Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) emk (33) EMK (17) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) Gyermeki (4) gyermeki (7) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) nag (6) NAG (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) NLP (3) nlp (18) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) Szülői (3) szülői (5) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • tesz-vesz: @Alensha: "ki gépen szállt fölébe annak térkép-e táj" idézni csak pontosan, szépen, persze ha kij... (2016.06.06. 17:17) Kasszazárás
  • Alensha: "emelkedett irodalmi műbe nem írunk olyat hogy excel. de nem csak most, 300 éve se írtak a nagy kö... (2016.05.29. 18:06) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

Az elefántok nem felejtenek

2011.01.03. 15:55 Birtalan Balazs


 

– Az önismeret veszélyei –

 

Gyorsan szeretném leszögezni: az önismeretet nem tartom veszélyesnek. Amivel kapcsolatban enyhén szólva is fenntartásaim vannak, az a látszat-önismeret.

CsillagjegyekPéldául az, amikor valaki kitölt egy magazinban vagy a neten egy kérdőívet, amiről azt állítják, hogy pszichológiai teszt, ezen kijön egy pontszám, a pontszámhoz kikereshető egy tízsoros jellemrajz, és emberünk azt hiszi: „Igen, ez rólam szól.”

Ennél se nem jobb, se nem rosszabb az, amikor a „személyiségünk leírásához” nem egy ál-pszichológiai ál-teszt kitöltése, hanem a horoszkópunk felállítása útján jutunk hozzá. Ebben az összefüggésben édes mindegy, hogy a horoszkóp kimerül annyiban, hogy „Milyen jegyben születtél? Á, Bika! Rögtön gondoltam”, vagy a születés percre pontos időpontja alapján készít valaki drága pénzért egy bonyolult ábrát, megtűzdelve sok számmal és fura jelekkel. A végeredmény ugyanaz: kézhez kapunk egy leírást, amiről elfogadjuk, hogy minket ábrázol.

Továbbmegyek. Függetlenül attól, hogy az asztrológiát minden valóságalapot nélkülöző áltudománynak tartom, szemben a pszichológiával, ami jobb esetben legalább igyekszik megállapításait empirikus alapokra helyezni, a valódi pszichológiai tesztek (tehát nem a képes újságok fent említett blöffjei) felvétele után kijött eredmények ugyanilyen veszélyesek lehetnek. Sőt ugyanez a helyzet a pszichiátriai diagnózisokkal is.

Mire gondolok voltaképpen? Két dologra: a túlegyszerűsítésre és az önbeteljesítésre.

Van egy mondás, amit nagyon kedvelek, bár a forrását nem ismerem: Egyszerűsíts le mindent annyira, amennyire csak lehet – de ne jobban. Márpedig az emberi psziché olyan, mint Mágenheim Julcsi és Béla bácsi közösen kialakított véleménye szerint a politika:


Vagyis bonyolult. A horoszkópok, az igazi és ál-pszichológiai tesztek, a pszichiátriai diagnózisok közös veszélye pedig nem más, mint hogy az embert – az emberi pszichét – megpróbálják leírni néhány találó szóval, pár jellegzetes motívum kiragadásával. Ezen a ponton már mindegy is, hogy e „találó szavakhoz” tudományos alapokon vagy a nettó marhaság ingoványán vezetett-e az út. Ha valaki megragad ott, hogy e szavakról azt hiszi: őt magát írják le, akkor óhatatlanul tévedésbe esik.

Ha egy pillanatra vélelmezzük is, hogy az asztrológiai állítások a valóságban megalapozottak (nem azok), az ember akkor is több, mint „Bika”. Ha valakiről tudjuk, hogy „extravertált” vagy „szangvinikus”, akkor ezzel jó pár dolgot megmagyarázhatunk a viselkedésében – és temérdek dolgot nem magyarázhatunk meg. Akinek papírja van arról, hogy ő „borderline” vagy „pánikbeteg” vagy „depressziós”, az ugyancsak megértheti életének néhány jellemző vonatkozását – ám a diagnózis árnyékban hagy egy csomó egyéb tényezőt, amelyek pontosan ugyanúgy hozzátartoznak az illető életéhez, személyiségéhez, mint a kipécézett tulajdonságok.

Hogy a saját blogom háza táján is seperjek: a fentiek érvényesek a TA-ra is. A tranzakcióanalízis sem a bölcsek köve, az igazság végső, teljes és megfellebbezhetetlen foglalata, hanem egy modell, ami sok dolgot megmagyaráz egy emberről – és sok dolgot nem magyaráz meg. Ha valaki, teszem azt, felismeri, hogy „Nekem 2-es típusú Majdnem-sorskönyvem van”, és e felismeréssel megelégedve elégedetten hátra dől, hogy „Tehát ez vagyok én; most végre értem magam!” – az ugyanúgy félrevezeti magát, mint aki a saját asztrológiai leírását olvasva nyög fel boldogan, hogy „Á, így már minden világos!”.

Röviden: Aki azt hiszi, hogy megismerte és megértette önmagát, az letért az önismeret útjáról, és lemondott arról, hogy önmagát megértse.

A túlegyszerűsítés mellett a másik probléma, mint írtam, az önbeteljesítés. Az önbeteljesítő jóslatoknak a pszichológiában tengernyi az irodalmuk. Íme, egy példa:

Rosenthal és Jacobson (1968) általános iskolai tanároknak azt mondták, hogy osztályukból néhány (véletlenszerűen kiválasztott) gyerek az év folyamán várhatóan nagyot fog javítani teljesítményén (a tanároknak nem mondták meg, hogy véletlenszerűen választották ki a gyerekeket, ehelyett egy tesztre hivatkoztak, hogy annak alapján várható a javulás.) Az iskolaév végén a gyerekek intelligenciahányadosát egy valóságos intelligenciateszttel mérték meg. Azok az eredetileg véletlenszerűen kiválasztott gyerekek, akiktől tanáraik javulást vártak, társaikhoz képest 10 ponttal nagyobb növekedést értek el az intelligenciahányadosban. Úgy tűnik, hogy a jó benyomások és a javulás elvárása a tanárok részéről valóságos javulásba fordult át, valószínűleg azért, mert a tanárok különös figyelmet szenteltek azoknak a gyerekeknek, akiktől jó teljesítményt vártak el.

Az önbeteljesítő jóslatok még ennél is fontosabbak lehetnek, ha a kérdéses jellemzőt nem lehet olyan könnyen mérni, mint az intelligenciát. Ha azt várjuk valakitől, hogy barátságtalan vagy agresszív lesz, ezeknek az elvárásoknak az érvényességéről nehéz információt szerezni. Ezek az emberek végül azután gyakran viselkednek a mi elvárásainknak megfelelően. Ez nem azért történik így, mert valóban barátságtalan vagy agresszív emberek, hanem mert mi viselkedtünk velük szemben barátságtalan és védekező módon. Hasonlóképpen, a pozitív viselkedés elvárása gyakran nyer megerősítést a későbbi tapasztalatban, egyszerűen azért, mivel saját viselkedésünk pozitív volt, erre aztán pozitívan lehetett válaszolni.

Joseph P. Forgas (Forgách József): A társas érintkezés pszichológiája,
Budapest, Gondolat, 1993, 89. o.

Értelemszerű kiegészítés a fentiekhez: az önbeteljesítő jóslat működéséhez nem szükséges két szereplő: az is bőven elég, ha én magam adom magamnak a jóslatot (például egy teszt, egy öndiagnózis, egy horoszkóp vagy bármi más révén).

A túlegyszerűsítés veszélye abban rejlik, hogy azt hihetem: teljes képet kaptam önmagamról. Az önbeteljesítés veszélye ezzel szemben az, hogy a kapott kép alapján felmenthetem magam a változás alól. „Kérem, nekem erről papírom van!”

Ha egyszer papírom van arról, hogy „depressziós vagyok”, akkor nyilván úgy fogok viselkedni, mint egy depressziós. Ha a teszt kihozta, hogy „szangvinikus vagyok”, akkor természetes, hogy kiabálok az emberekkel. Ha deklarált tény, hogy „alkoholista vagyok”, akkor ebből következik, hogy nem tudok mértéket tartani az ivásban. Ha a TA segítségével felismertem, hogy engem a „Légy tökéletes!” driver vezet – nos, akkor már értem, hogy miért törekedtem mindeddig önsorsrontó módon a tökéletességre, és a jövőben is mindenki megértheti, hogy miért csinálom ugyanezt tovább.

Ez a gondolat nyolcéves koromban kezdett először alakot ölteni bennem, noha akkor még természetesen nem tudtam szabatosan megfogalmazni.

Valamilyen délutáni óra – talán ének – volt éppen, és a kedves, jámbor, ősz hajú Mária néni próbálta az ekkorra már fáradt és meglehetősen alulmotivált gyerekeket valamilyen produktív jelenlétre bírni. A konformabb alakok (például én) természetesen dacoltunk a fáradtsággal, és jó kisfiúkként-kislányokként, karba tett kézzel ültünk és figyeltünk. Voltak azonban, akik kisebb vagy nagyobb mértékben rendetlenkedtek. Az osztály „rossz fiúja”, B. D. példának okáért hangosan és gátlástalanul dübörgött a lábával a pad alatt.

Szegény Mária néni próbálkozott kedvesen egyszer, próbálkozott jámboran kétszer, de hasztalan. Végül úgy döntött, kénytelen a megszégyenítés politikáját alkalmazni, és tréfásan így szólt:

– Gyerekek! Tudjátok, D. biztosan azért dübörög így, mert ő egy elefánt!

Hatalmas röhögés; pár másodpercig B. D. rovására mulatott az osztály. Na, most jól megadták neki! Aztán ment tovább az óra, de mit ad isten: kisvártatva újra felhangzott a dübörgés! Mária néni – most már csöppet sem kedvesen és jámboran, és mellőzve minden tréfás hangütést – szigorúan rászólt B. D.-re, hogy azonnal hagyja ezt abba. Mire B. D. nagyra nyílt, ártatlan szemekkel:

– De nekem szabad ezt! Én elefánt vagyok!

Hiába, mint köztudott: az elefántok nem felejtenek.

 

 




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 7 komment «




Címkék: teszt humor asztrológia ta horoszkóp önismeret diagnózis önbeteljesítő jóslat túlegyszerűsítés joseph p. forgas

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr262557539

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csizmarik Éva 2011.01.03. 16:24:17

Erről nekem, Csóori Sándor örök érvényű mondata jut eszembe:"ha az emberre odafigyelnek, összefogottabb,szárnyalóbb,tehetségesebb." Köszönöm Évi

J. S. Bach / Pierre Bezuhov (törölt) 2011.01.03. 20:35:23

Ez az írás tök olyan, mintha az itt írt kommentemre adott válasz lenne:
sorskonyvnelkul.blog.hu/2010/12/21/advent_a_sorskonyvben

Köszönöm a figyelmeztetést!

Lapis Lazuli 2011.01.04. 07:54:33

Evvagánylett!

1) Papír és felmentés: Na, 12 évig én voltam az iskola hülyéje (is). Huszonsok évesen, elég fura körülmények között kaptam papírt a diszkalkuliámról. El nem tudom mondani az a megkönnyebbülést, felszabadultságot. Azóta is tart. Nem járok matekra, hátradőltem, ezt a részét elfogadtam, feladtam. A megkönnyebbülés ereje még így is hat, ha nem pánikolok sokkal jobban boldogulok a számokkal. Azon melózom, h a hülyegyerek kategóriát lehámozzam, és ne onnan reagáljak.

2) Délben fogadóórára megyek a Nagy sulijába. Az igazgatónőhöz, és a (számomra tök hiteltelen) iskolapszichológushoz.

amind enit 2011.01.04. 09:45:13

Szia Balázs! Ez is remek írás, már vártam. Az asztrológiáról alkotott véleményeddel nem értek egyet. A nyilvánvalóan ciki utolsó oldalas, vagy heti színesben megjelenő általánosított fisfos hárommondatos leírások valóban annyit sem érnek, mint a papír, amire nyomták őket. Ez nem kérdés. De lássuk be: a tiszta empirikus megközelítés - ahogy írod is - önmagában csak a valóság egy szeletét tárja fel. A tapasztalat nagyon sokat számít. Ahogy Berne is írja, hogy nagyon sok dolog még a rendkívül tapasztalt terapeutákat, sorskönyvelemzőket is megtéveszti. Gyakran a megoldáshoz nem pusztán logikai úton (a megszerzett ismereteinek sorrendjében, a tanult eljárások rendjében) hanem az intuíciója segítségével jut el. Az intuíció léte tudományos tény, de a működése egzaktan nem leírható, mégis minden nagy és történelmi felfedezésnek ez az alapja. Tudjuk, hogy van de nagyon nehéz megragadni, a tudomány (bármely tudományág) teminológiájával leírni. Véleményem szerint, ahogy a TA a személyiség egy részének működésére ad kísérletekkel igazolható választ, úgy az asztrológia is adhat a valóság egy másik szeletéről választ. Azért kijelenteni valamiről, hogy nincs, mert én nem látom, az szerintem hiba. Amikor Berne az elméletét kitalálta, intuitívan ráérzett valamire. Egy felismerésre. Amit aztán hosszas kutató munkával, gyakorlattal később igazolt. Ez az intuíció. Ez semmivel sem jobban mérhető, mint az asztrológia vélt vagy valós igazsága. Az én érzésem szerint minden egy. Egy a TA sok ezoterikus tanítás igazságával, csak más oldalról. Egyek a vallások az alapigazságokat tekintve, megközelítésük más és más (plusz a rárakódott évezredes emberi mocsok).
Az asztrológia semmivel sem reálisabb mint mondjuk a szellemtan, vagy "angyalpszichológia". Ha az én életemben keresek példát, én már nem állítom, hogy nincsenek szellemek. Azt sem, hogy vannak. Azt mondom, hogy vannak olyan történések az életemben, amelyek jelenlegi ismereteim szerint egybecsengenek azzal, hogy vannak. Nyilván ez nem kimutatható. Nem HISZEK bennük, egyszerűen valami van, amit akár a pszichológia, akár bármely más tudomány eszközeivel nem lehet vizsgálni.
Hogy a korábban már hivatkozott Mérő könyvet is ideráncigáljam, a tudományt a részeghez hasonlítja, aki a kulcsát keresi a lámpa alatt.
-Itt hagyta el?
-Nem!
-Akkor miért itt keresi?
-Mert itt van világos!

A TA is ilyen. Először a saját terminológiáját és törvényszerűségeit teremtette meg, amivel aztán igazolni tudta az elméletet. A saját keretein belül. De a TA mint tudjuk nem alkalmas pl. autisták kezelésére, vagy súlyos patológiás esetek megoldására. A TA jól használható célszerszám, egy adott vonatkozási rendszeren belül. Az asztrológia több ezer éve működik. Teljesen empirikus dolgokban, mint pl. nap, holdfogyatkozás ezek hatása termésre, vízjárásra, időjárásra etc. Miért zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy a bolygók együtt állása gyakorolhat hatást az egyes ember életére. Jelenlegi eszközeinkkel nem mérhetjük. A lélekvándorlás, karmikus életutak. Nem vizsgálhatóak a tudomány jelenlegi eszközeivel, mégis sok ember hisz benne, beszámol az „előző életében” szerzett élményeiről. A családfelállítás, mélyhipnózis. Mind ilyen dolgok. A hipnózis mondjuk mérhető, igazolható.

Egy jól elkészített horoszkóp - én szeretnék ilyet csináltatni egyszer pusztán kíváncsiságból - ugyanúgy jól leírhat egy életutat, vagy eseményeket, mint bármi a fent felsoroltak közül. A készítő tapasztalata, ismeretei adhatnak olyan támpontot, amelyek valósak és jó kiindulási alapot adnak a változtatáshoz. Ahonnan nem vitatom a véleményedet, az az önbeteljesítés. A fenti utak a rendszerhiba feltárásában segítenek. Az saját döntés, hogy változtatok-e rajta később. Ez emberfüggő. Ráadásul nincs olyan kategória, hogy az életem minden területén szuperré, egy mentális fegyverré válok a jó ügy érdekében. Mindig van min változtatni. A lényeg a változás.

Papp Evelin 2011.01.08. 22:57:43

A minap beszélgettünk anyukámmal a babonák és okkult kutyulmányok témáról. A néphagyományok, megfigyelések, kedves szokások és a valamiképpen tudományként feltüntetett ,,csinált" miszticizmusok között próbáltam valahogy megragadni a különbséget. Ez a beszélgetés hozzásegített egy felismeréshez. Számomra nem azért irritálóak a mai asztrológusok, szcientológusok, auralátók miegymások tevékenységei, mert elkötelezett szkeptikus vagyok, hanem mert annyira nyilvánvaló módon kötődnek ezek a pénzhez. Nem gondolom, hogy a ,,vállunk mögé sót szórunk" babonája például a sóbányák fogyasztásélénkítő szuggerációja révén jött volna létre. Egy-egy kis babonaságból senkinek nem lesz baja és haszna sem. Az az egy haszna viszont igen, hogy ezek elvégzésével régi szokások keretei közé helyezi az életét, és ezzel megnyugszik (az, akinek fontos ez.) De nem hiszem, hogy bárki is komolyan feltenné ezekre az életét, pénzét...stb.
Más a helyzet a pénz mozgatta világban.
Vegyük például, hogy én írok egy könyvet, aminek törzsét képezi egy egészen újszerú okkult irányzat váza. Ezt igazából én találtam ki, de utalhatok ókori alkimistákra például, hogy az egészet az ,,évszázadokon keresztül titkos kódexekben őrzött tudás" távlatába helyezzem. A történelmi szálak mondjuk egészen a Krisztus előtti második századba, az egyiptomi Lila Nyúl Testvériséghez vezetnek. Jóhiszemű olvasóim ezt mintegy történelmi garanciát el is fogják fogadni. A könyv óriási hipe-ot indít el, ország(világ)szerte megindulnak a nyomán csoportosulások, mozgalmak, némelyek a Lila Nyúl Testvériség (a továbbiakban LNT) újraalapítását fontolgatják. Az LNT évente több milliós adományforgalmat bonyolít le,(ennek túlnyomó része bejövő), bizonyos időközönként a hiszti fenntartása érdekében kiadványokat ad ki, én egy ideig az adományügyeket intézem, aztán amikor kellő (pénz) hívő gyűlt össze, szörnyszülött gyermekemtől, az LNT-től elfordulva egy trópusi szigeten vásárolt magánvillámba menekülök, hogy háborítatlan magányomban elmélkedhessem a titkos kódexek értelméről. (Ezt híveim nem is igen bánják, mert addigra prófétai dicsfényem erősen megkopott, köszönhetően a rólam és Madonna egyik háttértáncosáról megjelent exkluzív és intim fotósorozatnak. Némelyek szerint megsértettem a Papnői Cölibátus elemi követelményeit (bár és senkivel sem házasodtam össze, nem tudom, miről beszélnek), sőt egyesek olyan szenvedélyes kijelentésre ragadtatták magukat, miszerint nem vagyok méltó, hogy Lila Nyúl legyek.)

Hát ennyit a hipe-teremtésről.