A kérdés elsősorban a blog visszaeső olvasóihoz szól, vagyis akik nem alkalomszerűen keveredtek ide, mondjuk a Google szeszélyéből. Arra vagyok kíváncsi, hogy a blogban rendszeresen cincált témák milyen érdeklődésre tarthatnak számot.

Köszönöm, ha alább néhány kattintással segíted a munkámat.

Ha pedig nem ismerted fel a címben írt mondatot, sürgősen nézd meg a Hurrá, nyaralunk! című, 1964-es szovjet filmet. Nem a pszichoterápiás vagy tranzakcióanalitikus relevanciája miatt (olyan tudtommal nincs neki), hanem azért, mert mind a mai napig jókat lehet rajta röhögni. E film egyik visszatérő epizódja, hogy a mellékelt képen látható hülyegyerek a legalkalmatlanabb pillanatokban bukkan föl, és zrikálja a fenti kérdéssel a többieket, akik persze épp tilosban járnak, így aztán újra meg újra elzavarják szegény srácot a fenébe.

Remélem, én nem járok így. :-)