Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) EMK (17) emk (33) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) Felnőtt (3) felnőtt (15) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) Freud (3) freud (9) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) gyermeki (7) Gyermeki (4) halál (12) harmadfokú (3) harry potter (20) Harry Potter (4) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) NAG (6) nag (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) nlp (18) NLP (3) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) szülői (5) Szülői (3) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Ihletett: Az élet túl rövdi ahhoz hogy ne vitázzunk az interneten vadidegen emeberkel. Én amúgy sokszor vesz... (2019.10.30. 08:16) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • dissipation1969: @HoldViola: velünk van ő most is... (2019.07.05. 01:51) Szerelmi bánat
  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

Azt látom, amit hiszek

2012.11.26. 02:41 Birtalan Balazs


 

 

Csaknem hat évvel ezelőtti írtam egy másfél oldalas szösszenetet, amely ezt a – némiképp önironikus – címet viselte: Pszichológiai esettanulmányok. Az írás bevezető mondata a következő volt: „Két pszichológiai tézist szeretnék demonstrálni, egy-egy történettel.”

E tézisek közül alább a másodikat osztom meg, a hozzá tartozó történettel egyetemben. Maga a tézis így hangzik:

Az ember nem a valóságra reagál, hanem arra a képre, amit ő maga kialakít a valóságról.

Előbb azonban számot adok arról, miért épp most elevenedett fel bennem a régi történet. 

Miért épp most?



indexcimlap.jpgBecsületszavamra, én voltam a legjobban meglepve, amikor láttam, hogy a Hogyan váljunk antiszemitává? című cikkem 2. része múlt pénteken kikerült az Index címlapjára. E fordulat az átlagos napi 100 látogató helyett aznap 9513 embert hozott a blogomra. Mivel az „antiszemitizmus” elég erős hívószó, ad hoc olvasóim többsége vélhetőleg olyanokból került ki, akik nem szociálpszichológiai okfejtésre vágytak, hanem valamely, a zsidóság témájába vágó cikket sejtettek a cím mögött.

Hogy elejét vegyem a csalódásoknak, több óvintézkedést tettem. Egyrészt a 2. rész URL-je így végződött: „onigazolas_kognitiv_disszonancia”. Másrészt a cikket a következő egyértelműsítéssel indítottam:

Előre szólok: e kétrészes cikk nem a zsidóságról szól, nem az antiszemitizmusról, még csak nem is a politikáról. Egy olyan pszichológiai jelenségről szól, amelyben kivétel nélkül mindannyian érintettek vagyunk.

E jelenséget – a kognitív disszonanciát – egy tökéletesen fiktív és meglehetősen mesterkélt történet segítségével igyekeztem bemutatni. A bemutatás során egyértelműen leszögeztem, hogy

  1. a kognitív disszonancia – a bemutatott példán túlmenően – bármilyen ideológiai elkötelezettség vagy hovatartozás kialakulásában szerepet kaphat;

  2. e hovatartozások bármelyike – beleértve a példának hozott antiszemitizmust is – számos más módon is kialakulhat.


Utólag is úgy gondolom, hogy írásom, ha nem is volt didaktikusan szájbarágós, egyértelműen elmondja magáról, miről szól valójában, és miről nem szól.

Csakhogy ismét megbizonyosodhattam afelől, amit évek óta tudok, és ami – mellesleg – a kognitív terápia alapja: Az ember nem a valóságra reagál, hanem arra a képre, amit ő maga kialakít a valóságról.

Ha az olvasó is szeretne megbizonyosodni erről, javaslom, olvasson bele a poszthoz érkezett kommentáradatba, amelynek mintegy 95%-a semmi másról nem szól, mint a zsidóságról, az antiszemitizmus okairól, a zsidó világ-összeesküvésről. (A holokauszt-relativizáló megjegyzéseket ne keresse senki: minekutána ez az a pont, ahol a terapeuta szerepszemélyiségem sem hajlandó a semlegesség látszatát kelteni, töröltem őket.)

Hát ez juttatta eszembe a régi történetet.

A történet


A háttérhez tartozik, hogy jó ideig meglehetősen sok feldolgozni valóm volt anyám majd két évtizeddel korábbi halálával kapcsolatban; dolgoztam ezzel egyéni terápiában és pszichodrámán egyaránt. A megértéséhez továbbá nem haszontalan tudni, hogy az írás az utolsó olyan tavaszon készült, amikor – már fenntartásokkal ugyan, mégis – még egyértelműen katolikusnak vallottam magam.

A történet dátuma nagypéntek. Egy órával a szertartás előtt már ott voltam Törökbálinton, és ez alatt az idő alatt nemcsak megnéztem a domboldalra épített, nagyon impozáns kálváriát, hanem végig is jártam elmélkedve a keresztutat. (Gondoltam, az utolsó pillanatban behozom, amit lehet, a nagyböjti készületlenségemből.) A stációk cikcakkban jönnek sorra, én komótosan mentem egyiktől a másikhoz, és szent elmémben szent gondolatokat forgattam a szent események szent jelentéséről. Az elmélkedést segítették a kálvária szépen formázott domborművei, amelyeken jól kivehetően – és meglepő módon aránylag giccsmentesen – látszott az adott jelenet. Ez okból nem is volt zavaró a stációk címét jelölő feliratok hiánya – meg aztán vagyok olyan öreg katolikus róka, hogy kotta nélkül is tudjam a keresztutat.

Amikor a negyedik állomáshoz értem, belemerültem az alakok szemlélésébe. Néztem a domborművet, és hosszasan gondolkodtam Cirenei Simonról, a segítségnyújtásról általában, arról, hogy vajon szívesen segített-e cipelni a keresztet, vagy csak a kényszernek engedett, arról, hogy a fiai később ismert alakjai voltak az őskeresztény gyülekezetnek, stb.

Mintegy három perc ácsorgás és elmélkedés után ötlött a szemembe: a dombormű, amit éppen figyelmesen nézek, nem Cirenei Simont ábrázolja. De nagyon nem ám. Nem is tehetné, mondjuk, hiszen Cirenei Simon az ötödik stáció szereplője. Ez pedig itt a negyedik. Amelynek témája tudvalevőleg: Jézus anyjával találkozik.

Ahogy tovább bandukoltam az ötödik állomás felé, meg kell mondjam, roppant hülyén éreztem magam. Ugyanakkor az azzal való kínos szembesülésem, miszerint az „anya + halál” téma még mindig olyan necces számomra, hogy a valóságot is képes vagyok eltorzítani miatta, katartikus is volt egyben. Általában hajlok arra, hogy bámulattal adózzam az emberi psziché bravúrjai előtt. Ez az eset pedig – eltekintve azon nüansztól, hogy én voltam a szereplője – azóta is lenyűgöz, mivel gyönyörű illusztrációja annak, hogy az ember nem a valóságra reagál, hanem arra a képre, amit ő maga kialakít a valóságról.

Quod erat demonstrandum.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 16 komment «




Címkék: halál vallás valóság antiszemitizmus kognitív disszonancia sajátélmény kognitív terápia Index

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr854925676

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cheoppy 2012.11.26. 08:30:33

Láttad a "Mátrix" című filmet? ;)

Lapis Lazuli 2012.11.26. 09:35:13

Hogyan közelíthetném a valóságról kialakított képet a valósághoz? Ez itt a kérdés. Nekem. Ja, és, h eltekintve az olyan helyzetektől, ahol viszonylag könnyű megmondani h. mi a valóság (pl a posztban), ugye soha nem fogjuk tudni, h mi a _valóság_, csak mindketten a saját valóságainkról kialakított képet próbálhatjuk közelíteni. Mármint, ha akarjuk.

tuzko 2012.11.26. 11:15:47

Mert most minek vallod magad?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.11.26. 11:22:32

@cheoppy: Lehet-e erre a kérdésre egyértelmű választ adni? ;)

@Lapis Lazuli: "Hogyan közelíthetném a valóságról kialakított képet a valósághoz?" Mondjuk kognitív terápiával: a kognitív torzítások felismerésével, a hiedelemrendszer adaptivvá alakításával.

@tuzko: Gondolom, úgy érted, vallásilag. Nem pozícionálom magam sehogy ezen a térképen. Nem kitérni akarok a válaszadás elől - tényleg nincs érvényes válaszom rá.

amind enit 2012.11.26. 13:09:39

Hogy mennyire működik amit leírtál:
Nemrég néztem végig egy szép kerek, sok résztvevős munkahelyi játszmát. Anélkül, hogy tudtam volna tenni bármit is a drámai végkifejlet ellen. Ott sem tudtam hagyni. Annyira dolgozik bennem az élmény, hogy az előbb lapis lazuli hozzászólására is ezt kezdtem el taglani. Hozzá akartam szólni, de mindig az élményhez kanyarodtam.(gyorsan ki is töröltem) :-)
Intenzív és nem is nagyon enged be mást így hirtelen. Így aztán ez is a saját élményről szól. :-D
Annyi a szerencsém, hogy itt a felismerés kapcsolódik a poszt témájához. :-)

babel 2012.11.26. 15:33:29

Ma már úgy viszonyulok ehhez: Persze. Hogyan is lehetne másképp? Aztán jön a kontra magamban - magamnak: "Te sem gondoltad így 10 éve! Sokan ma sincsenek tisztában ezzel."

Nekem nagyon tetszik az a módszer, amikor kiindulunk egy egyszerű hétköznapi helyzetből: valaki kér valamit a másiktól, állít, számon kér valamit, vagy más banális szituáció, amiből általában veszekedés szokott kialakulni. A másiknak, mielőtt válaszolna, el kell mondani saját szavaival, hogy mit értett meg, mit váltott ez ki benne, és csak ez után szabad válaszolnia. Most az elsőn a sor, hogy saját szavaival fejezze ki, mit értett, milyen érzései lettek ettől, és csak aztán válaszolhat. És így tovább. :)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.11.26. 15:44:08

@babel: Ezt csinálja az EMK. :)(Mínusz "számonkérés".)

babel 2012.11.26. 16:14:35

@Birtalan Balazs: () - Pedig az aztán jó kiindulási pont tud lenni egy kiadós veszekedéshez. ;)

babel 2012.11.27. 08:34:10

Nekem pozitív cél, ha a felsorolt, a mindennapokban előforduló szituációkban a viselkedést át lehet programozni olyanra, hogy abból NE legyen veszekedés. Sajnos úgy látom, felénk a kritika és a számonkérés eleve negatív dolognak számít. Ha jól értem a terminológiádat, akkor olyan köztes hiedelem tapad hozzá, amitől az egyénnek szinte lehetetlenné váli, hogy pozitívan értékelje. Szerintem ez nem szükségszerű. (Engem is így neveltek, ergo gyakran esem abba a hibába, hogy aki kritizál vagy számon kéri rajtam egy feladat végrehajtását, az bánt engem. Tudatosan tisztában vagyok azzal, ez nem feltétlenül van így. Segíthet is nekem az illető ezzel. Nagyjából rajtam múlik.)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.11.27. 09:30:40

@babel: Az EMK nem azt mondja, hogy az ember nem képviselheti szilárdan a véleményét, értékrendjét, sőt. Az EMK egyik "üzemmódját" úgy neveztem el: "Zsiráfpanasz". Ez az az eset, amikor azt jelezzük vissza a kommunikációs partnernek, hogy valamely megnyilvánulása nem tetszik nekünk, adott esetben azt, hogy elfogadhatatlan. Csakhogy: ez nem "kritika", nem "számon kérés". A különbség nem abban van, hogy mennyi cukorsziruppal van nyakon öntve a közlés (jóllehet gyakran ezzel igyekeznek az EMK-t hitelteleníteni), hanem sokkal mélyebben. A számon kérés alapvető attitűdje az, hogy én a másik fölé helyezem magam. Én okosabb vagyok, én erkölcsösebb vagyok, én jobban tudom stb. Az EMK alapállása azonban az "OK vagyok, OK vagy" életpozíció. Ez nem jelent feltétel nélküli igenlését mindannak, amit a másik tesz vagy mond, de kifejezi, hogy egyikünk sincs a másik fölött. Így amit mondok, azzal nem földbe döngölni akarom a másikat, hanem a negatív véleményemmel is a kettőnk kapcsolatát akarom építeni, mélyíteni.

babel 2012.11.27. 11:20:41

@Birtalan Balazs: Értem és elfogadom. Az OK-OK, szerintem is fontos alapállás. Viszont párhuzamosan ezzel: a kritika megfogalmazható ilyen alapállásból is, ami ilyenkor megtörténhet, hogy átcsúszik a "kéretlen tanács" (szerintem szintén kerülendő) magatartásába. Ha azonban két fél beszélget, talán vitatkozik is, mint most mi, akkor ezzel eleve elfogadják, hogy amikor a másik fél kifejti álláspontját, abban megfogalmazódhat kritika az egyik álláspontjára, a nélkül, hogy ezt külön kérték volna.

Hasonlóan a számonkérésnek is lehet több fajtája és ezeknek a saját helyük. Ha túl hosszú ideig érzem úgy, hogy van velem szemben egy betartatlan ígérete valakinek, akkor ezt szóvá tehetem, jogom van hozzá, nem azért, mert erkölcsileg magamat fölébe helyezem, hanem, mert Ő maga kötelezte magát valamire, amire én csupán emlékeztetem. Mégis ezt a fajta számonkérést is sokan veszik támadásnak. Másik példa, amikor munkakörömnél fogva van köztünk hierarchia, s bár emberileg, erkölcsileg stb. megint nem helyezem magam a másik fölébe, nekem dolgom, kötelességem, hogy egy adott munka elvégzéséről tájékozódjak. Ezt sem számítom automatikusan támadásnak.

Egyetértek azzal is, hogy ez nem cukorszirup kérdése, aki akar és jártas ebben, akár támadhatatlannak tűnő én-üzenetként is meg tud fogalmazni igen erős kritikát. Inkább úgy tartom, a környezet, a szituáció, amiben a kritika vagy számonkérés elhangzik a fontos, ez alapján próbálom eldönteni a mögöttes szándékot, és tartom érvényesnek, vagy figyelmen kívül hagyhatónak.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.11.27. 11:30:46

@babel: Azt hiszem, nagyobbrészt egyetértünk. :)

babel 2012.11.27. 11:33:58

@Birtalan Balazs: Gyanús vagy te nekem! :D Mi a kisebbik rész?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.11.27. 12:24:42

@babel: Höhö. :D Megfogalmazások, árnyalatok - szóval olyasmi, amikről sok-sok oldalt (és sok-sok kötetet) lehet teleírni, és amitől most szívem szerint eltekintenék. ;) Ahogy Fülig Jimmy mondta: "Ez most aktuális, úgyhogy majd máskor." :D