Mi történik, ha valakit mellbe lőnek, és történetesen nem hal bele a lövésbe? Tiszta sor: kórházba kerül, ahol addig kínozzák szegényt az orvosok, amíg többé-kevésbé meg nem gyógyul. Röviden ennyi a történet.

Ha részletesebben meg akarjuk vizsgálni, fölmerül a kérdés: egész pontosan melyik orvos illetékes az ellátásában? A sebész? A belgyógyász? A pulmonológus? Valószínűleg mindegyiknek jut szerep a gyógyításban – a radiológusról, aneszteziológusról, dietetikusról és gyógytornászról nem is beszélve.

A betegtől nem lehet elvárni, hogy lesz szíves úgy megbetegedni, hogy összes tünetével pont passzoljon egy adott orvos szakterületéhez. Ez nemcsak a testi betegségekre igaz, hanem a pszichés sérülésekre is. Ritka az, hogy egy gyerekkori trauma csak és kizárólag egy bizonyos „X” helyen okoz kárt a személyiségben, így azt egy bizonyos „Y” pszichoterápiás protokollal könnyen és gyorsan rendbe lehet hozni.

 

Ötemeletes kórház, 18 osztállyal

Ahogy már volt róla szó, a sématerápia alapgondolata, hogy minden ember azonos érzelmi szükségletekkel rendelkezik. Egészséges emberről akkor beszélünk, ha az illető képes valamennyi érzelmi szükséglete kielégítése érdekében adekvát (azaz hatékony) módon viselkedni. Ezen alapvető szükségletek a következők:

1. Biztonságos kötődés, elfogadás, gondoskodás
2. Autonómia, kompetencia, én-azonosság (identitás) érzése
3. Reális keretek (határok) és önkontroll
4. A szükségletek és érzelmek kifejezésének szabadsága
5. Spontaneitás és játék

Young és munkatársai tehát e területekkel írják le az egészséges személy működését. Ha homokszem kerül a gépezetbe, akkor az egészség csorbát szenved: azt tapasztaljuk, hogy a gyerekkori tapasztalatok következtében kialakult korai maladaptív sémák miatt a felnőtt ember nem képes arra, hogy e szükségleteit (egyet vagy többet) kielégítsen. 
 
A sématerápia jelen állása szerint 18 korai maladaptív sémát tartunk nyilván. Hasonlíthatjuk ezt egy kórház 18 osztályához. Amint láttuk, a beteg ritkán teszi meg azt a szívességet, hogy csak egy bizonyos orvos szakterületéhez tartozzék. Ugyanígy, a tapasztalat azt mutatja, hogy a sérült személyiségű ember sem csupán egyetlen sémával rendelkezik.

Az eddig beazonosított 18 séma többféleképpen csoportosítható. A legáltalánosabb, hogy öt ún. sématartományba soroljuk őket – annak megfelelően, hogy az adott séma az öt érzelmi alapszükséglet közül melyikkel hozható kapcsolatba.

A jelen áttekintésben csupán futó látogatást teszünk e kórház öt emeletén, egy-egy pillantást vetve a 18 osztályra. A sorozat következő öt írásában külön-külön szándékozom – viszonylag részletesen – bemutatni az egyes sémákat. (A sémák sokszor idegenes hangzású, szokatlan elnevezése is ekkor kap majd magyarázatot.) A kiszámíthatóság jegyében jelzem: az adott sématartományt bemutató cikkek címében visszaköszön majd az alábbi öt alcím.

Újratervezés: Túl bizakodó voltam, amikor azt hittem, egy-egy cikkbe belefér egy-egy sématartomány összes sémája. Hát nem; borzasztó hosszúak lennének így az írások. Kisebb rosszként azt választom, hogy minden egyes sémáról külön írok majd – több cikk lesz így, de reményeim szerint olvashatóbbak.

Megjegyzés a képhez:

Illusztrációt keresvén a cikkhez, rákerestem a címben szereplő „tüdőlövés” szó angol megfelelőjére („lung shot”). Az így talált képek enyhén szólva sem voltak vonzóak. Aztán tettem egy próbát a „shot” keresőkifejezéssel – így jutottam a mellékelt képhez, ami ugyan egyáltalán nem vág a cikk témájába (leszámítva, hogy ugyanannyi pohár van rajta, ahány sématartományt ismerünk), ellenben szép színes, és megtetszett.

1. A semmi ágán ül szívem

Az I. sématartomány neve: Elszakítottság és elutasítottság. Öt maladaptív séma tartozik ide, ezek a következők:

1. Elhagyatottság–instabilitás
2. Bizalmatlanság–abúzus
3. Érzelmi depriváció
4. Csökkentértékűség–szégyen
5. Társas izoláció–elidegenedettség

E sémák jelenléte abban akadályoz bennünket, hogy olyan kapcsolatokat alakítsunk ki – és azokban képesek legyünk megmaradni –, amelyekben megélhetjük a biztonságot, stabilitást, gondoskodást, empátiát, elfogadást, tiszteletet – egyszóval a szeretetet. Kapcsolat alatt nemcsak párkapcsolatra gondolhatunk, hanem barátságokra, munkahelyi és egyéb viszonyokra is. A tartomány egészére jellemző a nagyon mély magány érzése.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az I. sématartományba tartozó sémákat tekinthetjük a személyiség legmélyebb sérüléseinek. Hátterükben gyakori a hideg, szeretetlen, de legalábbis kiszámíthatatlan családi légkör. Az élettörténet feltárása során könnyen fény derülhet szóbeli vagy fizikai bántalmazásra, vagy akár szexuális zaklatásra.

2. Az én házam – az én váram!

A II. sématartomány: Károsodott autonómia és teljesítőképesség. Ez a következő négy sémát öleli fel:

6. Dependencia–inkompetencia
7. Sérülékenység–veszélyeztetettség
8. Összeolvadás–éretlenség
9. Kudarcra ítéltség

Aki ezen a területen hordoz sérüléseket, az a világot általában veszélyes helynek tartja, ahol ő, az önállótlan kicsi ember nem boldogul, nem áll meg önállóan a lábán, képtelen sikereket elérni. Jellemző gondolat: „Nekem ez úgysem fog sikerülni.”

E sémák akkor alakulnak ki, ha a családtagok között nincsenek világos határok; ha a szülők túlféltik a gyereket; ha mindent megtesznek helyette; ha nem engedik, hogy próbálkozzon, kudarcot valljon és újra próbálkozzon; ha a valódi – családon kívüli – teljesítményeit nem értékelik.

3. Játék határok nélkül

III. sématartomány: Károsodott határok Ide mindössze két séma tartozik:

10. Feljogosítottság–grandiozitás
11. Elégtelen önkontroll–önfegyelem

„Végre szabad vagyok!” – kiáltott fel az egyszeri hordó, miután lepattintotta magáról az utolsó abroncsot is – és abban a pillanatban széthullott dongáira, és megszűnt létezni.

Mivel a környezetünkkel kölcsönhatásban – mi több: társadalomban – élünk, az élethez nemcsak szabadságra van szükségünk, hanem határokra és keretekre is, amelyek közt megélhetjük szabadságunkat. E határok sérült volta (pláne hiánya) állandó konfliktusokat, alkalmasint súlyos személyiségzavart okozhat.

Én többek között attól vagyok én, hogy nem te vagyok. Aki nem tudja, hogy meddig tart ő maga és hol kezdődik a másik ember; aki nem ismeri a különbséget az „enyém” és a „másé” között; aki képtelen mások személyiségét tisztelni és velük együttműködni; aki nem tud elköteleződni; aki nem tanulta meg elviselni, hogy bizonyos szükségletei hosszabb-rövidebb ideig kielégítetlenek maradnak (vagyis akiből hiányzik a frusztrációs tolerancia); akit elsodornak az ösztönei, mert a kocsijában csak gázpedál van, fék nincs – arra csúnya világ vár. Rosszul fogja érezni magát a környezetében – nem utolsósorban attól, hogy nagymellényű, zabolátlan viselkedése miatt rosszul érzi magát a környezete.

A természetes és egészséges határok kiépülésének akadálya lehet a túlságosan engedékeny, kényeztető szülői magatartás; az olyan család, ahol mindenki csak a jogait akarja érvényesíteni, anélkül hogy hajlandó lenne kötelezettségeket és felelősséget vállalni. A tranzakcióanalízis (TA) nyelvén fogalmazva azt mondhatjuk, hogy a nevelésből hiányzott a pozitív Irányító-Szabályozó Szülői jótékony kerettartó viselkedése.

 

4. Mi fáj, titokban fájjon

A IV. sématartomány neve Kóros másokra irányultság; a hozzá tartozó címet apám Titkos utcám című verséből kölcsönöztem. Emlékezzünk csak: az e tartományhoz kapcsolódó szükségletet így írtuk le: „a szükségletek és érzelmek kifejezésének szabadsága”. Három sémát ismerünk, amelyek működése azt eredményezi, hogy ne tudjuk felismerni, megélni és/vagy kifejezni saját szükségleteinket:

12. Behódolás
13. Önfeláldozás
14. Elismerés-hajszolás

Mindhárom séma hátterében a feltételes OK-ság áll: a szülők (vagy a tágabb környezet) a gyereket nem önmagáért szerették és fogadták el; csak akkor tekintették OK-nak, ha valahogy viselkedett. Ebbe a „valahogy”-ba pedig a legritkább esetben fér bele, hogy a gyerek spontán módon kifejezze, mire vágyik és hogy érzi magát. Így az idők során megtanulja, hogy ne azt mondja, amit mondani szeretne, hanem amit a környezete hallani akar.

A saját arcunk folyamatos elrejtése ritkán marad büntetlenül: az állandó frusztráció miatt felgyülemlő harag előbb-utóbb megtalálja magának a kijáratot – könnyen lehet, hogy valamilyen testi betegség formájában.

5. Kérem, én még nem játszottam

Az V. sématartomány az Aggályosság és gátlás nevet viseli, és az alábbi négy sémát öleli fel:

15. Negativizmus–pesszimizmus
16. Érzelmi gátoltság
17. Könyörtelen mércék–hiperkritikusság
18. Büntető készenlét

A közös nevező e sémáknál, hogy meggátolják az egyén természetes, spontán késztetéseinek kifejeződését: azt, amit a TA Szabad Gyermeki énállapot néven tart számon. Nincs játék, nincs öröm, nincs élvezet; csak etika van, normák, szabályok – valamint kemény retorzió, ami e szabályok áthágásáért jár.

E sémákat a merev, perfekcionista, túlkövetelő (sokszor büntető) szülői viselkedésre adott válaszként alakítjuk ki. Fenntartásuk azonban nem kis mértékben köszönhető annak a fogyasztói társadalomnak, amelyben élünk. Ez a világ arra szocializál minket, hogy legyünk kritikátlan feladat-végrehajtók, csúcsra járatott termelők és engedelmes fogyasztók.

Ebből sajnos az is következik, hogy a sémák gyógyulása sohasem konfliktusmentes. Az autoriter férj nem fog tapsolni annak, hogy a felesége egyszer csak elkezd önálló véleményeket megfogalmazni. A profitorientált (és alighanem Feljogosítottság–grandiozitás sémával rendelkező) főnök sem biztos, hogy díjazza, ha addig engedelmes beosztottja megkérdőjelezi utasításai értelmét. A politika és a bürokrácia mechanizmusát a kontraszelekció hajtja: a spontaneitás, humor, kreativitás és egyéniség megnyilvánulásai főbenjáró bűncselekményeknek számítanak, s mint ilyenek, gyakran kerékkötői az egyéni karriernek.

Az egészséges, felnőtt, autonóm személyiség tehát olyan luxus, aminek meg kell fizetni az árát. Teljes mértékben érthető, ha valaki vonakodik ezt az árat megfizetni, és inkább ragaszkodik megszokott életéhez: a régi sebekhez, a nap mint nap kiszámíthatóan beérkező pofonokhoz, a jól ismert játszmákhoz, az otthonos veszekedésekhez és az akolmeleg szenvedéshez.

A változás aktív, tudatos keresése (pl. a terápia iránti elköteleződés) a bátor kevesek útja.