Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) emk (33) EMK (17) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) Felnőtt (3) felnőtt (15) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) Freud (3) freud (9) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) Gyermeki (4) gyermeki (7) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) nag (6) NAG (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) nlp (18) NLP (3) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) Szülői (3) szülői (5) szupervízió (3) TA (30) ta (39) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • tesz-vesz: @Alensha: "ki gépen szállt fölébe annak térkép-e táj" idézni csak pontosan, szépen, persze ha kij... (2016.06.06. 17:17) Kasszazárás
  • Alensha: "emelkedett irodalmi műbe nem írunk olyat hogy excel. de nem csak most, 300 éve se írtak a nagy kö... (2016.05.29. 18:06) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

A Halál ereklyéi puszta kellékek

2010.11.23. 15:05 Birtalan Balazs


 

Az egyik magyar Harry Potter-oldal, a Lumos.hu fóruma külön topicban foglalkozik Dumbledore-ral. Mind a hozzászólók, mind a hozzászólások nagyon vegyesek. Félanalfabéta tinilányok és -fiúk, harcedzett bölcsészek, kereszténygyanús konzervatívok, fásult hedonisták írnak; megtalálhatók az unalmas sztereotípiák, az egypontnullás buzizás, a szabad szerelem dicsőítése, a viktoriánus elpirulás és megbotránkozás – szóval elég nagy a merítés.

Érdekes, hogy ez a topic – noha Dumbledore első pillanattól főszereplője a Harry Potter-sorozatnak – nem sok-sok évvel ezelőtt jött létre, még csak nem is közvetlenül a hetedik kötet megjelenése után, mint a Piton-topic, hanem csak akkoriban (2007 novemberében), amikor Rowling bejelentette, hogy Dumbledore meleg. Eddig is sok kérdés fölmerült-fölmerülhetett vele kapcsolatban, de ekkor hirtelen az érdeklődés fókuszába került.

Ha keresem, hogy van-e valamilyen eredője vagy közös nevezője a sok és sokféle hozzászólásnak, akkor azt találom, hogy van, ez pedig a zavar. És sietek hozzátenni, hogy ez a zavar szerintem elsősorban nem a homoszexualitásnak szól, hanem mélyebb, általánosabb.

Lehet, hogy túldimenzionálom a dolgot, de én a következőre gondolok. Azzal, ahogy Dumbledore az első kötet első lapjain megjelenik a semmiből éjnek idején, egy elhagyott utcán, talárban és süvegben, a hosszú, ősz hajával és szakállával – a klasszikus varázslófigura lép elénk. Az, akit gyerekkorunk óta ismerünk a tündérmesékből, rajzfilmekből – és nem mellesleg az álmainkból. Aztán találkozunk még egy rakás más varázslóval és boszorkánnyal (nyilván: hiszen róluk szól a sorozat), meg is szokjuk gyorsan a (jelen)létüket, és megszokjuk gyarlóságaikat is. Kiderül, hogy pontosan ugyanolyan fafejűek, esendők, szűkkeblűek, mint a muglik: mint mi magunk. Többek között ezzel magyarázható az egész Harry Potter-sorozat sikere: hiába van áthelyezve a varázsvilágba – attól még rólunk szól. A mi személyünkről, a mi világunkról. Van benne szerelem és halál, intrika és csalódás, örök harag, majd kibékülés, betegség és háború – vagyis mindaz, ami úgy általában témája az életnek és irodalomnak, a „magas” irodalomtól egészen a szappanoperákig.

Dumbledore azonban mindebből kimarad. Kezdettől fogva úgy jelenik meg, mint aki fölötte van mindezen emberi (ami az Elvevő-mitológiában egyenlő azzal, hogy gyarló) történéseknek. A könyvek utolsó húsz-harminc oldalán mindent elmagyaráz és mindent megold, ahogy az a klasszikus krimikben szokás; deus ex machina módjára jelenik meg és állítja vissza a békét, a derűt: a kozmosz megroppant harmóniáját.

Belekapaszkodva a fenti kifejezésbe: az „ex machina” üzemmód talán másodlagos is: egyszerű mesekellék, mint a varázspálca meg a sárkány. Ennél sokkal fontosabb a „deus” kitétel. Dumbledore alakja iszonyatos erővel szólítja meg az olvasó tudattalanjában a bölcs öreg archetípusát, aki/amely részben – a fehér szakállával, az állandó, láthatatlan jelenlétével – az Atyaisten archetipikus szimbóluma is.

Fogalomtisztázás: az archetípus (magyarul őskép) a jungi analitikus pszichológiában a kollektív tudattalan része, következésképpen ami az Isten archetípusát illeti, teljesen irreleváns, hogy az egyénnek (az egyszeri olvasónak) mi a személyes állásfoglalása abban a kérdésben, hogy Isten létezik-e, vagy sem, és ha történetesen létezik, akkor épp milyennek gondolja/hiszi.

Kezdettől így jelenik meg Dumbledore: bölcs, mindentudó és mindenható (és nem lehet elégszer hangsúlyozni: hosszú, fehér szakálla van). Kezdettől – de nem mindvégig.

A sorozatból az első három kötet klasszikus meseregény. A végén a már említett Nagy Megmagyarázással. Nagy Megmagyarázás a negyedik és ötödik kötet végén is van. Azonban a negyedik rész végén, ha egy pillanatra hátralépünk a sztori sodró lendületétől, felfigyelhetünk valamire. Az, hogy Voldemort visszatér, dramaturgiailag még nem lenne tragédia: csupán bevezetés a következő kötetekhez. Azonban történik egy jóvátehetetlen kár: a kedves, barátságos, rokonszenves, minden szempontból vétlen és kívülálló fiú, Cedric Diggory meghal, fölöslegesen és visszafordíthatatlanul.

És ez dermesztő. Ilyesmihez nem szoktunk hozzá a tündérmesékben. Kulcsfigurák szükségszerű halála természetesen előfordul, de a második vonalbeli szereplők teljesen céltalan, funkciótlan pusztulása – ez már nem a mese műfaja. Ez realizmus. És Dumbledore-nak, bármennyire átlátja a helyzetet a maga komplexitásában, nincs hatalma ahhoz, hogy a realitást visszaterelje a mesevilágba. Nincs isteni apokatasztaszisz (végidős helyreállítás). A megszokott katarzis elmarad, vagy legalábbis beszennyeződik.

Persze mindezt elfedik az izgalmak. A híres, titokzatos „diadalmas villanás” Dumbledore szemében (Harry Potter és a Tűz Serlege, Budapest, Animus, 2000, 642. old.) azt sejteti, hogy lesz itt még magyarázat, össze fognak állni a dolgok. Meg is kapjuk a magyarázatot a hetedik rész végén annak rendje s módja szerint, addig azonban sok mindent el kell viselnünk.

Az ötödik kötetet záró Nagy Megmagyarázásban is megértünk egy csomó mindent, azonban ez már végképp nem tekinthető Dumbledore diadalmenetének. Sirius meghal, és Dumbledore magát vádolja. Saját tévedéséről beszél, emberi gyöngeségeiről... És ez nagyon-nagyon nem illik egy isteni archetípushoz! Az olvasó persze küzd, és bízik a végső magyarázatban. Majd csak kiderül a végén – gondolja-reméli –, hogy Dumbledore mégis mindent tudott, hogy jól tette, amit tett...

...De a hatodik rész elején Dumbledore elhalt, elszenesedett kézzel jelenik meg, s ez nem átmeneti gyengélkedés, nincs ellenbűbáj, nincs orvosság: maradandó a károsodás, mint egy teljesen közönséges halandónál. Mi több, kiderül, hogy tényleg halandó: kínhalált szenved, meghal, eltemetik – és nem támad fel. Az olvasók küzdöttek, töprengtek, bíztak, kombináltak: hogy biztos nem halt meg igazán, hogy nem is ő volt, aki meghalt, hogy majd visszatér valahogy – de nem. Dumbledore ugyanolyan esendően, tehetetlenül és végérvényesen szenvedte el a halált, mint bárki más.

A befejezésből pedig azt is megtudjuk, hogy nem a kozmikus végzet okozta vesztét, hanem a saját szánalmasan emberi (megint ez a jelző!) érzései, vágyai. Kiderül, hogy nem öregemberként született, nem teljes fegyverzetben pattant elő valahonnan, mint Pallasz Athéné, hanem múltja van, sorsa, gyerekkora. Titkokkal, konfliktusokkal, szégyenekkel. A kedves, szeretett görbe orról megtudjuk, hogy azért görbe, mert betörték. Döbbenetes. Hol van már a mindentudó, mindenható bölcs?! Hol a joviális Atyaisten-figura?! Albus Dumbledore-ról tagadhatatlanul kiderül az elképzelhető legnagyobb, legotrombább csúfság: ember.

Mindezek után már alig van jelentősége annak, hogy még szexuális vágy is él benne, s az történetesen a saját nemére irányul. Na és? A tragédia így is, úgy is megtörtént: üres az ég, az Isten trónja üresen áll, nincs varázslatos segítség: egyedül kell boldogulni.

Nem tudom, kinek tűnt fel, de Harry végső győzelmében a mágia szerepe minimális. A csodafegyver, amellyel Harry képes volt győzelmet aratni, az a saját személyiségfejlődése, önmaga elfogadása, beleértve saját halálának elfogadását. A Halál ereklyéi ehhez puszta kellékek voltak; szükséges, de nem döntő jelentőségű kellékek.

Harry felnőtt lett. Erről szól az egész sorozat. Ettől nem pikareszkregény.

Felnőtt lett, és hiába volt árva, hiába nem voltak mellette a szülei: ő sem spórolhatta meg magának a „tökéletes és mindenható szülő” illúziójával való leszámolás fájdalmát. Ennek csak egyik eleme az ötödik rész merengőbeli jelenete. A tényleges apaszerepet Harry életében Dumbledore töltötte be, és a felnőtté váláshoz – éppen ezért – tőle, pontosabban az ő tökéletességétől és sérthetetlenségétől kellett megszabadulnia.

És nemcsak Harrynek, hanem a felnövő (felnőni akaró) olvasónak is.
 

(Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor – Mémtörténetek,
Budapest, Katalizátor, 2008., 207–210. oldal:
Széljegyzetek Dumbledore-hoz)
 
 




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 19 komment «




Címkék: mese halál isten felnőtt ember harry potter személyiségfejlődés dumbledore archetípus

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr982468083

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bob Button 2010.11.23. 16:23:16

Én is hallottam a felvetést, hogy Dumbledore meleg, de mégis mi utal erre a 7 könyvben? Jó, tudom, hogy JKR teremtette és ha ő azt mondja, hogy meleg, akkor meleg. Na de érdekelne, hogy utal erre a könyvekben?

Egy apró megjegyzés:
Miért, miért, miért Michael Gambon kapta szegény Richard Harris halála után Dumbledore szerepét?

Gambon úgy néz ki, mint egy krumpliorrú alkoholista és a szeme sem égszínkék.

Robert Duvall erre a szerepre termett.
Nézzen bárki a szemébe, nézze meg az arcát...Ő Dumbledore.

Ja, hogy nem angol? Mert Gambon talán angol? Még csak nem is brit, hanem ír.

bocs, ha nem pont a témához szóltam hozzá:)

Alensha 2010.11.23. 17:06:50

Szerintem a könyvben nem mert volna utalni rá, mert egyrészt szétszedi a vatikáni hadsereg (értsd: a fanatikus hívők közössége világszerte, már nem tudom, hol hallottam a kifejezést, de nem rossz :) másrészt meg az utolsó rész megjelenése előtti találgatást, hogy meghal-e Harry, stb. felváltották volna a spekulálgatások Dumbi nemi életéről, ami az esemény szempontjából nem túl jelentős (kb. olyan lett volna, mint amikor Mo'Nique megnyerte az Oscar-díjat a Preciousért, de a sajtó meg mindenki nem az alakításáról beszélt, hanem arról, hogy szőrös a lába).

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2010.11.23. 17:49:36

@Bob Button: A 7. részben a Grindelwalddal való gyerekkori kapcsolata eléggé magáért beszélt annak, akinek van füle az ilyesmire. Azonban fontosabb, hogy Dumbledore a történet idején egy bőven száz fölött járó, párkapcsolat nélkül élő ember volt. Miért, honnan kellett vagy egyáltalán lehetett volna tudni bármit is a szexuális orientációjáról?

Azt hiszem, hogy amikor megjelenik az a vélemény, hogy a könyvekből hiányoznak a Dumbledore melegségére való utalások, azok valójában arra vonatkoznak, hogy hiányoznak a melegekkel kapcsolatos sztereotípiák. Csak hát ugye a sztereotípiák hiánya (vagy akár megléte) nem jelent semmit.

Bob Button 2010.11.23. 18:23:10

@Birtalan Balazs: Én leginkább a rendkívül részletesen kidolgozott jellemábrázolások miatt szeretem a Harry Potter könyveket. Nem igazán illeszkedne a történetbe ha az egyik legérdekesebb szereplőre kliséket aggattak volna. Kiváltképp sztereotípiákból táplálkozó kliséket. Ez az amerikai z kategóriás filmek jellemzője. Abban pedig igazad van, hogy elméletileg miért lenne egyáltalán szükség, hogy felmerüljön az irányultsága? Na de ha az egyik szereplőt felruház az írónő, bármilyen addig nem ismert tulajdonsággal, akkor annak egyrészt jelentőséget kell tulajdonítani, másrészt végiggondolja az ember, hogy utalt-e erre bármi a könyvekben.

Például ha azt állította volna, hogy Neville Longbottom gyűlöli a házimanókat, akkor az ember csak végiggondolja, hogy volt erre bármilyen utalás a könyvekben?

Egyébként egy bőven 100 év fölötti embernek általában nincs párkapcsolata:)

Na de mit szóltok Robert Duvallhoz?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2010.11.23. 20:17:41

@Bob Button: A Neville-példát azért nem tartom szerencsésnek, mert az, hogy egy varázsló gyűlöli a házimanókat, az adott kontextusban a) releváns, b) nem értéksemleges információ. És mint ilyen, korrelál másfajta jellemzőkkel. Ellenben ha Rowling azt állítja, hogy Neville balkezes, akkor erre csak annyit lehetne mondani, hogy "nu, sag schon". Kit érdekel? Rowling számára ez persze lehet fontos, ahogy Umberto Eco is leírja A rózsa nevéhez írott jegyzetében, hogy a kolostorban élő minden szerzetesről viszonylag részletes életrajza volt; azokról is, akik meg se jelentek a történetben. De ahhoz, hogy a tényleges szereplő hitelesen mozogjon, ahhoz neki tudni kellett, hogy pl. milyen ember az, aki az illető mellett ül az imakórusban. Ugyanígy lehet a szerző számára fontos egy szereplője egyébként irreleváns és értéksemleges tulajdonsága - pl. a kezessége vagy a szexuális orientációja.

Hogy ez utóbbi a mai társadalomban nem számít irrelevánsnak és értéksemlegesnek? No igen - de ez már nem Rowlingról mond bármit, hanem a mai társadalomról. Mint ahogy volt olyan idő, amikor a balkezesség is értékmérő, morális és releváns kategóriának számított - és ez is sokat elárul a korabeli társadalomról.

Duvall-üógyben nem tudok mit mondani: az illető úr sajnálatos módon teljesen kimaradt az életemből (és filmszínészekben amúgy is gyönge vagyok).

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2010.11.23. 20:47:20

@Bob Button: Ööö... Jól gondolom, hogy csak egy jó válasz van? :D

Bob Button 2010.11.23. 21:06:03

@Birtalan Balazs: Nem foglak bérgyilkosokkal lelövetni ha nemet mondasz:) De ugye, hogy ilyen ravaszkás, bölcs, huncut, szomorú szeme van Dumbledore-nak?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2010.11.23. 21:06:08

Méxép, hogy láttam! :D Azonnal meg is osztottam a facebookon!

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2010.11.23. 21:13:40

@Bob Button: A jelzőkkel mindenesetre egyetértek. Asszem amúgy, hogy a bennem olvasás közben kialakult képeket nehéz felülírni más képekkel. Az ilyen Elijah Woodnak meg Daniel Radcliffe-nek sem sikerült. :)

Bob Button 2010.11.23. 21:17:54

Bocs, de mégis fel kell hívnom néhány ukrán barátomat:)

Bob Button 2010.11.23. 21:23:39

@Birtalan Balazs: Azt hittem lecseszel az ukránokkal kapcsolatos sztereotípia miatt:)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2010.11.23. 21:27:30

@Bob Button: Mért csesznélek le? Mindenki olyan sztereotípiákkal béleli ki magának az életét, amilyeneket talál. :P

Bob Button 2010.11.23. 21:35:42

@Birtalan Balazs: Az általánosítás biztonságot és békét hoz a földre, hidd el:)

Donna Anna · http://operahumor.blog.hu/ 2010.11.28. 20:59:16

Dumbledore eleinte egy Sarastro-figura volt. Sosem fogom megbocsátani, hogy a húgával hogy bánt, és hogy majdnem náci nézeteket vallott fiatalon. Az, hogy mele,g szimplán unalmas. Bazmeg, ott van lucius, Sirius, Remus, Draco, mind ezerszer inkább képzelhető el melegként. Tonksot is csak azért találta ki a nyanya, hogy a Sirius/Remus fangirlöket bosszantsa.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2010.11.28. 23:16:25

@Donna Anna: Ez is egy nézőpont. Az olvasásélmény mindig két tényező, a könyv és az egyedi olvasó interakciójában jön létre.