Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) EMK (17) emk (33) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) Freud (3) freud (9) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) gyermeki (7) Gyermeki (4) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) nag (6) NAG (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) NLP (3) nlp (18) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) szülői (5) Szülői (3) szupervízió (3) TA (30) ta (39) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • tesz-vesz: @Alensha: "ki gépen szállt fölébe annak térkép-e táj" idézni csak pontosan, szépen, persze ha kij... (2016.06.06. 17:17) Kasszazárás
  • Alensha: "emelkedett irodalmi műbe nem írunk olyat hogy excel. de nem csak most, 300 éve se írtak a nagy kö... (2016.05.29. 18:06) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

Ha léket kap a csónak – 3.

2011.06.16. 07:00 Birtalan Balazs


 

(A cikk 1. része itt, a 2. része pedig emitt olvasható.)

A kiinduló helyzet tehát ugyanaz, mint a tényleges esetben: a módosult tudatállapotban lévő kliens a képáramlás egy pontján közli, hogy léket kapott a csónak, ömlik be a víz.

KísérésAz első dolgom ebben az esetben, hogy megfigyelem a kliens nonverbális jelzéseit, vagy ahogy az NLP terminológiájában mondják: a fiziológiáját. Fontos ugyanis tudnom, hogy milyen érzelmi állapotban van: vajon fél-e, vagy esetleg humorosnak látja a helyzetet, netán izgalmas kihívásnak tekinti, avagy teljesen rezignáltan veszi tudomásul a történteket. Az ugyanis, hogy miként vagyok jelen a továbbiakban, annak függvénye, hogy ő hogy van. Hogy ezt megtudjam, annak – a fentieken túl – kézenfekvő módja, hogy egyenesen megkérdezem tőle:

– Ömlik be a víz. És milyen ez neked, hogy ömlik be a víz?

Az általa mondott kifejezés higgadt megismétlésével kifejezem, hogy vele vagyok, hogy kritika nélkül elfogadom azt, ami a képben megjelenik, vagyis – mint láttuk – őt magát. Ugyanezt az elfogadó attitűdöt erősíti meg, hogy nem akarom a helyzetet azonnal megváltoztatni, hanem rákérdezek a hogylétére. A válasz függvényében aztán eldöntöm, milyen úton megyek tovább. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy mennyire vonódott be érzelmileg a képbe. Ha nagyon (és ha számos egyéb tényező is ezt indokolja, nem utolsósorban az, hogy hol is tartunk a terápia egészének folyamatában), akkor az érzelmekkel való munkát kezdeményezem (lásd alább). Más esetben magával a képpel folytatjuk, például az alábbi kérdésekkel (persze egyenként feltéve őket, és megvárva a választ):

– Hogy ömlik be a víz, gyorsan vagy lassan? Egyforma vagy változó sebességgel? Milyen színűnek látod a beömlő vizet? Milyen a hőmérséklete? Miközben figyeled a víz mozgását, hallasz-e valamilyen hangot?

Ez látszatra irreleváns információk érzéketlen begyűjtése. Látszatra – vagyis éber tudati állapotban, racionális síkon gondolkodva. Módosult tudatállapotban azonban mindezen kérdések abban segítik a klienst, hogy megélje a helyzetet annak teljes valójában, minden kicsi részletével együtt – merthogy a helyzethez hozzátartozik annak minden kicsi részlete. A kérdésemmel kifejezem, hogy engem a helyzet egésze érdekel, vagyis ismét csak azt érzékeltetem vele, hogy mindenestől elfogadom őt. A problémáival, a megoldatlanságaival egyetemben. Aztán esetleg tovább kérdezek:

– Ha körülnézel ebben a csónakban, mit látsz, van-e itt még valami?

Nem kezdem tehát megmenteni, és nem találok ki helyette holmi nem létező merítőkanalakat és mentőöveket. Ellenben megadom neki a lehetőséget, hogy ő vizsgálja meg a helyzetet, ő találjon rá megoldást. Ha én adok a kezébe egy merítőkanalat, akkor szinte biztos, hogy nem fogja tudni használni. Elejti, eltörik vagy köddé válik. Ellenben ha egy ilyen vizsgálat után ő maga találja meg, akkor az valódi erőforrásnak tekinthető a számára, és jó esélye van, hogy segítsen vele magán. Ugyanakkor a kérdésem nyitott abban az irányban is, hogy bizony, itt nincs se merítőkanál, se semmi egyéb. És én ezt is elfogadom. Majd folytatom, például így:

– És most mit látsz, ha szétnézel a csónakból? Milyennek látod a partot? Milyen az időjárás? Vannak-e mások a környéken?

Arra biztatom tehát, hogy fordítsa a tekintetét valamire, amiről egészen biztosan tudom, hogy létezik: a környezetre. A problémák (legyen szó süllyedő csónakról vagy süllyedő életről) soha nem önmagukban, izoláltan léteznek, hanem mindig valamilyen keretben. Ha csak a problémára fókuszálunk – ahogy ez nehéz helyzetben lévő emberekkel gyakran megesik –, akkor kicsi az esélye, hogy megtaláljuk a megoldást. Holott lehet, hogy elegendő lenne fölemelni a tekintetünket, és szétnézni; egy kicsit tágabb perspektívával szemlélni a dolgokat. Akár a valós életben, akár a képben. Nem kizárt, hogy egy ilyen kérdés után a kliens talál egy segítőt, akár egy arra járó hajó, akár egy jó tündér képében, aki kimenti őt a veszélyes helyzetből. S ha így történik, az számára valódi megoldás, hiszen belőle fakadt, az ő tudattalanja hozta létre, nem én sugalltam neki. S ezáltal szert tesz egy nagyon is valós belső tapasztalatra: a nehéz helyzeteknek lehet megoldásuk, és érdemes szétnézni különböző irányokba.

De persze nem kizárt, hogy nem történik semmi, és a csónak egyre csak süllyed. Ekkor nekem továbbra is az a dolgom, hogy elfogadjam őt, és mindazt, ami a képében történik. Amint korábban mondtam: ha süllyed, akkor süllyed.
 

De meddig?


Bármeddig. Mivel terapeutaként egyik lábammal továbbra is a valóságban horgonyzok, tudom, hogy a kliens élete nem forog veszélyben. A képben az jelenik meg, amit a tudattalanja megjeleníteni akar. Ha süllyed, akkor süllyed. És ha vízbe fullad, akkor vízbe fullad. Nyugodt lehetek, mert attól, hogy valaki azt imaginálja, hogy vízbe fullad (és közben ezt érthetően elmondja nekem!), még nem fullad meg.

Noha fenntartom, amit korábban írtam, hogy a szimbólumokat nem lehet kiszótározni, de az aránylag nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy ha valaki egy képben (vagy épp álomban) átéli a saját halálát, akkor az jó eséllyel nem a halálról szól, hanem valamilyen radikális változásról. De ha félre is tesszük ezt az értelmezést (ami leginkább csak azért fontos, mert az ijedt terapeutát esetleg megnyugtatja), nekem továbbra is annyi a dolgom, hogy elfogadjam, ami a képben történik, és elkötelezetten kísérjem a klienst, bármerre is tart. Ha kell, a halál átélésébe is.

Ha a halál árnyéka völgyében járok is,
nem félek semmi bajtól,
mert te velem vagy.


És lehet, hogy a kliens egyszer csak azt mondja: „Most meghaltam.” Én ilyenkor teljes természetességgel megkérdezem:

– És milyen ez neked, hogy meghaltál? Mit látsz? Mit hallasz? Mi történik?

És mivel a kliens továbbra is ott ül a fotelben, dobog a szíve és lélegzik, válaszolni fog. Lehet, hogy megjelenik előtte egy kép, annak függvényében, hogy milyen elképzelése van a halálról. De megeshet, hogy azt mondja: nem lát és nem hall semmit. Ekkor sincs baj, hiszen ez ismerős terep: nem kell ahhoz a kliensnek átélni a halált, hogy a KIP során azt mondja, nincs kép és nincs semmi.

– Nagyon jó. És milyen ez a semmi? Van-e valami mozgása vagy változatlan? Milyen a színe? Inkább világos vagy inkább sötét?

És zajlik tovább az ülés, és a kliens megéli azt, amit talán soha korábban: a teljes és feltétel nélküli elfogadást.
 

Nagy fekete golyó


De mi történik akkor, ha a kliens pánikba esik? Ha annyira megijed, hogy nem tud figyelni a környezetére? Nagyrészt a terapeután múlik, az ő terhelhetőségén. Ha ő nem ijed meg, akkor ilyen áldatlan körülmények között is lehet tovább strukturálni a képet a fent leírt módon. De választhatja azt is, hogy konfrontálja a klienst a saját érzelmeivel.

– Tehát félsz. Oké. Most arra kérlek, hogy figyeld meg ezt a félelmet. Figyeld meg alaposan, és keresd meg, hogy hol van ez a félelem a testedben. Hol érzed leginkább?

A racionális tudat erre a kérdésre azt mondja, hogy marhaság. Még hogy hol van egy érzelem a testben? Mittudomén, nyilván valahol az agyban, mondjuk az amygdalában.

Módosult tudatállapotban azonban egy ilyen kérdés nagyon is értelmes, és a kliens jó eséllyel megnevez (vagy épp megmutat) egy testrészt: a fejét, torkát, mellkasát, gyomrát vagy bármi egyebet. Ekkor tovább kérdezhetünk, látszólag hasonlóan értelmetlen módon:

– Milyen alakja van ennek az érzésnek? Mekkora ez az érzés – hasonlítsd valamihez! Ha megtapintod ezt az érzést, milyen a felülete: inkább sima vagy inkább érdes? Kemény vagy puha? És milyen a hőmérséklete? Milyen a színe? Tartozik-e hozzá valamilyen illat?

Ugyanis nem csak egyfajta félelem (vagy düh vagy szomorúság vagy szorongás vagy bármi egyéb) van, hanem ahány élethelyzet, annyi féle. Amikor jelen vagyunk egy szituációban, akkor ott az összes érzékszervünkkel vagyunk jelen, akkor is, ha ennek nem vagyunk tudatában. Ha átélünk egy érzelmet, akkor azt egész valónkkal éljük át; részt vesz benne az egész testünk, minden pici izmunk: megfeszülnek vagy elernyednek – helyzete válogatja. Ilyenformán minden egyes érzésnek és minden egyes – valós vagy elképzelt – élethelyzetnek megvan a maga egyedi, ún. kinesztetikus mintázata, jóllehet valószínűleg teljesen tudattalanul.

Ha a „Hogy vagy?” kérdésre – az adott szituáció társas követelményeinek megfelelően – annyit mondhatok, hogy „Kösz, megvagyok”, bizonyos mértékig akkor is megélhetem az elfogadást, hiszen kaptam egy sztrókot, még ha hazudtam is a válaszomban. Ha a körülmények megengedik, és elmondhatom a kérdezőnek, hogy „bizony, én most nagyon félek”, akkor ez lényegesen nagyobb elfogadást jelent számomra. Ha pedig – irányított kérdésekkel – lehetőséget kapok arra, hogy megéljem és feltárjam a félelmem kinesztetikus mintázatát – nos, ez az érzelmem teljes elfogadása.

– Tehát egy fazék nagyságú, fekete, hűvös, sima fagolyóhoz hasonlító félelmet érzel a gyomrodban. Nagyon jó. Figyelj most oda jól erre az érzésre, és arra kérlek...

Hogy mire, az már messzire vezet. A terapeuta lehetőségeinek csak a saját felkészültségi szintje és fantáziája szab határt. És ha a kliens megéli a következőkben, hogy a terapeuta elfogadja őt az érzelmeivel együtt, továbbá hogy az érzelmekkel igenis lehet mit kezdeni, akkor érdekes kimenetele lehet a dolgoknak. Ha néhány perc múlva – miközben a nagy fekete golyóból kiindulva több minden lezajlott a képben – a terapeuta ezt mondja:

– Most pedig arra kérlek, hogy menj vissza a csónakba, és mondd el, mi történik! –

– akkor jó esély van arra, hogy a kliens pozitív változásról számol be. Lehet, hogy eltűnt a lék. Lehet, hogy a csónak időközben titokzatos módon partot ért. Vagy nem ért partot, de immár nem a tavon úszik, hanem egy nagy tányér tejszínhabban, és a kliens élvezettel lubickol benne. A lehetőségek száma végtelen; a pozitív változás módját nem lehet bejósolni.
 

Amikorra elkészül –


– szokta volt mondani apám annak idején arra a türelmetlen kérdésemre, hogy mikor lesz kész az ebéd. És igaza volt.

A jó esély ellenére semmi nem garantálja, hogy valóban lezajlik a pozitív változás. Lehet, hogy a kliens visszakerül a csónakba, és tovább süllyed. Ha így van, akkor sincs semmi különös: akkor ezzel kell dolgozni. És valószínűleg nemcsak aznap, hanem a következő héten is.

A változás hajszálpontosan akkor fog elindulni, amikor elindul – egy pillanattal sem előbb.

A terapeuta dolga az, hogy türelmesen és elkötelezetten kísérje el a klienst, egészen eddig a pillanatig.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 10 komment «




Címkék: halál érzelem pszichoterápia változás hipnózis elfogadás nlp szimbólum tudattalan kip

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr102978425

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jgy 2011.06.16. 08:18:40

Elkerülendő a bálványozásodat, hadd említsem meg, hogy volt egy barátom, aki úgy tudta elmesélni valamely film tartalmát, hogy utána magát a filmet már szinte nem is volt érdemes megnézni.
Jelen bejegyzéssorozatra alkalmazva: innen többet tudtam (vagy inkább értettem) meg a patrónusbűbájról, mint a vonatkozó Harry Potter-kötetekből.
Tessen szíves folytatni ezt a dógot.

Cz 2011.06.16. 10:29:10

Ez is nagyon-nagyon tetszik. :) Viszont végre felmerült pár értelmes kérdés (aztán persze lehet, hogy valójában más postokban benn' van a válasz...).

1) Előfordulhat-e olyan eset, hogy úgy alakul a hipnoterápiás ülés, hogy bármilyen oknál fogva ott és akkor a legcélszerűbb a hipnózist megszakítani? (Pl. nagyon bepánikol a delikvens vagy bármi.)

2) Ez a süllyedő csónak nagyon erős képnek és szimbólumnak tűnik. Ha valamiért egy ülés alatt nem sikerül vele "végezni", akkor előjön-e magától egy ilyen típusú jelkép (akár sorozatban több ülésen mindaddig, amíg nem oldódik meg és fel), illetve ha nem, akkor mondjuk te megpróbálod rávenni a klienst, hogy hívja újra elő? (A "megpróbálod rávenni"-részt nyugodtan helyettesítsd a megfelelő kifejezéssel. :D)

3) Tegyük fel, hogy amíg süllyed a csónak, az illető retteg, mint a szemét, de mikor víz alá kerül, akkor feloldódik és jól érzi ott magát. Azt már meg sem kérdem, lehet-e ilyen, mert egész jól tudnám verbalizálni, hogy miféle tartalmak csinálhatnak ilyet, de mondjuk ha ez van, akkor eszerint a probléma ott jelentkezik, amíg süllyed a csónak, vagyis ott kell lépni (ha jól tévedek). Mit lehet ilyenkor csinálni? (Hiszen ha nem tudom megmenteni a csónakot az elsüllyedéstől, akkor az el fog, sz'al ilyen "A windows lefagyott"-jelleggel nem nagyon fog ottmaradni félsüllyedten.)

Hahh. Jócucc ez a blog még mindig (nem mintha kételkedtem volna, Mester). :)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.06.16. 11:00:01

@Cz: Ad 1.) Minden egyes hipnoterápiás ülésen létrejön olyan körülmény, ami miatt célszerű a hipnózist megszakítani. Ez a körülmény többnyire az óra vége. :D Emellett azonban hasznosabb, ha a hipnózist nem úgy képzejük el, mint egy szobát, amiben az ember vagy bent van, vagy nem, hanem mint egy hosszú folyosót, aminek az egyik vége a racionális tudat, a másik a racionalitás teljes szögre akasztása. A kliens az ülés folyamán fel-alá sétál ezen a folyosón, és hol itt áll meg egy kicsit, hol ott. Van, hogy úgy alakul, hogy erős érzelmi hatásra teljesen kilép a transzból, de aztán esetleg egy pillanat alatt visszamegy. És van olyan terápiás intervenció, amihez célszerű a módosult tudatállapot alkalmazása, máshoz meg nem, s a terapeuta ennek megfelelően alakítja az ülés menetét.

Ad 2.) Ha indokolt, lehet olyat csinálni, hogy egy előző kép valamely motívumát állítjuk be hívóképnek. De ez ritkán indokolt, és a tudattalan többnyire egyébként is jobban tudja, mint a terapeuta. Ha én azt mondom neked, hogy "képzeld el ugyanazt a csónakot, mint a múltkor", neked viszont aznap más témával van dolgod, akkor a képedben nem fog megjelenni a csónak. Én spec. - AFAIR - még egyszer sem állítottam be a korábbi képet (legalábbis nem ilyen direkt módon).

Ad 3.) Ez nem ilyen mechanikus dolog, és ismét csak az a kérdés, hogy ki lehet-e szótárazni egy szimbólum, ill. annak egy részletének jelentését. És hát nem lehet. :))

Adtam választ?

Cz 2011.06.17. 11:02:16

@Birtalan Balazs: Na jó, most az egyszer. :D

Lapis Lazuli 2011.06.20. 07:36:06

Azt bírom ezekben a posztokban, h elkezdek agyalni rajtuk. Kíváncsivá tesznek. Szupi.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.06.20. 11:01:30

@Lapis Lazuli: Ez a legtöbb, amit remélek tőlük. Örülök! :)

bekérdező 2011.06.25. 13:25:07

Szia Balázs!

régóta olvaslak és most lenne egy kérdésem is: Mit gondolsz az olyan terapeutákról, akik hasonló módszerekkel dolgoznak, mint Csernus? Ezzel azokra szeretnék utalni, akik nem fogadják el a másik félt a hülyeségeivel és hibáival. Sőt esetleg durván szembesítik is velünk. Szerinted ez ellentmond annak, amit te csinálsz? Vagy van amikor erre és van mikor arra van szükség? Vagy hogy van ez?

Köszönöm a választ előre is!

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.06.25. 13:31:12

@bekérdező: Szia! Javaslom, olvasd el a Mi a pszichoterápia - és mi nem az? c. posztot
(sorskonyvnelkul.blog.hu/2011/06/03/mi_az_a_pszichoterapia_8211_es_mi_nem_az); azon belül A tudatos vaddisznó c. részben írom le azt, amit erről gondolok. Remélem, ebből választ kapsz a kérdésedre. Ha nem, próbáljuk meg újra. :)

pokolmegjoszandek 2015.11.07. 15:41:52

Kár, hogy csak most találtam ide, szeretném végigolvasni a blogot az elejétől. :D
Eléggé le vagyok maradva... :-/