Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) EMK (17) emk (33) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) Felnőtt (3) felnőtt (15) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) Gyermeki (4) gyermeki (7) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) NAG (6) nag (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) nlp (18) NLP (3) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) szülői (5) Szülői (3) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Ihletett: Az élet túl rövdi ahhoz hogy ne vitázzunk az interneten vadidegen emeberkel. Én amúgy sokszor vesz... (2019.10.30. 08:16) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • dissipation1969: @HoldViola: velünk van ő most is... (2019.07.05. 01:51) Szerelmi bánat
  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

Miért nem lettem órásmester?

2011.12.12. 16:52 Birtalan Balazs


 

Vekker

Kevés kliensem ússza meg, hogy előbb-utóbb elmeséljem neki ezt a régi és önmagában jelentéktelen történetet. Többnyire akkor szoktam sort keríteni rá, amikor az illető a beszélgetést indító „Hogy vagy?” kérdésre kurtán vagy hosszabban azt feleli: „Jól.”

Persze, ha valaki jól van, az önmagában szóra sem érdemes. Csakhogy aki terápiára adja a fejét, az többnyire azért tesz így, mert alapvetően nincs jól. Ha tehát valamelyik héten váratlanul arról számol be, hogy jól van – jókedvű, kiegyensúlyozott, sikereket ért el, stb. –, akkor annak igenis hírértéke van. Ekkor szoktam fölemlegetni a hajdani vekker történetét.

A hajdani vekker története

A vekker kerek volt és sötétkék, de lehet, hogy sötétzöld. Nem emlékszem pontosan, hiszen több mint harminc éve láttam utoljára. Jó ideig ez volt a családi vekker. Ám amikor kezdett bizonytalanná válni a működése, szüleim kénytelen-kelletlen vettek egy újat: ronda, szögletes, műanyag ébresztőórát – olyan igazi, békebeli szovjet traktort, amilyet annak idején kapni lehetett: ami hajnalban a két lakással arrébb lakókat is fölébreszti. A régi vekker pedig hozzám került, a gyerekszobába, a szekrény tetejébe. Az ágyban fekve pont ráláttam, és nem mellesleg borzasztó büszke voltam, hogy van saját órám.


Ám az idő haladt tovább – csupán az óra állt meg egy szép napon a tovahaladó időben.

Fogalmam sincs, hány éves lehettem pontosan: úgy hét és tizenkettő között. Az óbudai általános iskolában ugyan komoly erőfeszítéseket tettek, hogy a kreativitás írmagját is kiöljék belőlem, de én igyekeztem ennek ellenállni. Így aztán amikor szembesültem a bedöglött órával, gondoltam egy nagyot és merészet, és noha soha korábban nem csináltam ilyesmit, nekiestem pár szerszámmal, és atomjaira szedtem szegényt.

Bütyköltem, csavartam, tekertem, bizgettem – végül összeraktam. Nem emlékszem, maradt-e ki alkatrész, de csodák csodája: az óra ismét működött!

Egy kipurcant vekkerbe e poétikusan ifjú korban életet lehelni „példátlan nagyszerű teljesítmény”. Teljesen jogos tehát a címben feltett kérdés: Miért nem lettem órásmester?

A válasz végletesen egyszerű. Azért, mert fogalmam sem volt – azóta sincs –, hogy valójában mit csináltam. Sikerem egy matematikailag nem túl valószínű, mondhatni, véletlenszerű siker volt. Amit pár héttel később, amikor az óra ismét bemondta az unalmast, még véletlenül sem tudtam megismételni. Szétszedtem ismét – bütyköltem, csavartam, tekertem, bizgettem –, végül összeraktam, s mivel természetesen esze ágában sem volt működni, kidobtam a szemétbe.
 

A tanulság

A tanulság ugyanilyen egyszerű. Az életben nemcsak véletlenszerű kudarcaink, hanem véletlenszerű sikereink is vannak. Ám ahhoz, hogy e sikereket valóban a sajátjainkként tarthassuk számon, fontos, hogy megszabadítsuk őket a véletlenszerűség címkéjétől, és felismerjük, mi is történt velünk valójában.

Minden történésnek van valami mintázata. Minden történésben előfordulnak a kimenetel szempontjából lényeges, illetve lényegtelen elemek. Rajtunk, a tudatosságunkon múlik, hogy foglalkozunk-e mindezzel. Elvileg van lehetőségünk arra, hogy fölismerjük a mintázatot, hogy különválasszuk a lényegest a lényegtelentől. Ha így teszünk, van esélyünk arra, hogy sikert a jövőben reprodukáljuk.

– Az anyám megint veszekedett velem, de nem húztam fel magam.
– Az elmúlt három napban kifejezetten vidám voltam.
– Itt a tél, sötét van és hideg, de most valahogy nem vagyok depressziós.
– Vettem egy nagy levegőt, nekiálltam a dolgozatnak, és be is fejeztem.
– Képes voltam nem azon pörögni, hogy százszázalékos-e a teljesítményem.
– Hetek óta nem iszom.
– Élveztem a szexet.
– Sikerült beszélgetni a férjemmel.


Ha ilyeneket hallok, első reakcióként mindig elömlik az arcomon a boldog mosoly, de ez többnyire oly gyorsan el is tűnik, hogy a kliensem észre sem veszi. Ugyanis az, hogy valóban történt-e terápiás változás, attól függ, mit válaszol a következő kérdésemre:

– Nagyon jó. És hogy csináltad?

Ha számot tud róla adni, akkor duplán nagyon jó, mert ez azt jelenti, hogy megtanult valami újat, ami immár az övé; ismeri a receptet, és képes a jövőben is alkalmazni. Ez valóban tekinthető pozitív változásnak, és bízvást tekinthető a terápia (részleges) sikerének.

Ha azonban fogalma sincs, akkor korai az öröm. Persze az, hogy pillanatnyilag jól van, önmagában is pozitívum. Csak éppen annyi a különbség a két dolog között, mint az utcán talált pénz és a rendszeres jövedelemforrás között. Az egyik per pillanat megmenthet a haláltól. A másik lehetőséget ad az életre.

Azért ne legyek igazságtalan: ha valaki egyáltalán képes arra, hogy – akár csak alkalomszerűen – másképp csinálja a dolgait, mint szokta, az mindenképpen biztató, mert azt jelzi, hogy az elvi lehetősége megvan annak, hogy egykor majd megtanulja ugyanezt tudatosan is alkalmazni. Az egyszeri, véletlenszerű epizód is bizonyítja: nem arról van szó, hogy az adott szoftver – az Öröm, a Szex, a Nyugalom, a Siker stb. – eleve nincs nála telepítve. Telepítve van – csak épp szükség van még némi rendszerkarbantartásra és frissítésre.

Vagyis a terápia folytatódik...




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 24 komment «




Címkék: terápia változás tudatosság rejtő jenő sajátélmény

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr1003458189

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alensha 2011.12.12. 18:17:23

"Itt a tél, sötét van és hideg, de most valahogy nem vagyok depressziós."

Már ez a harmadik telem, amikor egy napig se voltam depressziós, de gőzöm nincs, hogy csinálom, elmúlt és kész... De szerintem azért, mert ha most rosszkedvem van, akkor tudom, hogy nemsokára elmúlik, régen meg az volt az első gondolatom, hogy akkor ez már egész életemben ilyen pocsék lesz...

Különben azt én is felfedeztem gyerekként, hogy ha valami nem működik, akkor egy szétszedés-összerakás megjavítja :D Valamint azt is, hogy ilyenkor mindig kimarad belőle egy csomó alkatrész, amik nélkül ugyanolyan tökéletesen működik (volt osztályfőnököm szerint a kütyük összerakása után kimaradt alkatrészekből egy idő után valószínűleg összerakható még egy ugyanolyan kütyü :D)

Nattefrost 2011.12.12. 19:06:18

Gratula! Már megint nagyon jót írtál. (Gyakran azért nem kommentelek, mert csak ennyit tudnék érdemben beírni: "megint király posztot olvashattam, megint sok mindenen elgondolkoztam, köszi és csak így tovább!")

A sulival kapcsolatos futólagos utaláson nagyot röhögtem, ennyire finom iróniával megfogalmazott kritikát a módszeres pedagógiai katasztrófákra, csak ritkán lehet olvasni.

Picikét offtopik: a példák között megemlítetted a téli depresszió kérdését. Sokan vannak, akik csakugyan sikerként könyvelik el, ha télen sikerül nem válniuk kedélybeteggé. Fura, mert senkit nem ismerek magamon kívül, akinek a szezonális depressziója tavasszal vagy nyáron jönne elő. A nyári depresszió tényleg ritkább, vagy csak én nem találkoztam ilyen kollégákkal?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.12.12. 19:07:48

@Alensha: "ha most rosszkedvem van, akkor tudom, hogy nemsokára elmúlik"

Vagyis van egy saját tapasztalatod, amelyet kritikus helyzetben képes vagy feleleveníteni, s ez akkor erőforrásként szolgál számodra. Erről van szó. :)

A tudás nem csak akkor tudás, ha tudunk is róla.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.12.12. 19:16:40

@Nattefrost: Nyugi, dicsérj csak bátran, sokat és gátlástalanul! :D Pozitív sztrókból (nekem) sosem lehet túl sok. :)

A nyári depresszió tényleg ritkább. A télinek van fiziológiai alapja (a kevesebb fény révén). Hogy a nyári mitől nyári, arról fogalmam sincs.

J. S. Bach / Pierre Bezuhov (törölt) 2011.12.12. 22:14:31

Nekem kazettásmagnót sikerült megjavítanom gyerekkoromban :) Hihetetlenül büszke voltam rá.

Amúgy meg sok év óta ez az első telem, hogy nem vagyok rosszkedvű. Lehet, hogy csak a globális felmelegedés hatása - nincs olyan nagyon hideg.
De lehet, hogy most jól csinálok valamit, utánanézek :)

Roquentin 2011.12.13. 11:21:54

Tényleg szórakoztatóan, plasztikusan és érthetően írsz - könnyen magával ragadja az embert.

Ugyanakkor valami furcsa módon mégis felbosszant, feldühösít rendszerint az, amiről szó van; vagy az, ahogyan szó esik minderről.

Töprengek rajta nagyon, mi lehet ennek az oka, és hogyan is lehetne megfogalmazni, de nem könnyű a feladat. Talán mégis arról lehet szó pl., hogy te valóban gátlástalannak tűnsz, és valahogy erre a gátlástalanságra próbálod rávezetni olvasóidat is - és hát azért, ha belegondolsz, ennek a kifejezésnek nem feltétlenül, mindig és elsősorban pozitív a jelentéstartalma.

Vagy hát arról, hogy mondjuk én inkább olyan embereket látok magam körül, akik sokkal vonzóbbnak vagy szerethetőbbnek tűnnének, ha egy picit több gátlás lenne bennük. Ha egy picit bátortalanabbul, és félénkebben tárnák lényegüket a világ elé - hiszen hát, sajnálatos módon, ez a lényeg sokszor rendkívül kevéssé esztétikus vagy figyelemreméltó. És talán az dühösít fel az írásaidban, hogy úgy érzem, te is azok közé tartozol, akik - biztos merő jó szándékból, persze, de hát ez most nem igazán fontos, ugye? - előidézői némiképp ennek az áldatlan állapotnak.

De tényleg szórakoztatóan, és könnyen emészthetően írsz, gördülékeny, és szellemes a stílusod. Olykor szinte szárnyalsz - csak abban vagyok bizonytalan picit, hogy jó irányba repülsz-e.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.12.13. 12:18:54

@Roquentin: Köszönöm a hozzászólásodat. A bóknak örülök, a kritikán elgondolkodom.

Annyit szeretnék jelezni, hogy a gátlásosság ellentéte nem a gátlástalanság, hanem a szabadság. Én ezt igyekszem megélni, és ezt próbálom továbbadni.

Ugyanez más megfogalmazásban: a gátlástalanságnak nem a gátlásosság az alternatívája (vagyis nem szükséges a gátlásosságot választanunk ahhoz, hogy elkerüljük a gátlástalanságot), hanem a saját értékrend.

Értékrend és szabadság - az autonómia két olvasata. Én ezt képviselem. És őszintén remélem, hogy ezzel nem repülök rossz irányba.

Nattefrost 2011.12.13. 18:11:19

Roquentin: csakugyan vannak emberek, akik könnyen belemásznak mások tenyerébe az arcfelületükkel. Kíváncsi vagyok, hogy ugyanilyen gondolati tartalmakat, amilyenek ebben a blogban szerepelnek, Te hogyan adnál elő "picit bátortalanabbul és félénkebben"? Elnézést, ha ez kicsit vagy nagyon cinikusnak hatott volna. Nem kötekedni szeretnék, hanem érdekel a véleményed: mi a különbség a "gátlástalan, bakanccsal a másik ember arcába gyaloglós arrogancia" és a vélemények, ismeretek egyenes közlése között? Mi a különbség a "picit bátortalanabbul és félénkebben", illetve az "elnézést kérek, hogy tetszik engem ismerni, szabadna lenne engedélyt kérnem meghunyászkodni?" között?
Azért (is) kérdezem ezt, mert párszor én is megkaptam ismeretlenektől az arcomba, hogy nagyképű és elbizakodott vagyok - holott ez valójában nem túl jellemző rám. Pusztán néha én is megaszondom a véleményemet, ha van.

Balázs: nekem kifejezetten rokonszenves ez a fajta "gátlástalanság". Mégpedig azért, mert nem arroganciával párosul, és nem "valaki" vagy "valakik" ellen irányul.

Véleményem szerint, amíg ennyire őszinte az, amit írogatsz, és ennyire nem tetszelegsz a Mindenható Mindentudó Űberhiper Gururinpócse szerepében, addig egészen biztosan nem repülsz rossz irányba. T.i. nem a katedráról prézsmitálod konokul a bemagolt szövegeket, hanem közben Te is gondolkodsz, és nemcsak "hagyod gondolkodni" a hallgatóságot (olvasóságot), hanem éppen inspirálod. Ez nagyon frankó dolog.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.12.13. 19:33:00

@Nattefrost: Köszönöm a megerősítést. Még a további megértést elősegítendő annyit "elárulok": rengeteget bizonytalankodom az életben. Annál is inkább, mert volt olyan időszakom, amikor baromi magabiztosan tudtam a Zigazságot, és nyíltan vagy játszmázva, de osztottam is keményen mindenkit, aki másként gondolkodott. Sok időm, sok munkám, nem mellesleg sok pénzem, de elsősorban sok pofára esésem van abban, hogy ma a tíz-húsz évvel ezelőtti önmagamnál lényegesen szerényebb és toleránsabb vagyok. Ha ma valamit gondolok, akkor legalább háttérileg mindig jelen van az arra való reflexió, hogy ezt ÉN gondolom, és hogy ezt MA gondolom. Ezen a szűrőn elég nehezen jutnak át olyan gondolatok, amelyek alkalmasak nyilvános, kijelentő mondatokban történő megfogalmazásra. Ha valamit mégis közreadok, akár olyan felhanggal is, hogy "Nesztek, itt van!", akkor az azt jelenti, hogy baromi sok melóm van az adott dologban - és persze még így is lehetséges, hogy holnap új felismerések birtokában árnyaltabban vagy teljesen másként fogom gondolni.

Ebből két dolog következik. Az egyik az, hogy van egy rakás dolog, amit gondolok, helytállónak vélek stb. - de egyszerűen még nincs abban a fázisban, hogy értelmesen verbalizálni tudjam, és/vagy teljes mellszélességgel vállaljam érte a felelősséget. Ezek azok, amikből nem lesz poszt a Sorskönyv nélkül blogban. :)

A másik: voltaképpen minden mondatom minden szavához odabiggyeszthetném a "szerintem", az "így gondolom", a "számomra hihető", a "lehet, hogy így van", a "lehet, hogy másként van, csak éppen én józan ésszel nem tudom elképzelni" módosító jelek valamelyikét. A szövegeim így lényegesen korrektebbek lennének - ugyanakkor szignifikánsan olvashatatlanabbak. Ez okból lemondok erről a kényszeres korrektségről - és remélem, hogy az olvasók többségének ez a javára válik.

Nattefrost 2011.12.13. 20:30:48

Teljesen világos. Vagyis, ha jól értem, Te is csak akkor nyitod ki az arcodat, ha már jól átgondoltad, mit beszélsz, és eleget tájékozódtál, gondolkodtál az adott témán? Ily módon, mindenki nyugodtan adottnak veheti, hogy betehetnéd a "kötelező" szerénykedő töltelék-kifejezéseket, csak minek is tennéd? :}

Kevesen képesek arra, hogy a korábbi észosztási kényszerükbül megtanuljanak visszavenni, kiváltképp nagy arcra esések és áldozatok árán.

Egyébként teljesen ledöbbentem, hogy ilyet vetettél fel, mert a "Nesztek, itt van!"-nal kapcsolatos véleményedhez hasonlót épp mostanában élek át. Új felismerések birtokában, árnyaltabban gondolok egy csomó mindent - nem mellesleg, olyan összefüggéseket is megláttam, amelyek korábban nem tudtak lecsorogni nekem. Most meg zutty. És a "zutty" folyományait újraírni, átjavítani, kicsit hosszadalmas, energiaigényes. Veled is fordult már elő ilyesmi?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.12.13. 20:35:45

@Nattefrost: Mi az hogy! Pont erről beszélek! Annyi különbséggel, hogy a "hosszadalmas, energiaigényes" jelzők előtt a "kicsit" szót a magam részéről nem alkalmazhatom. Valamiyen Q betűs szó adekvátabb lenne. :P

Nattefrost 2011.12.13. 21:41:37

Nah, akkor ezt remekül megbeszéltük. :}

Roquentin 2011.12.13. 22:54:00

Kedves Nattefrost,

természetesen nem vettem rossz néven, hogy megszólítottál, és azt sem hiszem, hogy kötekedni szeretnél velem. Nyilván volt némi provokatív él a felvetésemben - így hát nem vallana túlságosan érett személyiségre, ha megsértődnék azon, hogy a válasz is hasonló hangnemben fogan.

Sőt, talán még abban is egyetérthetünk, hogy olykor kimondottan hasznos is lehet ez a fajta provokáció, hiszen - hozzád hasonlóan, magam is jó dolognak tartom, ha az ember a saját véleményét egyenesen, nyíltan közli.

Talán nagyon félreérthető voltam az imént, de hát nem is a stílust szerettem volna kritizálni. Ellenkezőleg: azt továbbra is szellemesnek, könnyen emészthetőnek, gördülékenynek látom. (Csak azért merem ezt a dicséretemet újfent megismételni, mert Balázs egyszer említette, hogy őt pozitív sztrókokkal teljességgel lehetetlen túladagolni.)

Fenntartásaim az írások tartalmával, nem pedig a közlésmódjával kapcsolatosak. Abban viszont igazad lehet, Nattefrost, hogy nem feltétlenül szerencsés megmaradni az általánosságok szintjén - úgyhogy megpróbálok ezúttal pár konkrétumot is megemlíteni.

Például - maradva a gátlásoknál - átgondolatlannak és igaztalannak érzem azt a megközelítést, miszerint a gátlásokat úgy en bloc valami rossz, kárhozatos dolognak kéne tartanunk, amitől legjobb minél hamarabb megszabadulni. (És e szempontból teljesen mindegy, hogy az így nyert állapotot gátlástalanságnak, vagy autonómiának nevezzük.) Hiszen - felteszem - sokféle gátlás él az emberben, amelyek közül néhány éppenséggel elengedhetetlen feltétele az életben-maradásnak, vagy az emberként való létezésnek. Pl., gondolom, attól a gátlástól, ami a hypo megkóstolásától tart vissza, semmiképpen sem lenne szerencsés megszabadítani egy kisgyereket - még akkor sem, ha jó eséllyel nem ő maga telepítette ezt a parancsot az operációs rendszerébe.

De hát nemcsak kisgyerekek viselkedhetnek gyerekesen. Vajon az a felnőtt, aki megszabadul attól a gátlástól, amely nem engedné, hogy elembertelenítő szenvedélyeinek vakon engedelmeskedjen - az mit nyer ezen a "felszabaduláson"? Vajon mennyivel boldogabb és autonómabb az emancipált, szexfüggő, konzumidióta kispolgár, mint az, akit leküzdhetetlen gátlásossága tart rövid pórázon? Vajon nem pont arról lenne szó, hogy épp az képes autonóm személyként létezni, aki fel tud állítani önmagának áthághatatlan gátlásokat; minden körülmények között érvényes törvényeket?

Hiszen, ha így áll a dolog, akkor abból nem csupán az következik, hogy nem maga a gátlás, ami ellen harcolni kéne - de ráadásul még az is, hogy nem mindenkivel teszünk jót, ha megpróbáljuk megszabadítani egynémely gátlásaitól. Akkor bizony egy alapvetően infantilis, felületes, türelmetlen ember még mindig jobban jár, ha meghagyjuk többé-kevésbé élhető, bár kétségtelenül nem autonóm életének ketrecében; mintha kiszolgáltatnánk pusztító szenvedélyeinek és lealacsonyító vágyainak, amelyek felett képtelen kontrollt gyakorolni.

Szóval egyáltalán nem a nyílt és egyenes beszéd zavar. A nem kellőképpen megfontolt beszéd zavar.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.12.14. 01:24:27

@Roquentin: 1.) Azt írtam: "értékrend és szabadság". Ez olyan, mint egy kétágú létra. Ha az egyiket elveszed (ahogy most tetted a hozzászólásodban, amelyben az értékrend szempontjára nem reagáltál), akkor értelemszerűen feldől az egész cucc.

2.) Az érvelésed egy esetben okvetlenül igaz: ha a gátlásosság és gátlástalanság dichotóm változó. Csakhogy szerintem nem az, és soha nem is állítottam, hogy az lenne.

3.) A gátlás témája a blogomban (emlékezetem szerint) egyetlen kontextusban fordult elő: a tranzakcióanalízis egyik terminus technicusának összefüggésében: ez pedig a Gy-Gy irányú sorskönyvi üzenetek egyik verziója, nevezetesen az, amelyet az angol eredetiben "injuction" néven emlegetnek, és amely a magyar fordításban - a jelek szerint pechemre - egy jelzővel kiegészülve honosodott meg: ezért beszélünk "gátló parancsokról". Más összefüggésben a gátlásról nem beszéltem, a gátlástalanságról meg történetesen soha nem beszéltem.

Az általad felvázolt horrorisztikus kép szemléletes ugyan, csak éppen semmilyen összefüggésben nem áll az egészséges személyiség fogalmával, amit a TA történetesen az "autonómia" műszóval ír le. Amiről te írsz, az nem az autonómia hanem - értelmezésem szerint - a "negatív Szabad Gyermeki" korlátlan uralma. A TA szemléletétől mi sem áll távolabb, mint ennek az előmozdítása.

Azt javaslom, hogy amennyiben az itt felvetett témákkal kapcsolatban averzióid támadnak, bátran mutass rá az averzióid tárgyául szolgáló poszotokra vagy akár mondatokra, és képességeim szerint igyekszem a félreértéseket tisztázni.

Valószínűleg valahol nem fogalmaztam elég árnyaltan, ha írásaimból azt olvastad ki, hogy én az - idézlek - "emancipált, szexfüggő, konzumidióta kispolgár" képét akár egy iciripicirit is pozitívnak állítom be.

Sajnálom, ha a pontatlanságom esetleg megzavart - remélem, sikerült legalább részben tisztázni a félreértést.

Csizmarik Éva 2011.12.14. 12:44:14

Bocsánat, lehet hogy ez off, Balázs, nekem oly sok segítséget nyújt a mindennapokban, akár ha tükröt tartsz elém, akár ha láttatod, milyen szép ahogy közösen gondolkodunk, mert Tőled tanulok
"szebben",ésszerűbben gondolkodni.
Köszönöm Apukád Szép verseit, a te költészeted. (Teljesen el vagyok kényeztetve)Közönöm

Nattefrost 2011.12.14. 14:16:23

Roquentin: amit mondani akartam Neked a felvetettekkel kapcsolatban, azt Balázs kimerítően elmondta; nem tudnék mást írni, legfeljebb más szavakkal ugyanezt.

Lapis Lazuli 2011.12.14. 20:22:32

Azé' mekkora mák má', hogy nem lettél órás! :))

Amúgy egyetértek. Vannak rosszkedvű napjaim, de vannak alkalmak, amikor egy rossz helyzetben megtalálom az eszközt/módszert/receptet és, a francba is, egyelőre majdnem jobban örülök a receptemnek, mint a vele elért eredményemnek :))

Roquentin 2011.12.14. 22:02:54

Kedves Balázs,

természetesen magam sem gondolom, hogy célod lenne gyarapítani azon embertársaink számát, akik lealacsonyító szenvedélyeik fogságában, felszínességekben ragadva, gondolattalanul vegetálnak. Alighanem te is látsz épp eleget belőlük, és jól tudod azt is, hogy pont az ilyen "negatív Szabad Gyermeki" által uralt felnőttek azok, akik legkönnyebben fertőzhetők meg olyan ön- és közveszélyes ostobaságokkal, mint amilyen pl. a rasszizmus vagy a homofóbia. Nehéz elképzelni, hogy tudatosan tennél olyasmit, ami előmozdíthatja - egyebek között - a homofóbia terjedését is.

De hát, természetesen, az ember nem csak akkor fejt ki hatást a környezetére, amikor ez szándékában áll - és nem feltétlen mindig olyan hatást, ami szándékában áll. Alighanem kettőnk közül te tudnál több és plasztikusabb példákat felhozni arra, amikor egy szülő pont az ellenkezőjére neveli rá a gyerekét, mint amit szeretett volna belé plántálni. Nyilvánvaló az is, hogy e szempontból a szülő-gyermek reláció nem különleges: más esetekben sem elégedhetünk meg csupán a szándékok vizsgálatával, ha pontosan akarjuk megítélni, bizonyos tettek milyen eredményre vezetnek.

Továbbra is vannak bennem aggodalmak a tekintetben, hogy nem gyakorolsz-e szándékaiddal ellentétes és negatív hatást is olykor olvasóidra. Aggodalmamat erősíti az a körülmény, hogy igen meggyőzően és magával ragadóan írsz - így alighanem erőteljesebb is ez a hatás, mint amit esetleg más - hasonló meggyőződésű, de náladnál picit szerényebb retorikai képességgel megáldott - publicisták tesznek környezetükre.

Igazad van, valóban szerencsésebb, ha konkrét szöveghelyekre hivatkozva próbálom bemutatni, mire is gondolok. Egy másik posztodból idézek, aminek már a címe is különösképp felkeltette a figyelmemet (gátlás nélkül élni):

"A sorskönyv (amely nem csak a gátló parancsokból áll, de itt most csak azokról beszélünk) nem arra való, hogy elemezgessük. Elemzésének egyetlen célja, hogy minél biztosabb fogást találjunk sorskönyvünkön ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra kihajítsuk az életünkből. Saját gátló parancsaink beazonosítását is a kalapunk mellé tűzhetjük, ha nem jutunk tovább azok puszta felismerésénél. A gátló parancsoktól való megszabadulás útja az, ha felnőtt tudatossággal érvénytelenítjük őket."

Amikor arról írtam, hogy nem tűnik túlságosan megfontoltnak egy olyan megközelítés, amely mindenféle gátlást valami eleve rossz dolognak gondol, amitől minél hamarabb szabadulunk meg, annál jobb - szóval akkor talán épp az ilyen szövegrészletekre gondoltam. Mert mi van akkor, ha pl. valaki felnőtt fejjel és tudatossággal felismerte ezeket a gátló parancsokat - de mégsem kívánja érvényteleníteni? Vagy mi van akkor, ha valaki van annyira kíváncsi természet, hogy mielőtt jó messzire kihajítaná - kicsit szeretné mégis megismerni és elemezni önnön sorskönyvét? És mi van akkor, ha valaki alaptalan elbizakodottságot, szánalmas hübriszt vélne kiolvasni abból a gondolatból, hogy az ember saját maga, ha úgy akarja, kényére-kedvére változtatgathatja és alakítgathatja önnön sorsát és sorskönyvét?

Való igaz, pár bekezdéssel alább itt is említed a gátlástalanság és az autonómia közti különbséget. De - meglátásom szerint - rendkívül kevéssé fejted azt ki. Oldalakon keresztül írsz arról, hogyan és miképpen szabadulhat meg az ember a gátlásaitól - aztán egy félmondatban elintézed, hogy milyen az az állapot, amit elérhet hosszas önfejlesztő munkája eredményeképpen. Néhány szót szánsz csak arra az értékrendre, ami a létrád másik lába, és ami nélkül borul az egész felépítmény.

(Különben, milyen érdekes - most elővettem Berne könyvet, az Emberi játszmákat. A mű, összesen 250 oldalból áll. Ebből nagyjából 10 oldal foglalkozik az autonómiával, annak elérésével, vagy azzal, hogy mi van a játszmákon túl.)

Nem félő-e, hogy egy ennyire aszimmetrikus szerkezet az első kis fuvallatra összeomlik?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.12.14. 22:34:47

@Roquentin: A kérdésedre, hogy nem lehet-e, hogy olyan hatást is kifejtek olvasóimra, amit nem szereték, egyértelmű a válaszom: de, lehet, sőt biztos. Ezen sajnos nem tudok változtatni. Ha egymilliószor gondosabban mérlegelném a mondataimat, akkor is lenne ilyen hatás. Sajnálatos módon az emberi kommunikációnak megvan az a gyerekbetegsége, hogy nem egyértelmű. Nem tud az lenni. Ez bosszantó, legalább annyira, mint a mostani időjárás. És legfeljebb annyit lehet tenni ellene.

A Gátlás nélkül élni poszt ugyanúgy csupán egyetlen darabja a Sorskönyv nélkül blognak (amely pillanatnyilag 128 posztot számlál), mint ahogy a Nem, nem soha című vers is csak egyetlen eleme József Attila életművének. Elnézést a szerénytelen példáért, de tartalmát tekintve helytállónak gondolom. Mindkettőt ki lehet ragadni a tágabb kontextusból, és vissza lehet élni vele. A JA-verssel meg is teszik. Ezen nem lehet változtatni, és ettől JA ugyanúgy nem lesz fasiszta és irredenta költő, mint ahogy én nem leszek (és nem is voltam soha) a gátlástalanság szószólója. Kétségtelen, hogy bármely (elegendően hosszú) írott szövegből bármit és bárminek az ellenkezőjét be lehet bizonyítani. (Tudom: teológus voltam valaha.) Ez azonban nem minősíti magát a szöveget, és nem érvényteleníti a hermeneutika alapelveit.

Te ezeket az elveket - nyilvánvaló, hogy nem szándékosan - figyelmen kívül hagyod. Az Emberi játszmák aszimmetriájára hivatkozol például (amely aszimmetria tény), ezzel implicite azt állítod, hogy ez az arány jellemzi azt, ami ma a TA. Holott az Emberi játszmák megjelenése óta eltelt félszáz év. Az abban lefektetett játszma-fogalmat maga Berne már évekkel később érvénytelenítette. A sorskönyv fogalma akkor még nem is létezett. A sorskönyv koraidöntés-elmélete pedig Berne utáni, úgyhogy maga a What Do You Say After You Say Hello? című posztumusz Berne-könyv (amely magyarul Sorskönyv címen jelent meg) sem említheti még.

Emellett ez az érvelés figyelmen kívül hagyja Berne pszichoanalitikus gyökereit és az egész pszichoanalízis betegség-fókuszú személyiség-megközelítését. Sok évtizednek kellett eltelni, hogy megszülessék az egészségpszichológia és a pozitív pszichológia, amely az egészséges embert már nem a betegségek és tünetek hiányával definiálja. Ez a szemlélet persze már megjelenik Berne műveiben is, de nyelvezetében szükségszerűen magán hordja kora jellegzetességeit. A nyelvezetet azonosítani a szemlélettel azonban kifejezett hermeneutikai hiba.

A gátló parancsokkal kapcsolatos érvelésedben figyelmen kívül hagyod, amit korábban írtam, hogy e kifejezés spciális jelentéssel bír a TA-ban. Érvelésed továbbra is a kifjezésre irányul, nem annak tartalmára. Nem állítom, hogy ezt szándékosan teszed, de attól még tény. Olyasmi ellen emelsz szót, amit nem állítok sem én, sem a TA elmélete.

Erre visszavághatsz azzal, hogy "de bele lehet hallani". Ha ezt mondod, nem tudok mit felelni. Valóban. Ismételni tudom, amit mondtam: bármibe bármit bele lehet hallani. Egy dolgot tehetek: igyekszem minél több oldalról körüljárni a mondanivalómat, minél árnyaltabban és szabatosabban bemutatni azt. Ezt tettem eddig, és ezt teszem a jövőben is.

Ezt a hosszúra nyúlt kommentezést azonban szeretném befejezni, mivel az időm és energiám kereteit meghaladja. Az általad felvetett aggályokat azonban fontosnak és elég izgalmasnak találom ahhoz, hogy a közeljövőben önálló, tisztázó posztban írjak róla - remélem, ez nincs ellenedre.

Üdv:

Balázs

Roquentin 2011.12.14. 23:07:29

Kedves Balázs,

nyilván nincs kifogásom az ellen, ha posztot írsz a témában - ezt a kérdésedet nem is egészen értem. Remélem, neked sincs az ellen, ha - amennyiben ébreszt bennem új gondolatokat az az írás - kommentálom.

Annyit azért szeretnék megjegyezni, hogy az előző válaszodban épp te javasoltad: mutassak rá azokra a pontokra az írásaidban, amiket problematikusnak találtam. Ezek után, legalábbis meglepő, hogy nehezményezed: meg is tettem ezt.

A legjobbakat kívánom neked:

Roquentin

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.12.14. 23:14:47

@Roquentin: A kérdést azért tettem fel, mert volt már, hogy egy kommentben felvetett ellenvetésre önálló poszttal reagáltam, és a fejemre olvasták, hogy - úgymond - "kipellengérezem" a kommentelőt. Ennek szerettem volna elejét venni.

Köszönöm, hogy rámutattál a konkrét szövegre. Egyáltalán nem nehezményezem - szerintem semmi ilyesmit nem írtam. Annyit mondtam, hogy az ilyen terjedelmű kommentelősdi meghaladja a kapacitásomat (és felteszem, a kommentek követőinek az aránya veled és velem együtt kb. 2 fő), ezért kértem, hogy inkább ezt itt és most függesszük fel.

Ez nem jelenti azt, hogy ne venném megtiszteltetésnek a jövőben is, ha hozzászólásaiddal, kérdéseiddel, s ha kell, bírálataiddal gazdagítod a blogomat. Szeretnélek erre ezúton kifejezetten is bátorítani. :)

Roziblogol 2012.01.07. 00:33:44

Más megközelítésből dicsérlek (a tartalmat, stílust illetően megtették mások): azon túl, hogy a pszichoterápiás folyamatokat habkönnyűen prezentálod, és közérthetővé teszed, bennem rengeteg személyes élményt is felelevenít majdnem minden bejegyzésed. Jó érzés konstatálni, hogy na igen, ez is megvolt, mindemellett tanulságos, hogy utólag tudatosítani is lehet, hogy akkor mi zajlott le... Arról nem is beszélve, hogy rengeteg új kérdést is felvet, ami számomra most különösen fontos. Valahogy érzem, hogy volna még min dolgozni, de nehéz megnevezni, hogy pontosan min...

Még valami, ami ehhez a bejegyzéshez OFF, de a bloghoz nem: kb fél éve adták a kezembe Berne Emberi játszmák könyvét. Becsülettel elolvastam, de semmi nem ragadott meg benne. Számomra akkor emészthetetlen volt. Ha nagyon triviális volt egy játszma (és elég egyértelmű a leírása), akkor a _környezetemben_ felfedezni véltem, de magamra semmit nem tudtam ebből vonatkoztatni. Most úgy gondolom, hogy egy ilyen alapozás után érdemes még egyszer elővenni, mert bár kényelmes és egyszerű a fentiekből azt a következtetést levonni, hogy én bizony játszmamentes vagyok, kétséges, hogy ebből mi szolgálja a fejlődésem. :)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.01.07. 01:18:58

@Roziblogol: Az Emberi játszmák nagyon jó olvasmány, de teljességgel alkalmatlan, hogy az ember azon keresztül megértse a TA-t, vagy akár a játszmák logikáját. Már csak azért is, mert abban Berne korai játszmadefiníciója van, amit aztán később alaposan átdolgozott. Az Emberi játszmákban felsorolt példák között számos olyan található, amelyet a TA mai fogalmai szerint már nem tekintünk játszmának (hanem mondjuk ún. helyettesítésnek).