Mint mindenki, én is szeretem a pozitív visszajelzéseket. (A mindenki alól kivétel az a pár százmilló ember, akinek a pozitív sztrókok elfogadása sorskönyvileg le van tiltva.) Azt is szeretem, ha a szemem szépségét dicsérik, meg azt is, ha a munkámat.

A szép szememnek (amiről nem tehetek) szóló visszajelzésnek egyszerűen örülök és elteszem. A munkámnak (amiről tehetek) szóló elismerés viszont a zsigereimig hatol, mert azt élem meg, hogy az életem értelmes, és amit az időm jó részében művelek, az hasznos. És ez a megélés jó érzéssel tölt el.

Ma ilyen jó érzésben volt részem, amikor egy kliensemmel közel három év után lezártuk a munkát. Pozitív visszajelzést kaptam tőle, méghozzá kézzelfogható formában. Mi több, engedélyt arra, hogy – természetesen név nélkül – ezt meg is osszam másokkal, sőt – mintegy referenciaként – a nyilvánossággal is.

A kézzelfogható dolog – ajándék – egy kétoldalas lap. Itt látható mind a kettő. Magyarázatot nem fűzök hozzá, mert nem érzem szükségét.

Before


 
After