Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) emk (33) EMK (17) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) gyermeki (7) Gyermeki (4) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) NAG (6) nag (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) NLP (3) nlp (18) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) szülői (5) Szülői (3) szupervízió (3) TA (30) ta (39) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Ihletett: Az élet túl rövdi ahhoz hogy ne vitázzunk az interneten vadidegen emeberkel. Én amúgy sokszor vesz... (2019.10.30. 08:16) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • dissipation1969: @HoldViola: velünk van ő most is... (2019.07.05. 01:51) Szerelmi bánat
  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

Van akváriumod?

2013.01.20. 17:28 Birtalan Balazs


 

„Azt hiszem, a szex jobb, mint a logika – csak nem tudom bizonyítani” – mondja az ismert graffiti. A jelen írás nem a szexszel foglalkozik, sőt – az alábbi ősrégi vicc keltette látszat ellenére – még csak nem is a melegséggel vagy a homofóbiával.

Pap Jancsi sétál az utcán, egyszer csak valaki nekigyalogol. Látja, hogy egy barátja.
– Jaj, bocsáss meg, nem vettelek észre. Tudod, olvastam.
– Mit olvasol?
– Logikát.
– Mi az a logika?
– Nézd, elmagyarázom neked egy szemléletes példán. Van akváriumod?
– Van.
– Nos, ebből logikusan az következik, hogy szereted a halakat. Eszerint viszont minden bizonnyal szereted a halászlét is. Ha pedig így van, akkor nyilván szereted azokat a szép asszonyokat is, akik a halászlét főzik. Tehát: nem vagy buzi.
– Nahát, ez fantasztikus! – lelkendezik Pap Jancsi, és gyorsan ő is vesz egy logikakönyvet. Megy az utcán, közben olvas, és nekiütközik egy másik barátjának.
– Jaj, bocsáss meg, nem vettelek észre. Tudod, olvastam.
– Mit olvasol?
– Logikát.
– Mi az a logika?
– Nézd, elmagyarázom neked egy szemléletes példán. Van akváriumod?
– Nincs.
– Akkor buzi vagy.


Tehát nem szex, nem melegség, nem előítéletek: logika. Mégpedig a logika szerepe az önismeretben.

Mi az a logika?


akvarium.jpgSemmi esetre sem az, amit Pap Jancsi vagy a barátja fentebb előadott. Az ilyen gondolatmenet legfeljebb egy gyenge Sherlock Holmes paródia. Emlékszünk, ugye: a briliáns következtetéseiről ismert detektív egy sétapálcából megállapítja tulajdonosa életkorát, foglalkozását, lakhelyét, nevét és kutyája fajtáját. E levezetések ínycsiklandozóak lehetnek az olvasónak – csak éppen vajmi kevés közük van a logikához. Inkább példázzák a jó megfigyelőképességet, valamint az intuícióra alapozott szerencsés tippelést.

A logika a helyes következtetés tudománya. Márpedig abból, hogy valakinek van-e akváriuma, semmilyen módon nem következik az illető szexuális orientációja. Az ilyen következtetés helytelen. Nem azért, mert „illetlen”, „méltatlan” vagy „előítéletes”, hanem mert egyszerűen nem felel meg a logika – mint tudomány – követelményeinek.

De mi köze mindennek a pszichológiához (önismerethez, személyiségfejlődéshez, terápiához)? Hát csak annyi, hogy hétköznapi gondolkodásunkban felettébb gyakran fordulnak elő téves következtetések. Márpedig a következtetések (akár igazak, akár tévesek) gondolatok, a gondolatokról meg tudjuk, hogy ők okozzák az érzéseinket. Ha például adott szituációban fölbukkan a fejemben egy olyan negatív automatikus gondolat (NAG), hogy „Elemér utál engem”, akkor ettől alighanem rosszul fogom érezni magam.

Hogy általában mit kezdünk egy NAG-gal a kognitív terápiában, arról a fentebb linkelt írásokban bőven esett szó. Itt most koncentráljunk arra, hogy a NAG gyakorta nem más, mint következtetés, amelynek téves volta könnyen belátható pusztán attól, hogy tisztában vagyunk néhány logikai alapszabállyal.

Nem vállalkozom arra, hogy a blogon komplex logikai bevezetővel szolgáljak – gondolom, ez mindenkinek örömére szolgál. Azonban van egy-két olyan logikai formula, amelyekről úgy gondolom, ismeretük kifejezetten hasznos lehet a mindennapokban. Ugyanis segítségükkel minden további agytorna nélkül beláthatjuk egy-egy gondolatunk téves voltát. Márpedig ez – a kognitív modell értelmében – szinte automatikusan vezet érzéseink megváltozásához.

E formulák hangzatos latin neveket viselnek; alább én is így emlegetem őket. Egyrészt mert valaha így ismertem meg őket, másrészt mert sznob vagyok, és bár nem tudok latinul, szeretek úgy csinálni, mintha tudnék.

Post hoc ergo propter hoc


E kifejezés azt jelenti: utána, tehát miatta, és könnyen belátható, hogy ez hibás következtetési forma. Csakhogy e könnyen beláthatóság többnyire olyan helyzetekre korlátozódik, amikor az ember egy viszonylag jól fűtött szobában logikáról szóló cikkeket olvasgat. Amikor élesben megy a dolog, a legjobban képzett logikatudós is belesétálhat ebbe a csapdába.

Ennek magyarázata az, hogy az okság bonyolult filozófiai fogalom. Olyan bonyolult, hogy itt bele sem megyünk a részleteibe, már csak azért sem, mert nem értek hozzá. Elégedjünk meg annyival, hogy a dolgok között oki összefüggés vagy van, vagy nincs; mi, emberek, azonban úgy vagyunk összerakva, hogy okságban gondolkodjunk. Amit látunk, az a dolgok időbeli egybeesése (egymást követése); amit fölfogunk, az a dolgok oksági viszonya. Ezt mondja a józan eszünk, és komoly tudományos ismeretek szükségesek annak belátásához, hogy nem a villámlás okozza az utána következő mennydörgést.

Az tehát, hogy összefüggéseket látunk ott, ahol valójában nincs, emberi sajátosság, és az egészséges emberek nap mint nap elkövetik ezt a logikai hibát. Amikor azonban ezt valaki túlzásba viszi, az pszichiátriai tünet, ún. vonatkoztatásos téveseszme. Az egészség és a betegség közötti határ természetesen nem egyértelmű. Egy paranoid szkizofrén betegnek is lehetnek jó pillanatai. És egy alapvetően rendben levő ember is gondolkodhat kórosan.

A fenti következtetési formula hibás voltának tudatosítása számos kellemetlenségtől megvédhet, elsősorban az alaptalan önmarcangolástól és a hiú ábrándoktól.

A nescire ad non esse


piros_pottyos_elefant.jpgLefordítva: a nem ismertről a nincs-re (való következtetés). Ez az egyik leggyakoribb logikai hiba. Valamiről csupán annak alapján gondoljuk azt, hogy nem létezik, hogy nem tudunk a létezéséről. A hiba abban rejlik, hogy – nem tudatosan – egyenlőségjelet teszünk a „Létező dolgok” és az „Általunk ismert dolgok” halmaza közé. Mivel az általunk ismert dolgok halmazában nem szerepel piros pöttyös, ötlábú elefánt, ebből levonjuk a – hibás – következtetést, hogy piros pöttyös, ötlábú elefánt nem létezik.

De hát mi ezzel a baj? Hiszen valóban nem létezik piros pöttyös, ötlábú elefánt! Miért volna hibás a következtetésünk?

A logika szempontjából nem az a kérdés, hogy létezik vagy nem létezik, hanem az, hogy hogyan jutottunk el annak kijelentéséig, hogy létezik vagy nem létezik. A piros pöttyös, ötlábú elefánt esetében a hibás következtetés véletlenül helytálló eredményhez vezet. Azonban mi a helyzet akkor, ha ugyanezen képletbe más változókat helyettesítek be? Például:

Az általam ismert dolgok halmazában – mondja magában az ismert vicc székely bácsija – nem szerepel olyan állat, amelynek négy méter hosszú nyaka volna. Tehát ilyen állat nincs – nyilatkoztatja ki fennhangon a zsiráfketrec előtt.

Lássuk meg, hogy a következtetés pontosan ugyanaz, csak éppen most olyan változót használtunk, amely látványosan leleplezi annak logikailag hibás voltát. De mi van akkor, ha nem ilyen magától értetődő a végeredmény? A piros pöttyös, ötlábú elefántról tudjuk, hogy nem létezik. A zsiráfról meg, hogy de. Ellenben mi a helyzet a szőke herceggel/hercegnővel?

Az általam ismert dolgok halmazában nem szerepel olyan egyedülálló, becsületes, megbízható, okos, megfelelő egzisztenciával rendelkező férfi/nő, akinek én tetszenék és aki engem szeretni tudna. Ebből következik, hogy ilyen férfi/nő nem létezik. (Azaz magányos és boldogtalan élet vár rám.)

A következtetés jellege ugyanaz: a nem ismertből következtetünk a nincs-re. Következtetésünk logikailag hibás, de mivel ezt nem látjuk be, az eredményt hajlamosak vagyunk elfogadni. S mivel az eredmény jelen esetben egy meglehetősen negatív gondolat, végeredményként adott a szomorúság, a rossz kedv – hosszabb távon pedig a depresszió.

E logikai hiba belátása természetesen önmagában még nem elég a depresszió fekete verméből való kikapaszkodáshoz – de első nekirugaszkodásnak megteszi.



Továbbra is egyetértek azzal, hogy a szex jobb, mint a logika, de a cikk fele sajnos még akkor is hátra van. Ez azonban ne tartson vissza attól, hogy pihenj egyet: igyál egy kávét, menj el sétálni, vagy akár feküdj le aludni. Folytatni utána is lehet – sőt szerintem érdemes is. :-) 


Az esse és a posse


E szavak szótári jelentése: „lenni” és „képesnek lenni”; jelen értelemben: „van, létezik”, illetve „lehetséges, létezhet”. Logikai jelentősége ennek az, hogy az egyikből következik a másik, a másikból azonban nem következik az egyik, továbbá az egyik tagadásából következik a másik tagadása, a másik tagadásából viszont nem következik az egyik tagadása. Ez már önmagában elég bonyolultnak hangzik. Ráadásul a hétköznapi intuíciónk sokszor elégtelen annak felismeréséhez, hogy e négy lehetséges következtetés közül melyik kettő helyes és melyik kettő hibás. Nézzük sorra őket!

A posse ad esse
Ez a „lehet”-ből a „van”-ra való következtetés gyakorlata. Jegyezzük meg egyszer s mindenkorra, hogy e következtetési formula helytelen. Abból, hogy valami a természeti törvények alapján elvileg létezhetne, nem következik, hogy valóban létezik is, sőt az sem, hogy valamikor a jövőben létezni fog.

Mi ennek a gyakorlati jelentősége?
 
waiting_for_the_perfect.jpgRengetegen veszik meg évtizedeken keresztül, hétről hétre a lottószelvényt, mert intuíciójuk azt mondja, hogy egyszer majd rájuk köszön a szerencse. Elvileg létezhet olyan eset, hogy öttalálatos szelvényem legyen? Hát persze. Következik ebből, hogy ez a lehetőség valaha valóra fog válni? No igen, szeretném, ha következne – azaz, ha helytálló lenne az a posse ad esse következtetésem –, de a „szeretném” sajnos kevés ahhoz, hogy kompenzálja az eredendő logikátlanságot.

A fenti téves következtetés felismerése lehet az orvosság megannyi csodavárásra. „Majd csak jön egy tuti állásajánlat.” „Előbb-utóbb történik valami, és rendbe jön a házasságunk.” „Miért ne futhatnék össze véletlenül életem nagy szerelmével?” Elvileg persze jöhet egy jó állásajánlat; történhet spontán módon valami, ami rendbe hozza a megromlott kapcsolatot; bekopoghat az ablakon a nagy Ő – csak éppen az elvi lehetőségekből korántsem következik, hogy ezek valamelyike a gyakorlatban be is következik. Viszont ha ezzel áltatjuk magunkat, ha tétlenül várunk arra, hogy az elvi lehetőségek egyszer csak valósággá válnak – akkor jó eséllyel lemaradunk saját életünkről.

Ab esse ad posse
Ez az előzőekben írt ellentettje: a „van”-ból a „lehet”-re való következtetés. Ez a formula logikailag helyes. Azt jelenti, hogy a gyakorlatban csakis olyan dolgok léteznek (és léteztek a múltban), amelyek elvileg létezhetnek. Vagyis egy esemény, egy jelenség egyszeri előfordulása logikailag elegendő bizonyíték arra, hogy ezen esemény, jelenség elvileg máskor is megtörténhet.

Mi ennek a jelentősége a pszichoterápiában? Magam úgy tapasztalom, hogy e logikai formula ismeretének hiánya jelentősen megnehezíti az alacsony önértékelésű emberek életét, hát még, ha aktuálisan depressziósak is. E pszichés állapotok hátterében igen gyakran húzódik meg azon alaphiedelem, hogy „nem vagyok kompetens”. Nem valamilyen konkrét helyzetben, hanem általában. Ebből következik, hogy „nekem úgysem fog sikerülni” ez vagy az. Olyan dolgokról van szó, mint egy vizsgán átmenni, egy házastársi konfliktust rendezni, egy állásinterjún elfogadhatóan szerepelni, egy pánikrohamot túlélni, egy pókkal való találkozás során nem elájulni, egy éjszakát végigaludni, stb.

Ám a beszélgetések során többnyire kiderül, hogy előfordult már olyan az adott ember életében, amikor az adott dolog (bizonyos szituációban, ilyen-olyan mértékben) igenis sikerült (esse). Csak éppen ennek semmi jelentőséget nem tulajdonít; a kicsinyítés nevű kognitív torzítás alkalmazásával korai saját tapasztalatáról mindössze azt mondja, hogy „véletlen”, hogy „vak tyúk is talál szemet”, vagy hogy „az egész más volt”. Holott – ab esse ad posse következtetve – bizton állíthatná, hogy ha csak egyszer is sikerült az adott dolog, akkor elvileg máskor is sikerülhet.

Figyelem! Azt kijelenteni a fentiek alapján, hogy „egyértelműen sikerülni fog”, már nem helytálló, hiszen ez már a posse ad esse következtetés lenne, amiről láttuk, hogy helytelen.

A non esse ad non posse
Ez a „nincs”-ből a „nem lehet”-re való következtetés, amely formula logikailag helytelen. Abból, hogy valami pillanatnyilag nem létezik (sőt: abból, hogy soha nem is létezett) korántsem következik, hogy a jövőben sem létezhet. Ennek belátása a problémamegoldás során kaphat jelentőséget, amikor már belefáradtunk a keresésbe.

– Nem tudok leszokni a dohányzásról.
– Bármit csinálok, képtelen vagyok lefogyni.
– A férjemmel nem lehet szót érteni.
– A feleségem soha nem fogja megbocsátani nekem ezt a dolgot.
– Miért most vennének fel az egyetemre, ha eddig nem vettek fel?
– Rendetlen/kényszeres/kávéfüggő/stb. vagyok, és kész.
– Az empátia nem az én műfajom.
– Kétszer meghúztak vizsgán, ez nekem nem megy.


Holott attól, hogy a megoldást eddig nem találtuk meg, még lehetséges, hogy van megoldás. Előfordulhat, hogy eddig rossz helyen kerestük. Mi több, hajlamosak vagyunk bent ragadni abban a mókuskerékben, hogy ha egy megoldási kísérletünk egyszer nem működött, akkor legközelebb ugyanazzal próbálkozunk, csak még inkább, még jobban, még erősebben. Aztán újra meg újra, ugyanazzal. Majd miután hetvenhetedszerre is kudarcot vallottunk valamivel (mondjuk azzal, hogy egy szelet párizsival beverjünk egy szöget a falba), feladjuk, és kijelentjük: „Ezt a szeget nem lehet beverni.” Pedig lehet, csak más eszköz után kell nyúlnunk. Ahogy az NLP tanítja:

„Ha mindig azt teszed, amit mindig is tettél,
akkor mindig azt fogod kapni, amit mindig is kaptál.
Ha az, amit kaptál, nem tetszik,
tegyél valami mást!”

Ám ne feledkezzünk meg a fenti figyelmeztetésről: az afeletti kitörő örömünkben, hogy elvileg lehet megoldás valamire, amivel már régen szenvedünk, de essünk bele a pozitív gondolkodás a posse ad esse jellegű, hurráoptimista csapdájába.

A non posse ad non esse
A „nem lehet”-ről a „nincs”-re következtetés logikailag helyes. Amennyiben elvi alapon bizonyosak vagyunk abban, hogy 2-nél nagyobb páros prímszám nem létezhet, értelmetlen és fölösleges erőfeszítés lenne erőforrásainkat az irányba csoportosítani, hogy „hátha mégis találunk egyet”. Ha tudjuk, hogy az örökmozgó létezése fizikai képtelenség, akkor nem racionális nekiállni azon töprengeni, hogy hogyan készíthetnénk el.

Na mármost, ezzel a logikai formulával van egy kis bökkenő. Először is hadd idézzem itt egy versemet, amelyet 14 éves koromban írtam:
 

Ecce homo
 
miután bebizonyították
megvalósítása lehetetlen
kezdett foglalkoztatni
a perpetuum mobile elkészítésének
problémája


Anélkül, hogy akár sok évtizeddel ezelőtti önmagamat kívánnám igazolni, akár a verset elemezni, egyvalamit leszögezhetünk: az emberiség történelmében sokszor előfordult már olyan, hogy a tudomány vagy a közvélemény kijelentette valaminek az elvi lehetőségét lehetetlenségét, aztán jött egy arcátlan nyikhaj, és – fütyülve a lehetetlenségre – megvalósította a kérdéses dolgot. „Egyszerűen semmibe vettem egy axiómát” – mondta Einstein.

Mi következik ebből? Legalább két dolog.

Nem vállalom magamra, hogy eldöntsem azt az ismeretelméleti kérdést, hogy egyáltalán bizonyítható-e bármiről, hogy nem létezhet. Azt azonban szeretném jelezni, hogy e kérdés igenis létezik a filozófiában. Azért létezhet, mert a filozófusok elég érdekesnek találják ahhoz, hogy létezzen. Ebből pedig, ha más nem is, az mindenképp adódik, hogy valaminek a nemlétezését bizonyítani korántsem rutinfeladat.

A másik dolog: Mivel előfordult már olyan, hogy valaki megvalósította a lehetetlent, ab esse ad posse alapon kijelenthetjük, hogy a lehetetlen megvalósítása elvileg lehetséges. Ez így paradoxon.

A paradoxon feloldása


Feloldani a paradoxont úgy tudjuk, ha tudomásul vesszük: valaminek a lehetősége vagy lehetetlensége soha nem abszolút érvényű tulajdonság, csupán egy adott rendszeren belül érvényes. Ha kilépünk a rendszer keretei közül – tehát ha megvalósítjuk az ún. másodfokú változást –, az, ami az imént lehetetlen volt, most játszi könnyedséggel megoldható. És fordítva: az a megoldás, ami egykor (egy adott időben és helyzetben) működött, most tökéletesen hasznavehetetlennek bizonyulhat.

Mindezen felismerések gyakorlati következménye meglehetősen szerteágazó.

Először is érdemes csínján bánni annak kijelentésével (vagy ha mások jelentik ki, elfogadásával), hogy valamely – alkalmasint kívánatos – dolog bekövetkezte lehetetlen. Előfordulhat, hogy nagyon is lehetséges, csak éppen más eszközzel, más rendszerben. Esetleg újra kell definiálni a játékszabályokat. Lehet, hogy bizonyos szereplőket ki kell hagyni a történetből, vagy éppen érdemes bevonni egy külső segítőt. E lépések egyike sem garantálja ugyan a megoldást, azonban segíthet az elakadásban.

Másodszor hasznos lehet föltennünk a kérdést: Ugyan miért akarjuk párizsival beverni a szöget? Ismeretelmélet ide vagy oda: igenis vannak olyan dolgok az életünkben, amelyekről a legokosabb dolog belátni, hogy lehetetlenek. Persze megeshet, hogy majd jön valaki, aki figyelmen kívül hagyja az axiómát, és sikerül neki, ami nekünk nem. Ám ez nem jelenti azt, hogy részünkről okos, értelmes, racionális lépés lenne tovább lovagolni a szemlátomást döglött lovon. Előfordulhat ugyan, hogy a lóról kiderül, hogy nem halt meg, csak alszik, csak éppen nem valószínű. És az erre való bazírozás sokba kerülhet. Egyszerűen nem éri meg. A nem működő megoldást érdemes elengedni. Ezt persze sokszor nehéz elfogadnunk, mert ha mégis működne a dolog, az nagyon nagy haszonnal járna. Ebből az el nem fogadásból élnek a szerencsejátékot üzemeltető cégek.

Harmadszor: tegyük fel ismét az iménti kérdést! De most lépjünk túl azon, hogy belátjuk értelmetlen viselkedésünk haszontalanságát, és ragaszkodjunk makacsul annak megválaszolásához: miért tesszük, amit teszünk? Hát jó hülyének lenni? A válasz megfogalmazásában segíthet az itt linkelt írásban foglaltak végiggondolása. Persze ezen az úton járva kitesszük magunkat azon fenyegetésnek, hogy megértjük saját sorskönyvünket, felismerjük, hogy milyen zsetonokat gyűjtünk, és a végén még elkezdünk autonóm életet élni – urambocsá, boldogok leszünk.

Az önismeret veszélyes üzem.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 19 komment «




Címkék: sorskönyv változás pozitív gondolkodás logika önismeret autonómia paradoxon következtetés kognitív terápia kognitív torzítás másodfokú változás NLP post hoc ergo propter hoc a nescire ad non esse a posse ad esse ab esse ad posse a non esse ad non posse a non posse ad non esse

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr345029036

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2013.01.20. 18:01:45

"A piros pöttyös, ötlábú elefánt esetében a hibás következtetés véletlenül helytálló eredményhez vezet."

Az eredmény nem helytálló, legalábbis a kép alapján. :)
Egyébként jó lett, ügyes vagy. :)

Lapis Lazuli 2013.01.20. 19:05:41

Úúú, baaanyeeek, ez nagyon Színházi Büfé pozitív volt!

(Bocs, nem bírom ki, mert megtörtént. Átjön a szomszéd, hogy elkérje a flexet. Mondja neki a jobbik felem, h neki olyan nincs. Mire a szomszéd: nincs flexed? buzi vagy? És ott álltam a pulyákkal :DD )

Elanor_ 2013.01.20. 20:05:40

Jó volt olvasni ezt az összefoglalást, egy gondolat a végére: Úgy látom, h nem elég, hogy ezekkel a hibás logikai íveinkkel a magunk "káros" hiedelmeit erősítjük meg (nem nyertes sorskönyv esetén), de még, ha véletlenül mégis kitekintünk a saját életünkből, a körülöttünk lévő pozitív mintákat is hajlamosak vagyunk a saját kárunkra hasznosítani. :)
Mondok egy példát: "Én nem tudok változni (előrébb lépni / leszokni a dohányzásról / tanulni / lefogyni stb.). Az, hogy x.y-nak sikerült, attól még nekem nem fog." Igaz, ez már a játszmákhoz vezet.

Cz 2013.01.20. 20:13:36

OFF:
@Lapis Lazuli: ezexerint te ismered Luciát? :D (vö. nesztelencsiga.hu/archives/2012/12/16/hozott_anyagbol_dolgozom/)

ON:
Balázs, ez nagyon tetszik. Köszönöm!!!

Fölfedeztem azonban egy izét. A vers után azt írod, hogyaszongya: "az emberiség történelmében sokszor előfordult már olyan, hogy a tudomány vagy a közvélemény kijelentette valaminek az elvi lehetőségét, aztán jött egy arcátlan nyikhaj, és – fütyülve a lehetetlenségre – megvalósította a kérdéses dolgot."

Nemdebár az elvi lehetetlenségét jelentették ki? Vagy én vagyok helikopter? :D

Lapis Lazuli 2013.01.20. 20:33:51

@Cz: Én nem, talán a szomszédunk :D

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.01.20. 20:44:24

@Cz: Nem, én vagyok a helikopter. Szólíthatsz a jövőben Helinek. :D És kösz, jav.

amind enit 2013.01.21. 22:45:31

Egyszerűen jó! :-) Én a felénél aludtam egyet és határozottan úgy érzem, hogy érdemes volt folytatni. Azt is, hogy érdemes még egy alvás után újra elolvasni...

babel 2013.01.30. 14:31:00

"...nem a villámlás okozza az utána következő mennydörgést." - ez érdekel. Kérek szépen egy linket!

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.01.30. 14:56:41

@babel: Lehet, pontosabb lett volna azt mondani, "hogy nem a villámFÉNY okozza..."

Arra gondoltam csupán, hogy egyazon jelenség vizuális és akusztikus megnyilvánulásának szubjektív egymásutániságából nem következik az előbb észlelt megnyilvánulás ok volta.

okoska törp 2013.02.08. 23:06:38

Bocsáss meg, de ennek a gondolatmenetnek már a harmadánál elvágta a torkát boldogult Occam barát borotvája. Ennél te jobb szoktál lenni...

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.02.09. 01:08:23

@okoska törp: Semmi gond, csak épp nem tudom, a cikkben írt gondolatmenetek melyikére gondolsz az "ennek" névmás használatakor. Segítesz megérteni?

okoska törp 2013.02.09. 09:23:03

A "A nescire ad non esse" kitételre gondoltam. Ugye ezt minden modern tudomány alapfeltételezésként használja. Hangsúlyozom, alapként, amitől alapos indokkal el lehet térni. Ha nem így tennénk akkor semmi sem szabna határt a csapongó fantáziának és pillanatokon belül az áltudományok és az ezotéria mezején találnánk magunkat.
Persze látom hogy mi az amire gondolsz az idézett mondat kapcsán, és a gondolattal nincs is hiba. De véleményem szerint rossz szlogent választottál illusztrációnak. A "Paradoxon feloldása" részben persze magyarázod a dolgot, az "először is" bekezdésben. De nekem ez már csak gyenge utánlövésnek tűnik, hangsúlytalan.
A stiláris csillogásért feláldoztad a tiszta gondolatmenetet. Erre mondtam hogy te ennél sokkal jobb szoktál lenni.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.02.09. 09:34:22

@okoska törp: Isten bizony nem értem, mire gondolsz. Milyen szlogent válsztottam? Azt írod: "az idézett mondat", de nem idézel semmilyen mondatot, csak utalsz valamire. Nagyon szeretném megérteni, hogy hol van logikai hiba vagy következetlenség a szövegben, de nem tudlak követni. :(

okoska törp 2013.02.09. 11:23:52

Most én sem tudlak követni. :(
Egy ismeretelméleti fogalmat (nescire ad non esse) használtál fel a beállítódás kártékonyságának illusztrálására. Nagyon blikkfangos, tetszik, de nem oldottad fel megfelelően. A cikked utolsó harmadát nem írtad meg szerintem. Értem a gondolatot, de valahogy nem kerek.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.02.09. 14:42:34

@okoska törp: Én nem tudok arról, hogy e cikkben a "beállítódásról" írtam volna bármit is. Legalábbis szándék szerint nem. Az pedig kizárt, hogy a beállítóddást (vagy annak kártékonyságát/?!/) bármivel is illusztrálni akartam.

A cikk - az én tudtommal legalábbis - arról szól, hogy vannak bizonyos - külön elnevezéssel bíró - logikai (következtetési) formulák (helyesek és hibásak), amelyeknek nem ismerése problémát okozhat az életvezetésben, ismeretük viszont terápiás effektussal bírhat.

Nem tudok arról, hogy a cikknek lett volna egy bizonyos koherens "gondolata". Egyszerűen csokorba szedtem néhányat e következtetési formulák közül, és sorjában bemutattam őket. Természetesen a teljesség igénye nélkül.

Szóval még mindig nem értem, mivel mi nem stimmel. Helyesnek állítok be egy helytelen formulát, vagy helytelennek egy helyeset? Vagy valamely formula illusztrációja logikailag nem ekvivalens a formulával?

Vagy tulajdonképpen miről van szó? Nem a (pozitív vagy negatív) monőségjelzők szintjén, hanem konkrétan.

Vagy hagyjuk inkább...?

okoska törp 2013.02.09. 15:46:32

"Vagy valamely formula illusztrációja logikailag nem ekvivalens a formulával?"
Igen, talán erről van szó.
De szerintem hagyjuk...

A blogodat nagy élvezettel és szinte mindig helyeslően bólogatva szoktam olvasni, ezért vettem a fáradságot hogy most írjak. Ha tudom hogy ennyire nehezen beszéljük meg, bele sem kezdek.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.02.09. 17:29:00

@okoska törp: Rendben, ahogy gondolod. Köszönöm a pozitív visszajelzést, meg azt is, hogy belekezdtél a negatívba - sajnálom, hogy nem sikerült a végére jutnunk, mert tényleg előfordulnak következetlenségek és pontatlanságok a cikkeimben, és örülök, ha valaki ezekre rámutat úgy, hogy megértsem és kijavíthassam (lásd pl. fentebb Cz megjegyzését).