Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) emk (33) EMK (17) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) Gyermeki (4) gyermeki (7) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) NAG (6) nag (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) NLP (3) nlp (18) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) szülői (5) Szülői (3) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • tesz-vesz: @Alensha: "ki gépen szállt fölébe annak térkép-e táj" idézni csak pontosan, szépen, persze ha kij... (2016.06.06. 17:17) Kasszazárás
  • Alensha: "emelkedett irodalmi műbe nem írunk olyat hogy excel. de nem csak most, 300 éve se írtak a nagy kö... (2016.05.29. 18:06) Kasszazárás
  • Érvsebész: @tesz-vesz: Ezt: teljeskotet.blog.hu/ te írod? Akkor értem. (2016.05.21. 21:13) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

Sémák sűrűjében... – 1.

2013.08.09. 21:25 Birtalan Balazs


 

...legalábbis majdnem. Mielőtt ugyanis fejest ugranánk a Young-féle sématerápiában jelenleg számon tartott a 18 séma világába, pár általánosabb kérdést még meg kell válaszolnunk. Mi is az a korai maladaptív séma? Hogy alakul ki? Mi tartja életben? Mit csinál velünk a séma? És mit csinálunk vele mi? Továbbá: mit csinál vele a terapeuta?

Ezekre keresünk választ – a kánikulára és az olvasóra való tekintettel (legalább) két részben.

Figyelmeztetés


A sématerápiától, ettől az új, alig húszéves pszichoterápiás irányzattól lehet és érdemes sokat várni, azonban azok számára, akik túl sokat várnak tőle, szeretném az elején leszögezni: noha a sématerápia egy nagyon klassz modell az ember működéséről, sajnos akkor sem tekinthető az univerzum végső titka kinyilatkoztatásának. Akkor is csupán egy modell – semmi több. A modellről hajdan a következőt írtam (akkor történetesen az EMK kapcsán, amit sokan hajlamosak szintén egyetemes igazságnak tekinteni):

A modell egy nagy izé alapján készített kis izé. (...) A modell műfajára jellemző, hogy nem beszélhetünk „jó” vagy „rossz” modellről, csak olyanról, ami a nagy izé működésének megértéséhez hatékonyan vagy nem hatékonyan járul hozzá. És mivel minél nagyobb a nagy izé, annál sanszosabb, hogy a működése nem egydimenziós, ezért a működés különféle szempontjainak megértését különféle modellek segíthetik elő. E látszatra homlokegyenest különböző modellek nem feltétlenül mondanak ellent egymásnak, mert ugyanazon valóság más aspektusait szándékoznak megvilágítani. A newtoni és az einsteini világkép ugyanazt a létező világot modellezi, ennek ellenére a kettő nem is hasonlít egymásra.

Ezek után lássuk, mi is az a séma!

Definíció a boncasztalon


A rendszer alapművének számító és a rendkívül frappáns Sématerápia címet viselő kézikönyvben (J. E. Young, J. S. Klosko, M. E. Weishaar: Schema Therapy, Guilford Press, 2003; magyar kiadás: VIKOTE, 2010) a következő definíciót olvashatjuk:

Röviden tehát a korai maladaptív sémák olyan önsorsrontó érzelmi és kognitív mintázatok, amelyek a korai fejlődés során kezdenek kialakulni és egész életünk folyamán ismétlődnek. Figyeljük meg, hogy a fenti definíció szerint az egyén viselkedése nem része a sémának; Young teóriája szerint a maladaptív viselkedés a sémára való reakcióként alakul ki.

(I. m. 21. o.)


Nézzük meg közelebbről ezt a meghatározást!



A séma tehát egy mintázat. A mintázat ugyanazt jelenti itt is, mint az óvodában, amikor a foglalkozásokon sormintákat rajzoltunk: valaminek az ismétlődését. A pszichológiában általában viselkedési mintázatokról beszélünk, azonban láttuk, hogy a sémák esetében épp hogy nem a viselkedés motívumai ismétlődnek, hanem valami más:

A séma érzelmi és kognitív mintázat. Azaz ha vesszük a fiktív Józsit, akkor azt látjuk nála, hogy ahogy halad előre az életében, időről időre megtörténik vele különféle helyzetekben, hogy azonos, vagy egymásra legalábbis nagyon hasonlító érzelmeket és kogníciókat él át. A kogníció itt jelenti mindazt a folyamatot, amelynek során a külvilág valamely elemei (a) belemásznak Józsi fejébe és ott fogalmakká alakulnak; odabent pedig (b) a korábban már ott lévő fogalmakkal, valamint (c) egymással, táncra kelnek. Vagyis kogníció alatt jelen esetben értjük mind (a) a megismerést, (b) az emlékezést és (c) a gondolkodást. Az érzelmekhez pedig nyugodtan csapjuk hozzá az adott helyzetben jelentkező testi érzéseket is.

Ez így nem kevés: jószerével az egész lényünket átfogják. Hiszen gondoljuk át még egyszer: ha benne vagyunk egy helyzetben, ott mi minden történik velünk: az érzékelés és észlelés folyamatának eredményeként megismerjük a szituációt (benne nem utolsósorban önmagunkat, ahogy ott éppen jelen vagyunk); gondolataink és emlékeink támadnak; érzelmek keletkeznek bennünk, és testi érzéseket tapasztalunk magunkon. Ennyi. Gyakorlatilag felsoroltunk mindent: ezeken kívül mást nemigen mondhatunk – leszámítva azt, hogy mindezen pszichés kulimászban valahogy még viselkedünk is.

De hogyan? Ha felnőtt, autonóm módon vagyunk jelen a helyzetben, akkor viselkedésünk adaptív, más szóval funkcionális (azaz jól működő) lesz. Ellenben – mondja a sématerápia – ha a szituációban aktiválódik egy vagy több korai maladaptív sémánk, akkor önmagunk ellenfeleiként fogunk játszani: önsorsrontó módon viselkedünk. Ez lehet, hogy két másodpercen belül önmagunk számára is világos lesz, de elképzelhető, hogy csak évtizedek múlva (vagy akkor sem) értjük meg, hogy valójában kiszúrtunk magunkkal.

Vegyünk egy példát!

Fent nevezett Józsi barátunk a következő, roppant bonyolult élethelyzetben találja magát: át akar menni egy közepesen forgalmas úttest túloldalára.

Ha Józsi autonóm, egészséges felnőtt módon van jelen, akkor körülnézve felméri, hogy a balról épp közeledő autóbusz előtt simán átérhet a felező vonalig; konstatálja, hogy elég széles az út, hogy ott megállva elengedje majd a jobbról közeledő Skodát, és biztonságban eljusson a túloldali járdáig. Tehát lelép az úttestre, és a vázolt módon átmegy a túloldalra. A feladat bagatell számára, ezért a folyamat során legfeljebb enyhe pulzusemelkedést lehetne nála kimutatni, ami a készenléti szituációk természetes velejárója.

fobia.gifÁm ha Józsinak történetesen van egy régi keletű, ún. sérülékenység–veszélyeztetettség sémája, akkor a következő történhet. Mindkét közeledő járművet nagyobbnak és gyorsabbnak, az úttestet szélesebbnek, saját magát pedig lassúbbnak és ügyetlenebbnek fogja látni. Esetleg felmerül benne egy kisgyerekkorában – akár csak a tévében – látott baleset emléke, vagy halványan felcsendül fejében édesanyja rémült hangja, amikor egyszer tíz perccel később ért haza az iskolából: „Úristen, már azt hittem, meghaltál!” Mindezen emlékek valószínűleg nem jutnak el benne a tudatosulásig, de érzi, hogy nyomás nehezedik a mellkasára, gyöngyözni kezd a homloka, miközben az a negatív automatikus gondolat fut át a fején, hogy „Na nem, ez itt életveszélyes!” Józsi tehát legyalogol háromszáz métert a következő zebráig, ott – lehetőleg beékelődve nyolc másik ember közé – átkel a túloldalra, majd a járdán visszagyalogolja ugyanazt a háromszáz métert, hogy megérkezzék oda, ahová eredetileg indult.


Emeljük ki a példából, hogy a séma aktiválódása során szerepet kap benne valamely gyerekkori tapasztalat, függetlenül attól, hogy Józsi ennek tudatában van-e, vagy sincs. (Hogy milyen gyerekkori tapasztalatok vezethetnek a sémák kialakulásához, arról alább még lesz szó.)

Tegyük hozzá azt is, hogy amint telik az idő, Józsi egyre szilárdabban fog hinni abban, hogy az úttesten átkelés veszélyes üzem, és e hiedelme, mint egy lassan, de biztosan terjeszkedő tintapaca, életének mind nagyobb területét hálózza be. Szélsőséges esetben kialakíthat magának egy komplett közlekedési fóbiát, ami miatt egy idő után nem fog kilépni a lakásából; enyhébb esetben csupán szétszorongja az életét ebben az „életveszélyes világban”. Persze az is lehet, hogy hatalmas erőfeszítéssel száznyolcvan fokos fordulatot vesz, és abban leli örömét, hogy hatsávos autóutakon, csúcsforgalomban, a kocsik között szlalomozva közlekedjen. Ugyanaz a séma különböző formákban fejezheti ki magát. (Erről a cikk folytatásában még lesz szó.)

A definíció – még egyszer


A fenti boncolás után vessünk még egy pillantást a definícióra: elvileg most már minden szavának értjük a jelentését.

...önsorsrontó érzelmi és kognitív mintázatok, amelyek a korai fejlődés során kezdenek kialakulni és egész életünk folyamán ismétlődnek. ...az egyén viselkedése nem rész a sémának.(I. m. 21. o.)

Mehetünk tehát tovább a következő kérdésre:

Mi történt annak idején a kis Józsival?

 
Láttuk, hogy Young szerint a korai maladaptív sémák bizonyos érzelmi alapszükségletek ki nem elégített voltához kapcsolódnak. Ismétlésképpen, a következő szükségletekről van szó:

1. Biztonságos kötődés, elfogadás, gondoskodás
2. Autonómia, kompetencia, én-azonosság (identitás) érzése
3. Reális keretek (határok) és önkontroll
4. A szükségletek és érzelmek kifejezésének szabadsága
5. Spontaneitás és játék


Amikor arra gondolunk, hogy egy kisgyerek szükségletei valaha csorbát szenvedtek, akkor hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy nem ölelték meg elégszer, vagy nem vettek neki soha fagyit, amikor szeretett volna. A dolog azért ennél összetettebb.

A séma kialakulása először is történhet gyorsan vagy fokozatosan. Bizonyos élményekből egy is bőségesen elég ahhoz, hogy megnyomorítsa a személyiséget, más típusú élményeknek ugyanezen eredményhez hosszú időn keresztül kell ismétlődniük. Józsi nem lesz lelki sérült attól (értsd: nem alakul ki séma, illetve nem íródik be a sorskönyvbe gátló parancs), hogy az apja egyszer ijesztően rákiabált, vagy hogy az anyja egyszer elfelejtett időben érte menni az óvodába – ha eközben őszinte, bizalom- és szeretetteli légkör vette őt körül. Ám ha apja részéről a kiabálás és a kisebb-nagyobb megfélemlítés rendszeres, az anyja viselkedésében pedig szinte kiszámítható a kiszámíthatatlanság, akkor Józsiban jó eséllyel alakulnak ki korai maladaptív sémák, amelyek aztán mind jobban kiteljesednek és átjárják a személyiségét.

Tegyük hozzá, hogy ez utóbbi esetben Józsi, amikor a terápia során visszaemlékezik gyerekkorára, nem fog beszámolni semmilyen konkrét szörnyűségről. Beszél majd ürességről, bizalmatlanságról stb., de nem említ semmilyen traumát. A trauma egyáltalán nem szükségszerű beugró a sémák kialakulásához.

Ugyanakkor van olyan, hogy egyetlen élmény traumatizálja a személyiséget. Ha Józsinak meghal az édesanyja; ha a szeme láttára gázolják halálra a kiskutyáját; ha megerőszakolja a nagyapja; ha egyedül él át egy földrengést vagy akár csak egy nagyobb fajta vihart; ha megverik és megalázzák az osztálytársai – akkor könnyen lehet, hogy más tényezőre már nincs is szükség ahhoz, hogy a séma kialakuljon.

Az is lehetséges persze, hogy Józsi a család szeme fénye volt (vegyük a közlekedési fóbiában kulmináló esetet: anyuka agyonaggódta magát, ha csak pár percet késett), és e minőségében mindent megkapott, cserébe viszont semmilyen kötelezettség nem hárult rá. Kényeztették, túlféltették, megoldották helyette a feladatokat. Ha a fent felsorolt szükségletekben gondolkodunk, akkor felmerülhet, hogy ez a bánásmód nem igazán kedvez sem az autonómiának és kompetenciának, sem a reális keretek kialakulásának. Józsi alkalmasint emlékezhet úgy, hogy ő a világ legelégedettebb, kerekképű kisgyereke volt – felnőtt korában mégis sémák vezérlik a viselkedését, azaz – a definíció szerint – önsorsrontó módon él.

És hogy tovább bonyolítsuk: az is lehet, hogy Józsival gyerekkorában nem történt semmi extra, leszámítva, hogy már akkor is volt neki két szeme és két füle, úgyhogy látta és hallotta, hogy szülei és más fontos személyek hogyan viselkednek és hogyan nem viselkednek. Saját viselkedésünk részint spontán, belülről fakadó (Szabad Gyermeki), részint konkrét válasz a tekintélyszemélyek elvárásaira (engedelmeskedés vagy lázadás: Alávetett vagy Lázadó Gyermeki). Azonban van a viselkedésnek egy olyan faktora, amely nem is spontán, nem is áll mögötte konkrét elvárás – csupán egy minta utánzása. A mintakövetés vonatkozhat konkrét viselkedésekre (Józsi pontosan ugyanúgy nem köszön egy boltba belépve, ahogy az apja tette), de átfogóbb mintázatokra is. A szülők (és más felnőttek) szavakkal és szavak nélkül rengeteg hiedelmet, előítéletet, szorongást és egyéb érzelmet élnek a gyerek elé. A gyerek pedig ezek jó részét átveszi – pontosan ugyanúgy, mint a hasznos tudásokat: hogy hogyan kell cipőt kötni, fogat mosni és titokban szülinapi meglepit készíteni. Nem differenciál, hogy „ez jó, adaptív – átveszem; ez nettó marhaság – eszembe sincs átvenni”. Ha a minta elég erőteljesen van jelen, akkor az hasznosságára vagy károsságára való tekintet nélkül beépülhet a személyiségbe.

Összefoglalva: a korai maladaptív sémák kialakulásához négyféle út vezet.

1. Túl kevés valami jóból. – Ölelésből, simogatásból, meséből, kölcsönösségből, ajándékból, együtt töltött időből, bizalomból, elfogadásból, együtt nevetésből, játékból stb.

2. Túl sok valami rosszból. – Amint láttuk, ez történhet „cián-üzemmódban” (egyszeri mérgezés, azaz trauma) és „arzén-üzemmódban” (az arzén fokozatosan gyűlik fel a szervezetben, és akkor pusztít, amikor elér egy bizonyos szintet). Gondolhatunk lelki, fizikai vagy szexuális erőszakra, gyűlölködésre, stresszre, irreális követelőzésre, büntetésre stb.

3. Túl sok valami jóból. – Kényeztetésből, tutujgatásból, engedékenységből. Gyakori, hogy egy gyerekkorában elhanyagolt vagy bántalmazott szülő esik át a ló másik oldalára, és végeredményben káros hatású attitűdje mögött az áll, hogy nem akarja kitenni saját gyerekét mindazon szörnyűségeknek, amelyeket ő maga átélt. Így tehet szert egy önző, kiállhatatlan, nárcisztikus nagypapa „érthetetlen módon” önző, kiállhatatlan, nárcisztikus unokára, miközben az anyja (a nagypapa lánya) a világ legodaadóbb, legsegítőkészebb embere.

4. Szelektív azonosulás – A gyerek követi a szüleitől (és nem először tesszük hozzá: más tekintélyszemélyektől) látott mintát. De nemcsak a viselkedést, hanem a viselkedés mögötti érzelmeket és kogníciókat is átveszi: azonosul a mintaadó felnőttel. A „szelektív” jelzőre azért van szükség, mert az azonosulás soha nem teljes: a gyerek soha nem válik a szülő második, változatlan kiadásává. Bizonyos dolgokat átvesz tőle, másokat nem – szemben alkalmasint a testvérével, aki ugyanabban a környezetben egész más mintákat tesz magáévá. (Már csak ez az evidens tény is bizonyítja, hogy micsoda fatális félreértése az egész sorskönyv-elméletnek az a gondolat, miszerint „a gyerek sorskönyvét mi írjuk”.)

Körüljártunk tehát két kérdést: Mi is az a korai maladaptív séma, illetve hogy alakul ki. Előttünk áll tehát még a következő kérdések megválaszolása:

– Mi tartja életben a sémát?
– Mit csinál velünk a séma?
– Mit csinálunk mi a sémával?
– Mihez kezd a sémával a terapeuta?
 
Ezekkel a kérdésekkel folytatjuk.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 19 komment «




Címkék: terápia modell érzelem pszichoterápia sorskönyv fóbia trauma emlékezés elkényeztetés kognitív séma önsorsrontás szükséglet nag mintázat adaptív gátló parancs sématerápia maladaptív EMK TA Young

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr585454326

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cheoppy 2013.08.09. 23:06:46

tök jó, hogy újra írod a blogot! :)

tms_ 2013.08.10. 12:09:41

Én is nagyon örülök, hogy újra írsz, már nagyon vártam a sématerápia feldolgozását a Te interpretációdban, könnyed érthető hangnemben, a megszokott szellemességgel. Nagyon hasznos és élvezetes a blogod. Csak így tovább!

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.08.10. 12:42:22

@tms_: Köszönöm neked is, igyekszem nem csalódást okozni. :)

Bon Viki · http://chocologia.blog.hu/ 2013.08.10. 14:48:13

Szia, csak pár napja kavarodtam Hozzád, de egy pillanat alatt tudtam, hogy szereztél egy újabb hű olvasót, magaddal ragadtál.
Nem utolsó sorban szavaztam is, remélem aranyérmes blogger lesz belőled ;-)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.08.10. 16:05:55

@Bon Viki: Hű, a mindenit, köszönöm! :) Ezexerint lehet rám szavazni?! :O

TH 2013.08.10. 23:28:10

@Birtalan Balazs: Én is örülök neki. :)

halvanyelo 2013.08.11. 17:23:38

A téma iránt érdeklődő laikusoknak ajánlom Pál Feri atya előadásait, ő már több mint egy évet szentelt a különböző sémáknak, és szeptembertől is még a negatív sémákkal foglalkozik, mert nem ért még a végére. Nekem személy szerint nagyon sokat segített a téma, hogy rálássak a saját viselkedésemre különböző szituációkban, meg persze másokéra. A http://www.palferi.hu-ról meghallgathatóak/letölthetőek az előadásai. Az egész 2012/2013 évad a sématerápiáról szólt, és a 2011/2012-esnek egy része is.
Nagyon közérthető a blog nyelvezete, de ugyanakkor nem túl terjedelmes... Érthetően pontosan magyarázz na. Tök jó, hogy van ez a blog! Hajrá! :)

lampas_mano 2013.08.12. 07:35:10

@halvanyelo: eléggé inkorrekt dolognak tartom így és itt "reklámozni" ezt a dolgot, persze ez magánvélemény, hangsúlyozom, nem a fent nevezett előadás vagy interpretálója ellen van kifogásom...
@Balázs: hajrá :) Várom a folytatást, nagyszerűnek ígérkezik.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.08.12. 09:34:29

@lampas_mano: Ha nem offtopic, akkor nyugodtan lehet ajánlani itt bármilyen cikket vgy előadást vagy akármit. :)

Lesz folytatás bőven: ez a sémacucc legalább olyan kimeríthetetlen, mint a TA. :))

halvanyelo 2013.08.13. 19:26:20

Nem értem mi a gond teljesen. Ez nem valami titkos tudás tárháza, hanem egyszerű érdeklődök által is befogadható pszichológiai ismeretek, amik nagyon hasznosak szerintem, és Pál Feri előadásai ingyenesen elérhetőek ráadásul. Az összes. Úgy gondolom, hogy az internet egy nagyon pozitív tulajdonsága, hogy szabadon áramolhat az információ és ingyenesen, de legalábbis olcsón.
Olyan mintha mondjuk lenne egy témában egy könyv, én meg odaírnám egy kommentben, hogy van egy másik könyv is ugyanabban a témában. De ráadásul mindkettő ingyenes.
Természetesen egyiknek sem kötelező az elolvasása vagy mi.
Bocs Lámpás Manó, de semmi rossz szándék nem vezérelt, de ha valakit érdekel más által interpretálva is bővülhetnek az ismeretei a témában. Ennyi, úgy gondolom, hogy jót akartam és nem rosszat. Na remélem túltárgyaltam. :)

Nem kívántam csökkenteni a blog olvasóinak számát sem, de a kommentek számából ítélve azért nem ez a leglátogatottabb magyar blog, ezért valószínűleg olyan nagy kárt nem okoztam. De lehet rá szavazni, én rá szavaztam és nem most kezdtem olvasni egyébként. Béke! :)

kotibkore 2013.08.18. 19:42:11

Kicsit mellékszál, de nekem kérdés, hogy lehet-e a jóból túl sok. Ami a példában szerepel az nem annyira a jóból (valódi szükségletek) a sok, hanem inkább valami másfajta rosszból: rátelepedik a gyerekre, és nem hagyja az autonómiáját megélni.
Elsőre az fogalmazódott meg bennem, hogy ez a nyugati gondolkodásban egy elfogadott mítosz, hogy túl lehet szeretni egy gyereket, és el lehet kényeztetni azzal, hogy ha valódi szükségletekből túl sokat adsz nekik (túl sok közelség, túl sok ölelés, túl hosszú szoptatás, túl sok szabadság), ami szerintem egyszerűen nem igaz, éppen ellenkezőleg, majdnem minden gyerek szükséget szenved ezekben a mi társadalmi kereteink és normáink között (és most már egy csomó empirikus adat is van mögötte, hogy pl. a korai stressz hogyan befolyásolja a későbbi stresszre való fogékonyságot - mondjuk pl. ha kisbaba korától arra szoktatják a gyereket, hogy legyen külön, és hadd sírjon).
Másrészt viszont valahol ez tényleg egy valós dilemma (nekem személyesen is), hogy találod meg a helyes utat, ha a saját zsigeri tapasztalataidat nem akarod követni a gyereknevelésben. De a saját élményem nem az, hogy azzal van a baj, hogy átcsap egy másik végletbe a dolog, hanem, hogy nem tudsz mindent kizárni, ami zsigerből jön, és rossz. Lehet mondjuk egy gyerekre ráhagyni az agresszív, vagy önző megnyilvánulásokat, de egy gyerek, akit szeretnek, nem bántanak, és biztonságban érzi magát, az nem lesz problémásan agresszív. És már kezdettől ugyanannyira szociális lény is, mint amennyire, önző, és pl. segíteni akar, ha le nem szoktatják róla, és már kezdettől fogva autonóm lény is, és élvezi, ha ő csinálhat meg dolgokat, ha le nem szoktatják róla, és nem próbálják meg kivenni a kezéből a dolgokat (vagy félelmekkel elárasztani, "jaj, ne mássz fel, le fogsz esni, le fogsz esni")
off egyszer régen már jártam a blogodon, a wétiko-ról jutottam valahogy ide :-), és most pár napja visszataláltam, és azóta itt olvasgatok, sok minden érdekel amiről írsz

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.08.18. 20:33:51

@kotibkore: Úgy gondolom, hogy a "jó", a "rossz", de még a "séma" szavak is csupán segédfogalmak, amelyek nem egy az egyben akarják leképezni az igazságot, hanem modellt nyújtanak, megmagyarázni akarnak valamilyen jelenséget. Amennyiben e célnak eleget tesznek, akkor - és addig - szabad és érdemes használni őket. Ha pedig valamilyen finomhangolásra (esetleg új modell bevezetésére) van szükség, akkor azt senki nem tiltja meg.

Én úgy látom, hogy a "túl sok a jóból" megközelítés bír egy bizonyos magyarázó erővel, épp ezért adott kontextusban érvényes és értelmes. De természetesen ettől ez még továbbra sem a végső igazság.

Így árnyaltabb?

kotibkore 2013.08.19. 12:22:29

Jó, értem, ez egy modell :-), és értem, hogy a "túl sok jó" mire akar itt utalni, bár még akkor is azt gondolom, hogy önmagában ez nem lehet probléma - több alapszükséglet is van, és ha az egyikből túl sok van, akkor az csak akkor lehet probléma szerintem, ha valami másból, ami szintén fontos túl kevés.
De nem elméleti kérdések miatt akadtam fenn ezen, hanem mert ez a gyakorlatban is foglalkoztat a lányommal kapcsolatban, hogy jól kezelek-e bizonyos dolgokat, pl. ha agresszív. A családom pontosan ezzel az érvvel jön, hogy túlságosan sokat engedek meg neki. Anyám tavaly kifejtette, hogy a kétéves gyerekemet meg kell nevelnem, konkrétan meg kellene vernem..., ami mondjuk abszurd felvetés, de mondjuk az a mögöttes tartalom, hogy milyen határokat szabok neki, valós kérdéseket vet fel (a konkrét helyzetben megvannak a saját válaszaim is, de nem feltétlen tudok mindent a gyakorlatban is jól csinálni, amit elméletben úgy gondolok, hogy jó lenne). Na mindegy, ez már azt hiszem offolás itt.
Mondjuk jó lenne úgy csinálni a dolgokat, hogy neki már ne legyenek, vagy kevesebb maladaptív sémája legyen...

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.08.19. 12:36:27

@kotibkore: Nem offolás egyáltalán, nagyon is a témába vág. Csak konkrétságában már meghaladja a kommentben megvitathatóság határait. Valószínűleg hasznos lenne, ha konzultálnál valakivel, mondjuk egy gyerekterapeutával. Ha kell ilyen jellegű segítség, tudok nevet és elérhetőséget adni; ez esetben keress meg privátban. :)

Gregor Samsa 2015.06.20. 02:50:49

A sématerápia (más irányzatokhoz hasonlóan) nagyon hangsúlyozza, hogy a problémák gyökerei kisgyermekkorban alakulnak ki, ezzel kapcsolatban az a kérdésem, hogy mi lesz velük később, felnőttkorban (terápia nélkül)? Egyre inkább elmúlnak (egyszer olvastam valami olyasmit, hogy egyes személyiségzavarok 40 felett elmúlnak...), vagy inkább az a tipikus, hogy elmélyülnek? Mi van, ha valakinek felnőttkorában nem elégülnek ki az érzelmi szükségletei? Lehetséges, hogy valaki felnőttkorában szerezzen be számára új sémákat? Lehetséges, hogy valaki felnőttkorában kapjon "túl sokat a jóból"? (például állítólag a lottónyertesek gyakran meghülyülnek - lehet, hogy emiatt?)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2015.06.20. 09:30:56

@Gregor Samsa: A sémák motiváltak saját fenntartásukra. Ezért a jellemző az, hogy olyan választásokba viszik az egyént, amelyben aztán megerősödhetnek, és így fennmaradva egyre inkább meghatározzák az életet, a viselkedést.

Szerencsés esetben az ember átkerülhet olyan környezetbe, amely radikálisan más, mint amiben a sémák kialakultak. Egy szupportív, támogató, biztonságot adó környezetben a sémák spontán is gyógyulásnak indulhatnak. De sajnos nem ez a jellemző; ritka, hogy terápia nélkül sikerülne ezeket a mintázatokat meghaladni.

(Az, hogy a személyiségzvarok 40 fölött elmúlnak, kicsit erős. Olyan, mint azt mondani: az emberek rendszeresen a Holdra járnak. Szóval fordult már elő ilyen, igen, de...)

A sématerápia KORAI maladaptív sémákról beszél. Ettől még felnőttkorban is érheti az embert olyan élmény, amely radikálisan megváltoztatja a kognitív és érzelmi mintázatát, de én spec. nem gondolom, hogy a "túl sok a jóból" ide tartozna (meghülyülni séma nélkül is lehet). Én inkább a felnőttkori traumatizációról gondolom, hogy ki tud alakítani pl. Ma és Vh sémát - de ez csak az én eretnek gondolatom, nem a mainstream sématerápia.

tipitii 2018.05.06. 08:37:48

Szia Balázs!

Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhetöen. Még csak a Sémák sürüjében 1-t olvastam, de teljesen magaddal ragadtál. Legalább addig, amíg elolvasok minden sémákkal kapcsolatosat nem igen fogok mást olvasni. (Sajnos van mit észrevennem, tudatosítanom és javítanom :( ) Nagyon érthetöen írsz, nem kell szakembernek lennem, hogy megértsem a szavakat és grátiszként viccesen fogalmazol. Egyszerüen imádom mindenféle túlzás nélkül :D Gratulálok és nagyon köszönöm az írásaidat, rengeteget fognak segíteni. Ezeket mindenkinek olvasnia kellene, akkor jobban megértenék és elfogadnák magukat és másokat. Megosztottam a bejegyzést, hátha más is tanul belöle.

-Tímea