Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) emk (33) EMK (17) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) gyermeki (7) Gyermeki (4) halál (12) harmadfokú (3) harry potter (20) Harry Potter (4) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) NAG (6) nag (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) NLP (3) nlp (18) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) Szülői (3) szülői (5) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Foxika911: Sajnálom hogy nem tudod már elolvasni, de talán valahogy mégis igen! Szerintem halhatatlanná tesz,... (2020.06.09. 17:56) Hogy vagy?
  • BLX: @HoldViola: Ó, valóban, pedig hallottam is róla. Bocsánat. De igazából csak a "címzés" hibás, azt ... (2020.02.14. 10:36) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • HoldViola: @BLX: Balázs már nem olvashatja ezt, meghalt 4 éve. De én akkor is köszönöm, értékes gondolatokat ... (2020.02.13. 23:07) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • BLX: A gőz kieresztésén rágódtam, meg azon, hogy nem azért, "mert így van". Valahogy az volt az érzésem... (2020.02.11. 08:51) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • dissipation1969: @HoldViola: velünk van ő most is... (2019.07.05. 01:51) Szerelmi bánat
  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Utolsó 20
pagerank

Sémák sűrűjében... – 2.

2013.08.13. 08:00 Birtalan Balazs


 

Tisztáztuk már, mi minden történhetett Józsival gyerekkorában, amitől kialakultak a korai maladaptív sémái, amelyekkel azóta is szívatja önmagát. A következő – látszólag teljesen jogos – kérdés: ha egyszer a sémák csak arra jók, hogy Józsi szívassa velük önmagát, akkor miért nem szabadul meg tőlük? Más szóval:

 

Mi tartja életben a sémát?


A válasz meglepően egyszerű: a kérdés rosszul van feltéve, ugyanis burkoltan nemcsak kérdez, hanem burkoltan állít is valamit. Mégpedig azt állítja, hogy „a sémák csak arra jók, hogy Józsi szívassa velük önmagát”. Ha ez igaz lenne, akkor valóban érthetetlen volna, hogy Józsi miért nem mond nekik búcsút egyszer s mindenkorra. Amennyiben feltételezzük, hogy Józsi nem komplett hülye, akkor abból a puszta tényből, hogy Józsi sémái köszönik szépen, jól vannak, élnek és virulnak, le kell vonnunk a következtetést: a sémák megléte nem mindenestől rossz az egyén számára.

Korábban már részletesen írtam az NLP két alaptételéről. Az egyik: Különbség van a viselkedés (tünet) és annak pozitív szándéka között. A másik: Megszületése pillanatában kivétel nélkül minden viselkedés adaptív. Igaz ez a sémák kialakulására is. Amikor kisgyerekkorban azt választjuk, hogy kialakítunk egy sémát, akkor azért tesszük ezt, mert a rendelkezésünkre álló lehetőségek közül – akkori tudásunk szerint – ez látszik a legjobbnak, vagy legalábbis a legkisebb rossznak.

A séma – és a benne foglalt hiedelem – megmagyarázott számunkra valamit önmagunkról, a világról, a másik emberről, a világban kijelölt helyünkről. Ez a magyarázat szó szerint életbevágóan fontos volt számunkra ott és akkor: ettől vált a rendezetlen világ (a káosz) rendezetté (vagyis kozmosszá), ennek révén tudtunk életben maradni.

 
A pár hónapos Józsi rendre azt tapasztalja, hogy nem kap eleget sem az anyja szeretetéből, sem az apja figyelméből. (Ez irányú szükségletei kielégítetlenek maradnak.) Ez így elviselhetetlen – elsősorban azért, mert nincs benne semmilyen értelem, semmilyen rendszer. A kis Józsinak nincs fogalma pszichológiai összefüggésekről, képtelen árnyalatokban gondolkodni (hiszen még nem is képes a szó szoros értelmében vett fogalmi gondolkodásra).

Gyerekfeje mégis összerak valamilyen magyarázatot, pl. effélét: „Anya azért nem szeret engem, mert nem vagyok szerethető.” Vagy: „Apa nem figyel rám, vagyis én (az emberektől) nem számíthatok figyelemre.” Ezek buta és illogikus magyarázatok – de mégis magyarázatok: értelmet visznek az értelmetlenségbe, kiszámíthatóságot a kiszámíthatatlanságba. Nem igaz, hogy szarból nem lehet várat építeni. Lehet, még ha ingatag és büdös is. A kis Józsi világa ezzel a „várral” borzalmas ugyan – de sokkal kiszámíthatóbb, mint a vár nélkül volt vagy lenne.


„Vagy lenne” – ez a kulcsgondolat. Felnőtt korában Józsinak már bőven van annyi esze, hogy felülvizsgálja gyermekkorban megszilárdult hiedelmeit – csakhogy azok, mint láttuk, nem csupán kognitív (gondolati) szinten vannak lementve a rendszerében, hanem komplex sémaként, azaz érzelmekkel, emlékekkel és testi érzésekkel egyetemben. Ráadásul a sémákhoz a hétköznapi életben nincs közvetlen hozzáférése. Nem fog vele előfordulni, hogy jártában-keltében belebotoljon a saját sémájába, és elmerengjen rajta, hogy „jé, de hisz ez hülyeség”. Vagyis a sémával magától nem történik semmi.

Amitől történik valami, az a tapasztalat. A tapasztalat, ami vagy gyengíti (gyógyítja), vagy erősíti a sémát. Ha Józsinak szerencséje van, és felnőttként olyan közegbe kerül (mondjuk egy szerető párkapcsolatba), ahol hosszú időn keresztül, kiszámítható módon, nagy biztonsággal átélheti a feltétel nélküli szeretetet, valamint megkaphatja a neki szükséges figyelmet, akkor van elvi esélye arra, hogy a gyerekkorban szerzett sebek apránként begyógyuljanak.

Sajnos ez a ritkább. Többnyire az történik, hogy Józsi foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz a látszat-biztonsághoz, amelyet gyerekkorában a sémáitól kapott. Ennek következtében olyan tapasztalatokat fog begyűjteni, amelyek a sémát igazolják. Ez persze nem kevés erőfeszítésébe kerül, hiszen számos élethelyzetben kell elfordítania a fejét, becsuknia a szemét, befognia a fülét, nehogy beengedjen olyan tapasztalatokat, amelyek a sémát megkérdőjeleznék. De a benne élő gyermek továbbra is azt hiszi, hogy az életéért küzd, épp ezért roppant motivált arra, hogy ezt a szűrő szemüveget folyamatosan az orrán tartsa.

Ha tehát meg akarjuk válaszolni a kérdést: Mi tartja életben a sémát? – akkor azt felelhetjük: A tudattalanul, ám gondosan kiválogatott tapasztalataink. E témáról bővebben lásd Elemér és a kutyák történetét.

 

Mit csinál velünk a séma?


Eljutottunk tehát odáig, hogy a sémáink gyerek- vagy serdülőkorban kialakultak, azokat az ismételt tapasztalataink révén fenntartjuk – de valójában mit művelnek velünk a hétköznapokban? Hogyan hat a séma az életünkre?

Az eddigiekben már ott van a válasz. Bizonyos élethelyzetekben a sémák aktiválódnak, azaz működésbe lépnek. Mivel átfogó mintázatokról van szó, komplex módon betöltik gondolatainkat és érzelmeinket, azaz teljes valónkat. Ennek következtében kihatnak cselekedeteinkre is, mégpedig diszfunkcionális módon. Vagyis olyan viselkedést produkálunk, amely maladaptívnak tekinthető, azaz amely nem segíti elő a környezethez való alkalmazkodásunkat. Emlékezzünk vissza:

Az alkalmazkodás nem behódolást és önfeladást jelent. (...) Az adaptív viselkedés azt jelenti, hogy elősegíti az egyén (1) jóllétét és (2) fejlődését. Ennek ellentéte a maladaptív, ami – értelemszerűen – olyan viselkedésre utal, amely gátolja a fejlődést, illetve szenvedést okoz az egyénnek (és alkalmasint környezetének) – de legalábbis nem célravezető a környezet által elé tárt probléma kezelésére. (...) Nem állítjuk, hogy ez a viselkedés „rossz”, hogy „erkölcstelen” vagy „ostoba” – a „maladaptív” jelző használatával csupán azt állapítjuk meg, hogy nem célravezető az adott probléma kezelésére.

Hogy a sémák által indukált viselkedés milyen mértékben maladaptív, az már más kérdés. A 18 séma bármelyike bármelyikkel kombinálódhat – ez alapesetben 218= 262 144 variációt jelent. Azonban az egyes sémák nem „igen vagy nem” módon vannak jelen a személyiségben, hanem különböző erővel hatják azt át: „épp hogy csak”, „valamelyest”, „meglehetősen”, „baromira”, „totálisan” stb. Ezen az alapon jelenthetjük ki nagy biztonsággal, hogy minden ember egyedi sémaprofillal rendelkezik – ami nem meglepő annak fényében, amit eddig tárgyaltunk: hogy a sémák a személyes élettörténet részeként alakulnak ki, márpedig minden ember élete egyedi és megismételhetetlen.

A sématerápia nem alkalmazza az első-, másod- és harmadfok fogalmát, amivel a TA a játszmákat és sorskönyveket osztályozza:

Az első fok a legenyhébb, a harmadfok a legbrutálisabb. Első fokú játszmának azt nevezzük, amikor úgy szívatjuk meg magunkat, hogy az valójában egy jól mesélhető sztori, még ha enyhén kínos is. Másodfokú a játszma akkor, ha az kimenetelében olyan, hogy eszünk ágában sincs sztorizva elmesélni. Kellemetlen, szégyenletes, megalázó, és azon vagyunk, hogy a környezetünk lehetőleg ne tudja meg. Ami a harmadfokú játszmát illeti, az Berne szavai szerint „a műtőben, a bíróságon vagy a hullaházban végződik”.
 
Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy a sémák intenzitásbeli különbsége hasonlóan változatos eredményt produkálhat. Ha egy amúgy egészséges, kiegyensúlyozott, jól funkcionáló egyén valamilyen furcsa, önsorsrontó viselkedést produkál, az elemzés jó eséllyel kimutatja nála egy vagy több maladaptív séma jelenlétét. A jól körülhatárolt (a DSM-IV. rendszerén belül ún. I. tengelyi) mentális zavarok többsége (amelyek általában jól reagálnak a standard kognitív terápiás beavatkozásra) is megfogalmazhatók a sématerápia terminológiájával. Azonban Young munkássága eredetileg arra irányult, hogy fogást találjon azokon a pácienseken, akiknél a standard kognitív terápia valami oknál fogva csődöt mond.
 
szemelyisegzavar.jpgEzeknek a betegeknek – mert többségükben valóban beteg emberekről volt szó – vagy nem volt konkrét I. tengelyi diagnózisuk (pl. major depresszió, generalizált szorongás, pánikzavar stb.), vagy ha volt is, a kognitív terápia hagyományos eszközeivel nem lehetett hozzájuk férni. Rendre kiderült, hogy a baj valami mélyebb, valami átfogó rendellenesség: nem egy-egy funkció kapott defektet az élet során, hanem valamilyen módon a személyiség egésze sérült – vagy egyszerűen nem érett meg. Ezeket a zavarokat a DSM-IV. az ún. II. tengelyen kódolja (azaz függetlenül attól, hogy az I. tengelyen van-e bármilyen diagnózis), és személyiségzavaroknak nevezi őket.

Young célja az volt, hogy hatékony segítséget tudjon nyújtani a személyiségzavarral küzdő (elsősorban borderline vagy nárcisztikus) betegeinek. E munka vezetett a korai maladaptív sémák felismeréséhez, rendszerbe foglalásához, a sématerápiás eszköztár kifejlesztéséhez. És ugyanezen klinikai és tudományos folyamat során vált világossá, hogy itt bizony egy olyan ágyút sikerült gyártani, amivel igenis érdemes verebekre is lőni: az eredetileg személyiségzavarok gyógyítására kalibrált sématerápia a gyakorlatban alkalmasnak bizonyult mind I. tengelyi zavarok kezelésére, mind mentálisan alapvetően egészséges emberek életminőségének javítására és önismeretének fejlesztésére.

Választ adtunk tehát a Mit csinál velünk a séma? kérdésre: hatása az alkalmankénti apró gikszerektől kezdve az ismételt diszfunkcionális viselkedésen keresztül a komoly pszichiátriai megbetegedésekig terjed.

Következő kérdésünk: Mit csinálunk mi a sémával? A folytatásban erre válaszolunk majd: a háromféle megküzdési stílusról lesz szó.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 15 komment «




Címkék: személyiségzavar elsőfokú sématerápia maladaptív séma pozitív szándék másodfokú NLP harmadfokú TA diszfunkcionális Young DSM I. tengely II. tengely

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr565455183

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

halvanyelo 2013.08.13. 19:48:42

Jó sok kérdésem lenne. Majd ahogyan halad a téma felraknám őket, persze lehet, hogy meg lesznek válaszolva kérdés nélkül is.
Azt pl. nem tudtam, hogy ilyen régi gyökerű a sématerápia, valahogyan az volt bennem, hogy ez valami viszonylag új dolog.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.08.13. 21:04:38

@halvanyelo: Ööö... Azt, hogy régi gyökerű, miből hallottad ki? :-O

Persze kérdés, kinek mi a régi. Én az 1993-as gyökert viszonylag újnak tekintem - de lehet, hogy én már öreg vagyok. :)

Lapis Lazuli 2013.08.13. 21:29:24

Tulajdonképpen ez egy Régi Gyökerű blog ((bocs halvanyelo, minden rosszindulat nélkül, sőt..én is kuncogtam rajta)és örülök, hogy megint írod.

Nézem, hogy "életmód" kategóriában lehet rád szavazni. Életmód? hehehe.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.08.13. 21:34:05

@Lapis Lazuli: Nem én jelöltem oda, sőt egy darabig nem is tudtam, hogy egyáltalán jelölték a blogot.

Ami meg a kategóriát illeti, nekem az is jólesik, ha "autó-motor", "animal-sex" vagy "kötésminták" kategóriában szavaz rá(m) valaki.

(Hamarosan eljön az ideje, hogy írjak az ún. elismerés-hajszolás nevű sémáról.)

halvanyelo 2013.08.15. 09:07:33

Nos megint jöttem okoskodni:
"...Azonban Young munkássága eredetileg arra irányult, hogy fogást találjon azokon a pácienseken, akiknél a standard kognitív terápia valami oknál fogva csődöt mond.

szemelyisegzavar.jpgEzeknek a betegeknek – mert többségükben valóban beteg emberekről volt szó – vagy nem volt konkrét I. tengelyi diagnózisuk (pl. major depresszió, generalizált szorongás, pánikzavar stb.), vagy ha volt is, a kognitív terápia hagyományos eszközeivel nem lehetett hozzájuk férni. Rendre kiderült, hogy a baj valami mélyebb, valami átfogó rendellenesség: nem egy-egy funkció kapott defektet az élet során, hanem valamilyen módon a személyiség egésze sérült – vagy egyszerűen nem érett meg. Ezeket a zavarokat a DSM-IV. az ún. II. tengelyen kódolja (azaz függetlenül attól, hogy az I. tengelyen van-e bármilyen diagnózis), és személyiségzavaroknak nevezi őket.

Young célja az volt, hogy hatékony segítséget tudjon nyújtani a személyiségzavarral küzdő (elsősorban borderline vagy nárcisztikus) betegeinek. E munka vezetett a korai maladaptív sémák felismeréséhez, rendszerbe foglalásához, a sématerápiás eszköztár kifejlesztéséhez."
-innen gondolom egészen konkrétan, hogy Jung munkásságához nyúlik vissza. Persze, persze az egész pszichológia régi gyökerű, meg minden más tudomány is. Tényleg van ilyen séma, hogy elismerés-hajszolás, vagy ez vicc? :) No mindegy majd megtudjuk...

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.08.15. 10:32:25

@halvanyelo: A kortárs, amerikai Jefrrey E. Young pszichológusnak vajmi kevés köze van az 1961-ben meghalt Carl G. Jung svájci pszichiáterhez...

Tényleg van ilyen séma, majd írok róla. :)

halvanyelo 2013.08.16. 09:46:36

Áhh! Jung nem Young. Oké. :)

lethe · http://blog.hu/user/285780/tab/data 2015.02.18. 15:28:59

Kedves Szerző!

Nem találom a folytatást (a három megküzdési stílus és a játszma feloldása). Tud segíteni?

Köszönöm:
L.J.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2015.02.19. 00:26:17

@lethe: Kedves L.J., a sematerapia.hu/ oldalon sorban következnek egymás után a cikkek linkjei, a megküzdési stíylusokról írt cikk 4-es szám alatt található.

Üdv:

Balázs

Gregor Samsa 2015.06.21. 00:39:25

"Többnyire az történik, hogy Józsi foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz a látszat-biztonsághoz, amelyet gyerekkorában a sémáitól kapott. Ennek következtében olyan tapasztalatokat fog begyűjteni, amelyek a sémát igazolják. Ez persze nem kevés erőfeszítésébe kerül, hiszen számos élethelyzetben kell elfordítania a fejét, becsuknia a szemét, befognia a fülét, nehogy beengedjen olyan tapasztalatokat, amelyek a sémát megkérdőjeleznék."

Kicsit zavarnak ezek a "foggal-körömmel ragaszkodik" és "nem kevés erőfeszítésébe kerül" kifejezések, mert úgy képzeltem, hogy pont az az ördögi a sémákban, hogy tudatosság és erőfeszítés nélkül működnek, természetesnek tűnő módon állítanak elő egy torz világképet. Például, ha Józsinak "nem vagyok szerethető" sémája van, akkor egyszerűen úgy értelmezi a világot, hogy észre sem veszi, ha szeretik. Akármennyire is szereti is őt valaki, mindig talál valami más értelmezést (például csak ki akarják használni, vagy az illető nem ismeri az igazi lényét). Nyilván nem fog olyan tapasztalatokat keresni, amelyek ellentétesek a világképével, ahogyan aki nem hisz az erdei manók létezésében, nem fog az erdőbe menni manókat lesni, de ez nem erőfeszítés, hanem pont a (látszólag teljesen értelmetlen) erőfeszítések elkerülése.

Mit gondolsz erről?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2015.06.21. 09:52:51

@Gregor Samsa: Elsősorban arra gondolok, hogy _tudattalanul_ fordít az ember sok-sok energiát a valóság átírására. Gyenge példával: ha az embernek állandóan az orra előtt van valami, amit nem akar meglátni, akkor folyamatosan félre kell néznie, ez pedig ahhoz vezet, hogy megfájdul a nyaka.

Gregor Samsa 2015.06.22. 01:09:59

@Birtalan Balazs: De hogyan lehet egyáltalán tudattalanul energiát fordítani valamire? Azért kérdem, mert az én világképemben az erőfeszítés és egyáltalán az akarat a tudatossághoz kapcsolódó fogalmak, a tudattalan meg valami automatikus és erőfeszítés-mentes információfeldolgozás, ami persze elromolhat (a te példáddal megtörténhet, hogy az ember "félrelát", és nem veszi észre azt, ami az orra előtt van), de nincs önálló akarata, ezért nem nézhet félre.

Az általad leírt tudattalan viszont mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak, és ezek érdekében folyamatosan átver minket. Tudom, hogy a pszichoanalízisban vannak mindenféle tudattalan motivációk és energiák, de az egész elmélet eléggé spekulatívnak tűnt számomra (mondhatom, hogy valamit azért tettem, mert a tudattalattim ezt akarta, de ennyi erővel már azt is mondhatnám, hogy azért tettem, mert egy boszorkány megátkozott, bizonyíték egyikre sincs...).

De nyitott vagyok másfajta magyarázatokra, szerinted milyen a tudattalan természete?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2015.06.22. 12:18:32

@Gregor Samsa: "szerinted milyen a tudattalan természete?"

Asszem, ez az a pont, ahol én most kiszállok a beszélgetésből. :) Nem azért, mert nem érdekel, hanem mert nagyon is. Csak éppen ennek az átgondolása-kifejtése messze meghaladja azt az idő- és energiamennyiséget, amit jelenleg erre tudnék fordítani.

Röviden annyi, hogy sok féle tudattalan modell létezik; a saját modellemben igyekszem integrálni mindazokat (Freud, Jung, Erickson, Berne), amelyeknek számomra van relevanciájuk. Nincs végső és egyértelmű válaszom, amit néhány szabatos mondattal be tudnék mutatni és azt meg is tudnám védeni.

Remélem, megértesz. :)

Gregor Samsa 2015.06.23. 01:47:54

@Birtalan Balazs: Persze, megértem, hogy csak véges időd/energiád van. Remélem, hogy egyszer majd írsz egy bejegyzést a tudattalan-modelledről. És nem egy "végső" válaszra várok (értem, hogy nincs általánosan elfogadott elmélet erre), hanem csak a te gondolataidra, hogy értsem, hogy mit akarsz mondani.

Dorkateo1 2017.06.12. 22:34:08

@Gregor Samsa:
"mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak, és ezek érdekében folyamatosan átver minket."

szerintem tökéletesen leírtad, pont így működik, mint egy kiirthatatlan élőlény.
süti beállítások módosítása