Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) emk (33) EMK (17) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) freud (9) Freud (3) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) gyermeki (7) Gyermeki (4) halál (12) harmadfokú (3) harry potter (20) Harry Potter (4) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) nag (6) NAG (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) NLP (3) nlp (18) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) Szülői (3) szülői (5) szupervízió (3) TA (30) ta (39) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Foxika911: Sajnálom hogy nem tudod már elolvasni, de talán valahogy mégis igen! Szerintem halhatatlanná tesz,... (2020.06.09. 17:56) Hogy vagy?
  • BLX: @HoldViola: Ó, valóban, pedig hallottam is róla. Bocsánat. De igazából csak a "címzés" hibás, azt ... (2020.02.14. 10:36) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • HoldViola: @BLX: Balázs már nem olvashatja ezt, meghalt 4 éve. De én akkor is köszönöm, értékes gondolatokat ... (2020.02.13. 23:07) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • BLX: A gőz kieresztésén rágódtam, meg azon, hogy nem azért, "mert így van". Valahogy az volt az érzésem... (2020.02.11. 08:51) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • dissipation1969: @HoldViola: velünk van ő most is... (2019.07.05. 01:51) Szerelmi bánat
  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Utolsó 20
pagerank

Gátlás nélkül élni

2010.09.24. 13:32 Birtalan Balazs


 

Életünk folyamán olykor egészségesek vagyunk, máskor betegek. Ez utóbbi állapotunkat könnyebben észrevesszük, mint az előbbit, mégpedig azért, mert van mit észrevenni rajta. Ugyanúgy, mint a vécépapírnál: az a tény, hogy elfogyott, mindig feltűnik. Ha van elég, az ritkán. És hogy mennyi is az „elég”, azon is csak akkor kezdünk tűnődni, amikor nem biztos, hogy elég lesz.

Az egészséget a teoretikusok és klinikusok számos módon próbálták definiálni. Freud klasszikus meghatározása szerint egészséges ember az, aki „tud dolgozni és szeretni”. Mások a listát kibővítik olyasmikkel, mint a játékra való képesség, a humorérzék vagy az egységes világnézet. A tranzakcióanalízis (TA) nem betegségről és egészségről beszél, hanem sorskönyv-vezérelt életről és autonómiáról. Utóbbi azt jelenti, hogy 

...az egyén sorskönyv- és játszmamentes módon éli életét. Ez három dologban nyilvánul meg. A tudatosságban: abban, hogy képesek vagyunk a valóságot az itt-és-most-ban megélni, közvetlenül az érzékeinkre hagyatkozva, előfeltevések és értelmezés nélkül. A spontaneitásban: hogy képesek vagyunk tetszésünk szerint választani az elvileg lehetséges érzések, gondolatok és viselkedésmódok közül, és szabadon választjuk meg azt is, hogy az adott pillanatban melyik énállapotba helyezkedünk. És az intimitásban: hogy kommunikációs partnerünkkel nyílt, hátsó célok és titkos üzenetek nélküli tranzakciókat váltunk, őszintén és cenzúrázatlanul kifejezve érzéseinket és szükségleteinket.

(Birtalan Balázs: TA)

Ez nagyon idillien hangzik. Ha a gyakorlatban képtelenek vagyunk az ilyen tudatosságra, spontaneitásra és intimitásra, annak az az oka, hogy nem saját életünket éljük autonóm módon, hanem akarva-akaratlanul azt az élettervet igyekszünk megvalósítani, amit még kisgyerekkorunkban állítottunk össze magunk számára, természetesen tudattalanul. Olyan ez, mintha szabadon szeretnénk dalolni, de valahányszor énekre nyitjuk a szánkat, önkéntelenül mindig egy bizonyos dallam jön ki rajta: valami, amiről az ördög tudja, hogy került a fejünkbe, és már utáljuk – de képtelenek vagyunk szabadulni tőle. Ez a kora gyerekkorban, tudattalanul írott, felnőttként követett életterv a sorskönyv. Ennek definíciójában a fentieken kívül van egy lényeges momentum: szülők által megerősített.

A gyermek a fogantatása pillanatától verbális és nem verbális üzenetek sokaságát kapja szüleitől, s ezek nagy mértékben befolyásolják, hogy milyen sorskönyvet ír magának. Ezek az üzenetek – mint tranzakciós ingerek – a szülők különböző énállapotaiból származnak és a gyermek különböző énállapotát veszik célba.

Az egyik legfontosabb sorskönyvi üzenet a szülő Gyermekijéből kiinduló és a gyerek Gyermekijét célzó gátló parancs. A gátló parancsokat kora gyermekkorunkban, még a nyelv megtanulása előtt, szavak nélkül kapjuk: mozdulatokból, gesztusokból, azok hiányából, a hozzánk szóló hang erejéből, lejtéséből stb. Amikor a TA-ban e parancsokat megszövegezzük, azok mindig így kezdődnek: „Ne...!” A TA-teoretikusok tizenkét lehetséges gátló parancsot azonosítottak. Ezek – magyarázat és kifejtés nélkül – a következők: Ne létezz! Ne légy önmagad! Ne légy gyerek! Ne nőj fel! Ne csináld! Ne! (azaz: Ne tégy semmit!) Ne légy fontos! Ne tartozz sehová! Ne légy közel! Ne légy egészséges/normális! Ne gondolkozz! Ne érezz! – Mivel a gyermek életben maradása attól függ, hogy a szülei szeretik-e őt, a gyermek a maga mágikus világképében (természetesen szavak nélkül) hozza meg döntéseit, pl. ilyen formában: „Anya csak akkor szeret engem, ha nem gondolkodom, ezért inkább buta kisfiú leszek.” És az is lesz, felnőtt korában is, akkor is, amikor az anyja már rég nem él.

(Birtalan Balázs: TA)

Fontos látnunk, hogy a gátló parancsok lényege nem az, hogy azokat a szülők adják, hanem hogy a gyerek kapja. Másként fogalmazva: ebben az esetben nem az számít, hogy a szülőnek mi volt a szándéka, hanem hogy a gyerek mit fogott föl belőle. Ha például anya és kisbabája valamilyen objektív oknál fogva kénytelen elszakadni egymástól – például egyikük kórházba kerül –, akkor meglehet, hogy a gyerek a maga mágikus világmagyarázatában így értelmezi a történteket: „Anya elutasít engem: nyilván azt akarja, hogy ne létezzek.” Ennek persze nincs semmi valóságalapja, a Ne létezz! gátló parancs azonban jó eséllyel beíródik a sorskönyvbe.

A sorskönyv (amely nem csak a gátló parancsokból áll, de itt most csak azokról beszélünk) nem arra való, hogy elemezgessük. Elemzésének egyetlen célja, hogy minél biztosabb fogást találjunk sorskönyvünkön ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra kihajítsuk az életünkből. Saját gátló parancsaink beazonosítását is a kalapunk mellé tűzhetjük, ha nem jutunk tovább azok puszta felismerésénél. A gátló parancsoktól való megszabadulás útja az, ha felnőtt tudatossággal érvénytelenítjük őket. Mit jelent ez?

A gyerek életben maradása a szó szoros értelmében azon fordul, hogy a szülei gondoskodnak-e róla vagy sem. A gyerek tehát ösztönösen (azaz biológiai hajtóerőknek engedelmeskedve) azon van, hogy szüleit rávegye arra, hogy gondoskodjanak róla. Más szóval a gyereknek elemi érdeke, hogy kikényszerítse szülei szeretetét. Például tegyük fel, hogy a szülők nemigen tudnak mit kezdeni azzal, ha a kicsi sír: alkalmasint félnek tőle és tehetetlennek érzik magukat. Ha így van, akkor sokkal gyakrabban mutatnak törődést felé akkor, amikor hallgat. A közeledés és távolságtartás e mintázatából a gyerek – továbbra is a mágikus világképe alapján – ezt a következtetést vonhatja le: „Apa és anya csak akkor szeretnek, ha nem mutatom ki az érzéseimet. Tehát úgy maradhatok életben, ha az érzéseimet nem élem meg.” Felnőttként az autonómia eléréséhez a következő dolgoknak kell megtörténniük (akár spontán, akár terápiás segítség mellett):

1. Az egyénnek föl kell ismernie, hogy életének egyik irányítója a Ne érezz! gátló parancs. E ponton érthető, ha dühöt vagy keserűséget él meg.

2. El kell ismernie, hogy e gátló parancsot annak idején ő maga építette be sorskönyvébe, saját gyermeki döntésével. Tehát nem indokolt, hogy emiatt szüleit vádolja.

3. Meg kell értenie, hogy amikor e döntést hozta, akkor – abban az életkorban, az adott körülmények között – ez jó és hasznos döntés volt. Tehát nem indokolt, hogy emiatt saját magát vádolja.

4. Föl kell fognia, hogy a körülmények megváltoztak: hogy életben maradása most már akkor is lehetséges, ha szülei nem szeretik őt.

5. Be kell tehát látnia, hogy az egykor érvényes gátló parancs immár érvénytelen. Egész egyszerűen nincs vele semmi dolga.

6. Az érvénytelenített gátló parancs helyébe engedélyt kell adnia saját magának arra nézve, amit a parancs egykor tiltott.


Engedélyeket ugyanúgy kap(hat)unk kiskorunkban szüleinktől, mint gátló parancsokat, s ezek mint sorskönyvi üzenetek ugyanúgy sorskönyvünk részét képez(het)ik. Az önismereti munka részeként kiadott engedély sajátossága, hogy felnőtt tudatossággal adjuk ki önmagunk számára, új döntést hozva a koragyerekkori döntésünk helyett.

Úgy fogalmaztam fentebb, hogy az autonómia leírása (tudatosság, spontaneitás, intimitás) nagyon idillien hangzik. Ez az idill talán némileg emberléptékűvé alakítható, ha konkretizáljuk, és megnézzük, hogy milyen engedélyek birtokában élvezheti a szabad életet az az ember, aki mind a 12 gátló parancsot érvénytelenítette.

(Ne létezz!)
Élhetek. Épp annyi jogom van a létezéshez, mint bárki másnak. Eljön majd az idő, amikor nem fogok létezni, de ennek az időpontnak a bekövetkeztét sem közvetlenül, sem közvetett módon nem kell siettetnem. Sem testi, sem lelki, sem kapcsolati értelemben nem kötelezhet senki arra, hogy önmagamat részben vagy teljesen elpusztítsam, megkárosítsam. Az életem az enyém, és én élhetem azt.

(Ne légy önmagad!)
Az vagyok, aki és ami vagyok – és ez így van jól. Lehetnek ugyan tulajdonságaim, amelyeken szeretnék változtatni, de alapvetően úgy vagyok jó és értékes, ahogy vagyok: ezzel a nemmel, ezzel a külsővel, ezzel a személyiséggel, ezekkel a képességekkel. Más minden bizonnyal másként oké: én így vagyok az.

(Ne légy gyerek!)
Szabad olykor tökéletlennek és tudatlannak lennem: nem kötelező minden helyzetben maximális teljesítményt produkálnom. Megélhetem a gyermeklét szabadságát és örömét. Szabad félretennem a tudatosságot, célszerűséget és felelősséget: szabad önfeledten, céltalanul játszanom.

(Ne nőj fel!)
Felnőtt vagyok, aki képes a helyzetek értékelésére. Szabad önálló, felelősségteljes döntéseket hoznom. Leválhatok – fizikailag is, lélekben is – szüleimről, és élhetem a saját életemet. Megélhetem a szexualitásomat is, a saját magam által kialakított normák szerint.

(Ne csináld!)
Szabad jól teljesítenem, szabad eredményeket elérnem. Ha valamit elkezdtem és szívesen csinálom, szabad befejeznem.

(Ne! azaz: Ne tégy semmit!)
Az életem a sajátom. Szabad kockázatos döntéseket is hoznom. Sőt: szabad rossz döntéseket is hoznom. Amit akarok, megtehetem, és senki felé nem tartozom elszámolással.

(Ne légy fontos!)
Szabad a középpontban lennem. Lehetek okos, lehetek szép, lehetek sikeres. Vannak fizikai, pszichés és társas szükségleteim, és ezek pontosan annyira fontosak, mint bárki más szükségletei. Szabad határozott lépéseket tennem saját szükségleteim kielégítése érdekében, és szabad, hogy e lépések célba is érjenek.

(Ne tartozz sehová!)
Szabad társas kapcsolatokat kialakítanom. Szabadon dönthetek szabadságom részleges feladása mellett, és tartozhatok bármilyen csoporthoz: egy családhoz, egy csapathoz, egy kisebbséghez, egy mozgalomhoz, egy kultúrához, egy nemzethez, egy ökoszisztémához. Attól, hogy életemet megosztom másokkal, még lehetek önmagam.

(Ne légy közel!)
Szabad intim kapcsolatokat kialakítanom. Bárkivel való kapcsolatomban dönthetek úgy, hogy a bizalmat, a jóhiszeműséget, a nyílt kommunikációt, a szükségleteim és érzéseim fölvállalását választom.

(Ne légy egészséges/normális!)
Nincs szükségem arra, hogy testi vagy lelki tünetekkel hívjam fel magamra a figyelmet: jogosult vagyok figyelmet, szeretetet és törődést kapni akkor is, ha nem lógok ki a sorból. Szabad ugyan kitűnnöm, de szabad hasonlítanom is másokra. Szabad testileg és lelkileg egészséges életet élnem.

(Ne gondolkozz!)
Jogosult vagyok a világ megismerésére. Szabad meglátnom a problémákat, és szabad megtalálnom a megoldásokat. Szabad kérdéseket feltennem és szabad következtetéseket levonnom. Ennek során jogomban áll tévedni, szabad felülvizsgálnom korábbi következtetéseimet, és nem vagyok köteles ragaszkodni hozzájuk. A gondolataimnak és azok irányának senki nem szabhat gátat. Gondolataim helyességének nem fokmérője, hogy mások mit gondolnak: Az én gondolataim az én gondolataim: senkinek nem tartozom elszámolni velük.

(Ne érezz!)
Lehetnek érzéseim, és szabad őket kifejeznem. Ha bármely szükségletem kielégül, szabad jól éreznem magam, és szabad örülnöm. Ha nem elégül ki, szabad magam rosszul éreznem. Lehetek szomorú a múlt miatt, érezhetek haragot a jelenben, illetve félhetek a jövőtől. Az érzéseim nem helyesek vagy helytelenek: az érzéseim vannak, és az enyémek. Ahogy gondolataimmal, úgy velük sem tartozom elszámolni senkinek. Szabad teljes mélységükben megélnem az érzéseimet. És egyedül én döntök afelől, hogy az aktuális érzésemet ki előtt fejezem ki és milyen mértékben.

A fentiekből természetesen nem következik az, hogy a szülői gátló parancsok alól felszabadult ember a szó köznapi értelmében gátlástalan ember. Az autonómia nem egyenlő a pszichopátiával: az autonóm (szó szerint: öntörvényű) ember nem okvetlenül önző ember. Annak felismerése, hogy szabad bármit megtennünk, nem kötelez minket arra, hogy bármit megtegyünk. A koragyerekkori, mágikus világképpel, tudattalanul kialakított értékrend elvetése nem eredményez szükségszerűen nihilizmust, értékmentességet. Az autonómiába beletartozik, hogy szabad tudatos döntéssel értékrendet választanunk magunknak, és életvitelünkben szabad ehhez alkalmazkodnunk, illetve – ha felnőtt tudatosságunkkal az adott szituációban úgy ítéljük megfelelőnek – szabad ettől eltérnünk.
 




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 10 komment «




Címkék: betegség ta sorskönyv egészség autonómia tudatosság intimitás spontaneitás gátló parancs újradöntés

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr82320162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Papp Evelin 2011.01.09. 00:16:38

Arról a bekezdésről, hogy a gyerek ösztönösen azon van, hogy a szülei gondoskodjanak róla, eszembe jutott egy néhány éve olvasott cikk, amit sajnos félórás keresgéléssel sem leltem meg. A dolog lényege az, hogy van egy tulajdonságunk, ami hajlamossá tesz az emberi archoz hason képek, formák, alakzatok észrevételére. Ez késztet például a Hold domborzatában, vagy egy véletlenszerűen előtt, elmosódott képkockában arcot látni. Ez az ösztön valószínűleg azért fejlődött ki, mert a csecsemőknek szükségük volt rá, hogy reagáljanak a szülők mosolyára. Vagy ha az új evolúció-nézetemmel nézem, akkor azért maradt meg ez az ösztön, mert az anya arckifejezésére válaszoló gyerekkel az hajlandóbb volt törődni. Iszonyúan idegesít, hogy nem jövök rá, hol olvastam erről, és pontosan mit. Nem tudsz erről valamit?

E.

AEnne 2011.05.04. 15:31:11

Kedves Balázs!

Engem az érdekelne, hogy a sorskönyvnek is lehet "ellenkönyve"? Mint a játszmáknál az antitézis. Hogyan tudom én ezt felismerni, ha már nem emlékszem rá, hogy milyen parancsokat adtak a szüleim? Mondjuk nem gondolom, hogy vesztes sorskönyvet írnék, csak inkább olyan nem-nyertes félét, amit szeretnék átvinni nyertesbe. Ez hogy működik? Remélem érthető kérdést tettem fel :)
Köszönöm!

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.05.04. 16:38:31

@AEnne: Kedves AEnne!

Létezik "ellensorskönyv" és létezik "ellentétes sorskönyv" is (kattints oldalt a megfelelő címkére, ha ezekre vagy kíváncsi). Amire azonban te gondolsz, az szerintem nem ezek valamelyike, hanem az, amit a TA a személyiségfejlődés céljának tekint: az autonómia, ami a tudatosság, a spontaneitás és az intimitás összessége. Ennek elérése pedig nem a sorsköny újraírásán, hanem kihajításán keresztül történik.

A sorskönyvedet kidobni úgy tudod, hogy fölismered. Ennek útja nem okvetlenüól az emlékezet, hiszen pl. a gátló parancsokat jórészt a beszédtanulás előtti időben kapjuk és rögzítjük magunkban, vagyis konkrétan ezekre nem is igen emlékezhetünk. De felátrásuk lehetséges - javaslom, olvasd el A kivert biztosíték c. írást, hátha az segít.
sorskonyvnelkul.blog.hu/2010/10/01/a_kivert_biztositek

A sorskönyvből való kilépés azonban önmagában nem jelenti azt, hogy az ember szert tesz a soha nem volt, ám de mindig is vágyott képességekre. A sorskönyvben élés pl. biztosan gátja a kreativitásnak, azonban egy eredendően nem kreatív egyén a sorskönyvéből való kilépés révén nem válik kreatívvá. Bizonyos képességek megtanulhatók és fejleszthetők felnőttkorban, ez tény. De az is tény, hogy a személyiségfejlődésnek vannak határai.

Azonban az is biztos, hogy ezek a határok valószínűleg sokkal kijjebb vannak, mint ahogy azt a sorskönyvünkből nézve látjuk.

Adtam választ?

AEnne 2011.05.04. 17:05:08

@Birtalan Balazs: Szia Balázs,

Nagyon köszi a választ! Na valami ilyesmire gondoltam, mint a linkelt cikkben, köszönöm!
Majd ha több időm lesz, elolvasom a többi írást is, mert szerintem mindben van 1-1 válasz a kérdéseimre.

Érdekes egyébként, hogy pont a kreativitást említed példaként, mert ez egy olyan dolog, amivel azért is elkezdtem foglalkozni, mivel azt olvastam róla, hogy tanulható.. na most ezt végig fogom gondolni, hogy nekem vajon alapból megvan-e, csak gátolja a sorskönyvem, vagy nincs.

Nagyon köszönöm a segítséget és nagyon tetszik a blog!! Gratulálok hozzá! :)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.05.04. 17:07:13

@AEnne: Köszönönöm, és örülök, ha segíthettem. :) Jó végiggondolást! ;)

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.09. 07:29:33

Kedves Balázs! A cikk jobb megértése érdekében lenne egy kérdésem hozzád. Én a gimi alatt négy évig készültem "tudatosan" egy pályára, aminek az érdekében rengeteg áldozatot hoztam én is a szüleim is. Aztán a felvételin, mikor magam elé kaptam a lapot a kérdésekkel, rájöttem, hogy de hát minek vagyok itt, belőlem sosem lesz (), én nem Akarom ezt csinálni, nekem itt nincs keresnivalóm. Felálltam és egészen egyszerűen kijöttem lehúzva a wc-n év kemény munkáját és a mai napig úgy gondolom, hogy ez életem egyik legjobb döntése volt annak ellenére, hogy örültnek tartott miatta mindenki. A fentiek mentén ez a látszólag önfejű döntés lehetett egy olyan döntés, ami úgy volt tudatos, hogy egyidejűleg spontán?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2013.01.09. 09:27:11

@HoldViola: Amit leírsz, az elvileg lehetne egy ellentétes sorskönyvi lépés is, de az, hogy ezt máig jó döntésnek tartod, inkább azt valószínűsíti, hogy autonóm volt. Az autonómia aspektusai (így a tudatosságot és a spontaneitás) nem állnak ellentétben egymással, sőt.

A történetedről az a kispap jut eszembe, aki öt év szeminárium után a saját papszentelése közben, a szertartás közepén felállt, kiment, átöltözött, és hazabuszozott a falujába. A falujába, ami csaknem üres volt ekkor, mert boldog-boldogtalan ott volt Esztergomban, az ő papszentelésén. :)

Nem tudom, hogy mi lett az illetővel, én is csak hallottam a sztorit. De szeretem az ilyen történeteket. :)

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2013.01.09. 18:08:12

Köszönöm a választ! Ez most nagyon fontos számomra, mert éppen a "tudatosságon" rágódok egy ideje, konkrétan azon, hogy a spontaneitással összefér-e, és hogyan...

Érvsebész 2016.04.03. 13:22:11

Drága Balázs,

azt hittem, minden bejegyzésedet olvastam már, lehet, hogy így is van. Ma mégis, amikor rátaláltam erre, valamitől úgy tűnt, mintha először látnám. Bizonyára nem függetlenül attól, hogy az elmúlt időszakban át kellett újra gondolnom mindazt, amit a személyes autonómiámról gondolok; hogy mi az, ami autonómia, s mi az, ami biztos nem; volt benne érintve az élet, a világmindenség, meg minden :)

Mindenesetre valami összeállt, és fontos lett, hogy megerősítést kapjon, és úgy esett, hogy ettől az írástól kapott megerősítést.

Köszönöm szépen :)

Remélem, amennyire csak lehetséges, jól vagy - én mindenesetre kívánom ezt neked.
süti beállítások módosítása