Ígérem, ez most rövid lesz.

Noha szerencsére már csak a nagyon hülyék hiszik azt, hogy az AIDS a melegek betegsége volna, mégis, mindmáig sokan azzal a képzelgéssel áltatják magukat, hogy az AIDS betegséget okozó HIV vírust a „rossz, erkölcstelen, kicsapongó” emberek kapják el, akiket sajnálunk ugyan, de valahol „megérdemlik”. És aki „jó, erkölcsös és aránylag mértéktartó” életet él, az biztonságban van. És hogy ki számít jónak, erkölcsösnek és aránylag mértéktartónak? Egyrészt az, aki a társadalmi átlaghoz képest kevesebbet lop, iszik és dug félre, másrészt aki ezekbe a dolgokba nem bukik bele.

Kis- és nagyobb kamasz koromban nem egyszer emeltem el apróságokat üzletekben. Nem azért, mert szükségem volt rájuk, hanem kalandvágyból: élveztem, hogy milyen ügyes vagyok. (Bocs, Apa, hogy így kell megtudnod.) A társadalom mégsem tesz be engem a „tolvaj” kategóriába. Miért, mert ezek nem voltak lopások? Nem – hanem mert egyszerűen szerencsém volt. Többnyire nem buktam le, illetve amikor kétszer mégis, akkor sem a pénztáros néni (első alkalommal), sem a közértes bácsi (második alkalommal) nem csináltak nagyobb balhét a dologból. Csinálhattak volna. Lehetett volna belőle rendőrségi ügy. Kerülhettem volna javítóba, ahol kiképezhettek volna profi bűnözővé. Nem így történt. Szerencsém volt.

Ittam elég sok alkoholt életemben. Okosan is, bután is, egyfélét is, keverve is, társaságban is, egyedül is. Ezzel együtt nem lettem alkoholista: se fizikailag, se pszichésen nem függök az alkoholtól. De nem az én érdemem. Alakulhatott volna másképp is. Szerencsém volt.

A szexuális életemet nem szeretném részletezni, de hadd mondjam el: lehetnék HIV-pozitív. Nem vagyok az. Ez annyiban valóban az én érdemem, hogy tisztában vagyok a biztonságos szex szabályaival, és félek annyira a fertőzéstől, hogy az esetek túlnyomó részében alkalmaztam is a saját gyakorlatomban. A túlnyomó részében. De igen: voltam már én is felelőtlen. És ennek alapján lehetnék most AIDS-es, vagy akár már meg is halhattam volna benne. Nem így történt. Szerencsém volt.

Társadalmi státuszomat tekintve a környezetemben jó, erkölcsös és aránylag mértéktartó emberként tartanak számon. Én is annak tartom magam, és többnyire jó, erkölcsös és aránylag mértéktartó emberekkel vagyok körülvéve. Szerencsés ember vagyok, szerencsés emberek között. És akiket a társadalom bűnözőként, alkoholistaként vagy HIV-pozitívként ismer, azokról korántsem biztos, hogy rosszabb, erkölcstelenebb és kicsapongóbb életet éltek, mint akár én, akár a környezetem.

Ha a környezeted téged nem bűnözőként vagy alkoholistaként tart számon, és a mai nap – az AIDS elleni küzdelem világnapja – nem rólad szól, akkor gondold végig: vajon azért van-e így, mert olyannyira jó, erkölcsös és aránylag mértéktartó életet élsz, hogy ilyesmi veled aztán soha nem fordulhatott volna elő – vagy neked is, miként nekem, szerencséd volt.