Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) emk (33) EMK (17) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) Freud (3) freud (9) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) Gyermeki (4) gyermeki (7) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) nag (6) NAG (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) nlp (18) NLP (3) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) Szülői (3) szülői (5) szupervízió (3) TA (30) ta (39) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • dissipation1969: @HoldViola: velünk van ő most is... (2019.07.05. 01:51) Szerelmi bánat
  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • tesz-vesz: @Alensha: "ki gépen szállt fölébe annak térkép-e táj" idézni csak pontosan, szépen, persze ha kij... (2016.06.06. 17:17) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

Apu, hod med be az a nad elefánt...?

2012.07.22. 14:07 Birtalan Balazs


 

Gyakran kérem a klienseimet arra, hogy majd olvassák el valamely írásomat. Ritkábban, de megesik a fordítottja is. Ha egy témáról már a sokadik kliensemnek mesélek, fölmerül bennem: tán érdemes volna írni a dologról. Ez a helyzet az elefánttal is. Azon klienseim, akikkel kognitív terápiát végzek, rendszerint nem ússzák meg, hogy el ne meséljem nekik: kiskoromban soha nem értettem, hogy tudunk elképzeli egy elefántot: hogy férhet be az elefánt (ami nagy) a fejembe (ami kicsi).

A kérdés csak látszólag banális és hatásvadász. Valójában teljesen jogos, és van rá érvényes válasz. Egy hipnózisról szóló írásomban ugyanezen kérdésemre azt feleltem: a fejemben nem az elefánt van, hanem az elefánt szimbóluma. Kognitív megközelítésben a további kérdés úgy szól: Miként hozom létre a fejemben az elefántból az elefánt szimbólumát?

A válasz egyszerű: átalakítom a valóságot.

„De hát ez nem szép dolog!” – vághatja rá valaki, aki történelemmel vagy médiaetikával foglalkozik. Szép vagy nem szép: ez van. Az ember így működik. Gyárilag. Már a régi skolasztikusok megmondták: cognitum est in cognoscente secundum modum cognoscentis, vagyis: a megismert dolog a megismerő személyben az ő (mármint a megismerő) módja szerint van jelen. Tehát az objektív valóság megismerésének módja mindenképpen szubjektív.
A valóság átalakításához számos eszköz áll rendelkezésünkre a megismerés folyamán. Az elefánt esetében alkalmazott egyik eszköz: a kicsinyítés. Most arra kérem az olvasót, idézze fel képzeletben a DNS híres kettős spirálját. Sikerült? Ha igen, akkor itt ismét be kellett vetni az átalakítás egyik eszközét, nevezetesen a nagyítást – hiszen a DNS a maga eredeti méretében észlelhetetlen az ember számára.

Egy újabb kérés: képzelje el az olvasó, hogy egy nyári reggel kirándulni indul, és épp előveszi a ruháit a szekrényből. Majd azt, hogy ugyanezt egy téli reggelen teszi meg. Megvan? Feltételezem, hogy a két képben különböző ruhák szerepeltek: nyáron mondjuk sort és póló, télen vastag hosszúnadrág és pulóver. Ez egyfelől teljesen természetes. Másfelől valószínűleg mindannyian fel tudunk idézni olyan decembert, amikor az utcán simán lehetett egy szál kigombolt ingben járni, és legtöbbünk emlékeiben találhatók didergős nyári napok. Ám ezek az egyedi esetek nem írták felül azon általánosított ismeretünket, miszerint „nyáron meleg van, télen hideg van”. Vagyis, bár lehetnek ennek ellentmondó tapasztalataink, a nagyon is komplex valóságot belekényszerítettük összesen két kategóriába. A valóság átalakításának ezen eszközét úgy nevezzük: dichotóm gondolkodás.

autopalya.jpgHa az autópályán a belső sávban megyünk, és azt látjuk a visszapillantóban, hogy jön mögöttünk egy böhöm nagy, méregdrága kocsi, amely a tükörben egyre nagyobbnak látszik, akkor – ha van egy kis eszünk – kimegyünk a külső sávba. De miért? Elvégre ennek a konkrét autónak a konkrét sofőrjéről nem tudunk semmit. Mégis megjósoljuk, hogy nem lesz jó vége, ha túl közel engedjük magunkhoz. A jóslás alapjául a hasonló autókkal való korábbi tapasztalataink szolgálnak. A valóság megismerése során ez esetben az általánosítás eszközével éltünk.

Beszélgetések során a legritkább eset, hogy a fejünkben lévő gondolatokat mérnöki precizitással öntjük szavakba, illetve megvárjuk, hogy partnerünk így tegyen, és csak ezt követően fogalmazzuk meg válaszunkat. Ellenkezőleg: egy pergő párbeszédben az a természetes, hogy egymás ki nem mondott gondolataira is reagálunk. Ezt a mechanizmust önkényes következtetésnek vagy gondolatolvasásnak hívjuk, és bár sokszor vezet komoly félreértésekhez, valójában mégis ez teszi gördülékennyé és élvezhetővé a kommunikációt.

Ezek a kifejezések ismerősek lehetnek mindazoknak, akik akár csak érintőlegesen is találkoztak a kognitív terápiával. E rendszeren belül úgy nevezzük őket: kognitív torzítások vagy gondolkodási hibák. És valóban, mindennapos tapasztalat, hogy a valóság átalakításának ezen eszközei torz eredményhez vezetnek: hamis negatív automatikus gondolatokhoz, ennek következtében pedig fölösleges rossz érzésekhez.

Ez az oka annak, hogy a kognitív terápia során e torzítások rendre úgy jelennek meg, mint rettentő mumusok, amelyek ott csücsülnek a fejünkben, hogy a legváratlanabb pillanatokban ránk támadjanak, és megkeserítsék az életünket. Úgy tekintünk rájuk, mint szörnyű hibákra, amelyeket emberfeletti erővel kell kijavítanunk.

A jelen cikk egyetlen célja, hogy ezt a félreértést eloszlassa. A kognitív torzítás önmagában se nem jó, se nem rossz: a valóság megismerésének természetes eszköze, amely eszköz a használat során válhat javunkra (amint az iménti példákban láttuk), vagy válhat kárunkra (ahogy a terápiás munka során általában megjelenik). Ez nemcsak a fentebb példaként hozott torzításokra igaz, hanem valamennyire. Ha az olvasónak van kedve, eljátszhat a kognitív torzítások teljes listájával: keressen saját életéből konkrét példákat arra, amikor az adott torzítás adaptív módon működött, azaz nem gátolta a világban való jóllétét, fejlődését, előrehaladását, hanem éppen hogy elősegítette azt.

A kognitív terápiának nem az a célja, hogy kiküszöbölje a gondolkodásból a kognitív torzításokat. Ez nem is lehetséges, mert a megismerés ezen eszközei nélkül jószerével életképtelenek lennénk. A cél az, hogy azokban az esetekben, amikor nyomorultul érezzük magunkat vagy épp ostobaságot művelünk, képesek legyünk felismerni, hogy milyen gondolkodási folyamatok vezettek erre az áldatlan eredményre. S ha ilyenkor tetten érünk magunkban egy vagy több kognitív torzítást, akkor megkönnyebbülten konstatálhatjuk, hogy nem maga a valóság az, ami borzalmas és félelmetes, hanem mi alakítottuk ilyenné a megismerés szubjektív folyamatában. És e felismerés hozzásegíthet, hogy kialakítsuk a valóság egy új, számunkra adaptív olvasatát – ezúttal nem a korai gyermekkorunkból ránk maradt hiedelmeink, hanem felnőtt tudatosságunk szűrőjén keresztül.

 




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 4 komment «




Címkék: terápia kognitív hiedelem adaptív kognitív torzítás

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr374671000

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csuszta 2012.07.22. 14:37:05

ez most nagyon jólesett, mert éppen erősen torzítok... :)

cheoppy 2012.07.22. 17:51:21

Ehhez két gondolat jutott eszembe.

Az első, hogy a világ valós állapota elméletileg sem figyelhető meg, azaz nem vagyunk semmilyen módon objektív képet alkotni a világról, a részletekért lásd a kvantummechanikát (pl. hu.wikipedia.org/wiki/Kvantummechanika vagy egy komolyabb egyetemi fizikakurzus). A lényege annyi, hogy mivel a mérések folyamán a rendszer állapotát megváltoztatjuk, nem tudjuk megmondani, hogy milyen volt a mérés előtt. Tehát azzal, hogy ezt elolvastad (megmérted a szemeddel!), megváltoztattad a világot, és nem azt láttad itt, ami előtte volt, és senki se tudja megmondani, hogy mit volt itt előtte. :)

A másik gondolatom egy kérdés: a kognitív torzítások megfeleltethetőek a kognitív sémák egyfajta csoportosításának, vagy ezek más szinteken találhatóak?

Cz 2012.07.22. 18:36:53

cheoppy: szerintem a kognitív sémák az egyedi rendszereink, a kognitív "idiolektusunk", amelyeket a kognitív torzításokból mint építőkockákból/legóból gyártunk le. mindenki más házat épít a legóból, de a legókockák alapvetően ugyanazok.
aztán majd Balázs jól kijavít, ha hülyeséget beszélek.

Balázs: nagyon teccik a czikk, egy dolog, hogy a kognitívtorzításos lista egy pár adaptív párjánál azt éreztem (most konkrétan csak az alkoholizmusos jut eszembe, és lusta disznó vagyok újra megnyitni), hogy valójában nem egy konkrét, pozitív átfogalmazása a helyzetnek, hanem csak a maladaptív gondolkodás tagadása, és ugyan ez az egész értékéből mit sem von le, de talán pedagógiailag hasznosabb (és asszociatíve ösztönzőbb) a pozitív megfogalmazás. vagy legalábbis most ez jutott eszembe. (ja, és pozitív nemegyenlő hurrá, hanem egyenlő mérhető, konkrét izé.)
jaéskösziaczikket. :)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.07.22. 21:09:25

Amennyire én értem ezt az egész rendszert, a torzítások nem sémák, és nem is a sémák építőkockái. Én a sémákra (értve ez alatt az alaphiedelmeket) úgy gondolok, mint vonatkoztatási pontokra, amelyekhez minden más beérkező inputot viszonyítunk. A torzításokra pedig mint az inputok beérkezésekor alkalmazott algoritmusokra. Feltételezésem szerint a torzítások evolúciós termékek. Az alapsémák viszont az egyéni élet, a szocializáció során alakulnak ki.

Ami a listát illeti, meglehtősen ad hoc termék. Mindenkinek ajánlott a saját példái szerint újragyártani - minden oszlopát. :)