Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) emk (33) EMK (17) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) Felnőtt (3) felnőtt (15) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) Freud (3) freud (9) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) Gyermeki (4) gyermeki (7) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) nag (6) NAG (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) nlp (18) NLP (3) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) Szülői (3) szülői (5) szupervízió (3) TA (30) ta (39) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • tesz-vesz: @Alensha: "ki gépen szállt fölébe annak térkép-e táj" idézni csak pontosan, szépen, persze ha kij... (2016.06.06. 17:17) Kasszazárás
  • Alensha: "emelkedett irodalmi műbe nem írunk olyat hogy excel. de nem csak most, 300 éve se írtak a nagy kö... (2016.05.29. 18:06) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

Egy mérsékelten mulatságos mézes masszázs margójára

2011.02.05. 19:17 Birtalan Balazs


 

Alább egy friss sajátélményt osztok meg, elsősorban a tranzakcióanalízis szempontjai szerint elemezve a történetet.
 

A sztori

Mézes masszázs - a kép illusztrációA héten abszolváltuk évi rendes nyaralásunk télre eső részét: ilyenkor a szokott program, hogy elmegyünk 3-4 napra valami wellness-szállodába, és napestig áztatjuk magunkat a gyógyvízben, illetve puhára főzetjük magunkat a szaunában. A „3-4 nap” jelen esetben nagyon találó leírás, ugyanis az általunk választott csomag neve ez volt: 3=4 akciós csomagajánlat; ami értelemszerűen azt jelenti, hogy három éjszaka áráért négy éjszakát lehet maradni. A csomag tartalmazta a fürdő és a szauna korlátlan használatát, a fürdőköpeny-használatot – valamint fejenként két masszázst. Az egyik egy negyedórás arc–nyirokmasszázs, a másik pedig a címben írt mézes masszázs. Amikor megérkeztünk a szállodába, a szobakulccsal együtt megkaptuk a masszázsra történő beosztásunkat igazoló papírt; az arc–nyirokmasszázs kedden, a mézes masszázs szerdán volt esedékes.

Függetlenül attól, hogy erdei körökben mi a nézet, a méz jó, a méz finom, a mézet szeretem. A masszázst is szeretem. A „mézes masszázs” szintagma által jelölt történés nyilvánvalóan földöntúli élvezetet jelent, aminek puszta elképzelésére is szinte kéjes bizsergés járt át.

Aztán lőn szerda 15 óra. A kezelőszoba pultján megláttam a kis tálkát, benne valami aranyló anyaggal. Kérdésemre a masszőr hölgy megerősített, hogy igen, ez bizony a méz, méghozzá egészen közönséges virágméz. Majd hasra feküdtem a masszázsasztalon, és vártam a hátam kényeztetését.

Ezen a ponton kénytelen vagyok megosztani némi intim részletet az olvasóval: amikor a teremtéskor a hátszőrt osztották a férfiaknak, én valahol a sor végén állhattam. A hátam csaknem csupasznak mondható: némi szőr csupán a derekam környékén (illetve lejjebb) található. Ez azért lényeges, mert az első felszisszenésem akkor történt, amikor a masszőr hölgy a hátamra csurgatott méz elkenése során a derekam környékére ért.

– Hideg a méz? – kérdezte aggodalmas hangon a masszőr hölgy.

– Nem – hazudtam gondolkodás nélkül, pedig hideg volt –, csak húzza a szőrt.

– Hát, pedig ez ilyen lesz – felelte.

És igaza lett. Tényleg ilyen volt. Szerencsére a kiírt 30 percbe belekalkulálhatták az utólagos zuhanyozást is, így a procedúra alig több mint húsz percig tartott. Ezalatt a húsz perc alatt viszont a pokol kínjait álltam ki. Aki nem hiszi, járjon utána: a hígítatlan, sűrű méz egyetlen dolgot csinál a testszőrrel: húzza. Nem kicsit: nagyon. Én a húzást egy idő után szinte nyúzásnak éreztem, de jól nevelten, összeszorított foggal tűrtem, valahányszor a hátamat pacskoló kezek a derekam közelébe értek. És ahelyett, hogy kellemesen relaxált állapotban pihentem volna, folyamatosan váltakozott bennem a pillanatnyi megkönnyebbülés (amikor a kezek végre fölfelé indultak) és a páni félelem (amikor ismét közelíteni kezdtek a derekamhoz). De többet nem szóltam: hiszen megmondták, hogy márpedig ez ilyen lesz. Megadóan tűrtem, és vártam a szabadulást.

Aztán vége lett a kínzásnak, lezuhanyoztam, a fájdalom tovatűnt, és maradt a felháborodás: Ki volt az a kretén barom, aki kitalálta ezt az akciós csomagot?! Melyik hülye lehetett az?! Mert kétségtelen, hogy egy tökéletesen szőrtelen test – teszem azt, egy epilált női hát – számára a mézes masszázs rendkívül kellemes lehet, de hogy egy férfinak, akinek csak egy kicsit is szőrös a háta, eszébe nem jutna ilyen képtelenség, az biztos. Az lett volna a minimum, hogy az akció mellett feltüntetik, hogy ez a kezelés kizárólag csupasz csigáknak való, és lehetőséget biztosítanak valamifajta cserére!

Valószínűleg ez az érvelés elég könnyen követhető, mert amikor tíz perccel később a recepción előadtam mindezt, akkor a szállodai személyzet jelenlévő három tagja megszeppenten hallgatott, némelyikük empatikusan felszisszent, úgy általában maximális megértésüknek és sajnálkozásuknak adtak hangot, és egyáltalán nem akartak meggyőzni arról, hogy én vagyok a hülye. Sőt utóbb kompenzálásképpen a szálloda felajánlott egy másfajta masszázst, amit én voltam szíves nagylelkűn el is fogadni.

Úgyhogy a dolog jól végződött. Ám a fenti leírásban egy dolog nem stimmel.

Bizonyos szempontból igenis én vagyok a hülye.
 

A félreismerési mátrix

Eric Berne a Sorskönyv című művében bevezeti a marslakó-gondolkodás fogalmát. A marslakó agyát értelemszerűen nem fertőzték meg mindenféle földi társadalmi konvenciókkal, így aztán az eseményeket és mondatokat nettó értékükön veszi; azt látja, ami a szeme előtt van, nem pedig azt, amit láttatni szeretnének vele.

Nos, ha egy marslakó elolvasná a fenti beszámolót, felhúzná a szemöldökét, és csodálkozva kérdezné:

– De hát komplett ez a pasas? Ha egyszer rossz volt neki, hogy húzzák a szőrét, miért nem kelt fel arról az asztalról, és mondta azt, hogy köszöni szépen, márpedig ő ebből nem kér többet?

Marslakónk megfigyelése teljesen jogos. A TA-elemző pedig megállapíthatja, hogy hősünk (én) azért nem szállt ki a számára kellemetlen szituációból, mert félreismerésben volt.

A félreismerés az angol „discounting” („számításba nem vevés” vagy „figyelmen kívül hagyás”) szó nem túl sikerült magyarítása. A TA-ban e kifejezés a probléma megoldása szempontjából fontos információ tudattalan ignorálását jelenti. Félreismerni sok mindent és sokféleképpen lehet. Figyelmen kívül hagyhatok fontos információkat önmagammal, másokkal, valamint a helyzettel kapcsolatban – ezek a félreismerés területei. Ami a típust illeti, félreismerhetem magát az ingert, a problémát, illetve a lehetőségeket. A (bármely típusú) félreismerés négy szinten (másként: módon) jelentkezhet: a létezés, a jelentőség, a változtathatóság, valamint a személyes képességek szintjén.

A félreismerés lehetséges típusait és módjait a Ken Mellor és Eric Sigmund által készített félreismerési mátrix foglalja rendszerbe.


Félreismerési mátrix

 

Ez az ijesztően bonyolult ábra hasznos útmutatóul szolgál a félreismerések felismerésében és kezelésében. A lényege két mondattal összefoglalható.

Egyrészt a táblázat azonos jelzésű (pl. T2) területeit összekötő ferde nyilak azt jelzik, hogy az e területeken leírt félreismerések kölcsönösen feltételezik egymást. Tehát ha egy ember viselkedésének megfigyelése során kiderül, hogy nem ismeri fel egy inger jelentőségét (pl. azt, hogy a konyha felől áradó füst mit is jelent), akkor ebből következik, hogy az inger okozta probléma létezését sem ismeri fel, azaz bár észleli a füstöt, azt nem tekinti problémának.

Másrészt a táblázat egy adott cellájában jelen lévő félreismerés az összes az alatti és attól jobbra eső cellában írt félreismerés meglétét is feltételezi. Vagyis emberünktől, aki ugyan felismerte az inger létezését (vagyis érzi a füstöt), de nem ismerte fel annak jelentőségét (következésképpen az ebből adódó probléma létezését sem), nem lehet elvárni sem azt, hogy a problémának jelentőséget tulajdonítson, sem azt, hogy akár csak egy szalmaszálat is keresztbe tegyen a probléma megoldása érdekében (pl. hogy hívja a tűzoltókat).

Ami az én esetemet illeti, a masszázsasztalon fekve meglehetős világossággal felismertem az inger létezését (a fájdalmat), és jelentőséget is tulajdonítottam neki, egyszersmind problémának is tekintettem azt. Tehát sem a T1, sem a T2 régióban nem ismertem félre. A probléma a T3 területen jelentkezett: nem ismertem fel, hogy igenis van elvi lehetőségem az inger (a fájdalom) megváltoztatására. Ennek következtében azt sem ismertem fel, hogy milyen gyakorlati lépést tehetnék, illetve kellene megtennem annak érdekében, hogy megszabaduljak a szenvedéstől.
 

A félrenyelt málnacukor

A hétpróbás Sorskönyv nélkül-olvasó már nyilván rájött, hogy mi a félreismerések oka: az adott helyzetben az ember nem képes arra, hogy Felnőtt énállapotban ismerje fel és oldja meg a problémákat, hanem sorskönyvbe kerül. Ez úgy valósul meg, hogy a jelen (többnyire stresszes) helyzet valamilyen aspektusból tudattalanul emlékezteti az egyént egy gyermekkori szituációra, és mintha csak egy gumikötél lenne ráerősítve, egy pillanat alatt visszarántódik több évtizeddel korábbi múltjába. S immár nem a felnőtt ember tudatosságával van jelen a szituációban, hanem megszeppent (vagy épp dühöngő) kisgyerekként.

A mézes masszázs kapcsán nekem is sikerült felismernem a saját gumiköteleim egyikét. Hat vagy hétéves lehettem, és a velem kb. egyidős unokatestvérem szülinapját ünnepeltük. A felnőttek a konyhában ügyködtek a tortával, gyertyákkal és egyebekkel, mi pedig a két unokatestvéremmel meg tán egy-két szomszéd gyerekkel a kisszobában játszottunk, ricsajoztunk, rendetlenkedtünk – egyszóval átadtuk magunkat Szabad Gyermeki énállapotunknak. A konyhába szigorúan tilos volt belépnünk, s hogy jobban bírjuk a köszöntésig hátra lévő várakozást, a felnőttek lekenyereztek minket egy zacskó málnás savanyúcukorral.

Nem emlékszem már, pontosan hogy történt, de annyi bizonyos: az ugrabugrálás közepette félrenyeltem egy szem cukrot, s ettől annak rendje s módja szerint fuldokolni kezdtem. Ettől persze borzasztóan megijedtem, és tudtam, hogy vizet kellene innom. Szaladtam is a konyhába, kopogtam a bezárt ajtón, és szóltam, hogy be akarok menni. A felnőttek azonban – akinek fogalmuk sem volt arról, hogy mi bajom van – kiszóltak, hogy várjak, most nem mehetek be. Én pedig, mivel jó kisfiú voltam, türelmesen vártam, és békésen fuldokoltam tovább, mind nagyobb pánikban, hogy akkor nekem most végem.

Arra sem emlékszem, hogyan oldódott meg a helyzet. Lehet, hogy kijött valaki, és meglátta, hogy baj van. Az is lehet, hogy vállalva a felnőttek rosszallását, végül mégis benyitottam. Tényleg nem tudom, annak emléke azonban világosan él bennem, hogy tehetetlenül állok az ajtó előtt, és tudom, hogy most meg fogok fulladni, de nem szabad bemennem, mert meg lett mondva.
 

Sorskönyvi üzenetek

Annak, hogy egy félreismerés révén sorskönyvbe kerüljünk, szükségszerű feltétele, hogy legyen sorskönyvünk. Mint tudjuk, ezt a feltételt hatéves korára mindenki teljesíti: addigra a szülők és más tekintélyszemélyek által tudattalanul átadott sorskönyvi üzenetek alapján már elkészítettük a saját élettervünket. A félreismeréssel tulajdonképpen semmi egyebet nem csinálunk, mint ezt az élettervet – vagyis a sorskönyvet – erősítjük meg újra és újra.

Ami engem illet, mind a mézes, mind a málnacukros eset kapcsán két sorskönyvi üzenetet sikerült beazonosítanom: a viselkedés szintjén egy drivert, a gyökerekben pedig egy gátló parancsot.

A driver, mint tudjuk, az a mód, ahogy valaki „Jó Gyerek”. Mögötte az a sorskönyvi hiedelem él, hogy addig vagyok OK, amíg így viselkedem. Esetemben a Légy erős! driver lépett működésbe. Ezt a driverekről írott cikkemben e szavakkal mutattam be:

„Acélozd meg magad, főleg az arcizmaidat! Tilos elgyengülnöd, elérzékenyedned, meghatódnod. Keménynek kell lenned, érzelemmentesnek. Az érzelmek a gyöngéknek, a hitványoknak valók. De ha véletlenül mégis éreznél is bármit, annak nem szabad, hogy látszata legyen. Senki nem veheti észre, hogy valójában nem hideg kőszikla vagy. Ha gyöngének mutatkozol, nem vagy Jó Gyerek – és véged van.”

A 12 gátló parancsból esetemben minden valószínűség szerint a Ne légy fontos! bénított meg. Kívül esik a sajátélmény bemutatásának keretein, hogy ezt a parancsot mikor és kitől gyűjtöttem be, az események alapján a jelenléte nyilvánvaló: ha ugyanis mertem volna fontosnak érezni magam az adott szituációban, akkor egész biztos, hogy képes lettem volna érvényesíteni az érdekeimet.

A gátló parancsokat az újradöntés során kiadott engedélyekkel lehet érvényteleníteni. A Ne légy fontos! parancshoz kapcsolódó engedélyt annak idején így fogalmaztam meg:

„Szabad a középpontban lennem. Lehetek okos, lehetek szép, lehetek sikeres. Vannak fizikai, pszichés és társas szükségleteim, és ezek pontosan annyira fontosak, mint bárki más szükségletei. Szabad határozott lépéseket tennem saját szükségleteim kielégítése érdekében, és szabad, hogy e lépések célba is érjenek.”
 

Regresszív helyzet

Egy kérdés maradt: voltaképpen miért volt képes berántani a gumikötél egy ilyen banális szituációban?

A választ nem tudom, de tippem van. Úgy gondolom, hogy a masszázs mint helyzet alapvetően regresszív szituáció. Regresszív annyiban, hogy a masszírozott szinte gyermeki módon kiszolgáltatja magát egy másik embernek, aki olyan helyeken és olyan módon érinti őt meg, ahogy az csak intim kapcsolatokban fordulhat elő. Ilyen intim kapcsolat egyrészt a szülő és gyerek, másrészt a szexuális partnerek közötti viszony. Azonban a masszázs egyenlőtlen jellegéből adódóan e kettőből inkább az első lehet a minta. A saját teste fölötti rendelkezésről átmenetileg lemondó ember könnyen ráhelyezheti a masszőrre a „mindenható szülő” képét, aki élet és halál uraként azt tesz vele, amit akar, megfosztva őt minden kezdeményezési lehetőségtől.

Hasonló hatása lehet bármely más egyenlőtlen szituációnak, legyen szó orvos és beteg, főnök és beosztott, rendőr és autós, ellenőr és utas találkozásáról. Az alá-fölérendeltség puszta ténye igen könnyen regresszióba sodorhat bárkit, s ez egyenes út a félreismerés, azaz a probléma meg nem oldása felé.
 




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 13 komment «




Címkék: ta sorskönyv driver engedély regresszió sajátélmény gátló parancs újradöntés félreismerés félreismerési mátrix

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr512640749

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csizmarik Éva 2011.02.06. 11:24:51

Szia Balázs! A nők sem epiláltatják a hátukat,max. extrém esetekben, és pihés a hátam. Nekem is fájna, ha lennék oly ostoba és engedném bármilyen ragacsos dologgal masszíroztatni magam.Köszönöm, Évi

Jgy 2011.02.07. 06:05:40

A gumiköteles részhez abszolút laikus hozzászólásom: az nem számíthatott, hogy láttad az alagút végét? Tehát, hogy bízhattál abban, hogy belátható időn belül vége a kínzatásnak.

Lapis Lazuli 2011.02.07. 07:11:42

Azt szeretem az ilyen posztjaidban, h végig gondolhatom, mit tettem volna a helyedben én. Mondjuk az biztos, h nem átkoztam volna a csupaszhátú nőket :)) Mázli, h a portán nem akartak vitatkozni (vagy a felháborodásod volt elsöprő, vagy már mások is panaszkodtak, amire van esély, már a posztod előtt is tudtam, h ez egy egyáltalán nem kellemes élmény...) elképzelem, ahogy győzköditek egymást, brrr. Valszeg ettől (a győzködéstől) való félelmem erősen visszafogta volna a reklamáló kedvem.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.02.07. 08:48:24

@Jgy: Valszeg ez is benne volt.

@Lapis Lazuli: Én is csak egy valakit átkoztam: azt, aki kitalálta a csomagot. :) A portán tényleg nem akartak vitatkozni, nem volt győzködés. Viszont minden bizonnyal másokat is visszatartott korábban ez a gondolat a reklamációtól, mert annyit visszajeleztek, hogy korábban nem szólt még ezért senki.
(Vö. Zorán: "Jobb nem is jár, ha nekünk így is jó." www.youtube.com/watch?v=jdt1AEJjhJ4 )

Lapis Lazuli 2011.02.07. 09:05:15

@Birtalan Balazs: aha:DDD Nekem meg Karak monológja jutott eszembe a simahátúról a Vukban...

NeverI 2011.02.07. 12:33:41

Jah, nők sem kellemes, anyu is panaszkodott :)
egyébként a mézes masszáshoz még hozzá tartozna az is, hogy a mézes test részekre káposztát pakolnak és betakarják folpackkal és úgy hagynak x ideig, szóval egész jól megúsztad... vagy lespóroltak egy összetevőt és nem kaptad meg a szenvedésekért a maxot. nézőpont kérdése :)

ACsab 2011.02.07. 13:54:59

Hát én már akkor körberöhögtem volna a kedves masszőrt mikor bejelenti, hogy mézzel akarja kenegetni a hátam.
Pedig egy szőrszál nincs rajta, de ekkora hülyeséggel fárasszon valaki mást!!!

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.02.07. 14:26:52

@ACsab: Nem ő jelentette be: a meghirdetett ajánlatban eleve így állt. Amúgy pedig arról igenis van nagyon kellemes élményem, hogy a mézzel való kenegetés jó: vettem részt szaunában ún. mézes felöntésen, amikor is a szaunázás végén mézet adnak körbe, hogy ki-ki kenje be vele magának a testét. És az baromi jó volt, utána olyan lett a bőröm, mint a kisbabáé. A különbség az, hogy szauna után verítékben úszik a test, és ez kapásból hígítja a mézet, vagyis esély sincs arra, hogy rászáradjon és húzza.

A full-extrás a sós-mézes felöntés a szaunában: ilyenkor a végén először tengeri sóval dörzsöli le magát a júzer, és utána jön a méz. Van róla tapasztalatom: nagyon ütős, jó értelemben! :)

Ezért voltak nagy és pozitív elvárásaim, és ezért lehetett a csalódás is nagy.

ACsab 2011.02.07. 14:32:14

@Birtalan Balazs: Ja értem! :D Hát nekem ne kenjenek semmit a bőrömre, így is olyan sima mint állat. :D
Jó nekem meg az az élményem ezekről, hogy gyerekkoromba anyám ezzel kurva kakaó szagú naptejjel kente a testem, és nyüszítettem annyira utáltam. Meg is fogadtam, hogy ha a magam ura leszek engem aztán nem fog kenni senki semmivel!!!

Jaj, néha már annyira unalmas, hogy minden erre a nyomorult gyerekkora van visszavezetve.

Lapis Lazuli 2011.02.07. 18:07:38

@Birtalan Balazs: Nakérem. LL-t a gumikötél a kistudós üzemmódba rántja: A méz szobahőmérsékleten erősen viszkózus anyag ami a hőmérséklet ÉS a víztartalom hatására csökken. Ezen kívül egyes mézek viszkózusabbak másoknál, fajtajellegtől függően. Szóval _elméletileg_ elképzelhető lenne, h a mézzel masszírozás ne valami középkori élmény legyen. Mondjam a kakaóvajat is? :DD rémes, tényleg gumikötél, bocs, csak röhögök magamon...

Alensha 2011.02.10. 19:13:16

hát ez tökjó :D az is, ahogy egy nem túl pozitív élményt egyrészt viccelődve tudsz visszaadni, meg az is, ahogy feltárod a pszichológiai hátterét.

most amúgy meg akartam nézni, nekem van-e szőr a hátamon, ennek kapcsán megállapítottam, hogy 1) a kézitükröt nem tudom olyan szögben tartani, hogy lássam, 2) meg kéne már végre csinálni a fürdőben a világítást, mert az ideiglenesen odatett asztali lámpa fényénél semmit nem látni, 3) az előszobai tükör elé vannak teregetve a lakótársam ruhái. de ha körömmel csipkedem a hátam, akkor valami pihét mintha éreznék, szóval én se fogok mézzel masszíroztatni :D (ami az epilálást illeti, az rosszabb, mint amilyennek ez hangzik, az nemcsak húzza, hanem ki is TÉPI, én kb. öt másodpercig bírtam az egyetlen alkalommal, amikor próbáltam, szóval annyira ne irigyeld a nőket :D)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.02.10. 21:19:53

@Alensha: Oké, akkor nem irigylem az epilált hátat. :D