Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) emk (33) EMK (17) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) gyermeki (7) Gyermeki (4) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) NAG (6) nag (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) NLP (3) nlp (18) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) szülői (5) Szülői (3) szupervízió (3) TA (30) ta (39) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Ihletett: Az élet túl rövdi ahhoz hogy ne vitázzunk az interneten vadidegen emeberkel. Én amúgy sokszor vesz... (2019.10.30. 08:16) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • dissipation1969: @HoldViola: velünk van ő most is... (2019.07.05. 01:51) Szerelmi bánat
  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

A homeopata kőleves

2013.02.23. 18:06 Birtalan Balazs


 

Sokaknál kihúztam a gyufát amikor a Facebookon megosztottam egy cikket, amely a homeopátiát nemes egyszerűséggel átverésnek nevezi. Cserébe számos olyan véleménnyel találkoztam, amely a cikket jegyző egyetemi tanárt – tartalmilag – rosszindulatú féregnek és/vagy begyöpösödött agyú senkiházinak minősítette.

Minekutána Boldogkői Zsoltot nem ismerem, nem tisztem őt megvédeni. Mivel azonban mind a terápiás hatékonyságról általában, mind a „tudomány vs. nem-tudomány” témájában vannak ismereteim, a felháborodott kommentek özönébe beszúrtam egy ígéretet, miszerint megírom, mit gondolok én magam az inkriminált cikkről és a homeopátiáról.

Egyet kérdezek, kettő lesz belőle


Hogy elkerüljek minden félreértést, előrebocsátom, hogy a cikk lényegével egyetértek: a homeopátiát áltudománynak tartom. Csakhogy úgy gondolom, a cikk szerzője elkövetett egy hibát. Ezt egyfelől lehet kommunikációs hiányosságnak tekinteni: nem épített hidat az általa képviselt tudományos valóság, illetve a homeopátiával alapvetően szimpatizáló, jóhiszemű olvasók között. Magyarán: aki a saját hite, tapasztalatai stb. alapján eddig hitt a homeopátiában, az legfeljebb annyit hallhatott ki a szövegből, hogy „hülye vagy, fiam, leülhetsz”, ami – ismerjük be – nem épp motiváló üzenet arra, hogy bárki is bevállalja a kognitív disszonancia kényelmetlenségét, és változtasson korábbi álláspontján.

Másfelől ugyanez didaktikai hibaként is leírható. A cikk ugyanis – a maga szempontjából érthetően – nem tesz különbséget két kérdés között. Egy kérdést tesz csak fel – és válaszol meg tagadóan –: Hatékony-e a homeopátia? Ám ezt a kérdést az érthetőség végett tanácsos kettébontani:

1. Hatékony-e a homeopátiás kezelés?
2. Hatékony-e a homeopátiás készítmény?


A két kérdésre korántsem biztos, hogy ugyanaz a válasz.

Működik-e a gép?


Ha valaki testi vagy lelki tünettől szenved, és átesik akármilyen kezelésen, akkor nagyon egyszerű eldönteni, hogy a kezelés összességében hatékony volt-e. Ha a tünet megszűnt, igen. Ha megmaradt, akkor nem. Ennek belátásához nem kell szakképzettség: ezt mondja a józan paraszti ész. Egy „tisztességes” beteg egyvalamit akar: jól lenni. Gyakorló hipochondereket leszámítva a betegeket nem az érdekli, hogy milyen a vérük hemoglobinszintje vagy megfelelően záródik-e a szívbillentyűjük, hanem az, hogy jól érzik-e magukat, vagy sem. A „Kezelés” nevű gép működése tehát a beteg szempontjából így néz ki:tunet_kezeles.jpg

Az, hogy a gép ténylegesen mit csinál, a beteg számára érdektelen. Ha eddig fájt a torka, most meg nem fáj; ha korábban ágyba vizelt, most meg száraz ágyban ébred; ha eddig hamar elfáradt a szeme olvasás közben, most meg sokat tud olvasni – akkor a kezelés hatékony volt számára. És ha megjelenik a színen egy tudós, aki meg akarja győzni őt arról, hogy a kezelés nem volt hatékony, akkor az illető tudóst kiröhögi. Joggal. Még egyszer mondom: annak eldöntése, hogy valaki számára komfortosabb-e most az élet, mint volt öt perce, két hete vagy húsz éve, nem szakkérdés, hanem tapasztalati tény, amelyben csak az illető véleménye számít. Mindenki másnak kuss a neve.

Ha tehát valaki azt állítja, hogy a homeopátiás kezelés során megszűntek a panaszai, senkinek nem osztottak lapot ahhoz, hogy ezt a bizonyságtételét megkérdőjelezze. A homeopátiás kezelés tehát igenis lehet hatékony.

A feltörni kívánkozó diadalmas „Na ugye!” kiáltásokkal azonban kéretik várni. A kezelés megtapasztalt hatékonysága ugyanis – amint alább látni fogjuk – az égvilágon semmit nem mond magáról a kezelés speciális módjáról. Vagyis a homeopátiás kezelés hatékonyságából nem következik a homeopátiás készítmények hatékonysága.

Mit csinál a gép?


Hadd vélelmezzem, hogy minden olvasó ismeri A kőleves című mesét. Prózaian annyi a történet, hogy egy éhes ember főz magának valamit, amitől jóllakik. Mindezt akár így is ábrázolhatjuk:
koleves.jpgA Különösen Éles Szemű Olvasónak feltűnhet, hogy az ábra némiképp emlékeztet az előzőre. És valóban, minket a történetből egyetlen dolog érdekel: a bármilyen jellegű gyógykezelés és a kőleves működési mechanizmusának hasonlósága. Mert hogy a kőleves működik, az vitán felül áll: emberünk jóllakott tőle. Alkalmazzuk a fent megállapított evidenciát: hogy a gép ténylegesen mit csinál, az éhes ember számára érdektelen.

Az, hogy a „Kőleves” nevű gép titkos belsejében mi zajlik, könnyen leírható. Ábécérendben a következők kerültek a fazékba: kolbász, kő, krumpli, petrezselyem, rizs, sárgarépa, só, víz, zsír. Remélem, senkinek nem okozok megrázkódtatást a következő kijelentéssel: a leves hatékonysága (tápértéke) szempontjából a kőnek nem volt semmi jelentősége. A kő helyett lehetett volna benne számos más dolog, amelyek ugyanúgy semmit nem adnak hozzá és nem is vonnak le a leves értékéből. Tessék elképzelni a következő menüt:

  • Napfényragu
  • Acélpörkölt
  • Visszhangszendvics
  • Ceruzahegyező-pástétom
  • Csigaháztorta

Egyik pompásabb fogás, mint a másik – valamennyi a kőleves analógiájára készül.

A „Kezelés” nevű géppel hasonló a helyzet, csak az összetevői kevésbé közismertek, sőt nem is olyan egyszerű a beazonosításuk. További különbség a kőleveshez képest: amíg a mesebeli katona simán lóvá tette a fukar öregasszonyt, és pontosan tudta, hogy a kő csak szemfényvesztés, addig ugyanez a gyógyításban nem mindig ilyen egyértelmű.

Ahogy – történetesen a hipnózis kapcsán – már említettem, hosszú időnek kellett eltelnie – és ezalatt sok tízezer oldalt kellett teleírni mind kevesebb butasággal és mind több tényszerű megállapítással – ahhoz, hogy sikerüljön különválasztani a lényeges elemeket a lényegtelenektől. Az újkori hipnózis kulcsfigurája, a 18. századi Franciaországban működő Franz Anton Mesmer egy sötét teremben álló, vízzel teli kádhoz terelte betegeit. A kádból rudak álltak ki, a betegeknek ezeket kellett megfogniuk. Mesmer a betegek közt járkált, megérintette őket varázspálcájával, és – csodák csodája – számos beteg valóban meggyógyult. Hogy eközben mit mondott vagy mit nem, arról nem szól a fáma (én legalábbis nem tudok róla). Mesmer maga meg volt győződve arról, hogy egy bizonyos titokzatos folyadék, az általa „mágneses fluidum”-nak nevezett valami áramlása a ludas a gyógyulásban.

Mágneses fluidumok – ma már tudjuk – nem léteznek. Mesmert azonban ettől még utólag nem kiálthatjuk ki szélhámosnak. Ő egyszerűen csak gyógyított: azon kőleves-recept szerint, amelynek hatékonyságáról hite és tapasztalata alapján meg volt győződve. És ez így van rendjén: ő nem tudós volt, hanem gyakorló orvos.

„Az öregasszony nem győzött csodálkozni, hogy lehet kőből ilyen jó levest főzni” – olvassuk, s még azt is: jó pénzért megvette a követ. Lelke rajta.

Mesmer betegeinek gyógyulásában kételkedni ugyanúgy botorság, mint az öregasszony jóllakottságát megkérdőjelezni. Azt azonban egyértelművé tenni, hogy e gyógyulásokban a mágneses fluidumnak, a kádból kiálló rudaknak és a varázspálcának pontosan ugyanúgy nem volt semmilyen specifikus szerepe, mint hogy a leves tápértékében a kőnek: a tudósnak kötelessége.

Ez a különbség orvosi gyakorlat és orvostudomány között. Az előbbi célja az egészség megőrzése és helyreállítása. Utóbbié pedig, hogy az előbbiből kiszűrje a mindenféle „köveket”.

Mielőtt választ keresnénk arra, hogy valójában mi is az, ami gyógyít, térjünk ki arra, hogy voltaképpen mit is értünk a tudomány fogalma alatt!

A repülő kenguru


Kilencéves voltam, amikor első verseim megjelentek nyomtatásban, kb. tizennégy éves koromtól kezdve pedig aránylag folyamatosan publikálok verseket. Ezt most kizárólag azért hozom föl, hogy egyértelműen jelezzem a pozíciómat: e sorokat nem olyasvalaki írja, aki a világ megismerésében az egyetlen igaz útnak a tudományos gondolkodást tekinti. A költészet (és más művészetek, továbbá a hit, a lelkiség és az intuíció) számomra ugyanúgy a valósághoz való kapcsolódás legitim és adekvát eszközei, mint a tudomány. Egyiket sem priorizálom a többihez képest. Magammal szemben egyetlen elvárást fogalmazok meg e téren: soha ne tévesszem össze, hogy éppen melyiket is művelem. „A líra: logika; de nem tudomány” – írja József Attila. A tudomány meg nem líra. A kettőt lehet párhuzamosan művelni, ahogy egyazon tűzhelyen lehet egyszerre bablevest és tejbegrízt főzni. Azonban ha egybeöntöm a kettőt, abból moslék lesz. Akkor is, ha valami új, frappáns fantázianévvel akarom menteni a menthetetlent.

Mérő László Tudomány és ateizmus című írásában így fogalmaz:

„A tudomány a világ megismerésének a lehető leglassúbb, legnehézkesebb útja. Amikor műveljük, a világról való sok fontos tudásunkat nem használhatjuk fel. Ilyenek például az erkölcsi alapelveink, az üdvözülésről, elkárhozásról való elképzeléseink, vagy akár művészi érzékünk. Egy hívő ember számára ilyen Isten létezése, egy ateista számára pedig Isten nemlétezése. Tudományos kérdésekben mindezek nem használhatók fel érvként.

A tudomány az egyetlen út, amelynek segítségével nemcsak valamiféle tudást szerezhetünk a világról, hanem azt is egészen pontosan képesek vagyunk megmondani, hogy amit tudunk, azt honnan tudjuk.” (Kiemelés tőlem – B. B.)


A tudományos szemlélet elengedhetetlen eleme a bizonyítás és a bárki által történő megismételhetőség. Ennek ellenére tudomány és nem-tudomány között az egyik leglátványosabb különbség nem a bizonyíthatóság, hanem a falszifikálhatóság kritériuma, azaz a cáfolás elvi lehetősége. Az, hogy „a víz 1 atmoszféra nyomás alatt 100 fokon forr”, tudományos állítás. De nem azért, mert bizonyítható, azaz mert százmillió kísérlet meggyőzött minket arról, hogy valóban így van. Hanem azért, mert falszifikálható (azaz cáfolható). Mit jelent ez?

Azt jelenti, hogy elvileg elképzelhető olyan gyakorlati tapasztalat, amelynek esetén állításunk hamisnak bizonyulna. A világ összes fizikusa egyetért abban, hogy attól a naptól fogva, hogy valaki prezentál akár csak egyetlen olyan megbízható eredményt, amelyben a víz 1 atmoszféra nyomás alatt nem 100 fokon forr – az állítás nem tartható igaznak tovább. Akkor sem, ha százmillió más esetben annak bizonyul. Ez a tudományos gondolkodás lényege.

repulo_kenguruk.jpgA fentiek alapján a „minden kenguru tud repülni” állítás vajon tudományos-e? Természetesen igen, mivel cáfolható: elvileg elképzelhető olyan eset, amikor hamisnak bizonyulna. Hogy konkrétan hamis is, ez nem befolyásolja az állítás tudományosságát.

Azonban nem képzelhető el elvileg sem olyan empirikus tapasztalat, amely bizonyítottan hamissá tenné a keresztények „a bűn zsoldja a halál”, a freudisták „létezik tudattalan” vagy a homeopaták „a víz képes emlékezni” tézisét. Ezek az állítások ezért nem tudományos kijelentések. Nem azért, mert nem bizonyíthatók: azért, mert nem falszifikálhatók. Megtörténhet ugyan, hogy egy keresztény, egy freudista vagy egy homeopata valamilyen tapasztalat alapján felülbírálja a kérdéses állítást. Azonban a világegyetem nem vehet olyan fordulatot, amelynek hatására az összes keresztény, freudista vagy egy homeopata azt mondja: „Ez az állítás téves volt.” Ezért az e kijelentéseket megfogalmazó rendszerek nem tudományos rendszerek.

Egy gyors kísérlet a fentiek demonstrálására: a homeopátia hatékonyságában hívő olvasóimat arra kérem, álljanak meg egy pillanatra, és gondolják végig, minek kellene történnie ahhoz, hogy azt mondják: „Tévedtem; a homeopátia átverés.” El tudnak képzelni ilyen fordulatot? Nem? Na ugye.

Ettől nem tudomány a homeopátia, hanem hit. Ugyanúgy, mint a kereszténység vagy a freudizmus. És értsük jól: e megállapítás nem mond semmit arról, hogy a gép adott esetben működik-e, vagy nem. Attól, hogy valami a tudomány eszközével nem írható le, még létezhet. Számos olyan testi és lelki gyógyulás történik szerte a világban, amivel a mai orvostudomány nem tud elszámolni. Miért pont egy Mária-kegyhely, egy pszichoanalitikus díványa vagy egy homeopata kezelés lenne a kivétel, ahol és amikor nem történhet gyógyulás?

A tudomány semmi ilyen tilalmat nem fogalmaz meg. Ám abban a pillanatban, hogy valaki fehér köpenybe bújva, orvosi diplomájára mutogatva, a laikusokat megtévesztő orvosi szakkifejezéseket használva hirdeti, hogy – teszem azt – „a lourdes-i víz gyógyítja a rákot”, „a női viselkedés fő hajtóereje a péniszirigység” vagy „az egy a végtelenhez arányban hígított anyag gyógyhatással bír” – nos, akkor a tudománynak kötelessége felszólalni. Első körben ezt mondja:

– Rendben, édes öregem: sorold fel a bizonyítékaidat; ismertesd a tételedet igazoló, bárki más által megismételhető kísérletek elrendezését; mutass rá az állításod falszifikálhatóságára, azaz fogalmazd meg azt az elvi kísérleti kimenetelt, amelynek esetén állításodat tévesnek nyilvánítod és visszavonod.

Ha pedig ez nem történik meg, második körben így kiált fel a tudomány:

– Szélhámos, fogják meg!

Nem hallottam még egyetlen olyan tudományos publikációról sem, amely nehezményezte volna, hogy a templomokban szenteltvíz van kitéve, amiből bárki meríthet, hogy megtisztítsa lakását a démonoktól. Ám abban a pillanatban, hogy a szenteltvizet gyógyszertárakban kezdenék árulni, és az erős lobbi következtében az orvosi egyetemeken fakultatív tárgyként „Szenteltvíz-tudományi kurzusokat” hirdetnének, az orvostudomány minden képviselőjének kötelessége lenne tiltakozni. Akkor is, ha személy szerint történetesen hívő katolikus.

Most pedig nézzük végre, mitől is laktató a kőleves – azaz mitől lehet hatékony a homeopátia (vagy bármilyen más kezelés)!

A „csak tiszteletreméltó” miniszterelnök


Tisztázzuk: bárkinek bármit is mondjon a saját szubjektív tapasztalata, azon paradigma alapján, amit ma tudományosnak tartunk – vagyis ami alapján hatékonyan működő húsdarálót, villanyborotvát és okostelefont lehet szerkeszteni –, a homeopata készítmények bizonyítottan nem hatékonyak. Ez van. De akkor mitől lehet hatékony a homeopata kezelés?

Lazításként ajánlom megnézni a felülmúlhatatlan Csengetett, Mylord? című sorozat alábbi részéből a 4:49–6:00 közötti részt:



A kérdésre kétféle válasz adható. A tudományos válasz így hangzik: „A placebo hatástól.” A tudománytalan pedig így: „Csak a placebo hatástól.”

Az ugyanis, hogy „csak”, értékítéletet tartalmaz, ami pedig olyan luxus, amilyet a tudomány nem engedhet meg magának. „A placebo-mechanizmust gyakran pejoratív értelemben is használják egyes alternatív orvosi és természetgyógyászati eljárások megbélyegzésére” – írja a Wikipédia. Pedig szó sincs arról, hogy ez a bonyolult és nagyban feltáratlan mechanizmus egy kézlegyintéssel elintézhető volna.

„A gyógyulásban sok minden játszik szerepet: a beteg tudatosítja magában, hogy beteg, elmegy az orvoshoz, az orvos odafigyel rá, megvizsgálja, tanácsokat ad, gyógyszert ír fel, a beteg fizet az orvosságért, felveszi a beteg szerepét, az előírt időben beveszi a gyógyszert, meg akar gyógyulni. Emellett minden bizonnyal szerepet játszik a hit is, a hit az orvosban, a hit a gyógyulásban, és esetleg magában a gyógyszerben is. Mindezeken az sem változtat, ha a gyógyszer valójában placebo” –

írja Mérő László.

Ezek a tényezők nagyon komoly dolgok, és gyorsan jelentsük ki: semmi közük a hiszékenységhez. A pszichoterápiában is megjelennek, csak ott nem placebo hatásnak nevezzük őket, hanem így: a terápia nem specifikus hatótényezői. Mit jelent ez?

Eresszünk össze egy légtérbe néhány különböző iskolához tartozó pszichoterapeutát, és félórán belül valóságshow-kompatibilis jelenet kibontakozására számíthatunk. Az egyik esküdni fog arra, hogy a gyógyulás útja kizárólag a gyermekkori traumák feltárása. A másik amellett tör majd lándzsát, hogy önmagában ez mit sem ér: át kell írni a régi emléket. A harmadik meg van győződve arról, hogy ha nem hipnózisban zajlik a munka, akkor az csupán a felszín kapargatása. A negyedik nem foglalkozik a múlttal: ő a negatív automatikus gondolatok azonosítását és a hiedelemrendszer átírását tartja egyedül fontosnak. Az ötödik vitába száll vele, és azt mondja: a maladaptív sémákat nem átírni és lecserélni kell, hanem meggyógyítani. A hatodik valamennyiüket kineveti, viszont elengedhetetlennek tartja, hogy a kliens minden mondatát az „Én most...” fordulattal kezdje. A hetediknek egy idő után elege lesz az egész vircsaftból, rájuk csapja az ajtót, és elmegy, hogy igyon valamit...

E fiktív panoptikum elbűvölő tagjai egy dolgot hagynak figyelmen kívül: hogy valamennyien régóta praktizáló szakemberek, és mindegyikük gyógyult esetek sokaságát mutathatja fel referenciaként. És ha közelebbről megnézzük a tevékenységüket, akkor azt fogjuk látni, hogy mindegyikük munkájában jelen vannak bizonyos közös vonások. Ezek az említett „nem specifikus hatótényezők”.

Például nagy valószínűséggel mindegyikük törekszik arra, hogy meghatározott keretek között, rendszeresen dolgozzon a kliensével. Igyekszik bizalmas kapcsolatot kiépíteni vele. Emellett bizonyos szerepben van a kliensével szemben, amely szerep olyan kifejezésekkel írható le, mint szakember, segítő, külső szemlélő. Ezzel párhuzamosan a kliens is szerepben van: ő az, aki segítséget kér, aki változni akar. A közös munka feltétele a titoktartás, amely biztosítja, hogy a kliens védett közegben érezze magát. Stb.

A felsoroltak mind részét képezik a pszichoterápiás kőlevesnek – mind elengedhetetlen részét. És akkor a terapeuta még nem alkalmazott egyetlen tényleges módszert sem. Mi több: ha nem is alkalmaz egyáltalán, „csupán” a fenti paraméterek szerint beszélget a klienssel, akkor is komoly eredményekre van kilátás. Aki le akarna mondani e nem specifikus tényezőkről, vagy be akarná söpörni őket a „csak...” címke alá, az alkalmasint a terápia egyik legfontosabb eleméről mondana le.

Működik tehát a „Pszichoterápia” nevű gép? Működik. És tudjuk, hogy mitől? Legyünk őszinték: fogalmunk sincs. Bizonyos tendenciák ugyan megfigyelhetők: például iskolától függetlenül mind kevesebben tartják fontosnak a terapeuta arctalanságát, és egyre többen az empátiát, az elfogadást és a kongruenciát. De hogy konkrétan a kognitív terápia gondolatnaplója, a formális hipnózisindukció alkalmazása vagy a disszociált én-részek megszólítása és üres székekre való kiültetése konkrétan „kő” vagy „kolbász” a levesben – ennek megállapításához még nagyon keveset tudunk az ember működéséről.

A pszichológia nagyon-nagyon fiatal tudomány.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 26 komment «




Címkék: terápia tudomány kísérlet placebo pszichoterápia hipnózis pszichológia homeopátia áltudomány bizonyítás Mérő László franz anton mesmer Boldogkői Zsolt megismételhetőség falszifikálhatóság Csengetett Mylord

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr415100556

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jog-ász 2013.02.24. 08:48:55

jó összefoglaló, én magamon kísérletezve jutottam erre az eredményre.: influenzás-náthás nyavajából próbáltam már patikai, agyonreklámozott gyógyhatású csodaszerekkel-homeopátiás szerekkel- és a semmivel is kurálni magam. ez utóbbi volt a legolcsóbb, és bebizonyosodott hogy napra pontosan ugyanannyi idő alatt lettem jobban mindhárom módszertől. gondolom azért mert már nem hiszek az első kettőben(korábban sem hittem), igy nem voltak hatásosak:)

Lilijána (törölt) 2013.02.25. 23:43:37

Angolul tudóknak javaslom, hogy olvassák el
Anthony Campbell: Homeopathy in Perspective: Myth and Reality c. könyvét.

Érvsebész 2013.03.02. 11:32:15

Ahányszor belépek ide, mindig "homeopata kőműves"-nek olvasom a címet

Adficio 2013.03.08. 23:55:52

A tudományosság kritériumának önkényesen egy olyan állítást kinevezni, amely valójában egy tudományfilozófiai vélemény, ami ráadásul nem cáfolható, számomra nem tűnik sem tudományosnak, sem logikusnak. Ráadásul tudományos tényként közölni azt, hogy a víz 1 atmoszférán 100 °C-on forr, amikor a Celsius-skála definíciója szerint egy atmoszférán a forrásban lévő víz hőmérséklete 100 °C, egyszerű ferdítés. Esetleg ez is csak egy játszma, és megtaláltad a gyenge pontom?

Adficio 2013.03.09. 15:15:06

@Birtalan Balazs: Bocs, ha megsértettelek, nem volt szándékomban. Kíváncsi vagyok, mi a te véleményed arról, hogy hogyan lehet ellenvéleményt megfogalmazni, úgy hogy azt ne "támadásnak" érezze a másik (például két ember egy tudományos elméletben nem ért egyet)? Egyáltalán van értelme, ha nem meggyőzni akarja a másikat, csak kíváncsi a másik véleményére, hátha valami fontosat nem vett észre?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.03.09. 16:10:02

@Adficio: Gondolom, az olyan szavak elhagyása, mint "önkényes" és "ferdítés", elősegíti azt, hogy a partner a kommunikációból a párbeszéd szándékát hallja ki. Marshall B. Rosenberg klasszikus példája szerint a matektanár nem azt mondja a nebulónak, hogy "rossz az eredményed", hanem például így fogalmaz: "Nekem más jött ki. Elmondanád nekem, hogy te hogyan jutottál erre az eredményre?" Ezzel egyrészt újragondolásra ösztönzi a gyereket, másrészt felajánlja neki az együttgondolkodást. Harmadrészt - teszi hozzá - a tanárral is előfordul, hogy téved, mi több, elvileg az sem kizárt, hogy a gyerek hibásnak vélt eredménye egy új, zseniális matematikai elmélet előtt nyit kaput.

Összefoglalva: úgy gondolom, a minősítés elhagyása és az állítás helyetti kérdezés hatékony eszköz a párbeszéd kialakításában és fenntartásában.

okoska törp 2013.03.09. 23:40:49

Balázs, erről egy régi történet ugrott be.
Egy elég jónevű gimibe jártam, és a matekszakkörre egy közismert matematikus volt meghívva. Az "öreg" (azóta elhunyt) egy viszonylag összetett tételre mutatott egy újszerű és briliáns bizonyítást, majd azt kérdezte hogy jó-e az ő bizonyítása. Nem volt jó, nyilván szándékosan. A feladat az alábbi részekből állt:
- megérteni a tételt
- megérteni az öreg gondolatmenetét
- mérlegelni hogy a matematika szabályai szerint helyesen járt-e el
- indokolni a döntést
- elmondani az elutasító döntést és az indoklást
Ez utóbbi kettő volt a legnehezebb. De megérte.
Mi erről neked a véleményed?

Cz 2013.03.12. 22:51:08

@Adficio: nekem az a benyomásom, hogy itt a szezonnak a fazonnal történő összekeverése forog fenn. a tudomány nem tudományfilozófia... :)
a filozófusok természetesen nagyon szép munkát végeznek a tudomány ismeretelmélete kapcsán, és valóban, nem bizonyítható, hogy a tudomány valóban tud, nem beszélve arról, hogy mindegyiknek van egy-két olyan axiómája, aminek a definíciójáról nem beszélünk, ld. pl. "anyag", "pont" stb., meg ugye a mérések ügye és a megfigyelő paradoxona, meg egyáltalán, az összes ismeretelméleti probléma.

cserébe:
a) az egyetlen felvállalható állítás tudományfilozófiailag, ha jól emléxem, nagyjából úgy foglalható össze, hogy a valláshoz hasonlóan nem tudjuk, honnan tudja a tudomány, amit tud. mármost, erre építeni a gyakorlatban szerintem nehéz. a filozófusok vitatkozzanak, de amennyire tudom, a szaktudományok művelői közt van egy konszenzus, hogy "ezt és ezt tekintjük tudománynak", amely "ez" történetesen Balázs definíciójával szerintem megegyezik. a műveltebbje meg esetleg tudja, hogy ez az "ez" egy falszifikálhatatlan állítás.

b) miért is ne alkalmaznók a tudományos ismeretekkel kapcsolatos problémákat és felismeréseket a filozófiára? elvégre, a filozófia is közmegállapodás alapján működik, csak a tudománnyal ellentétben ez a közmegállapodás nem köti az empíriához, valamint a tematikus és metodikus redukcióhoz a megismerést. szóval: honnan tudják a tudományfilozófusok, hogy a tudósok nem tudják, amit tudnak?

c) az egész eddigi gondolatmenetünk a formális logikán alapszik (vagy akarnám, hogy alapozódjék). mármost, a formális logikában, csakúgy, mint a fizikában, igaziból csak az alapvetések definíciójával van probléma, úgyis mint "állítás", "tagadás", "igaz", meg a logikai műveletek. honnan tudjuk, hogy a logika működik? egyáltalán, ennek a mondatnak miért van értelme? meg ennek? meg az összes többinek?
(és akkor persze reflektorfényben beúszik Wittgenstein, aki, csodák-csodája, ún. közös megegyezésről beszél, persze ő nyelvjátéknak hívja.)

hát nem kiirtottuk az egész racionális megismerés-rendszert egyetlen csuklómozdulattal? :D

Adficio 2013.03.13. 02:16:38

@Birtalan Balazs: Abban nem értek egyet, hogy az „önkényesen” minősítés volna, mert matematikában és fizikában is használjuk abban az értelemben, hogy mindentől függetlenül. A „ferdítés”-es mondat nekem sem tetszik, azonban a belső értékeimmel egyező: elítélem a tettet, de nem ítélem el a tettest (a személyt).
A viccesnek szánt, játszmára vonatkozó kérdésem kifejtve: felnőttként megírtad a véleményed (poszt), én felnőttként reagálok rá (nyílt társadalmi szint), de lehet hogy van egy rejtett szint is? Ez persze lehet, orbitális baromság, mert nem értem egészen a TA-t. A saját sorskönyvi nyereségem már ki is derült: az emberek nem értenek meg. :)))

Adficio 2013.03.13. 02:33:23

Bocs, lehet hogy megvan ez a konszenzus, de ki tudja? Én inkább azt szeretném, ha a tudomány és a tudósok is nyitottak maradnának. Az én hitem is sokáig a tudomány volt és a mai napig szeretem, de felismertem, hogy igencsak korlátos. Én úgy gondolom, hogy a tudomány is modellekben gondolkodik, ami nem a valóság (NLP-s hasonlattal, a térkép nem a táj). Lehet hogy adott körülmények között jól működik, de nem a valóság. És ez nem baj, ettől tök jó atomerőműveket lehet tervezni és építeni, de tudni kell, hogy mindenre nem gondolhatunk. És majd jönnek új modellek, új elméletek amik meghaladják a mostani tudást.

Adficio 2013.03.13. 10:22:16

@Cz: Az előző hozzászólásom is neked ment.
Pont arra szerettem volna felhívni a figyelmet a tudománnyal kapcsolatban, amit a "Van akváriumod?" című posztban Balázs taglal a "nem lehet"-ből a "nincs"-re résznél. Ezzel én is mélységesen egyetértek, mert egy modellünk szerint ugyan nem lehet, de ki állíthatja biztosan, hogy az a modell jó. Ennek a felismeréséhez kell a nyitottság (szkepticizmus). Abból amit én a látok homeopátiából, pedig a "lehet"-ből a "van"-ra következtet ami eleve logikailag hibás: elvileg akár "emlékezhetne" is a víz, de valóban van ilyen tulajdonsága? Ezért nem is tartom tudománynak.

Lapis Lazuli 2013.03.15. 08:40:59

Mondtam már, h bírom, amiket írsz?

Az a bajom, de ez magánnyomor, h amikor egy ilyen helyzteben valaki úgy fogalmaz, h abból a partner a kommunikáció szándékát hallja ki, az ritkán olyan szellemes, mint ha tojik erre, és én szeretek nevetni. Jó jó, azért annak is van előnye :)

Amúgy: faktumnak tűnik, h a placebó hat. Mit gondolunk akkor a tudatosan placebót alkalmazó orvosról. Merugye lehet, h hitből alkalmazza, ok, brrrr. De mi van, ha nem hisz a kőlevesben, hanem szeretné a paciensének a lehető legkevésbé invazív megoldást nyújtani, fenntartva, h ha szükséges hozza a nemplacit? és ha pénzt is kér? muszáj kérnie, az része a placebó hatásnak, minél drágább annál hatásosabbnak bizonyult, ha jól emlékszem... nekem ez momentán elég ingatag terepnek tűnik, ami az etikai részét illeti.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.03.15. 10:05:54

@Lapis Lazuli: Well, az etikai állítások nem falszifikálhatóak... :P

Amúgy ELVILEG az általános gyógyásazti gyakorlatban nem kell attól tartani, hogy a kezedben tartott piruláról kiderül, hogy placebó. Amennyire én tudom, placebót valóban csak a gyógyszertesztelésnél használnak, és ilyenkor a kutatásban részt vevő - többnyire várólistás, tehát hagyományos gyógyszerhez aktuálisan hozzá nem jutó - betegeket tájékoztatják a kísérletről, többek között arról is, hogy mit jelent a kettős vak kísérlet. Tehát a beteg is tudja, hogy vagy gyógyszert kap, vgy placebót; ennek tudatában megy bele a tesztelésbe. Ez így etikailag - az én értékrendem szerint - rendben van.

Lapis Lazuli 2013.03.15. 10:30:44

@Birtalan Balazs: Hát, van tudásom arról, h bizony hagyományos orvosok élnek a homeopata kőleves áldásaival. De ez erősen offtopik.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.03.15. 14:16:29

@Lapis Lazuli: Az más törpénet. Vélelmezem, hogy ők azt hiszik, az általuk adott/rendelt cucc a placebóhatáson túl is hatékony. Én arról beszéltem, amikor az orvos TUDJA, hogy placebót ad a betegnek.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2013.03.30. 13:19:46

@Birtalan Balazs: Rendes kezelés során is előfordul, hogy placebót adnak orvosok (és tudnak is róla, hogy azt adnak, de a betegnek nem mondják meg).
A tipikus példa a vírusos megfázásra gyógyszert követelő egyén, akit a tudomány mai állása szerint értelmetlen dolog antibiotikummal kezelni, de sok orvos felír "valamit" hogy megmaradjon a békesség. Az USA-ban, ahol teljesen szokványosnak számít az, hogy kis barna egyenüvegben kapsz a gyógyszertárban 10 darab fehér generikus tablettát amit a gyógyszerész számol le valami üvegből, sokkal könnyebb a placebófelírás gyakorlati kivitelezése is.

Ez igazából alátámasztja amit mondasz (tetszik a poszt) - a placebóhatás nem leértékelendő dolog, hanem fontos része az összképnek.

Én még nem döntöttem el, mit gondoljak a homeopátiáról. Az akkor párhónapos fiam fogzási fájdalmain egy homeos készítmény szuperül és konzisztensen segített, én szkeptikus voltam de kipróbáltam, a párhónapos baba meg még nem tudja, hogy d-vitamint kap-e cseppekben vagy lázcsillapítót vagy büfisegítőt vagy fájdalomcsillapítót, azóta is töprengek, hogy itt létezhet-e placebóeffektus, és mekkora, ha a szülői attitűd is eleve kétkedő(nek indult).

Aztán kipróbáltam még ezt-azt, gyakorlatilag kísérleti jelleggel, egy esetben látványos eredménnyel, sok-sok esetben eredmény nélkül, és akkor abbahagytam a homeos készítmények tesztelés céljából történő vásárlását és visszatértem a "tudom, hogy pontosan mi van benne és mennyi" típusú hatóanyag-összetételhez :)

A két sikeres kísérlet nem hagy nyugodni egyelőre.

És egyszer egy híres homeós cég perbe bonyolódott és egy termék visszavonására kényszerült, mert valami kíváncsi bizottság molekulára szételemezte a golyócskáit (ezeket elvileg élelmiszerbiztonsági és nem gyógyszerészeti felügyelet vizsgálja, azaz csak túlbuzgó bizottságok mennek részletekbe), és, ó borzalom, szintetikus fájdalomcsillapító hatóanyagot találtak a homeós golyócskában, és hát azért ilyet már mégse engedhetünk meg a jóízlés határán belül, ugye.

Szóval, én nem írok homeós cikket még mindig. Több adatra van szükségem.

Felagund 2013.04.09. 00:56:54

@Felicitasz: A csecsemők (sőt az állatok is), felfogják, és értékelik, hogy foglalkoznak velük kísérleteket tesznek a gyógyításukra, ezért aztán a placebóhatás náluk is működik (hogy a felnőtt emberekhez képest átlagosan milyen hatékonysággal, azt nem tudom, a placebóhatás erőssége egyénről egyénre is igen masszívan szór).
Esetedben a megfelelő kontroll az lett volna, hogy semmit nem adsz a kisfiad fájdalmaira, ami viszont amellett, hogy tudományosan abszolút szükséges, nem kifejezetten várható el egy felelősségteljes anyától :)

De a tudományos gondolkodás szempontjából ezzel a módszerrel ki lehetett volna deríteni, hogy a fájdalom adott idő alatt nem múlt volna el egyszerűen magától is...

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2013.04.10. 05:16:34

@Felagund: Legkésőbb mire kinő a gyerek foga, dehogynem :)
(De persze értem a felvetést, hogy maga a törődés is fájdalomcsillapító; tényleg az.)

titan 2016.04.01. 13:19:24

"Ha a tünet megszűnt, igen. Ha megmaradt, akkor nem. Ennek belátásához nem kell szakképzettség: ezt mondja a józan paraszti ész."
Sajnos ez esetben a logika és a józan paraszti ész nagyon távol állnak egymástól.
Példa: náthás vagy, én azt mondom kigyógyítalak, a gyógymódom pedig az, hogy tökön rúglak. Pár nap múlva elmúlik a náthád. Ugye a józan paraszti ész sem azt diktálja, hogy a tökönrúgástól múlt el?
Egymásutániságból nem következik ugyanis az ok-okozati összefüggés.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2016.04.01. 18:00:26

@titan: Remélem, tovább is olvastad a cikket, nem csupán kiragadtál egy gondolatot, amelyet egyébként a cikk egésze épp hogy cáfol. (Csak pár sorral lejjebb már ez áll pl.: "A kezelés megtapasztalt hatékonysága ugyanis – amint alább látni fogjuk – az égvilágon semmit nem mond magáról a kezelés speciális módjáról.")

titan 2016.04.04. 18:14:38

@Birtalan Balazs: végigolvastam, utána írtam meg, mert a logikai problémát nem oldotta fel a cikk.
Amit mondani akarok: nem, illetve nem feltétlenül a kezeléstől lesz jobban az, aki a placebó után jobban lesz. Néhány placebó esetében simán kijelenthetjük, hogy a kezelés ellenére (pl. ha valaki képes tényleg lúggal kezelni magát vagy hidrogénperoxidot inni - létező dolgok).
A cikkben különválasztod a kezelést a készítményektől, ami nem baj, de ettől még a "gép" nem működik.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2016.04.04. 19:57:25

@titan: Ha figyelmesen olvastad a cikket, akkor látod hogy a gép működése minden esetben szubjektív benyomás. Azokról az esetekről beszélek, amikor at illető AZT ÉLI MEG, hogy a gép működik - nyilvánvalóan elkövetve a téves pot hoc ergo propter hoc logikai hibát. Az, hogy "a gép működik" pedig mindenképpen szubjektív benyomást jelent, és korántsem azt, hogy valami objektív (jó vagy rossz) változás történt. (Onnan tudom, hogy mindenképpen pozitív változást jelent, merthogy a példát én találtam ki, és én tudom, hogy mit jelentt.)

titan 2016.04.13. 09:46:03

@Birtalan Balazs: "...akkor az illető tudóst kiröhögi. Joggal."
Nem, nem joggal, erre akartam utalni. Joggal akkor nevetné ki, ha az említett tudós hülyeséget mondana, de nem mond hülyeséget, csak ellentmond annak a - téves - következtetésnek, amit a beteg kialakított magában.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2016.04.13. 15:24:15

@titan: Hangsúlyokon viatkozunk, teljesen fölöslegesen. A cikkemben két dolgot állítok:

1. A homeopátia baromság.
2. Ez a mondat, hogy "a homeopátia baromság", didaktikailag nem előrevivő, mert nem tekinti kommunikációs partnernek azt, akinek a szubjektív tapasztalata ettől eltér.

Azt, hogy a szubjektí tapasztalat miért térhet el (nevezetesen a placebó atás miatt), azt nem "állítom", hanem mint evedens alapra, építkezem rá.

Úgy vélem, minkét állításban egyetértünk.

Hangsúlyokon vitatkozni - ezt viszont a jelen élethelyzetemben nem endhetem meg magamnak.