Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) emk (33) EMK (17) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) Felnőtt (3) felnőtt (15) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) Freud (3) freud (9) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) Gyermeki (4) gyermeki (7) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) nag (6) NAG (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) nlp (18) NLP (3) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) Szülői (3) szülői (5) szupervízió (3) TA (30) ta (39) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • tesz-vesz: @Alensha: "ki gépen szállt fölébe annak térkép-e táj" idézni csak pontosan, szépen, persze ha kij... (2016.06.06. 17:17) Kasszazárás
  • Alensha: "emelkedett irodalmi műbe nem írunk olyat hogy excel. de nem csak most, 300 éve se írtak a nagy kö... (2016.05.29. 18:06) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

A West Balkán és a gorilla

2011.01.17. 17:41 Birtalan Balazs


 

A hisztériakeltés lassan háttérbe szorítja magát a tragédiát; az embereket egyre inkább az foglalkoztatja: késeltek-e cigányok a West Balkánban, vagy sem. A kommentárokban rengeteg szempont megjelenik, kivéve egyet: a tanúvallomások pszichológiai megbízhatóságának kérdése.

A kérdés roppant összetett. D. O. Hebb A pszichológia alapkérdései című könyvében (4. kiad., Gondolat–Trivium, Budapest, 1984.) három olyan tényezőt említ, amelyek befolyásolják a tanúvallomások megbízhatóságát. Alább ezeket vesszük végig, megfejelve negyedikként a Nagy Kosárlabda Teszttel.

 

Egyszerű felejtés


Nyilvánvaló, hogy a bonyolult eseményekre való emlékezés zavarai bekövetkezhetnek úgy, hogy, hogy a történet fontos elemei kiesnek emlékezetünkből, és így, ami megmarad, az értelmetlen vagy félrevezető lehet. (...) Érthető, hogy – különösen izgató helyzetekben – a tanulás bizonyos eredményei nem konszolidálódnak, hanem kiesnek.

(I. m. 128. o.)
Hogy jön ide a tanulás? E szóról a legtöbb ember az asztal fölött görnyedő és unatkozó kisdiákra asszociál, aki leckeírás helyett szívesebben menne tévézni vagy focizni. Azonban a pszichológia nyelvén minden olyan jelenséget (és még jó pár más dolgot is) tanulásnak hívnak, amelynek során valakinek a fejébe bekerül egy olyan információ, ami korábban még nem volt ott.

A gond azzal van, hogy a „bekerül a fejébe” nem olyan egyszerű dolog. Hogy pontosan hogyan is zajlik ennek a folyamata, arra nézve inkább hipotéziseink vannak, mint tudásunk: az emlékezés az egyik legbonyolultabb pszichológiai téma. (Igaz, ha jobban belegondolok, kellő mélységben szemlélve mindegyik pszichológiai téma kiérdemli a „legbonyolultabb” jelzőt.)

Az egyik legáltalánosabb modell szerint az embernek van úgynevezett rövid távú memóriája (STM), illetve hosszú távú memóriája (LTM). Ezt úgy lehet elképzelni, mint egy dokumentum megírását a szövegszerkesztőben. Ha létrehozunk egy üres dokumentumot, és elkezdünk bele írni, a betűk ott vannak a képernyőn. Mindaddig ott vannak, amíg be nem zárjuk az alkalmazást (vagy pechünk van, és le nem áll magától). Ez az STM (ami az embernél néhány másodpercig terjed). Ha valaki elmondja nekünk a telefonszámát, akkor azt a következő pár pillanatban még jó eséllyel vissza tudjuk mondani neki. Ezt követően azonban két dolog történhet: vagy arra fordítjuk a következő perceket, hogy nekiállunk bevésni a számot az emlékezetünkbe, és akkor akár évek múlva is tudni fogjuk, vagy jön egy újabb inger (megpillantunk valamit, szól hozzánk valaki, eszünkbe jut egy emlék, stb.) – és akkor elfelejtjük. Az előbbi esetben az információ átkerül az STM-ből az LTM-be, vagyis megszilárdul a memóriában: ez a konszolidáció. A számítógépes párhuzam úgy teljes, ha a bevésés folyamatát a mentés műveletéhez hasonlítjuk, az LTM-et pedig a merevlemezhez; az adat ekkor valóban eltárolódik, és – elvileg – korlátlan ideig előhívható. Utóbbi esetben ez nem történik meg; mintha mentés nélkül zárnánk be a szövegszerkesztőt. Ekkor az adat örökre odavész.

A tanúvallomások tekintetében mindez úgy kap szerepet, hogy minél komplexebb egy helyzet, annál kevesebb ideje van az információnak arra, hogy átkerüljön az STM-ből az LTM-be. Az egymást érő sok-sok inger miatt egyszerűen nem megy végbe az agyban a konszolidáció folyamata.

 

Sorrendváltoztatás

A második témához megint Hebb könyvéből idézek:

Könnyen belátható, hogy bizonyos helyzetekben a történések sorrendje alapvető fontosságú. Egy egyszerű példa: Juliska megdobja Jancsit egy kővel, mire Jancsi is megdobja Juliskát; a kislány sírva szalad a mamájához. Ha Juliska azt mondja, hogy Jancsi dobta az első követ, a kisfiú bajba kerül. Márpedig a memóriának ilyen változása könnyen előfordulhat anélkül, hogy Juliska hazudni akart volna. A–B–C események sorrendje a kislány fejében B–A–C sorrenddé változhat, egyszerűen a B–C kapcsolat erősítése révén, míg Juliska a mamáját keresve végiggondolta a dolgot, aktiválta a megfelelő sejtegyütteseket, s ennek során további szinaptikus változások jöhettek létre agyában. A gyermekek „hazugságai” nemcsak az ehhez hasonló veszekedésekből jól ismertek; míg egy részük valóban a tények tudatos elferdítését takarja, addig nagyobbik hányaduk egyszerűen annak a következménye, hogy a gyermek a történteket végiggondolva olyan szinaptikus összeköttetéseket hoz létre, melyek az egész történetet megváltoztatják.

Felnőttekkel kapcsolatban is van egy idevágó, sokat idézett kísérlet. 1902 körül Liszt professzor, a berlini egyetem kriminalisztika tanára éppen egy könyvéről tartott előadást, amikor az egyik hallgató hirtelen felkiáltott: „ÉN a kereszténység szemszögéből akarom hallani a kérdést!” Erre egy másik, ugyancsak kiabálva ezt válaszolta: „Nem állhatom az ilyesmit!” Mire az első: „Ön inzultált engem!” kiáltással felugrott. A második nem hagyta annyiban a dolgot, mire az első revolvert rántott, s bár a második nekirohant, Liszt professzor időben közéjük lépett, és így a fegyver vakon sült el. Ezután Liszt megkérte a jelenlevő hallgatókat, írják le a történteket. Az incidenst természetesen a tanár előre megrendezte, így módjában állt a szemtanúk beszámolóját a tényleges eseményekkel pontosan egybevetni. A beszámolókban változtatások, kihagyások és betoldások voltak, világosan mutatván, hogy olyan intelligens tanúk is, akiknek mellesleg semmi érdeke nem fűződött az események meghamisításához, jelentős hibákat követhetnek el még egy viszonylag egyszerű incidens leírásakor is. A példa jelentősége a bírósági gyakorlatban (és a memóriaelméletek megértésében!) nyilvánvaló.

I. m. 128–129. o.
Ehhez nincs sok hozzáfűznivaló. Viszont szívesen megosztom, hogy egy egyszer én magam voltam a demonstráció tárgya egy hasonló kísérletben, 1995-ben. A kísérleti nyulak pedig az ELTE pszichológiaszakos hallgatóinak egy csoportja volt.

Akkoriban én is oda jártam, és viszonylag ismert figurája voltam az Izabella utcai épületnek. Idősebb is voltam az átlagnál, meg az akkor hordott szerelésem is elütött a megszokottól: többnyire farmer kertésznadrágot hordtam, a nyakamban pedig – fiatalság bolondság – egy piros dizájnkendőt. A többiek milliószor láthattak így flangálni az épületben.

A dolog úgy történt, hogy épp lyukas órám volt, és békésen tettem a semmit a büfé közelében, amikor az egyik tanársegéd odajött hozzám, és megkérdezte, hogy részt vennék-e e egy kísérletben. Naná, feleltem. Rendben, akkor menjek fel a nemtomhányadik emeletre, kopogjak be az ikszedik terem ajtaján. A csoport éppen zh-t ír az egyik tanárnő felügyelete alatt. Lépjek be, kérjek elnézést a tanárnőtől a zavarásért, és mondjam meg neki, hogy telefonon keresik. Ő erre felháborodottan le fog baszni engem, hogy mit képzelek, hogy zavarom: ő itt éppen zh-t arat; húzzak a fenébe. Erre szabadkozva jöjjek ki, csukjam be az ajtót.

Így is történt. A kísérlet eredménye azonban inkább Hebb harmadik pontjához illik.

 

Kiegészítések és változtatások

Hebb erről így ír:
 

Ha valamire visszaemlékezünk és az emlékképek értelmetlennek tűnnek, nagy valószínűséggel addig gondolkodunk a dolgon, addig adunk hozzá további mozzanatokat, mígnem értelmes egésszé áll össze. Ebben a folyamatban olyan korábbi események emlékei befolyásolnak, amelyek valamilyen okból alkalmasnak tűnnek arra, hogy a szóban forgó esemény emlékképével kombináljuk őket. Így, miután egy összefüggőbb emlékképsort raktunk össze (arról, aminek „történnie kellett”), a későbbiekben nagyobb valószínűséggel fogjuk ezt a verziót felidézni, mint az eredeti esemény önmagában nem teljesen értelmes emlékét. (...)

A komplex folyamatokra való emlékezés nagymértékben rekonstrukció eredménye, ami egyrészt a tényleges történések emléknyomaiból, másrészt a szereplő ezzel kapcsolatos későbbi interpretációiból tevődik össze.

(I. m. 129. o.)
Kb. félórával a kísérlet után visszatértem az osztályba, és amikor beléptem, hatalmas röhögés tört ki. Ugyanis ezt megelőzően a következő történt.

A zh végeztével a tanárnő föltette a kérdést: emlékeznek-e valamilyen szokatlan momentumra az elmúlt percekből. Naná, hogy emlékeztek: ki szereti, ha dolgozatírás közben megzavarják? Össze is szedték részletesen, hogy mi történt, és amiben konszenzusra jutottak, azt a tanárnő felírta a táblára. Emlékeztek arra, hogy bement valaki, többen föl is ismerték az illetőt (engem), és precíz leírást adtak a betolakodó ruházatáról. A táblán ott volt a farmer kertésznadrág, a piros sál, meg még ki tudja, mi minden.

A röhögés annak szólt, hogy a csoport egy pillanat alatt felismerte a saját memóriatorzítását: a sors szeszélye folytán aznap véletlenül nem a kertésznadrágot vettem fel, tán még nem is farmert, a sál pedig véletlenül sem volt a nyakamban.

A kísérlet (azaz inkább demonstráció) eredménye magáért beszél. Egyetlen szempontot szeretnék csupán hozzáfűzni. Hebb a „komplex folyamatok” kifejezést használta. Íme, két eseménysor:

a) Fényes nappal valaki belép egy jól megvilágított osztályterembe, ahol a hallgatók rendezett padsorokban ülve, csendben dolgozatot írnak, és telefonhoz hívja a tanárnőt, aki erre indulatosan válaszol.

b) Késő éjszaka több ezer ember préselődik össze egy szűk, mérsékelten megvilágított szórakozóhelyen; ordítozás van, pánik és halálfélelem.

Feladat: Hasonlítsunk össze e folyamatokat a komplexitás szempontjából, majd az első helyzetben elvégzett kísérlet eredményének ismeretében próbáljuk megtippelni, mennyire lesz megbízható a szemtanúk szavahihetősége. 

 

A Nagy Kosárlabda Teszt

Végül még egy szempont, aminek nem a megfigyelt dolgokra való visszaemlékezéshez van köze, hanem pusztán a megfigyelés pontosságához. Az alábbi videón egy fehér és egy fekete csapat tagjai passzolgatnak egymásnak egy-egy kosárlabdát. A feladat a következő: Meg kell számolni, hogy a felvétel teljes időtartama alatt a fehér játékosok között hány passz történik.

A passzolgatás nettó hossza 25 másodperc, utána a kép elsötétül, és megjelenik a kérdés (halljuk is a narrátortól): Hány passzt számláltál össze? Ez a 38. másodpercnél történik. Itt állítsd le a videót, ne nézd tovább, hanem válaszolj! Csalni nem ér: a film válaszadás előtt csak egyszer nézhető meg. Ne tekerd vissza!

Most tessék indítani.



Megvolt?

Sikerült összeszámolni a fehér játékosok közötti passzokat? Mennyi az eredmény? Esetleg valami megjegyzés, észrevétel?

OK. Akkor jöjjön az igazság pillanata.

Nézd tovább a filmet, a végéig.

Ez is megvolt?

Annyit érdemes tudni a fentiekről, hogy az azóta többször megismételt kísérletet Daniel J. Simons professzor 1999-ben végezte el a Harvardon tanuló egyetemistákkal, és bekerült a pszichológiatörténet leghíresebb kísérletei közé. A felvételt megtekintők fele egyáltalán nem vette észre, amit a józan ész alapján mindenkinek észre kellett volna venni. Ezt kiegészíteném annyival, hogy amikor nekem mutatták meg a filmet, akkor én is lelkiismeretesen számolgattam a passzokat, és én sem vettem észre.

Azt hiszem, ennyi talán elég is a West Balkánban szombat éjjel történtekről szóló magabiztos tanúvallomások értéken kezeléséhez.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 25 komment «




Címkék: kísérlet megfigyelés emlékezés west balkán stm sajátélmény ltm d. o. hebb d. j. simons láthatatlan gorilla rövid távú memória hosszú távú memória emlékezeti torzítás

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr242590844

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alensha 2011.01.17. 22:46:04

jó cikk. de kimaradt az, hogy amikor az emberrel valami nagyon felkavaró történik, akkor hihetetlen részletességgel vissza bír emlékezni. márpedig amikor valakinek gyilkosság történik a közvetlen közelében, az alighanem ez a kategória. igaz, valószínűbb, hogy inkább az ezt kovető dolgokra fog élesen emlékezni, hiszen előre nem tudhatta az emlékezete, hogy itt most valami rendkívüli fog történni és mindent rögzíteni kell.

(te mit csináltál, amikor a WTC lerombolásáról hallottál? én a Spektrumon néztem egy angol dokufilmet a mobiltelefonok köré kialakuló illemszabályokról.)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.01.17. 23:41:06

@Alensha: Jogos, az ún. vakuemlék jelensége valóban létezik. De pár szempontot hozzátennék.

Egyrészt a "gyilkosság" szó valójában csak egy címke, egy utólag megalkotott, induktív ítélet, az események egy narratívája. Tehát az, hogy "gyilkosság törétnik a közvetlen közelemben", önmagában nem elég a vakuemlék létrejöttéhez. Egy késelésnél lényegesen látványosabb tudd lenni egy karambol vagy egy bankrablás - márpedig a tanúvallomások megbízhatatlansága (példának okáért: egymásnak ellentmondó volta) pontosan az ilyen esetekben jelentkezik.

Más: a vakuemlék lényege tudtommal az, hogy a körülmények egyes mellékes aspektusai égnek be az emlékezetbe. Ez azonban nem garantálja, mi több, logikailag sem valószínűsíti, hogy az esemény többi motívuma is részletesen megmaradjon - beleértve az esemény lényeges szempontjait. Vagyis a vakuemlék, ha létre is jön, nem javítja szükségszerűen a releváns tanúvallomások megbízhatóságát.

És még valami: egy emlék ÉLESSÉGE (és vélelmezett vakuemlék-volta) nem bizonyítéka annak VALÓDISÁGÁRA. Minden emlék ki van téve az utólagos narratívaalkotásból adódó torzítás lehetőségének.

Nem tudom, mit csináltam aznap. Illetve azt tudom, hogy itthon voltam, és valamiért bekapcsoltam a tévét, de fogalmam sincs, miért, mert nem szoktam tévézni. És azt sem tudom, miért voltam itthon, hiszen hétköznap volt. Szóval passz... :)

Lapis Lazuli 2011.01.18. 08:57:46

Bakker, szuper tanú lennék :))

amind enit 2011.01.18. 11:15:33

A kollegák és én is csont nélkül buktunk el :-))).
Ezek a kísérletek mindig elgondolkodtatnak, mint pl. Aronsonék dolgai is. Mennyire nem vagyunk tökéletesek, és mennyire azt hisszük! + amit láttam, az úgy is van! Muhaha
Hányok a médiától. A szerkesztők ilyenkor dörzsölik a tenyerüket, legalább két hétig tele lesz vele minden, undorítóbbnál undorítóbb módon tálalva: színes tudósítások a diáktársakról, tönkrement emberek (főszervező+ még 4en) Elemzések, szarrágás. Áhhhhhh nem bosszantom magam. Inkább Chopin:

www.youtube.com/watch?v=SKu1EqSW0ys

Szép napot!

Vérnyúl, Döme, Dagi, Fufu, avagy a Jó, a Rossz, és 2011.01.19. 14:45:50

hát én láttam a gorillát, ideges is voltam, hogy bezavarnak egy ilyen fontos pszichológiai feladatba, így nem tudom normálisan megszámolni a passzokat. csak 12-re mertem tippelni, mert többször a rohangászás, meg a gorilla miatt nem láttam, hogy végül kinek dobták a passzot, vagy csak simán pattogtattak-e.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.01.19. 14:48:17

@Vérnyúl, Döme, Dagi, Fufu, avagy a Jó, a Rossz, és: Akkor a jelek szerint te a másik ötven százalékhoz tartozol. :) (Volt amúgy olyan pszichológushallgatókból álló csoport, ahol mindenki benyalta.)

Vérnyúl, Döme, Dagi, Fufu, avagy a Jó, a Rossz, és 2011.01.19. 14:48:24

én fenn voltam budapesten a pasimnál az albérletében, és szenvedtem a begyulladt bölcsességfogammal, mikor hívott, hogy azonnal kapcsoljam be a tévét, mert lerombolták a wtc-t... aznap még elmentem a szájsebészetre, és teletömködték a fogamat fertőtlenítővel. király volt. még szájzáram is lett tőle.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.01.19. 17:21:01

@Vérnyúl, Döme, Dagi, Fufu, avagy a Jó, a Rossz, és: Jobb esetben az Alexandrában vagy az Írók Boltjában kapható. Online pedig a Bookline-tól.

Basf8 2011.01.19. 21:00:11

Nekem igencsak a sánta a gorilla(-s kísérlet). Ha a kísérlet ELŐTT nem adok semmiféle feladatot (megfigyelési szempontot) a szemlélőnek, hanem csak UTÁNA kérdezek a videón látott jelenetre, egészen más eredményt kapok/kaphatok, mint így. A kísérletet persze el kellene végezni! Vélelmezem, ha minden ELŐZETES feladat nélkül, pusztán csak a videó megtekintése UTÁN teszem fel a kérdéseimet, akkor a gorillára lényegesen többen emlékeznek, mint az előzetes konkrét feladat birtokában! Vélelmezem azt is (és ez már csak ráadás), hogy a passzok számára viszont szintén lényegesen kevesebb pontos választ kapok, a gorillához képest akár ELENYÉSZŐ számút! Ha például sima megtekintés UTÁN a személyek számára kérdezek, akkor is elég jó eredmény lesz. Ezek persze hipotézisek, amik azonban ha igazolódnak, akkor nem lehet a "Balkáni" eseményekkel párhuzamba állítani. Ott ugyanis senki nem kapott ELŐZETES szempontot a megfigyelésre. Pusztán szemlélődve, vagy cselekvően, vagy egyéb szereplőként átélve CSAK UTÓLAGOS kérdések és elemzések, felidézések alapján kellett válaszolnia, így valószínűbb (50%-nál szignifikánsabb jobb), hogy pontosabb eredményt kapok mint pontatlant (50%-nál szignifikánsabb gyengébbet). A videós példánál maradva egy késelés inkább hasonlítható a gorilla megfigyeléséhez, mint a passzok számához. (Kosarazás közben feltűnő egy gorilla megjelenése; mulatozás közben igencsak ritka - ma még - a késelés.) Ha ehhez hozzávesszük, hogy nem irányított, de tudatos (Balkánban tudatos megfigyelésről természetesen nem beszélhetünk) szemlélődésnél 20 különböző elemet már 7-8 személy együttesen 100% pontossággal fel tud idézni (ez is kísérletileg igazolt), akkor a szemtanúk hitelessége lényegesen meg tud emelkedni. Összefoglalva: a Balkánban történt eset kapcsán nagy számban megkérdezett szemtanúk egynemű választ adottak csoportjaiból nagy valószínűséggel igen is a legnagyobbnak van az érvényes valóságra nézve a legpontosabb információja. Természetesen a megkérdezettek csoportjába csak azokat szabad bevonni, akik a kritikus jelenet(ek) ilyen vagy olyan "szereplői" voltak. Ha a hipotézisem helyes, akkor, ha volt késelés (gorilla), akkor az igenis kiderülhet pusztán csak szemtanúk segítségével is. Ez természetesen nem 100%-os, hanem csak egy valószínű eredmény. Mert bizony az is lehet, hogy volt késelés (gorilla), de nem a meghalt áldozatokon, illetve a meghaltak más okból haltak meg, míg a megkéseltek valamiért túlélték, és nem kaptak/kértek nyilvánosságot (pl. féltek a késesek utólagos bosszújától.) Van akadálya sok tanú meghallgatásának? Mert ha igen, akkor ez is örök rejtély marad éppen úgy, mint JFK halála, vagy Kassa bombázása, I. Mátyás hirtelen halála stb. Szerintem most ennek bizony nincs akadálya, hacsak a pénz és az akarat nem az. De nincs az a pénz, nincs az a lustaság, mely megéri azt a "homályban" tartást, aminek újabb halálos áldozata(i) is lehetnek.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.01.19. 21:26:42

@Basf8:
OFF: JFK halálának állítólagosan mindmáig rejtélyes voltával kapcsolatban ajánlom Hahner Péter történész (a PTE Újkörtörténeti tanszékének vezetője) "100 történelmi tévhit, avagy amit biztosan tudsz a történelemről - és mind rosszul tudod..." c. művét (Bp., Animus, 2010).

ON: A gorillás kísérletről írottak bevezetőjeként ezt írtam: "nem a megfigyelt dolgokra való visszaemlékezéshez van köze, hanem pusztán a megfigyelés pontosságához". A kísérlet konkrétan az ingerbeállítódás jelenségéből adódó percepciós torzítást illusztrálja. Általánosan: a percepció megbízhatóságának relatív voltát különböző helyzetekben. Nem állítottam, hogy bármilyen allegória lehetséges volna a kísérlet és a WB-ban történtek között (hogy pl. "gorilla=késelés"). Eszem ágában sem volt ilyet állítani.

A cikkel a szándékom annyi volt, hogy egy olyan helyzetben, amikor a társadalom jelentős részében a "márpedig a saját szememmel láttam, hogy mi történt" jellegű magabiztosság az égre kiált, a tudományos felismerések fényében némi szerénységet/alázat javasoljak azoknak, akik holmi 19. századi naivitással hisznek abban még ma is teljes bizonyossággal, hogy "amit láttam, az úgy van".

Természetesen jogosnak tűnik, hogy amennyiben ugyanazon történésről több tanút hallgatnak meg, és a vallomások egyeznek, akkor lényegesen megnő a hitelesség esélye. (A jelen esetben a rendőrség több mint ezer tanút hallgatott meg, és a vallomások egybevágtak.)

Azonban hogy konkrétan a WB-ban történt-e késelés vagy nem, és hogy az eseményeknek milyen jogi konzekvenciáit lehet és kell levonni - mindez nem tartozik egy pszichológiai blog témájába.

Lapis Lazuli 2011.01.19. 21:46:14

Hahh, most, h már lelövődött a poén bevallhatom: én is nagyjából azt éltem át amit Vérnyúl (nahát! szeva Vérnyúl!). Csak amikor tippelni kellett, akkor bizonytalan voltam, h 14 vagy 15 :DD. A gorillát is láttam, DE. De tudtam, h valami trükkös dologról van szó, EZÉRT, amikor megláttam a gorillát, azt mondtam, haha!, nem vertek át! Nem tudom,h ha nem vagyok felkészülve trükkre, akkor mi van. Ja, és szerintem egy rendőr nem azt kérdezné, h láttál-e gorillát, hanem, h láttál-e BÁRMI szokatlant. Mert, ha meghallod, h gorillát lehetett (ez már majdnem kellett, nem?) látni, akkor már meg akarsz felelni a feladatnak.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.01.19. 21:48:29

@Lapis Lazuli: Többek között ezért volt részemről játékrontás a cím. TISZTA SOR, hogy az eredeti kísérlet instrukciója nem ilyen felvezetés után zajlik.

Basf8 2011.01.19. 21:52:18

@Birtalan Balazs:
OFF idézett könyvet részben olvastam, aztán letettem, mert az sem szentírás. Ez semmit nem von le az értékéből.
JFK= Jánosfalvy Ferenc Kornél
ON Csak felvetettem egy gondolatot az írásod kapcsán. Tényleg nem pszichológiai. Értem amit írsz, nem ellene(d) írtam. A szerénység szép erény az én szememben is. Ha adják (teszik), és nem kérik.
Soraid, stílusod, szándékaid számomra tanulságosak voltak. Tanultam belőlük, köszönöm.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.01.19. 21:56:43

@Basf8: Köszönöm a hozzászólásodat is, a pozitív visszajelzést is.

amind enit 2011.01.20. 10:09:39

Olyan ez a blog mint egy csendes szoba. Már csak azért érdemes ide olvasni, mert üdítően játszmamentes írásbeli kommunikáció zajlik. Amiből lehet okulni. Munkahelyről olvasva szanatórium. Nem kelt feszültséget.
A cikkhez:
"amit láttam, az úgy van" ez működik az élet minden területén. Gőz(öm)ünk sincs, hogy mit látt(am)tunk vagy mondt(am)tunk. Épp ezért bonyolult és játszmavezérelt az élet(em).

Érdekes, hogy a gorillán rugózunk. Holott olyan nincs a postolók között, aki pontosan számolt (nem tippelt) 15 passzt és közben kiszúrta a gorillát. Nem úgy működünk, hogy különösebb koncentráció nélkül pontosan tudjuk rögzíteni a körülöttünk lévő valóságot. Egy ilyen egyszerű dolgot mint 15 passz is előfordul, hogy tippelünk, még koncentrált figyelemmel is. Az agyunk 2-3 %-os kihasználásával ennyit tudunk. Ergo amíg nem használjuk jobban az agyunkat addig tévesen (értsd: nem pontosan úgy és csak úgy) érzékeljük a körülöttünk lévő világot. Hanem kiegészítjük (átírjuk-tippeljük) a hiányzó vagy nem ismert infókat az érzelmeink, ismereteink és képzeletünk segítségével.
Sajátélmény: megértettem, hogy azért van sok gondom az életemben, mert rossz a szemem kisgyerekkoromtól fogva. A hiányzó (nem látott) részeket érzelmi túlműködéssel kompenzálom. Ez sok gondom gyökere. (nem mindené, ettől még használhatom a fejemet). Ezt azért ide írom, mert így együtt ez most áll össze. Ha tetszik, a blognak és a kommenteknek(is) köszönhető :-)
Jó itt!

Hozzá Szóló 2011.01.20. 16:06:16

Még egy dolog kimaradt, lehet, hogy figyelmetlenül olvastam: ezer embert hallgattak ki...!

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.01.20. 16:27:16

@amind enit: Ami az agy kicsi kihasználtáságát illeti, az egyike a közkedvelt pszichológiai mítoszoknak. :) Ez azonban az általad írottak lényegi részét nem érinti. És köszönöm a pozitív visszajelzést!

@Hozzá Szóló: Nem, nem olvastál figyelmetlenül. Az ezer ember kihallgatásáról nem magában a posztban írtam, hanem tegnap egy kommentben, itt: @Birtalan Balazs:

kétbalkéz zsófi 2011.01.21. 11:09:50

amind enit: bár valójában nincs jelentősége, de számoltam, és a gorilla is megvolt. ezzel csak arra célzok, hogy nem volt lehetetlen a számolásra figyelni, és nem kiesni belőle, csak mert megjelent egy majom. (főemlős?)

egyébként nagyon megnyugtató, hogy racionális, hogy másként emlékszünk dolgokra, mint mások. erre több helyen fel kellene hívni a figyelmet, és akkor talán kevesebbet marnánk egymást a "nem is úgy volt" körökkel. köszönöm :)

kábéla 2011.01.23. 00:27:28

15 passz és láttam! Hurrá, gondoltam, tanúzseni vagyok. Aztán olvastam az egyik válaszodat , h. "játékrontás a cím" - és nem tudtam, miről van szó. Egyszerűen elfelejtettem a címet. Aztán megnéztem, s rájöttem, a cím olvasásakor a WB gorilláira gondoltam, azaz valamilyen torzulás ugyanúgy végbement, csak nem a videóval.

Zsú - Csodanő.hu · http://csodano.hu 2012.02.14. 01:14:12

Hmm... Az a helyzet, hogy én KÉT gorillát láttam. Pontosabban két szőrös izét, ami betáncolt a labdázók közé. Aztán utólag megnézve a második szőrös izé valójában az egyik fekete játékos volt. Fura dolog ez...

Julcsi_78 2012.08.18. 13:07:59

hm, ket kocka kep utan abbahagytam a szamolast. ertelmetlennek tunt. igy aztan nyilvan tisztan lattam a gorillat. most mi van?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.08.18. 18:12:57

@Julcsi_78: Semmi a világon. Egy elvégzett feladat eredménye azok körében vizsgálható, akik elvégezték a feladatot, nem azok körében, akik abbahagyták.

Julcsi_78 2012.08.22. 21:05:13

ertem, koszi :) ez logikus. felteve ha mmegmondom hogy abbahagytam.