Bő másfél hónapja indítottam egy szavazást itt a blogon, a következő kérdéssel: Melyik életpozícióban szoktad a legtöbb időt eltölteni? Alább – némi fogalomtisztázás után – e szavazás kiértékelése következik.
Az OK-keret
A TA az életpozíciókat az ún. OK-keretben rendszerezi. Ebben az egyes életpozíciók saját elnevezést is kaptak, kiegészítve egy-egy jelzővel, valamint az adott pozícióra jellemző működésmóddal.
Mint minden rendszernek, a TA-nak is megvannak a maga axiómái. Ezek közül a legelemibb a következő: a súlyos agykárosodottakat leszámítva minden ember alapvetően rendben van, vagyis képes felnőtt, felelős döntések meghozatalára. Emlékezzünk az életpozíció definíciójára: alapvető hiedelmünk önmagunkról és másokról. Az OK-keret jól illusztrálja (és ezt most a színezéssel is érzékeltettem), hogy a négy életpozícióból három nem felel meg ennek az említett axiómának: aki nem a ++ (tehát „OK vagyok, OK vagy”) pozíciót foglalja el, az egész egyszerűen tévedésben van önmaga és/vagy a másik személy alapvető megítélését illetően. E tévedés, amint arra az elnevezések is utalnak, végső soron pszichés megbetegedéshez vezethet. E megállapítás egybecseng a kognitív pszichológia azon tézisével, amely szerint a pszichés defektusok oka nem más, mint a kognitív torzítás, azaz a valóság téves észlelése.
Eszerint tehát az egészségnek, ha nem is elégséges, de mindenképp szükséges feltétele, hogy az ember élete túlnyomó részét ++ pozícióban töltse, vagyis önmaga számára mind az Én, mind a Te – jelentsen ez utóbbi bárkit vagy bármit – OK legyen. Az egészséges ember alapvetően vidám: boldogul önmagával, a másik emberrel és a világgal. Az OK-keret tehát a villámdiagnózis eszköze is: akin példának okáért azt látjuk, hogy érzelmi életének meghatározó eleme az elégedetlenség, netán a harag, azt bízvást tekinthetjük patologikusnak, és megjósolhatjuk, hogy kemény önismereti munka vár még rá, amíg végre eljut a személyiségfejlődés azon fokára, ahol is ideje legnagyobb részét ++ pozícióban tölti.
A krumpli
Hivatalosan nem krumplinak, hanem korrelogrammának hívják azt a diagramot, amelyen azt ábrázoljuk, hogy egy bizonyos személy mennyi időt tölt az egyes életpozíciókban. Az ábrázolás alapja a becslés; ha a saját korrelogrammánkat készítjük el, annyit kell tennünk, hogy átabotában végiggondoljuk az életünket, és hozzávetőleges tippelés alapján, mintegy érzésre megrajzoljuk a krumplit, mondjuk így, ha aránylag egészségesek vagyunk:
Vagy így, ha közel állunk az öngyilkossághoz:
Esetleg így, ha meg vagyunk győződve arról, hogy nemcsak a zsidó világ-összeesküvés tart az átütő siker küszöbén (beleértve, hogy a CIA folyamatosan sugarazza az agyunkat), hanem még a marslakók is figyelnek:
Az „átlagkrumpli”
Az átlag természetesen mindig valaminek az átlaga.
A Sorskönyv nélkül blog olvasóközönsége természetesen az égvilágon semmilyen szempontból nem reprezentatív semmire nézve. Ennek ellenére a leadott 60 db szavazat eredményéből elkészítettem egy „korrelogrammát”. Az alábbi ábrán minden színes négyzet 1%-ot jelent.
Épkézláb következtetést ebből levonni természetesen nem lehet. De ha egy pillanatra eljátszunk azzal a teljesen szakszerűtlen gondolattal, hogy ez az átlag valamilyen módon mégis visszatükrözi valamennyire, hogy a mai Magyarországon hogy is érezzük magunkat a bőrünkben, akkor talán érthető, miért jutott eszembe erről az eredményről a következő történet.
Az esetet csaknem négy éve jegyezte fel – azóta megszűnt – blogjába egy pszichológushallgató lány (azóta pszichológus és asszony), onnan idézem szó szerint. A kontextus: pszichológiaokítás, egyetemi keretek között.
A disztímiáról volt szó, ami a depresszió enyhébb, de hosszabban tartó változata. A tanár éppen arról beszélt, ez akár egész életen át is jellemezheti a személyt.
– Biztos van is egy-két ilyen ismerősötök, ha belegondoltok. Úgy kell elképzelni, hogy mindig rossz a közérzete, általában kicsit nyomott a hangulata. Nem nagyon látja értelmét semminek, a világot ellenségesnek tartja, valahogy azt hiszi, minden szar, magával sem elégedett. Nem ismertek ilyet?
Az egyik fiú:
– De, igen, ismerek egy ilyen országot.
Utolsó kommentek