Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) EMK (17) emk (33) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) Felnőtt (3) felnőtt (15) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) Gyermeki (4) gyermeki (7) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) NAG (6) nag (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) nlp (18) NLP (3) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) szülői (5) Szülői (3) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Ihletett: Az élet túl rövdi ahhoz hogy ne vitázzunk az interneten vadidegen emeberkel. Én amúgy sokszor vesz... (2019.10.30. 08:16) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • dissipation1969: @HoldViola: velünk van ő most is... (2019.07.05. 01:51) Szerelmi bánat
  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

Egy elmaradt borkóstolás tapasztalatai

2011.08.14. 16:53 Birtalan Balazs


 

A TA-ban Hát nem borzasztó? címen ismert időtöltéshez gazdag táptalajul szolgál a balatoni vendéglátás. Alább egy badacsonyi rémtörténet leírása következik, de túllépve a primér szörnyülködésen, némi pszichológiai elemzéssel megspékelve.

A sztori


Délután három felé a párommal közösen úgy döntöttünk, hogy ideje lenne elkezdeni a napot, és valami reggeli után nézni. Némi tanakodás után kiválasztottunk egy éttermet, ahol pár éve már jártunk egyszer, és bár akadtak rossz tapasztalataink, úgy emlékeztünk, hogy a kaja és a kiszolgálás alapvetően korrekt volt. Az étterem a Badacsony oldalában van; teraszáról gyönyörű kilátás nyílik a Balatonra, csak éppen meg kell dolgozni érte: jó hosszas kutyagolás felfelé egy szűk úton, félreugrálva a mindkét irányból érkező kocsik elől. Felmehettünk volna mi is kocsival, de nem vállaltuk be, inkább leparkoltunk a hegy lábánál. Aznap – az idei nyárra nem jellemző módon – nagyon meleg volt; mindkettőnk mindenéről folyt a víz, mire felértünk.

BadacsonyAz étlapról nem volt könnyű választani; végül jobb meggyőződésünk dacára egy turistabutító fogás, a kétszemélyes haltál mellett döntöttünk. Igen ám, de mit igyunk hozzá? A párom vezetett, úgyhogy a kérdéssel egyedül kellett megküzdenem. Mivel idén hetedik alkalommal nyaraltunk ezen a borvidéken, mostanra aránylag jól ismerjük a különböző szőlőfajták és különböző pincészetek szorzatából előadódó lehetőségeket, annak ellenére, hogy borilag mindketten továbbra is laikusnak számítunk.

A folyó borok között nem találtam semmi olyat, amitől eksztázisba jöttem volna, arról meg szó sem lehetett, hogy egyedül elpusztítsak egy palack bort. Így aztán az étlapon a Borkóstolók rovatot kezdtem tanulmányozni. Ez úgy nézett ki, hogy többféle kóstolót kínáltak: X összegért kihoznak egy-egy pohárral a felsorolt borokból. A kóstolót lehet zsíros kenyérrel, illetve sajttállal kérni. Igen ám, de mi alapvetően ebédelni szerettünk volna, és már ki is választottuk az ételt, úgyhogy számunkra e két opció egyike sem játszott. Végül kiválasztottam egy olyan sorozatot, amely ötféle száraz bort kínált, és hívtuk a pincért.

Kérdésünkre elmondta, hogy a kóstoló 1-1 decit jelent a különféle borokból. Ezt így kicsit húzósnak találtam (jobb helyeken a kóstoló mennyisége fél deci, hiszen a cél nem az, hogy a turista gyorsan berúgjon, hanem hogy minél többet végigkóstolva szép lassan jusson el abba az állapotba, amikor aztán palackszámra vásárol a kóstolt borok valamelyikéből), de azt mondtam, ám legyen: végeredményben fél liter borral csak meg tudok küzdeni, ha minden kötél szakad, főleg, hogy bőséges ebéd mellé fogyasztom el apránként.

A zsíros kenyér ügye már húzósabb volt: a pincér (a bruttó húsz évével) azt mondta, hogy ezek a tételek egyben vannak, és nem tudja külön számolni őket, magyarán tetszik, nem tetszik, zsíros kenyeret is kell rendelnem (és fizetnem). Magamban morogtam, de aztán azt mondtam, kicsire nem adunk; elvégre nem garasoskodni jöttünk ide, hanem nyaralni; mondtam a pincérnek, hogy oké, akkor számolja zsíros kenyérrel, és majd adja oda valakinek, aki éhes, nekünk meg hozza ki a haltálunkat. Erre a pincér, nagyon konstruktívan és elégedetten:

– Akkor meg is van az ebédem.

Hogy e mondat felszolgáló és vendég relációjában mennyire adekvát, arról külön lehetne értekezni, de ezt akkor sem tettem, most sem teszem. A rendelés leadatott, vártuk, hogy kihozzák az ételt és az italt.

Kisvártatva megjelent egy másik pincér, kerek tálcát egyensúlyozva. Néztem, hogy ugyan, melyik asztalhoz viheti azt a sok mindent, a tálcán ugyanis egy csomó borospohár volt – szám szerint öt darab. Amikor kiderült, hogy a célobjektum mi magunk vagyunk, nem akartam hinni a szememnek.

Atyaúristen, ez a hülye képes, és egyszerre kihozza nekem az ötféle bort?! Az öt bort, amit az ebéd különböző pontjain kéne elfogyasztanom?! Az öt fehérbort, amit – ezt borvidéken már a kisgyerekek is tudják! – 10-12 fokra hűtve kell fogyasztani?! Kánikulában, szabad téren, amikor és ahol percek alatt felmelegszik?! Jesszus, mi a fenét kell ilyenkor csinálni?!

Eddig a történet, ha úgy tetszik: a feladvány. A kérdés: milyen lehetőségek közül választhat ilyen helyzetben a vendég?

 

A félreismerési mátrix


Ha egy helyzet számunkra nem kedvező, alapvetően két eset lehetséges. Vagy változtatunk rajta, vagy nem. Ez utóbbi esetre azt mondjuk: nagy valószínűséggel félreismerésben vagyunk.

A félreismerés az angol „discounting” („számításba nem vevés” vagy „figyelmen kívül hagyás”) szó nem túl sikerült magyarítása. A TA-ban e kifejezés a probléma megoldása szempontjából fontos információ tudattalan ignorálását jelenti. Félreismerni sok mindent és sokféleképpen lehet. Figyelmen kívül hagyhatok fontos információkat önmagammal, másokkal, valamint a helyzettel kapcsolatban – ezek a félreismerés területei. Ami a típust illeti, félreismerhetem magát az ingert, a problémát, illetve a lehetőségeket. A (bármely típusú) félreismerés négy szinten (másként: módon) jelentkezhet: a létezés, a jelentőség, a változtathatóság, valamint a személyes képességek szintjén.

A félreismerés lehetséges típusait és módjait a Ken Mellor és Eric Sigmund által készített félreismerési mátrix foglalja rendszerbe.



Ez az ijesztően bonyolult ábra hasznos útmutatóul szolgál a félreismerések felismerésében és kezelésében. A lényege két mondattal összefoglalható.

Egyrészt a táblázat azonos jelzésű (pl. T2) területeit összekötő ferde nyilak azt jelzik, hogy az e területeken leírt félreismerések kölcsönösen feltételezik egymást. Tehát ha egy ember viselkedésének megfigyelése során kiderül, hogy nem ismeri fel egy inger jelentőségét (pl. azt, hogy a konyha felől áradó füst mit is jelent), akkor ebből következik, hogy az inger okozta probléma létezését sem ismeri fel, azaz bár észleli a füstöt, azt nem tekinti problémának.

Másrészt a táblázat egy adott cellájában jelen lévő félreismerés az összes az alatti és attól jobbra eső cellában írt félreismerés meglétét is feltételezi. Vagyis emberünktől, aki ugyan felismerte az inger létezését (tehát érzi a füstöt), de nem ismerte fel annak jelentőségét (következésképpen az ebből adódó probléma létezését sem), nem lehet elvárni sem azt, hogy a problémának jelentőséget tulajdonítson, sem azt, hogy akár csak egy szalmaszálat is keresztbe tegyen a probléma megoldása érdekében (pl. hogy hívja a tűzoltókat).

A fenti ábra és a hozzá tartozó leírás ismerős lehet számos olvasónak: februárban arról számoltam be, hogy miért is nem menekültem el egy engem kínzó masszőr kezei alól. Elemezzük most a borkóstolós helyzetet a félreismerési mátrix segítségével!

A félreismerés lehetséges szintjei


Világos, hogy a T1 terén nem történt félreismerés, hiszen észleltem az ingert: láttam a közeledő pincért, láttam a tálcán a nekem kihozott öt pohár bort.

A T2 szinttel sem volt gond: világosan felismertem az inger (az egyszerre kihozott öt pohár bor) jelentőségét, és azt is, hogy ez számomra problémát jelent. Ugyanis két eset lehetséges: vagy gyorsan felhajtom a fél litert bort addig, amíg a hőmérséklete megfelelő (vagyis maximum tíz perc alatt), vagy elhúzom velük az ebéd végéig. Az első esetben pillanatok alatt berúgok, továbbá nem lesz mit innom az ebédhez és utána. A második esetben viszont legfeljebb az első két pohár bor lesz élvezhető, az utolsó három helyett nyugodtan rendelhettem volna három deci lólét is. Tehát a probléma adott volt.

E ponton érdemes megemlíteni, hogy az alapvetően egészséges emberek általában viszonylag pontosan észlelik a valóságot, és tisztában vannak saját szükségleteikkel, még ha azokra nem is szoktak reflektálni. Hétköznapi félreismeréseink tehát ritkán jelentkeznek az első két szinten.

A T3 szinten merül föl az a kérdés, hogy amikor épp szívat a sors, akkor változtatunk-e ezen, vagy csöndben szenvedünk tovább. Ha elég nagy a probléma, akkor érdemes energiát feccölni a helyzet megváltoztatásába. Ha azonban úgy találjuk, hogy bár a probléma fennáll, jelentősége azonban nem akkora, hogy megérje vesződni vele, akkor hozhatunk olyan autonóm döntést, hogy elviseljük a nehézségeket.

A nehézség elviselése ebben a helyzetben úgy fest, hogy a sorsomat (és a pincér édes jó anyukáját) átkozva elfogadom, hogy az történt, ami történt. Vagyis bosszúsan, némán vagy épp veszekedve nekiállok a bórkóstolásnak és az ebédnek.

Nem így lett. Felismertem ugyanis a probléma jelentőségét: egy késő délutánra csúszott étkezés (ami egyszerre reggeli, ebéd és vacsora), az egész hátralévő nap hangulatát képes meghatározni. Azt is felismertem, hogy lehetőségem van a problémát okozó ingert nem szó nélkül elfogadni, hanem legalábbis rákérdezni, és ezzel a helyzet egészét megváltoztatni. Megkérdeztem tehát a pincért, hogy ugye ezt az ötféle bort nem ide, nem nekem hozza.

A pincér azt felelte, hogy de igen, és amikor vázolni kezdtem az ezzel kapcsolatos fenntartásaimat, számon kérő hangon közölte: nekem kellett volna megkérdeznem a rendeléskor, hogy vajon egymás után szervírozzák-e a borokat.

Ennyiből világos volt, hogy esze ágában sincs megoldást keresni a problémára, sőt a probléma objektív létezését sem ismeri fel (tehát félreismerésben van a T2 szinten), hanem azt az én szubjektív hisztimnek tartja. Ez azt jelenti, hogy ő negatív Irányító–Szabályozó Szülői énállapotból kommunikált velem, elvárva, hogy én Alkalmazkodó Gyermekként kvázi bocsánatot kérek, hogy hangot adtam elégedetlenségemnek.

Nekem azonban eszem ágában sem volt elfogadni a felkínált szerepet. Ugyanis szerencsére a T4 szinten sem voltam félreismerésben, és világos volt, hogy van lehetőségem másként reagálni, és ezáltal a problémát megoldani.

A másként reagálás lehetőségei


„Másként reagálni” annyit jelent, hogy a tranzakciós válasz ne kiegészítse a tranzakciós ingert, hanem keresztezze azt. A kommunikáció második szabálya szerint a keresztezett tranzakció megakasztja a kommunikációs folyamatot, és az mindaddig nem folytatható, amíg a felek valamelyike (vagy mindkét fél) énállapotot nem vált.

Az adott szituációban a megszólított énállapotom, mint láttuk, az AGy volt. Ha tehát én ezen kívül bármely más énállapotból reagálok, azzal megvalósítom keresztezem a tranzakciót.

Lázadó Gyermekiből például lehülyézhettem volna a pincért, kifejtve neki, hogy hova is tegye szép sorban az öt darab borospoharat. Szabad Gyermekiből elkezdhettem volna keservesen bömbölni és toporzékolni. Irányító–Szabályozó Szülőiből kioktathattam volna arról, hogy mi is a bórkóstolás lényege, hogy néz ki egy tisztességes bórkóstolás, és szégyellje magát, hogy badacsonyi pincér létére ilyen ostoba. A Gondoskodó Szülőire nem igazán tudok életszerű példát ebben a helyzetben.

A Felnőtt énállapot jellemzője, hogy a helyzetet adekvát módon elemzi, és optimális döntést hoz. A helyzetet adekvát módon elemezve én arra jutottam egy pillanat alatt, hogy (1) számomra ez a szituáció elfogadhatatlan, (2) ezt a szituációt a történtek után – ugyanezen szereposztással – úgy átalakítani, hogy abból egy jókedvű, hangulatos ebéd legyen, lehetetlen. Vagyis egyetlen lehetőség van: kilépni a szituációból – nevezetesen a vendég-szerepből. És hogyan tud egy vendég nem-vendéggé avanzsálni? Nagyon egyszerűen: föláll, és távozik.

Ezt csináltam, illetve csináltuk. Kifelé találkoztunk a rendelést fölvevő pincérrel is, akit addigra már nyilván tájékoztatott a kollégája, mert amikor zavart kérdésére azt feleltem, hogy „Sajnálom, de a forralt bort csak télen szeretem”, nem kérdezte, hogy hogy értem ezt, hiszen világos volt számára, mi a bajom. Bepróbálkozott még azzal, hogy „És az étel...?”, de mi egy „Nem, köszönjük”-kel zárva végképp kiléptünk mind a helyzetből, mind magából az étteremből.
 

Tökéletes?


Hogy a megoldásunk tökéletes volt-e, arról lehet vitatkozni. Egyfelől igen, mert szembesülvén egy problémával, sehol nem voltunk félreismerésben: T4 szinten fölismertük a változtatás elvi lehetőségét, T5 szinten saját képességeinket a változtatás kivitelezésére, T6 szinten pedig meg is oldottuk a problémát. Az étteremből távozva autentikus érzéseket éltünk meg: szomorúságot a történtek miatt („Hova lett az a Badacsony, amibe egykor beleszerettünk?”), dühöt a jelenbeli frusztráció miatt, ezekkel egyidejűleg azonban örömöt és büszkeséget, hogy képesek voltunk Felnőtt döntést hozni, és nem maradtunk ott engedelmesen bégető kisbirkák módjára.

A tökéletesség kérdése nem is a TA, hanem az, EMK szintjén merül fel. Vajon erőszakmentes volt-e a pincérekkel folytatott kommunikációm?

Nyilvánvalóan nem. Ami a zsiráftánc saját térfelét illeti, kifejeztem ugyan a szükségletemet, de meglehetősen implicit módon: távozásunk után a pincérek valószínűleg nem tudták volna érthetően számot adni arról, hogy mi baja volt a vendégnek. Ami a másik fél térfelét illeti, részemről föl se merült, hogy empatikusan odahallgatva megértsem a pincérek érzéseit és szükségleteit. Utólag persze ez nem nehéz: fiatalember mind a kettő, idénymunkások, akiknek fogalmuk sincs a vendéglátás rejtelmeiről. Szeretnének pénzt keresni, és ennek érdekében megteszik azt, amit az üzletvezető előír nekik; részükről föl sem merül, hogy önálló döntést hozzanak. Azért cselekedtek úgy, ahogy cselekedtek, mert így szokás, mer számukra ez agy biztonságos.

Ezen utólagos megértésnek azonban ott semmi jelét nem adtam. A fellépésem határozott és erőteljes volt. Nem kerestem egyikükkel sem az empatikus összekapcsolódás lehetőségét. Az EMK-kompatibilis megoldás az lett volna, ha világosan hangot adok aktuális érzésemnek, egyértelműen feltárom a szükségletemet, és a pincérrel vagy pincérekkel összedolgozva kitalálunk egy olyan stratégiát, ami mindkettőnk számára elfogadható, amiből valamennyien győztesként kerülünk ki. Teszem azt, felvetem ötletként, hogy nem lehetne-e az öt pohár borból négyet visszavinni, betenni a hűtőbe, és egyenként kihozni az ebéd különböző fázisaiban.

Az EMK válasza tehát a feltett kérdésre ez lenne: Nem, nem volt tökéletes a választott megoldás.

A Mária-szobor sorsa


Ehhez az ítélethez azonban a TA-nak még van némi hozzáfűznivalója.

A fent vázolt konstruktív zsiráfmegoldás választása feltételezi, hogy a másik fél alapvetően kompetens a vendéglátás kérdéskörben, és a továbbiakban számíthatok együttműködő jelenlétére. Csakhogy Felnőtt énállapotból megítélve a rendelkezésemre álló információkat, csaknem biztosra vehettem, hogy ezek a pincérek egyszerűen nem értenek a szakmájukhoz. Nem a jóindulat hiányzik belőlük, nem az együttműködés készsége, hanem a hozzáértés. Ha megkérem, hogy így és így csinálják, akkor el fogják szúrni. Egész biztos, hogy el fogják szúrni.
Egy szemináriumi elöljáró mesélte a kispapoknak, hogy milyen nehéz lesz majd a sorsuk, ha egyszer falusi plébánosok lesznek. Ott van a templomokban az a sok avítt kacat, elsősorban egy csomó giccses Mária-szobor, amelyek ellen a jó ízlés tiltakozik, de egyszerűen nem lehet tőlük megszabadulni, mert „az öregasszonyok” cirkuszolnának. Az a megoldás – mondta az atya –, hogy a templom takarításakor a Mária-szobrot a legkisebb és legkétbalkezesebb ministráns gondjaira kell bíznunk, hogy vigye le vagy fel a lépcsőn. Pontosan bejósolható, hogy mi fog történni, és miután az eltaknyolt, bőgő kisgyereket megvigasztaltuk, hogy „nem történt olyan nagy baj”, az öregasszonyoknak fájdalmas arccal bejelenthetjük, hogy hát, sajna, a Mária-szobornak annyi. A fenti eljárás etikussága vitatható, de kétség kívül hatékony. A plébános rábíz egy feladatot valakire, akiről tudja, hogy el fogja szúrni. Épp ez a célja.

Tegyük fel azonban, hogy plébánosunk maga is ragaszkodna a Mária-szoborhoz, és így bízná rá a kis ministránsra – nos, akkor ez semmi más nem lenne részéről, mint egy játszma kezdeményezése: az események egy pontján elérkezik a pillanat, amikor fájdalmasan szembesül a történtekkel, és rosszul érzi magát – holott valójában előre tudhatta volna a kimenetelt, hiszen rendelkezésére állt az összes információ.

Noha teljesen biztos nem lehetek benne, erős a gyanúm, hogy a fenti „konstruktív zsiráfmegoldás” hasonló eredménnyel zárult volna. Ha tehát ebbe az irányba lépek, azzal játszmát kezdeményezek. Ezt sikerült kikerülnöm, s ennek jogosan örülhetek (és örülök is).

Tökéletes volt hát-e a megoldás?

Passz. A pszichológiában nincsenek mindig egyértelmű válaszok.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 12 komment «




Címkék: kommunikáció ta felnőtt játszma emk sajátélmény irányító szabályozó szülői alkalmazkodó gyermek szabad gyermek lázadó gyermeki félreismerés keresztezett tranzakció félreismerési mátrix autentikus érzelem

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr713152841

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csizmarik Éva 2011.08.14. 18:15:03

Csodálatosan megírt történet!

Alensha 2011.08.14. 18:55:28

nekem azt hiszem, az lett volna az első reakcióm, hogy az ebédhez kérek valami más italt, és borkóstolni visszamegyek máskor, így amikor harmadszor megyek vissza, akkor már tudok olyan bort választani, amit szeretek. igaz, ez megkerülése lett volna a problémának. persze ha mindenképpen bort akartam volna inni, akkor megkértem volna a pincért, hogy négyet tegyen hűtőbe addig, de amilyen tapló módon viselkedett, szerintem teljesen adekvát válasz volt otthagyni őket a francba.

egyébként szvsz a gyerekkel eltöretni a Mária-szobrot nagyon gáz, akkor már inkább vállalnám, hogy én törtem el véletlenül, nem hitetném el egy szegény gyerekkel, hogy valami értékeset tett tönkre. különben is, ha az öregasszonyok szerint szép az a szobor, akkor hadd maradjon...

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.08.14. 19:24:45

@Csizmarik Éva: Köszi! :)

@Alensha: Nem mondtam, hogy egyetértek a Mária-szobros sztorival. :) De több mint húsz éve hallottam ezt kispapként, és azóta vártam az alkalmas lehetőséget, hogy megoszthassam valahol, valakikkel. :)

Jgy 2011.08.15. 09:51:18

Ezt a kommentet könnyebb szívvel írnám a magánblogodra, bár talán ott is rezegne a léc.
Szóval, egy ilyen jellegű programra (mármint hogy együtt vagy a pároddal, és a helyszínen lesz bor) nem érdemesebb-e tömegközlekedési eszközzel menni?
(Természetesen átjött a lényeg, és együttérzek, és a bejegyzés szakmaisága most is tecc.)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.08.15. 11:10:02

@Jgy: Ahogy vesszük. Van, amikor érdemesebb, pl. amikor az a program, hogy "gyerünk, menjünk bort kóstolni, aztán majd harapunk is valamit, ha épp megéhezünk". Itt azonban, ahogy írtam, elég késő délután volt, mindketten meglehetősen éhesek voltunk, az ún. "tömegközlekedés" az adott viszonylatban pedig a régiós buszjáratot jelenti, amely napjában összesen hat vagy hét ízben jár, és amelyre - ha vissza is azzal akarunk jönni - kettőnknek 2400 Ft lett volna a napijegy.

Szóval ebben az esetben nem lett volna érdemesebb tömegközlekedéssel menni. Ha az lett volna, akkor azzal megyünk. ;)

TH 2011.08.16. 23:17:12

Már az merész volt, hogy ilyen szokatlan kombinációt kértél, ami nincs előre beprogramozva nekik. A borkóstoló a zsíroskenyérhez jár, nem a haltálhoz. Ez már alapban könnyen összezavarja egy átlagos "pincér" (értsd, köze nincs a szakmához) kis lelkét.
Nem tudom, létezik-e tökéletes megoldás ilyen helyzetekben, de az általatok választott az egyik legjobb volt, ez nem kérdés.

A papos sztori meg jó, és Alenshának teljesen igaza van a kérdésben. Ilyen cinikus viselkedést propagálni sem paphoz, sem semmilyen emberhez nem méltó. Ott 2 helyes megoldás van: 1) meghagyjuk a szobrot, és valahogy túltesszük magunkat a dolgon
2) összetörjük mi magunk, és magunkra vállaljuk a felelősséget.
De a kölöknek lelkiismeret-furdalást okozni elég szemét dolog, és ha még az öregasszonyok felé is kiszivárogtatjuk, hogy ki volt az elkövető, akkor az a geciség csúcsa...

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.08.16. 23:47:42

@TH: Írjam ide az illető - hosszú ideje jól futtatott - atya nevét? :-/

TH 2011.08.17. 09:05:29

@Birtalan Balazs: azt hiszem nem szükséges, így is megvan a véleményem a "jól futtatott" "sztár" atyákról. ;-) Az egyházakról és vallásokról kialakított véleményemen sem változtatna. :-)

bekérdező 2011.08.17. 22:07:37

Szia!
Akkor a tanulság, hogy a Felnőtt válasz: "ez a te problémád", és továbbállok?
Honnan tudod, hogy az AGy-det szólították meg? Ezek szerint bármilyen más énállapotból válaszoltál volna, mint pl toporzékolás, kioktatás, másik megoldás felvetése, meg amiket még írtál... megszakította volna a tranzakciót? ez utóbbi (vigye vissza és hozza ki egymás után) nem a Gondoskodó Szülő válasza lenne?
Szerintem, felismerve, hogy ezek pancser pincérek és minden egyéb válasz játszmát indított volna, a lehető legjobb volt kilépni. Az hogy ő pancser pincér az ő problémája, a tiéd, hogy nincs borod, mindenki a magáét oldja meg, nem? Nem teljesen értem, milyen célod lett volna a zsiráfosdi felhasználásával. Hogy magát jobban érző, pancser pincér legyen a srác?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.08.17. 22:45:41

@bekérdező: A "zsiráfosdinak" jobb esetben nem ilyen-olyan célja van; nem eszköz, hanem attitűd; annak a meggyőződésnek a kifejeződése, hogy az emberek nem okvetlenül egymás ellenségei.

Amikor sakálként kommunikálok, azzal csak a másodlagos bajom az, hogy nem érek vele célt. Az elsődleges bajom az, hogy egész egyszerűen rosszul érzem magam tőle.

Ettől függetlenül: a tapasztalat azt mutatja, hogy vannak helyzetek, amelyekben a zsiráf el tud érni eredményeket, míg a sakál nem. Ez viszont nem jelenti logikailag azt, hogy a zsiráf _minden_ olyan helyzetben képes eredményt elérni, ahol a sakál kudarcot vall.

Ennek a helyzetnek a számomra ideális megoldása az lett volna, ha ebben az étteremben segítőkész és kompetens pincérek asszisztálása mellett, jó hangulatban ebédelhetünk meg. Ezt sakálként nem lehetett elérni. Viszont - ezt próbáltam kifejteni - zsiráfként sem lehetett volna.

Vannak megoldhatatlan helyzetek, ha ezt sokszor még oly kellemetlen is fel- és beismerni.

bekérdező 2011.08.19. 12:26:58

Köszi! Valamit még mindig nem értek. Egyszer írtál róla, kivel lehet és kivel nem zsiráful beszélni (bocs, ha rosszul használom a szavakat, nem értek hozzá). Itt nem az a helyzet, hogy itt nem lehetett?
Azért kérdezek ennyit, mert nekem tetszett, ahogy megoldottad, szeretném megérteni, miért nem jó szerinted ez a megoldás. Én is így tettem volna, akkor én sakállként viselkedtem volna?
Tudok zsiráf is lenni, de ahhoz, hogy teljesen zárójelbe tegyem magam és a másikra figyeljek, annyi energia kell, hogy azokra korlátozom ezt, akiket szeretek. ok, ideális világban ideális ember mindenkit szeret, ott biztos lenne ideális megoldás is... de rosszul csinálom ezt a válogatást?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.08.19. 12:49:22

@bekérdező: Attól tartok, hogy erre most nem fogok válaszolni. Túl nehéz a kérdés ahhoz, hogy pár sorban el tudjam intézni. De motoszkál a fejemben egy új poszt gondolata... :)