A jelen blog címében szereplő sorskönyv kifejezés a tranzakcióanalízis (TA) nevű pszichológiai irányzaton belül született meg. A szó angol eredetije: script. E kifejezés a számítástechnikában parancssort, programot jelent: olyan utasítást vagy utasítássorozatot, amelynek futtatása mindig egy bizonyos eredménnyel jár. A sorskönyv egy önmagunkban hordott, előre megírt program, amely bizonyos körülmények között (elsősorban stresszhelyzetben, illetve a gyerekkort idéző helyzetekben) automatikusan lefut, megerősítve önmagát és továbblökve minket életünk útján annak előre megírt beteljesedése felé.
Szabatos definícióval a sorskönyv egy gyermekkorban kialakított, szülők által megerősített, a későbbi események által igazolt és az egyén választásaiban megjelenő, nem tudatos életterv. Ez az életterv az élet döntő eseményeire vonatkozik: arra, hogy sikeresek leszünk-e, vagy sem; hogy milyen lesz a párkapcsolatunk, a családunk és a munkánk; hogy egészségben vagy betegségben éljük-e az életünket; hogy hogyan, milyen körülmények között fogunk meghalni. A sorskönyvünk megírásával hatéves korunkra nagyjából elkészülünk, de a kamaszkor kezdetéig ezt-azt még alakítgatunk rajta.
Fontos megérteni: a sorskönyv nem azt jelenti, hogy ténylegesen így fog lezajlani az életünk. Legalább négy tényező van, ami azt eredményezheti, hogy valaki ne a sorskönyv szerint éljen. Egyrészt léteznek a tudatos és tudattalan döntéseinktől független események: attól, hogy a sorskönyvünkben az áll, hogy gazdagok leszünk, sikeresek és boldog családi életet élünk, még elgázolhat egy autó az esküvőnk napján. Másrészt és harmadrészt létezik ún. ellensorskönyv és ellentétes sorskönyv – ezekről lásd később. Negyedrészt önismereti és terápiás munkával az egyén képessé válhat arra, hogy kilépjen sorskönyvéből, és ne korai, gyermeki tudattal hozott döntéseihez ragaszkodva, hanem autonóm módon élje az életét.
Ha életünket sorskönyvvezérelten éljük, az ahhoz hasonlítható, mint ha egy hatéves gyereket engednénk beülni a volán mögé, és hagynánk, hogy kedvére dodzsemezzen a csúcsforgalomban, miközben mi az anyósülésen ülünk, biztonsági öv nélkül.
Utolsó kommentek