Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) emk (33) EMK (17) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) Gyermeki (4) gyermeki (7) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) nag (6) NAG (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) NLP (3) nlp (18) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) Szülői (3) szülői (5) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • tesz-vesz: @Alensha: "ki gépen szállt fölébe annak térkép-e táj" idézni csak pontosan, szépen, persze ha kij... (2016.06.06. 17:17) Kasszazárás
  • Alensha: "emelkedett irodalmi műbe nem írunk olyat hogy excel. de nem csak most, 300 éve se írtak a nagy kö... (2016.05.29. 18:06) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

Az engesztelés napja

2011.03.08. 09:45 Birtalan Balazs


 

Mivel az önismeretnek nemcsak egyéni, de társadalmi dimenziói vannak, indokoltnak gondolom, hogy közreadjam e blogon, mit is gondolok én jó ideje a nemzetközi nőnapról.

HóvirágA nőnap ünnep: fallokratikus, hímsoviniszta társadalmunk jóm kippurja. Ezen a napon vásárolják meg maguknak a férfiak a jogot – egy szál virággal és egy mosollyal – további egy évre ahhoz, hogy a nőket továbbra is alacsonyabb sorban tartsák, és azt csináljanak velük, amit akarnak.

Akinek nem inge, az persze ne vegye magára. Én se veszem, már csak azért sem, mert évek óta tudatosan nem „köszöntöm fel” a nőket ezen a napon.

De hogy ne álljunk meg a lózungok szintjén, lássuk, voltaképpen mi bajom a nőnappal. Sőt kicsit általánosabban: mi bajom az ünneppel mint olyannal?

Az évente ismétlődő mindenféle ünnep – az én értelmezésemben legalábbis – mindig valaminek a jele. Jele annak, hogy az ünnepelt (személy, csoport, érték, intézmény stb.) kiemelten fontos az ünneplő személy vagy közösség számára. Nemcsak aznap, hanem az év minden napján. Psota Irénről hallottam (nem tudom, igaz-e vagy sem), hogy beállított Ruttkai Évához a születésnapján egy malomkerék-nagyságú rózsacsokorral, mondván: „Az év többi napján is pontosan ugyanennyire szeretlek téged.”

A kommunikáció egyik alapja, hogy a jel mindig két összetevőből áll: a jelölőből és a jelöltből. A születésnapi köszöntéssel és ajándékkal – mint jelölővel – kifejezzük afeletti örömünket, hogy az ünnepelt egykor megszületett, következésképpen van, és hogy ez nekünk jó dolog: számunkra szebb a világ attól, hogy ő benne él. Ez az attitűdünk a jelölt. A katolikusoknál az eucharisztia ünneplése (magyarul a mise) is jel: maga a szertartás a jelölő, a jelölt pedig az a tény, hogy létezik egy közösség, amelyet a tagok – egymásért a halált is vállaló – szeretete köt össze.

A nőnapi egy szál virág is jelölő. És mi a jelölt? Nyilvánvalóan a férfiaknak a nők iránti tisztelete. Közelebbről: az a tény, hogy társadalmunkban a nők egyenjogúsága immár megvalósult tény; a nők egyenlő munkáért egyenlő bért kapnak; az anyaság erkölcsileg és anyagilag ugyanolyan megbecsült hivatás, mint a villanyszerelés vagy ügyvédkedés; a nőket a társadalomban általánosan tisztelik, és ha valaki egy kocsmában olyasféle megjegyzést talál tenni, hogy „hű de szívesen lerendezném azt a bigét ott a szomszéd asztalnál”, akkor asztaltársainak reakciója erre nem cinkos felröhögés, hanem őszinte felháborodás.

Ha a jelölt nem létezik, akkor hiába a jelölő, a jel nem valósul meg.

Ha a másik ember élete közömbös számomra, adott esetben teher, akkor a születésnapi köszöntés mint jelölő nem tud mire rámutatni. Ilyenkor az egész cécó nem több képmutatásnál, esetleg valamilyen önös érdek áll mögötte: várok valamit cserébe a köszöntésért. Ha nem létezik valódi testvéri szeretetközösség mint jelölt, amire a szertartás mint jelölő rámutathat, a szentmise is céltévesztett.

És ha valakinek netán az a benyomása támadna, hogy civilizált társadalmunkban a nők tényleges helyzetében nem valósul meg maradéktalanul a fent vázolt idilli állapot (az EU-ban a nők átlag 20%-kal kevesebb pénzt kapnak ugyanazon munkáért, mint a férfiak), az beláthatja, hogy a nőnap ünneplésében sem valósul meg a jelfunkció: a jelölő egy olyan állításra mutat rá tényként, amely állítás igazságértéke zérus (magyarul hamis).

A jelölt nélküli jelölőkkel (vagyis pl. az üres, hazug ünnepekkel) nem az a baj, hogy értelmetlenek. A helyzet súlyosabb: nagyon is értelmesek. Az értelmük pedig az, hogy segítsenek a körülöttünk lévő látszatvalóság fenntartásában. Látszatvalóság alatt olyan jelenségeket értek, mint például az amerikai lexikonok, amelyekben (állítólag) nem szerepel az éhezés szó. Vagy azt, amikor a vészesen fogyó fosszilis energiákkal való rablógazdálkodásnak a kőolajtermelés (!) becenevet adjuk. Vagy – ha már a beceneveknél vagyunk – amikor a melegellenes pogromot „ellentüntetés”-nek, a Molotov-koktélos gyilkossági kísérletet „rongálás”-nak nevezi a média.

„Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét – írja a katolikus egyház katekizmusa a melegekről. Briliáns fogalmazás: nem az igazságtalan megkülönböztetést kell kerülni (azt fenn lehet, sőt fenn is kell tartani), csak a jelét. Mert az, ugye, kínos.

A nőkkel ugyanez a helyzet. Továbbra sem adunk nekik – világos, ugye: mi, a társadalom, nekik, a nőknek – egyenlő bért; továbbra is potenciális szexuális segédeszközként tekintünk minden egyes példányra – ellenben ezt a valóságot felvállalni kínos. Ennek jelét kerülni kell. S mi sem egyszerűbb megoldás ennek az elnyomó hazugságépítménynek a fenntartására, mint egy másik, ellentétes előjelű jelölő, amelyik egy olyan látszatvalóságra (mint jelöltre) mutat rá, amelyben a nőket valóban tisztelik, amelyben a nők valóban kivívták egyenjogúságukat.

Mindaddig, amíg a nők egyenjogúságát ünnepeljük, biztos garanciánk van arra, hogy mint tény, soha ne váljék valóra.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 21 komment «




Címkék: kommunikáció ünnep társadalom egyenlőség nőnap önismeret jel

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr802720953

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ACsab 2011.03.08. 10:55:11

Csak egy gondolat: "továbbra is potenciális szexuális segédeszközként tekintünk minden egyes példányra" erre reagálva.

Mindig is döbbenten álltam az előtt a jelenség előtt mikor nőket hallottam férfiakról szintén ugyan így nyilatkozni. Férfitársaimat sokszor próbáltam finomabb vagy durvább eszközökkel afelé terelgetni, hogy degradáló a nőket bámulni és megjegyzéseket tenni rájuk. Sajnos semmi haszna nem volt, a legtöbbször hülyének vagy szándékosan különcködőnek néztek. Ha mégis sikerült érvekkel bizonyítanom, hogy gondolatok, érzések, és elvek vannak állításaim mögött, egyszerűen arra hivatkoztak, hogy hát ők csak az "esztétikai élményt" magasztalják.

Hát így megy, ez. Mára hasztalannak és meddőnek ítélek minden ilyen próbálkozást.

De sajnos azt sem tudom már eldönteni, hogy egy ilyen cikk olvasásakor örüljek e, hogy van még ember a világon aki képes ezt felfogni, mi több, tényleg leírni és odaállni mellé. Vagy keseredjek azon, hogy hiába minden erőfeszítés, az elvtelenség és a zsigeri érzések úgyis erősebbek?

Bocs Balázs, de sajnos inkább szomorú vagyok, és elkeseredett...

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.03.08. 11:16:53

@ACsab: Köszi, Csabi, hogy ezt megosztottad. Egy megjegyzést fűznék csak hozzá: a szomorúság (amiben ezügyben osztozom veled) valódi, autentikus érzelem. Ami az elkeseredettséget illeti, az - legalábbis részben - már egy kognitív szűrőn való átengedésnek, s mint ilyen, választásnak a kérdése. A kognitív szűrőben pedig, mint tudjuk, a sorskönyvi szűrőpapír lecserélhető újra. ;)

ACsab 2011.03.08. 13:31:11

@Birtalan Balazs: :D Mégis van remény! :D Köszi, jól esik ha néha észhez térítenek. :D

Akkor hagyom a francba, nem keseredek. Előrántom a legújabb csoda fegyverem és felteszem magamnak a kérdést. De ugye nekem nem muszáj ilyennek lennem? :D

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.03.08. 13:33:09

@ACsab: Mit gonolsz, mit gondolok én úgy általában a "muszáj"-ról? :P

Alensha 2011.03.08. 15:28:03

Balázs, és ha egy férfi nem elnyomó és nem tesz megjegyzéseket, és úgy általában nem bunkó, akkor el szabad fogadni tőle a virágot meg a köszöntést? :)

Összességében tényleg van mit tenni még az egyenjogúság érdekében, de miért ne lehetne azt ünnepelni, amit eddig is elértünk? Volt, amikor egyetemre se járhattak a nők, volt, amikor nem volt számukra normális munkalehetőség, volt, amikor anyagi függőségben élték le az egész életüket. Mostanra azért az ilyen komolyabb gondok megoldódtak.

Ez az „egyenlő munkáért nem kapunk egyenlő bért” nekem mindig gyanús volt, ha a nőknek elég lenne kevesebbet fizetni, akkor mindenhol őket vennék fel. Biztos, hogy azonos munkaköröket hasonlított össze, aki ezt a statisztikát összeállította?

Az meg pont hogy az általam nem túl kedvelt konzervatív hagyományokat erősítené, ha „az anyaság erkölcsileg és anyagilag ugyanolyan megbecsült hivatás” lenne, mint ha valakinek foglalkozása van. Az sokkal többet segítene, ha egyrészt nem kellene több évig gyesen lenni, másrészt fele-fele arányban oszlana meg a gyes meg minden gyerekkel kapcsolatos tevékenység a két szülő közt (ez egyből eliminálná azt is, hogy egy munkahelyre szívesebben vesznek fel férfi alkalmazottat).

Jgy 2011.03.08. 16:32:55

Két megjegyzésem lenne.
1) Nekem az a lehangoló benyomásom, hogy a nőnap ünnep(lés)e nem hamis jel (tehát nincs úgy téve, mintha a nőket illetően minden a legnagyobb rendben volna), hanem aljas és cinikus összekacsintás ("tudjuk, hogy semmi sincs rendben, és ezt rendjén valónak tartjuk, ezért biztosítunk [értsd: lökünk nektek] egy nap pünkösdi királyságot"). Ebből az aspektusból pedig belátható, hogy nőnapon nem a nőket köszöntik föl, hanem a férfiak egymást.

2) (ez nem érinti a mondandód lényegét) A kőolajtermelés eredetileg valószínűleg kőolaj-kitermelés volt, csak a nyelvi ökonómia ezt csinálta a szóval. (Ellentétben a fakitermeléssel, ami maradt.)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.03.08. 17:35:59

@Alensha: Lehet és szabad, persze. Legalábbis én nem tiltom meg. :P Ellenben a Bibliából nagyon idekívánkozik egy megállapítás: Mindent szabad, de nem minden használ. És ha a kérdés úgy merül fel, hogy a nőnap mostani megünneplési módja (a férfiak kedves mosollyal átnyújtják az obligát virágot, a nők kedves mosollyal elfogadják) vajon használ-e a szexista sztereotípiák felhasználásában, akkor én arra voksolnék, hogy nem. Ezért írtam, amit írtam, ezért próbáltam rámutatni arra, hogy ha egy elérendő célt úgy ünnepelnek, mintha az már megvalósult volna, akkor ezzel hátráltatják a tényleges megvalósulást.

De mindez csak vélemény, és semmi nem garantálja, hogy igagazm van. Én nem azt akarom elérni, hogy mindenki az én véleményemet fújja minden kérdésben, legfeljebb annyit, hogy mindenki (na jó, legyek szerény: néhányan) gondolkodjanak el a sajátjukon. Kérdőjelezzék meg, vállalva a bizonytalanság okozta kényelmetlenséget - aztán ha az adott vélemény (vagy épp szokás) nem találtatik túl könnyűnek az illető számára, akkor nyilván ragaszkodjon hozzá.

A hivatkozott statisztika készítésének körülményeit nem ismerem. Bár úgy lenne, hogy ez nem igaz. Kedves nők: ki hogyan tapasztalja?

@Jgy: A "kitermelés" mint eredet tiszta sor. De az alapszó ugyanaz, és ezért ugyanúgy elfedi a tényt, hogy mi is történik valójában: véges készlet felélése.

Jgy 2011.03.08. 17:44:09

@Birtalan Balazs: "vajon használ-e a szexista sztereotípiák felhasználásában"

Balázs, jól értelemezem úgy a mondatot, hogy felszámolást akartál írni?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.03.08. 17:46:05

@Jgy: Jól, köszi. Valszeg fáradt vagyok kicsit...

Alensha 2011.03.08. 22:32:51

női szemmel nézve praktikusabb lenne a húsvéti locsolkodást felszámolni, ha már ünnepekről van szó, mert az viszont nagyon idegesítő, hogy 1) a fiúk csokit meg pénzt kapnak, én meg nemhogy semmit, de ráadásul egész nap büdös a hajam a sok különféle kölnitől, 2) ehhez még jó képet is kell vágni, 3) mindez gyerekkorban, amikor az ember még túl félénk határozottan nemet mondani. szerencsére ismeretségi körömben már nagyrészt ki van irtva ez a hülyeség.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.03.08. 22:36:14

@Alensha: Tőlem nem kell félned, én jó ideje nem locsolkodok. :D

amind enit 2011.03.09. 09:27:31

A locsolkodás és a nőnap között egy ponton van közös halmaz, ott ahol sok más „hagyománnyal” is találkoznak. Ez a társadalmi konvenciók vagy a hagyományok tehetetlenségi ereje. Azért csináljuk mert megszoktuk. Nincs férfi a környezetemben aki őszintén ünnepelné a Nőnapot és nincs nő aki élvezi a húsvét intézményét. A dolgok azonban mennek tovább, hiszen megfelelünk a környezetünk elvárásainak és nem mondom azt nőnapon, hogy bocs de csak azért mert nő vagy nem illet meg privilégium. Sőt számomra közömbös nőknek kívánok boldog nőnapot. A hölgyek pedig nem küldik el az anyjukba a konformizmusból, potyalesésből (pia, kaja, pénz), hülye verseket skandáló és mindenféle löttyökkel locsolkodó pasikat, mert ciki, főleg, ha apám, főnököm az. Így ez megy tovább. A családfő, főnök locsolkodik, mert ezt hiszi a családtagjai, alkalmazottai megsértődnek ha nem, utálja is mert ciki. Családtag, Alkalmazott nem szól, mert nem sértjük meg családfőt, főnököt. Így aztán ez van. Kicsit olyan ez mint a billentyűzetek, aminek az elrendezésére, ergonómiájára már számtalan sokkal jobb módot találtak, de senki sem vesz szokatlan formájú klaviatúrát, mindenki a qwertz rendszert használja. Aztán lesz ínhüvelygyulladás.
A konvenciókat nehéz megváltoztatni. Ahhoz sok-sok bátor ember kell, aki azt mondja ok, akinek jó ez, az csinálja, de ne legyen kötelező és ne kelljen jó képet vágnom olyan dologhoz amit nem értek, nem szeretek, idegesít, egyenlőtlen, nincs szerepe az életemben.

Jgy 2011.03.09. 10:18:05

Balázs: még egy megjegyzés. „<<Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét>> – írja a katolikus egyház katekizmusa a melegekről. Briliáns fogalmazás: nem az igazságtalan megkülönböztetést kell kerülni (azt fenn lehet, sőt fenn is kell tartani), csak a jelét. Mert az, ugye, kínos."
Elég sok bajom van az egyházakkal, ebben az esetben azonban hadd legyek jóhiszemű. Nem tartod lehetségesnek, hogy a szerencsétlen megfogalmazás ezt (akarná) jelent(en)i: "az igazságtalan megkülönböztetésnek még a LÁTSZATÁT is kerülni kell"?

Alensha és többek: én nem szeretek locsolni, és megértek mindenkit, aki nem szereti, ha locsolják. Kérdés, persze, melyik a kellemetlenebb? A vödör hideg vízzel történő vagy annak urbanizált-domesztikált változata?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.03.09. 10:53:32

@amind enit: Köszi, ez fontos volt.

@Jgy: Nem, nem tartom lehetségesnek. Nem azért, mert rosszhiszemű vagyok, hanem mert ismerem a kontextust, ismerem az egyházi tanítóhivatal többi megnyilatkozását ebben a témában. Persze ha megkérdeznénk a szöveg megfogalmazóit, hogy mire gondoltak, akkor nyilvánvalóan azt az olvasatot mondanák, amit te akarsz belehallani. De attól még nem azt jelenti. Itt jön be az, hogy egy jel (pl. ez a szöveg) mindig egy komplex jelrendszer része.

amind enit 2011.03.09. 11:18:15

Örülök, hogy így látod! Egy sorskönyvi vonatkozású pontosítás: a bátort kéretik behelyettesíteni az autonómmal..... :-)

Lapis Lazuli 2011.03.10. 19:32:53

@Alensha: "Ez az „egyenlő munkáért nem kapunk egyenlő bért” nekem mindig gyanús volt, ha a nőknek elég lenne kevesebbet fizetni, akkor mindenhol őket vennék fel. Biztos, hogy azonos munkaköröket hasonlított össze, aki ezt a statisztikát összeállította?" tudomásom szerint erről nem "a" statisztika van, hanem bőséges. Keresem. Addig: ec.europa.eu/magyarorszag/pdf/ip_10_236.pdf Bonyolult kérdés, mert nem csak az az igaz, h ugyan azért a munkáért a nők kevesebbet kapnak, hanem az is, h a presztízs munkakörökben sokkal kevesebb nő dolgozik, mint férfi, ezért bizonyos szinteken már nehéz az összehasonlítás. Tudtommal pont az a gazdasági abszurd a helyzet, h bár a nő occsób, a férfi még így is kívánatosabb munkaerő. Mert a tradíció szerint ő szabad és megbízható munkaerő: nem szül, nem rohan haza főznimosnitakkerolni, gyereket ápolni.

Lapis Lazuli 2011.03.10. 19:38:55

@Alensha: Nézd: rhea.jobpilot.hu/palyacsucs/index.php/fizetes/223-berhatrany07.html ez egy érdekes cikk, mert, legalábbis részben, azt mondja amit te is, h nem feltétlenül és nem csak nemi diszkriminációról van szó. De "Ettől függetlenül a nemi diszkrimináció a fizetésekben is tetten érhető. A hazai munkaadók egy része még mindig a férfiakat részesíti előnyben a munkabér meghatározásakor. "A vezetők a férfit tartják a családfenntartónak, és emiatt magasabb bért ajánlanak nekik. Emellett egy részükben élnek olyan sztereotípiák, hogy egy nő nem tud olyan minőségű munkát végezni, mint egy férfi, ezért nem is illeti meg az azonos bér" - mondta Csík Klára vezetői tanácsadó."

Alensha 2011.03.10. 19:49:16

Mondom, hogy nem azonos munkaköröket hasonlítanak össze... az EU-s cikkből ez nem derül ki, és a mintavételezés mikéntje sem, a magyar cikkben meg ki van mondva, hogy „a férfiak közül többen dolgoznak vezető pozícióban, amiért többet fizetnek.” Tehát ha egy nő kerül ugyanabba a vezető pozícióba, akkor ő kapja ugyanazt a bért, ha meg egy férfi megy el büfésnek, ő fog csak annyit keresni, mint egy büfésnéni. Statisztikát lehet úgy is csinálni, hogy az igazgatót hasonlítom össze a takarítónővel meg úgy is, hogy az igazgatónőt a férfi utcaseprővel, attól függően, mit akarunk kihozni, de a férfi igazgató és az igazgatónő közt szvsz nincs különbség.

Tehát nem a fiktív „pay gap” a tényleges probléma, hanem hogy 1) miért van kevesebb nő vezetői pozícióban, 2) miért tekintik kizárólag női feladatnak a gyereknevelést (szerintem a 2. probléma megoldásával nagy részben megoldódna az első is).

TH 2011.03.15. 16:59:08

A nőnapnál csak az anyák napját utáltam jobban gyerekkoromban a kötelező ünnepek közül. Szerencsére anyám is, tehát ezzel otthon nem volt gond, csak az iskolában idegesített. A nőnapról meg azt hittem, hogy a gyakorlatban mindenhol kiveszett már, és senki nem gondolja azt, hogy évi egy szál virág jelenti a megbecsülést a női nem irányába...
A kat. egyház álláspontja a melegekről meg rohadt vicces, tényleg önmagáért beszél, és a katolikus álszentség egy újabb remek példájaként is szolgál. :-)