Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) EMK (17) emk (33) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) Felnőtt (3) felnőtt (15) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) Gyermeki (4) gyermeki (7) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) NAG (6) nag (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) nlp (18) NLP (3) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) szülői (5) Szülői (3) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Ihletett: Az élet túl rövdi ahhoz hogy ne vitázzunk az interneten vadidegen emeberkel. Én amúgy sokszor vesz... (2019.10.30. 08:16) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • dissipation1969: @HoldViola: velünk van ő most is... (2019.07.05. 01:51) Szerelmi bánat
  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

Az önszívatás három módja

2013.08.23. 20:07 Birtalan Balazs


 

onseggberugas.jpgAz ember roppant kreatív tud lenni, ha a cél az, hogy valamilyen úton-módon sikerüljön valagba rúgnia önmagát. A sématerápia történetesen három különböző módszert tart számon, amelyek mindegyike azt szolgálja, hogy – előbb vagy utóbb – megkeserítsük saját életünket.

A kérdés az, hogy előbb-e vagy utóbb. A három módszerből egy garantálja az azonnali fájdalmat. A másik kettő a fájdalom késleltetésének ígéretével – sőt tapasztalatával – nyomorít meg, csak épp hosszú távon. Lássuk, miről is van szó!

A korai maladaptív sémák, amint láttuk, sebek a személyiségen. Márpedig a sebek nem jó dolgok. Hanem rosszak. Elsősorban azért rosszak, mert fájnak. És mit csinál a mese hőse, ha találkozik a rosszal? Világos: megküzd vele. A kérdés csak az, hogy megfelelő eszközt választ-e a küzdelemre. A hétfejű sárkánynak balga dolog nekimenni csúzlival. Nem hatékony.

Ugyanez a helyzet a sémáinkkal is. Mivel aktiválódásuk esetén fájdalmat okoznak, kénytelenek vagyunk megküzdeni velük. A sématerápia három olyan megküzdési stílust tart számon, amelyeket használva mi, emberek megpróbálunk kezdeni valamit a sémáinkkal. A dologban az a szomorú, hogy a tapasztalat azt mutatja: mindhárom megküzdési stílus maladaptív. Azaz nem hatékony.

Hogy is mondta Hofi egykor?

Fölmerült, hogy a faluban nincs járda... Az elvtársak nagy büszkén mondták: „Kiharcoljuk!” Hofi kommentárja:

– Nagyapámtól tudom – aki kőmíves –, hogy a járdát nem harcolni kell, hanem betonozni.


Ugyanez a helyzet a sémákkal is. A sémákkal nem megküzdeni kell, hanem meg kell gyógyítani őket.

Amíg azonban eljutunk a gyógyításig, addig nézzük, mit is csinálunk a mindennapokban a sémákkal!


1. Elfogadjuk őket


Ez a legegyszerűbb, ebben nincs semmi csavar. Ha például a gyerekkorban kialakult sémám alapján él bennem egy hiedelem arról, hogy „értéktelen vagyok” (nevezzük nevén: ez az ún. Csökkentértékűség–szégyen séma; egy későbbi írásban bővebben is esik róla szó), és elfogadó megküzdési stílus szerint élem az életemet, akkor ezt a hiedelmet fenntartás nélkül benyelem, mint kacsa a nokedlit, és átérzem azt, minden borzalmával egyetemben. Akkor egy olyan világban élek, ahol mindenki más szebb, okosabb, ügyesebb, rátermettebb – azaz értékesebb –, mint én. Emiatt borzasztóan szégyellem magam, legszívesebben a föld alá süllyednék.

De nem süllyedek, ellenkezőleg. Az elfogadás azt jelenti, hogy az ember – közkeletű kifejezéssel élve – helybe megy a lófaszért. Azaz – természetesen nem tudatosan – gondosan megszűröm a valóságot, és az emberek tömegéből olyanokat választok ki barátként, partnerként stb., akik mellett valóban és jogosan átélhetem, hogy egy kis féreg vagyok. Olyanokat, akik az adott területen sokkal jobbak nálam. Mi több: akik ezt éreztetik is velem, és nem mulasztják el kellő gyakorisággal az orrom alá dörgölni, hogy mennyire sehol nem tartok hozzájuk (vagy – alvariáció – az elvileg meglevő képességeimhez) képest.

Nézzünk egy másik példát. Ha gyerekkoromban a szüleim gondosan belém nevelték azt a hiedelmet, hogy a világ egy szörnyű veszélyes hely, akkor annak is fogom látni. (Ez az ún. Sérülékenység–veszélyeztetettség séma; erről is lesz még szó.) Az életemet átjárja a rettegés, hogy vajon melyik lesz az a pillanat, amikor lesújt rám az istennyila (mellékes, hogy természeti katasztrófa, betegség, baleset vagy bűncselekmény formájában). És nem felejtem el napról napra átnézni a híreket bulvárlapokban és a neten, kimazsolázva a háborús kegyetlenkedéseket, a gyerekgyilkosságokat, az esőerdők és a jégtakaró aktuális állapotáról szóló legfrissebb tudósításokat, hogy – mint egy igazi narkós – beadjam magamnak az aktuális adag borzonganivalót, ami egy ideig szinten tartja a szorongásomat.

Az eredmény mindkét példának hozott séma esetén az, hogy az ismétlődő tapasztalatok révén a séma megerősödik bennem, és még nagyobb teret ölel fel az életemben.

Ha viselkedésemben az elfogadó stílus dominál, akkor a környezetem nagy valószínűséggel kedveli a társaságomat, mert általában barátságos, együttműködő, szerény és visszahúzódó vagyok; olyan, aki a saját igényeit háttérbe szorítja, aki szinte mindig a másik kedvét keresi. Hogy emellett odabent mennyire érzem magam nyomorultul, az más lapra tartozik.


2. Elkerüljük őket


Ha például Csökkentértékűség–szégyen sémánk van, akkor nem megyünk bele olyan helyzetbe, ahol ki lennénk téve a kritikának. Nem vállaljuk fel barátaink előtt a véleményünket, sőt lehetőleg nem tartunk fenn barátságokat. Nem indítunk blogot, hiszen bárki megszólhatná, hogy mit és hogyan írunk. Nem teszünk ki magunkról profilképet a Facebookra, mert elég, ha mi tudjuk magunkról, hogy milyen szörnyen rondán nézünk ki; isten őrizz, hogy ezt valaki még a képünkbe is vágja. Azaz elkerüljük a puszta lehetőségét is, hogy szembesítsenek saját értéktelenségünkkel.

Ha a Sérülékenység–veszélyeztetettség sémával akarunk megküzdeni az elkerülés eszközét használva, akkor – szemben az elfogadással – eszünk ágában sincs szörnyűségek után kutatni a sajtóban. Ellenkezőleg: lehetőleg be sem kapcsoljuk a tévét, vagy ha igen, akkor csak kellemes szappanoperákat nézünk. Olyanokat, amelyeken nem kell gondolkodni: amelyek távol tartanak a valóságtól. Hiszen, mint tudjuk, a valóság szörnyen veszélyes. Bármit megteszünk azért, hogy a veszélynek még a szele se súrolja az arcunkat. Kizárt dolog például, hogy elmenjünk egy olyan helyre, amit nem tartunk tökéletesen biztonságosnak. Súlyosabb esetben a lábunkat sem tesszük ki a lakásból; helyette változatos fóbiákat fejlesztünk ki magunkban.

Az elkerülés vonatkozhat magára a fájdalmat ígérő helyzetre („nem ismerkedem, mert a végén úgyis elhagynak”). Vonatkozhat a fájdalmas gondolatra – ez esetben változatos eszközökkel akadályozom meg magam a gondolkodásban (leragadás a tévé elé, függőség szerencsejátékoktól, számítógépes játékoktól, az internettől általában stb.). És vonatkozhat magára a fájdalom érzetére is. Kiváló legális és illegális kémiai anyagok állnak az ember rendelkezésére, ha fájdalmat akar csillapítani, a cigarettától a nyugtatókon és az alkoholon át a legváltozatosabb kábítószerekig. Ezek között van olyan, ami lenyugtatja az embert (és ezért nem érzi – annyira – a fájdalmat), és van, ami felpörgeti, elárasztja pozitív érzésekkel, élményekkel, izgalmakkal – így emelve falat közé és a fájdalmat ígérő valóság közé.

Ezt sehol nem olvastam, és lehet, hogy nincs igazam, de jelenlegi ismereteim alapján úgy gondolom, hogy az elkerülő megküzdési stílus egyik legvegytisztább formája az Anonim Alkoholisták (AA) működésében figyelhető meg.

Az AA alaptétele, hogy az alkoholizmusból meggyógyulni nem lehet; amit lehet, az a teljes szakítás az itallal. Ezért mondják az AA-sok, hogy „alkoholista vagyok, és harmincnégy éve nem ittam”. Egész viselkedésük, életmódjuk – sőt az identitásuk – arról szól, hogy valamit nem csinálnak, valamit elkerülnek, mert ha nem ezt tennék, akkor annak beláthatatlan következményei lennének.


Ebben a példában világosan tetten érhető, hogy az elkerülés mint megküzdési stílus miért számít maladaptívnak: noha pillanatnyilag, rövid távon valóban csökkenti (alkalmasint kizárja) a fájdalmat, hosszabb távon semmi egyebet nem csinál, mint a sémát állítja az élet középpontjába. Az élet arról szól, hogy elkerüljük a sémát. Minden egyes elkerülési aktus (újabb egy óra a gép előtt, egy következő feles, megint egy szem nyugtató, egy újabb otthon töltött este stb.) azt húzza alá duplán és vastagon, hogy a séma igenis jelen van, hogy erős, hogy veszélyes ellenfél.

Az elkerüléssel folyamatosan körbejárjuk a sémát – és ezzel életünk középpontjában tartjuk azt. És értelemszerűen minden tapasztalatunkkal folyamatosan erősítjük.

Ha javarészt elkerülő stílusban éljük az életünket, akkor egyrészt lehet, hogy alig találkozunk emberekkel, másrészt – ad abszurdum – elképzelhető, hogy igazi parti-arccá nőjük ki magunkat. Olyanná, aki mindig pörög, akinek mindig van valami jó bemondása, akinek imádni lehet a stílusát, és sokan imádják is, hiszen mindenkit ismer – felszínesen. Valójában a sok póz, a nagy hangerő, a térdet csapkodó röhögések és a fékeveszett bulik elsődleges célja, hogy biztonságos, áthatolhatatlan falat emeljen maga köré. Olyan bombabiztos falat, amin alkalmasint ő maga sem tud áthatolni, hogy kapcsolódjon önnön valódi érzéseihez és szükségleteihez...


3. Túlkompenzáljuk őket


A túlkompenzáló személy úgy viselkedik, mintha a sémának pontosan az ellenkezője volna igaz. Szemben a sémát elfogadó stílus többnyire kedves, jámbor, kötelességtudó képviselőivel, a túlkompenzáló többnyire arrogáns, önző, hanyag, gyakran erőszakos.

Ha látunk valakit, aki nagy erőkkel fényezi magát, miközben mindenki mást kritizál, akkor nagyobb összegben fogadhatunk, hogy emberünk a Csökkentértékűség–szégyen sémáját igyekszik túlkompenzálni. Aki 160-nal baromkodik az autópályán, vagy a metsző téli szélben is kigombolt kabáttal, sapka nélkül mászkál a világban, az jó eséllyel a Sérülékenység–veszélyeztetettség sémáját kompenzálja túl.

Amint az elkerülésnél, úgy a túlkompenzálásnál is az a helyzet, hogy a választott viselkedés pillanatnyilag távol tartja a korai sérülések által generált fájdalmat – valójában azonban a túlkompenzálónak pontosan ugyanúgy a séma körül forog az élete, mint az elfogadónak és az elkerülőnek.

A túlkompenzálás jelensége fogalmilag meglehetősen nagy átfedést mutat a TA Lázadó Gyermeki énállapot és ellentétes sorskönyv fogalmaival. (Lásd itt jobbra a Címkefelhőt.)


Fontos!


A sématerápia különbséget tesz maladaptív megküzdési stílus és maladaptív megküzdési reakció között. Előbbiből három van; amint láttuk: elfogadás, elkerülés és túlkompenzálás.

Megküzdési reakcióból ezzel szemben mintegy hétmilliárd van. A megküzdési reakció az egyén – tehát az egyedi ember – saját kipróbált, jól begyakorolt, konkrét válasza a maga sémáira egyenként és együttvéve. Két ember reakciója lehet döbbenetesen hasonló egy bizonyos helyzetben. De ha túllépünk az egyedi helyzeten, és egymás mellé tesszük a teljes viselkedésmintázatukat (vagyis az egész életüket), akkor nagy különbségeket fogunk látni. És ha bármely két ember életét összehasonlítjuk, ugyanerre az eredményre jutunk: hogy bár sémáik lehetnek hasonlóak; hogy jellemző megküzdési stílusuk lehet azonos – megküzdési reakciójuk teljes mintázata mégis egyedülálló.

Itt kezdődik a sématerapeuta nem kis feladata: a kliens életében, az ő egyedi viselkedésében felismerni – kémiai hasonlattal: izolálni – azt a véges számú mintát (a konkrét sémákat, illetve az egyedi reakciók mögötti megküzdési stílusokat), amelyre a terápiás gyakorlat már kifejlesztette a maga segítő eszközeit.

A következő írásban tehát – még mielőtt alámerülnénk a 18 séma óceánjába – vázlatosan megnézzük, hogy mit is művel a sématerapeuta. Szakzsargonnal élve: miként konceptualizálja az esetet, és milyen terápiás intervenciókat alkalmaz.

Kicsit kevesebb zsargonnal és kicsit több fellengzősséggel: hogyan diagnosztizál és hogyan gyógyít.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 1 komment «




Címkék: kábítószer alkoholizmus elfogadás elkerülés sématerápia ellentétes sorskönyv Hofi Géza TA AA megküzdési stílus megküzdési reakció túlkompenzálás csökkentértékűség-szégyen sérülékenység-veszélyeztetettség Anonim Alkoholisták Lázadó Gyermeki

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr925473905

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Danny007 2013.09.11. 08:50:20

Köszönöm!!! Egy élmény volt a poszt elolvasása, rámutattál bizonyos vakfoltjaimra is, emellett összegezted azt, amiket már valahol tudtam magamról, csak nem jött elő, nem tudtam konkrétan megfogalmazni eddig. Rám azt hiszem, az első kettő igaz. De ilyen lehet, hogy a két módszer egyszerre van jelen, ha olykor az egyik is kerül előtérbe?
Viszont azt nem hiszem, hogy minden barátságomat vagy bármiféle emberi kapcsolatomat a sémáim uralnának. Kihatással lehet rá, például hogy rettegek a kapcsolatok megszűntétől. Vagy hogy valamiért kísért az, hogy valami károsat csináljak magammal. De ez visszavezethető az első és a második módszerre is, illetve a félelmeimre.