Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) EMK (17) emk (33) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) Gyermeki (4) gyermeki (7) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) nag (6) NAG (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) nlp (18) NLP (3) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) szülői (5) Szülői (3) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Foxika911: Sajnálom hogy nem tudod már elolvasni, de talán valahogy mégis igen! Szerintem halhatatlanná tesz,... (2020.06.09. 17:56) Hogy vagy?
  • BLX: @HoldViola: Ó, valóban, pedig hallottam is róla. Bocsánat. De igazából csak a "címzés" hibás, azt ... (2020.02.14. 10:36) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • HoldViola: @BLX: Balázs már nem olvashatja ezt, meghalt 4 éve. De én akkor is köszönöm, értékes gondolatokat ... (2020.02.13. 23:07) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • BLX: A gőz kieresztésén rágódtam, meg azon, hogy nem azért, "mert így van". Valahogy az volt az érzésem... (2020.02.11. 08:51) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • dissipation1969: @HoldViola: velünk van ő most is... (2019.07.05. 01:51) Szerelmi bánat
  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Utolsó 20
pagerank

Nem játszani

2011.06.22. 23:47 Birtalan Balazs


 

Mivel a játszma egyik sajátossága, hogy a benne részt vevő felek rosszul érzik magukat benne, a játszmával egyetlen értelmes dolgot lehet csinálni: nem játszani. Ezt szem előtt tartva alább egy saját játszmám elemzését mutatom be, amelyet a minap játszottam le. (Akinek a szövegben található egyes kifejezések nem érthetőek, az a fenti linkre kattintva orvosolhatja e problémát.)

A történet kétszereplős. Az egyik szereplő – amint a fentiekből kiderülhetett – én vagyok. A másik egy nálam mintegy tíz évvel idősebb úriember, akivel az interneten ismerkedtem meg, s akivel élőben ugyan meglehetősen kevésszer találkoztam, de mivel ismeretségünk öt éve alatt több gigabájtnyi e-maillel boldogítottuk és szomorítottuk egymást, manapság az egyik legközelebbi barátomként tartom számon. Mivel a játszmaelemzés hagyományában a résztvevőket Fehérnek és Feketének hívják, a továbbiakban barátomat F. álnéven fogom emlegetni. A játszmát az elmúlt napokban bonyolítottuk le egymással, ugyancsak e-mailben. Az elemzést F. engedélyével teszem közzé.


A történet


Pár napja kaptam e-mailben egy .pps fájlt, ami egy rejtvényt tartalmazott, a megoldás és némi kommentár kíséretében. A rejtvényben négy hasonló jellegű részfeladat követte egymást, nehézségi sorrendben. Legalábbis ezt lehetett gondolni, mert az első három során a feladatok valóban fokozatosan nehezedtek. A negyedik feladatot aztán csak néztem, néztem, körmönfont módon próbálva okoskodni – és képtelen voltam rájönni a megoldásra. „Na, ugye, hogy nem megy?!” – szemtelenkedett a kommentár, aztán a következő kattintásra jött a megoldás. Ami természetesen – ebben állt a beugratás – észveszejtően egyszerű volt. Fájdalmasan egyszerű. És persze teljesen korrekt. Legszívesebben ordítva vertem volna a fejem a falba; közben persze röhögtem, és gyorsan tovább is küldtem a fájlt egynémely jobb sorsra érdemes ismerősömnek – köztük F-nek is.

F. az amúgy is soron következő levelének egyik bekezdésében utalt a rejtvényre, a következő szavakkal:
Én is bedőltem. Mondjuk, annyi volt, hogy a Q 3-ra (tehát a 3. kérdésre – B.B.) én egyszerűbb megoldást találtam, de hát a lényeg nem ez.Mivel régi egyezmény köztünk, hogy a választ amúgy nem igénylő részekre vagy reagálunk, vagy nem, teljesen adekvát lépésnek ítéltem, amit tettem: a válaszlevelemben a fenti közlésre nem írtam semmit.

F. következő levelében aztán ezt írta:
Nem reagáltál a kvázi-fejtörőre írtjaimra. Azért (lett) volna fontos, mert vele tudtam gyakorolni a – lényegében tőled tanult – pozitív gondolkodást. („Igaz, hogy én is beszoptam, amit be kellett, de az egyik részfeladatot, egyszerűbben oldottam meg, mint a mellékelt megoldáson látható, tehát nincs veszve a kreativitás.”)Ennyi a sztori. A folytatás már az elemzés, ezzel együtt a játszmából való kilépés.
 

Amitől ez játszma


Az elemzést azzal kezdtem, hogy észrevettem: rosszul érzem magam a levél olvasása közben. Erre természetesen az volt a legkevesebb, hogy megtegyem én magam is azt, amire kognitív terapeutaként a klienseimet is próbálom rávenni hasonló esetben: keressem meg az automatikus gondolatomat. Az automatikus gondolatom valami ilyesmi volt:
A rohadt életbe, tényleg nem reagáltam! Pedig száz éve ismerem őt, tudom, hogy a fél karját odaadná egy pozitív visszajelzésért. Hogy lehettem ilyen béna, ilyen empátia-negatív? Hát milyen inkompetens terapeuta vagyok én?!Szerencsére annál már dörzsöltebb vagyok, hogy sem huzamosabb ideig felüljek egy ilyen gondolatnak, amiről messziről ordít, hogy tele van kognitív torzításokkal, úgyhogy tovább gondolkodtam. Mi is történt itt? Váltottunk egymással pár tranzakciót, aminek a vége az lett, hogy (1) rosszul érzem magam, (2) a levélből nyilvánvaló, hogy F. is rosszul érzi magát és (3) állok hülyén, és nem értem, mi történt. Egész véletlenül nem ismerős valahonnan ez a helyzet?

– Nem a fenét – feleltem magamnak –, hiszen ez a játszma tankönyvi definíciója! Nézzük csak, hogy is alakult ez?!
 

A Horog


A játszma, mint tudjuk, rejtett tranzakciók sorozata. A rejtett tranzakció azt jelenti, hogy az üzenetnek van egy nyílt, társadalmi szintje („Gyere fel hozzám, megmutatom a bélyeggyűjteményemet!”), és van egy rejtett, pszichológiai szintje (a bélyeges példa esetében ez közhelyes).

Ebben az esetben a játszma kezdő lépését F. tette meg, a következő mondattal: „...a Q 3-ra én egyszerűbb megoldást találtam...” Ez társadalmi szinten egy Felnőtt énállapotból indított, az én Felnőttemet célzó üzenet, egy egyszerű tájékoztatás: „Ezt és ezt csináltam.” A pszichológiai szintű üzenet ezzel szemben Gyermekiből indul, a megszólított pedig az én Szülőim (alkalmasint Gondoskodó Szülőim), és így lenne megfogalmazható: „Dicsérj meg, látod, milyen ügyes vagyok?!”

A rejtett tranzakció lényege természetesen mindig a pszichológiai szint. A tranzakció pedig attól rejtett, hogy ez az üzenet nincs kimondva. Nyílt tranzakcióban F. ezt írhatta volna nekem: „A Q 3-ra én egyszerűbb megoldást találtam, és büszke vagyok a kreativitásomra, örülök neki. Örülnék, ha velem örülnél.” Itt a társadalmi és pszichológiai szint nem válik szét; ez egy asszertív, egyenes módon – ha tetszik: zsiráfnyelven – megfogalmazott kérés lett volna; a sztrók iránti igény egyértelmű közlése. S mint ilyen, játszmaindításra teljesen alkalmatlan.

Nem így történt. F. megtette a játszma első lépését: bedobta a Horgot: „Dicséretet várok tőled, de ezt nem mondom ki, jöjj rá magadtól!” Hogy a Horgon levő kukac zaftosabb legyen, a mondatot így kezdte, illetve fejezte be: „Mondjuk, annyi volt, hogy... (...) ...de hát a lényeg nem ez.”

A Gyenge Pont és a Válasz


Ez a játszma második kelléke. Nincs játszma, ha a Horog nem tud mibe beleakadni. Az én Gyenge Pontom jelen esetben az volt, hogy kifejezett ellenérzésem van a dupla fenekű kommunikációval szemben. „A krumplileves legyen krumplileves. A kommunikáció legyen egyértelmű, a fenébe is!” Mindez persze kimondatlanul, öntudatlanul. Kiegészítve azzal, hogy pontosan ismerem F. azon tulajdonságát, hogy mint a csecsért ácsingózó kisded, úgy éhezi és szomjazza a pozitív sztrókot hasonló helyzetben. Ez a történet kb. a hatszázhuszonkilencedik hasonló jellegű interakciónk volt.

De mivel ezen ismeretem nem került a tudatom előterébe, a Horog előírásosan beakadt a Gyenge Pontomba, és én annak rendje s módja szerint rá is haraptam, vagyis megadtam a Választ.

DrámaháromszögHogy a Válasz jelen esetben épp a válasz elmaradása volt, az lényegtelen mellékkörülmény. Mint tudjuk, ha máshonnan nem, az NLP-ből: nem lehet (értsd: pszichológiai képtelenség) nem kommunikálni; a nem-kommunikáció is kommunikáció. A hallgatásom tehát teljes mértékben megfelelt a Válasz kritériumainak. Társadalmi szinten Felnőtt énállapotból szólítottam meg F. Felnőttjét: „Nyugtáztam a közlésedet.” (Mint említettem, a közös gyakorlatunkban a reakció esetenkénti elmaradása teljesen elfogadott.) Pszichológiai szinten azonban az történt, hogy negatív Irányító–Szabályozó Szülőiből hidegen letorkolltam F. Gyermekijét: „Nagy kisfiú vagy már, ez a minimum.”

A játszmaelemzés drámaháromszög-modelljében F. kezdetben az Áldozat szerepében volt (mivel Gyermekiből indította a tranzakciót), én a Válaszommal (vagyis a hideg Szülői nem-válaszolásommal) az Üldöző pozícióját foglaltam el.
 

Game over


A rejtett tranzakciók elvileg hosszan-hosszan követhetik egymást, a játszma vége azonban mindig ugyanaz:

Az Átkapcsolás azt jelenti, hogy mindkét játékos elmozdul a drámaháromszögön. Jelen esetben F. átment Üldözőbe, és rendre utasított: „Csalódtam benned, cserben hagytál: nem reagáltál, holott tudod, hogy ez fontos lett volna nekem.” Nem e szavakkal, persze, de ezzel a tartalommal. Én pedig átléptem az Áldozat szerepébe, megmártózhattam saját maladaptív sémámban: „Rossz vagyok, inkompetens vagyok.”

A Szembesülés fázisában éljük meg ezeket az érzelmeket, és mindketten meglepődve vesszük őket tudomásul, olyan ártatlan naivsággal, mintha most először történt volna velünk ilyesmi. Holott...

Holott mind F. érzéséről, a csalódottságról – amelyet utólag levélben megerősített –, mind az én közelebbről itt meg nem határozott rossz érzésemről fontos megjegyezni, hogy helyettesítő érzés. Vagyis olyan érzelmi válsz, (1) amit kisgyerekként tanultunk, nem utolsósorban szülői modelleket követve; (2) amelyet gyakran élünk meg stresszhelyzetben; (3) amelyek nem használnak az adott probléma megoldásában; (4) amelyből időről időre szükségünk van a megfelelő intravénás dózisra, mert ennek révén vagyunk képesek igazolni és fenntartani a sorskönyvünket.

Az egész játszma tudattalan célja nem más, mint a helyettesítő érzésből egy újabb dózis belövése. Ezért indította F. a játszmát (remélve, hogy bennem partnerre talál), én pedig ezért voltam benne partner, és haraptam rá a Horogra. A végén tehát mindketten megélhettük kedvenc helyettesítő érzéseinek egyikét. Ez a játszmaképlet utolsó eleme, a Kiegyenlítés, más szóval a Nyereség besöprése.
 

After party


A történet megrekedhetett volna a Kiegyenlítésnél. Csakhogy úgy voltam vele: ha már életem során egy rakás pénzt, időt és energiát öltem önismeretbe és terápiába..., ha már én magam is terápiával foglalkozom..., ha már van egy pszichológiai blogom, amely a Sorskönyv nélkül címre hallgat... – akkor tán egy lépéssel tovább mehetnék ennél.

Amint a bevezetőben írtam, a játszmával egyetlen értelmes dolgot lehet csinálni: nem játszani. Úgyhogy amint rájöttem, hogy frontálisan belegyalogoltam egy játszmába, elhatároztam, hogy ki is szállok belőle. Ez három lépésben történt.

Először tudatosítottam magamban, hogy a rossz érzéseim nem autentikus, hanem helyettesítő érzések, vagyis nem a jelen helyzetnek szólnak, hanem hajdan volt gyerekkorom valamely rég elfeledett negatív élményének. Ez már önmagában megkönnyebbülést jelentett számomra, mert felszabadított arra, hogy nem vagyok köteles rosszul érezni magam. Ennek belátásával gyorsan ki is léptem a sorskönyvemből, és megállapítottam, hogy a történtek ellenére OK vagyok.

Másodszor tudatosítottam magamban, hogy semmi okom haragudni F-re: attól, hogy történetesen az övé volt a kezdő lépés, semmivel sem terheli őt nagyobb felelősség a játszmáért, mint engem. A megélt rossz érzéseimért pedig nem tehetem őt felelőssé, hiszen ezzel azt mondanám: „Rá tudsz venni arra, hogy rosszul érezzem magam attól, amit mondasz nekem”, ami viszont nem más, mint a TA négy mítoszának egyike. Vagyis megállapítottam, hogy F. is OK.

Utolsó lépésként a játszma elemzését (a jelenleginél jóval rövidebb formában) megosztottam F-fel, és beleegyezését kértem ahhoz, hogy közreadjam itt a blogomon.

A jóváhagyást ezúton is köszönöm neki.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 22 komment «




Címkék: ta sorskönyv nyereség mítosz válasz játszma horog szembesülés kiegyenlítés kognitív terápia zsiráfnyelv ok vagyok ok vagy drámaháromszög gyenge pont átkapcsolás automatikus gondolat kognitív torzítás

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr573007379

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

amind enit 2011.06.23. 10:56:07

Nos, én nem értem, hogy hogyan nem játszunk. Mert játszunk. A játszmából való kilépés tkp. már helyzetkezelés - tűzoltás, hiszen a "baj" megtörtént. Mindketten rosszul érzitek magatokat.
Mi a baj a Szabályozó Szülőivel? Akkor amikor Ő indítja a rejtett tr-t. A nem játszás az az, hogy Ő nem kér megerősítést, mert tisztában van a képességeivel, helyes az önismerete, középen van, Ő maga OK, és egy tényt közöl, "Megoldottam, állati ügyes vagyok". Az Ő dolga az, hogy ne indítson játszmát. (nyugodtan írhatnék Én-t is, mert ezt gyakran játszom-ergo ez nekem vakfolt). Szóval azt nem értem, hogy Te mennyiben vagy játékos? Miért kell neked megsimogatnod az ő buksiját? Csak azért mert Ő kéri? Még megállapodásotok is van erre. Miért indítja be a játszmát?
Mindkettőtök maladaptív sémája az, ami kibillent benneteket az OK pozícióból.

Nagyon megtalált engem a poszt. Nem bántom F.-et, félre ne értse! :-) Én ugyanezt játszom. Azért zavar az Ő indítása, mert olyannak kellene lenn(ünk)ie, hogy ne kelljen ilyen megerősítés.

Itt pedig tetten érhető két "kell". Ami a légy tökéletes parancs egyik hívója. :-)

Szerintem nincs olyan, hogy nem játszunk.
F. és Én is, amíg él ilyen lesz, csak az önismeret révén egyre kevesebbszer. Majd alkalmanként visszacsúszunk és játszunk ilyet. Azzal, akivel lehet. Pl. Veled, és azzal, akinek van ilyen GYP-je. Ez meg neked lesz, amíg élsz. Az én tapasztalatom az, hogy aki rendelkezik ezzel a horoggal, az rendelkezik az ehhez rendelt GyP-vel is. És ezt váltogatjuk. Ami a tünetet csökkentheti az valóban az önismeret. Az elfogadás, ami az életet könnyebbé teheti.

Örülök nagyon a posztnak, remek írás. A blognak is....élmény olvasni, mert sok felismeréshez segít. Nagyon alapos, tényszerű, humoros, feltáró és őszinte. Köszönet!

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.06.23. 12:26:33

@amind enit: Köszönöm szépen az elismerő szavakat, nagyon jól estek. :)

Jól látom, hogy a kommentben feltett kérdéseket apránként meg is válaszoltad önmagad? Ha nem, ha valami válasz nélkül maradt, akkor szólj, légy szíves, és megteszem, amit tehetek. :)

Lapis Lazuli 2011.06.23. 21:24:10

Én meg gratulálok a barátságotokhoz, nem sokat ismerek, ami elbírna egy ilyen elemzést, pláne nyilvánosan.

fülemile 2011.06.25. 23:51:15

Szia Balázs!

Bennem is olyasmi kérdés merült fel a poszt egy bizonyos pontján, mint amind enitben (jé, most látom, hogy ez ilyen poénos néve, nagyon jó! ;)), vagyis, ha ,,buksisimivel" reagálsz F. megjegyzésére, az nem játszma? Vagy csak a rejtett kommunikáció felszínre hozása? (Hogy ti. F. a felszín alatt fejezte ki igényét a pozitív visszajelzére, amit te nyíltan adsz meg.)
Mellesleg ezek a helyzetek nagyon zavarosak és kínosak tudnak lenni. Engem rendszerint zavarba hoz, ha nyíltan rámutatnak a felszín alatt zajló rejtett kommunikációmra, amiről talán még én sem tudtam. Ugyanakkor ha mások így beszélnek velem (valami rejtett szándékkal),és ezt észreveszem, sokszor összezavarodom, és úgy érzem, hogy a kommunikációnk teljesen becsődölt, és valami elemi hibán bukott el.
Azt is észrevettem a poszt olvasása során, hogy engem is sokszor irritál ha a szövegem valamelyik részére egyszerűen nem reagál a beszélgetőpartnerem, de az okát ált. nem tudom olyan ügyesen felszínre hozni, mint F.

Üdv,
fülemile

(Egyébként én vagyok Papp Evelin, de valamiért két fiókom van, és tök véletlenszerűen hol egyikbe, hol másikba vagyok bejelentkezve.)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.06.26. 12:18:34

@fülemile: "ha 'buksisimivel' reagálsz F. megjegyzésére, az nem játszma?"

Nem attól játszma valami, hogy konkrétan mit csinálok, hanem attól, hogy milyen énállapotban teszem, hogy az énállapot megválasztása tudatos-e, hogy autentikus vagy helyettesítő érzést érzek-e közben, stb. A tényleges, megfigyelhető cselekedet a komplex megnyilvánulásnak csak egy szelete.

"Engem rendszerint zavarba hoz, ha nyíltan rámutatnak a felszín alatt zajló rejtett kommunikációmra, amiről talán még én sem tudtam."

Ez érthető. Sokkal több kapcsolatunkban váltunk rejtett tranzakciókat, mint ahány ezek közül alkalmas volna annak elviselésére, hogy ezeket feltárjuk. Az F-fel való barátságom e szempontból szerencsére eléggé kipróbált és teherbíró.

Jand 2011.06.27. 14:20:12

Nekem is elküldted a kis feladatokat, de én alaposan edzett vagyok matematikában és logikai játékokban, így rajtam nem fogott ki. De tetszett, mivel egy jó kis példa a beragadt gondolkodásra és az előfeszítésre, mivel még külön rá is készít, hogy az utolsó feladat még összetettebb lesz, pedig nem is.

A harmadik feladatra viszont nincs egyszerűbb megoldás, ha a feladatban szereplő, geometriai nyelvben pontatlan "egyenlő" szót úgy értelmezed, hogy egybevágó (a feladat érzésem szerint ezt várja el). Ha úgy értelmezed, hogy hasonló, akkor van más megoldás, de ez így egy kis csalás. Tehát az számomra nem egy egyszerűbb megoldás, mert csak akkor teljes, ha beismered, hogy egy egyszerűbb feladatot oldottál meg.

Ezt a helyzetet matematikusként mindkét oldaláról jól ismerem: sokszor volt olyan, hogy én örültem egy helytelen vagy hiányos megoldásomnak, és sokszor fordultak felém ilyen megoldásért elismerést várva. Az egyetlen tisztességes reakció erre az, ha elismered a próbálkozás érdemét, de rámutatsz bármely hiányosságra, ha látod.

A horogkivetésre viszont eszembe jutott egy közelmúltbeli saját példám. Egy asztaltársaságnál, ahol volt egy új ember, társadalmi kérdésekre terelődött a szó, és én elmondtam, hogy milyen (J. Krishnamurti) mottó alatt írom a blagomat. A illető válasza az volt, hogy Churchill is megmondta, "a demokrácia nem jó, de nincs jobb". (Eléggé leegyszerűsítve idézett.) Kicsit csalódott voltam, hogy nem kapott rá a horgomra, de hagytam annyiban a témát. Mondhattam volna olyasmit, hogy egy olyan ember, aki bőrfotelben hátradőlve whiskys szódát iszogathat és szivarozhat, az "nem ugyanabban a világban" él, mint a legtöbb kortársa, és nem ugyanabban a világban, amiben ma a legtöbben élünk. Valamint el lehet hosszan filozofálni, hogy miket is lehet érteni a "demokrácia" szó alatt. Én ebből a válaszából viszont akkor valami olyasmit vontam le, hogy most inkább alkalmazkodó vagy egyszerűsítő, mint útkereső vagy boncolgató hangulatban van (ilyenből én nem általánosítanék személyiségre és gondolatvilágra, ezért mondom, hogy hangulatban, mivel egyáltalán nem ismerem őt). De felismertem, hogy elismerésre vágyva vetettem ki a horgomat, így magamat húztam csőbe. Én idéztem először, ami szintén leegyszerűsítő, és rejtett módon alkalmazkodást követelő dolog, és ilyen csavarral nem lehet jól elindítani egy mély beszélgetést.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.06.27. 15:30:22

@Jand: Köszi a sajátélmény megosztását.

A 3. feladatra adott egyszerűbb megoldással kapcsolatban annyi adalék, hogy egy-két levél múltán F. elmondta, hogy rájött: a megoldása nem helyes. :)

chiara7 · http://elcamino.utazas.hu 2011.07.26. 20:37:06

A bevezetés után nagyon azt hittem, hogy ott fog kezdődni a játszma, hogy jól továbbküldted a (ki)fogós kérdést. Végül is a barátod azután tőled várta a vigasztalást, miután beugrott (áttételesen neked), az egyik hozzászóló, Jan, meg mintha magyarázkodna, hogy neki csak azért ment, mert már edzett.
Szerinted nincs ebben a lépésben is egy kis játszma-potenciál?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.07.26. 20:42:33

@chiara7: Szerintem nincs, de hát az önismeret útjának én sem vagyok még a végén. :)

Azért gondolom, hogy nincs, mert emlékszem a reakciómra: amikor a feladatokat láttam, és a végén beletört a bicskám a pofonegyszerű feladatba, akkor a reakcióm tiszta, őszinte, Szabad Gyermeki kacagás volt. Örömteli rácsodálkozás arra, amire korábban már oly sokszor, hogy milyen furcsa torzításokra képes is az emberi agy.

Ezt az örömöt, ezt a rácsodálkozó tapasztalatot akartam megosztani néhány olyan ismerősömmel, akikről úgy gondoltam, nyitottak az effélére. Nem volt benne semmi kihívás, semmi "Na, vajon te...?" jellegű kíváncsiskodás.

Emiatt gondolom ezt autonóm cselekvésnek a részemről, nem pedig Horognak.

chiara7 · http://elcamino.utazas.hu 2011.07.26. 20:49:58

Kár. Azt hittem, "most rajtacsíptelek" :-)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.07.26. 20:51:59

@chiara7: Bocs. :-) Legközelebb majd igyekszem megfelelni az elvárásoknak. :P

Eggyel komolyabban: Vannak olyan helyzetek az életemben, amikor is én teszem meg a játszma kezdő lépését - csak ezeket egyrészt sokkal nehezebb felismerni (szerintem), másrészt nem okvetlenül publikusak, úgyhogy nem biztos, hogy ezen az oldalon napvilágot látnak. :)

polly2 2012.02.10. 22:42:28

Üdvözlet. Ma találtam rá a blogodra, nagyon tetszik. Szinte minden gondolat(a többi posztbeli is)felmerült már bennem, jó így olvasni. Egy kérdésem lenne a játszmával kapcsolatban : mit tehetek, ha túlságosan frusztrál az, ha az én hitelességemet támadják ? Talán mégsem annyira fontos , hogy minden alkalommal létrejöjjön az egyenes beszéd ?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.02.10. 22:48:28

@polly2: Ez a kérdés így kicsit általános, a hitelesség szó, ill. a hitelesség támadás is elég sok jelentéssel bírhat. :) A TA mindenesetre a "mítosz" szót használja azon hiedelem leírására, miszerint az egyik ember képes elérni a szavaival, hogy a másik rosszul érezze magát. Szóval lehet, hogy érdemes végiggondolni, hogy miért is frusztrál annyira, és az is lehet, hogy a végén az sül ki a dologból, hogy ez elsődlegesen nem is kommunikációs kérdés.

polly2 2012.02.10. 23:25:43

@Birtalan Balazs:
Biztos, hogy nem csak az, azonban például hiába próbáltam a másik fél mondanivalójának összegzését, mintegy szembesítésként, valamint rámutatni arra, hogy amit én állítok, kikezdhetetlen, ugyanis nem kell védekezőállásból figyelnem az igazságtartalomra. Adjam fel, hogy valaha is felnőtt-felnőtt párbeszéd legyen ? Az anyámról van szó.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.02.11. 10:27:22

@polly2: Ha ezen a ponton - ennyi infó birtokában - véleményt mondanék vagy tanácsot adnék, az már sarlatánság lenne, amit nem vállalok. Ha gondolod, privátban beszélhetünk róla részletesebben is.

polly2 2012.02.11. 12:19:24

@Birtalan Balazs:
Azóta a többi posztból is olvastam, azt hiszem, rendben van a dolog. Csak annak lehet segíteni, aki akarja, vagy legalább hagyja. Ő nem ilyen, ezért támad. Nekem csak rossz látni őt így. Ez a gyenge pontom vele, hogy segíteni szeretnék, ebbe akadnak bele a horgai, amikor panaszkodik.

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2012.04.29. 21:07:34

Kedves Balázs!
A saját problémám megoldását keresve találtam a blogodra, amit nagyon érdekesnek és tanulságosnak tartok. Kérdeznék, ha lehet:
Felmerül köztünk egy probléma, legalábbis ami nekem probléma, amit szeretnék megbeszélni, amitől ő elzárkózik (ez a gyakorlatban azt jelenti legtöbbször, hogy egyszerűen nem válaszol a következő levélre), nem vesz tudomást róla, én erőltetném a megbeszélést ("basztatom"), amitől ő egyszer csak kifakad (már megint "basztatsz") és ha tovább erőltetem a témát, leordítja a fejem, hogy zaklatom, aminek az eredményeképpen végül bennem felébred a lelkifurdalás és visszavonulót fújok a békesség kedvéért: a probléma szőnyeg alá besöpörve. Pár nap elteltével úgy csinálunk, mintha semmi nem történt volna (feltéve, hogy bármiről ejthetek szót, ami nem ehhez kapcsolódó). Odáig eljutottam, hogy ez valami játszmaszerűség lehet köztünk, de hogyan lehet kilépni belőle? Megpróbáltam legutóbb nem engedni, nem meghunyászkodni, de szabályos égiháború lett belőle: már totális tagadásban vagyunk, már ott tartunk, hogy ami akkor és ott szép volt, az sem volt igaz szerinte:( Mit lehet ilyenkor tenni azért, hogy a kommunikáció két értelmes felnőtt ember konstruktív, nyugodt megbeszélése legyen?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.04.30. 12:19:26

@HoldViola: Ez egy nagyon sok ismeretlent tartalmazó egyenletrendszer, amelynek, éppen ezért, rengeteg megoldása lehet. Úgyhogy kóklerség lenne, ha ennyi infó alapján (amiből az sem derül ki, hogy baráti vagy párkapcsolatról vagy egyébről van szó) bármi konkrétat mondanék rá.

Annak alapján, amit leírsz, számomra az rajzolódik ki, hogy több van itt egyszerű félrekommunikálásnál - ennek ellenére az első lépés talán az lehetne, hogy valamit tesztek azért, hogy képesek legyetek valóban meghallani, amit a másik mond. Nem a szavakat, hanem a tartalmát. Ehhez hasznos lehet az EMK elsajátítása. Jó lenne pl., ha kiderülne, hogy vajon ez a helyzet vajon számára is kényelmetlen-e, vagy egyedül a te problémád. És ha így van, tudja-e egyáltalán, hogy van valami, amit te problémaként élsz meg?

Szóval, ahogy írtam, nagyon sok az ismeretlen tényező. Ha gondolod, keress meg levélben, és folytassuk ott.

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2012.05.01. 21:08:07

Látod ennyire laikus vagyok, nem is gondoltam volna, hogy lehet jelentősége a kapcsolat jellegének, de az biztos, hogy a konfliktuskezelésünk nem (volt) éppen hatékony:( A kérdéseid igencsak betaláltak, szóval nagyon szépen köszönöm és írni fogok minden képpen. Bár a kapcsolatot megmenteni talán késő, legalább megtudom, hol szúrtuk el...:(
süti beállítások módosítása