Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) emk (33) EMK (17) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) Gyermeki (4) gyermeki (7) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) nag (6) NAG (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) NLP (3) nlp (18) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) Szülői (3) szülői (5) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • tesz-vesz: @Alensha: "ki gépen szállt fölébe annak térkép-e táj" idézni csak pontosan, szépen, persze ha kij... (2016.06.06. 17:17) Kasszazárás
  • Alensha: "emelkedett irodalmi műbe nem írunk olyat hogy excel. de nem csak most, 300 éve se írtak a nagy kö... (2016.05.29. 18:06) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

Amit tudni akarsz a sorskönyvről (de sosem mertél megkérdezni)

2010.12.06. 03:07 Birtalan Balazs


 

A Mikulástól igen becses ajándékot kaptam az idén, történetesen a blog egyik olvasóján, Evelinen keresztül: izgalmas, releváns, elgondolkodtató kérdéseket. Alább e kérdésekre próbálok válaszolni.

Ez a dolog, ez a sorkönyv mindenkiben kialakul gyerekkorában, törvényszerűen? Ha egyszavas választ kéne adnom, azt felelném: igen. Ám szerencsére egynél több szóban is válaszolhatok.

Először is tisztázzunk valamit. A tranzakcióanalízis (TA), azon belül a sorskönyvelmélet nem az univerzum végső titkának tévedhetetlen kinyilatkoztatása, hanem egy pszichológiai modell. A modell dolga pedig nem az, hogy igaz legyen, hanem hogy működjön. Egy modell akkor működik, ha használatával a modellezett valóság (pl. egy atommodell esetében az anyag, egy repülőgépmodell esetében a repülőgép, egy pszichológiai modell esetében az emberi viselkedés) elég nagy része leírható és megmagyarázható. Ehhez rögtön tartozik két megjegyzés: Hogy mi az „elég nagy”, az nyilván ízlés dolga. Továbbá ha egy adott valóság egy bizonyos módon modellezhető, az nem zárja ki tökéletesen másféle modellek felállításának lehetőségét.

Tehát a sorskönyvelmélet nem „az egyetlen helyes” pszichológiai modell, hanem egy lehetséges pszichológiai modell, a létező több ezer vagy százezer között. Az más kérdés, hogy ennek a modellnek a magyarázó ereje lényegesen nagyobb, mint a pszichológiai modelleké általában: használatával elég sok ember elég sok viselkedésformája érthetővé válik.

Amikor tehát sorskönyvről beszélünk, fontos látnunk, hogy mondandónkat egy bizonyos nyelven fogalmazzuk; amit mondunk, az csakis e nyelven – mint rendszeren – belül tekinthető érvényesnek, sőt egyáltalán értelmezhetőnek. Amikor tehát arra a kérdésre, hogy vajon törvényszerűen kialakul-e mindenkiben a sorskönyv, határozott „Igen”-nel válaszolunk, akkor válaszunk csakis a TA fogalmi rendszerén belül lesz érvényes.

A „kialakul” ige ugyan nem a legszerencsésebb – de erről lásd a következő kérdésre írottakat.

Ez szabja meg tkp. az életünk menetét? Nem csak. És nem feltétlenül.

Nem csak: Az életünk menetét számos tényező összhatása szabja meg. A teljesség igénye nélkül: genetikai örökségünk, hormonális adottságaink, méhen belüli tapasztalataink, szociális hatások, saját döntéseink, véletlen események. A sorskönyv e tényezőkön belül a „saját döntések” kategóriájába tartozik – ezért írtam, hogy a „kialakul” nem a legszerencsésebb megfogalmazás. A sorskönyvet a gyerek nem kapja, nem a nyakába szakad valahonnan, hanem ő állítja össze saját tapasztalatai alapján, képességei legjava szerint – igaz, tudattalanul.

Ez nagyon lényeges: a gyermek sorskönyvi döntések nem rosszak! A lehető legjobb döntések, amelyeket az adott szituációban, a maga eszközeivel meghozni képes! A probléma abból adódik, hogy amíg a felnövekvő gyerek helyzete folyamatosan változik, addig a meghozott döntései változatlanok maradnak. Ha valaki harmincéves korában is azt a cipőcskét hordja, amit ötévesen hordott, akkor nem csoda, hogy elkorcsosul a lába. Pedig a cipő annak idején helyzetben tökéletesen passzolt rá. Hasonló a helyzet a korai döntésekkel. Igaz, ennek megértéséhez vissza kell szállnunk lélekben a gyermek mágikus gondolatvilágába.

És nem feltétlenül: A sorskönyv egy korai döntéseken alapuló, tudattalan életterv. De nem muszáj konkrétan ezt az élettervet – alkalmasint a sorskönyvi végzetet – megvalósítani. Amint Papok–kurvák party: a részvétel NEM kötelező! címen megírtam, léteznek alternatívák. Ott van először is a sorskönyvi végzet ellenmérge, az ellensorskönyv. Ezzel tökéletesen végig lehet lébecolni egy nem feltétlenül tragikus, csupán átlagosan stresszes, első- és másodfokú játszmákkal agyontűzdelt életet. Többségünk ilyen életet él. Aztán ott van lehetőségként az ellentétes sorskönyv is, aminek lényege, hogy kényszeresen az ellenkezőjét lépjük annak, mint ami a sorskönyvünkben áll. Az ilyen élet ugyanúgy sorskönyvvezérelt, csak épp fordított előjellel.

És végül az ember képes arra, hogy – legalábbis többé-kevésbé – megvalósítsa életében az autonómiát.

És ez mindenképpen káros, rossz dolog? A „rossz” szó moralizálást sejtet, és mivel a TA nem erkölcsi, hanem pszichológiai rendszer, a sorskönyvre vonatkoztatva nem tudom értelmezni.

Hogy káros-e a sorskönyv, az már más kérdés. Ezt megválaszolni azonban nem a pszichológus illetékes, hanem az adott ember. Tegyük fel az illetőnek a kérdést: „Hogy érzed magad az életedben?” – „Remekül” – feleli ő. Ha e válasz valóban fedi a valóságot, akkor a pszichológusnak (terapeutának, TA-teoretikusnak stb.) itt nem osztottak lapot. Akkor édes mindegy, hogy emberünk a sorskönyve miatt, vagy épp annak ellenére érzi magát remekül.

Ha azonban nem érzi jól magát, és az elemzés kimutatja élete sorskönyvvezérelt voltát – akkor esetében a sorskönyv nyilvánvalón káros.

Eric Berne háromféle sorskönyvet különböztet meg: nyertes, vesztes és nem nyertes (más szóval: banális).

Egy nyertes sorskönyvi életterv például így hangzik: „Tegyél szert sok jó ismerősre, néhány igaz barátra, alakíts ki egy biztonságot nyújtó párkapcsolatot, bontakoztasd ki képességeidet, élj tartalmas, kiegyensúlyozott, hosszú és boldog életet, végül békésen, szeretteid körében halj meg!” Tiszta sor, hogy aki gyerekként ilyen döntést hozott, annak felnőttként nem sok dolga lesz a sorskönyvével.

Terápiába azok kerülnek, akiknek vesztes vagy banális sorskönyvük van. E kettő között annyi a különbség, mint a gyors égés (tűz) és a lassú égés (rozsdásodás, rothadás) között. Az első lényegesen látványosabb ugyan, mint a második, de az eredmény ugyanaz.

Ha jó életet akarunk élni, küzdenünk kell ellene/felszabadulnunk alóla? Aki annak idején nyertes sorskönyvet állított össze magának, és most jól érzi magát, annak nem kell küzdenie ellene. Aki vesztes vagy banális sorskönyvet állított össze, és most nem érzi jól magát... Nos, annak sem kell. A TA nem azt tanítja, hogy „kötelező kilépned a sorskönyvedből”. Azt tanítja, hogy „nem kötelező benne maradnod a sorskönyvedben”. Nincs szó „muszáj”-ról. Lehetőségről van szó.

Vagy lehet jó minta is, belső parancs, ami segít eligazodni? Feltehetőleg minden ember sorskönyvében számos olyan utasítás szerepel, ami az életben hasznosnak bizonyul. Az Irányító-szabályozó Szülőiben tárolt „Evés előtt moss kezet!” parancs a Felnőtt részére is tökéletesen indokolt és elfogadható. Az autonómia nem azt jelenti, hogy a TA háromkarikás emblémájából az alsót és a fölsőt kizárjuk, és marad a rideg, számító, humortalan Felnőtt. Az autonómia azt jelenti, hogy a három énállapot nem egymás ellen, hanem egyetértésben működik, és az egész hóbelevanc logisztikai menedzsere – aki saját döntése szerint időről időre átadja a fókuszt a másik kettő valamelyikének – a tudatos Felnőtt.

Ha valakiből mindössze annyit látunk, hogy evés előtt kezet mos, akkor ennyi alapján nem tudjuk eldönteni, hogy ez egy sorskönyvi vagy autonóm kézmosás.

Ha ez rossz, és elvileg mindenkinek függetlenítenie kéne magát a sorskönyvtől, ez csak terápia során valósulhat meg, vagy egy egészséges felnőtt magától lesz autonóm személyiség? Leírtam korábban, hogy mit gondolok én a pszichoterápia lényegéről: a terapeuta az a valaki, aki segít a kliensnek, hogy az hozzáférjen saját erőforrásaihoz. Nem ő ad neki bármit is, nem ő nyújtja át a megoldást. „Csupán” annyit tesz, hogy elkötelezetten kíséri a klienst a maga útján, és ha célszerűnek látja, tükröt tart neki. Mindaddig mellette marad, amíg a kliens meg nem találja a benne rejlő erőforrásokat, és meg nem tanulja használni őket.

Az egész folyamatnak tehát az a lényege, hogy valaki, aki híján van azon erőforrásoknak, amelyekre szüksége lenne, hogy aktuális (vagy krónikus) problémáit megoldja, egyszer csak megtalálja ezeket az erőforrásokat, és apránként megtanulja használni. Hogy e folyamatnak egyedül is a végére tud-e jutni, vagy szüksége van külső segítségre, s hogy utóbbi esetben megtalálja-e azt a meglévő kapcsolatai (családtagok, barátok) között, vagy valaki mást kell keresnie, az már ezer dolgon múlik.

Másrészt ez az opció sajnálatos sokak számára, akik még soha nem hallottak pszichológiáról meg terápiáról, és elkerülhetetlenül robognak a végzetük felé, mint az anyjuk, nagyanyjuk,és a többiek. Szomorú közhely, hogy a társadalom nagy része neurotikus. (Cinikus lábjegyzet: aki nem, az pszichotikus.) És ami a mentálhigiénés kultúrát illeti, Magyarország gyalázatosan le van maradva Európa és Amerika nagy részéhez képest. Nem véletlen, hogy az öngyilkossági statisztikákban vezető helyen állunk. Egyáltalán nem tartom magam „Amerika-fan”-nak, de az biztos, hogy tőlünk egy óceánnal nyugatabbra a pszichológiához és a pszichoterápiához való hozzáállás sokkal egészségesebb, mint idehaza. Odaát teljesen bevett dolog, hogy az emberek a pszichéjüket is ugyanolyan tudatosan karbantartják, mint a testüket vagy a kocsijukat. És ha túlságosan „köhög a motor”, akkor megnézetik szakemberrel. Itthon ellenben a többség még mindig úgy gondolja, hogy a pszichológia úri huncutság, és aki szakember segítségét veszi igénybe, az bolond, de legalábbis szánalmas takony. Mintha a mentálhigiénia terén ugyanazt a büszke magyar virtust produkálnánk ma, mint atyáink atyái a higiénia területén általában. Bethlen Miklós (1642–1716) így ír tisztálkodási szokásairól:

„Ritkán fürödtem, kivált hideg vízben; lábamat két hétben, néha minden héten mosattam, számat reggel, ebéd és vacsora után mindenkor, és gyengén a kezemet is hideg vízzel mostam; kezemet gyakran, de orcámat – hacsak valami por, sár vagy valami gaz nem érte – sohasem mostam, hanem a borbély, mikor hetenként rabságomig a szakállamat elborotválta. A fejemet talán 25 esztendeje van, hogy meg nem mosták.” Valahogy így van ma a magyarok többsége a lélekápolással. És sokan büszkék rá, fenemód.

Ez a kategória ugyanaz, mint amit már sokszor hallottunk, hogy a szülői minták alól az ember nem, vagy csak nagyon nehezen tud szabadulni? (Esetleg hátraarcot csinál, és mindent ellentétesen csinál, mint a felmenői.) Nem egészen, csak hasonlít. A szülői minták csupán egy részét adják ki a sorskönyvnek; a TA terminológiájában ezeket hívjuk programoknak. Bővebben lásd itt.

Azt sem értem igazán, ha ez a sorskönyv nem jó, egyáltalán miért van? Eddigi tudomásom szerint az ember alapvetően csak jó dolgokkal felruházva lép az életbe, úgy mint szem, amivel lát, tüdő, amivel lélegzik, és agy, amivel gondolkozik. Nehezen birkózom meg a gondolattal, hogy van egy adottságunk, beépített kiegészítőnk, mindenkinek, ami mégsem a jólétünket szolgálja, éppen ellenkezőleg, árt nekünk, és küzdeni kell ellene. Hogy is van ez? Ez már nem szorosan vett pszichológiai kérdés, sokkal több köze van az evolúcióhoz. Az ember (és bármely élőlény) bármely adottsága nem azért van, mert , hanem azért, mert nem rossz. Pontosabban: mert nem működésképtelen. A természetes szelekció ugyanis nem szép és csúnya, helyes és helytelen, jó és rossz között választ. Választása egy dologra terjed ki: a működőképest választja el a működésképtelentől. Ha egy fajban történt mutáció során az új nemzedék egyes egyedei nagyobb eséllyel érik meg az ivarérett kort, mint a többiek, akkor az adott mutáció működőképes: a jövőben fent fog maradni, mindaddig, amíg nem jelentkezik egy megfelelően erős konkurens. Ha a mutáció következtében romlanak a túlélés esélyei, akkor az adott verzió el fog tűnni, ki fog szelektálódni.

De mi történik akkor, ha lezajlik egy mutáció, és az semmilyen hatással nincs a túlélés esélyeire? A válasz: semmi. A mutáns gént hordozó egyedek ugyanolyan arányban fognak túlélni és szaporodni, mint a többiek. Az ember génkészletének jelentős hányada (ha emlékezetem nem csal, akkor bőven több, mint a fele) fölösleg; olyan selejt, ami semmit nem csinál, semekkora vizet sem zavar – így nem volt miért kiszelektálódjon.

Tehát szó nincs arról, hogy az emberek „csak jó dolgokkal” lennének felruházva: bőven vannak semleges adottságaink is. És a biológusok bőven mesélhetnének arról, hogy az evolúció véletlenjei micsoda kontármunkát végeztek a természetben (az emberben is): minden fajnak van egy rakás olyan tulajdonsága, ami borzalmasan megnehezíti az ön- és fajfenntartást. E tulajdonságok az evolúció tervezetlen, iránynélküli voltának beszédes bizonyítékai. Hogy az adott fajok mégis fennmaradtak, az csupán két okból lehetséges: egyrészt más tulajdonságaik valamelyest kompenzálják gyatraságukat, másrészt a konkurens fajokat ugyanolyan gyatrán rakta össze az evolúció.

Noha a sorskönyvért felelős gén nem nyilvánvalóan létezik, az ember pszichés adottságaira mutatis mutandis a fentiek igazak. Egy pszichés jelenség – így a sorskönyv is – nem azért létezik, mert jó, hanem azért, mert a faj élete során eleddig nem bizonyult működésképtelennek.

Ám ha valamilyen furcsa mutáció révén a jövőben kialakulna egy konkurens emberfaj, amelyben az egyedek életét nem határozzák meg gyermekkori (mágikus) tudattal hozott döntéseik, akkor – a természetes szelekció törvénye miatt – a Homo sapiens karrierje hamar leáldozna.
 




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 4 komment «




Címkék: terápia modell evolúció program pszichoterápia sorskönyv eric berne felnőtt öngyilkosság magzat autonómia erőforrás mentálhigiénia irányító szabályozó szülői ellensorsköny ellentétes sorskönyv gyermkei

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr862495913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cheoppy 2010.12.06. 12:48:25

Még egy kérdés: Mekkora a várólista a terápiádra?
Kétszer írtam már üzenetet, de még nem kaptam választ. :(

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2010.12.06. 13:00:45

@cheoppy: Jó ég, az hogy lehet?! :( Minden levélre azonnal válaszolok, mármint azokra, amelyeket megkapok. És elég sok ember üzenetét megkaptam már, amit a www.birtalan.hu/balazs/terapia/uzenet.php oldalon keresztül írtak. Nem tudom, mi lehetett a fennakadás oka.

Mindenesetre ha nem megy, akkor írj közvetlenül egy mailt. A címem a nevemből van összerakva (a spammelő robotok miatt nem írom ki a webre), ily módon: [keresztnevem]-kukac-[vezetéknevem]-pont-hu. Várom a leveledet! :)

Papp Evelin 2010.12.11. 22:44:39

Szia!
Köszönöm a válaszaidat, örültem nekik, de csak most van érkezésem kommentálni. Sokkal jobban értem a témát,köszi! Még a terápiával kapcsolatban érdekelne egy-két dolog, de nem tudom, mennyire tartozik ide, meg nem akarok kukacoskodni. Amit az evolúcióról írtál, az meglepett és utána is akarok olvasni (nem azért, mert nem hiszek neked, hanem mert érdekelni kezdett a téma), mi ezt a suliban sokkal felületesebben tanultuk. Amúgy katolikus gimibe járok, haha. (egy offtopic megjegyzés: mindig hatalmas kihagyott ziccernek éreztem, hogy a természettudományok tanárai soha nem hozták szinkronba az aktuális témát a vallásos nézeteikkel, nekem néha annyira nyilvánvaló volt, hogy ez az egész mennyire jól van megcsinálva, kitalálva és kiabál a teremtés csodálatos mivoltáról... ők meg bizonyára azt érezték volna offtopicnak.) Nem is tudom, én sosem ilyen szemmel néztem az evolúciót, meg a természetet és a biológiát, sokkal inkább úgy, mint egy nagyon összetett rendszert, ami egy egészséges egyednél teljesen jól működik, ellátja az életműködés feladatait. Az, hogy van egy kis giliszta mondjuk, annak egy szerve, ami sok szövetből meg sejtből áll, és még a sejtek is mennyi mindenből, és minden mennyire összehangoltan működik... ez számomra lenyűgöző, ami egyrészt árulkodik a naivitásomról, másrészt a világnézetemről. Szóval szerintem a félig üres-félig teli pohár dilemmájával állunk szemben, azaz nézhetjük a dolgot úgy, hogy ,,az evolúció véletlenjei kontármunkát végeztek a természetben", meg úgy is, hogy a semmiből mégiscsak létrejött egy hatalmas, gazdag világ, és az evolúció minden oldalhajtása minden nehézsége ellenére alkalmazkodni tudott az életkörülményeihez, azt olvastam, az óceán több ezer kilométeres mélységeiben élnek élőlények minden fény nélkül. Ez mégiscsak elgondolkodtató az ,,evolúció irány nélküli, tervezetlen" voltáról.

Üdv,
Evelin

ui.: hú, visszaolvastam, és egyáltalán nem voltam pszichológiai, remélem, nem gond, de úgy éreztem, meg kell írnom egy pár dolgot. Meg úgy vettem észre, veled nem lehetetlen az értelmes kommunikáció. :)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2010.12.11. 23:07:48

@Papp Evelin: Alapvetően nem veszem rossznéven, ha maradunk a blog témájánál :P , de igazad van, az offtopicért sem harapok, ha az értelmes. És amiket leírsz, az vitán felül értelmes, még akkor is, ha nem feltétlenül értünk egyet. :)

Ami az evolúció irányított vagy irányítatlan voltát illeti, azzal az a helyzet, hogy nem világnézeti, hanem ténykérdés, mégpedig a biológiai tények kérdése. És egyetértek: az iskolákban teljesen fals módon tanítják az evolúciót - valószínűleg azért, mert a tanárok sem értik a lényegét. :-/

Ha érdekel a téma, figyelmedbe ajánlok a másik blogomból két írást: "Nyak és borotva" ( birtalan.blogspot.com/2009/06/nyak-es-borotva.html ), valamint "Oroszlánok pedig nincsenek" ( birtalan.blogspot.com/2009/11/oroszlanok-pedig-nincsenek.html ). Azonban ezek megvitatását már inkább ne itt folytassuk; ha írsz magánban (a másik blogban van üzenet-link), szívesen válaszolok. :)