Sorskönyv nélkül

Legkésőbb hatéves korodra, mint mindenki más, te is megírtad további életed forgatókönyvét.

Felnőttként két lehetőséged van. Életedet vagy e gyerekkorban kialakított szabásminta, az ún. SORSKÖNYV alakítja tudattalanul – vagy te magad alakítod, tudatosan.

Mit szólnál, ha egy hatéves gyerek akarná kormányozni az autódat? És ha az életedet?


>>> TERÁPIA <<<

Birtalan Balázs

© Birtalan Balázs, 2010
A Sorskönyv nélkül blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.


> Sématerápia-cikkek <



A kötet ide kattintva megrendelhető!

Mivel nincs élet a Facebookon kívül...

Címkék

adaptív (5) aids (3) alkalmazkodó gyermek (9) álom (10) antiszemitizmus (4) anya (3) archetípus (4) átmeneti tárgy (3) átváltás (3) automatikus gondolat (8) autonómia (28) betegség (6) Bizalmatlanság-abúzus (3) blog (10) Boldizsár Ildikó (6) Büntető készenlét (3) change history (3) Címkék (3) Csökkentértékűség-szégyen (8) depresszió (5) diagnózis (4) diszfunkcionális (5) diszfunkcionális attitűd (3) drámaháromszög (5) driver (6) dumbledore (3) élet (5) elfogadás (10) elfojtás (3) elhagyatottság-instabilitás (3) elhárító mechanizmus (3) elkerülés (6) ellenparancs (4) ellensorsköny (4) ellensorskönyv (3) ellentétes sorskönyv (9) előadás (10) Elszakítottság és elutasítottság (5) emk (33) EMK (17) emlékezés (4) empátia (16) empatikus konfrontáció (4) énállapot (9) engedély (3) erickson (8) eric berne (14) erőforrás (8) erőszakmentesség (6) értelmezés (3) érzelem (7) Érzelmi depriváció (3) érzés (11) evolúció (3) Facebook (5) fejlődéslélektan (3) felelősség (4) felnőtt (15) Felnőtt (3) félreismerés (4) félreismerési mátrix (3) film (3) fóbia (3) franz anton mesmer (3) Freud (3) freud (9) freudi elszólás (3) gátló parancs (16) Gestalt (3) gumikötél (5) gyász (3) gyenge pont (4) Gyermeki (4) gyermeki (7) halál (12) harmadfokú (3) Harry Potter (4) harry potter (20) hiedelem (18) hiedelemrendszer (4) hipnózis (30) hiv (3) homoszexuális (3) horog (4) humor (29) indulatáttétel (5) intimitás (6) irányító szabályozó szülői (8) itt és most (3) Járó Katalin (3) játék (3) játszma (17) József Attila (4) jung (4) kapcsolat (3) Károsodott autonómia és teljesítőképesség (5) Károsodott határok (6) katarzis (3) kérés (8) keresztezett tranzakció (5) kiegészítő tranzakció (3) kip (9) kísérlet (4) kognitív (9) kognitív disszonancia (4) kognitív terápia (25) kognitív torzítás (14) kognitív torzítások (3) kommunikáció (18) kommunikációs hibák (3) Könyörtelen mércék - hiperkritikusság (3) korai döntés (6) korai maladaptív séma (7) korlátozott szülői újragondoskodás (6) lázadó gyermeki (5) maladaptív (6) maladaptív séma (12) marshall b. rosenberg (10) másodlagos strukturális modell (5) megfigyelés (9) megküzdési stílus (3) mérő lászló (3) mese (8) meseterápia (7) mészáros istván (5) Metamorphoses Meseterápiás Módszer (3) modell (5) módosult tudatállapot (11) munka (3) nag (6) NAG (6) nárcizmus (3) nem én írtam (8) nlp (18) NLP (3) nyereség (5) ok keret (4) ok kocka (3) ok vagyok ok vagy (12) öngyilkosság (5) önismeret (14) politika (3) pszichiátria (5) pszichoanalízis (15) pszichodráma (4) pszichológia (10) pszichopatológia (3) pszichoterápia (43) pszichózis (5) rák (9) regresszió (10) rejtett tranzakció (4) rejtő jenő (3) relaxáció (3) rendszer (3) sajátélmény (36) sakál (5) sakálnyelv (5) séma (6) sématartomány (9) sématerápia (24) sérülékenység-veszélyeztetettség (3) siker (3) sorskönyv (45) sorskönyvi üzenet (5) spontaneitás (3) szabad gyermek (6) szavazás (5) szegedi pszichológiai napok (8) szembesülés (3) személyiségzavar (3) szeretet (3) szex (4) szimbólum (7) szorongás (6) szükséglet (14) Szülői (3) szülői (5) szupervízió (3) TA (30) ta (39) tanácsadás (4) terápia (39) terápiás keretek (4) teszt (3) tranzakcióanalízis (3) tudatosság (4) tudattalan (13) tudomány (5) túlkompenzálás (7) tünet (4) újradöntés (13) ünnep (4) vakfolt (4) vallás (3) valóság (3) változás (13) vers (11) viselkedés (5) viselkedésterápia (7) Young (9) zsiráf (17) zsiráfnyelv (11) zsiráftánc (8) zsiráftánc tanfolyam (4) Címkefelhő

Utolsó kommentek

  • Foxika911: Sajnálom hogy nem tudod már elolvasni, de talán valahogy mégis igen! Szerintem halhatatlanná tesz,... (2020.06.09. 17:56) Hogy vagy?
  • BLX: @HoldViola: Ó, valóban, pedig hallottam is róla. Bocsánat. De igazából csak a "címzés" hibás, azt ... (2020.02.14. 10:36) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • HoldViola: @BLX: Balázs már nem olvashatja ezt, meghalt 4 éve. De én akkor is köszönöm, értékes gondolatokat ... (2020.02.13. 23:07) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • BLX: A gőz kieresztésén rágódtam, meg azon, hogy nem azért, "mert így van". Valahogy az volt az érzésem... (2020.02.11. 08:51) Két kérdés, mielőtt Enter-t nyomsz
  • dissipation1969: @HoldViola: velünk van ő most is... (2019.07.05. 01:51) Szerelmi bánat
  • HoldViola: Drága Balázs, annyira hiányzol ebből a világból. :( (2018.11.11. 10:54) Szerelmi bánat
  • tipitii: Szia Balázs! Én még csak pár napja akadtam a blogodra a sémák miatt, vagyis inkább nekik köszönhe... (2018.05.06. 08:37) Sémák sűrűjében... – 1.
  • tesz-vesz: @közép dunántúli régió: nem. ezek a "versek" pocsékok. ha a kínrímes dadogós mondatok, szavak egym... (2017.10.14. 17:59) Kasszazárás
  • közép dunántúli régió: @tesz-vesz: remélem, azóta fejlődött a jellemed, és sikerült túllépned a szánalmas trollkodáson. M... (2017.09.24. 09:46) Kasszazárás
  • Dorkateo1: @Gregor Samsa: "mintha egy az agyunkban élősködő önálló élőlény lenne, akinek saját céljai vannak... (2017.06.12. 22:34) Sémák sűrűjében... – 2.
  • Utolsó 20
pagerank

Sakálfülek, zsiráffülek

2010.10.14. 13:22 Birtalan Balazs


 

Az EMK betűszó az erőszakmentes kommunikáció rövidítése. A kifejezés az angol nonviolent communication (NVC) fordítása, és eredetileg egy kommunikációt segítő módszert jelöl, amelyet egy amerikai pszichiáter, Marshall B. Rosenberg fejlesztett ki az 1960-as években. Ugyanakkor az EMK több ennél: egy komplett szemléletmód az emberről és a világról.

Az EMK hátterében az a felismerés áll, hogy társadalmunk és kapcsolataink többnyire hierarchikus felépítésűek, amelyekben a fölül állók – pusztán helyzetüknél fogva – eldöntik, hogy mi a jó és mi a rossz, és jogosultnak tartják magukat arra, hogy e döntésüknek bármilyen eszközzel érvényt szerezzenek. Így alakulnak ki az elnyomó rendszerek az élet minden területén: nemcsak bürokratikus és államhatalmi szinten, hanem munkahelyeken, iskolákban, baráti kapcsolatokban és a családban is. Az elnyomás egyetlen eszköz kétféle használatával valósul meg: egyrészt a „jónak” deklarált cselekedetek jutalmazásával, másrészt a „rossznak” deklarált cselekedetek büntetésével. Ez a kétféleképpen megnyilvánuló egyetlen eszköz az erőszak. Az EMK terminológiájában tehát az erőszak tágabb értelmű, mint a köznapi szóhasználatban: minden olyan megnyilvánulást erőszakosnak tekint, amely a hatalmi pozícióból meghatározott „jó–rossz” felosztást legitimálja és erősíti, beleértve a dicséret, a kedveskedés és szívélyesség szavait és gesztusait is.

Rosenberg általánossá lett metaforája szerint az erőszakos megnyilvánulást sakálnyelv-nek szokás nevezni, hangsúlyozva, hogy a sakál valamennyiünk anyanyelve. E hasonlatot kibontva, a sakál alapvetően kétféle működésmódban létezik: a gyengébbnek vélt ellenfél felé támad, az erősebbnek vélt ellenfél elől lesunyt füllel eloldalog. A viselkedés közös pontja az, hogy a sakál ellenségek között éli az életét. A sakálnyelv használatán belül is szokás beszélni kifelé fordított fülű sakálról („Szégyelld magad, te gazember!”), illetve befelé fordított fülű sakálról („Jaj, rémesen sajnálom, ígérem, hogy többet ilyen nem fordul elő.”)

Az EMK értelmezésében az erőszakmentesség nem egy kommunikációs trükk, hanem az az állapot, amikor az erőszak – Rosenberg szavaival élve – „elhagyja a szívet”. Ennek útja elsődlegesen az, hogy embertársainkra és önmagunkra nem mint ellenségekre tekintünk, hanem mint egymás élete gazdagításának forrásaira. E megközelítés alapja az, hogy valójában nincs „jó ember” és „rossz ember”, továbbá nincs „helyes” vagy „helytelen” cselekedet. Ezek a felosztások az elnyomó rendszerek kategóriái. Az antirasszista mondás szerint „Kifordítva minden ember rózsaszín” – ehhez hasonló az EMK szemléletmódja is: szerinte minden ember alapvetően jó, mert mindannyiunkban ugyanazon alapvető emberi szükségletek munkálkodnak. Az alapvető emberi szükséglet kifejezés olyan motívumokat jelöl, amelyben kivétel nélkül valamennyien osztozunk: igény az élelemre, italra, pihenésre, biztonságra, elfogadottságra, szeretetre, tiszteletre, tudásra, szépségre, harmóniára, önmegvalósításra. A különbség csupán abból adódik, hogy melyikünk miképpen akarja kielégíteni szükségleteit. A konfliktusok nem a mélyben, a szükségletek szintjén, hanem a felszínen, a szükséglet-kielégítés módjában gyökereznek.

zsiráfA sakállal Rosenberg szimbolikusan a zsiráfot állítja szembe: azt a szárazföldi állatot, amelyiknek legnagyobb a szíve. Így lett a zsiráf az EMK szimbóluma, s ezért nevezik magát az erőszakmentes kommunikációt zsiráfnyelv-nek. Az EMK szimbolikájában a zsiráf roppant erős, és pontosan tisztában van a szükségleteivel, azoknak mégsem ereje révén szerez érvényt. A sakálhoz hasonlóan a zsiráf is két dolgot tehet a fülével: kifelé vagy befelé fordítja őket.

A kifelé fordított fülű zsiráf a kommunikáció partnerére figyel: megfigyelt viselkedése mögé nézve empatikusan igyekszik megérteni, hogy a másiknak éppen milyen érzései vannak, s ezek az érzések mely alapvető emberi szükségleteiből fakadnak. Zsiráffülekkel a sakálordításból is kihalljuk a mélyen emberit: a szükségletet, amiben egyek vagyunk, amivel egyszerűen nincs mit vitatkozni, amit csak elfogadni lehet – akkor is, ha a szükséglet-kielégítés konkrét módja történetesen elfogadhatatlan számunkra.

A befelé fordított fülű zsiráf önmagára figyel: saját érzéseit és szükségleteit monitorozza, abban a mélységben, amivel ugyancsak nincs mit vitatkozni. És ha a partner nyitott erre, őszinte énközléssel föltárja neki, ami benne zajlik, abban a biztos tudatban, hogy a másik ugyanolyan jó ember, mint ő maga, így benne saját szükségletei kielégülésének forrását láthatja.

Az EMK nem univerzális csodaszer: a konfliktusban álló feleket elsősorban nem a megoldás, hanem a kölcsönös megértés felé tereli. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy amennyiben a megértés (ahogy az EMK szóhasználatában mondják: a szív szintjén történő összekapcsolódás) megvalósul, ott a mindkét fél számára egyaránt elfogadható megoldás is sokkal könnyebben megszületik, mint akkor, amikor ellenfelek keresik görcsösen a „legkevésbé rossz” kompromisszumot.

Az EMK használata nagyon széleskörű: háborús konfliktusokban, börtönökben, pszichiátriai betegek körében, rasszista előítéletektől terhelt iskolákban egyaránt sikeresen alkalmazzák. Saját terápiás gyakorlatomban az EMK-ra elsődlegesen úgy tekintek (túl azon az evidencián, hogy a hozzám fordulóval magam is igyekszem erőszakmentesen kommunikálni), mint az önismeret és az empátia fejlesztésének eszközére. Amennyiben a kliens együttműködik abban, hogy tudatos munkával elsajátítsa az EMK alapjait, akkor hamarosan önmagára és környezetére is más szemmel kezd nézni, s így megszabadulva egy csomó ballaszttól, rengeteg energiája szabadul fel arra, hogy életét és kapcsolatait új erővel és szépséggel töltse fel.



Irodalom:

Marshall B. Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak – erőszakmentes kommunikáció, Budapest, Agykontroll Kft., 2001.
Marshall B. Rosenberg: Így is lehet nevelni és tanítani, Budapest, Agykontroll Kft., 2005.
Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor – Mémtörténetek, Budapest, Katalizátor, 2008., 117–161. oldal)
 




Ha tetszett, amit olvastál, ne sajnálj tőlem egy lájkot! :-)
Ha úgy gondolod, másnak is hasznára válna, ne habozz megosztani vele!

Ha úgy tapasztalod, valami nem stimmel veled: Gyere hozzám terápiába!


» 9 komment «




Címkék: kommunikáció zsiráf sakál empátia szükséglet erőszakmentesség emk marshall b. rosenberg zsiráfnyelv sakálnyelv énközlés

A bejegyzés trackback címe:

https://sorskonyvnelkul.blog.hu/api/trackback/id/tr292371128

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lapis Lazuli 2010.10.14. 15:08:17

"...akkor is, ha a szükséglet-kielégítés konkrét módja történetesen elfogadhatatlan számunkra." Lehet valakinek az agresszió a szükséglete? Ismerek nagyon bizonytalan embereket, akiknek életszükségletük, hogy ne egyenlőnek, hanem fölényben lévőnek érezzék magukat. Úgy tűnik, mintha nekik a sakálnyelv valóságos (lét)szükséglet volna, enélkül szembe kellene nézniük a bizonytalanságukkal. És, mivel bizonytalanok,ezért félelmetes szembesülniük bármilyen, a magukról kialakított képpel ellentétes infóval. Ha elveszed tőle az agresszióját elveszett lesz.

A másik kérdés: hogyan működhet ez egy olyan helyzetben, vagy működhet-e egyáltalán, ha a kommunikáló felek egyike, a másik főnöke? Hogyan működik ez a technika _nem_ egyenrangú felek esetén

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2010.10.14. 15:22:21

@Lapis Lazuli:
1.) Az ilyen embereknek, te magad írod, az a szükségletük, hogy biztonságban érezzék magukat, hogy ne legyenek elveszettek. Ezek valóban mindenkiben jelen lévő szükségletek. Amire te mutatsz rá, az az, hogy a legtöbben a rendelkezésünkre álló lehetőségeknek csak nagyon csekély hányadát ismerjük fel. (A TA-ban ez az ún. "félreismerés" témája, majd írok róla.) Ha valaki azt hiszi, hogy az adott szükséglete kielégítésére neki csak egy bizonyos eszköz áll rendelkezésére (legyen az az agresszió), akkor ha ettől megfosztják, teljesen érthető módon eszköztelennek fogja magát érezni. Mindaddig, amíg rá nem talál egy alternatív eszközre. Ez pedig lehet, hogy nem 30 másodperc alatt történik meg: komolyabb esetben (a személyiség nagyobb elakadása esetén) lehet, hogy hosszú terápiára van szükség ehhez.

2.) Az EMK lényege nem a technika, hanem a szemlélet. Nem egy módszer, amivel cukrozott ostyába lehet csomagolni a szart, hogy aztán lenyomjuk a másik torkán, hanem - elsősorban - egy olyan látásmód, amelynek révén a másik embert EMBERNEK (tehát nem főnöknek, nem beosztottnak, nem ellenségnek stb.) láthatjuk - és ezálta számunkra élhetőbbé válik a világ. Hiszen az immár nem ellenségekkel van berendezve számunkra (akiket értelemszerűen csak halomra lőni lehet), hanem ugyanolyan emberekkel, mint mi vagyunk, akiknek ugyanolyan szükségleteik vannak, mint nekünk - csak épp lehet, hogy más módon igyekeznek kielégíteni e szükségleteiket, mint az nekünk komfortos lenne. Egy ilyen világ önmagában is sokkal barátságosabb, sokkal kisebb stresszfaktort jelent.

Hogy ez a szemlélet valóban le tud-e képződni a konkrét kommunikáció szintjén is, az más kérdés. Az EMK megalkotója számos tapasztalatot oszt meg a fent hivatkozott könyvekben amelyek azt igazolják, hogy igen. (Tanár-diák, főnök-beosztott, erőszaktevő-áldozat stb.)

Lapis Lazuli 2010.10.15. 08:00:12

Köszi a választ.
1)Persze, értem. Naná, hogy mindenkinek magának kell változtatnia, bár az általam ismert ilyen embereknek egyrészt fogalmuk sincs, h problémájuk van, másrészt ha lenne is, kénytelenek lennének elfojtani, hiszen az komoly pofon lenne az önképüknek, azt meg ugye, nem viselik el. Csapda. Én fordítva értem a kérdést. Mi történik, ha egy ilyen ember szembesül egy EMK szemlélettel kommunikáló emberrel?
2) buta szóválasztás volt a technika...
Irtó nehezen tudok elképzelni egy embert, aki 0/24 így éli az életét. Kicsit olyan mintha Teréz Anya és Gandhi közös gyermekét látnám...Azt hiszem Woody Allen dumája, h "valahányszor megpróbálok elképzelni egy tökéletesen kiegyensúlyozott embert, mindig elborzaszt a szürkesége" El kellene olvasnom a könyvet, a példákkal, a konkrét kommunikáció szintjéről, na.

ACsab 2010.10.15. 10:22:28

Király kis poszt. Jól összefoglalója az EMK-nak.

Arra gondoltam miközben azt a részt olvastam, hogy :

"valójában nincs „jó ember” és „rossz ember”, továbbá nincs „helyes” vagy „helytelen” cselekedet."

mennyire elemi mégis az a szükséglet, hogy tudjuk mi a jó mi a rossz. Nem tudom ennek mi az oka, de pl. a gyerekek is már egész kicsi korban különbséget tesznek, és ráadásul nagy jelentőséget tulajdonítanak neki. Ha pl. leülök bábukkal játszani a srácokkal, és a kezembe veszek egy harcost, akkor ez első kérdés azonnal az, hogy jó e vagy rossz e a bábum. :)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2010.10.18. 10:31:29

@Lapis Lazuli: "Mi történik, ha egy ilyen ember szembesül egy EMK szemlélettel kommunikáló emberrel?"

Optimális esetben csoda történik. (Vannak erre példák.) Rosszabb esetben betöri az illető orrát. (Ennek megtörténtéhez viszont nem előfeltétel a zsiráfnyelv használata.)

Ami a szürkeséget illeti: ez a szempont könnyen előjön az EMK-ról való beszélgetés kapcsán, néha a "sótlanság" vagy "humortalanság" szavakkal leírva. Két dolgot tudok erre mondani: az egyik a saját tapasztalatom, ami azt mutatja, hogy az erőszakmentesség nem jelent okvetlenül unalmasságot. A másik elvi kérdés: vajon valóban megszűnne a szórakozás egy olyan világban, ahol az emberek nem okoznának tudatosan fájdalmat egymással? Nézzük meg kicsiben: vajon unalmas egy olyan házaspár élete vagy egy olyan munkahely, ahol a házas felek/munkatársak nem ordítoznak, és nem is trükköznek egymással, hanem a konfliktusaikat higgadtan és őszintén próbálják megoldani?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2010.10.18. 10:37:39

@ACsab: Kérdés, hogy ebből mennyi a "hozott anyag", és mennyi, ami már a korai nevelés eredménye.

Egyébként annak tudása, hogy a "másik" számomra jó-e vagy rossz, evolúciósan nézve roppant fontos ismeret. Bármely faj bármely egyede (és annak a génállománya), amely nem tudja megtenni ezt a megkülönböztetést, az kihullik a rostán. Tehát a jó-rossz megkülönböztetésének képessége evolúciós szempontból adaptív tulajdonság. Azonban egy olyayn faj esetében, amely bír a tudatos reflexió képességével, kulturát hoz létre, stb., e képesség fennmaradása és önkéntelen kiterjesztése a fajtársakra: úgy gondolom, hogy ez már maladaptív csökevény -- de legalábbis nem evolúciós szükségszerűség.

Lapis Lazuli 2010.10.19. 20:55:39

Nyilván kiderült már számodra, h pont egy ilyen emberrel hozott össze a jósorsom. Nem családtag, főnök.

Nem tudom, azt hiszem félreérthető voltam, dehogy lenne unalmas, dehogy szűnne meg a szórakozás. Ha az agresszió lenne az egyetlen forrása a szórakozásnak, az nagy baj lenne. Nincs is így. Csak azt ellentétét, azt se látom tragikusnak, ha van valamennyi agresszió az emberekben. Valamiért az az érzésem, tényleg meg nem tudnám magyarázni miért, hogy van egy egészséges mértékű agresszió, ami akár kreatív vagy hasznos is lehet. Ha jól van becsatornázva.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2010.10.19. 21:56:20

@Lapis Lazuli: Aminek a (lehetőség szerinti) kikapcsolásáról én beszéltem, az nem az agresszió, hanem a másiknak való tudatos fájdalomokozás. Ezzel kapcsolatban jó felfigyelni arra, hogy a nyelv szegényes ahhoz, hogy visszaadja az emberi megnyilvánulások sokféleségét. Az agresszió szót bizonyos esetekben moralizáló értelemben használjuk, hogy "csúnya, rossz dolog", más esetekben pedig leíró módon, mint az élőlény egy természetes magatartásmódját. Ez utóbbi értelemben az agresszióra (vagy használjuk inkább az ugyanazon latin szótőből képzett "agilitás" szót?) szükség van az életben maradáshoz. Az EMK nem ezt kívánja felszámolni. Csupán arra mutat rá, hogy a mindenkiben meglévő, produktív agressziónak nem az erőszak az egyetlen lehetséges megélési módja.

(Gondolom, ha más nem, az kiderült a fenti nyökögésből, hogy egyértelmű definíciókról ezen a téren nemigen lehet beszélni.)

Lapis Lazuli 2010.10.20. 13:41:49

@Birtalan Balazs: ok, végre képben vagyok. Egyelőre :)
süti beállítások módosítása