Mivel önismeretből, autonómiából és erőszakmentességből soha nem elég, 2012-ben is folytatódik a Sorskönyv nélkül blog. Terveim szerint idén is lesz benne tranzakcióanalízis, erőszakmentes kommunikáció, hipnózis, irodalmi művek pszichológiai megközelítése, beleértve a Harry Pottert, is amely téma még mindig nincs teljes mélységében kimerítve.
Az új évet azonban mélyelemzés helyett kezdjük egy konkrét történettel, mégpedig zsiráfvonalon. Van egy barátom, nevezzük Lacinak. (Részint mert beleegyezett, hogy e név alatt írjak róla, részint valóban ez a neve.) Az ő szilveszteri kalandjáról van szó.
Laci barátom a szilvesztert egy házibulin töltötte, ahol sokan voltak, ő viszont alig egy-két embert ismert. Ez nem okozott gondot, lévén meglehetősen extravertált, ráadásul igen jó beszélőkével van megáldva, sőt másokat meghallgatni is tud. Így történt, hogy a többekkel folytatott többedik beszélgetési kör után kettesben maradt egy sráccal egy szobában. Az eset szempontjából a srác két tulajdonsága bír jelentőséggel: egyfelől jól tud gitározni, másfelől ekkorra már olyan részeg volt, mint egy szovjet tábornok. Utóbbi tulajdonsága az előbbi rovására ment, így amikor fölmerült, hogy játsszon valamit, Laci pedig énekel hozzá, az ujjak és a húrok nagyon nem akarták megtalálni egymást.
A srác ettől kellően frusztrált lett, s mint tudjuk, a frusztrációt pórázon követi az agresszió. Előbb csak általában kezdte szidni Lacit, majd konkretizálta a dolgot, nevezetesen közölte, hogy azonnali hatállyal szét fogja baszni a fején a gitárját. Mivel pedig a tett halála az okoskodás, már emelte is a gitárt, hogy üssön.
Laci az ágyon ült, a srác egy széken közte és az ajtó között; a házban teljes hangerővel szólt a szomszédboldogító, úgyhogy esélytelen volt akár menekülni, akár segítségért kiáltani. Az pedig a srác állapotából adódóan teljesen esélytelen volt, hogy racionálisan meg tudják beszélni a dolgot.
Mit lehet itt tenni?
Laciról tudni kell, hogy illő tisztelettel viseltetik a pszichológia, az EMK és hasonlók iránt, de soha nem mélyedt el semmi ilyesmiben. A helyzet mérlegelésére és a legjobb megoldás gondos kiválasztására természetesen nem volt idő. Tudattalanul azonban nyilván felmérte, hogy ha akár verbálisan, akár fizikailag ellenszegül a srácnak, akkor semmi esélye. Így mintegy ösztönösen nyúlt a zsiráfmegoldások egyikéhez.
– Te, figyelj – mondta a srácnak –, én most borzasztóan félek, és nagyon kiszolgáltatott vagyok eben a helyzetben. Szerintem nem lenne jó, ha most fejbe vernél engem.
Ez nem ellenszegülés, nem is racionális érv. Ez a saját érzés nyílt, kendőzetlen föltárása, a saját gyengeség felvállalása. Elvi vitákban az EMK ellenlábasai magabiztosan szokták fejtegetni, hogy ez a stratégia miért értelmetlen, sőt miért veszélyes. Tiszta sor, hogy egyetlen példának a bizonyító ereje nulla, ám illusztrációnak nem utolsó. Ezért is választottam a történet közreadását.
A srácnak ugyanis lehanyatlott a keze, majd ahelyett, hogy leütötte volna Lacit, a részeg ember érzelgősségével megölelte őt.
Ennyi az eset. A buli aztán folytatódott úgy, ahogy a szilveszteri házibulik általában szoktak. Laci sértetlenül távozott. Az EMK példatára pedig egy újabb epizóddal lett gazdagabb.
Utolsó kommentek