Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) EMK (17) emk (33) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) Gyermeki (4) gyermeki (7) halál (12) harmadfokú (3) harry potter (20) Harry Potter (4) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) nag (6) NAG (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) nlp (18) NLP (3) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) szülői (5) Szülői (3) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • dissipation1969: @HoldViola: velünk van ő most is... (2019.07.05. 01:51) Szerelmi bánat
  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Adam Dosa: Hálás köszönetemet küldöm önnek ezekért az irásokért. Azt hiszem ateista vagyok, de most mégis úgy... (2016.10.17. 16:07) Restancia: a további 8 séma
  • Leo Festmények Szabó Eszter: Kácsándi Elvira? Ryke Geerd Hamer módszerével segít gyógyulni.. nem szimpi? (2016.06.14. 09:19) Balázs, a terapeuta elköszön
  • tesz-vesz: @Alensha: és nyugodtan használhatod a válaszgombot is, olyan gerinces (2016.06.06. 17:39) Kasszazárás
  • tesz-vesz: @Alensha: "ki gépen szállt fölébe annak térkép-e táj" idézni csak pontosan, szépen, persze ha kij... (2016.06.06. 17:17) Kasszazárás
  • Utolsó 20
pagerank

„Illetlen érintések” és „lelki terror”

2015.06.30. 16:39 Birtalan Balazs


 

pannonhalma.jpgLehet-e témája egy alapvetően pszichológiai blognak a Pannonhalmi Bencés Gimnázium egykori sztártanára, M. atya, akit „illetlen érintések” és „lelki terror” miatt bocsátottak el állásából, egyszersmind a szerzetesrendből? Mi az, hogy – a minden szemszögből borzasztó történet csak úgy hemzseg a külön-külön, önálló posztokért kiáltó motívumoktól.

Ez nem fog megtörténni.

Bár írhatnék, nem írok arról, hogy az érintett gyerekeknél a történtek milyen korai maladaptív sémákat alakíthattak ki, illetve erősíthettek meg.

Nem írok arról, mi a különbség a pedofília és az efebofília között (az ismert tények tükrében – a közbeszéddel ellentétben – az esetnek nincsenek pedofil vonatkozásai).

Nem írok arról sem, hogy az ország számos „elit gimnáziumnak” nevezett versenyistállójából lehetne olyan rémtörténetek sokaságával sokkolni a nagyérdeműt, amelyek maximálisan kimerítik a „lelki terror” fogalmát – csak mivel történetesen híján vannak bármiféle fülledt, kedélyborzoló szexuális felhangnak, nem ütik át a média ingerküszöbét.

Nem írok bővebben arról sem, hogy mi mindenről nem írok.

Két dologról írok csupán, azokról azokról is jószerével csak a gondolatfölvetés szintjén. 


Pallasz Athéné?


A Sorskönyv nélkül rutinos olvasói tudhatják, hogy az itt található írások nyíltan szembefordulnak azzal a mainstream ember- és világképpel, amely szerint vannak „jó emberek” és „rossz emberek”, vannak „normálisok” és „abnormálisok”, „erkölcsösek” és „züllöttek” stb. A minap épp a legutóbb bemutatott korai maladaptív séma, a Feljogosítottság–grandiozitás kapcsán került elő ez a kérdés. Jóllehet a cikkben arról az esetről írok, amikor „valaki birodalmi lépegetőként gázolja le környezetét”, egy kommentben érkező felvetésre határozottan visszautasítottam, hogy bárki embert is „birodalmi lépegetőnek” tekintsek, azaz azonosítsam a viselkedést magával a személlyel.

Meggyőződésem, hogy egyetlen ember sem „statikusan valamilyen”.

Egyrészt az, hogy én ma, 2015 nyarán miként gondolkodom, érzek, észlelem a körülöttem lévő világot és az embereket, illetve miként cselekszem – ez korántsem egységes, homogén valóság. Számtalan tényező határozza meg, hogy Szülői, Felnőtt vagy Gyermeki énállapotban vagyok éppen. Ezt itt és most nem magyarázom el sokadjára – erre az evidens tényre épül az egész tranzakcióanalízis, és voltaképpen erről szól az egész blog.

Másrészt azért sem tekinthető senki „statikusan valamilyen”-nek, mert az, hogy ma – akármelyik énállapotunkban is – milyenek vagyunk, az hosszú folyamat eredménye. Egész pontosan: azt, hogy a mostani másodpercben épp kik vagyunk és mit csinálunk, meghatározza egész élettörténetünk (mindaz, amit mi magunk csináltunk és mindaz, amit velünk csináltak), a fogantatásunktól kezdve az ezt megelőző másodpercig. Pallasz Athénéről tudjuk, hogy teljes harci díszben pattant ki Zeusz fejéből. Ez az egyik lényegi különbség közte bárki emberfia között – beleértve és M. atyát is.

E két okból – a személyiség komplex volta, valamint a személyiség kialakulásának időbeli folyamata – nem fogadom el azt a könnyű utas megoldást, amely néhány jól megválasztott minőségjelzővel akar körülírni egy embert. Túl azon, hogy emberjogi aktivista énem élénken tiltakozik bármiféle címkézés ellen (az esetleges közbevetésre válaszolva: az ellen is, amikor történetesen saját magamat kapom címkézésen), egyszerűen úgy vélem, a címkézés tudományos értelemben elfogadhatatlan, pszichoterápiás szempontból pedig kifejezetten káros.

A tudományos vonatkozásról annyit, hogy a tudós dolga elsődlegesen az, hogy kíváncsi legyen. Hogy érdeklődjön. Hogy kérdései legyenek. Hogy rákérdezzen annak hogyanjára és miértjére is, amit mindenki más kétely nélkül elfogad. Akinek az élettel és a világgal kapcsolatban nincsenek kételyei, akinek a fejében – és beszédében, írásaiban – csak kijelentések, megmondások nyüzsögnek, az nem tudós, hanem prédikátor.

Ha én ma nem vagyok pedofil, nem vagyok gyilkos, nem vagyok pszichopata, nem vagyok öngyilkos merénylő, az nem az én érdemem, hanem egy hosszú és sokrétű folyamat pillanatnyi eredménye. E folyamatban ugyan szerepelnek a saját – sorskönyvi és autonóm – döntéseim is, de szerepel benne sok más tényező. És ezek között lényegesen több az olyan, amit nem ismerek és nem értek, mint amivel pontosan tisztában vagyok.

És megfordítva: ha ma valaki pedofil, gyilkos, pszichopata vagy öngyilkos merénylő, az nem csupán az ő autonóm döntése, hanem egy hosszú és sokrétű folyamat pillanatnyi eredménye, amely folyamat tényezői között lényegesen több az olyan, amit nem ismerünk és nem értünk, mint amivel pontosan tisztában vagyunk.

Hogy arra, amit M. atya a diákjaival tett, van-e erkölcsi mentség, azt mondják meg az erkölcstanászok. De hogy pszichológiai magyarázata van, az biztos, akkor is, ha e magyarázat nagy részét nem ismerjük. M. atya nem „ilyen”, hanem „ilyenné vált”. (Még pontosabban: „így viselkedővé” vált.) És ha a magyarázat keresése helyett leragadunk a címkézésnél, tehetetlenek leszünk mind annak megakadályozásában, hogy ez a történet bárhol és bármikor megismétlődjék, mind annak felismerésében, hogy a környezetünkben valami hasonló történik. Most, ma. Ezekben a pillanatokban, amíg én ezt írom, te meg olvasod. (M. atya dolgai több mint két évtizedig zajlottak teljes nyilvánosság előtt, anélkül hogy bárkinek szemet szúrtak volna.)

A pedofilok, gyilkosok, pszichopaták, öngyilkos merénylők (stb.) megértésére irányuló törekvés nem öncélú pszichologizálás, nem úri huncutság, hanem a szó szoros értelmében vett ön- és közérdek; társadalmi felelőssége kivétel nélkül mindenkinek.


Mindenki szem a láncban


Az eset egykori érintettei (ha tetszik: áldozatai) számára megnyugtató összefoglalója az egész szörnyűségnek az a konklúzió, amely szerint „M. atya a bűnös, Pannonhalmának azonban mindebben semmi felelőssége nincs”.

E narratíva nyilvánvalóan megnyugtató mindenkinek, akinek a mai felnőtt identitásában fontos szerepet tölt be egykori iskolája. És sietek leszögezni: nem akarom elvitatni vagy akár csak bagatellizálni mindazokat az értékeket, amelyeket Pannonhalma (vagy bármely más középiskola) nyújt a diákjainak.

Ugyanakkor e narratíva némiképp sántít.

Egy példával élve: közlekedési balesetek akárhol előfordulhatnak. A világ autóútjainak bármely pontján fejre állhatnak kocsik. Ámde ha visszamenőleg kimutatható, hogy egy bizonyos útszakaszon szignifikánsan gyakrabban álltak fejre autók, mint másutt, akkor ott nemcsak az autósok vezetési stílusa az, amit meg kell vizsgálni, hanem maga az út alkalmassága is megkérdőjeleződik. Az út alkalmasságának kérdése pedig fölveti a tervezők, kivitelezők, karbantartók stb. felelősségét is.

Lefordítva a példát: az, hogy egy iskolában egy tanár molesztál egy-két gyereket, valószínűleg kivédhetetlen. A múltban is az volt, a jövőben is az lesz. (Ahogy fentebb írtam, megértési törekvésünkkel tehetünk azért, hogy ezt megelőzzük, de százszázalékos sikerben bízni: illúzió.)

Azonban ha egy tanár huszonéveken át képes űzni ezt az ipart, anélkül hogy lebukna és a tökére lépnének (mert senki nem szól, mert nem mernek szólni, mert föl se merül, hogy szóljanak, vagy ha fölmerül is, akkor nyilván azt vélelmezik, hogy úgyse hinnének nekik) – akkor ott, elnézést a megfogalmazásért, nemcsak egyéni, hanem rendszerszinten van elbaszva valami. Hogy hol és mi, azt nem tudom megmondani, mert nem értek hozzá.

Az immunológiához sem értek. Azt azonban tudom, hogy ha az immunrendszer jól működik, a szervezet kiveti magából azt, ami számára nem megfelelő. Ha nem veti ki, akkor két eset lehetséges: vagy hibás az immunrendszer, vagy az adott valami – minden látszat ellenére – igenis megfelelő a szervezet számára.

Ha Pannonhalmán (és, hadd hangsúlyozzam, bármely iskolában) megtörténhet, hogy egy ilyen cselekménysorozat hosszú éveken át ismétlődik, akkor ugyancsak két eset lehetséges. Az egyik, hogy hibásan működik az adott iskola „immunrendszere”, mert nem ismeri fel a behatoló, szervezetidegen ágenst.

A másik verzió, hogy az inkriminált eseménysor az adott intézményben – minden látszat ellenére – egyáltalán nem tekinthetők szervezetidegen betolakodónak.

Nem tisztem eldönteni, hogy a két magyarázatból melyik a helytálló (lehet, hogy a kettő keveréke). De amíg a narratíva megáll ott, hogy „csúnya-csúnya M. atya”; amíg azt hisszük, hogy az ő rendből való eltávolítása megoldás az alapproblémára, addig az a rendszer, amelyik kitermelte és elfogadta M. atyát, fenn is marad.


Update:
A Várszegi Asztrikkal készült interjú alapján úgy tűnik, Pannonhalma szerencsére nem állt meg az egyszerű ítéletmondásnál, hanem valódi intézkedéseket foganatosított. Örülök neki.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 7 komment «




Címkék: tudomány pedofília rendszer megértés megelőzés empátia efebofília énállapot korai döntés TA Pannonhalma korai maladaptív séma M. atya sorskönyvi döntés

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr707586038

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ma chi è questo Joker? 2015.06.30. 18:56:38

A 444-es cikk (tldr.444.hu/2015/06/24/pannonhalma-m-atya/) szerint az intézményi reakció több volt a kizárásnál:
"a mostani botrány miatt pedig új gyermekvédelmi szabályzatot fogadtak el, és más eszközökkel is igyekeznek elkerülni, hogy a hasonló bántalmazások titokban maradjanak az intézményben".

elégjóvagyok 2015.06.30. 19:46:21

Idézet a cikkből: "... a mostani botrány miatt pedig új gyermekvédelmi szabályzatot fogadtak el, és más eszközökkel is igyekeznek elkerülni, hogy a hasonló bántalmazások titokban maradjanak az intézményben." Ez azt jelenti, hogy ők is látják a szerepüket a történtekben. Remélhetőleg nem csak látszatintézkedések.

devizaszorzo 2015.06.30. 19:56:08

A huszonéveken át tartó iparűzés azért határozott túlzás. Konkrétan 1993-tól 2005-ig. Ez 12 év. Ami szintén nem kevés - éppen ezért nem értem, miért kell önhatalmúlag megszorozni kettővel.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2015.06.30. 20:00:06

@Ma chi è questo Joker?: @elégjóvagyok:

Igen, én is olvastam. És szeretném azt hinni, hogy a pannonhalmi vezetés józanabb ebben a kérdésben, mint az egykori diákok, akik tagadták Pannonhalma felelősségét.

Csakhogy valóban tartok a látszatintézkedésektől. Ajánlott olvasmány a témában Elliot Aronson 'Columbine után' című könyve. Ebben többek között arról is ír, hogy milyen intézkedéseket tettek vagy terveztek tenni az iskolai mészárlás után azt megelőzendő, hogy az eset megismétlődhessen. A megoldások között szerepelt a fegyvertartás szigorítása, a diákok számára az átlátszó anyagból készült iskolatáska előírása, valamint az osztálytermekben a Tízparancsolat kötelező kifüggesztése. Ami nem szerepelt, az a történet megértésének a szándéka - pl. az, hogy a gyilkossá váló két diák hogyan és miért szigetelődött el fokozatosan az osztálytársaitól, és mit lehet tenni a hasonló elszigetelődés megakadályozására.

Amikor olvastam a 444-es cikket, akkor megképződött bennem a kép, amint a pannonhalmi diákhálókban az éjszakai őrlámpákat nagyobb fényerőre állítják... - és lennének még ötleteim, amelyek demosntrálják, hogy INTÉZKEDÉS történt. Mert intézkedni azt ám nagyon tudunk, és nem mellesleg sokkal egyszerűbb is, mint komplett rendszerek hibás voltát át- és belátni. (L. még a másdofokú változásról írottakat a sorskonyvnelkul.blog.hu/2011/11/29/ketfele_valtozas cikkben.)

De bárcsak bebizonyosodna, hogy vészmadár voltam, és záros időn belül napvilágot látna a tanulmány, amely feltárja a rendszerhibákat, és felvázolja az új utak lehetőségét.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2015.06.30. 20:06:29

@devizaszorzo: 2005-ben volt utoljára osztálya. És utána, ha jól értem, további tíz évig tanított még. És nem azért nem volt osztálya, mert megvonták tőle a bizalmat, hanem "nem vállalt".

Vagyis szó sincs arról, hogy tíz évvel ezelőtt lebukott volna. Ha mégis, akkor viszont arra nincs magyarázat, hogy miért nem rúgták ki akkor rögtön. Vagy ha nem volt indokol akkor rögtön kirúgni, miért lett indokolt most, amikor nyilvánosságra is került a dolog.

Szóval a rendszer 2005 és 2015 között vagy nem vette észre, ami (korábban) történt, vagy észrevette, de nem foglalkozott vele. Egyik verzió rosszabb, mint a másik.

Hajdraktimea · http://hajdraktimea.gportal.hu/ 2015.07.14. 09:34:16

Építkezünk egy Budapest környéki faluban. A szemben házban tündér aranyos kuvaszkölyök nőddögél. Az egyik szomszéd elmesélte, hogy az ott lakó előző kutyájára rászáradt a bőr, mert a gazdája nem etette, és a végén, valaki feljelentette, és a haldokló kutyát végül elvették a gazdájától. És ennek a férfinek most újra kutyája van. A férfi annak idején azzal védekezett, hogy neki sincs mit ennie. Engem megrázott az utcabeliek felelőssége. Tudták, látták, mi történik, de csak akkor léptek közbe, amikor már késő volt. Miért nem adtak enni ők a kutyának, mindegyiküknek van saját fajtiszta kutyusa. Igyekszem barátkozni a férfival, és minden nap agyon simogatom a kutyáját. Megkérdeztem, hogy vihetek-e neki maradékokat. Mondta, hogy igen, és elvitte orvoshoz, mert sántít, és a kutyus kapott Kalciumot. Azt gondolom, hogy valahogy így kell. A kapcsolat a lényeg, nem magára hagyni, nem elutasítani, kezet nyújtani, segíteni, ő is csinálhatja másképp máskor. És ezzel a helyi közösségnek is adtam egy esélyt, hogy változzon jó irányba és legközelebb előbb segítsen, mint ítélkezzen. Ez az egyik, ami erről eszembe jutott.

A másik, hogy van egy kerület, ahol van egy köztiszteletben álló művész. Tudom, hogy pedofil, mert velem és a 7-8 éves hugommal is próbálkozott annak idején. Én 16 voltam, nem tartottam magam gyereknek, a testvérem esetéről pedig csak most szereztem tudomást, amikor a terápiámban ehhez az esethez értünk. Emlékszem, hogy a férfihez kötődő ismerős kamaszok tudtak róla, hogy a művész ilyen. Kiderült, hogy a felesége támogatta ebben. Nekem mondta el, hogy tapsolt volna a férjével való kapcsolatomnak, és szívesen be is szállt volna harmadiknak. A társaink mondták, hogy igen, volt ilyen probléma máskor is, és a lány el is ment a közösségből. Tehát három esetről tudok, biztosan volt sok a sok év alatt. És a férfi kerületének díszpolgára. Azt gondolom, hogy mindenki, aki tudott róla éppúgy része, mint a férfi és a felesége. A szemet húnyók felelőssége szinte ugyan olyan nagy, mint az elkövetés. És már tudom kívülről nézni, eddig csak a harag tombolt bennem. Most az érdekel, hogyan történhet ez meg? Kinek mi az érdeke? Milyen játszma játszódik le ilyenkor? Áldozat és üldöző, segítő... Véleményem szerint ilyen titkok szövik át minden család életét, és a társadalom életét. Csak a tudatossá válás segíthet a változásban. Ebben már tudok hinni szerencsére. Elnézést, hogy hosszú voltam.