Ha egy ember zsiráffal álmodik, akkor két eset lehetséges. Alább mind a kettőre kitérek, de ehhez szükséges némi előzetes megfontolás.
Először is azzal kell tisztában lenni, hogy az álom az emberi lét egyik természetes (tehát az evolúció során kialakult) megnyilvánulása, vagyis épp olyan, mint a böfögés, a gondolkodás vagy az izomláz. Ezen belül az álmot pszichés tevékenységnek tekintjük, hasonlóan a gondolkodáshoz. Csak éppen e két tevékenység két különböző tudatállapothoz tartozik. Az egyik ahhoz, amelyikről (naivan) azt hisszük, hogy időnk java részét abban töltjük: általában ezt szoktuk tudatnak vagy éber tudatnak nevezni. Ha ezt tekintjük „normális” állapotunknak (ami így persze tudománytalan badarság, de néha azért lehet engedni a konvencionális szóhasználatnak), akkor ehhez képest a tudat minden más állapotát ún. módosult tudatállapotnak (MTÁ) nevezhetjük. Az alvás is egy (azaz inkább többféle) MTÁ. Az álom tehát nem a – hagyományos értelemben vett – tudat tevékenysége (de még egyszer: nincs olyan, hogy „a tudat”, csak különféle tudatállapotok vannak), hanem az ezen kívül eső tartomány, a tudattalan megnyilvánulása.
A figyelmes olvasó észreveheti, hogy az imént némi csúsztatás történt: a tudatról előbb mint az ember állapotáról beszéltem, és szembeállítottam másfajta állapotokkal, az utolsó mondat viszont azt sugallja, hogy a tudat nem valaminek az állapota, hanem önmagában egy létező „valami”, amelyen kívül van egy „más valami”, nevezetesen a tudattalan. Az észrevétel pontos, és egy lényegi különbségre mutat rá.
A tudatállapotok a pszichológia mint tudomány felségterületéhez tartoznak. Ellenőrzött körülmények között, kísérletileg, műszerekkel vizsgálhatók, számértékekkel objektív módon leírhatók (ahogyan pl. egy filmről is objektíve meg lehet mondani, hogy milyen hosszú, és ki rendezte). Az így nyert következtetések későbbi vizsgálatok eredményeképpen megerősíthetők, vagy éppen cáfolhatók.
Ezzel szemben a tudatos–tudattalan szembeállítás tudományosan éppúgy értelmezhetetlen, mint annak firtatása, hogy egy film izgalmas-e vagy unalmas, mulatságos-e vagy felemelő, és hogy a rendező lángész-e vagy középszerű epigon. Ennek ellenére van értelme egy film milyenségéről és a rendező képességeiről beszélni, és lehet ily módon értékes felismerésekhez jutni. Csak épp tisztában kell lenni vele, hogy amit ilyenkor művelünk, az a valóságnak nem tudományos, hanem valamilyen más szempont alapján történő megközelítése.
Ugyanez a helyzet akkor is, amikor az ember pszichéjéről úgy beszélünk, hogy felosztjuk tudatos és tudattalan tartományra. Jogos és használható e megközelítés – csak épp nem a pszichológia mint tudomány, hanem a pszichoanalízis mint az emberről alkotott modellek egyike szempontjából. E modell ugyan nem a tudomány elfogadott paradigmája szerint fogalmaz, mégis érvényes, a gyakorlatban hasznosítható megállapításokat tehet – és tesz – a valóságról. A továbbiakban tehát továbbra is nyugodt lélekkel használjuk a tudat és tudattalan szavakat úgy, mintha azok valós „tartományok” lennének az emberen belül, amint a szerelmes kardiológus is mond olyat az imádott hölgynek, hogy „érted dobog a szívem”, jóllehet a szó anatómiai értelmében ez marhaság. A hölgy azonban valószínűleg több őt érdeklő dolgot megtud e mondatból a kardiológusról, mintha az kezébe nyomná az EKG-szalagját.
A fentiek figyelembe vételével leszögezhetjük tehát, hogy az álom a tudattalanból származik, és nem kell, hogy zavarba ejtsen minket azon tény, hogy fogalmunk sincs arról, valójában mi is az a tudattalan. E kérdésről a pszichoanalízisnek, valamint a belőle kialakult különféle elméleti iskoláknak és pszichoterápiás irányzatoknak különféle magyarázatai és modelljei vannak. Ízlés dolga, hogy ezen magyarázatok közül ki melyiket (vagy épp melyeket) kedveli leginkább, illetve melyik modell használatával képes hatékonyabban dolgozni.
Noha, mint láttuk, az analitikus megközelítés lényegét tekintve nem tudományos, ez nem jelenti azt, hogy használatával ne lehetne különbséget tenni a valóságról megfogalmazott érvényes és érvénytelen kijelentések között. Csak éppen e rendszerben az érvényesség és érvénytelenség kritériumait nem a tudományos absztrakció szolgáltatja, hanem a gyakorlati – alkalmasint pszichoterápiás – tapasztalat. E tapasztalat fényében biztosan állítható, hogy a tudattalan – noha vannak általános, az egyes emberen túlmutató jellegzetességei – végtelenül személyes és egyedi valami. Tartalmát meghatározza az ember saját személyisége és élettörténete: tapasztalatai, emlékei, vágyai. Ilyenformán megnyilvánulásai is – például az álmok – teljes mértékben egyediek.
Banális példával élve: ha két különböző csapatban játszó focista álmodik utóbb ugyanarról a meccsről, akkor álmuknak hiába „ugyanaz a meccs” a tárgya, a nyertes csapat tagja álmában „ugyanaz a meccs” egészen más jelentéssel és jelentőséggel bír, mint a vesztes csapat tagjáéban. Másik példa: amíg Jancsi annak idején szeretett iskolába járni, sikert sikerre halmozott, Juliska számára az iskola a kudarctól való folytonos rettegés színhelye volt. Mit jelent tehát iskolával álmodni? Nyilván attól függ, hogy ki az álmodó: János vagy Júlia. Álmuk valódi jelentéséhez egyedül ők tudnak hozzáférni.
A tudattalan elidegeníthetetlenül személyes voltát jól illusztrálja a következő vicc:
Egy középkorú nő egyedül él lakásában. Egyszer azt álmodja, hogy amint alszik az ágyában, nyílik az ajtó, és belép egy hatalmas, meztelen néger férfi, dagadó izmokkal és álló farokkal; odamegy az ágyhoz, szétfeszíti a nő lábait, és ráfekszik. A nő rémülten felsikolt:
– Mit akar tőlem, maga vadállat?! – Mire a néger, sértődött hangon:
– Hát tudom én azt? Most én álmodom magát, vagy maga engem?!
És akkor vissza a címben föltett kérdésre: Mit jelent zsiráffal álmodni?
Amint mondtam, ha egy ember zsiráffal álmodik, akkor két eset lehetséges.
Az egyik eset, hogy az a bizonyos ember te vagy. Akkor (megfelelő önismeret birtokában) rá tudsz jönni – és egyedül te tudsz rájönni –, hogy zsiráfos álmod mit is jelent valójában.
A másik eset, hogy a zsiráffal álmodó ember nem te vagy. Ez esetben egyetlen ésszerű dolgot tehetsz: passzolsz.
Utolsó kommentek