, intellektuális – akármilyen hiány; a lényeg, hogy az illető ezt „elszenvedi”, azaz szeretné megváltoztatni a helyzetet. Valaminek a meg nem léte tehát nem jelent hiányt.

Ez a szükséglet felszíne, egy végtelenül változatos és tarkabarka valóság; e felszínen nem ritka, hogy ember és ember között áthidalhatatlan távolság húzódik. Eggyel mélyebbre ásva azonban azt találjuk, hogy a sokmilliárdnyi ember végtelen számú igényét véges (ráadásul nem is olyan nagy számú) emberi alapszükséglet táplálja. Itt a mélyben voltaképpen megdöbbentően egyformák vagyunk; valamennyiünknek ugyanazon dolgokra van szükségünk: táplálékra, pihenésre, egészségre, intimitásra, biztonságra, megbecsülésre, szépségre, nyugalomra, önkiteljesedésre stb.

Tehát ha az EMK szemüvegén keresztül nézünk akár önmagunkra, akár bármely más emberre, akkor – a cipőboltoshoz hasonlóan – soha nem kedves, jólelkű, érzelemgazdag művészt vagy kegyetlen, pszichopata gyilkost látunk, hanem emberi alapszükségleteket.

E modellben a szükséglet olyan, mint a kétállású villanykapcsoló: egy adott pillanatban vagy ki van elégítve, vagy nincs. (Több lehetőség nincs.) A kapcsoló mindkét állása valamilyen érzést eredményez. Ha a kérdéses szükséglet ki van elégítve, akkor jó érzést, ha nincs kielégítve, akkor rossz érzést. Mind a pozitív, mind a negatív érzéseket változatos neveken illethetjük, és önmagunk, illetve a másik ember jobb megértését elősegíti, ha fejlett szókincs áll rendelkezésünkre az érzések megnevezésére. A modell lényege azonban ennyi: Ha a szükséglet a) ki van elégítve, az jó érzést okoz, ha b) nincs kielégítve: az rossz érzést okoz.

A szükségletek természetesen nem az űrben lebegnek, hanem valamilyen módon az anyagi és társas környezetben jelentkeznek, s ott nyernek vagy nem nyernek kielégülést. Annak feltérképezésére, hogy egy szükséglet milyen konkrét körülmények között jelentkezik érezhető módon, a megfigyelés szolgál. Az EMK modelljében a megfigyelés azt az objektív segédeszközt, azt a szitát jelenti, amelynek segítségével szét tudjuk választani a lényegest a lényegtelentől. Lényeges az, aminek van köze az adott szükséglet kielégítéséhez, lényegtelen az, aminek nincs köze hozzá.

Mivel a rossz érzés nem jó, az emberek motiváltak arra, hogy elmulasszák. Ha tehát akár önmagunkban, akár másban fölfedezünk egy kielégítetlen szükségletet (amely, mint már tudjuk, rossz érzést okoz), akkor valószínűleg szeretnénk azt valamilyen módon kielégíteni. A „valamilyen módon” kitétel arra vonatkozik, hogy ugyanazon emberi alapszükségletnek számos kielégítési módja lehet – ahogy egy villanykapcsolót is át lehet pöccinteni a másik állásba egyetlen ujjal, egy másik ujjal, több ujjal, tenyérrel (mindezt kesztyűben vagy anélkül), továbbá orral, lábbal, fejjel, valamint bottal, mobiltelefonnal, véres késsel, franciakenyérrel vagy bármi más eszközzel. E konkrét megoldások közül az egyik embernek az egyik megfelelő, a másiknak a másik (és lehet, hogy az egyik számára a másik megoldása visszataszító és elfogadhatatlan). A lényeg a kapcsoló átpöccintése, vagyis a szükséglet kielégítése. Amikor ezen átpöccintés módjára határozott, konkrét javaslatot teszünk, az EMK modelljében ezt nevezzük kérésnek.

EMKTehát összefoglalva: az EMK modelljében minden ember szükségletekből épül fel; e szükségletek – attól függően, hogy ki vannak-e elégítve vagy nincsenek – jó vagy rossz érzéseket eredményeznek; a szükséglet kielégítése szempontjából releváns körülményeket a megfigyelés segítségével azonosítjuk; a szükséglet kielégítésére kínálkozó – elvileg számtalan – megoldásból a kérés segítségével választjuk ki a számunkra megfelelőt.

Az EMK-virágnak tehát három szirma van: érzés, megfigyelés és kérés, és e három szirom egyetlen, mélyen gyökerező szárból nő ki, ez pedig az szükséglet.

Ez az EMK emberképe. És ezen emberkép következménye, hogy az EMK – másodsorban – hatékony módszer lehet az – e modell szerint tekintett – emberek közötti kommunikációban is.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 7 komment «




Címkék: kommunikáció modell kérés zsiráf megfigyelés érzés nlp szükséglet emk emberkép marshall b. rosenberg

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr962439490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lapis Lazuli 2010.11.11. 09:00:51

Én csak azt nem értem, h miért nem tartasz te ilyen "tanfolyamot". Mármint nem blogos, hanem élő formában.
(A másik, amit nem értek, h miért az a vajaskifli elfogyasztásának egyetlen üdvözítő módja a kislányom számára, h a kiflit ketté tépjük, és az így keletkezett négy csücsköt megvajazzuk, majd az így keletkezett négy vajas csücsköt meghatározott, anya számára megfejthetetlen, de szigorúan kötött sorban leharapjuk,és da capo al fine. Bocs.)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2010.11.11. 09:58:55

@Lapis Lazuli: Vannak az életben megfejthetetlen rejtélyek. Einstein valahogy úgy fogalmazott, hogy a világegyetem legnehezebben felfogható titka a jövedelemadó.

Ami a tanfolyam-nemtartást illeti, nem áll mögötte elvi állásfoglalás, és nem is okvetlenül végérvényes állapot. Másként fogalmazva: szívesen átadnám csoportos közegben is azt, amit az EMK-ról tudok és gondolok. Ott vagyok elakadva, hogy vajon hol találok egy csoportnyi olyan embert, amely épp az én interpretációmra kíváncsi, ráadásul rendszeresen. Te mit gondolsz?

Lapis Lazuli 2010.11.11. 13:54:40

Ja. De Einsteinnek nem volt gyereke.

Rájöttem valamire: nem tudom leválasztani az adott emberrel kapcsolatos szimpátiámat, vagy antipátiámat. Az volt a gondolatmenet, h ok, itt van pl a főnököm, aki megint megszívatott. Milyen igénye nem elégül ki, illetve nyer kielégülést ezen az úton? Arra tippelek, h a tisztelet iránti igényéről lehet szó. Ok, én tisztelem őt mint emberi lényt (nem ütöm meg, nem alázom meg), de nem tisztelem (ezt jól érzi) mint főnököt. Semmi nincs benne ahhoz, h tisztelni tudjam. De ettől még az ő IGÉNYE jogos marad. Szóval olyan érzésem van, mintha egy hasadékot kellene átugranom. És, ugye, ahova ugranom kell, az a felszínen nem vonz (hiszen tényleg nem tisztelem)az egyetlen okom az ugrásra, bizonyos értelemben önzés. Igaziból nem fontos nekem, h az igénye kielégüljön, az a fontos nekem, h az én igényem kielégüljön arra nézvést, h ne piszkáljon.

Áh, ebből is látszik, h tanfolyamot kellene tartanod.

Mekkorának kellene lennie annak a csoportnak, h már megérje neked? Egy alkalomnak mennyi ideig kellene tartania? Lehet ilyet egy lakásban is tartani, nem? Mert szerintem elég sokan olvassuk a blogjaidat ahhoz, h ott érdemes legyen megkérdezni, nem akarnak-e az olvasásnál aktívabban foglalkoznia a kérdéssel. Megyek hétvégén Havához és szándékomban áll írni az élményről abban a blogban, amit múltkor belinkeltem. Azt sokan olvassák, plusz állandó origó főoldal. A mi sulink (www.kincskereso-iskola.hu/pedagogia.htm) szerintem olyan hely, ahol érdemes lenne ezt hirdetni. Nem tudom mekkora az "épp az én interpretációmra kíváncsi," jelentősége. Nyilván van olyan akit ez hozna be, de lehet olyan is, akit az emk érdekel, aztán vagy megragad nálad, mert bejön az interpretációd, vagy lelép. De azért én nem mondanék le az első variáció lehetőségéről. Szóval azt gondolom, h mondjuk kb. 10 embert kellene összeszedni. Első körben. Aztán majd terjesztik a hírt...Ez a szám nem tűnik akkorának, h ne azt érezzem: meg kellene próbálni. Még agyalok rajta.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2010.11.11. 14:15:42

@Lapis Lazuli: Ha erre a "te és a főnököd" témára az általad leírtak alapján most valami frankó észosztással reagálnék, az olyan kóklerség lenne, amit szeretnék elkerülni. Azt hiszem, egy ilyen konkrét helyzet átgondolása már személyes kapcsolatot igényelne -- de legalábbis zárt fórumot, nem egy blog nyilvánosságát.

"Mekkorának kellene lennie annak a csoportnak, h már megérje neked?"

Tekintve, hogy tartok egyéni terápiát (amiben részint alkalmazom, részint - igény szerint - tanítgatom is az EMK-t), nekem az egyfős csoport is tökéletesen megfelel. :) Ettől fölfele bármennyi, mondjuk 15-tel bezárólag, mert az afölötti létszám már nem csoport, hanem tömeg, és nem csoportdinamika bontakozik ki, hanem tömegpszichózis. :) Helyem azonban túl sok nincsen: a lakásomban legfeljebb három-négy emberrel tudnék egyszerre dolgozni. Úgyhogy ennél nagyobb létszám esetén más hely kellene, amire ingyenes ötletem nincs, ha pedig fizetőst találnék, akkor annak a bérleti díját át kéne hárítanom a csoportra. Ami persze nem elvileg nem lehetetlen, csak épp nem is a legszerencsésebb.

Szóval több ponton döcög a dolog szervezésileg. De ami a szándékot illeti, igen: tényleg nagyon szívesen vezetnék csoportos EMK-alkalmakat.

Ha van valami konkrét ötleted, szívesen venném, ha privátban (mondjuk e-mailben) folytatnánk. :)

Lapis Lazuli 2010.11.11. 15:23:20

Ok, nem offolom szét. Hova írjak? Vagy: serendipity.da@gmail.com

civil63 · http://www.tisztas.eoldal.hu 2013.10.07. 09:13:19

Kedves Balázs ! /Ismét/ Teljesen szívemből szóltál! Valahogy bennem is hasonló, indulatokkal füszerezett,gondolatok érlelődtek rég óta ,és végre bátran kimondtad /ezt is / sokunk helyett ! Hálásan köszönöm ! Nagyon,nagyon kellett már ,nagy szükség volt egy ilyen kicsit tabu döntögető újrafogalmazásra, tisztába tevésre.Visszahoztad az EMK zseniálisan egyszerü /de nagyon fáradságosan átírható / paradigmaváltó lényegét a fókuszba !/Érzelem,szükséglet / És közben jól szórakoztattál a tőled megszokott kreatív hasonlatokkal .Gratulálok !!