Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) emk (33) EMK (17) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) gyermeki (7) Gyermeki (4) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) NAG (6) nag (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) NLP (3) nlp (18) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) szülői (5) Szülői (3) szupervízió (3) TA (30) ta (39) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Ihletett: Az élet túl rövdi ahhoz hogy ne vitázzunk az interneten vadidegen emeberkel. Én amúgy sokszor vesz... (2019.10.30. 08:16) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • dissipation1969: @HoldViola: velünk van ő most is... (2019.07.05. 01:51) Szerelmi bánat
  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

Az ajtó két oldala

2012.09.26. 00:17 Birtalan Balazs


 

az_ajto.jpgJobb későn, mint soha: a napokban elolvastam Szabó Magda Az ajtó című regényét. Szerencsére rám nem áll a gonosz jellemzés: „Mindent tudott az irodalomról, kivéve azt, hogyan élvezze.” Egyrészt korántsem tudok mindent az irodalomról, másrészt ha olvasok valamit, akkor jobb esetben képes vagyok a fejem búbjáig elmerülni a könyv világában. Az ajtó e tekintetben jobb eset volt: olvasás közben benne éltem, és nemigen jutott az eszembe, hogy a szereplők viselkedését valamely általam ismert pszichológiai modell szerint értelmezzem.

Azonban nem volnék én, ha utólag nem kezdek el morfondírozni: vajon az írónő és Emerenc története két autonóm személy kapcsolatában bontakozik ki, avagy esetleg van itt a tranzakcióanalízisnek is némi mondanivalója? Hát persze, hogy van – különben most nem állna itt ez az eszmefuttatás.

Az alábbiak feltételezik Az ajtó történetének ismeretét. Ez részben azt jelenti, hogy eltekintek a cselekmény és a szereplők részletes bemutatásától, részben viszont azt, hogy óhatatlanul is hivatkozom rájuk, nem utolsósorban a regény kulcsjelenetére is. Aki tehát még nem olvasta a könyvet, de tervezi, az gondolja meg, továbbolvas-e most.

A gyanú


Részletes elemzésre nem vállalkozom, ez a pár sor nem több gyorsfényképnél. Kezdem azzal, hogy mi az a motívum, ami miatt szagot fogtam, hogy ez bizony sorskönyv-gyanús történet. Nem más, mint a végkifejlet: Emerenc halála.

A halál mindig veszteség, mindig szennyes és tragikus – ugyanakkor az élet egészébe való ágyazottsága tekintetében tud nemes és felemelő lenni. Emerenc halála nem ilyen volt: fölösleges és korai, mocskos és méltatlan, híján minden emelkedettségnek. Egy gyönyörű élet förtelmes vége. És ez erős utalás arra, hogy ez a befejezés sorskönyvi végzet, méghozzá nem is akármilyen: harmadfokú.

E gyanút erősíti, hogy ami történt, az nem tragikus véletlenek összjátékának eredménye, hanem az előzmények és a szereplők személyiségének szinte egyenes következménye.

Nem volt semmi rejtve előttük: mind az írónő, mind Emerenc birtokában voltak minden szükséges ismeretnek. Az írónő maga is felteszi a kérdést magának: mégis, mit várt? Hogy lehetett olyan naiv, hogy azt hiszi, Emerenc, miután erőszakkal kirángatták az ajtón, majd hagyja magát lecsillapítani és meggyőzni pár jó szóval? És miért nem gondolta át mélyebben a tudatában egyébként felbukkanó kérdést, hogy vajon mit is eszik a házba bezárkózott Emerenc, és mi lehet a bűz forrása?

Emerencnek pedig alapvonása, hogy több lépésre előre átlátja mások viselkedését, mielőtt ők maguk tisztában lennének saját motivációjukkal. Emerenc mindvégig döntési helyzetben volt, kezdve onnan, amikor betegen söpörgette a havat, egészen az utolsó pillanatig, amikor még mindig választhatta volna, hogy az írónő menjen be hozzá egyedül, és mosdassa ki a szennyből. Hogy mégsem ezt választotta, azt a regény olvasása során evidensnek érezzük, jóllehet a másfajta választás nem a fizikai körülmények, hanem Emerenc személyisége miatt volt lehetetlen.

A nyereségek


A sorskönyvnek mindig van egy végső kiegyenlítése, s ezt többnyire játszmákon keresztül érjük el. Emerenc és az írónő között éveken keresztül játszmák sorozata zajlott. Ezek utolsó felvonása Emerenc betegségével kezdődött, és az írónő visszatérő rémálmaival végződött.

A TA egyik játszmaelemzési modellje a trikófeliratok módszere. Amint tudjuk, a játszmához rejtett tranzakciók szükségesek. A tranzakciónak mindig van egy nyílt, társadalmi szintje: ez olvasható nagybetűkkel a trikó mellrészén. A lázas arccal, köhögve utcát seprő Emerenc trikóján szinte világít a felirat: „Próbálj megállítani az ámokfutásban...!” A trikó hátulján pedig apró betűkkel áll a tranzakció rejtett, pszichológiai üzenete, amelyet csak a találkozás után áll módunkban elolvasni. Jelen esetben: „...és ha megpróbálod, megkeserülöd!” Az írónő elülső trikófelirata ez lehetne: „Én csak segíteni próbálok rajtad.” A hátulsó: „Most mért bántasz?!”

dramaharomszog.gifUgyanez a drámaháromszög módszere szerint elemezve: Emerenc az Áldozat szerepéből Üldözőbe kapcsolt át; az írónő Megmentő szerepben kezdte, és Áldozatban végezte.

Az utolsó részben mindketten valósággal körbetáncolják a háromszöget: kölcsönösen üldözik egymást, az írónő emellett próbálja megmenteni Emerencet, aki – egy más síkon – szintén igyekszik megmenteni őt. A végső esemény Emerenc halála, aki így Áldozatként végzi. Játszmáját tehát harmadfokon játszotta, és életcélját – hogy tisztességben, titkát őrizve távozzék – nem sikerült elérnie. Beteljesedett vesztes sorskönyve, amelynek mottóját így lehetne megfogalmazni: „Élj világítótoronyként, de építs magad köré falat, amely végül rád omlik és maga alá temet.” Utólag persze könnyű okosnak lenni, de visszanézve látható, hogy Emerenc minden lépése arra irányult, hogy ez a fal egy napon valóban ráomoljon.

Paradox módon, bár utolsó szerepe az Áldozaté volt, épp halála aktusával egy post mortem szerep is jutott neki: Üldözővé vált, az írónő Üldözőjévé, aki az Emerenccel való kapcsolatából végérvényesen és immár megmásíthatatlanul az Áldozat szerepében lépett ki. Erről tanúskodnak visszatérő álmai, és ezt támasztja alá maga a könyv, amelyet ő maga bűnvallásnak tekint.

Ugyanakkor a két Áldozat között van egy különbség: az írónő „csupán” másodfokon játszotta játszmáját: nem halt bele, nem omlott porrá tőle, nem ment rá az egzisztenciája sem. Gyónásával egyszersmind – utólag – ki is lépett a drámaháromszögből, megnyitva maga előtt a lehetőséget, hogy élete további éveit akár autonómiában is leélhesse. Hogy ez valóban így történt-e, annak megítéléséhez az ismereteim a kevésnél is kevesebbek.

Végszó


Minden TA-s műértelmezés végére odakívánkozik két megjegyzés. Egyrészt a TA nem az univerzum végső titkának kinyilatkoztatása, hanem egy modell, amely segít megérteni az emberi viselkedést. Vagyis egy TA-s szempontok alapján készült műelemzés nem vindikálja magának a jogot, hogy a mű egyetlen legitim olvasataként tartassék számon.

Másrészt a TA tágabb kontextusa a pszichológia, nem pedig az erkölcsfilozófia. Ha kimutatjuk egy élet eredendően sorskönyvvezérelt voltát, nem azt állítjuk, hogy az adott élet talmi, rossz, értéktelen. Az ellensorskönyvi üzenetek jobbára valóban hasznos útmutatásokkal szolgálnak az életre; problémát elsődlegesen nem a tartalmuk, hanem műfajuk okoz: nevezetesen az, hogy ténylegesen nem útmutatások, hanem utasítások, amelyek hajtóerejét a mögöttes sorskönyvi hiedelem adja: a Gyermeki énállapotban rögzített ősi szorongások.

Ettől azonban az üzenetek tartalma még nem okvetlenül hazug, téves, kártékony. Emerenctől, akit házsártos, nyers modorú boszorkányként ismerünk meg, a könyv végén mint igazi szenttől búcsúzunk. Vesztes sorskönyve nem kell, hogy megakadályozzon abban, hogy tanuljunk tőle és példát vegyünk róla.

Már ha így hozza autonóm kedvünk.
 




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 14 komment «




Címkék: sorskönyv nyereség autonómia játszma drámaháromszög rejtett tranzakció ellensorskönyv TA Szabó Magda trikófelirat

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr114803341

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒ 2012.09.27. 22:00:49

Bocs, hogy nem konkrétan az írással kapcsolatban kérdezek, de régóta tűnődöm, hogy vajon mit tegyen az ember, ha valakin látja, hogy a sorskönyve szerint éli az életet? (Értem ez alatt az olyan szituációt, amikor számít az illető, nem akarom csak úgy kikerülni, stb.)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.09.27. 23:33:25

@KKKKKKK: Attól tartok, hogy ez így túl általános ahhoz, hogy válaszolni tudjak rá. Ha mondasz valamivel több konkrétumot (akár magánban is), szívesen reagálok rá érdemben, ha tudok.

▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒ 2012.09.30. 21:54:54

@Birtalan Balazs: Nem annyira konkrét szituációról van szó, hanem tényleg általánosságban. Pl. amikor látom egy barátomon, hogy hülyeséget csinál és érteni vélem, miért pont úgy csinálja rosszul ahogy, így könnyen kitalálható, hogy megszívja majd, szóval ilyen helyzetben van-e esély egyáltalán az illetőt kizökkenteni ebből anélkül, hogy inzultusnak fogná fel? Mert tapasztalatom szerint a sorskönyvükre rendkívül kényesek az emberek, féltik rendesen. Játszma lesz belőle.
Utólagos "ugye megmondtam" helyzetnek már nem sok értelme van, illetve újabb játszmák tudnak generálódni ezekből a szitukból is, ami meg szintén sehova nem vezet.
Sejtem, hogy általános recept nem lehet erre, de valami irányelvek talán léteznek. Alapvetően ez érdekelne.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.09.30. 22:08:54

@KKKKKKK: Általános irányelvként a TA "OK vagyok, OK vagy" alapelvét tudnám mondani. Ebből az következik, hogy trükkök és hátulról jövés helyett nyílt kommunikációt választunk - lásd még EMK (empátia, őszinte énközlés).

Konkrétan meg lehet próbálni megmondani a másiknak: "Figyelj, Béla, aggódom érted, és bár nem látok sem a lelkedbe, sem a jövőbe, szerintem meg fogod szívni. Nem várom el, hogy elhidd nekem, de van türelmed meghallgatni, hogy miből gondolom így?" - És röviden vázolni neki a sorskönyvelméletet, a játszmák elméletét stb. A TA bonyolult rendszer, de az alapgondolata egyszerű, és könnyen átadható.

Ez az egyik. A másik viszont az a tény, hogy mindenkinek elidegeníthetetlen joga, hogy elbassza a saját életét. Kérdés, hogy amikor látod a másik sorskönyvvezérelt életét, és szeretnéd ebből kirángatni, akkor vajon ez autonóm választás a részedről, vagy épp belecsúszni készülsz egy Megmentő -> Áldozat típusú játszmába.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.10.02. 16:41:49

@KKKKKKK: Szívesen; ha valóban kaptál választ a kérdésedre, örülök neki.

▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒ 2012.10.02. 17:55:38

@Birtalan Balazs: Hosszasan elgondolkodtam a kérdésen és rájöttem, hogy nem is azzal van alapvetően a gond, amikor valaki a saját életét rontja el, mert kétségtelenül megvan hozzá a joga (még akkor is, ha ezt nehéz elfogadnom), de az a nehezebb szituáció, amikor ez mások életére is negatív hatással van. Pl. amikor egy szülő örökíti tovább saját sorskönyvét.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.10.02. 17:58:16

@KKKKKKK: Értem az árnyalást. Ezzel együtt úgy gondolom, a válasz ugyanaz. És persze a végén feltett kérdés is (autonómia vagy megmentés?).

▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒▒ 2012.10.02. 22:17:12

@Birtalan Balazs: Egy kis magyarázat azért valóban illendő a kérdésemhez. Egyrészt sokszor dolgozom fiatalokkal, időnként hátrányos helyzetűekkel és van/volt "szerencsém" sokszor találkozni a lélek sötét bugyraival, hogy úgy mondjam :), és ezért tényleg általános a kérdés, még ha úgy is néz ki, hogy konkrét szituációra kérdezek rá, csak ilyen körmönfont körülírással. Szóval próbálom keresni a megfelelő megoldásokat a fentebb vázolt szituációkra.
Másrészt volt szerencsém belemászni már ilyen megmentő/áldozat játszmába, csúnya vége lett és bizony egy életre megtanultam, hogy ezt ne.

polly2 2012.10.05. 19:39:47

@KKKKKKK: Elnézést, hogy beleszólok, de aki nem érzi, hogy segítségre van szüksége, azon ha megfeszülsz se fogsz tudni segíteni. Sőt, ellentétes hatást fogsz elérni vele, ami a gyerekeire is negatív hatással lesz. Ami segíthet, az az, hogy semlegesen beszélgetsz vele nem fókuszálva a kényes helyzetre, felajánlva alternatívákat neki, így esetleg elgondolkodik a beszélgetés hatására. Tehát a megismert szemlélet kezd el benne dolgozni, neked nem lesz hozzá közvetlen közöd. Indirektivitás azt hiszem a megnevezése.

Nattefrost 2012.10.10. 16:49:50

KKKKKKK: Érdeklődve figyelem a beszélgetést, akkor is, ha hozzáfűzni valóm nem mindig van. Most is csak azért pofátlankodok közbe, mert nemrég nekem is ebből az indokból ért véget egy tartósnak vélt barátságom, és ez nagyon jól interferál mindazzal, amit itt eszmecseréltek. Az illető minden erejét megfeszítve hitette el saját magával, hogy neki baromi jó így, ahogyan van; aztán én minősültem nagyon rossznak és nagyon szemétnek, amiért felhívtam a figyelmét pár dologra, amelyek nekem szemet szúrtak - és amelyek arra utaltak, hogy valószínűleg nem olyan fantasztikusan jó ez így, mint ahogyan azt szeretné hinni, inkább arról van szó, hogy szófogadóan lefuttatja a sorskönyvi szkriptjeit.
Ezen az illető úgy megsértődött és felháborodott, hogy igen bunkó módon bánt el velem - és ekkor értettem meg, hogy ez nem őszinte barátság volt, hanem drámaháromszögesdi, meg Áldozat-Megmentő szerepek cserélgetése. Tanulságos lecke volt - főként azt találom érdekesnek, hogy pontosan akkor és pontosan azért lett csúnya vége, mert én éppen elkezdtem megtanulni észrevenni a játszmázgatást (a sajátjaimat is), és ehelyett őszintén próbálok kommunikálni.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.10.10. 17:54:32

@Nattefrost: Köszönöm a személyes élmény közlését!

Nattefrost 2012.10.10. 18:59:34

@Birtalan Balazs: én köszönöm, a blogod t.i. hatalmas segítséget adott, hogy felismerjem, mi is történt valójában :}