Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) EMK (17) emk (33) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) Felnőtt (3) felnőtt (15) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) Freud (3) freud (9) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) gyermeki (7) Gyermeki (4) halál (12) harmadfokú (3) harry potter (20) Harry Potter (4) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) NAG (6) nag (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) nlp (18) NLP (3) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) szülői (5) Szülői (3) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Ihletett: Az élet túl rövdi ahhoz hogy ne vitázzunk az interneten vadidegen emeberkel. Én amúgy sokszor vesz... (2019.10.30. 08:16) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • dissipation1969: @HoldViola: velünk van ő most is... (2019.07.05. 01:51) Szerelmi bánat
  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

2. séma: Bizalmatlanság–abúzus (2. rész)

2013.11.30. 14:42 Birtalan Balazs


 

Hosszasan tárgyaltuk az I. sématartomány 2. sémájának, a Bizalmatlanság–abúzus (Ma) sémának a lehetséges gyermekkori eredetét. Beszéltünk az abúzus szó jelentéséről, a gyermekbántalmazásról, a traumák természetéről, sőt még az emlékezeti torzításokról is. Egyvalamiről nem esett mindeddig szó: arról, hogy voltaképpen mi is az a Bizalmatlanság–abúzus séma.


Mark Twain és a macska


Az Ma séma alapja egy kognitív torzítás, nevezetesen a túláltalánosítás. Láttuk, hogy a séma gyermekkori hátterében olyan epizódokra bukkanhatunk, amikor a gyereket bántalmazták, kihasználták, becsapták, megalázták. Ez eddig egyedi tapasztalat. („Egyedi” akkor is, ha ismételt, annyiban, hogy konkrét). Sémává attól válik, hogy az ember az egyedi tapasztalatot úgy tekinti, mintha az a valóság egészére nézve érvényes információval szolgálna. Mark Twain szavaival:

A macska, ha egyszer ráült a forró kályhalapra, soha többé nem fog forró kályhalapra ülni. De hideg kályhalapra sem.

bizalmatlansag.JPGAkinek aktív az Ma sémája, annak alaphiedelme, hogy az egész világ egy forró kályhalap. Meg van győződve arról, hogy az emberekben nem lehet megbízni: hogy gyakorlatilag minden ember bántalmazza, kihasználja, becsapja és megalázza őt – vagy ha vannak is, akik eddig nem tették, azok is minden bizonnyal erre készülnek. Élete állandó készenlét és gyanakvás: igyekszik idejében felismerni és leleplezni mások hátsó szándékát, manipulatív üzelmeit.

Ma sémával az ember egyedül érzi magát, környezetétől elidegenedve. Jellemző érzése a tehetetlenség és reménytelenség – ugyanúgy, mint gyermekkorában, amikor még fizikailag volt képtelen megmenteni önmagát a bántalmazó személyektől. Emellett gyakori a szégyen és a bűntudat érzése, hiszen kicsi gyermekfejében egykor úgy állt össze értelmes, kerek egésszé a valóság, hogy „bántanak – tehát rossz vagyok”. (Főleg akkor, ha aktív a Csökkentértékűség–szégyen séma is.) E hiedelem felnőttkorban is elkísérheti az embert, és mindaddig megmarad, amíg a gyógyító, szerető környezet, avagy terápiás beavatkozás hatására szépen, lassan át nem íródik.


A bizalmatlan ember viselkedése


Mint minden sémára, a Bizalmatlanság–abúzusra is érvényes, hogy az ember háromféleképpen reagálhat rá.

Az első az elfogadás. Aki elfogadja az Ma sémát, az átengedi magát a hiedelemnek, miszerint az emberek valóban rosszak, valóban bántják (bántani fogják) őt, s mivel ez a helyzet, nem is érdemes küzdeni ellene. Az ilyen ember beletörődik a bántalmazásba, és csöndesen tűri, hogy a másik szavakkal vagy tettekkel abuzálja őt. Ha épp párválasztásról van szó, tudattalan képességeit latba vetve alkalmasint gondosan fel is méri, hogy a jelöltek közül ki az, akitől jó eséllyel megkapja majd naponta a maga erőszak-adagját, olyan mennyiségben, hogy az képes legyen fenntartani a gyerekkorban kialakított világképét. A „csöndes tűrés” olykor lehet csöndes lázongás is (amiről csak egy-egy barátnő vagy a „Kedves Naplóm” tud), de ölthet magára vallásos ideológiát is, pl.: „A szenvedéseimet egyesítem Krisztus szenvedéseivel, és fölajánlom őket szegény bűnös férjem megtéréséért.” Ez így nagyon autonóman hangozhat, holott valójában nem egyéb, mint a korai maladaptív séma elfogadása.

FIGYELEM!

Attól, hogy rámutatunk a tényre, miszerint a bántalmazás kétszemélyes történet, és hogy a bántalmazott személyisége is belejátszik ebbe a történetbe, korántsem akarjuk felmenteni a bántalmazót és az áldozatra hárítani a felelősséget! A pszichoterápia – így a sématerápia is – nem jogi és nem erkölcsi kérdéseket vizsgál, hanem gondolatok, érzések és viselkedések összefüggését modellezi, illetve igyekszik megváltoztatni diszfunkcionálisból funkcionálisba.

A magam részéről élesen visszautasítom azt a cinikus, szexista – és sajnos a magyar politikai életben is képviselt – hozzáállást, miszerint a megerőszakolt nő „kihívó viselkedése” vagy a megvert feleség „engedetlensége” (pl. hogy nem szült elég gyereket) magyarázza, sőt akár fel is menti az agresszort.


A második megküzdési stílus, mint tudjuk, az elkerülés. Az Ma séma esetében ez azt jelenti, hogy az ember – azon hiedelemnek engedve, miszerint egy intim kapcsolatban végső soron úgyis kihasználnák és bántanák – elkerüli az intim kapcsolatokat. Ezt sokféleképpen teheti: választhatja nyíltan a szingliséget, de az is „jó” megoldás, hogy a felszínen hatalmas erőket mozgósít annak érdekében, hogy párt találjon, de a megfelelő pillanatban ügyesen megfúrja a dolgot (hülyén öltözik fel, elfelejti a randit, mond valami vállalhatatlant stb.), és a végén ismét egyedül marad (jé, nahát).

Az elkerüléshez hozzátartozik a titkolózás is: ha Ma sémával küzdök, akkor jóllehet esetleg vannak barátaim, valójában egyikükben sem bízom meg igazán, falakat tartok fenn a kapcsolataimban. Mivel a hiedelmem az, hogy előbb-utóbb úgyis elárulnak, igyekszem ennek elejét venni: egyrészt, ami valóban fontos nekem, azt nem osztom meg senkivel; másrészt tesztelem az ismerőseimet, bizonyítékokat gyűjtök ellenük, hogy beigazolódjon a sejtésem: az illető tényleg nem méltó a bizalmamra. A tranzakcióanalízisben (TA) ezt a játszmát „Most rajtacsíptelek, te gazember!” néven ismerjük.

A harmadik megküzdési stílus a túlkompenzálás. Ennek normáját így lehetne megfogalmazni: „Használd ki őket, mielőtt ők használnak ki téged!” Valószínűsíthető, hogy a másokat kihasználó (megalázó, bántalmazó stb.) emberek jelentős hányada nem „gyárilag gazember”, hanem saját Ma sémáját kompenzálja túl – mintegy tovább dobva a kezét égető forró krumplit. Ezt a mechanizmust támogatja, ha a Büntető készenlét (Pu) séma is jelen van a személyiségben.

Jól ismert sztereotípia, hogy a szexuálisan bántalmazott gyermek felnőve maga is szexuális bántalmazóvá válik. Ez ebben a kategorikus formában bizonyítottan nem igaz. Az viszont kétségtelen, hogy ez is egyike a sorslehetőségeknek: a képben benne van, hogy egykori fájdalmai fölelevenedését a sémát túlkompenzálva – azaz valaki mást bántalmazva – próbálja megakadályozni.

A túlkompenzálás másik – lényegesen szociokomformabb, de így is maladaptív – fajtája, ha az egykori bántalmazott a bántalmazottak megmentője lesz. A „megmentő” szó ismerős lehet a TA-ból: a drámaháromszög egyik szerepét nevezik így, és – már ebből is következik – semmi köze az autonómiához. Jogvédők, civil szervezetek, önkéntes segítők között lehet találkozni ezzel a megküzdési reakcióval: Mi vagyunk a szemfüles és jó emberek, akik megakadályozzuk az agressziók agresszióját, megvédjük és támogatjuk az áldozatokat. Ebben az élethelyzetben könnyen kialakul egy olyan túlegyszerűsített világkép, amelyben minden ember vagy gonosz sápadtarcú, vagy szegény indián; vagy ártatlan nő, vagy potenciális gyilkos férfi, stb.


Két saját megfigyelés


Ezek tényleg csak megfigyelések, nem pedig ellenőrzött kísérletek. Két viselkedésről van szó, amit többször megfigyeltem munka közben. Nem azt állítom, hogy e viselkedések nélkül ne lehetne valakinek Bizalmatlanság–abúzus sémája, sőt még azt sem, hogy aki e viselkedések valamelyikét produkálja, annak egész biztos, hogy van ilyenje. Annyit mondok csupán, hogy a saját munkámból nem emlékszem olyan kliensre, akinél úgy jelent meg e két viselkedés valamelyike, hogy közben ne lett volna nála aktív az Ma séma.

Az egyik viselkedés: a szembefordított fotel. Nálam az alapértelmezett elrendezés az, hogy a kliens egy dohányzóasztal hosszanti oldalára merőlegesen elhelyezett fotelban ül. Én az asztal rövidebb végénél ülök egy ugyanolyan fotelban, de nem merőlegesen az asztalra, hanem 45 fokkal a kliens felé fordulva:

terapia_elrendezes.jpg
Így a kliensnek bármikor lehetősége van a szemembe nézni – de nem kötelező. Emellett könnyen elérheti a kancsót és a számára kikészített poharat, illetve, ha van valami az asztalon, amivel tennivalója van (kérdőív, rajz, gyurma, plüssállat stb.), akkor ahhoz is jól hozzáférhet.

Ehhez képest vannak, akik azzal kezdenek minden ülést, hogy befordítják a foteljüket, szembe az enyémmel:

terapia_elrendezes_2.jpg 
Ami engem ugyan nem zavar, azonban elgondolkodtat. Amikor adott esetben rákérdezek e „lakásátrendezés” okára, vagy nem kapok választ, vagy semmitmondót („így kényelmesebb”, „miért, baj?”). Mélyebb beszélgetés során azonban könnyen ki tud derülni, hogy a mögöttes ok, hogy így jobban a látóterében vagyok, hogy kontrollt gyakorol a helyzet fölött – egyszóval valami bizalomprobléma jelenik meg.

A másik viselkedés pusztán annyi, hogy miközben jegyzetelek beszélgetés közben, időről időre odasandítanak az ölemben tartott írótáblára, hogy vajon mit is írok fel éppen. Megesik, hogy valaki rá is kérdez: „Most mit írtál le?” Ilyenkor felolvasom (vagy meg is mutatom) neki, amit épp leírtam, ő pedig jó eséllyel csalódik, mert szemfüles megfigyelés vagy blikkfangos értelmezés helyett csupán a saját szavait hallja vissza (ha épp szó szerint jegyzeteltem), vagy az épp megbeszélt témáról írt rövid emlékeztetőt (pl. „sorskönyvi üzenetek, gátló parancsok”). Gondolom, nem kell bizonygatni, hogy e viselkedés is a bizalom elégtelen voltára utal.
 
 

Visszatalálás a bizalomhoz


Ez nehéz és lassú folyamat, de nem lehetetlen. A terapeutától teljes őszinteséget és hitelességet követel, hiszen az egyik elsődleges feladata, hogy mintegy hídként szolgáljon az abuzált, bizalmatlan kliens és az őt állítólagosan fenyegető külvilág között. Ez a munka nem tűri a titkolózást, a szakmai elefántcsonttoronyba való bezárkózást. Ha a terapeuta nyílt lapokkal játszik, akkor a kliens idővel megtanulhatja – megtapasztalhatja –, hogy lehetséges őszinte, bizalomteljes kapcsolat ember és ember között. S e mesterséges helyzetben megélt tapasztalatát konvertálhatja élete valós kapcsolataira is.

Emellett számos más dolgot is meg kell tanulnia. Elsősorban is különbséget tenni múlt és jelen, valamint a bántalmazó személy(ek) és a többi ember között. Vagyis be kell látnia – visszautalva Mark Twain szavaira –, hogy ez a kályhalap nem az a kályhalap.

E tanulási folyamat korántsem arra irányul, hogy a kliens vakon megbízzon jelenének minden szereplőjében. A „mindenkiben meg lehet bízni” pontosan ugyanolyan maladaptív hiedelem, mint a „senkiben nem lehet megbízni”. A kliensnek azt a képességet kell elsajátítania, hogy miközben az „ártatlanság vélelmével” viszonyul környezetének tagjaihoz, felismerje a tényleges bántalmazás és kihasználás jeleit. Ennek révén képes legyen egyszer s mindenkorra kilépni az abuzív kapcsolatból (abbahagyva a bántalmazó partner mentegetését), és olyan partnert, illetve barátokat tudjon választani magának, akik méltók a bizalmára.

Hogy „méltó”, azt a begyógyult Ma sémájú kliens egyszerűen látja – nincs szüksége arra, hogy paranoid módon tesztelje családtagjait és ismerőseit. Ugyanígy, képes abbahagyni mások „megelőző jellegű” becsapását.

Röviden: megtanul nyíltan viselkedni, és e nyílt viselkedésben biztonságban érezni magát.
 




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 4 komment «




Címkék: terápia pszichoterápia trauma bizalom autonómia elfogadás játszma elkerülés séma abúzus sématerápia drámaháromszög Mark Twain TA sématartomány Bizalmatlanság-abúzus Csökkentértékűség-szégyen Büntető készenlét

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr85668728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nattefrost9 2013.12.02. 18:57:08

Ugye tudod? Biztos tudod. Szerintem nem egyedül örülök tökre, minden alkalommal, amikor frissülve van itt a blogon.

Külön jól esik, hogy hapsi létedre ennyire érzékeny vagy a nőgyűlölő atrocitásokra. Az is hasznos, hogy felhívtad a figyelmet arra, hogy különbséget kell tenni - nem morális kérdésekről van szó, ja.
Az áldozathibáztatás meg sajnos nagyon általános, rengetegen akadnak, akik észre sem veszik - jó, hogy ennyire kiemeled!

A hasítási problematika szemléltetésén meg ráadásul röhöghettem is egyet! Gonosz sápadtarczú vs. szegény indián; meg kályhalap...

Egy kérdésem van. Voltaképpen meg sem bírom értelmesen fogalmazni: mit lehet azzal kezdeni, amikor az esetleges kihasználás/bántalmazás jeleit az ember észreveszi ugyan, de megpróbál "nagylelkű lenni", vagy önmagát győzködi, hogy "nem kell mindenkivel szemben paranoiálni" - aztán kiderül utólag, hogy MÉGIS helyes lett volna komolyan venni a saját "paranoiáimat"?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.12.02. 23:11:01

@Nattefrost9: Köszi a szép szavakat. :) Az évek (mit évek: immár évtizedek) során valóban kiélesült a fülem a szexista megnyilvánulásokra. Ezt nem tartom érdemnek - sokkal inkább továbbadható skillnek, úgyhogy amennyire tudok, rajta vagyok a témán. :)

A kérdésedre viszont nem tudok választ adni, mert nem tiszta, mire vonatkozik. Mit lehet kezdeni a múltra vonatkozóan? Nem sokat. Legfeljebb megérteni a saját működésünket, empatikusak lenni önmagunkkal, elgyászolni a veszteséget. Vagy a jövőre vonatkozóan? Azzal már több mindent lehet: pl. levonni a múlt ismétlődő mintázataiból adódó tanulságokat - ügyelve arra, hogy lehetőség szerint a tanulság megfogalmazását Felnőtt énállapotban tegyük, minimalizálva a kognitív torzításokat (és ezzel minimalizálva a sémáink megerősítésének valószínűségét).

Na, asszem, ez elég általános és semmitmondó - de jobbat most nem tudok kiizzadni...

Nattefrost9 2013.12.03. 00:18:43

Értem, azt hiszem.
Mindenesetre hetero pasiknak is példát mutathatsz ezzel.

Köszi, ahhoz képest, hogy a kérdést milyen kreténül fogalmaztam meg, ki is találtad, mire vonatkozott :}}}}} Nem is volt kiizzadott a válasz. Még egyszer köszi.