Bejött az előző írás, én is szoktam gondolkodni hasonlón kérdéseken. (pl: Freud Shakespeare dráma elemzései, vagy Berne mese értelmezései)

Edwarddal kapcsolatban 2 dolog jutott az eszembe:
1 A király tettét lehet magyarázni tranzakció analízissel (kíváncsi lennék Arany mit szólna hozzá :)), de lehet szélsőséges racionalitással is. Egy engedetlen tartomány lecsitítására logikus (de nem etikus) válasz a megtorlás, elnézve, hogy Wales ma is a Brit birodalom része...
2 Sorskönyv része is izgalmas a dolognak, a versben van egy ugrás így nem látjuk a folyamatot, de szerintem itt inkább lufiszerűen valósult a "királyzakkanás". Ez alatt azt értem, hogy sokáig dagadt a király egója (ha véresen levert egy lázadást, miután mindenki félni kezdett tőle, ez pedig még jobban megerősítette a nárcissztikus önképét), majd egyszer csak összeomlott (pl: kudarc élmény, az öregséggel való szembesülés). Végül így is vesztes sorskönyvről beszélhetünk, mégis teljesen mást lát majd belőle a külvilág (pl: az angolok lehet, hogy hősnek tartják, amiért meghódította Walest), mintha egy alkoholista lenne, aki folyamatosan csúszik le a lejtőn.

Egy bárd, hogy kerülhette volna el a játszmát? (Ha nem énekel az (enyhe) lázadás)

@Heron44444: "Egy bárd, hogy kerülhette volna el a játszmát?"

Mondjuk úgy, ahogy Mo-on egy csomó költő elkerülte a börtönt az 50-es években, amikor - Hegedűs Géza elmesélése szerint - megkapták a hivatalos értesítést: "Kérjük, hogy Sztálint köszöntő születésnapi versét ekkorra és ekkorra küldje be." Beküldték. "És mi történt azzal, aki nem küldte be?" - kérdezte a beszélgetőpartner. Hegedűs egy pillanatra elgondolkodott, majd így felelt: "Olyan nem volt."

Ezt kiegészíthetjük azzal, hogy a TA különbséget tesz végrehajtó és valós énállapot között. Ha a bárd azt énekli fennen, hogy "Éljen soká a dicső Edward király!", akkor a végrehajtó énállapota Alkalmazkodó Gyermeki. Ugyanakkor lehet, hogy emögött ott van a Felnőtt tudatos döntése, amely azt mondja: "többet tehetek a hazámért és a számomra fontos emberekért akkor, ha most életben maradok, mint ha egy egyszeri nemes gesztussal kivonom magam a forgalomból."

@Birtalan Balazs: Mondjuk ez nem a játszmából való kilépés (Edward így is begyűjti a zsetonjait), hanem a veszteségek minimalizálása, de valószínűleg ez az adott helyzetben létező optimum. Azért az egy érdekes kérdés, hogy mi van ha ez a játszma sokszor lejátszódik (egy diktatúrában, és királyságban is lehet, hogy többször kell az uralkodó iránti lojalitást kifejezni). Szerintem ilyenkor egy idő után (a kognitív disszonancia miatt) a végrehajtó énállapot fölülírja a valóst...

Nem véletlen, hogy azok közül, aki beküldték a verset, ma is sokan védik azt a rendszert. Egyszerűbb azt gondolni, hogy az a rendszer, amit dicsértem nem is volt olyan rossz, mint azt, hogy "többet tehetek a hazámért és a számomra fontos emberekért akkor, ha most életben maradok, mint ha egy egyszeri nemes gesztussal kivonom magam a forgalomból".

Egyébként nekem ebben a kérdésben (és egyébként is) az egyik kedvenc művem Az ötödik pecsét.

@Heron44444: Attól, hogy az egyik fél begyűjti a maga zsetonjait, a másik fél nem köteles zsetont gyűjteni. Attól, hogy Edward nárcisztikus szükséglete kielégül, a tranzakció-sorozat még nem játszma. Játszma per definitionem akkor lesz, ha megtörténik a Átkapcsolás. Márpedig az általam vázolt megoldás esetében erről szó sincs. Ez a verzió Edward szempontjából egy egyszerű helyettesítősdi lenne, a bárd szempontjából meg éppenséggel semmi különös (túl azon, hogy önmagában a királyt feltehetőleg elkívánja a jó édesanyjába).

Abban egyetértünk, hogy ha valakinek huzamosabb ideig nem sikerül jobb megoldást találnia, mint a tettetés, akkor előbb-utóbb átfordulhat kognitív disszonanciába a dolog.

A társadalmi-morális vonalat viszont inkább félreteszem (nem emrt nem érdekel, hanem mert a blog témáját illetően mellékszál); politizálni pedig - itt - kifejezetten nem akarok.

ok, én nem ismerem olyan mélyen a TA-t, ezért egy kissé szabadabban használom a fogalmakat.

A témát te hoztad fel (meg is lepődtem), igyekeztem visszafogni magam.

egyébként szerintem hasonló játszmák (nyilván nem ilyen végzetesen) lejátszódhatnak egy családi ebédnél is, nekem legalábbis először ez jutott eszembe.

@Heron44444: A családi ebéd tipikusan az első fokú játszmák színtere. :)

Konkrét szerzővel én sem tudok szolgálni, a mellékelt forrást meg biztos te is megtaláltad. Ha netán mégsem:
Borsszem Jankó 1888. márc. 18., márc. 25., ápr. 8., máj. 6., júl. 2.

Ezek egyikében lehet a szóban forgó paródia.