Bár sorskönyvünket nem a szüleink diktálták, hanem mi magunk írtuk, annak definíciójában mégis szerepel az a kitétel, hogy „szülők által megerősített”. A gyermek a fogantatása pillanatától verbális és nem verbális üzenetek sokaságát kapja szüleitől, s ezek nagy mértékben befolyásolják, hogy milyen sorskönyvet ír magának. Ezek az üzenetek – mint tranzakciós ingerek – a szülők különböző énállapotaiból származnak és a gyermek különböző énállapotát veszik célba. Ezen üzeneteket foglalja össze a sorskönyvi mátrix névre hallgató ábra.
Az egyik legfontosabb sorskönyvi üzenet a szülő Gyermekijéből kiinduló és a gyerek Gyermekijét célzó gátló parancs. Erről korábban már esett szó.
Ugyanebben a korai szakaszban, ugyancsak nem verbális módon, szintén a szülő Gyermekijéből indulnak és a gyerek Gyermekijébe érkeznek az engedélyek. Ezek pozitív, felszabadító üzenetek, pl. Szabad létezned. Lehetsz önmagad. Megélheted az érzelmeidet. A gátló parancsok és az engedélyek, valamint az ezekkel kapcsolatos gyermeki döntések képezik a sorskönyv gerincét.
A szülő Felnőttjéből származnak a programok, amelyeket a TA-ban az „Így kell...” formulával jelölünk. Felcseperedése során a szülők számtalan dolgot tanítanak meg gyermeküknek mind szavakkal, mind az eléje adott mintákkal: Így kell fogat mosni. Így kell szépen köszönni. Így kell tükörtojást készíteni. Így kell férfinak/nőnek lenni. Így kell magadra irányítani a figyelmet. Így kell elriasztani magadtól az embereket. Így kell depresszióssá válni. Így kell rákban meghalni. – A gyermek e programokat eltárolja (elvileg a Felnőttjében), és ha a helyzet úgy hozza, újrajátssza őket.
A szülők Szülői énállapotukból is küldenek üzeneteket gyermeküknek: ezek ténylegesen, szóban elhangzó mondatok, amelyek arra vonatkoznak, hogy milyen a világ, és hogyan kell viselkednünk a világban. Ha befelé fülelünk, az emlékeink irányába, valószínűleg fel is csendülnek a fejünkben e mondatok a szüleink hangján – oly sokszor hallottuk őket. Ilyesmiket hallhatunk például: Légy jó kislány/kisfiú! Vécé után mindig moss kezet! Előbb balra nézz, azután jobbra! A rest kétszer fárad. Mindent meg kell kóstolni. – E mondatoknak a TA-ban az ellenparancs nevet adták, mert ezek az „ellenszérumai” a gátló parancsok képében fenyegető sorskönyvi végzetünknek. Mögöttük ún. sorskönyvi hiedelmek állnak; azt hisszük, hogy amíg betartjuk ezeket az utasításokat, addig (de csak addig!) szabadok lehetünk az átok alól; OK-k lehetünk – azaz életben maradhatunk. „Amíg vécé után mindig kezet mosok, addig OK vagyok.” „Ha jó kisfiúként/kislányként viselkedek, akkor OK vagyok.” A több ezer lehetséges ellenparancs között a TA teoretikusai öt olyat találtak, amelyek különös erővel határozzák meg a gyerek (majd később a Gyermeki énállapotban lévő felnőtt) viselkedését. Ezeket magyarra az utasítás, vezető vagy előírás szavakkal próbálták lefordítani (létezik még egy ötletes interpretáció: hajszoló), de a gyakorlatban magyarul is az angol driver szót használjuk rájuk. Az öt driver a következő: Légy tökéletes! Légy erős! Tégy erőfeszítést! Szerezz örömet! Siess!
Ha az ember sorskönyv-vezérelt életet él, alapvetően háromféle sémát követhet. Ezek a következők: sorskönyv, ellensorskönyv és ellentétes sorskönyv. Ezekről a későbbiekben lesz szó.
Negyedik útként pedig mindig nyitva áll a lehetőség, hogy azt mondja: „Nem ér a nevem!” – és kilép a mátrixból.
Ez az út az önismeret útja, amely utat olyan fogalmak szegélyeznek, mint terápia, Felnőtt tudatosság, újradöntés. Az úti cél pedig – természetesen – nem más, mint az autonómia.
Utolsó kommentek