Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) emk (33) EMK (17) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) gyermeki (7) Gyermeki (4) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) NAG (6) nag (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) NLP (3) nlp (18) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) szülői (5) Szülői (3) szupervízió (3) TA (30) ta (39) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Ihletett: Az élet túl rövdi ahhoz hogy ne vitázzunk az interneten vadidegen emeberkel. Én amúgy sokszor vesz... (2019.10.30. 08:16) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • dissipation1969: @HoldViola: velünk van ő most is... (2019.07.05. 01:51) Szerelmi bánat
  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

Sorskönyv – felvizezve

2013.03.30. 13:57 Birtalan Balazs


 

Miután az Emberi játszmák az 1960-as évek bestsellere lett, a TA egyfajta „népi pszichológiává” vált. Voltak olyan szerzők és szakemberek, akik „meglovagolták” ezt a lehetőséget. Ezért, hogy a TA-t még „piacképesebbé” tegyék, föl is vizezték kissé Berne eredeti tanainak egyikét-másikát. Az első olvasásra feltűnő, érthető és nyilvánvaló vonásokat hangsúlyozták. Egyszerűen kihagyták azokat a vonatkozásokat, amelyek gondosabb odafigyelést, elmélyült végiggondolást igényeltek volna.

(Ian Stewart – Vann Joines: A TA – MA,
Budapest, Grafit Kiadó, 1998, 27. o.)


felvizezve.jpgE tendencia nem állt meg az 1960-as években, sőt azóta bonyolódott a helyzet. Eric Berne 1970-ben meghalt; What Do You Say After You Say Hello? című főműve posztumusz jelent meg 1972-ben. Ezt magyarul 1997-ben adták ki Sorskönyv címen – és az átlag laikus olvasó (beleértve a TA-val egyébként nem foglalkozó pszichológusokat is) azt hiszik, hogy ezen a ponton megállt a világ és a tranzakcióanalízis elérte végső állapotát.

Holott erről szó sincs. Járó Katalin Tranzakcióanalízis – történeti kitekintő és perspektívák című tanulmányából idézek:

Dolgozatukban a Dusay házaspár (1989) három TA-iskolát határozott meg, amelyeket a terápia fókuszában álló énállapotok és az azokra irányuló kezelési technikák különböztetnek meg egymástól. Ezek:

– A Klasszikus Berne-i iskola – fókuszában a Felnőtt megerősítése áll, képviselői Pat Crossman, Claude Steiner, Stephan Karpman, Fanita English, Taibi Kahler.
– Az Újraszülősítési Iskola – a Gyermekiben működő mágikus Szülőiben halmozódó feszültség csökkentésére, az ún. dekatektálásra irányul, s törekvése az itt koncentrálódó energia átirányítására a terápia során kiépülő új Szülői tartományba. Képviselői Jacqui Schiff, valamint Aaron és Erick Schiff (Erick a Schiff házaspár egyik fia, akit betegei közül örökbe fogadtak, s maga is pszichiáter lett), valamint munkatársaik, Ken Mellor, Eric Sigmund.
– Az Újradöntési iskola – gyógyító munkájukban a Gyermekin belüli zsákutcák feloldására, a Szabad Gyermeki energiák felszabadítására koncentrálnak. Életre hívója Robert és Mary Goulding.

Az 1970-es évek végére idáig érkezett el a TA gondolati építménye és irányzatokra tagolódása.

(In: Járó Katalin (szerk.): A játszmák világa – Felfedezések a tranzakcióanalízis tájain,
Budapest, Háttér Kiadó, 2011, 265. o.)

 
Ehhez tegyük hozzá, hogy azóta is eltelt bő három évtized, és a TA fejlődése azóta sem állt meg.

Összefoglalva: a címben említett felvizezés ma két ok eredőjeként nyilvánul meg. Az egyik: a legtöbben úgy hiszik, hogy a TA egyenlő az Emberi játszmák és a Sorskönyv című könyvekben írottakkal. Ez kb. olyan, mintha valaki a 21. században a fizikát Newton életművével azonosítaná. A másik: még az említett műveket is csak felületesen ismerik, számos dolgot félreértenek belőle. Az előbbi példát tovább víve: mintha a fizika lényegét abban határoznák meg, hogy Newtont fejbe vágta egy alma.

Ezt a jelenséget kitűnően illusztrálja a Dívány egy mai cikke, amely már címében is téves állítást tartalmaz: A gyerek „sorskönyvét” mi írjuk.
 

„Népszerű megközelítés”?


Kezdjük a címmel, és minden további magyarázatot megelőzve idézzük a TA megalkotójának saját definícióját a sorskönyvről: „Gyermekkori döntésen alapuló, a szülők által megerősített, a későbbi események által igazolt, majd a választott alternatívában kulmináló tudattalan életterv” (Eric Berne: Sorskönyv, Budapest, Háttér Kiadó, 1997, 511. o. Kiemelés tőlem – B. B.).

A sorskönyv tehát egy életterv, amelynek készítője nem valamilyen külső (vagy fölső) entitás, hanem maga az egyén. Azt állítani, hogy a sorskönyvet a szülők írják, a sorskönyvelmélet teljes félreértelmezése.

Nagy népszerűségre tett szert az a megközelítés, mi szerint mindenki hordoz magában egy ún. sorskönyvet...

– olvassuk aztán a cikkben, majd nem sokkal később „a megközelítés hívei” kifejezéssel találkozunk. Mindez azt a látszatot kelti, hogy a tranzakcióanalízis (amely szó leírását a szerző gondosan kerüli) egy „kedves ötlet”, ami akár még egy jó kis csevegést is megér teázás közben.

Azonban a TA nem egyszerűen egy „megközelítés”, nem „kedves ötlet”, hanem – a Nemzetközi Tranzakcióanalitikus Társaság definíciója szerint – egy komplex „személyiség- és szisztematikus pszichoterápiás elmélet, amely a személyiség fejlődésével és a személyes változással foglalkozik”. Ez az elmélet immár fél évszázados múltra tekint vissza, ami csak akkor tűnik kevésnek, ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy maga a pszichológia mint tudomány is alig százötven éve született meg (Wilhelm Wundt munkássága nyomán).

Egy másik definíció szerint a TA:

...pszichoterápiás elméleti rendszer és eszköztár, valamint életerős nemzetközi szakmai közösség jól működő szervezeti keretekkel, nemzetközi és nemzeti társaságokkal, képzési és vizsgarendszerrel, kiképzőközpontokkal, rendszeres tudományos találkozókkal, több nyelven megjelenő folyóiratával és egyéb kiadványaival.

(Eric Berne, a TA megalapítója,
cikk a Magyar Tranzakcióanalitikus Egyesület oldalán)


Nem érv, csak illusztráció: a már idézett A játszmák világa című könyv – dühítően apró betűkkel szedett – irodalomjegyzéke 24 oldal terjedelmű, és mintegy 600 tételből áll.

Úgy gondolom, a TA-t „népszerű megközelítésnek” titulálni (és egy a sorskönyvről szóló cikkben nem megnevezni) rosszabb esetben leereszkedő stílustalanság, jobb esetben egyszerű tájékozatlanság és felületesség.
 

Mazsolázás


Nézzünk egy másik részletet:

Gondoljunk például olyan ártatlannak tűnő helyzetek sorozatára, mikor a gyermek szeretne figyelmet kapni, de a szülő azt mondja, ne most, apáddal beszélgetünk. Aztán ne most, annyi dolgom van. Majd ne most, egy kicsit hadd pihenjek már. A gyermek érzi, hogy alapvetően teher a létezése, még ha ez nem is fogalmazódik meg benne tudatosan. Az egyik, nem is ritkán előforduló sorskönyvi üzenet így szól: „Ne létezz!”. Ha innen nézzük, talán megborzongunk attól, hogy egy anya vagy apa ezt üzeni a csemetének, és már nem is tűnik olyan ártatlannak a sok-sok lerázó gesztus.

Az ábrázolás plasztikus, sőt valóban elkap valami fontosat a sorskönyvelméletből: a sorskönyvi üzeneteket a szülők nem szándékosan, hanem öntudatlanul közvetítik a gyerek felé. Ez igaz. Csakhogy a példa két lényeges ponton sántít. Egyrészt a Ne létezz! üzenet az ún. gátló parancsok egyike. Márpedig ezeket az üzenetek elsődlegesen – szemben a példabeli helyzetekkel – nem szavakkal, hanem nonverbális úton érkeznek a gyerek felé. Másrészt – bár egyéni különbségek természetesen léteznek – aránylag kötött, hogy a gyerek az egyes gátló parancsokat mely életkorban építi be sorskönyvébe. Konkrétan a Ne létezz! a legkorábban beépülő parancsok egyike: tipikusan az élet első hat hónapjában kerül be a sorskönyvbe. Márpedig egy hathónapos gyereket ritkán szerel le az anyja „ne most, apáddal beszélgetünk” jellegű mondatokkal.

Egy másik:

Ám mielőtt megijednénk, természetesen másfajta sorskönyvi üzenetek is írhatók. Ezeket a felszabadító üzeneteket hívják engedélyeknek, és úgy szólnak például: „Lehetsz önmagad!” „Megélheted az érzelmeidet!”. Szülőként érdemes elgondolkodni, milyen mondatok hagyják el gyakran a szánkat, és vajon elég sok, sorskönyvi értelemben vett engedélyt adunk-e a gyermeknek.

Talán csak furcsa véletlen, hogy az említett két engedély szó szerint megegyezik az én egyik cikkemben hozott példákkal. Ennél nagyobb baj, hogy a „milyen mondatok hagyják el gyakran a szánkat”, valamint az egy bekezdéssel később írt „ha nem tesszük szóvá, mi mindent találunk értékesnek a csemetében” kitételek azt sugallják, hogy az engedélyek szóbeli üzenetek. Holott ezek valójában – ahogy épp az említett cikkben magam is megírtam – a gátló parancsokhoz hasonlatosan „ugyancsak nem verbális módon, szintén a szülő Gyermekijéből indulnak és a gyerek Gyermekijébe érkeznek”.

Az ún. akasztófa-nevetéssel kapcsolatban ezt olvassuk:

Ha ilyet látunk, gyanakodhatunk, hogy az illetőnek mély meggyőződése, hogy született vesztes – holott nem született annak, csak valaha régen elhitették vele.

Az „elhitették” fordulatban ismét az a félreértés köszön vissza, amely a cikk címében is megjelenik: hogy a sorskönyvet mások (értsd: a szülők) írják, nem mi magunk. Természetesen nem véletlenül szerepel a sorskönyv definíciójában a „szülők által megerősített” jelző – de vegyük észre, hogy a „megerősített” nem egyenlő azzal, hogy „diktált”. Azt a döntést, hogy vesztes vagy nyertes életet élünk, nem a szüleink hozzák meg, hanem mi magunk. Mi hoztuk meg az ún. korai döntést, és éppen ezért (!) van lehetőségünk arra, hogy ezt felnőtt korunkban, tudatosan felülírjuk az ún. újradöntéssel.

Tragédiáról persze nincs szó akkor sem, ha az ember arra gyanakszik, ő nem éppen felszabadító sorskönyvet kapott.

Tragédiáról már csak azért sincs szó, mert a „felszabadító sorskönyv” kifejezés nem létezik (a Google konkrétan 0 db találatot ad rá). A Berne által leírt sorskönyvtípusok között szerepelt ugyan az ún. nyertes (más fordításban: győztes) sorskönyv, de a TA későbbi irodalmában feltűnően ritkán kerül elő ez a kifejezés.

Vesztesekről és nyertesekről továbbra is beszélünk, de a „nyertesnek lenni” fogalmát nem egy „másik fajta sorskönyvhöz” kötjük, hanem a sorskönyv elhagyásához, az abból való kilépéshez: az autonómiához.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 9 komment «




Címkék: sorskönyv eric berne pszichológia autonómia nyertes engedély vesztes gátló parancs újradöntés korai döntés TA Goulding Járó Katalin újraszülősítés Wilhelm Wundt

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr225184169

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2013.03.30. 15:15:40

Gondoltam, hogy fogsz arra a cikkre reagálni. Átnéztem ma reggel és nem írtam alá kommentet, mert röviden nem sikerült volna, hosszan meg majd megírod te, és meg is tetted.
(És én is beírtam a google-nak, hogy "felszabadító sorskönyv", sőt, még angolul is megpróbáltam, hogy "liberating script"
egy találat van, itt:
www.scribd.com/doc/98397276/Glossary-With-Explanation-of-Terms-in-English24
és a Permission rovatnál írja, hogy liberating script message stb. stb.
Pedig hogy örülnék, ha volna. Tényleg :))

mezsuka 2013.03.30. 16:16:50

"Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg az arcodat" Nekem erre is rímel, amit írtál.

labrie 2013.04.03. 12:46:12

Ha pontatlan is a Dívány cikke, legalább az üzenete sokakhoz eljut, ti. hogy kicsit figyeljünk oda, mondatainkkal, viselkedésünkkel milyen vélekedéseket erősítünk meg a gyermekeinkben. Gondolom, kárt (őszintétlenséget?) nem okozunk azzal, ha tudatosan kerülni próbáljuk a hátráltató sorskönyvi üzenetek kialakulását, megszilárdulását a gyerekekben.
Ezt továbbgondolva felvetődött bennem egy kérdés: ha az óvodáskorú fiam ódzkodik a szülői öleléstől, puszitól, valamint általában a szeretet kinyilvánításának látványától is, az mit árul el az irántunk táplált érzéseiről, ill. a rólunk és saját magáról kialakított képéről? Hogyan (pl. milyen mesékkel :) lehet ezt "korrigálni" (ha egyáltalán érdemes)? Amúgy teljesen jó a kapcsolatunk vele, sokszor vannak intim, őszinte beszélgetéseink, nyitott, normális kissrác, és a párommal is minden rendben van.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.04.03. 13:47:57

@labrie: Az a baj a Dívány cikkével, hogy teljesen félreértelmezi a TA-t. A lényegét nem érti. A sorskönyvi üzenetek átadása tudattalanul zajlik: a szülő tudattalanjából érkezik a gyerek tudattalanjába. Arra biztatni egy szülőt, hogy "tudatosan kerülje a hátráltató sorskönyi üzenetek kialakulását" - ez kb. annyira értelmes, mintha arra biztatnánk, hogy gondosan ügyeljen arra, és határozza el jó előre, hogy mit álmodik. Természetesen nem fog menni - és innentől kezdve a dolog semmi másra nem alkalmas, mint a szülőben való bűntudatkeltésre. A szülő megélheti, hogy "de elbaszott szülő is vagyok én", és még több Dívány-cikket fog olvasgatni, hogy összegyűjtse a hasznos tippeket arra nézve, hogy mit is kéne JOBBAN csinálnia. Pedig ha ugyanennyi időt szánna egy önismereti terápiára, akkor akár fel is tárhatná a saját sorskönyvét, meg is szabadulhatna tőle, és ebből következne, hogy a saját gyermeke nevelése során is elsősorban engedélyeket fog átadni - persze továbbra is tudattalanul, és nem azért, mert egy "okos" cikk erre figyelmeztette.

Ami a fiadat illeti, szakmailag vállalhatatlan kóklerség volna, ha erre a pár sorra bármi konkrétummal válaszolnék. Kb. egy tucat okot el tudok képzelni, ami a gyerek viselkedését magyarázza - és valószínűleg van ezer másik, amit el sem tudok képzelni. Azt tudom javasolni, hogy hármasban (a pároddal együtt) keressetek fel egy gyerekpszichológust, akár a kerületi nevelési tanácsadóban, akár magánrendelésen. Ő megfigyeléssel vagy célzott vizsgálatokkal nagy valószínűséggel rá tud mutatni, hogy miről van szó: van-e probléma, ha igen, mekkora az, magától megoldódik-e, vagy kell-e szaksegítség, stb.

Nattefrost 2013.04.03. 22:50:23

A magam részéről magát a tendenciát találom rendkívül irritálónak és elszomorítónak. Ennyi felületességet egy rakáson... ráadásul "szaktanácsként" előadva, ne már. :{{{{{
Mindaz, amit írtál a TA témájáról és a cikk hozzáállásbeli és tárgyi tévedéseiről, teljesen rendben van - most mondhatnám, hogy nem vagyok meglepve, már megint írod itten az okosságot :} - de a probléma véleményem szerint szélesebb körű. A bulvárpszichológia (pszichológiaaaaaa?) elég sok irányzattal, megközelítéssel műveli ezt. Felkapnak egy-egy, jól előadható klisét az adott területről - szerencsés esetben legalább egy-két helyes infóval -, és a funkcionális analfabétává hülyített olvasóközönség elé tálalják, mint valami baromi különlegességet.
Szeretnélek biztosítani az empátiámról: véleményem szerint tök jogos, hogy elkapott az ideg a Dívány-cikk olvsatán.
Azt hiszem, valami hasonlót éltem át nemrég a jungi individuációs elmélet és árnyékszemélyiség témájában, mint most Te a "Sorskönyv-felvizezve" témában. Egy "pszichológiában járatos" norvég yuppie coach írt blogposzt erről; az individuációt a menedzseri típusú karriertervezés részeként és eszközeként mutatta be, az árnyék fogalmát pedig elintézte annyival, hogy "az, amit önmagadban nem szeretsz." Jajj. A plebs számára hangzatos, de köze sincs az eredeti elmélethez és gyakorlathoz. És, itt is az volt a baj, mint a Dívány-cikkel: az önjelölt nagyokos nem értette, hogy az individuációnak nagyon sok köze van _tudattalan_ folyamatokhoz, illetve azok tudatosításához, baromian nem valami tudatosan megtervezett és menedzseri szempontok szerint kialakított projektről van szó.

Ez is, azt hiszem, tendencia: receptgyűjtemény arról, hogy "hogyan csináljam JOBBAN." A problémák gyökeréig elhatolni meg már minek?

okoska törp 2013.04.07. 11:33:14

Én három felé bontanám a dolgot.
Először is, mi a csudát vártok egy női bulvármagazintól? Ugyanilyen szakszerűtlen, a témához csak a szavak szintjén "értő" cikkek jelennek meg mondjuk a pénzügyek, a pedagógia, a fizika vagy a gyógyszerészet témakörében is. Most a kedves pszichológus barátaink is megtudják hogy milyen kínos amikor a művelt és imádott szakmátokban hülyeséget ír le egy újságíró. Miért legyen nektek jobb? :D Most következne hogy tessék ismeretterjesztő cikket írni, de Balázs ezzel a bloggal kifogta a szelet a vitorlámból.

Ide kapcsolódik az hogy Balázsból némi sértettséget vélek kihallani. Igaza van, normális reakció, de olyan foglalkozásokban ahol emberekkel dolgozunk, nem túl célszerű. Ha lehet, nyeljük le. (az átélt stresszel meg egy újabb lépést teszünk az infarktus felé, foglalkozási ártalom)

Végül, egy finoman bemutatott plágiumvádat olvastunk. Biztos így van, bár lehet hogy nem szándékos. Balázs, fogd úgy fel hogy olvasnak, megmarad bennük a gondolatod, bár nem értették meg teljesen. Nagyobb elismerés nem is érhet egy szakembert minthogy gondolatokat lopnak tőle.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.04.07. 12:34:24

@okoska törp: Szeretnék érdemben reagálni erre, de nem teszem, mert a dolognak vannak személyes vonatkozásai is, amelyeknek nyilvánossá tétele nem vágna az ízlésembe.

labrie 2013.04.08. 13:44:37

Balázs, köszönöm a válaszodat, teljesen korrekt szakmailag, nyilván.
Azért hadd védjem kicsit a dívány műkedvelő pszichologizálását.
1. Általában: ha mindent szakszerűen írnának le, senki nem értené, ezért nem olvasgatná, így minimális szinten sem tanulhatna a lélek és elme dolgairól.
2. A felvizezett sorskönyvvel kapcsolatban: praktikusan csak nem árt, ha az ember figyeli, miket mond, milyen lelkiállapotban van, és adott esetben tudatosan változtat. Ha azt gondolom magamban, hogy ne rohanj, mert elesel, de tudatosan kerülni akarom a folytonos tiltásokat, akkor azt mondhatom helyette, hogy ügyes légy. Talán a saját tudattalanom is megnyugszik lassacskán, ha kerülöm a pánikolást, és a gyerekem is felfogja a szavak pozitív kicsengését (a tudattalan üzenetem mellett, amely így is, úgy is átmegy). Másrészt ha figyelek az érzelmeimre, szavaimra, az önmagában is hasznos, például tudatosodhat bennem, hogy milyen az alapélményem magamról és a világról, és ha nem OK, akkor szakemberhez fordulhatok.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.04.08. 14:00:15

@labrie:
1. Szeretném azt hinni, hogy lehet szakszerűen ÉS közérthetően, olvsmányosan írni egyszerre. Nagyon elszomorodnék, ha nem...

2. Amiről írsz, az teljesen igaz. Csakhogy ennek semmi köze a sorskönyvhöz. Ugyanezzel az erővel az általad mondott - abszolút jogos - szempontokra mondhatta volna a szerző, hogy "ez a relativitáselmélet lényege". Vagy az összhangzattané. Vagy az egzisztencialista filozófiáé. Vagy mit tudom én. És ha valaki szívügyének érzi e területek bármelyikét, akkor azt gondolom, érthető, ha határozottan leszögezi: "Egy nagy frászt."