Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) EMK (17) emk (33) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) Freud (3) freud (9) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) gyermeki (7) Gyermeki (4) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) nag (6) NAG (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) NLP (3) nlp (18) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) szülői (5) Szülői (3) szupervízió (3) TA (30) ta (39) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • tesz-vesz: @Alensha: "ki gépen szállt fölébe annak térkép-e táj" idézni csak pontosan, szépen, persze ha kij... (2016.06.06. 17:17) Kasszazárás
  • Alensha: "emelkedett irodalmi műbe nem írunk olyat hogy excel. de nem csak most, 300 éve se írtak a nagy kö... (2016.05.29. 18:06) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

Ha csalódni akarsz a terapeutádban...

2011.02.10. 17:09 Birtalan Balazs


 

...akkor mindössze annyit kell tenned, hogy elvársz tőle néhány olyan dolgot, amelyekről sokan úgy gondolják, hogy hozzátartoznak egy terapeuta feladatköréhez, holott erről szó sincs. Másként megfogalmazva: amennyiben nem akarsz csalódni a terapeutádban (és egyáltalán a terápiában), akkor jobban jársz, ha nem vársz el tőle bizonyos dolgokat. Például ne várd el tőle azt...

 

...hogy megmondja, mi bajod

Bemelegítésként egy klasszikus vicc:

Az állatorvos megbetegszik, és felkeresi a saját háziorvosát. Az megkérdezi:
– Tessék, mi panasza? – Mire az állatorvos:
– Ja, így nem kunszt!


A pszichoterapeuta természetszerűleg nem állatorvos. Ha nem mondod el neki, mi a bajod, akkor magától nem fog rájönni. Nem kizárt, hogy az intuíciója súg majd neki valamit, de ez mindig kétesélyes: vagy stimmel, vagy nem. Jobb esetben a terapeutád ezzel tisztában is van, és egyáltalán nem veszi készpénznek a saját belső megérzéseit. (Ha azt látod a terapeutádon, hogy tökéletesen magabiztos a rád vonatkozó megérzéseit illetően, akkor minél előbb menekülj el előle, mert nagyon valószínű, hogy valójában csak a saját elfojtott hülyeségeit vetíti ki rád.)

Persze a „mi bajod” kitétel két különböző dolgot jelent. Egyrészt azt, hogy mik a testi, pszichés vagy kapcsolati tüneteid, vagyis mi az a valami, amiről úgy tapasztalod, hogy nem stimmel veled. Másrészt azt, hogy e tüneteid miből fakadnak. Hogy mi a „betegséged”. És itt álljunk meg egy szóra.

Van olyan, hogy pszichés betegség. Súlyos pszichés betegségek is vannak. Ezek az esetek csaknem mindig az orvosra (is) tartoznak. Ilyen esetekben valóban fontos a szakszerű, minél pontosabb diagnózis – már csak adminisztratív okokból is. Azonban a „hétköznapi életben” többnyire olyan emberek kérnek terápiás segítséget, akik alapvetően rendben vannak – csak éppen van az a bizonyos valami, ami „nem stimmel” velük. Ez a különbségtétel véletlenül sem a probléma bagatellizálását jelenti, sőt! Könnyen lehet, hogy egy mentálisan egészséges ember szubjektíve sokkal nagyobb lelki szenvedést él meg, mint az a valaki, akinek a homlokán ott virít valamelyik elmebetegség bélyege. A megélt fájdalom nagysága nincs feltétlenül arányban a baj nagyságával. Kezdeti stádiumban a rosszindulatú daganat nem fáj, ellentétben a teljesen ártatlan szempillával, ami ha belekerül a szemünkbe, képesek vagyunk szétkaparni a falat tőle.

Tehát ha terápiára adod a fejed, akkor ne félj megélni a fájdalmaidat, gondjaidat, és oszd is meg ezeket a terapeutáddal – de ne várd el tőle, hogy a fejedre olvasson egy hangzatos diagnózist. Nem az a dolga, hogy betegyen téged egy skatulyába (amelybe kényelmesen bevackolódva alkalmasint fel is mentenéd magad a változás lehetősége és kötelezettsége alól), hanem hogy segítsen téged előre haladni a változás útján. Ha az ő fejében eközben megfogan valami olyasmi, amit ő maga jobb híján diagnózisnak nevez, az az ő dolga. Neked ehhez semmi közöd. Nem azért, mert titok, hanem mert egyszerűen nem nyersz vele semmit. Egyetlen depressziós sem érezte még magát jobban attól, hogy azt mondták neki: „Magának épp major depresszív epizódja van.”

 

...hogy szeretni fog

Az amerikai filmek és a pszichoterápia összehasonlítása során már rámutattam: „terápiás kapcsolat nagyon speciális kapcsolat. Különlegességét a mintha-kapcsolat kifejezéssel lehet aránylag jól leírni. A terápia olyan, mintha barátság lenne – de nem az. A kliens olyan mély ragaszkodást és gyűlöletet élhet meg a terapeuta felé, mintha az a saját anyja vagy apja lenne – de nem az. Olyan érzelmei lehetnek, mintha szerelmes volna a terapeutába – de nem az. Ezek a mintha-érzések, mintha-helyzetek képezik a terápia hatékonyságának zálogát: ezért tud segíteni a terápia ott, ahol a barát, a szülő vagy a partner nem tud.”

A terapeutának az a dolga, hogy feltétel nélküli elfogadást nyújtson a kliensnek mint embernek. Ez azt jelenti, hogy a klienst minden negatív érzelmével együtt elfogadja (hiszen hibás érzelem nem létezik), de nem jelenti azt, hogy nem mutathat rá a kliens hibás gondolkodására, illetve hibás észlelésére. A feltétel nélküli elfogadás egyik külső megnyilvánulása az, hogy a terapeuta – amennyire személyiségéből egyébként futja – kedvesen viselkedik a klienssel. Ez hozzátartozik a szerepköréhez.

Emellett természetesen a terapeuta is ember, és megeshet, hogy a klienssel szemben nemcsak mintha-érzelmei támadnak, hanem valódi szimpátiát vagy antipátiát él meg. Ám ebből a kliens jobb esetben semmit nem vehet észre! Ha a terapeuta pozitív vagy negatív érzelmei elkezdenek beszüremkedni a terápiába, oly mértékben, hogy meg is határozzák a terápiás munka irányát vagy stílusát, az azt jelenti, hogy hiba van a mátrixban: a terapeuta ilyenkor szupervíziós segítségre szorul.

Sok ember azért kerül terápiába, mert annak idején nem szerették eléggé, vagy nem szerették elég jól. A terápia alkalmas közeg arra, hogy e korai szeretetdeficiteket feltöltse. E feltöltés eszköze azonban nem a terapeuta személyes szeretete, hanem a terápiás keret, illetve a terapeuta felkészültsége, empátiája és elfogadó attitűdje.

 

...hogy megfejti az álmaidat

Mivel a pszichoanalízis egyik alapműve Freud Álomfejtés című könyve, meglehetősen széles körű tévedés, hogy a terápiás munka sarokköve a kliens álmainak megfejtése. Ez a vélekedés több szempontból sántít.

Egyrészt vannak olyan terápiás iskolák, amelyek abszolút nem foglalkoznak az álmokkal. Aki például viselkedésterápiába megy, mert fél a pókoktól, annak nem az a célja, hogy megértse a pókoktól való félelme mélyen gyökerező okát, hanem hogy ne féljen a pókoktól. Ennek megvalósításához semmi szükség az álmok elemzésére.

Más jellegű terápia során valóban fontosak a mélyben rejlő összefüggések. A tudattalannal való munka nemcsak a megértésnek, hanem a változásnak is fontos eszköze lehet. E kontextusban komoly szerep jut a kliens belső, képi világának – többek között az álmainak. Azonban ekkor is érvényes egy alapelv: noha az álmokban vannak gyakran ismétlődő mintázatok, minden álom egyedi. Így annak valós jelentéséhez egy valakinek van teljes jogú hozzáférése: az álmodónak. (Lásd bővebben a Mit jelent zsiráffal álmodni? című írást.)

A terapeuta mint kívülálló, és mint olyasvalaki, akinek munkájából adódóan szélesebb körű tapasztalata van az álmok terén, segíthet neked abban, hogy közelebb kerülj a saját álmod megértéséhez. Feltehet hasznos kérdéseket, amelyek nyomán elindulhatsz. Rá is mutathat bizonyos általános motívumokra, de szigorúan csak azzal a – kimondott vagy kimondatlan – kérdéssel, hogy „vajon mond-e ez neked valamit, rezonál-e erre benned valami?”.

Ha azonban arra vársz, hogy a terapeuta helyetted meg fogja fejteni az álmaidat, és tálcán átnyújtja neked a „szakmailag korrekt” jelentésüket – akkor csalódni fogsz. Ha pedig mégis ezt tapasztalod a terapeutádtól, akkor ugyanaz érvényes, mint fentebb: menekülj el a közeléből is, mert sarlatánnal van dolgod!

 

...hogy meggyógyít

Van egy rossz hírem: a terapeutád nem fog meggyógyítani téged. Szerencsére van egy jó hírem is: ez nem jelenti azt, hogy a terápia során ne gyógyulnál meg.

Az ember olyan lény, amely kiváló öngyógyító mechanizmusokkal bír. A tudattalan gazdag erőforrások szinte kiapadhatatlan tárháza. A legritkább eset az, hogy valakinek nincsenek erőforrásai. Többnyire arról van szó, hogy nem fér hozzá ezekhez az erőforrásokhoz. A pszichoterápia lényege az, hogy a terapeuta segít a kliensnek abban, hogy hozzáférjen saját erőforrásaihoz. Ha ezt teszi, és ha nem akarja eljátszani a guruból és csodadoktorból összegyűrt megváltó szerepét, akkor a kliensnek jó esélye van arra, hogy a közös munka során meggyógyuljon.

Ha ellenben a terapeuta tűzön-vízen át meg akarja menteni a klienst, akkor jó eséllyel semmi egyéb nem történik, mint hogy belecsúszik a kliens játszmájába, magára veszi a drámaháromszög Megmentő szerepét. Ez persze nagyon komfortos szerep, de nem a kliensnek tesz jót, hanem a terapeuta nárcizmusának. Mindaddig, amíg az obligát Átváltás után ki nem köt az Áldozat szerepében, miközben a megmenteni kívánt kliens vérbe borult szemekkel üldözi őt.

Az Integratív Pszichoterápiás Egyesület tavalyi kongresszusán hallottam Daubner Béla egy kiváló bon mot-ját, amely szerint a terápiában a beteg gyógyulásának egyetlen igazán komoly akadálya lehet: a terapeuta.

 

...hogy megmondja, mit csinálj

Nemrég leírtam, hogy a segítő foglalkozásúak által elkövethető típushibák közül az egyik leggyakoribb a tanácsadás. Ez akkor is igaz, ha sokszor magát a műfajt, amelynek keretei között a segítő és segített találkozik, „pszichológiai tanácsadás”-nak hívják. Az elnevezéssel nincs különösebb baj, de maga a tanácsadás nagyon kétélű fegyver.

Egyrészt irtó könnyű belecsúszni az „És miért nem...? – Hát igen, de...” című játszmába.

Másrészt, ha a játszma lehetőségétől el is tekintünk, akkor is érvényes ugyanaz, mint fentebb az álomfejtésre: mindenki a saját életét éli, és mivel minden élet egyedi, mindenki csak a saját problémáit tudja megoldani. Az okos és tájékozott ember nyilván megláthat olyasmit is, amit a buta vagy tájékozatlan ember nem, s az ilyen meglátásokból alkalomszerűen születhet érvényes és követendő tanács. Ám semmiből nem következik, hogy a terapeuta szükségszerűen okosabb vagy tájékozottabb, mint a hozzá segítségért forduló kliens.

A terápia elvileg nem alá-fölé rendelt viszony – noha hosszú évtizedeken keresztül az volt, és sokan ma is így értelmezik azt. A pszichoterápiában nem az „okos” ember tanítja a „butát”, nem a „gyógyító” kezeli a „beteget”, nem a „megvilágosult” nyitja fel a „homályban járó” szemét, nem a „jó” ember vezeti a „rosszat”.

Alkalomszerűen természetesen megjelenhetnek ilyen elemek is. Ha a terapeutának történetesen van valamilyen elképzelése arról, hogy a kliens részéről az adott helyzetben milyen lépés volna célravezető, akkor ezt az elképzelését megoszthatja a klienssel – mint egyik egyenrangú partner a másikkal. Vagy – és ez a gyakoribb – rámutathat arra, hogy az a lépés, amit a kliens megtett vagy megtenni készül, az szerinte milyen kifutást eredményez majd. Ez olykor beletorkollhat a formális „Ezt inkább ne tedd!” javaslatba. De egyrészt óriási különbség van egy javasolt „Ezt inkább ne tedd!” és egy kategorikus „Ezt tedd!” között. Másrészt ha el is hangzik bármi ehhez hasonló a terápia folyamán, a kliens nem gyónó és a terapeuta nem gyóntató pap: előbbi nem tartozik „szent engedelmességgel” az utóbbinak. A terapeuta saját döntése alapján esetleg bevállalhatja annak a rizikóját, hogy valamilyen tanáccsal látja el kliensét, de nem kérheti számon rajta, hogy ugyan, miért nem tartotta azt be. (Rizikóról azért van szó, mert megeshet, hogy a kliens betartja, és a tanács utóbb rossznak bizonyul – ekkor merülhet fel a kínos kérdés, hogy ez ilyenkor egyértelműen a terapeuta felelőssége-e.)

Kivételt képez ez aló a házi feladat. Ami engem illet, én minden kliensemnek elmondom előbb-utóbb, hogy a terápia nem heti 1, hanem napi 24 órás elfoglaltság, amelyből hetente egy óra történetesen a terapeutával közös légtérben zajlik. Ám a beindult folyamatok a köztes időben nem állnak le: a terápiás munka folyamatos. Ez részint spontán módon zajlik, részint strukturáltan. Bizonyos terápiás eljárásoknak szerves részét képezi, hogy a kliens otthoni munkát is végez – ez ilyenkor a terápiás szerződés részét képezi. Ha erre a kliens nem hajlandó, akkor az akár a közös munka végét is jelentheti. Ez az eset azonban élesen elkülönítendő attól, amikor a kliens „nem engedelmeskedik” egy tanácsnak.

 

...hogy elvezet a boldogsághoz

Mint tudjuk, minden ember boldog akar lenni.



A boldogságnak vannak feltételei – Mérő László ezt viszonylag hosszan fejtegeti nemrég megjelent, Az érzelmek logikája (Budapest, Tericum, 2010) című művében. Ő három tényezőt sorol fel, ezek a következők:

Elmélyült cselekvés. Ez a komponens lényegében a flow-t eredményező cselekvéseket jelenti.

Pozitív érzelmek. Minden pozitív érzelem idetartozik, akár előfordul az állatoknál is, mint például az öröm, akár tisztán emberi érzelem, mint például a szeretet, vagy akár ezek valamiféle kombinációja, például a tisztelet.

Tartalmas élet. Az, hogy valaki képességeit, cselekedeteit valamilyen eszme, egy magasabb cél szolgálatába állítja. Idetartozik Isten szolgálata is annak, akinek a hit megadatott.

(I. m. 96. o.)


Komolyabb kombinatorikai képességek nélkül is belátható, hogy a boldogság e hajója számtalan helyen léket kaphat. Ha valaki azt észleli, hogy egy vagy több helyen ömlik be a víz, ad abszurdum süllyed a hajója, akkor teljesen korrekt lépés, ha a lyukak megtalálásához és befoltozásához külső segítséget is igénybe vesz. E segítségnyújtásnak a terápia alkalmas közege.

Azonban más a lyukfoltozás (vagy akár egy komplett árboccsere), és más a hajóácsolás a semmiből. A terapeuta nem vállalhatja fel annak a súlyát, hogy a klienséből boldog embert faragjon. A közös munka irányulhat arra, hogy a hajó ne süllyedjen el, hogy mozgásban maradjon, sőt még a vitorlákat is be lehet állítani közösen a kitűzött célnak megfelelően. Azonban a hajó feldíszítése, az irány megtartása, s ha kell, az evezők megmarkolása nem lehet a terapeuta feladata.

Ha valakinek az életéből hiányoznak a boldogság feltételei, e hiányokat a terápiás munkában lehet orvosolni. Azonban maga a boldogság egy olyan többlet, egy olyan szintézis, amit kinek-kinek saját magának kell – és lehet – megteremtenie.
 

 




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 16 komment «




Címkék: tanácsadás terápia humor pszichoterápia álom boldogság játszma diagnózis flow mérő lászló szupervízió mintha tér terápiás keretek indulatáttétel

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr152652017

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bob Button 2011.02.10. 19:22:06

Ismered Balázs az Adrian Mole könyveket? A pszichoterapeutájával (Leonora De Witt) kialakult egyoldalú intim kapcsolata jutott eszembe. Ahogy több-kevesebb melléfogással vezetgeti a nyilvánvaló problémái útvesztőjében. Adrien meg hazudozik neki és természetesen beleszeret.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.02.10. 21:19:02

@Bob Button: Ez a rész nincs meg. Asszem, én csak az első két kötetet olvastam. :(

J. S. Bach / Pierre Bezuhov (törölt) 2011.02.10. 21:47:42

"Az okos és tájékozott ember nyilván megláthat olyasmit is, amit a buta vagy tájékozatlan ember nem, s az ilyen meglátásokból alkalomszerűen születhet érvényes és követendő tanács."

A buta-okos ellentét szerintem sem szerencsés, inkább a külső, higgadt szemlélődésből eredhet az, hogy a terapeuta olyat is észrevesz, amit a páciens nem.

Én azt az élethelyzetet tudnám analógiaként megemlíteni, amikor keresem a szemüvegem, de a másik mondja, hogy "hiszen ott van rajtad!".

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.02.10. 21:56:58

@Johann Sebastian Bach: Egyetértek teljesen. Azzal a kiegészítéssel, hogy van olyan, hogy valaki buta. Csupán ez - azt akartam hangsúlyozni - a terápiában jórészt irreleváns.

Bob Button 2011.02.12. 15:35:58

@Birtalan Balazs: A 23 és ¾ éves Adrian Mole küzdelmei
negyedik könyv
olvasd el, mert megéri:)

amind enit 2011.02.15. 08:55:34

Tetszett az írás, minden pszichológiai "rendelő" várójában helye lenne.... :-)
Sok helyen olvasni, hogy a terapeuta nem mondja meg, hogy mit csinálj. Berne azt írta, hogy igen, néha meg lehet mondani az embereknek, hogy mit érdemes csinálni (tanács). Akkor amikor a padlón van (nem fér hozzá az erőforrásokhoz). Addig, amíg föláll és elkezd rendet rakni és beindítani az életét.
Más. Érinted az álmokat a postban, ez érdekes és megérne egy bővebb kifejtést. A hipnózis is érdekes, ezt már érintetted korábban. Ezért is érdekelne, hogy mi a véleményed a regressziós hipnózisról.
Gondolom nem írsz rendelésre (:-)), ötletadásnak remélem nem tolakodó.
Szép napot!

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.02.15. 09:00:11

@amind enit: Megerősítettél abban, hogy tényleg érdemes kirakni régi posztokat. :DD

Addig is, amíg kiposztolom újra, itt jobbra van egy blogon belüli kereső: keress rá a "Regressziós hipnózis" című írásomra! ;)

Intizar 2011.02.23. 23:06:02

Kedves Balázs, nagyon tetszik az írása (nem csak ez), de egy ponton szeretnék vitába szállni. Én igenis határtalanul megkönnyebbültem, mikor megmondták nekem, hogy depresszióm van. És nem azért, mintha ez "fölmentett volna a változás kényelmetlensége alól", hanem egyszerűen azért, mert ebből megértettem, hogy nincs vége a világnak, és nem arról van szó, hogy én gyárilag rossz vagyok és nekem csak ez jár. Hanem van egy bajom, ami elő szokott fordulni a világban, másokkal is, normális emberekkel is, NEVE is van neki, tehát ismerjük, és tudjuk, hogy lehet tenni ellene.
Nem kéne annyit nyavalyogni (általában) a "skatulyázás" miatt. Az emberi elmének természete, hogy kategóriákba rendezi az ismereteit, baj csak azzal van, ha ezt a módszert mereven alkalmazza.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.02.24. 08:54:50

@Intizar: Köszönöm a személyes kiegészítést. Valóban, ez az érem másik oldala: a megkönnyebbülés, hogy a bajunkkal nem vagyunk egyedül a világon. Ennek tényleg lehet pozitív hatása. Azt azonban fenntartom, hogy ez nem szükségszerű, nem mechanikus. A terapeuta felkészültsége és empátiája szükséges ahhoz, hogy fölismerje, hogy az adott személy adott állapotában épp hasznos-e, érdemes-e, biztonságos-e közölni a diagnózist.

Roziblogol 2011.09.15. 15:29:00

Lenne egy rövid kérdésem, lehet, hogy nem a legjobb helyen, bár ebben az írásban részben érinted a témát: ki tarthat szupervíziót? Kell ahhoz x év tapasztalat, vagy bárki, aki érzelmileg független a klienstől, esetleg a terapeutától is?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.09.15. 17:21:44

@Roziblogol: Itt is különbözik a "de iure" és a "de facto". Utóbbihoz valóban kell bizonyos fokú függetlenség, kívülállás, továbbá a terapeuta által az adott klienssel gyakorolt módszer ismerete. No igen: és lehetőleg több év tapasztalat. (Ahogy az autószerelésnél van: ha olyasvalakitől kérek segítséget, aki vezetni ugyan tud, de ugyanolyan kezdő, mint én, akkor az eredmény az lesz, hogy ketten állunk hümmöfve és fejvakarva a nyitott motorház előtt.)

De iure ugyanezek a feltételek, plusz a megfelelő végzettség: szupervizor az lehet, aki az adott módszernek hivatalosan is oktatója.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2013.04.12. 01:00:54

@Bob Button: OMG, ezt újra kell olvasnom :D ("Keresztbe tette a lábát, és egy fehér villanást láttam.")

A szeretet kapcsán: Balázs, mit gondolsz erről?
www.afterpsychotherapy.com/attachment-theory-psychotherapy-relationship/

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.04.12. 07:18:57

@Felicitasz: Első körben azt, hogy nagyon sok betűből áll külföldiül. :D Úgyhogy mielőtt nekivágnék megküzdeni vele, bepróbálkozom a könnyebb úttal: összefoglalod a kedvemért két-három mondatban? ;)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2013.04.12. 13:33:28

@Birtalan Balazs: At utolsó két bekezdésben arról ír, hogy a terápiás kapcsolat szükségszerűen erős kötődés, és ugyan ez a kötőds minden kliens esetében más és más - mert a terápia róluk szól, nem a terapeutáról - de attól még igaz marad, hogy a kapcsolat maga mindkét félnek nagyon fontos, mármint érzelmileg is fontos, és a terapeutának is fontos érzelmileg. És a kapcsolattal meg egymással való kölcsönös törődésből szükségszerűen következik, hogy meg fogjuk szeretni egymást. Ez nem anya-gyerek szeretet meg ilyesmi, de ugyanakkor szeretet, és ez a szeretet hordozza a legnagyobb esélyt a gyógyulásra. Olyan, mint a késői nyelvtanulás: nem pótolható, nem leszünk anyanyelvi beszélők ahogyan kisbabaként még azzá válhattunk volna, de attól még beszélhetjük a nyelvet kitűnően.

Ilyen fogalmak jönnének ide (nekem) mint korrektív kapcsolat, a TA-tól némileg elszakadt Erskine-féle integratív irányzat, Steiner pár tétele, de igazából már Freud és Ferenczi konfliktusának is ez az egyik sarka.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.04.12. 16:32:14

@Felicitasz: Tkp. egyetértek. Azzal, hogy a terápiás kapcsolat önmagában gyógyító effektussal bír (alkalmasint erősebbel mint bármely alkalmazott intervenció) mindenképpen. Egyre közelbbinek érzem magamhoz azt az irányzatot, amelyben a terapeuta személy(iség)e is bevonódik a folyamatba. (Ez a kommentelés, ugye, egy több mint két évvel ezelőtti posztom alatt zajlik, és nekem is folyamatosan változik a tusásom, a szemléletem.) Magának a "szeretet" szónak a használatával vannak fenntartásaim, mert nagyon terheltnek érzem.

polly2 2013.04.14. 01:07:37

@Birtalan Balazs: A szeretet fontos, mert akit szeretsz, annak segíteni akarsz, annak sorsa fontos számodra. Ezt nem befolyásolja az, mennyire nehéz a "munka" vele. Mennyire megterhelő elfogadni esetleges hibáit. Te pedig segítő szakmában vagy, mint ahogy én is. Ez a szeretet fogja elindítani a változást a segítettben, amitől segíthet önmagán. Hiszen ha hisznek benne, könnyebb hinnie magában.