Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) emk (33) EMK (17) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) Freud (3) freud (9) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) gyermeki (7) Gyermeki (4) halál (12) harmadfokú (3) harry potter (20) Harry Potter (4) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) NAG (6) nag (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) nlp (18) NLP (3) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) Szülői (3) szülői (5) szupervízió (3) ta (39) TA (30) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Foxika911: Sajnálom hogy nem tudod már elolvasni, de talán valahogy mégis igen! Szerintem halhatatlanná tesz,... (2020.06.09. 17:56) Hogy vagy?
  • BLX: @HoldViola: Ó, valóban, pedig hallottam is róla. Bocsánat. De igazából csak a "címzés" hibás, azt ... (2020.02.14. 10:36) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • HoldViola: @BLX: Balázs már nem olvashatja ezt, meghalt 4 éve. De én akkor is köszönöm, értékes gondolatokat ... (2020.02.13. 23:07) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • BLX: A gőz kieresztésén rágódtam, meg azon, hogy nem azért, "mert így van". Valahogy az volt az érzésem... (2020.02.11. 08:51) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • dissipation1969: @HoldViola: velünk van ő most is... (2019.07.05. 01:51) Szerelmi bánat
  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Utolsó 20
pagerank

Rekviem egy rákos daganatért

2013.12.22. 10:45 Birtalan Balazs


 

A Sorskönyv nélkül továbbra sem lesz én-blog, de ez egy nagyon személyes írás – alkalmasint a legszemélyesebb, amit ezen az oldalon valaha közzétettem. Sokáig töprengtem, hogy egyáltalán itt van-e a helye, de arra jutottam, hogy túl azon, hogy számomra mennyire fontos mások számára is lehet mondanivalója.

Hogy az idén lesz-e még folytatása a sématerápiás sorozatnak, azt nem tudom. Úgyhogy az alábbi önvallomással szeretném megköszönni minden olvasóm egész éves figyelmét, és kívánok szép ünnepeket és boldog új évet.

 

Elmúlt, vége van. Valójában vége volt már fél évvel ezelőtt – akkor történt a műtét –, de az azóta belém ömlesztett méreg jelentősen csökkentette az esélyét, hogy valaha is új életre támadjon.

„But his soul goes marching on” – de a szelleme itt van, jelen van. Ahogy dr. Dysart, a pszichiáter mondja a pusztító téves eszméitől épp megszabadult – és álomba nyugtatózott – fiú teste fölött:

„Ez hazugság, Alan. Ilyen könnyen ő azért nem megy el. Csak odébb kocog, mint afféle engedelmes, vén gebe. Ha Equus elmegy – ha ugyan egyáltalán elmegy –, Alan, a maga kitépett beleit viszi magával a foga között. És nekem nincs raktáron semmim a helyébe... Ha ezt csak sejtené is, fölkelne ebben a percben, és elfutna tőlem, ahogy a lába bírja.”

(Peter Shaffer: Equus. Fordította: Göncz Árpád)


Nem megy el könnyen, mert ő és én évekig összetartoztunk. Frigyünket pedig évtizedekig készítettem elő. Sok évvel azelőtt, hogy először hírt adott volna magáról, írtam Ráktérítő című versem végén:

egy ismeretlen ponton tán a testem
féltőn szeretve őrzi már a sejtet
mely egy napon sorsunkat teljesítve
az ismert módon osztódásnak indul



Még korábban pedig, amikor hipnotikus életkor-regresszióban saját magzati létemet éltem újra, önkéntelenül is így definiáltam pillanatnyi helyzetemet: „Ott vagyok anyám hasában, mint az a daganat, amelyik később megölte.”

Mindezeket figyelembe véve kijelenthetem: a vastagbélrákom sorsszerű volt. No nem istenekre, karmára vagy csillagokra gondolok, hanem a sorskönyvemre. Arra az önmagam által, tudattalanul írt élettervre, amelyet – mint mindenki – hatéves koromra megírtam, és későbbi életem során – ugyancsak szándékolatlanul – mindent megtettem, hogy azt valóra is váltsam. Hát sikerült.

Nem megy el könnyen – akkor sem, ha most, a kemoterápia végeztével minden kontroll-leletem negatív. Nem megy el, mert van még mondanivalója. Nem megy el mindaddig, amíg el nem mondott mindent, és én föl nem fogtam. És ha nem fogom föl, visszajön, hogy újra elmondja. Mindhalálig.

Azt mondják a rákra, hogy „rosszindulatú”. Szerintem ez a felcímkézés mélyen igazságtalan. Ha ő rosszindulatú, akkor én mi vagyok? És micsoda minden gyerek, aki semmi mást nem akar, mint belevetni magát az életbe: beleélni magát, teljes valóját; kiterjeszkedni a térben és az időben, korlátlanul, kontroll nélkül? Micsoda a kreatív gyerek, a mindenre kíváncsi, a folyton kérdező, a minden axiómát megkérdőjelező és ezért tekintélyt nem tisztelő? A pimasz, a fárasztó, a mindenhol lelkesen jelen levő? Akitől meg lehet őrülni, aki sírba viszi a környezetében lévő felnőtteket?

„Rosszindulatú, mi más” – mondja az iskola. Legalábbis fegyelmezetlen. Meg kell rendszabályozni. El is küldik a pszichológushoz, hogy igazítsa őt méretre: az iskola méretére. A Rendszer méretére. A pszichológus e kihívást – jobb esetben – köszönettel visszautasítja. A Rendszer azonban – magad, uram, ha szolgád nincs – elintézi helyette a feladatot, kíméletlen hatékonysággal. És az iskola futószalagjáról egyenletes ütemben hullanak a méretre szabott egyedek a társadalom termelő–fogyasztó gépezetébe. És a pimasz gyerek végre megtanulja a határokat, a játékszabályokat. Nem kérdez, nem terjeszkedik. Legalábbis kifelé. De belül olykor megszólal a számon kérő hang:

„Hol a repülőgép? (...) Hol az Északi-sark? (...) Hol a büszke és szabad Magyarország? (...) Hol a nagy szimfónia, a rettenetes színjáték a szürke láthatárról és a gőgös istenekről, akik ott lüktetnek és vonaglanak a láthatár mögött?”

(Karinthy Frigyes: Találkozás egy fiatalemberrel)


Mert a terjeszkedés megállíthatatlan, a határtalanság igénye örök, a szabadság vágya letörhetetlen. Persze határokra szükség van – a korlátlan növekedés vágya és a megfelelő határok tartják egyensúlyban a természetet. Pontosabban ez maga a természet. Ha nincsenek határok – és a mi civilizációnk számára nincsenek –, akkor azt csináljuk a világgal, mint a rákos sejt a szervezettel: korlátlanul növekszünk, birtokba vesszük az egészet, és eközben el is pusztítjuk. Nem rosszindulatból: rosszindulatról ugyanúgy nincs szó, mint az önfeledten kérdező és mindent megismerni akaró gyerek esetében.
 
repulogyerek.jpgA terjeszkedés megállíthatatlan. Akinek a Rendszer lenyeste a szárnyait, és kifelé nem tud terjeszkedni, az folytatja befelé. Jobb esetben a psziché szintjén, és lesz belőle „Mahátma” („nagy lélek”). Rosszabb esetben a sejtek szintjén. És lesz belőle daganat. Nem rosszindulatú – szó sincs semmiféle indulatról. Hiszen semmi egyebet nem csinál, mint amit egykor ő maga próbált: növekedni, megállíthatatlanul. És meg lehet tőle őrülni, és az is lehet, hogy végső soron sírba visz – ugyanúgy, mint egykor ő maga tette a környezetében lévő felnőttekkel.
 
A sorskönyvből kiléphetek. A rákból meggyógyulhatok. De az életben tenni csak valamit lehet. Ha a régi megoldások helyett nincs új, jobb ötletem, ha „nincs raktáron semmim a helyébe”, akkor a rák feltámad, visszajön, és követeli a magáét.

Két feladatom van most, mint a mesebeli repülő embernek, Lotilkónak, akinek a kapzsi és irigy Teventej elrabolta a szárnyait.

Az egyik, hogy felismerjem az életemben a Teventejeket. A személyüket is, a módszereiket is. A múltamban is: hogy ne értetlen dühvel gondolja vissza rájuk, de ne is fedezet nélküli ál-megbocsátással. És a jelenemben, illetve jövőmben is: hogy ne hagyjam magam újra megcsonkítani.

A másik ugyanaz, mint Lotilkónak volt:

Látta Lotilko, hogy senkitől sem várhat segítséget, és hogy csak saját maga segíthet magán. Elindult hát az erdőbe madártollat gyűjteni. Sok-sok madártollra volt szüksége, hogy új szárnyat készíthessen magának. De azért elkészítette.

(Lotilko szárnyai – tunguz népmese)


Most tehát emlékezem és érteni próbálok, illetve keresgélek és gyűjtögetek.

És akkor a rákom nyugodhat békében.




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 12 komment «




Címkék: vers mese rák sorskönyv gyógyulás kemoterápia sajátélmény Equus Peter Shaffer Karinthy Frigyes Lotilko szárnyai

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr385704280

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Klein Kinga · http://szobakilatassal.blogspot.com/ 2013.12.22. 11:37:01

Drága Balázs!

Régóta szeretnék írni valamit a történetedhez, amely így ismeretlenül is sokat jelent nekem. Mikor több, mint 3 évvel ezelőtt elkezdtem blogolni a te személyes naplód volt az egyik, amelyet csodáltam és utat mutatott, hogy így is lehet. Szabadon, őszintén. Még akkor is, ha nem ennyire személyes a téma, amelyet én választottam. Aztán az elsők között csatlakoztam a Sorskönyv nélkül-höz és idén is szinte elsőnek olvastam a beszámolódat betegségről, amikor még kommentek se voltak, csak munkahelyről mégse kommentel az ember, ugye...(pedig, de, most is)
Az igazság az, hogy ritkán olvasom végig hosszú, alapos és kimerítő posztjaidat a hétköznapok rohanásában, többnyire csak szemezgetek belőlük, mégis hatnak. Erőt adnak és tudást. Fontosak. Vagyis rajtuk keresztül te. Akárcsak a verseid, amelyeket viszont végigolvasok, kedvelem őket.
Csodálom a bátorságod, amivel az egész életed elénk tárod, szeretem a humorod.
Ez a bejegyzés a többinél is mélyebben érintett, hihetetlen módon hasonló következtetéseket vonok le az utóbbi időben folyamatosan az életem történéseiből.
További hasonló sikeres életküzdelmeket, tartós egészséget és boldog ünnepeket kívánok: Klein Kinga

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.12.22. 11:41:56

@Klein Kinga: Nagyon köszönöm, Kinga! Átmelegedett a szívem ebben a cudar időben. :)

Klein Kinga · http://szobakilatassal.blogspot.com/ 2013.12.22. 11:50:59

@Birtalan Balazs: Jóvan, akkor nem izgulok tovább. :)
Néha nem tudom már hova tenni azt a sok-sok érzést bennem és kibuggyan. Úgy gondoltam itt jó helyen lesz. :)

cheoppy 2013.12.22. 18:32:08

De jó, színes betűk - mint a végtelen történetben! :)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.12.22. 18:39:29

@cheoppy: Jó, most már bevallhatom: titkon én vagyok a Vándorló Hegy Annyira-Még-Nem-Öregje. :D

Kanyó Zsuzsa 2013.12.22. 20:32:22

Balázs! Minden írásodat elolvasom.Még mielőtt beteg lettél, gondolkoztam azon, hogy meg kéne Neked mondani, meg ne halj időnap előtt, mert akkor nagyon mérges leszek. Mondtam már ezt sok embernek, akit szeretek, az édesapámnak is, de neki hiába.(54 évesen halt meg, csontrákban.)Eddig nem tudtam ,hogy a rákról így is lehet gondolkozni. Újra elolvasom, amit írtál, hogy megjegyezzem.Mást is olvasok.Ma kaptam meg a férjemtől A játszmák világa c. könyvet.(Járó Katalin szerkesztette).Sok örömet kívánok Neked.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.12.23. 08:26:31

@Kanyó Zsuzsa: Köszönöm, Zsuzsa. A játszmák világa meg jó választás volt - sok örömet és felismerést hozzá! :)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2013.12.23. 18:21:56

Én erről nem tudtam. Nem vagyok mindennapos (vagy akár minden hetes) látogató stb., elképedve olvastam ezt a posztot. A gyógyult állapot véglegességét kívánom, ezt a "csak az emléke/ tanulsága maradt" fajta gyógyulást, és abba a bizonyos raktárba pedig sok mindenféle ötletet, megoldást, útirányt és táplálékot, mindazt, ami másfelé viheti az életedet.

polly2 2013.12.24. 12:33:50

Három dolog volt sorsfordító az életemben, az egyik a rák. Soha nem leszek ugyanolyan,mint előtte, de voltaképpen nem is bánom. Remélem a legjobbakat neked!

R2D2 & C3PO 2014.03.20. 01:52:40

Ezer éve nem olvasgattam a blogod és teljesen meglepett ez. Mit lehet mondani ezek után? RIP a rákodra. Neked pedig minden jót!
süti beállítások módosítása