Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) emk (33) EMK (17) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) Gyermeki (4) gyermeki (7) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) nag (6) NAG (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) NLP (3) nlp (18) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) Szülői (3) szülői (5) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • tesz-vesz: @Alensha: "ki gépen szállt fölébe annak térkép-e táj" idézni csak pontosan, szépen, persze ha kij... (2016.06.06. 17:17) Kasszazárás
  • Alensha: "emelkedett irodalmi műbe nem írunk olyat hogy excel. de nem csak most, 300 éve se írtak a nagy kö... (2016.05.29. 18:06) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

A háromlábú zsiráf

2011.02.15. 01:27 Birtalan Balazs


 

– Változatlan utánnyomás –

Kérdésemre a túlnyomó többség azt válaszolta: szívesen vennék, ha időnként újraközölném egy-egy régebbi (alkalmasint feledésbe merült) írásomat. Azoktól, akik ez kifejezett nemtetszéssel fogadják, szíves elnézésüket kérem. Nem áll szándékomban túlzásba vinni az újrahasznosítást, és ígérem, hogy ilyen esetekben a poszt elején, miként most is, mindig szerepelni fog az erre utaló egyértelmű jelzés.

 

Amennyiben az EMK-ban nem magát a kommunikációt, hanem a struktúrát nézzük, akkor fontos látnunk, hogy az EMK négy lépése (megfigyelés, érzés, szükséglet, kérés) nem egyenrangú, hanem mindenek középpontjában a szükséglet áll. Ez tisztán elméleti megközelítés. Amennyiben azonban visszatérünk a gyakorlathoz, akkor azt találjuk, hogy – bár más-más okból – mind a négy elem egyformán fontos. Egyiket sem lehet enyhe szórakozottságból lefelejteni.

– Hogyan lehet megismerni a kezdő tűzoltót?
– Elég könnyen.


Ez a vicc jutott eszembe, amikor a témáról gondolkodtam; a háromlábú zsiráfot nyilván arról lehet felismerni, hogy felborul szegény.

ZsiráfokMegfigyelésem szerint az EMK mostohagyereke a 4. lépés: a kérés. A zsiráfnyelvvel kapcsolatban oly sok tanulnivaló van, oly sok nüanszra kell odafigyelnünk, hogy mire eljutunk a tananyagban a 4. lépésig, addigra hajlamosak vagyunk fáradtan-felületesen legyinteni: „OK, kérés; ezt értem, ez evidens.” A kérés olyan, mint a politika meg a foci Magyarországon: mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá. Aztán amikor a tényleges zsiráfnyelvi kérésre kerül sor, az eredmény – ennek megfelelően – olyan lesz, mint a magyar politika meg a magyar foci.

Egyébként lélektanilag nem túl nagy bonyolult rejtvény, hogy miért sikkad el a kérés. Nézzünk egy példát! Kezdő zsiráfunk így ad számot a benne kavargó dolgokról:

– Amikor mobilon keres téged valaki, miközben mi éppen beszélgetünk, és te fölveszed, és beszélni kezdesz az illetővel, akkor dühös vagyok, mert tiszteletre van szükségem.

Zsiráftanoncunk hosszas önvizsgálat után jutott el idáig, hiszen sok évtizedes sakálkénti szocializációja következtében a bejárt út a „Kurva anyád!”-nál kezdődött és a „Dühös vagyok rád (mert te...)”-n át vezetett el ehhez a teljesen korrekt 1–2–3. lépéshez. [Figyeljük meg a nüansznyi, mégis döntő különbséget a sakál „Dühös vagyok rád (mert te...)” fordulata és a zsiráf „dühös vagyok, mert nekem arra van szükségem, hogy...” mondata között!]

Az ifjú zsiráf okkal büszke magára, hogy így föl tudta vállalni a saját szükségletét, és ezt ilyen ügyesen meg is fogalmazta. Megtörli verejtékező homlokát, és várja fáradozása gyümölcsét, hogy a másik empatikusan kapcsolódjon hozzá.

A másik pedig nem csinál semmit. Vagy mondjuk azt találja mondani:

– Na és?

Esetleg, ha befelé fordított fülű sakált játszik:

– Jaj, bocsáss meg, kérlek, ne haragudj! Ígérem, soha többet nem fordul elő! – Ami biztató ígéret ugyan, de még véletlenül sem két autonóm személy empatikus összekapcsolódása.

Az történt, hogy zsiráfunk az önfeltárásra tett nagy igyekezetében egyszerűen kihagyta a negyedik lépést. Elmondta, hogy mit érez és mire van szüksége – de nem kért semmit a partnerétől. Így amit mond, az bár tankönyvi szépségű énközlés, mégsem segít a másiknak a kapcsolódásban. Elmondta, hogy mi zajlik benne – tök jó. De mi az ördögöt kéne most ezzel kezdeni?! Nincs egy kinyújtott kéz, amit meg lehetne fogni, nincs egy felkínált fogantyú, amibe bele lehetne kapaszkodni. Nincs egy föltett kérdés, amit meg lehetne válaszolni, nincs egy kérés, amit telejsíteni (vagy akár visszautasítani!) lehetne.

A közlés így nem kommunikáció – legfeljebb annyira, mint a tévében a hírolvasó hírolvasása. Objektíve elhangzik, de a jelen lévő partner nem partner. Valójában mindegy, hogy ott van-e vagy nincs: kérés hiányában egyszerűen nincs megszólítva; zsiráftanoncunk ezzel az erővel a saját titkos naplójába is írhatta volna énközlését.

A nem-kommunikációról nagyon szeretem az alábbi anekdotát:
 

A professzor találkozik egy hallgatóval a folyosón, nem sokkal az előadás után. „Professzor úr, nem értettem a 2. tételre adott bizonyítását. Elmagyarázná még egyszer?” – mondja a hallgató. A professzor gondolataiba mélyed kb. három percre, majd megszólal: „Igen, tényleg következik!” „De mi a bizonyítás?” – kérdezi a hallgató. A professzor megint gondolataiba mélyed, majd ezt mondja: „– tehát a bizonyítás jó.” „Igen, de még mindig nem mondta el a bizonyítást!” – válaszolja a hallgató. „Rendben van” – mondja a professzor –, „bebizonyítom magának másképp! ” Megint gondolataiba mélyed, aztán ezt mondja: „Így is kijött.” Szerencsétlen hallgató jobban össze van zavarodva, mint valaha. A professzor így szól: „Nézze, három bizonyítást is adtam magának, ha egyik sem segít, nem hiszem, hogy valamit még tehetnék” – és továbbsétál.

(Raymond Smullyan: Mi a címe ennek a könyvnek?)


Persze a kérés nemcsk úgy tud nem elhangzani, hogy teljesen elmarad, hanem úgy is, hogy ami elhangzik, az valójában nem kérés. A Wikipédia EMK-cikkében így írtam erről:
 

Ha hangot adtam annak, hogy egy konkrét helyzetben mit érzek és milyen szükségletem van, megkérhetem a másikat, hogy tegyen meg valamit. Az EMK-ban megfogalmazott kérés pozitív, konkrét, teljesíthető és elutasítható.

Pozitív, mert az ember nem tud „valamit nem csinálni”, csak valamit csinálni. Nem zsiráfkérés az, hogy „Ne tölts annyi időt a munkahelyeden.” Rosenberg egyik példájában a feleség ezt kérte a férjtől, aki erre fel beiratkozott egy golfklubba.

Konkrét, mert az általánosság nem segíti a másikat annak megértésében, hogy mit is szeretnék tőle. A „segíts többet a házimunkában” helyett a zsiráf (mondjuk) azt kéri: „Szeretném, ha ezentúl vacsora után te mosogatnál el.”

Teljesíthető, mert a lehetetlen kérés a kommunikáció megfeneklését eredményezi. A teljesíthetőség nemcsak az objektív, fizikai adottságokra vonatkozik, hanem a partner érzéseire és szükségleteire is.

Elutasítható, azaz nem követelés. A másik félnek ki kell hallania a kérésünkből, hogy jogában áll azt nem teljesíteni, és ezzel nem von a fejére semmilyen retorziót (pl. szeretetmegvonást, érzelmi zsarolást stb.)

Empatikus üzemmódban a zsiráf megpróbál rájönni arra, hogy a másik konkrétan mit vár el tőle.

Én: Azt szeretnéd, ha a jövőben mindennap felhívnálak?
Ő: Mindennap nem kell, de hetente kétszer azért jó lenne.

Van olyan, hogy nehéz a megfelelő kérést megfogalmazni. A zsiráfnak nem az a célja, hogy egy lépésben begyűjtse magának mindazon javakat, amelyeket szeretne, hanem az, hogy a „szív szintjén összekapcsolódjon” a másikkal. Ez leggyakrabban oda-vissza táncolást jelent önmaga és a másik között, a megfigyelések, érzések és szükségletek birodalmában, és valószínű, hogy a probléma tényleges megoldásához csak több kérésen át vezet az út. A zsiráfnyelvben ezért gyakori, hogy a kérés nagyon szerény, és nem vonatkozik másra, csak a pillanatnyi visszajelzésre:

– Aggódom, hogy sikerült-e pontosan kifejeznem magam; megtennéd, hogy visszamondod nekem, amit most tőlem hallottál?

Összefoglalva: az emberek azt szeretnék, ha kielégülnének a szükségleteik. Ha valaki felismeri, hogy mi az az általános emberi szükséglete, amelyben aktuálisan hiányt szenved, ez kezdetnek nagyon jó. Ha azonban nemcsak a kezdet, de a befejezés is itt van, vagyis nem tudja (nem hajlandó) konkrétan szavakba önteni, hogy mit szeretne, akkor szükséglete jó eséllyel nem elégül ki. Marad tehát a rossz érzés.

Anyám a következőképpen szokta volt – mérsékelten szofisztikáltan – parafrazeálni az e témában született népi bölcsességet:

– Néma gyereknek lófasz a seggébe.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 4 komment «




Címkék: humor újrahasznosítás kérés zsiráf emk

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr452662038

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

amind enit 2011.02.15. 09:22:08

Értem én, hogy mik a lépések. Vagy érteni vélem. Olyan esetben mit tesz a zsiráf amikor sakállal beszél? Konkrétan: táncolgathatok előre-hátra de csak játszmavezérelt reakciókat, vagy tömény nemértést tapasztalok. (félreértés ne essék, lehet, hogy nem volt megfelelő a kommunikáció). Meddig folytatható az, hogy a saját készülékemben keresem a hibát? Ha mondjuk egyáltalán nem tudunk arról beszélni őszintén amiről én szeretnék. Mert egyszerűen nem érti. Mondok valamit, erre ő úgy gondolja, hogy belegázoltam az érzéseibe. Érted? gondolja-érzéseibe. Nem nézi, hogy mit mondtam. (igaz-nem igaz) Összekeveri az érzéseit a gondolatokkal, és gőze sincs arról, hogy mi az értelme annak amit mondtam. Nem tarthatok neki kommunikációs tréninget, hogy kezeld már a helyén amit mondtam. Ha mondok valamit ami ellentétes az ő érdekeivel arra ő érzelmi választ ad és egy játszma kezdődik. Durva játszma. Viszont fel sem tudom vele ismertetni a játszmát. És nem tudok kitérni, egy folyamatos spirálban vagyunk, nem értjük egymást. Ami nagy teher.....
Ha az ilyen jellegű beírás nem fér bele a blog kereteibe, kérlek jelezd. A postok sok helyen passzolnak bele a hétköznapi élethelyzeteimbe, amire nincs megoldásom... de terhelni sem akarom a blogot.

Lapis Lazuli 2011.02.15. 13:29:22

@amind enit: Bocsánat, mert nem engem szólítottál meg. Igaziból azért szeretném elmondani, h én ezt hogyan látom, mert kíváncsi vagyok Balázs véleményére :))
Szóval, mikor a zsiráf egy sakállal kommunikál, akkor szinte mindig a befogadó szerep "jut" neki. Legalábbis indításképpen. Ha szerencséje van, akkor előfordulhat, h a befogadó zsiráfi szerepe olyan csatornát nyit meg, amin a sakál is ki tud lépni a sakálságából (esetleg észre se veszi)
Engem is sokat foglalkoztat ez a helyzet, jelenleg éppen abból az aspektusból, h mi van akkor, ha egy konkrét helyzetben túl nagy teher nekem a befogadó zsiráfság.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.02.15. 16:12:17

Én abban látom a kérdés kulcsát, amit LL ír: teli torokból ordító sakállal a saját érzéseink megéártetése esélytelen. Annyit tehetünk (ha van hozzá erőnk), hogy kifelé fordított zsiráffülekkel figyelünk rá, és konzekvensen próbáljuk vele kialakítani, ill. fenntartani az empatikus kapcsolatot. Hogy ő mit érez, hogy neki mire van szüksége, és hogy az itt-és-most helyzetben ő mit várna tőlünk. Ezt ötször, tízszer, százszor - addig, amíg abba nem hagyja az ordítást, mert megérzi, hogy igen, VALÓBAN meghallgatták őt. Nem az ordítását, hanem ami mögötte, legbelül van. Ha így történik, akkor elhallgathat, és ekkor föltehető a kérdés, hogy most vajon nyitott-e arra, hogy ő is meghallgassa azt, ami mindezzel kapcsolatban bennünk van.

És persze van az a verzió, hogy kidőlünk félúton, mert eddig bírtuk, Visszaordítunk, vagy eltörjük az orrát. Ez is egy opció, és néha valóban segíthet a konfliktus rendezésében. Csak épp nem feltétlenül felel meg a zsiráfszabványnak.

A lényeg az, hogy NEM KÖTELEZŐ egy örökkévalóságon át zsiráfkodni. Ha úgy érzem, hogy tudom csinálni, van hozzá erőm, és megvan a bizalmam arra, hogy a következő mondatot VAN ÉRTELME zsiráfnyelven megfogalmazni - akkor a következő mondatot zsiráfnyelven fogalmazom meg. És ez nem kötelez arra, hogy a következő utánit is így fogalmazzam meg. SZABAD a sakálkodást is választani, és SZABAD kilépni a kommunikációs helyzetből.

Az EMK nem a tuti megoldása minden elképzelhető helyzetnek. De elsajátítva megélhetjük, hogy a megoldható helyzetek spektruma sokkal szélesebb, mint azt a magunk sakálszocializációja alapján korábban feltételeztük.

amind enit 2011.02.16. 09:11:24

Sajnos ez így egy újabb sorkönyvi parancs létezését jelzi. Amit sejtettem és folyamatosan kapom a visszajelzéseket, hogy van. "Ne légy fontos. Leginkább magadnak ne."

Szép feladat! :-)

Köszönöm a hozzászólást mindkettőtöknek!